Esti Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Moszkva, Párizs, Drezda, Prága, Krakkó Az építkezés új útjai — Város a mocsár helyén — Három emeletenként egy folyosó —Mit láttak a magyar tervezők külföldön Merre jártak az idén kül­földön a Lakóépülettervező Vállalat mérnökei? Mi volt legnagyobb élményük? Mit ta­pasztaltak útjukon? Ezekre a kérdésekre vála­szoltak öten a külföldön járt tervezők közül. Bátran kísérleteznek Kovács Zsuzsa belsőépítész: Tizenhét tagú építésztársaság­gal jártam Moszkvában, Le­­ningrádban és Kijevben. Ne­héz megmondani, hogy mi volt a legnagyobb élmény, minden lenyűgözött. Különösen meg­ragadtak a hatalmas építkezé­sek. Megtekintettük az épülő új moszkvai városrészt, szem­betűnő az építkezések rendkí­vül gyors üteme, bátran kísér­leteznek új módszerekkel. Minden él, minden mozog. Bontják a régi kis házakat, mellettük korszerű, nagy épü­leteket emelnek. Láttuk azt is, hogy milyen gondot fordítanak a műemlékekre. Kijevben új­jáépítik azokat a templomokat, amelyeket a németek felrob­bantottak. Nagy szeretettel gondozzák Leningrád és Moszkva gyönyörű műemlékeit is. Előregyártás mindenütt Roltkó Géza statikus mér­nök. Negyven építésszel együtt egy hétig Csehszlovákiában, egy hétig pedig a Német De­mokratikus Köztársaságban tanulmányoztuk az új építési módszereket, amelyeket a kö­vetkező időben nálunk is el akarunk terjeszteni. Drezdá­ban, a város belsejében, Lip­csében, a külső részeken foly­nak nagy építkezések. Minde­nütt típustervek alapján, elő­re gyártott elemekből készítik a lakóházakat. Az elemek nyersanyaga a háborús romok­ból kitermelt téglatörmelék. Drezdában emeletmagas fal­elemekkel építkeznek. Külö­nösen megkapott bennünket az építkezések szervezettsége, a fejlett gépesítés. Meglátogat­tuk Lübenaut is. Az egykori mocsaras területen hatalmas mennyiségű tőzeg található. A tőzeget új, nagy erőműben hasznosítják majd. Az erőmű mellett korszerű város épül. Sugárzó fűtés és műanyagok Oravecz Béla, a vállalat fő­gépésze: Párizsban a nemzet­közi fűtési tanácskozáson vet­tem részt. Egyúttal megtekin­tettem a francia lakásépítkezé­seket is. Párizsban is nagy gondot okoz a lakáshelyzet, a házak régiek, a lakások el­avultak. Alaposabban Dijon­­ban tanulmányozhattam a la­kásépítkezést. A nyolc-kilenc emeletes házakban kis alapmé­retű lakások­at terveztek. A lakások többségében fürdő- I­ád helyett kis zuhanykád van. Érdekes megoldás, hogy háromemeletenként egy folyo­sót építenek. A folyosóról kü­lön lépcsőn mennek a felső és az alsó szint lakásaiba. Erősen vitatható ennek a megoldás­nak gazdaságossága, kényel­me. Elterjedt a lakásokban a sugárzó fűtés, mindenütt mű­anyagból készítik a piaclókat, s ezzel borítják a falakat is. Könnyed, színes épületek Zilahi István Ybl-díjas épí­tészmérnök: A mesteriskolá­sokkal együtt voltunk Cseh­szlovákiában és Lengyelország­ban. A többi között megte­kintettük Zakopanét és Krak­kót. Megnéztük az ősi len­gyel város építészeti és kép­zőművészeti emlékeit, majd a lengyel Sztálinvárosba, Nowa Hutába mentünk. Az építé­szekre nagy hatást tett a ha­talmas vasmű automatikája. Az új szocialista város meg­mutatja a lengyel építészet fejlődését. Egymás mellett megtalálhatók a különféle irányzatok alkotásai. Nagy ér­deklődést keltettek az új, egy­szerű, könnyed, színes épüle­tek. Fejlett a lengyel előre­gyártó ipar is. Paneles épüle­teket, korszerű öntött házakat készítenek. Más. A csehszlovákiai tapasz­talatokat, csakúgy mint a más országokban járt tervezők ta­pasztalatait összesítjük és hasznosítjuk. Aczél Kovách Tamás Fiatal rokonokkal vívott szó­csatámnak minapi beszá­molójából megállapítható volt e sorok írójának abszolút fölé­nye. Tapogatózással kezdődött a második félidő. Sógorom kis­lánya ártatlan pillantással kérdezte, hogy ugyebár én a sporthoz is értek. Azonnal fel­soroltam a válogatottakat, sőt azt is, hogy Tichy rúgott né­gyet, Sándor, Albert, Göröcs egyet-egyet, s a nyolcadukat vagy Bundzsák vagy Bozsik, vagy valaki más. Pár odave­tett szóból azt is megérthette, hogy ismerem Iharost, Rózsa­völgyit, sőt jártas vagyok az új sportágakban is. — Tessék már nekem meg­mondani akkor, hogy mi az a forgás? — Amikor a csatár ide-oda fireg-forog, ahelyett, hogy lőne az ebadta. A válasz kissé hézagosnak bizonyult. Misi, az unokabátyja elvigyorodott, és azt mondta, hogy a forgás röplabda-jájszó, szerválással kapcsolatos átcso­portosítás. — És mi a szaft meg a szendvics? — tudakolta a kis­lány. — Szafttal csak virslit is­merek, és a szendvics kettő­negyven, válaszoltam mérge­sen. Amikor Misi megmagyaráz­ta, hogy mindkettő újfajta ütő az asztaliteniszben, f kijelentet­­tem, hogy a pingpong nem ko­moly sport. Ekkor már a Kris­tóf téren jártunk, és az ifjúság mohó pillantásokat vetett egy elsuhanó kocsi után. — Szép ez a fekete Volga — dobtam oda nagyvonalúan. — Nagyon szép Simca — bó­lintott Misi. — Nem láttam a márkát. A második félidő — Én sem. A Volga hátsó lökhárítója egy darabból van, a Simcáé kettő, illetve három. — Nem is az a lényeg, édes ecsém, hanem hogy az ember megnyom egy gombot és gu­rul. — Úgy van. A Mercedes. A Volga kulcsindításra megy. — No igen, a Volga, meg a Skoda. — Pontosan. Csak a Skoda lábpedálra. — Nem azért megyünk fotó­kiállításra, hogy lábpedálról csevegjünk! — dördültem a bandára. A Nemzeti Szalonban Bandi, a­ vallatószék harmadik tagja kérdezte gyanúsan tisztelettel­jes hangon, hogy vajon magam is fotoamatőr vagyok-e. — Fiatalabb koromban volt egy-két sikerült felvételem — válaszoltam szerényen, de ön­tudattal. — Tessék akkor eldönteni a vitát — mutatott egy képre. — Misi azt állítja, hogy vakuval készült, szerintem villantó nél­kül. Hosszan szemléltem és azt mondtam, lehet, hogy villantó­­val, ámbár az sem kizárt, hogy mégis inkább vaku volt. Na­gyon röhögtek a gonosztevők. A vaku meg a villantó egy­­ugyanaz. Lemezjátszó mellett pihen­tük ki a fáradalmak­at s egy ismerősnek tűrő dallamra kér­deztem. hr~ ■ "■' — •2 ez az az izé. — Dzzezy.'-ni — mondta a kislány. — Kicsoda? — Nem kicsoda, hanem mi­csoda. Ez a címe, illenék tudni, azt is, hogy Frenk­i Lén énekli. És ki az az Oszkár Piterzon? — Az öreg Piterzon fia — mondtam felette nyeglén. — Zongora­ bőgő-gitárzene­­kara van, néger. És Edi Roz­­ner? — Másik néger — válaszol­tam és sikerem volt, a térdüket verték nevettükben és megma­gyarázták, hogy a moszkvai rádió tánczenekarának világ­hírű trombitása és vezetője. És Lui Prima? — Olasz baritonista — vág­tam rá egyből. — Ez a másik néger, öregem — így a kislány — a Buona­­széra-szenyoritával jött fel. Aztán megcsókolt annak bi­zonyítékául, hogy ő azért na­gyon szeret engem. — No, legközelebb az apám­mal jövök — ígértem és el­mondtam az egyszeri kisfiút, aki azzal hencegett, hogy ők ketten a papával mindenre meg tudnak felelni. „Hát ha olyan okos vagy — szólt egyik hallgatója — mondd meg, mi­kor volt a bécsi béke.” Habo­zás nélkül válaszolt a gyerek: „Ezt a papám tudja". Régi trükk, hogy a humoris­ta, amikor bekerítik, adomával biztosítja a tisztes visszavonu­lást. Sajnos ezúttal zárótűz kö­vetkezett éspedig a legnehe­zebb lövegel­ sorozatával. A legújabb irodalom, a tudomány mai eredményei, a szputnyik, a sunyik, a világűr került sző­nyegre. Ami a végeredményt illeti, újabb tárcában dolgozom ki, s a kéziratot ezzel a fel­irattal zárom borítékba: „Halálom után kilenc évvel bontható fel”. Kis jó. Toronyház öntött betonból Szubi Tamás statikus mér­nök. Vállalatunk a Lágymá­nyoson torony-lakóházat ter­vez, öntött betonjainkkal. Ezt az építkezést tanulmányoztuk Csehszlovákiában. Gépkocsin meglátogattuk Prágát, Gott­­waldovot és Pardubicét, ahol betonból öntenek házakat. A csehszlovák építészek messze­menően megadtak minden fel­világosítást. Véleményük sze­rint négy emeletnél magasabb épületeket gazdaságos az új el­járással tervezni... Nagyon hasznosnak bizonyult az uta­ A jövő kirakat­rendezője A jövő kirakatren­dezői a fővárosi tanács Százados úti iskolájában ta­nulnak. 151 érett­ségizett diák két év alatt sajátítja el az alapismerete­ket, és utána szak­munkás-vizsgát tesz. Képünkön: Sütő Margit puló­vert igazít. Fotó: felv.) (MTI Keleti Hetvenmillió forint értékű mezőgazdasági gép terven felül A termelőszövetkezetek se­gítésére ebben az évben sok mezőgazdasági gép és beren­dezés készült el terven felül. A kohó­ és gépipar mezőgaz­dasági gépgyáraiban terven felül elkészített gépek értéke megközelíti a 70 millió forin­tot. Félmillió utast szállítottak az idén a vízibuszok Vasárnap délután téli kikötőbe úsznak a kis hajók A pesti Duna utolsó őszi dá­tumát is kijelölték: holnap, vasárnap futnak ki utol­jára a Bem rakpartról, s szál­lítják meg az utasokat a Gel­­lért tér és Újpest között a ví­zibuszok. Délelőtt 10 órakor lesz a kifutás, s alkonyatkor, fél 5-kor a bevonulás. Az idén eggyel több vízi­busz járt a két part között: az eddigi öt hajócska mellett a Leányfalu is szállította az uta­sokat. Rekordot is javított a hat vízibusz: csaknem félmil­lió utast, pontosan 472 ezer dunai átkelőt vitt a fedélzetén. Tavaly kerek százezerrel volt kevesebb az utaslétszám. A vasárnapi utolsó búcsúút után a vízibuszok téli javításra az újpesti és a vámmentes ki­kötőbe úsznak be. Forgalmi korlátozások az Ezsébet-híd környékén Az Erzsébet-híd újjáépítésé­nek előkészítő munkálatai megkezdődtek. Ezért a hídfő környékén, a közutakon és te­reken korlátozásokat fognak bevezetni. A pesti hídfőnél a Belgrád rakpart és a 2-es vil­lamos vonalának híd alatti sza­­kaszát átépítik. Ez idő alatt a Belgrád rakpart és az Apáczai Csere János utca forgalmát ideiglenes útpályákon bonyo­lítják le. A gyalogosforgalmat egyelőre a híd alatt részlege­sen, később pedig teljesen megszüntetik. A járókelők a Galamb utcán vagy a Váci ut­cán át közlekedhetnek. Az építkezésekhez szükséges a belvárosi templom előtti park, a Piarista tér és a Pesti Barnabás utca közötti parkte­rület és a Belgrád rakpart egy része is. A budai oldalon az eddig elzárt­ területeken kívül igénybe veszik a Groza Péter rakpart egy részét, valamint a Hadnagy utca és a Hegyalja út közötti telket. Ezeket a köz­területeket a hídépítők csak a legszükségesebb időben foglal­ják el és mindent megtesznek azért, hogy az átmeneti intéz­kedések a legkisebb kényel­metlenséget okozzák a lakos­ságnak. Elektronikus számoló­gépterem A népszámlálás 1960. január 1-én kezdődik az országban. A több millió adat gyors feldol­gozására az Üllői úti katonai akadémia főépületét erre a célra átalakítják. A ház föld­szintjétől a harmadik emele­tig elektronikus számológépek­kel berendezett géptermet lé­tesítenek. Az átalakítással de­cember közepéig elkészül az építőipari vállalat. Biaggi­a ,,miniatűr k­ ­éppisztolyos ügyvéd és a francia ultrák vezetője Úgy látszik, hogy Francia­­országban a De Gaulle ál­tal szeptember 16-án bejelen­tett „algériai terv” bizonyos mértékig kenyértörésre vitte a dolgot a tábornok és az eddig mögötte álló ultrakolonialista csoport között. A szélsőséges francia nacionalista elemek megkongatták a vészharangot. Az MNR-ből, a kormány­pártból nemrég kilenc ország­gyűlési képviselő lépett ki, élükön Jean Batiste Biaggi­val, aki a mai francia politikai élet egyik leghírhedtebb alak­ja. Latin nyelv és villanyvasút A korzikai származású, 39 éves ügyvéd fiatalkorában egy jezsuita kollégiumban nevel­kedett. Háborús érdemei is vannak: részt vett a francia ellenállási mozgalomban, s közvetlenül a második világ­háború befejezése, után De Gaulle személyes testőrségé­­nek parancsnoka volt. Jelenleg ügyvédeskedik, de nem akár­hogyan ! Pári­zsi i­rod­á­j­áb­an tíz ügyvéd dolgozik a keze alatt. Ügyfelei: olyan francia ipari és pénzvállalatok, ame­lyeknek perügyei sok esetben több milliárd frank értékűek. Ez Biagginak sem jelenthet rossz üzletet, mert jelentős, részvényekből álló vagyonnal rendelkezik. Agglegényként az előkelő Avenue de Victor Hugón tizennégyszobás lu­xuslakást tart fenn. Extra­vaganciában sincs hiány nála: a személyzetével csak la­tinul beszél, az egyik 6x13 méteres szalonja pedig csupán arra szolgál, hogy kedvenc vil­­lanyvasútjával játsszék... Biaggi először akkor tűnt fel, amikor 1956 februárjában (akkor már parlamenti képvi­selő) a szocialista párti Guy Mollet előtt utazott ki Algírba, és ott szélsőséges nacionalista terveivel lázba hozta az ultra­­kolonialistákat. Egyik beszédé­ben kijelentette: „Nem fogunk kapitulálni Mollet előtt, hanem visszautasítjuk őt, s egy szép napon majd bíróság elé állít­juk, mint hazaárulót!” Pedig Mollet-től igazán nem kellett volna félteni a gyarmatosítók érdekeit... 1958. május 13-án, a hírhedt algériai puccs idején Biaggi az élvonalban van. „Közüdv bi­zottságokat” szervez. Párizs és Algír között utazgat, és síkra­­száll, hogy „a forradalmat vi­gyék végig”. A Bromberge­r­­testvérek a „Május tizenhárom összeesküvése’’ című nevezetes könyvükben ezt írják Biaggi szerepéről: „Debrével, Sous­­telle-lel és néhány tábornok­kal­ együtt tagja volt a párizsi közüdv bizottságnak. Terv sze­rint Biaggi vezette volna „le­gényeit’’ (leszerelt ejtőernyő­sökből és más kétes elemekből álló terrorcsapatát) a parla­ment és a kormányépületek el­foglalására. Ezt „szinkronizál­­nia kellett volna a hasonló „algériai akcióval” és csupán azért nem került sor rá, mert a tábornok hajlandónak mu­tatkozott átvenni a hatalmat.” A világsajtó sokat írt már a „Vörös kéz” elnevezésű, föld alatti francia ultrakolonialista terrorszervezetről. Nemcsak Franciaországban, de egész Nyugat-Európában és Észak- Afrikában e szervezet terro­ristái az utóbbi pár év alatt több tucat politikai merényle­tet követtek el, mindig azok ellen, akiknek valamilyen kap­csolatuk volt az algériai fel­szabadító mozgalommal. Bár konkrét bizonyítékok nincse­nek, mégis, sokan esküsznek arra, hogy a „Vörös kéz” feje nem más mint Biaggi, aki egyébként nyíltan is hangoz­tatja: „Terror a leghatásosabb harci eszköz a francia Algéria megmentéséért vívott küzdel­münkben.” Amikor pár hó­nappal ezelőtt Servan­ Schrei­­ber, a l’Express főszerkesztője élesen bírálta az „ultrák” mód­szereit, és a gyilkosok között elsősorban Biaggit pellengé­­rezte ki, a harcias ügyvéd le­velet intézett hozzá, amelyben szó szerint ez állt: „Azok a legények, akik hajnalban agyonlövik magát, nem gyilko­sok, hanem az igazságszolgál­tatás végrehajtói lesznek ...” S valóban, ez nem csupán fenyegetés maradt, mert rö­viddel utána „ismeretlen tet­tesek” Lyonban merényletet kíséreltek meg a neves publi­cista ellen. „Akárcsak Napóleon...“ A köpcös termetű Biaggi elő­szeretettel fényképezteti ma­gát géppisztolyostul és abban tetszeleg, hogy Napóleonhoz hasonlít. Egy alkalommal meg is jegyezte: „Egy kis korzikai már uralkodott Franciaország­ban, s miért nem történhetne ez a másikkal is?...” Ha le­számítjuk is handabandázásait, beteges és irreális egyéni ambí­cióit, nem szabad elfelejteni, hogy nem áll egyedül, mert há­ta mögött van a francia nagytő­ke egy része, s a mögötte álló sötét erők még sokat várnak „Biaggi csillagától”... Pálfi Viktor „Vörös kéz“ főnöke? EMBERI SORS Solohov elbeszélésének magyarul beszélő szovjet filmváltozata. A moszkvai filmfeszti­vál nagy arany díjának nyerte­se Rendező és főszereplő: SZERGEJ BONDARCSUK 10 éven alul nem ajánlott. ★ 'faluja Kedves történet fiatal artistákról. Magyarul beszélő NDK film. Színes magyar rövid­­film. JÖN! jön: MEMKUK­S mamim A moszkvai film­fesztiválon aranyérem­mel kitüntetett, ma­gyarul beszélő cseh­szlovák film. Csak 18 éven felülieknek. JÖN! JÖN! Felírta a műr­ar magyar film. Széles változatban is. Főszereplők: SZIRTES ÁDÁM SZABÓ GYULA VÁRKONYI ZOLTÁN KISS FERENC MaikÉP * a a • jelenti ! - NOVEMBER 5­­ - FILMBEMUTATÓK:

Next