Esti Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-228. szám)
1957-09-05 / 207. szám
I1. évfolyam, 207. szám ÁratO fillér 1957. szeptember 5. csütörtök Az egészségügyi világszervezet jelentése a sugárveszélyről Az anyák nevében Több héttel ezelőtt magyar anyák kopogtattak Ausztria ajtaján. Engedélyt kértek a beutazásra, rövid időre. Nem azért, hogy idegenforgalmi alanyokként megnézzék a Sthephans-Kirehét, megtekintsék a Burg öreg épületeit, vagy megcsodálják a kétségkívül gyönyörű bécsi operát, kívülről és kevülről. Még csak fel sem tehető róluk, hogy bármily rejtett célból akartak útnak indulni, mondjuk, kifürkészni az osztrák szomszéd ipari titkait, vagy, (horribile dietu: még kimondani is szörnyűség) holmi „felforgató eszméket” kívántak behurcolni az osztrák kétfejű sas fészkébe. Nem, sem ezért, sem idegenforgalmi célokból, — nagyon is családi okokból jelentkeztek. Az osztrákok is jól tudják, hogy az anyák — akiket e kéréssel szűk számú csoport képviselt — szívküldöttség számára kérték a határsorompó megnyitását. Arról van szó, hogy letöröljék a könnyeit annak a jónéhányszáz magyar asszonynak, akik szüntelenül siratják világgá ment gyermekeiket. Arról van szó, hogy a magyar anyák százai visszakapják végre szülötteiket, akiket az októberi ellenforradalom viharszele valóban valósággal kifújt az országból. Mert ki hallott valaha is olyant, hogy kiskorú gyermekek disszidálnak akár politikai, akár gazdasági okokból? Elfújta őket a vandál szél és százszor érthető, hogy az anyák kezüknél fogva akarják visszavezetni fiaikat, lányaikat a szülői hajlékba. Vagy magyarázni kell-e a legkőszívűbb bécsi hatóságnak, vagy zord külföldi illetékesnek, mit jelent a szülői szívnek, hogy gyerekük nincs az otthonban? A gyerekek elindulhattak kalandvágyból, kiskorú fantáziájuk romantikus elképzelései nyomán, esetleg kamaszos virtusból — s a kapu egyszerűen becsapódott mögöttük. S ha vannak az életben tragédiák, ezek a legfájdalmasabbak. Mert az anyák bánata a legfeketébb bánat, s azt az űrt, amelyet a gyermek elvesztése okoz, kitölteni valójában nem is lehet. És a gyermekek, — szülő nélkül, az idegen élet forgatagában, fogságában? Szomorú, s megmásíthatatlan törvény, hogy egyszer bizony mindenki elveszíti a szüleit! De miért kell elveszíteni kis korban úgy, hogy a gyermek ne érezze többé az apai szemekből sugárzó szeretetet, az anyai kéz simogatását? Hallgassuk csak, hogy írt a költő, hogy szólt Kosztolányi, érett férfi korában is, anyja után vágyódva:......arany imát írnék az én anyámnak, — arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. — És el nem unnám, egyre-egyre írnék — egy vén toronyban, szünes-szüntelen. — Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. — Kiszínezném vele az életem.” Azt mondottuk: sok száz anya gyászára akart írt hozni, sok száz anyának kívánta visszaszerezni magzatát a szívküldöttség. De ha csak egy anyának fájdalmát lehetne megszüntetni, az is olyan érv, amely előtt feltétlenül meg kell hajolni. És az osztrákok — egyelőre legalább — mégis úgy döntöttek: a kopogtatásra nem nyitják meg kapuikat! A küldöttséget nem engedik be. Vajon miért? Micsoda megfontolás lehet a kegyetlen határozat mögött? Szívbéli, emberi semmi esetre! Mert akkor tüstént feltárták volna sorompóikat, amelyeknek túloldaláról visszavárják, továbbra is visszakövetelik szülötteiket az anyák. Külföldön is be lehet hajtani a tartásdíjat Matatótáblázat Franciaország ki akarja árusítani a Szahara kincseit Angol és amerikai vállalatoknak engedi át az olajkutatás jogát • Nyugat-Németország kétszázmillió dollárja az alkuban Algéria nem engedi kijátszani magát (A Gazdasági Figyelő térképe.) Párizs, szeptember 4. Max Lejeune, a szaharai ügyek minisztere, nyilatkozott a Szaharában talált olajról. Közölte, hogy elkezdik a Szahara középső részén, Vuargal vidékétől az algériai partokon levő Bougie kikötőig húzódó olajvezeték építését. Ezt a kikötőt nagy olajtartályhajók befogadására teszik alkalmassá. A nyugat-európai gazdasági köröket hosszú ideje foglalkoztatja már Afrika természeti kincseinek fokozottabb kizsákmányolása. A legutóbbi napokban is több megbeszélés folyt bankcsoportok és más tőkés érdekeltségek között, amelyek érdeklődésének központjában az úgynevezett francia Szahara-terv áll. Tegnapi számunkban közöljük tudósítónk távirati jelentését az algériai felszabadító mozgalom vezetőivel folytatott beszélgetéséről. A szabadságharcosok irányítói a beszélgetés során nyomatékosan kijelentették: nem ismernek el semmiféle „Szahara-tervet”, bármely kormány is foglalkozzék ilyen gondolatokkal. A vezetők emlékeztettek arra, hogy ennek a hatalmas sivatagnak a jelentős része Algériához tartozik, tehát az algériai népnek is van némi beleszólása abba, mi történjék vele. Mi is az a „Szahara-terv”? A Szahara kincseit először a franciák kezdték kutatni. Érthető okokból. A francia gazdasági helyzet hosszú esztendők óta korántsem megnyugtató. Erőforrásainak jelentős részét felemésztették az áldatlan gyarmati háborúk, a marokkói, a vietnami és jelenleg az algériai vérontás költségei. Az ország energikus pénzügyminisztere, Gaillard a legkülönbözőbb bűvészmutatványokkal próbálja egyrészt megállítani, másrészt ködösíteni a frank aggasztó romlásának nyilvánvaló tényét. Ilyen helyzetben nagy jelentősége van annak, hogy a francia és a nemzetközi közvélemény előtt megcsillantsák egy „virágzó Szahara" vízióját, mint olyan tényezőt, amelytől új erőre kap az egész francia gazdasági élet. A cél bel- és külpolitikai egyaránt, hiszen nemcsak a dolgozó tömegek megnyugtatására, hanem — a külföldi tőkeérdekeltségek címére — Franciaország leendő hitelképességének igazolására is irányul. Több mint ezer geológus és más kutató térképezte fel ásványtani szempontból Földünk e legterjedelmesebb és leglakatlanabb sivatagát. Különösen az Ahaggar és a Tibesti nevű hegyláncok érdekelték őket. Az első komolyabb eredmény az volt, hogy Akjousta közelében, az Atlanti-óceán partjától mintegy 160 kilométernyire rézércre bukkantak. A tartalékokat 25 millió tonnára becsülik, s ez évi 60 000 tonna dúsított rézérc termelését tenné lehetővé. Ezután jelentős mangán- és wolframleletek következtek. Ezekből a készletek meghaladják a másfélmillió tonnát. A Colomb-Behari szénmezőkön százmillió tonna szén vár kitermelésre. A Tindouf környéki vasérctelepeken két és félmilliárd tonna jó minőségű, 53—65 százalékos vasércre bukkantak. Bebizonyosodott a régi feltevésis, hogy a Szahara „a fekete-arany”, a kőolaj hazája is. Algírtól párszáz kilométernyire, El Golea-oázis közelében komoly kőolajrétegeiket fedeztek fel, amelyeken máris nyolc fúrótorony működik. A szakértők szerint itt nagymennyiségű olaj halmozódott föl. Komolyabb befektetések és csővezeték építése esetén már két éven belül évi 25 millió tonna termelése lehetséges. Ez Franciaország jelenlegi fogyasztásának pontosan a fele! Márciusban a francia kormány hatmillió dollárt utalt ki egy 150 mérföldes olajcsővezeték elkészítéséhez, amely a Hassi Messaoud-i olajmezőkről Touggourtig vezetne. Innen ugyanis az olaj már vasúton szállítható a tengerpartra. A kutatásokra a világsajtónak az a híre tette fel a koronát, hogy — mintaz amerikai Newsweek írja — a Hoggar-hegységben urániumot is találtak. A Szahara mérhetetlen gazdagságáról szóló francia kormányhíresztelések tehát nem alaptalanok. Azonban nagyon sok minden kell ahhoz, hogy a sivatag — mint a francia polgári sajtó előszeretettel nevezi így — „második Ruhr-vidékké” váljék. Mindenekelőtt a megfelelő beruházási tőke hiányzik, s ezt a hiányt a jelenlegi francia gazdasági helyzet még kilátástalanabbá teszi. Ebben az évben lejár a francia olajkutatócégek szaharai koncessziója, és nem véletlen, hogy tájékozott sajtókörök szerint Bourges- Maunoury kormánya úgy döntött: angol és amerikai vállalatoknak engedi át a kutatási jogot, még az általuk követelt óriási, 45 százalékos haszonrészesedés árán is. Egyelőre leküzdhetetlen nehézségeket jelentenek a szállítási problémák is. A lelőhelyek sok esetben kétezer kilométer távolságra vannak a legközelebbi kikötőtől. Ilyen körülmények mellett a gazdaságos kiaknázás lehetetlen. Turquet de Beauregard francia főgeológus szerint még akkor sem érné meg, ha „tiszta vasból álló hegyláncot fedeznek fel.. A francia kormány azzal próbál mindezen segíteni, hogy bevonja nyugati partnereit a kiaknázási tervekbe. Az európai közös piac tagállamai már három hónapja megéheztek abban, hogy 500 millió dollárt fektetnek be a nagyszabású üzletbe. A gazdasági befolyását szövetségeseivel szemben mind jobban érvényesítő Nyugat- Németország egymaga 200 millió dollárt hajlandó adni, így bontakoznak ki egy úgynevezett „Eurafrikai’-elgondolás körvonalai. A túlságosan rózsaszínre mázolt Szahara-tervek persze még nem javítják meg Monsieur Durand, a francia átlagpolgár helyzetét. Monsieur Durand pénztárcájának mindenek előtt az algériai háború befejezése tenne jót. Egy szabad, független Algéria kormányával nyilván célravezető, méltányos tárgyalásokat lehetne folytatni a Szahara kincseinek feltárásáról is. Kisebb esők várhatók még A Meteorológiai Intézet megmagyarázza... Várható időjárás: szerdán borult, esős idő, csütörtökön felszakadozó felhőzet, de még kisebb esőre számítani lehet. A nappali felmelegedés fokozódik. Budapesten ma délelőtt 17 fok a hőmérséklet. Hol van a tegnap ígért ,,nyárias meleg idő”? — kérdeztük, s „felelősségre vontuk” a Meteorológiai Intézetet. — Éppen a meleg levegő beáramlása okozza az esőt — válaszolták. — Felettünk ma reggel óta meleg front vonul át, azért esik és azért látszik oly borúsnak (de nem borús, lehangolóan didergetős az idő. Az eső megszűnésével igen nagy reményünk van az erőteljesebb felmelegedésre. A hajnali és a reggeli órákban az egész országban esett. Önállóan akarnak exportálni a kisiparos szövetkezetek Mit gyártanak a következő három hónapban? A kisipari szövetkezetek helyzetéről és problémáiról tájékoztatta ma délben a sajtó képviselőit Erdős József, az OKISZ Intéző Bizottságának elnöke. Cipő A kisipari szövetkezetek negyedik negyedévi termeléséről szólva elmondta, hogy a cipőipari szövetkezetek a következő három hónapban 650 ezer pár jó minőségű cipőt készítenek, 100 ezer párral többet, mint a harmadik negyedévben. Ebből mértékre 120 ezret vállalnak. A 650 ezer pár új cipőből 413 ezer lesz a női, 130 ezer a férfi, 60 ezer exportminőségű gyermekcipő, 27 ezer gazdacsizma és 20 ezer pár különféle sportcipő. Ezenkívül 70 ezer pár papucsot készítenek. Textil Textiliákból, főleg az üzletekből gyakran hiányzó gyermekruházati cikkeket készítik, s a harmadik negyedévinél jóval több fiúkabátot, gyermeköltönyt, leánykaruhát és gyermek fehérneműt adnak a kereskedelemnek. A textilipari szövetkezetek ezenkívül 610 ezer darab férfi fehérneműt, 280 ezer női és gyermek fehérneműt, 80 ezer női ruhát és szoknyát, 80 ezer férfikabátot és öltönyt, valamint 34 ezer női kabátot készítenek. Ezenkívül 375 ezer pár pamutharisnyát, 120 tonna pamut és 50 tonna gyapjú kötöttáru kerül ki a kisipari szövetkezetek műhelyeiből. * Bútor A bútoripari szövetkezetek 3700 fényezett és festett hálószobabútorral és ezer darab konyhabútorral segítik a lakosság szükségletének kielégítését. Készítenek többet is, de nincs elég bútorlap és enyvezett lemez. A külvárosi és falusi lakosság bizonyára megelégedéssel veszi a hírt, hogy ismét megkezdik a létrák készítését. Háztartási eszközök A vasipari szövetkezetekből 6500 darab vastűzhely, 40 tonna zománcedény, 25 tonna alumíniumedény és 20 millió forint értékű különféle háztartási eszközök kerülnek az üzletekbe. Export Beszámolt a kisipari szövetkezetek exportjáról is. Elmondta, hogy a negyedik negyedévben 120 millió forint értékű gépeket, különféle műszereket, cipőket, és textilkészítményeket exportál a szövetkezeti kisipar. Nagy megrendelésük van Diesel próbapadokból, ötvösingákból, vívófelszerelésekből, és cipőből. Érintette a szövetkezeti kisiparosságnak azt a régi kérését is, hogy a kormány tovább segítse a kisipari szövetkezetek exportját. Módot szeretnének kapni, hogy szakembereik megismerkedhessenek a fejlett külföldi technológiával, s a szövetkezeti ipar export hasznából olyan devizaalapot létesíthessenek, amely fedezhetné különféle külföldi mintadarabok vásárlását. Az OKISZ önálló exportkezdeményezési jogot kér, azaz: lehetőséget a külföldi felekkel való önálló, közvetlen levelezésre és tárgyalásra. A háziipari és a speciális szövetkezeti termékekre pedig önálló exportjog biztosítását kéri. Az erre vonatkozó tárgyalások már megkezdődtek az OKISZ és a hivatalos fórumok között, s a megbeszélések kedvező mederben haladnak. Lapzártakor a sajtóértekezlet még tart.