Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)

1956-10-01 / 231. szám

A Borba kommentárja N. Sz. Hruscsov jugoszláviai és Tito elnök szovjetunióbeli látogatásáról A Borba vasárnapi számában „Személyes találkozások” címmel kommentárt közöl, melyben kitér N. Sz. Hruscsov jugoszláviai és Tito elnök szovjetunióbeli nem hivatalos látogatására, s hangoztatja, hogy az államférfiak személyes érintkezése és közvetlen eszmecseréje egyik legalkalmasabb formája és legsikeresebb módja a kölcsönös megismerkedésnek és az egymás közötti együttműködés fejlesztésének. A lap hozzáfűzi, hogy az eddigi gyakorlat teljes egészében igazolta a felelős személyek közvetlen találkozásának hasznosságát, tekintet nélkül arra, hogy ezek a találkozók hivatalos látogatások, vagy pedig akkor jönnek létre, ha valamelyik államférfi magánt látogatást tesz egy másik országban. Nem vitás — fűzi hozzá a lap —, hogy még az olyan országok között is, amelyek barátilag együttműködnek, a közös nézetek mellett vannak bizonyos ■nézeteltérések is, a sok hasonló álláspont mellett nyitott kérdések is. A Borba a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a Tito— Hruscsov magánlátogatást megbeszélésekre is felhasználják. Hruscsov jugoszláviai magánlátogatása kétségtelenül alkalmat nyújtott a közös érdekű kérdések nyílt megvitatására, különösen az államközi és pártközi kapcsolatok keretébe tartozó kérdések megbeszélésére. Feltételezhető, hogy ilyen nem hivatalos eszmecserét folytatnak most is a Krímen, ahová Tito elnök feleségével, Rankovics és Pucar elvtárssal rövid pihenő céljából szeptember 27-én megérkezett. Nincsen tehát semmi különös abban, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió között bizonyos nyitott kérdések is vannak, sőt némi véleménykülönbségek is az egyes ideológiai természetű kérdésekben amellett, hogy mind a nemzetközi politikát, mind a kölcsönös kapcsolatot érintő sok kérdésben teljes egyetértés áll fenn közöttük, ami egyébként világosan kitűnik a tavaly és az idén aláírt több jelentős okmányból is. A lényeges mindenesetre az — fűzi hozzá a Borba —, hogy erőfeszítéseket tesznek az ilyen nyitott kérdések közvetlen és nyílt megvitatása érdekében. (MTI) Hét esztendő "Tízezer évig élj!” — 99 tartja a kínai jókívánság, s ez nem is furcsa, hiszen a kínai emberek szájából természetesnek hangzanak a nagy számok. Az olyan országban, ahol a történelmet öt évezredben számlálják, a lakosságot meg 600 millióban, nincs szükség különösebb képzelőerőre a nagy számokhoz. Mégis, van a kínai nép ötezeresztendős történetében egy rövidke szakasz, amely, ha az évek számát tekintve törpe is az addigiakhoz képest, tartalmát és eredményeit illetően hatványozott fontosságú: a népköztársaság kikiáltása óta eltelt hét esztendő. ■fívfordulót ünnepelnek itt ma Kínában, s ilyenkor beszédeket, ünnepi köszöntőket szokás mondani. Nehéz azonban újat találniok a szónokoknak, hiszen az évforduló napja majdnem egybeesik a Kínai Kommunista Párt Vili, kongresszusának befejeződésével. Márpedig ezen a kongresszuson szinte statisztikai pontossággal történt számvetés az állami és a pártélet, a gazdaság és a kultúra valamennyi területének gondos vizsgálata alapján. E kongresszuson csakúgy nem voltak meglepőek a hatalmas számok, mint a már idézett jókívánságban. A részvevők, akik jól ismerték a kínai nép áldozatos és akadályt nem ismerő erőfeszítéseit, elégedetten vették tudomásul, hogy például ma már 110 millió parasztcsalád műveli társas formában a földjét, hogy a második ötéves tervben 60 százalékkal szökken fel a könnyűipar termelése, vagy hogy a nemrég még szörnyű elmaradottságban sínylődött Kína a tudományos éetben 12 esztendő alatt kvánja utolérni a világszintet. A kongresszus fő jellegzetességének mégis azt tekinthetjük, hogy a nagy számok mögött nem törpül el az ember. Az egyes ember, akinek örömei és gondjai vannak, akit a maga vagy a mások hibájából bennt érhetett, aki akár nyomrúságos kunyhóban, akár ényesebb házban jött a vikgra, de hozzá akar járulni a maga tégláival a jövő kolosszusának felépítéséhez. Nem frázisok, hanem egyszerű szavak, nem ezüstpapirs-csomagolás, hanem őszinteség — ez jellemezte a tanácskozásokat, s tegyük hozzá: ez az új Kína tükörképe. A bennünket Kínával összefűző barátságnak talán egyik legfontosabb szála az a tény, hogy sokat tanulhatunk ettől a nagyszerű országtól. Tanulhatunk dinamizmusából és demokratizmusából, tanulhatunk a nemzeti egység és a népi összefogás megteremtését célzó módszerekből, tanulhatunk abból, hogyan kell elvetni mindazt, ami idejét- múlt, s gátja a fejlődésnek. Az egymás tapasztalataiból való okulás a testvéri barátság legszilárdabb biztosítékainak egyike. Amikor hét esztendővel ezelőtt Mao Ce-tung, a Tien An Men téren felállított emelvényről bejelentette, hogy megszületett a Kínai Népköztársaság, győzelmes harcról adhatott számot: a tengerentúli pórázon vezérelt csangkajsekista hadsereg feletti győzelmet tárhatta a nép elé. Ma, a hetedik fordulón ismét sikeres küzdelmekkel teljes a számadás. Ezek a küzdelmek azonban már a társadalmi és gazdasági élet frontján folytak: az önálló iparért, a nemzeti egységért, az asztalra kerülő nagyobb adag rizsért és az emberek arcán kivirágzó mosolyért. A győzelmek elválaszthatatlanok a nemzetközi politikában bekövetkezett tekintélynövekedéstől. Vitathatatlan, hogy Kína ma már óriási tekintéllyel rendelkezik az ázsiai és afrikai népek között, s ezt egyre több nyugat-európai ország is tudomásul veszi. Egyiptomban például gyakran hallani a politikusok körében, hogy amikor az arab népek a nemzeti önállóság megszilárdításáért szállnak síkra, úgy tekintenek Kínára, mint tapasztalt, idősebb társukra, amelytől sokat tanulhatnak a jelenre és a jövőre vonatkozólag. Igaz, Kína ma még nem tagja az ENSZ-nek, de ezt minden józan ember a nemzetközi jog legnyilvánvalóbb megsértésének tekinti, olyan állapotnak, amely semmiképpen sem lehet tartós. Kína igazi nagyhatalommá nőtte ki magát, olyan birodalommá, amely nem széltében, hanem felfelé, a bőséget ígérő jövő felé terjeszkedik. King Zsö autógyárának dolgozói, az északkelet-kínai Csangcsun külváriában már elkészítették az első teherautókat. Képünk a motormotik hengertömb részlegében készült, ahol automatizált futószalagon folyik a munka. Száz áldozatot követelt az indiai árvíz Nyugat-Bengáliában tovább tart az erős áradás, amely százötvenezer embert érintett. Az áradás következtében száz ember életét vesztette. A mentési munkálatokban a hadsereg és a légierő is részt vesz. (TASZSZ) Hruscsov és Tito a batajnicai repülőtéren PÁRIZSI LEVÉL: Orsolya néni mégis meghal igazságot. Azután most, amikor küszöbön áll a parlament öszszeülése, biztosítani akarta magának a jobboldal támogatását. Végül ezzel a lépésével is gátolni igyekezett a szocialisták és kommunisták egységének megerősödését. Néhány nappal később Mendes-France lapjában, a l’Expressben Francois Mauriac, az ismert katolikus író és publicista, a France Observateurben Claude Bourdet és a Le Monde-ban egy harmadik publicista leleplező cikket közölt ugyanezekről a kínzásokról. Erre aztán a francia rendőrfőnököt sürgősen elküldték Algériába, hogy megvizsgálja, milyen módszerekkel dolgozik ott a rendőrség. A vizsgálat folyik. Körülbelül sejtjük is, hogy mit fognak róla megállapítani, amikor véget ér. Ez a bejelentés: „Amennyiben egyes közegek áthágták a törvényes rendelkezéseket, a kormány a törvény szigorával fog fellépni ellenük. Közben pedig a komédia folytatódik vagy mondjuk, inkább a tragédia. Annyi azonban bizonyos, hogy a kormány az Humanité elkobzásával nem érte el első célját: az igazságot nem tudta elfojtani. Még az is kétséges, hogy Mollet második célját, a reakciós szavazatok feltétlen biztosítását elérte-e ezzel a lépésével. Ami pedig harmadik célját illeti, ezt oly kevéssé sikerült elérnie, hogy a szocialista párt vezetősége már arra gondol, szigorú megtorló intézkedéseket hoz azok ellen a szocialisták ellen, akik felemelik szavukat a kormány politikája ellen. Egy lap elkobzása nem elegendő ahhoz, hogy megállítsa a történelem kerekét. Vannak emberek, akik az orvost átkozzák azért, mert rossz híreket mond nekik egy kedves hozzátartozójuk — nevezzük őt Orsolya néninek — egészségi állapotáról. Ez nem lehet — mondják az orvosnak. Orsolya néninek nem szabad meghalnia. De hiába kiabálnak, hiába toporzékolnak, Orsolya nénit mégis csak eléri a vég, így vannak valahogy a gyarmatosítók is. Ők is dühöngenek, toporzékolnak, amikor a történelem a fülükbe súgja: nem sokat adok kedves hozzátartozójuk, a gyarmati háború életéért. Hiába azonban minden tiltakozásuk, az ő hozzátartozójuk is Orsolya néni sorsára fog jutni. A különbség csak az, hogy ezért a kedves nagynéniért kár, a gyarmati háborúért viszont egyáltalán nem, André Wurmser Csou En-laj fogadást adott a kínai nemzeti ünnep alkalmából Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke tegnap fogadást rendezett az ország nemzeti napjának ünnepségeire érkezett külföldi vendégek tiszteletére. A kormány és a népi küldöttségek mellett jelen voltak a fogadáson a Kínai Kommunista Párt VNIL kongresszusán vendégként részt vett külföldi küldöttségek tagjai is, valamint Szukarno, Indonézia elnöke és Acsarlja, Nepál miniszterelnöke is. A fogadáson Csou En-laj rövid beszédet mondott, majd felszólalt Szukarno elnök és Acsarlja miniszterelnök is. Ma nyílik meg az Angol Munkáspárt évi értekezlete Blackpoolban Blackpool nyugat-angliai fürdőhelyen ma nyílik meg az Angol Munkáspárt évi értekezlete 1300 küldött részvételével. Az értekezlet vitájában a külpolitikai kérdések közül fontos helyet fog kapni Szuez és Ciprus Blackpoolban egyébként tegnap egy gyűlésen Gaitskell, a munkáspárt vezetője bírálta a kormány szuezi politikáját Emlékeztetett arra, hogy a munkáspárt is elítélte a Szuezi-csatorna államosítását, de kezdettől fogva azon a véleményen volt, hogy ez nem igazolja, hogy Anglia háborút indítson Egyiptom ellen. Gaitskell követelte: a kormány kötelezze magát arra, hogy a szuezi ügyben csak az ENSZ jóváhagyásával folyamodik fegyveres akcióhoz. Ciprusról szólva, Gaitskell állást foglalt Makariosz érsek hazaengedése mellett. Vjrebocsátották az Egyesült Államok legnagyobb repülőgépanyahajóját Az AP jelenti, hogy szombaton Hampton Roadsban vízrebocsátották az Egyesült Államok legnagyobb repülőgépanyahajóját. A hajó 60 000 tonnás. A „Ranger” nevű új anyahajót mind atomfegyverekkel, mind pedig hagyományos fegyverekkel felszerelték. A FELSZABADULT FŐVÁROS REGÉNYEI MESTERHÁZI LAJOS: Fényes szellők. (Szépirodalmi Kiadó.) Kötve: — — — — — 21,50 Ft MESTERHÁZI LAJOS: Hazafiak iskolája (Szépirodalmi Kiadó.) Kötve: — — — — 24,50 Ft A Tanúság című regényciklus második és harmadik kötete a felszabadulást követő hónapok lázasütemű munkájáról fest hiteles, átfogó képet. Az első kötetből már jól ismert szereplőket látjuk viszont, akik mint az országépítő munka harcosai vagy akadályozói vonulnak fel. Kapható valamennyi állami könyvesboltban. Nyitott szemmel A Hazafias Népfront fontossága Tl m mintha új színnel gyarapodott volna a közismert falragasz nemzetünk egészének nagy összefogását szimbolizáló díszes bokrétája. Apró Antal elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke az ország házában eszmecserét folytatott a sajtó képviselőivel. Mentesség minden frázistól, a nyílt, őszinte tájékoztatás népfront-mozgalmunk, közéletünk problémáiról, vita a téves nézetekkel, a jó javaslatok elfogadása jellemezte a beszélgetést, amely fontos jelensége megújítodó politikai életünknek; puszta ténye önmagában is július termékenyítő légkörét árasztja. De több, sokkal több ennél. Tisztázta népfront-mozgalmunk egy sor elvi kérdését, feltárta a még eldöntésre várókat, s ezzel új vitának, népfront-mozgalmunk teljesebbkibontakozásának kezdete lehet. A harmadik pártkongresszus helyesen jelölte meg a népfront szerepét, feladatait, erre vonatkozó elvi tézisei ma is érvényesek. A Hazafias Népfrontnak tömegmozgalommá kell válnia, amely egyesíti a nemzet erőit, szélesíti a proletárdiktatúra bázisait, erősíti a szocialista demokráciát. Nem kizárólag népfront-mozgalmunkon múlott, hogy nem tölthette be feladatát. 1954 őszének aktív politizáló hangulata után a türelmetlenség és a bizalmatlanság falat vont a fiatal mozgalom köré, elvette komolyságát és cselekvőképességét. A júliusi határozatok rombolták le ezt a falat. Van lehetőség, hogy a népfront, tevékenységébe bekapcsolva az egész nemzetet — beleértve a kulákokat is — részt vegyen a párt helyes politikájának megvalósításában. De a lehetőség realizálása tetteket követel. A szektarianizmus maradványai ma is eleve- j nen hatnak. Bizonyítja ezt a törekvés, amely a népfrontban kommunista többséget akar teremteni, s az az „elv“, amely hajlandó fel- s cserélni a meggyőzést, a pártirányítás egyet- len helyes módszerét az utasítgatással. Mind-ezt felszámolni azonnali feladat, hogy a népi front betölthesse hivatását. S ha érvényesek — márpedig azok — a harmadik kongresszus tézisei, az is világos, hogy politikai tömegmozgalomról van szó. Nem a helyi tanácsok segédapparátusáról, s nem választási görögtűzről, kirakat-népfront- ról, amely csak nevében viseli a népi-nemzeti egységet. De nem is valamiféle új ellenzékről, a szocializmus építésére összpontosult aka- I rattal ellentétes irányban ható erőről. Pozitív politikai tömegmozgalommá kell válnia a Hazafias Népfrontnak, amely felelős részese az országos és a hely, politika, kialakításé-nak, amely bírál és kezdeményez, hallatja hangját közéletünkben, s amelynek szavával egész népünk szól. Csak ez a jelleg felel meg a harmadik kongresszus határozatának, országépítő, hazafias céljainknak. S hogy ezzé váljék, tanulságokat, tapaszta- ■ latokat kell gyűjtenünk. Van miből meríte- t nünk. Tanulhatunk történelmünk demokra- * tikus mozgalmaiból, a baráti országok gazdag tapasztalataiból, köztük most elsősorban Kínai Kommunista Pártja VIII. kongresszusának nagy jelentőségű elvi meghatározásaiból. S ha ezt kiegészíti egész népünk alkotó össze- fogása, véleménynyilvánítása az indult új vitá- s ban, népfront-mozgalmunk a teremtő erők , gazdag tárháza lehet. "