Esti Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

SZILVESZTER *— Hála Istennek, most egész évben szerencsém lesz! — Ugye, úgy beszéltük meg, hogy én hozom a szóda­vizet? ■— Hogy ez a buta ólomöntés még mindig divatban van!? — Várjon Pista! Úgy látszik egy vendég ittmaradt. (Várnai rajza) ­­z egyik külországban nagy­­­r arányú antialkoholista mozgalom indult meg. A mámorkedvelők rendkívül né­pes táborában az a vélemény alakult ki, hogy ha ez a külországi mozgalom végig­seper a világon, katasztro­fális helyzetbe sodorhatja a nemes borivók, a pirosnyakú gyümölcspálinka (kisüstöntött) fogyasztók, a hidegúton előállí­tott rum-, likőr- és egyéb sze­szesital kedvelők, és talán még a tokás és kerekhasú sörked­velők nagy táborát is. Pedig a két tábor — az ivók és nem ivók — között alig van külsőben különbség. Jelszavuk meg betűről betűre ugyanaz: „Le az alkohollal!” Nekem most sikerült besur­ranni abba a gyűlésbe, melyet az utóbbi napokban tartottak az „Alkoholmellettesek” a Cso­pak úti székházukban. Ez a gyűlés már külsőségei­ben is rendkívül impozáns volt, főbb vonásokban érdemes szólni róla. Egymás után ér­keztek a meghívottak. Vala­mennyinek a zsebéből csatos­­livegek kandikáltak ki. El ne felejtsem: egyesek ott­hon felejtették a névre szóló meghívót. Ilyenkor az ajtóban álló ellenőr csak annyit mon­dott: — Leheljen rám, kollega úr! A terem levegője megtelt szüreti borpajták, budafoki nagy földalatti arénák, rum- és likőrgyárak aromájára emlé­keztető illattal. Először a Főalkoholmellet­­tes elnök emelkedett szólásra. Bevezetőjében megrázó színek­kel ecsetelte az antialkoholiz­­mus terjedésével járó világve­szedelmet, miközben egymás után ürítgette a poharat, s beszédét így fejezte be: — Ha e­zt b­ürjük, khö, és nem védekezünk, odajutunk, hogy kiveszik a sziánk­ból a mindennapi nyelvitetnyi italt is... Ezzel egy kancsót tótágast állított a szájához, egy cseppig kiitta, hirtelen leült, hozzászó­lásokat kért. Ekkor felállt a terem köze­pén egy hosszúnyakú, kedves lopótökfejű férfi. Tudományo­san, statisztikailag kimutatta, hogy hazánkban háromfajta bor van: jó, jobb és legjobb. — De ha terem is mondjuk hazánkban savanyú vinkó - ki­vágta karjait jobbra, balra, megrendítő pátosszal folytatta — itt e szent helyen hívom te­temre a nagyvilágot, hogy a szemébe kiáltsam: ki itta meg, ki issza meg, és ki mondja meg, ha nem mi, a nemeslelkű bor­ivó társadalom hazánk sava­nyú borait?!... .N­ekünk a bor­termelők csak hálával tartoz­hatnak t örök hálával, testvé­reim az italban!... Mert most mondják meg nékem, mit csi­nálnak a borukkal, de főkkép­pen a savanyúval, ha minket eltiltanak a fogyasztásától? ... Naa? ’ Óriási taps zúgott fel. A zse­bekből­­ előkerültek az üvegek. A kortyok úgy bugyborékoltak le a torkokon, mint patak vize zúg, buzog, ha mossa a kavi­csos partok tövét. A bugyborékolás megszűn­tével, egy zömök ember állt fel. A gyümölcspálinkák, res­pektíve a kisüstön-főtt szilva, barack, körte satöbbi pálinka­fogyasztók országos küldöttje. A mellettem ülő dicsekedve m­eg­jegyezte, hogy egyszer any­­nyi pálinkát ivott, hogy a mel­lette levők a puszta leheletétől holtrészegen estek össze. Azért még sohse gyulladt meg benne a szesz ... — Beszéljünk kedves szesz­­társaim hazánk szilvatermésé­ről! — mondta többek között. — Hazánkban a legjobb szilva terem a világon ... Kifőztük pálinkának. Exportáltunk, de nem maradhatott annyi bent az országban, amit mink meg ne ittunk volna... És most majd kifőzik lekvárnak? Azt akarják, hogy lekvárt igyunk?... Plafont hasító taps. Újra elő­kerültek az üvegek. De már ak­kor észrevettem, hogy jobbról­­balról figyelnek. Hogy én soh­­sem húzok elő üveget. A tap­sot sem animálom olyan rend­kívüli módon. Idegen vagyok, nyilván az ellentáborból. Spion. Miközben a rumosok kül­döttje azt fejtegette, hogy anti­­alkoholizmus ellen minden erőt meg kell szervezni, töb­ben körülvettek. A helyzet már-már életveszélyesnek tűnt. Egy nem ivó! Nemcsak spion! Egy antialkoholista! Gyorsan elpárologtam a teremből. Izé... Itt a gyűlés szín­helye mellett van egy kiskocs­ma, ahol valódi kisüstit mér­nek ... Csurka Péter Le az alkohollal!... Beszámoló 120 minőségi ellenőr iiiHiiiiiiiiitiimiiiMiiiiiiiiiiiiiimwiiiMiiiiiiniiinHiitiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiNiimtiim miiiHiiiiitimimittiHiiiiiLimiitiiitiHiimiiiiiiitiiiimmtiiiiiitiiiimiimiiiitiiiiiitttiimiitiiiiiH egyhónapos munkájáról atu.,ér‘.TM aiiiiiHHiiiiiiiiiiiinmmiiHiiiiiiMimiiimmiiiiiiiHiitfimniimiiiiHiiiitiminmtiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiimtmitiiiHiitiiiitmiiimitintM ® ^ Közöltük, hogy a belkeres­kedelmi miniszter november elején utasítást adott ki az áruk minőségének fokozottabb ellenőrzésére és a burkolt ár­drágítások megakadályozására. Szászhúsz legkiválóbb keres­kedelmi szakemberre bízták ezt a felelősségteljes munkát. Az első havi tapasztalatokról elkészült a fővárosi tanács iparcikk-kereskedelmi irodájá­nak beszámolója. Minőségi kifogás miatt több árucikk értékesítését leállítot­ták. Volt rossz minőségű súro­lókefe, VIM, kölnivíz, Exodor izzadság elleni szer, matlaszé pongyola, „Igor” gyermeknad­rág és kötöttáru, melyet a Rá­kospalotai Kötöttárugyár ké­szített. A minőségi átvétel sokszor elavult szabványok szerint történik. Ez az iparnak számos lehető­séget biztosít az áremelésre. Sok kifogás merült fel egy hó­nap alatt a háztartási és dro­gériai cikkekkel kapcsolatban. Az Elida-gyár az 1.80 forintos Velosa-fürdőtabletta helyett újat hoz forgalomba 2.20-ért, a Wu 2-es hajmosó-olaj gyár­tását beszüntették és a vevők kénytelenek a drágább Elida­­hajmosót vásárolni. Használ­hatatlan a képhorog, mert nem a megfelelő helyen van átlyu­kasztva, s a tűt ezért nem le­het a lyukon átdugni. A tű feje a legkisebb ütésre lepat­tan. A KERAVILL-üzletekben azelőtt kétrészes villásdugó 3.70 forintért volt kapható, az újabb típus más alakú, de sem minőségben, sem kivitelben nem jobb, mégis 5.50 forintba kerül. A vizsgálat mindenre kiter­jedt. Ha nem is állapított meg „ég­bekiáltó” szabálytalanságokat, a feltárt hibák olyanok, ame­lyek méltán bosszantják a be­vásárló háziasszonyokat. Egészségügyi papír nehezen kapható, sőt a csomagok az előírt 200 lap helyett csak 170 —180 lapot tartalmaznak. A Töltőtoll javító Ksz által szál­lított Color-tollak 90 százaléka hibás. A műanyagtestű irón­­hegyező árát az elmúlt évek­ben 1.75-ről 1.20-ra mérsékel­ték, ugyanez a gyenge minő­ségű irónhegyező az idén 3.50 forintos áron került forgalom­ba. Minőségváltoztatás nélkül emelkedett a játék babakocsi­nak és a faszánkónak fogyasz­tói ára. Kifogásolja a jelentés, hogy míg a múltban fin glott­­nadrág 18 forintért került for­galomba, jelenleg vászonból készítenek ilyen nadrágot 40­40 forintért. A Körmend elnevezésű háló­szoba 4836 forintba került. Most kisebb változtatások után Erzsébet néven 5300 forintért árulják. A Praktik nevű két­személyes kárpitozott garnitú­ra ára szövettől függően, 11 ezer forint volt, jelenleg rosz­­szabb minőségben, Érsek né­ven kerül forgalomba , drá­gábban. Az is furcsa, hogy az Újszegedi Kenderárugyár a jobb minőségű matracgrádlit 33,10 forintért, a rosszabbat 38.40 forintért árusítja. A négyrészes hímzett ágykészlet ára 503 forint volt, később ny­lon-tasakba adjusztálták és árát 540 forintban állapították meg. Utóbb már nylon-tasak nélkül érkezik az áru — 540 forintért számlázva. Erősen romlott az utóbbi időben a 205 forintos kaska fiúnadrágok minősége, viszont ára a régi maradt. Vannak érthetetlen ár­kalkulációk. A Habselyem-gyár által gyár­tott 42-es méretű női habse­lyem-nadrág ára például 26 fo­rint. Ez a méret megegyezik az 5-ös leánykanadrág méretével, azt azonban lényegesen olcsób­ban, 18 forintért hozzák forga­lomba. A minőségi ellenőrök mun­kájától azt remélik, hogy ezek a visszásságok megszűnnek. Bizonyos mértékű javulást je­lent az, hogy meggyorsították a fővárosi döntő­bizottság munkáját. A Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézet ma már nyolc napon belül véleményt ad a beküldött anyagokról. Ko­moly javulást a 120 minőségi ellenőr munkájától azonban csak akkor lehet várni, ha a legkisebb hibákat is megtorol­ják, és erélyes intézkedésekkel akadályozzák meg a silányabb minőségű vagy indokolatlanul drágított áruk árusítását. Pakots György A tisztaságról és a záróráról Poszlovszky István, a Pa­­lace-szálló portása így beszélt: — Minden külföldi vendé­günknek tetszett a kialakuló új városkép, és az, hogy mind nagyobb számmal jelennek meg a neonreklámok. De nem tetszettek a piszkos utcák, a szemetelő járókelők. Nem tet­szett az éttermek, vendéglők túl korai zárórája és az, hogy nappal alig, éjszaka pedig egy­általán nem kaptak taxit. Tet­szett, hogy az üzletekben min­den kapható, de nem tetszett vendégeinknek, hogy sehol sem találtak papírzsebken­dőt, holott — mint mondot­ták — ez hozzátartozik az egészségügyi kultúrához. Az viszont nagyon tetszett, hogy mind több nagy budapesti üz­letben beszél már valamelyik alkalmazott néhány külföldi nyelvet. A telefon és egyebek — Nem tetszett egyetlen kül­földinek sem, hogy délelőtt tíz órától délután kettőig nem tu­dott telefonkapcsolást kapni a várossal — mondotta Sallai La­jos, a Béke­szálló portása. — És nem tetszett az sem, hogy éjfél után csaknem teljesen le­ „Önműködő“ mosópor Az idén nyolcezer tonna mo­sópor készült, nagyobb része szappan-alapanyagú volt. A zsíralkoholszulfonáttal készülő korszerű mosószer gyártásával most kísérleteznek. Újpesten az erre a célra berendezett kí­sérleti üzemben jó eredménye­ket értek el az alapanyag gyártásával, s ezért az ipar ve­zetői elhatározták, hogy a kö­vetkező években mosószergyá­rat építenek. A tervek szerint már a jövő évben kétezer ton­nával több mosószer kerül for­galomba. Ezenkívül a Rákos­­palotai Növényolajipari Vál­lalatnál megkezdik az „önmű­ködő” mosószer gyártását, amelynek előnye lesz, hogy a vízbe szórva oxigént fejleszt, s így a fehérneműt nem kell dörzsölni, kefélni, hanem ele­gendő a mosószeres vízben áz­tatni. (MTI) /f jp'6'C'tfaS­C&ftt&foCLfyGl'$99 Mi tetszett és mi nem tetszett 1957-ben a Budapesten járt külföldieknek Mint a statisztika igazolja, ebben az esztendőben sok kül­földi járt nálunk: turisták, hi­vatalos kü­ldöttek, üzletembe­rek, magánosok. Többségük Budapestre látogatott A világ majd minden részéből jöttek vendégek: szovjet emberek, angolok, franciák, németek, csehek, jugoszlávok­, kínaiak, dél-amerikaiak, szírek, hinduk, bolgárok, románok, lengyelek, egyiptomiak, japánok, svájciak és még sokan mások. Huszon­hat ország képviselői, érdeklő­dői, turistái, kereskedői tar­tózkodtak (egy részük tartóz­kodik most is) hosszabb-rövi­­debb ideig fővárosunkban. Hogyan látták Budapestet, életünket, mi tetszett és mi nem tetszett nekik az itt ta­pasztaltakból? Nem árt az év­végi „zárlatkor” ezzel is szá­mot vetni. A Gellért-szállóban Négy nagy szálló főportását, illetve portását kerestük meg, mondják el, mit hallottak az itt járt külföldi vendégektől. Elsőnek Meidlinger Lőrinc, a Gellért-szálló főportása „nyi­latkozott”.­­ — Legelőször tán arról, ami egyetlen külföldinek sem tet­szett — mondotta. — És ez az a függönynek csúfolt rongyda­rab, amely a szálló portáját elválasztja a fürdőbejárattól. És még valami, ami ugyancsak a szállónkkal kapcsolatos. Majd minden régóta ide láto­gató külföldi vendégünk kifo­gásolta: miért nem lehetett már hamarabb megkezdeni a szálló átépítését ? Szerintük többszörösen is megtérült vol­na azóta már a befektetett tő­ke. Jaj, az a közlekedés . Sokan bírálták a külföl­diek közül a közlekedés nehéz­kességét, zajosságát. Sehol a világon nem olyan lármás a közlekedés, mint itt, és sehol sem kell olyan sokáig várni a főútvonali kereszteződéseknél, mint Budapesten. Elmondot­ták, hogy kevés a mulatóhely és alacsony színvonalúak a műsorok. De nagyon tetszettek a színházi előadások, a sport­­rendezvények és a bemutató­filmszínházak. Sokkal kevésbé tetszettek a másodhetes mo­zik. Valamennyien elragadta­tással nyilatkoztak a hónapok alatt megszépült főútvonalak­ról és arról a gazdag, színes, nagyszerű könyvtermésről, amely eléjük tárul a kiraka­tokban. A fürdőkről . Tetszett az élelmiszerüzle­tek gazdagsága, és a budapesti éttermek változatos konyhája, de nem tetszett a kiszolgálás lassúsága, s az sem, hogy a konyhai alkalmazottak pisz­kos kötényükben, néha még a legelegánsabb éttermekben is megjelennek, és végigvonulnak az asztalok között. Tetszett a Gellért hullám- és pezsgőfür­dője, sokan hosszabbították meg érte itt-tartózkodásukat. Valamennyi külföldi elisme­réssel beszélt Budapest nagy­szerű fürdőiről, gyógyvizeiről. De mindannyian megállapítot­ták, hogy a magyar főváros, mint fürdőváros, nincs kihasz­nálva. Az egyedülálló buda­pesti gyógyvizeknek sokkal nagyobb propagandát kellene csinálni, áll Budapesten a villamos- és autóbuszközlekedés. Világvá­rosban ilyesminek nem sza­badna előfordulnia, mondot­ták. De tetszettek a magyar borok és pálinkák (Grossartig, meine Herren!), és tetszett az az udvariasság, amellyel a já­rókelők időnként útbaigazítot­ták őket. — Nem tetszett, hogy a szál­lodák mellett kicsi a kocsipar­koló hely. Előfordult, hogy távolabb magára hagyott ko­csit feltörtek — vette át a szót a Duna-szálló főportása. Boldog új évet, Budapest — Bocsánat — szólított meg rossz magyarsággal egy feke­tehajú férfi a Duna-szállóban — Szofiriades görög kereske­dő vagyok, írja meg, kérem, hogy Budapest egy csodavá­ros! Mert amit itt fél év alatt helyreállítottak, az csoda! Csak egy baj van, hogy sem a szál­lodai IBUSZ-ban, sem máshol nem lehet megkapni a nagy külföldi világlapokat. Ezen se­gíteni kell. Tetszett valamennyi ittjárt külföldinek, hogy a SAS, a SA­­BENA, a KLM gépei órák alatt összekötik ma már Budapestet Európával, a világgal. Hogy van áru bőségesen, és van egy­fajta varázsa a városnak, amely sajátosan vonzóvá teszi az idegenek számára. — Bájos város — mondotta a görög kereskedő mialatt re­pülőjegyet rendeltetett vala­hová. — Igen, az. Nekem el kell utaznom, hát most kívá­nom, egy kicsit előbb. Boldog új évet, Budapest! Túri András Bárhová a Balatonra Utazhat ön akárhova Élvezheti szabadságát Kipiheni fáradtságát ORSZÁGOS •• •• IM­IDIJLO VENDÉGELLÁTÓ VÁLLALAT Balatonfüred, Aranycsil­lag Szálló, 77,— forint napi pensió. Siófoki Tünde Szálló, napi pensió: 77,— forint. Balatonalmádi, Tulipán Szálló, napi pensió: 64,5 forint. Szobafoglalás: IBUSZ üdülőszolgálat VII., Lenin krt. 30. sz. Telefon: 422—736

Next