Esti Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

Rendelet a" televíziós" berendezésekről A közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletet adott ki a televíziós műsorvevő-beren­dezésekről. A rendelet, értel­mében a televízióberendezés üzemben tartásának engedé­lyezésére irányuló kérelmet az illetékes levélkézbesítő posta­hivatalhoz kell benyújtani. Az engedély iránti kérelemben a televízióberendezés gyártmá­nyát és típusszámát is fel kell tüntetni. A rendelet a televí­zió előfizetési díját 1958. feb­ruár 1-i hatállyal havi ötven forintban állapította meg, amennyiben a televízió szóra­koztató rádióműsor vételére is alkalmas, abban az esetben az előfizető a televízió előfizetési díján felül, a rádió előfizetési díját is köteles megfizetni. Megválasztották a fővárosi népi ellenőrző bizottság tagjait A fővárosi tanács ma dél­előtt az Újvárosháza nagy­termében ülést tartott. Egyet­len napirendi tárgy a fővárosi népi ellenőrző bizottság meg­választása volt. Dr. Mikó Jó­zsef, a végrehajtó bizottság titkára előadói beszédében rá­mutatott arra, hogy a népi el­lenőrzésről szóló törvény alap­ján a fővárosi népi ellenőrzési bizottság teljes jogkörrel fogja ellenőrizni a tanács államigazgatási szerveit, a tanács irányítása alatt álló hivatalokat, vállalatokat, intézményeket, szövetkeze­teket, valamint a magánkis­ipar és magánkiskereske­delem tevékenységét. El­lenőrzi továbbá azokat a te­rületén levő minisztériumi irányítás alatt álló válla­latokat, intézményeket, hi­vatalokat is, amelyek a la­kosságot árukkal vagy szol­gáltatásokkal látják el. A népi ellenőrzési bizottság munkája nem teszi felesleges­sé a minisztériumi és tanácsi szervezetben a revizori ellen­őrzést. A fővárosi népi ellenőrzési bizottság kis létszámú testü­let. Tagjai feladataikat álta­lában társadalmi munkában látják el. A bizottságra az irá­nyítás és a vezetés, feladata vár, a konkrét ellenőrzési munka elvégzése népi ellen­őrök útján történik. A népi el­lenőrzés legfőbb szervét, a központi népi ellenőrzési bi­zottságot és tagjait a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa már megválasztotta. Ennek alá­rendelt területi szervei közé tartozik a fővárosi népi ellen­őrzési bizottság is. Ez egy elnökből, két elnök­­helyettesből és nyolc tag­ból áll, a fővárosi kerületi népi ellenőrzési bizottsá­gok pedig elnökből, elnök­­helyettesből és öt tagból állanak. Dr. Mikó József ezután el­mondotta, hogy a kerületi népi ellenőrzési bizottságokat a ke­rületi tanácsok április 30-ig megválasztják. Az előadói beszéd és há­rom felszólalás után került sor az állandó ellenőrző bi­zottság elnökének, elnökhe­lyetteseinek és tagjainak meg­választására. A tanács nevé­ben­­ előterjesztett javaslat alapján a fővárosi népi ellenőrzési bizottság elnökévé Gyárfás Kálmánt, a Csepeli Vas- és Fémművek Csőgyárának termelési osztályvezetőjét, üzemi párttitkárt választot­ták meg. Elnökhelyettessé Káldor Gyu­lát, a munkásőrség országos parancsnokságának osztályve­zetőjét és dr. Vásárhelyi Bol­dizsárt, a Műszaki Egyetem dékánját, tagokká a követ­kezőket választották meg: Tímár József pénzügyminisz­tériumi főosztályvezetőt, dr. Benedek Jenőt, a Jogász Szö­vetség főtitkárát, Hartai Fe­rencet, az Óbudai Népkert vállalatvezetőjét, Jochlik La­jost, a Budapesti Pártbizottság ipari osztályának vezetőjét, Kolossa Józsefet, a Ganz Va­gon csoportvezetőjét, Fenyve­si Gáborné tanácstagot, a ke­reskedelmi állandó bizottság elnökét, Sásdi István tanács­tagot, a Könnyűipari Minisz­térium igazgatóhelyettesét és Deményi Istvánt, a Beruházá­si Bank igazgatóját. Harmincötezer külföldi turistát várnak az idén Magyarországon Az eddigi tervek szerint az idén 14 ezer magyar turista utazhat külföldre és 35 ezer külföldi vendéget várunk Ma­­gyarországra. A Szovjetunióba az Inturist­­tal kötött szerződés értelmé­ben háromezer magyar turista utazik az idén. Egy részük be­járja a Kijev—Moszkva—Le­ningrád útvonalat, egy másik rész pedig a Fekete-tenger partját, az Ogyessza—Jalta— Szocsi—Szuhumi—Batumi út­vonalon TU—104-es repülő­géppel is. Az új megállapodás értelmében üzemi munkások, dolgozó parasztok és kisembe­rek számára az eddigi 3600 fo­rint helyett 2000 forintba fog kerülni egy 14 napos kijev— moszkva—leningrádi utazás. Csehszlovákiába májustól szeptemberig nyolcezer ma­gyar turista utazhat. Egy­­vagy kéthetes kirándulásokat szerveznek Prágába, Karlovy- Varyba és a Tátrába. De lesz­nek ötnapos felvidéki köruta­zások is, Kassára, Lőcsére és Rozsnyóra.­­ A Bulgáriába utazó csopor­tok Szófiát, Plovcsivot, Várnát és a bolgár tengerpartot kere­sik fel, az Albániába induló magyar turisták pedig Tiranát és a durazzói tengerpartot. A 35 ezer külföldi idén kö­rülbelül kétszázezer vendég­napot tölt Magyarországon. A Szovjetunióból három-, Cseh­szlovákiából nyolc-, az NDK- ból két- és Romániából ezer turista látogatását várják. Ausztriából rendszeresen jön­nek idén hétvégi kirándulók Budapestre és a Balatonhoz, Nyugat-Németországból, a skandináv országokból, Fran­ciaországból, Angliából, Bel­giumból és Kanadából is vár­nak több ezer turistát. Az áp­rilisban nyíló brüsszeli világ­kiállítás látogatói közül is legalább ötezren ellátogatnak hozzánk. A brüsszeli IBUSZ- kirendeltség 24 óra alatt in­tézi el a jelentkezők vízumké­relmét. Elindult a magyar turisták első csoportja a lipcsei vásárra Pénteken reggel az IBUSZ szervezésében 150 főnyi ma­gyar turistacsoport utazott a lipcsei vásár megtekintésére. A magyar turisták ellátogat­­nak Weimarba is, és egy napot Prágában töltenek, ahol meg­tekintik a csehszlovák főváros nevezetességeit Csobokáné — egy Pest-kör­nyéki faluban laknak, a falu nevét nem írom ki, ne­hogy a falubeliek rájuk ismer­jenek, merthogy a neve se Csobokáné igazában — hét li­bát és öt kacsát fogott be tö­mésre. Három hét múlva úgy vette észre, hogy három libája szorgalmasabban hízott, mint a többi négy. Hájasak, nehe­zek, lihegnek, szuszognak, egyik már a lábára is rest áll­ni, éjjel, nappal ül, lökdösi ki a nyelvét. — Nézd Ferenc — szólt fér­jének, Csoboka Ferencnek —, ez a három liba nem bírja to­vább a tömést. Holnap bevi­szed Pestre a Garayra, át­adod Kövesinének, a stando­­sunknak. — Én? — Te!... Tudod, hogy fáj a derekam. A parancs, az parancs! ■, Fe­renc katonaember volt. Még az őrmesterrel se hadakozott soha. Minthogy pedig jó asz­­szonya a vele szemben tanúsí­tott magaviseletével rangban és lényegben az ezredesi te­kintélyig emelkedett, paran­csát mindig ellenvetés nélkül teljesítette. Kosárba került a három kö­vér liba. Csoboka felrántot­ta ünneplő csizmáját, felvette feles bőrkabátját, másnap ki­­harcolkodott a reggeli vonat­hoz. A délutáni kettessel ide­haza is van. Kövesiné megvizsgálta, le­mérte és a legmagasabb napi áron kifizette a három libát. Hiszen régi vevőjük volt. Cso­boka Ferenc lézengett a Keleti körül az üres kosárral. Hogy csapja agyon az időt vonatin­dulásig? Egy féldecit már csak meg kellene inni. Aki dolgo­zik ... Bevágódott a „Barna Ökör­be”. De ha már itt bent van, nem ácsorog kint a söntésben. Bemegy az ülőhelyesbe. Kihoz­za a pincér. És nem is tö­ményt, hanem bort iszik. Kikért három decit. Aztán még hármat. És még hármat. De hogy is van most ez?... Huszonnyolcért adta el kiló­ját a libának. Huszonhéttel számol el az „ezredesnek”. Oly jó itt ülni, jönnek, mennek az emberek. Csörög a tányér, villa, kanál. Esznek, isznak. Miért ne ebédelhetne ő is? Urasan. Ebédet rendelt. Ebéd után huszonhatért ment el a liba... És két fia­tal nő ült le asztalához, egy fiatalabb férfival. Persze előbb barátságosan kértek tőle engedelmet. — Tessék aranyos. Van itt hely bőven. Ebédeltek, fröccsöztek, be­szélgettek. Csoboka liter bort kért és ásványvizet, öntött a vendégek poharába is. A férfi gyengén tiltakozott. A nők cseppet se. Különösen nem a vele szemben ülő, hollófekete hajú, parázsfekete szemű, aki nyilván ehhez a párhoz szegődő, karonlógó barátnő le­hetett csupán. De oly kedve­sen, oly ennivalóan mosoly­gott rá, és koccintgatott vele, hogy Ferenc úgy egy óra tájt, mikor már régen kifutott vo­natra az aréna alól, kénytelen volt a liba napi árát az „ezre­­des”-sel szemben huszonegy forintban megállapítani. Mikor pedig tizenöt forin­tig ereszkedett le a kövér jó­szág aznapi ára, akkor már Csoboka Ferencről lekerült a feles bőrkabát, és szakzené­szek hangjai mellett kint bo­­kázott a terem közepén a nagy nyilvánosság előtt, derekát ki­csit meggörbítette, jobbját a tarkójához illesztette, balját a derekára csapta — híres tán­cos volt legénykorában—, jár­­ta a verbunkost. Ült a váróteremben, az esti tízórásra várt. Megmaradt pénzét olvasgatta. Fejéből pá­rolgott a mámor. Pedig, hej az a kis fekete szemű! De ebben az időpontban már csak öt forintra futotta a kövérliba kilója. És hol termett az az „ezredes” ezen a földön, aki elhiszi ezt a libabörzén tör­ténő iszonyatos árzuhanást... Csoboka Ferenc „közkato­nát” azonban mégsem akasztotta fel az „ezredes”, mert egy hét múlva kiadta ne­ki a parancsot, hogy reggel ő maga szándékozik bevinni a libákat Pestre, de mivel fáj neki a dereka, Ferenc cipeli utána a libás kosarat. Azon­kívül tegnap vajat köpült, tú­rót hevített, és egy nagy fazék tejfölt gyűjtött... Összeszí­­jazott tehát két nagy füles ko­sarat, Ferenc vállára akasz­totta. Ment elől, Ferenc mint régi markotányos a sereget, mesz­­sziről követte. Egy óra alatt végeztek. Kö­vesiné mindent átvett. Pesten is mindig elől járt Csobokáné, utána Csoboka a vállára hají­tott két üres kosárral. Az „ez­redes” még mindig tartotta a ,,neszóljhozzámot’. De Ferenc már nem bírta, meg akarta törni az elemésztő csendet. Hí­zelkedve szólalt meg az asz­­szony a háta mögött: — Nem veszel magadnak va­lamit? — Nem! — Combig érő „nájlontot” se? — Azt se! Éppen a „Barna Ökör” mel­lett haladtak el. — Azért egy pohár bort csak fizethetnél... — Megittad a múlt héten erre az évre valót.. Azért mégis hirtelen lecö­­vekelt. Egy pohár bor, hát a fene egye meg, egy pohár bor. — Na gyere! — És beszivár­gott a „Barna Ökörbe”. — Itt a kosztot is megehet­­jük, amit hoztunk — biztatta Ferenc, és bent már ő sodró­dott elől a kosarakkal, be az ü­lésbe. Az asszony csak úgy szenvelgett utána. Abban a boxban, melyben helyet kap­tak, két férfi ült. Az egyik, a jobbképű, nagy dióbarna sze­meit mindjárt Csobokánéra vetette, mert mi tagadás, még ha fájt is mostanában a dere­ka, még mindig szemrevaló asszony volt. A harmadik pohár bor után odasúgta Ferencnek, mégse bontsák ki itt a szatyrot, ne mutassák ki, mennyire „vidé­kiek”. — Akkor menjünk? — súgta vissza Csoboka „közhonvéd” a kérdést. — Üres gyomorra nem nagyon ízlik az ital... A jóképű éppen akkor vetett az asszonyra egy perzselő pil­lantást. — Hát éppen azért ne men­jünk... Nem bánom, ehetünk itt is valamit... Csobokáné dudorászva, a pénzt számolta a váróte­remben. Ferenc a kis fekete lányra gondolt. Még jó, hogy nem találkoztak... De ez az asszony!... A jómindenét ne­ki! — Most bezzeg nem fájt a derekad, mikor azzal a nagy­hajúval táncoltál, haha — szólalt meg. — Nem fájt!... Mit szólsz hozzá?... De a kacsákat egy hét múlva se te nem hozod egyedül, se én, se ketten nem hozzuk. — Hát? — Postán adjuk fel Kövesiné címére... Csurka Péter H£T LIBA, ÖT KACSA Nyári szabadegyetemi előadások lesznek Debrecenben Külföldi hallgatókat is meghívnak Legutóbb 1948-ban rendez­tek Debrecenben, a világhírű egyetemi városban a hazai és külföldi hallgatók számára nyári szabadegyetemet. Most a városnak megadták a jogot, hogy ismét meghívja a világ legnagyobb egyetemeinek hall­gatóit. A prospektusokat, meg­hívókat már ötnyelvű szöve­gezéssel nagyrészt elkészítet­ték és hamarosan szétküldik őket az öt világrész minden országába. A legjobb szakem­berekkel közösen most készí­tik el a nyári egyetem végle­ges programját. Csak a vizsgakávé ilyen! Vizsgáznak a kávéfőzőnek (Várnai rajza.) Füstölt malacsonka A háztartások a tojásbősé­get kihasználva, sok Mirelit­parajt és friss champignon­­gombát szereztek be. Ezenkí­vül jól fogyott a levesbe való zöldség is, miután a KÖ­­ZÉRT-húsboltokban növen­dék-marhahúst árusítottak. Káposztafélében kínálat van, az állami boltok a tejeskáposz­­tát kilónként 2, a kelkáposztát 2,50—3,00 forintért hozták forgalomba. A KÖZÉRT zöld­séges üzletekben a céklarépa ára 2 forintra csökkent. A Ga­ray téri piacon a mélykúti földművesszövetkezet leraka­­tában füstölt nyers malac­sonkát árusítottak, kilónként 33 forintért, a sertéssonkát 36 —38, a csemegeszalonnát pe­dig 37—40 forintért hozták forgalomba. A KÖZÉRT-fű­­szerboltoikban a tisztított dió árát kilónként 4 forinttal szál­lították le. Bács-Kiskun me­gyéből húsvéti rozmaring­alma érkezett, ára az állami boltokban kilónként 7,50 fo­rint. Újra h­íres lesz a nagytétényi őszibarack Az Európa-hírű nagytétényi őszibarack exportlehetőségei­ről és az 1958-as esztendő ter­veiről beszélgettünk Kovács Sándorral, a Budapesti Föld­művesszövetkezetek Szövetsé­gének elnökével, Fegyverneki Antallal, az egyéves múltra visszatekintő őszibarack-ter­melő hegyközség vezetőjével és Kecskeméthy Lajossal, a XXII. kerületi­ Földművesszö­vetkezet ügyvezetőjével. — Domboldalaink fekvése és a meszes talaj teremt az őszi­barack termelésének oly kivá­ló lehetőségeket nálunk — kezdte a beszélgetést Fegyver­neki Antal. — Magyarországon csak Pécsett, Badacsonyban, s újabban Szatymazon van ki­váló őszibarack; igaz, a legjob­bakat a Sashegyen lehetne termeszteni, ám az ottani mennyiség mindeddig jelen­téktelen. — Az 1938. évi 31. törvény­cikk előtt a Budavidéki őszi­barack Termelők Egyesületé­ben tömörültek a gazdák, ám ekkor megalakították a hegy­községet, amelyet 1949-ben megszüntettek. Tavaly feb­ruárban határoztuk el aztán újbóli életrehívását. Az ország­ban először a mi hegyközsé­günk teremtett kapcsolatot a helyi földművesszövetkezettel; a hegyközségekről szóló, a na­pokban megjelent törvényere­jű rendelet pedig már ki­mondja, hogy ezentúl csakis a földművesszövetkezetek kere­tében alakulhat hegyközség. Dupláját termelik az 1938-as évinek . Az utóbbi évek termelési bizonytalansága nem okozott veszteségeket az őszibarack­állományban? — Ellenkezőleg, nálunk már 1948—49-től megindult a hábo­rú alatt szünetelő export, s egyre növekvőben “Van. Az 1938-as 40 helyett ma 80—100 vagon őszibarack jut a piacra kerületünkből — válaszol Kecskeméthy Lajos. — Csupán a budaörsi termelés hanyatlott le, pedig a negyvenes évek ele­jén az volt legnagyobb vetély­­társunk... — A felszabadulás előtt pél­dául hetente kétszer vitt Bécs­­be egy teherautó árut. Prága, Milánó, Párizs, London várta a nagytétényi, budaörsi ősziba­rackot, mégis csak 12 vagon­nal exportáltunk akkor, ami a termésnek csupán 30 százaléka volt. — Háború utáni exportunk voltaképpen 1954-ben lendült fel, s főleg Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németország mindkét részébe és Ausztriá­ba szállítunk. A mennyiség je­lentősen megnövekedett: 1957- ben például a termés 90 száza­lékát exportáltuk — ez mint­egy 80 vagonnak felel meg. A minőségre azonban igen sok megrendelőnknek van pana­sza, erről nem mi tehetünk... Hűt­őház, csomagolás, szállítás Van Budafokon egy hűtő­ház, amit még a Budavidéki őszibarack Termelők Egyesü­letébe tömörült gazdák építet­tek, s ami jelenleg a TEJÉRT birtokában van — félig kihasz­nálatlanul. Márpedig szaksze­rű tárolás nélkül nem lehet exportálni; itt egy hétig is el­állna a barack — s csak július,­augusztus, szeptemberben sze­retne a földművesszövetkezet osztozni a helyiségen. Ma vi­szont sokszor előfordul, hogy éretlenül vagy túl éretten ér­kezik meg rendeltetési helyé­re az áru. Ez persze nagyrészt az átvevők szakértelemhiányán múlik, nem tudják ugyanis pontosan meghatározni azt az érettségi fokot, amikor a­ ba­rackot le kell szedni, hogy el­bírja a külföldi szállítás fu­tamidejét. (Prágába induló árut például 80 százalékos érettségi fokkal kell szüretel­ni.) A futamidő jelenleg, saj­nos, igen hosszú, éppen ezért sok a minőségi kifogás, az úgynevezett „anstandolás”. Előfordul, hogy az I. osztályú őszibarackból külföldre érkez­ve negyedosztályú lesz. — És a csomagolás — veszi át a szót Kovács Sándor, aki hosszú ideig tanulmányozta a külföldi piacokat. — Az olasz és a francia őszibarack, ame­lyik ízben, zamatban, külsőben meg se közelíti a miénket, azért keresett a világpiacon, mert jól szervírozzák. A ba­rackokat egyenként celofán­szerű papírba csomagolják, s így nemcsak ízlésessé teszik, de a romlás terjedéstől is meg­óvják az árut.­­ A szállítás egyébként bel­földön is megoldatlan. A me­leg átvevőhelyeken, amelyeket ponyva sem takar, s ahová rossz utakon, messziről viszik termékeiket a gazdák — túl­élik a 70 százalékos, üde ba­rack is, a hosszadalmas, két­­három napig tartó válogatás végére pedig befülled a ter­més. Kikapcsolják a közvetítő szerveket A földművesszövetkezetnek az idén lesz először alkalma arra, hogy kikapcsolja a külön­féle közvetítő szerveket és közvetlenül szállíthasson a KÖZÉRT-nek és a Csemegeke­­reskedelmi Vállalatnak. Ugyancsak fontos a Balaton és a bányavidékek gyors ellátása friss őszibarackkal. Ez a lehetőség természetesen nagy kedvet okoz a termelő­nek, s talán még nagyobbat az eddig nemegyszer poshadt, romlott barackot vásárló fo­gyasztónak. Az idei esztendő egyelőre jónak ígérkezik — mondják a szakértők —, a rü­gyek szépnek mutatkoznak, csak ne legyen kései fagy... A földművesszövetkezet már készülődik a szerződéskötések­re, a hegyközség pedig hozzá­látott a közös szénkénléfőzés­­hez; márciusban permeteznek először... Keresztényi Nándor

Next