Esti Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
SZILVESZTER *— Hála Istennek, most egész évben szerencsém lesz! — Ugye, úgy beszéltük meg, hogy én hozom a szódavizet? ■— Hogy ez a buta ólomöntés még mindig divatban van!? — Várjon Pista! Úgy látszik egy vendég ittmaradt. (Várnai rajza) z egyik külországban nagyr arányú antialkoholista mozgalom indult meg. A mámorkedvelők rendkívül népes táborában az a vélemény alakult ki, hogy ha ez a külországi mozgalom végigseper a világon, katasztrofális helyzetbe sodorhatja a nemes borivók, a pirosnyakú gyümölcspálinka (kisüstöntött) fogyasztók, a hidegúton előállított rum-, likőr- és egyéb szeszesital kedvelők, és talán még a tokás és kerekhasú sörkedvelők nagy táborát is. Pedig a két tábor — az ivók és nem ivók — között alig van külsőben különbség. Jelszavuk meg betűről betűre ugyanaz: „Le az alkohollal!” Nekem most sikerült besurranni abba a gyűlésbe, melyet az utóbbi napokban tartottak az „Alkoholmellettesek” a Csopak úti székházukban. Ez a gyűlés már külsőségeiben is rendkívül impozáns volt, főbb vonásokban érdemes szólni róla. Egymás után érkeztek a meghívottak. Valamennyinek a zsebéből csatoslivegek kandikáltak ki. El ne felejtsem: egyesek otthon felejtették a névre szóló meghívót. Ilyenkor az ajtóban álló ellenőr csak annyit mondott: — Leheljen rám, kollega úr! A terem levegője megtelt szüreti borpajták, budafoki nagy földalatti arénák, rum- és likőrgyárak aromájára emlékeztető illattal. Először a Főalkoholmellettes elnök emelkedett szólásra. Bevezetőjében megrázó színekkel ecsetelte az antialkoholizmus terjedésével járó világveszedelmet, miközben egymás után ürítgette a poharat, s beszédét így fejezte be: — Ha ezt bürjük, khö, és nem védekezünk, odajutunk, hogy kiveszik a sziánkból a mindennapi nyelvitetnyi italt is... Ezzel egy kancsót tótágast állított a szájához, egy cseppig kiitta, hirtelen leült, hozzászólásokat kért. Ekkor felállt a terem közepén egy hosszúnyakú, kedves lopótökfejű férfi. Tudományosan, statisztikailag kimutatta, hogy hazánkban háromfajta bor van: jó, jobb és legjobb. — De ha terem is mondjuk hazánkban savanyú vinkó - kivágta karjait jobbra, balra, megrendítő pátosszal folytatta — itt e szent helyen hívom tetemre a nagyvilágot, hogy a szemébe kiáltsam: ki itta meg, ki issza meg, és ki mondja meg, ha nem mi, a nemeslelkű borivó társadalom hazánk savanyú borait?!... .Nekünk a bortermelők csak hálával tartozhatnak t örök hálával, testvéreim az italban!... Mert most mondják meg nékem, mit csinálnak a borukkal, de főkképpen a savanyúval, ha minket eltiltanak a fogyasztásától? ... Naa? ’ Óriási taps zúgott fel. A zsebekből előkerültek az üvegek. A kortyok úgy bugyborékoltak le a torkokon, mint patak vize zúg, buzog, ha mossa a kavicsos partok tövét. A bugyborékolás megszűntével, egy zömök ember állt fel. A gyümölcspálinkák, respektíve a kisüstön-főtt szilva, barack, körte satöbbi pálinkafogyasztók országos küldöttje. A mellettem ülő dicsekedve megjegyezte, hogy egyszer anynyi pálinkát ivott, hogy a mellette levők a puszta leheletétől holtrészegen estek össze. Azért még sohse gyulladt meg benne a szesz ... — Beszéljünk kedves szesztársaim hazánk szilvaterméséről! — mondta többek között. — Hazánkban a legjobb szilva terem a világon ... Kifőztük pálinkának. Exportáltunk, de nem maradhatott annyi bent az országban, amit mink meg ne ittunk volna... És most majd kifőzik lekvárnak? Azt akarják, hogy lekvárt igyunk?... Plafont hasító taps. Újra előkerültek az üvegek. De már akkor észrevettem, hogy jobbrólbalról figyelnek. Hogy én sohsem húzok elő üveget. A tapsot sem animálom olyan rendkívüli módon. Idegen vagyok, nyilván az ellentáborból. Spion. Miközben a rumosok küldöttje azt fejtegette, hogy antialkoholizmus ellen minden erőt meg kell szervezni, többen körülvettek. A helyzet már-már életveszélyesnek tűnt. Egy nem ivó! Nemcsak spion! Egy antialkoholista! Gyorsan elpárologtam a teremből. Izé... Itt a gyűlés színhelye mellett van egy kiskocsma, ahol valódi kisüstit mérnek ... Csurka Péter Le az alkohollal!... Beszámoló 120 minőségi ellenőr iiiHiiiiiiiiitiimiiiMiiiiiiiiiiiiiimwiiiMiiiiiiniiinHiitiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiNiimtiim miiiHiiiiitimimittiHiiiiiLimiitiiitiHiimiiiiiiitiiiimmtiiiiiitiiiimiimiiiitiiiiiitttiimiitiiiiiH egyhónapos munkájáról atu.,ér‘.TM aiiiiiHHiiiiiiiiiiiinmmiiHiiiiiiMimiiimmiiiiiiiHiitfimniimiiiiHiiiitiminmtiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiimtmitiiiHiitiiiitmiiimitintM ® ^ Közöltük, hogy a belkereskedelmi miniszter november elején utasítást adott ki az áruk minőségének fokozottabb ellenőrzésére és a burkolt árdrágítások megakadályozására. Szászhúsz legkiválóbb kereskedelmi szakemberre bízták ezt a felelősségteljes munkát. Az első havi tapasztalatokról elkészült a fővárosi tanács iparcikk-kereskedelmi irodájának beszámolója. Minőségi kifogás miatt több árucikk értékesítését leállították. Volt rossz minőségű súrolókefe, VIM, kölnivíz, Exodor izzadság elleni szer, matlaszé pongyola, „Igor” gyermeknadrág és kötöttáru, melyet a Rákospalotai Kötöttárugyár készített. A minőségi átvétel sokszor elavult szabványok szerint történik. Ez az iparnak számos lehetőséget biztosít az áremelésre. Sok kifogás merült fel egy hónap alatt a háztartási és drogériai cikkekkel kapcsolatban. Az Elida-gyár az 1.80 forintos Velosa-fürdőtabletta helyett újat hoz forgalomba 2.20-ért, a Wu 2-es hajmosó-olaj gyártását beszüntették és a vevők kénytelenek a drágább Elidahajmosót vásárolni. Használhatatlan a képhorog, mert nem a megfelelő helyen van átlyukasztva, s a tűt ezért nem lehet a lyukon átdugni. A tű feje a legkisebb ütésre lepattan. A KERAVILL-üzletekben azelőtt kétrészes villásdugó 3.70 forintért volt kapható, az újabb típus más alakú, de sem minőségben, sem kivitelben nem jobb, mégis 5.50 forintba kerül. A vizsgálat mindenre kiterjedt. Ha nem is állapított meg „égbekiáltó” szabálytalanságokat, a feltárt hibák olyanok, amelyek méltán bosszantják a bevásárló háziasszonyokat. Egészségügyi papír nehezen kapható, sőt a csomagok az előírt 200 lap helyett csak 170 —180 lapot tartalmaznak. A Töltőtoll javító Ksz által szállított Color-tollak 90 százaléka hibás. A műanyagtestű irónhegyező árát az elmúlt években 1.75-ről 1.20-ra mérsékelték, ugyanez a gyenge minőségű irónhegyező az idén 3.50 forintos áron került forgalomba. Minőségváltoztatás nélkül emelkedett a játék babakocsinak és a faszánkónak fogyasztói ára. Kifogásolja a jelentés, hogy míg a múltban fin glottnadrág 18 forintért került forgalomba, jelenleg vászonból készítenek ilyen nadrágot 4040 forintért. A Körmend elnevezésű hálószoba 4836 forintba került. Most kisebb változtatások után Erzsébet néven 5300 forintért árulják. A Praktik nevű kétszemélyes kárpitozott garnitúra ára szövettől függően, 11 ezer forint volt, jelenleg roszszabb minőségben, Érsek néven kerül forgalomba , drágábban. Az is furcsa, hogy az Újszegedi Kenderárugyár a jobb minőségű matracgrádlit 33,10 forintért, a rosszabbat 38.40 forintért árusítja. A négyrészes hímzett ágykészlet ára 503 forint volt, később nylon-tasakba adjusztálták és árát 540 forintban állapították meg. Utóbb már nylon-tasak nélkül érkezik az áru — 540 forintért számlázva. Erősen romlott az utóbbi időben a 205 forintos kaska fiúnadrágok minősége, viszont ára a régi maradt. Vannak érthetetlen árkalkulációk. A Habselyem-gyár által gyártott 42-es méretű női habselyem-nadrág ára például 26 forint. Ez a méret megegyezik az 5-ös leánykanadrág méretével, azt azonban lényegesen olcsóbban, 18 forintért hozzák forgalomba. A minőségi ellenőrök munkájától azt remélik, hogy ezek a visszásságok megszűnnek. Bizonyos mértékű javulást jelent az, hogy meggyorsították a fővárosi döntőbizottság munkáját. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet ma már nyolc napon belül véleményt ad a beküldött anyagokról. Komoly javulást a 120 minőségi ellenőr munkájától azonban csak akkor lehet várni, ha a legkisebb hibákat is megtorolják, és erélyes intézkedésekkel akadályozzák meg a silányabb minőségű vagy indokolatlanul drágított áruk árusítását. Pakots György A tisztaságról és a záróráról Poszlovszky István, a Palace-szálló portása így beszélt: — Minden külföldi vendégünknek tetszett a kialakuló új városkép, és az, hogy mind nagyobb számmal jelennek meg a neonreklámok. De nem tetszettek a piszkos utcák, a szemetelő járókelők. Nem tetszett az éttermek, vendéglők túl korai zárórája és az, hogy nappal alig, éjszaka pedig egyáltalán nem kaptak taxit. Tetszett, hogy az üzletekben minden kapható, de nem tetszett vendégeinknek, hogy sehol sem találtak papírzsebkendőt, holott — mint mondották — ez hozzátartozik az egészségügyi kultúrához. Az viszont nagyon tetszett, hogy mind több nagy budapesti üzletben beszél már valamelyik alkalmazott néhány külföldi nyelvet. A telefon és egyebek — Nem tetszett egyetlen külföldinek sem, hogy délelőtt tíz órától délután kettőig nem tudott telefonkapcsolást kapni a várossal — mondotta Sallai Lajos, a Békeszálló portása. — És nem tetszett az sem, hogy éjfél után csaknem teljesen le „Önműködő“ mosópor Az idén nyolcezer tonna mosópor készült, nagyobb része szappan-alapanyagú volt. A zsíralkoholszulfonáttal készülő korszerű mosószer gyártásával most kísérleteznek. Újpesten az erre a célra berendezett kísérleti üzemben jó eredményeket értek el az alapanyag gyártásával, s ezért az ipar vezetői elhatározták, hogy a következő években mosószergyárat építenek. A tervek szerint már a jövő évben kétezer tonnával több mosószer kerül forgalomba. Ezenkívül a Rákospalotai Növényolajipari Vállalatnál megkezdik az „önműködő” mosószer gyártását, amelynek előnye lesz, hogy a vízbe szórva oxigént fejleszt, s így a fehérneműt nem kell dörzsölni, kefélni, hanem elegendő a mosószeres vízben áztatni. (MTI) /f jp'6'C'tfaSC&ftt&foCLfyGl'$99 Mi tetszett és mi nem tetszett 1957-ben a Budapesten járt külföldieknek Mint a statisztika igazolja, ebben az esztendőben sok külföldi járt nálunk: turisták, hivatalos küldöttek, üzletemberek, magánosok. Többségük Budapestre látogatott A világ majd minden részéből jöttek vendégek: szovjet emberek, angolok, franciák, németek, csehek, jugoszlávok, kínaiak, dél-amerikaiak, szírek, hinduk, bolgárok, románok, lengyelek, egyiptomiak, japánok, svájciak és még sokan mások. Huszonhat ország képviselői, érdeklődői, turistái, kereskedői tartózkodtak (egy részük tartózkodik most is) hosszabb-rövidebb ideig fővárosunkban. Hogyan látták Budapestet, életünket, mi tetszett és mi nem tetszett nekik az itt tapasztaltakból? Nem árt az évvégi „zárlatkor” ezzel is számot vetni. A Gellért-szállóban Négy nagy szálló főportását, illetve portását kerestük meg, mondják el, mit hallottak az itt járt külföldi vendégektől. Elsőnek Meidlinger Lőrinc, a Gellért-szálló főportása „nyilatkozott”. — Legelőször tán arról, ami egyetlen külföldinek sem tetszett — mondotta. — És ez az a függönynek csúfolt rongydarab, amely a szálló portáját elválasztja a fürdőbejárattól. És még valami, ami ugyancsak a szállónkkal kapcsolatos. Majd minden régóta ide látogató külföldi vendégünk kifogásolta: miért nem lehetett már hamarabb megkezdeni a szálló átépítését ? Szerintük többszörösen is megtérült volna azóta már a befektetett tőke. Jaj, az a közlekedés . Sokan bírálták a külföldiek közül a közlekedés nehézkességét, zajosságát. Sehol a világon nem olyan lármás a közlekedés, mint itt, és sehol sem kell olyan sokáig várni a főútvonali kereszteződéseknél, mint Budapesten. Elmondották, hogy kevés a mulatóhely és alacsony színvonalúak a műsorok. De nagyon tetszettek a színházi előadások, a sportrendezvények és a bemutatófilmszínházak. Sokkal kevésbé tetszettek a másodhetes mozik. Valamennyien elragadtatással nyilatkoztak a hónapok alatt megszépült főútvonalakról és arról a gazdag, színes, nagyszerű könyvtermésről, amely eléjük tárul a kirakatokban. A fürdőkről . Tetszett az élelmiszerüzletek gazdagsága, és a budapesti éttermek változatos konyhája, de nem tetszett a kiszolgálás lassúsága, s az sem, hogy a konyhai alkalmazottak piszkos kötényükben, néha még a legelegánsabb éttermekben is megjelennek, és végigvonulnak az asztalok között. Tetszett a Gellért hullám- és pezsgőfürdője, sokan hosszabbították meg érte itt-tartózkodásukat. Valamennyi külföldi elismeréssel beszélt Budapest nagyszerű fürdőiről, gyógyvizeiről. De mindannyian megállapították, hogy a magyar főváros, mint fürdőváros, nincs kihasználva. Az egyedülálló budapesti gyógyvizeknek sokkal nagyobb propagandát kellene csinálni, áll Budapesten a villamos- és autóbuszközlekedés. Világvárosban ilyesminek nem szabadna előfordulnia, mondották. De tetszettek a magyar borok és pálinkák (Grossartig, meine Herren!), és tetszett az az udvariasság, amellyel a járókelők időnként útbaigazították őket. — Nem tetszett, hogy a szállodák mellett kicsi a kocsiparkoló hely. Előfordult, hogy távolabb magára hagyott kocsit feltörtek — vette át a szót a Duna-szálló főportása. Boldog új évet, Budapest — Bocsánat — szólított meg rossz magyarsággal egy feketehajú férfi a Duna-szállóban — Szofiriades görög kereskedő vagyok, írja meg, kérem, hogy Budapest egy csodaváros! Mert amit itt fél év alatt helyreállítottak, az csoda! Csak egy baj van, hogy sem a szállodai IBUSZ-ban, sem máshol nem lehet megkapni a nagy külföldi világlapokat. Ezen segíteni kell. Tetszett valamennyi ittjárt külföldinek, hogy a SAS, a SABENA, a KLM gépei órák alatt összekötik ma már Budapestet Európával, a világgal. Hogy van áru bőségesen, és van egyfajta varázsa a városnak, amely sajátosan vonzóvá teszi az idegenek számára. — Bájos város — mondotta a görög kereskedő mialatt repülőjegyet rendeltetett valahová. — Igen, az. Nekem el kell utaznom, hát most kívánom, egy kicsit előbb. Boldog új évet, Budapest! Túri András Bárhová a Balatonra Utazhat ön akárhova Élvezheti szabadságát Kipiheni fáradtságát ORSZÁGOS •• •• IMIDIJLO VENDÉGELLÁTÓ VÁLLALAT Balatonfüred, Aranycsillag Szálló, 77,— forint napi pensió. Siófoki Tünde Szálló, napi pensió: 77,— forint. Balatonalmádi, Tulipán Szálló, napi pensió: 64,5 forint. Szobafoglalás: IBUSZ üdülőszolgálat VII., Lenin krt. 30. sz. Telefon: 422—736