Esti Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

A Teleki tértől az áruházig Nincs fejelt bakancs — ki áthúzott árcédula — Honnan öltöznek a munkások Kérdezd meg akármelyik pestitől: miről híres a Teleki tér, azt mondja, amit Pozsgai László, a fiatal Ganz—MÁ­­VAG-beli esztergályos. — Csúnya hely. Lakik ná­lunk a negyedik emeleten egy idős asszony, Anna néni. Az ő férje is ott dolgozott, míg élt, ahol apám. Tudja, a néni ki­csit maradi felfogású, ha meg­lát bennünket, fiatalokat kiöl­tözve, kihuzakodva, csak csó­válja a fejét, hogy „bezzeg, az én időmben­ örülhetett az em­ber, ha megvehette azt a kevés kis göncét a Teleki téren. Apám meg anyám sokszor me­séli, hogy azelőtt még a módo­sabb munkások is onnan öltöz­tek, még az is, akinek volt munkája. Csak egy fekete öltöny Végignézek csinosan szabott ruháján. — És ti, a ti családotok hon­nan öltözik? Nem érti az esetlen kérdést. — Ez a ruha például, ami most rajtad van, hol készült? — Ó, ez már régi. Még ta­valy vettem az Extra Áruház­ban. Ezernégyszáz forint volt. Minden hónapban vásárolok valamit, mert apám-anyám azt mondja, hogy kicsit segítsek előteremteni a háztartási pénzt, a többivel rendelkez­zem, de hasznosan, öltözzem, hogy legyen ruhám, ne szé­gyenkezzem, ha menni kell valami komolyabb helyre. Most egyelőre csak egy szép fekete ruha kell, amiben szín­házba járhat az ember. Talán már karácsonyra megvehetem. De igaz-e, hogy tűnnek a foltos cipők? Ezt legjobban a szakember tudhatja. Inkább újat Újpesten a Tömöri úton ka­pott cégtábla: Németh István cipész. A mester, meglett korú ember, kicsit hajlott, alakjá­nak minden vonása viseli a ci­­pészek jellegzetességét. Ép­pen egy új cipő varrását készí­ti a tűvel, amely olyan hajlott, olyan görbe, mint idős koruk­ban a cipészek dereka. — Lehet-e cipőt rendelni magánál, mester úr? — Hogyne, ez is megrende­lésre készül. — Kié lesz?­­— Két házzal arrább lakik a megrendelő. Úgy tudom, az Izzóban dolgozik. — Sokan rendelnek? Mindig van munkám. — Javítás is? ■— Az is. — Talpalás? Fejelés? — Fejelés nagyon ritkán. Most igényesebbek az embe­rek. Van pénzük, nem járnak foltozott cipőben, inkább újat vesznek vagy csináltatnak. A talpalás az már gyakoribb, meg a vasazás is. Szóval, most inkább ilyen munkákból él az ilyen magamfajta iparosember. A Telekitől az áruházig . Én csak két házban néztem körül: egy munkáslakásban és egy kisiparosnál, de Pozsgai esztergályos biztonsága, meg hogy nincs „fejelés” a kisipa­ros műhelyében, látnom enge­di, hogy a Teleki teret, a ron­gyos piacokat, a zsibvásárt, szóval a munkásnyomort szám­űzi a pénz. És erről lépten­­nyomon meggyőződhet az em­ber, csak nyitott szemmel kell járni az utcákon. „A dolgozók érdekében meg­hosszabbítottuk nyitva tartási időnket’’ olvasom egyik ruhá­zati bolt ajtaján. Látok át­húzott árcédulákat a kirakat­ban egy-egy jól szabott ruha mellett, s olyankor úgy vé­lem, hogy az áthúzott, s a ke­vesebb összeget mutató árcé­dulára vándorol át az iménti mondat: a dolgozók érdekében. Az áruházakban mozdulni is alig lehet, mert szinte az egész teret betöltik a vásárlók, most, különösen karácsony előtt. Ta­lán még Anna néni is felkere­kedik, s összegyűjtögetett nyugdíjából ruhaanyagot vá­sárol, hogy feledtetni tudja ön­magával: egykor örült, ha né­hány „göncöt szerezhetett a Teleki téren. De nem! Azt nem lehet elfelejteni. Nem is lenne jó, ha kihullana emlékeze­tünkből a Teleki teres idő. Be­csülni kell azt az utat, amely a Telekiről az áruházba vezet. Simon Lajos Színes szovjet mesefilm­­műsor. Bemutató: dec. 3. Mai milliomosok Karácsonyra: tulipán _ Parasztok és földbirtokosok — Ötezer új barackfa Házépítők _ Virágszövetkezet a Lágymányoson Kik voltak hajdanában — ti­zenöt évvel ezelőtt — leggaz­dagabb polgárai a fővárosnak? Zsíros szélű, agyonjegyzetelt lapokról — úgy látszik sokan voltak már kíváncsiak erre — olvasom a Statisztikai Hivatal tudóslevegőjű könyvtárában az adóbevallásokat: Nagykovácsi Milenkó: évi egymillió pengő; Dreher Jenő: 650 ezer; Chorin Ferenc 621 ezer; Weisz Alfonz báró: 457 ezer; és így tovább. De álljunk meg tán a „Föld­­birtokosok” címszónál. Itt Esz­­terházy Pál herceg vezet, 220 ezer holddal; aztán Festetich György herceg 70 ezer, Eszter­­házy Móric 56 ezer, Pallavi­­cini Károly őrgróf 50 ezer holdja következik. Hogy meny­nyi jövedelem származott a hatalmas­­ földbirtokokból? Festetich herceg például 7­97 ezer pengőt „vallott be”. Szóló és őszibarack S vajon kik Budapest mai milliomosai? Ha már a föld­­birtokosoknál tartunk, nézzük meg a valamikor nekik dol­gozók jelenét... Nem kell messzire menni, csak ide, a XI. kerületbe, a Lágymányos határába, a budaörsi dombo­kig: ott terül el az a csekély 52 holdacska, ami a Március 15 Termelőszövetkezet tulaj­dona. Kevés a föld, ám 93 műve­lője érti a módját, hogyan le­het gazdagodni belőle. — Bel­terjes gazdálkodás — mondja a varázsigét Ag István elnök. — Kertészettel, gyümölccsel fog­lalkozunk mi__ Erre van le­hetőségünk, s ezt követeli a fővárosi lakosság ellátása is... Huszonhat holdnyi szőlőjük a tavalyinál is jobban fizetett: az akkori 460 hektó helyett 560 hektó must forrt ki pincé­jükben, amely legnagyobb a környéken. A cukorfok pedig 16,5 helyett 17,5 az idén. S a pince hosszúra nyúló grádicsai egy frissen vakolt épülethez irányítanak: a szövetkezet két­­esztendős szeszfőzdéje ez, amely szintén nem kevés jö­vedelmet biztosít. Temesi Já­nos a vezetője, ő mondja el, hogy a bodzától, a borókától a a cseresznyéig, a barackig min­dent feldolgoznak itt. — Most vegyes­ gyümölcspálinkát fő­zünk, december végéig, aztán jöhet a törköly, majd az al­ma... Azám, a gyümölcs! Most fe­jezték be nagy munkájukat — csupán egy hónapig tartott —, ötezer őszibarackfa elültetését. Húsz holdat újítottak fel, s trágyáztak meg. S kell is a barack, mert az idén csak ex­portra 60 mázsát küldtek, s néhány esztendő múlva há­rom-négyszáz mázsára szeret­nék növelni ezt. Réka mié, fotel, mosógép így, év vége előtt mind töb­bet foglalkoztatja az embere­ket: mennyi lesz a munkaegy­ség? Azaz, ezt tudják, hisz rajtuk múlik, de hogy mennyi pénz jut majd egyre, az sok ügyességtől, piaci és termelési adottságoktól függ. Mennyi volt hát tavaly? Hőke Sándort kérdem elsőnek, aki a szeszfőz­dében dolgozik. — Ezer mun­kaegységem volt, mindegyikre 61 forint 30 fillér jutott... Több mint 61 ezer forint volt tehát a részesedésem tavaly ... A pénzt persze nem egy ösz­szegben fizeti ki a tsz — ha­vonta előleget ad. A három­gyermekes Hőke Sándor pél­dául két rekamiét vett a hoz­zá való fotelokkal, aztán mo­sógépet, új ágyneműt. (Eszter­­házy hercegnek ilyesmire nyil­ván nem volt gondja, ellenben hajdani cselédjei, valahol a Kisalföldön, ma Hőke Sándor­hoz hasonlóan efféle kis — ti­zenöt évvel ezelőtt még ólom­nak hitt — dolgokra spórolnak, talán épp az első zárszámadás­ból.) De hát van a szövetkezetnek jó néhány embere, aki már házat is épített. Nemrég avat­ták fel például a KISZ-titká­­rét a budapest—budaörsi mű­­út mentén; a 26 éves Vizsni­­czai Jánost — aki csak három esztendeje tsz-tag — fuvarral, anyaggal segítették társai. S éppígy Tari Jenő kertészt, aki Nógrádverőcén épített kétszo­bás házat, s a dombok nedűjét oly nagy szakértelemmel ke­zelő pincemestert, Szentann­ai Józsefet és Vécsei Kálmánt, és Kelemen Ferencet... Új há­zak tulajdonosai ők, az utób­bié például háromszobás. Húszezer csirke Az elnök azonban beleme­részkedik az idei zárszámadás lehetőségeibe is. — Te, Szentan­­nai, ha jól emlékszem, 42 ezer forintot kaptál tavaly, az idén meglesz a 45 ezer... No, nem mindenki kap ennyit — az át­lagos részesedés 32 ezer forint körül lesz. Elmondja Ág István, hogy az idén 650 ezret költöttek be­ruházásokra, s hogy jövőre, első ízben, állattenyésztéssel is foglalkoznak, 70 ezerért csir­­kenevelő-házat építenek, mely­ből 20 ezer jércét szállítanak majd a Fehérvári úti, s más fővárosi piacokra... A zöld növényházban kikelt már a paprikapalánta, lassan előbújik a saláta is. Harminc­ezret kívánnak piacra vinni márciusra, s húszezer primőr­­paprikát április elején. Odább központi fűtéssel melegítik a sok cikláment, primulát, hor­tenziát, gyöngyvirágot... S a datolyapálmákat­­ Franciaor­szágból hozták magvait. Villannyal fűtött melegház­ban (csak három ilyen van az országban!) szaporítóanya­gokat tárolnak: a jövő évek kenyerét. Három virágüzlete van Pes­ten a szövetkezetnek, amely egyébként sok vidéki városba is szállít. Most a ciklámen és a szegfű a sláger... — ...de néhány hét múlva, karácsonyi ajándékként elő­rukkolunk a piros és fehér tu­lipánokkal is... Ezt mondja a virágszövetke­zet újfajta milliomosainak el­nöke, és — hogy senki se ké­telkedjék, helyénvaló a „mil­liomos” jelző — mint valami gyári főmérnök teszi hozzá: — Az idén hat, jövőre nyolc­kilencmillió lesz a termelési tervünk... Keresztényi Nándor Dött isztel — Megint intő! Miért kap­tad? — Tévedésből. — Ilyen nem létezik! — Én csak azt mondtam, hogy „hagyj békén”. — Kinek? — A Bekinek, a hátam mö­gött ül. — Szóval: hátrafordultál és beszélgettél!? — Kellett. Belém rúgott! — Miért? Te meg mit csinál­­tál? — Semmit. — Biztos? — Mikor előrenyúlt, hogy elvegye a tollamat, ráhúztam! — Nem bírod ki, hogy ren­desen viselkedj? — Te sem bírnád ki. — Én a te korodban is ki­bírtam! — Majd meglátjuk! Játsz­­szunk iskolát, én leszek a ta­nár! Bólintok. Rendben. Rágyúj­­tok. Leülök egy karosszékbe, mint diák, hasonlóan az egész család. Peti bejön az ajtón, felállunk, köszönünk, intésére visszaülünk. Nem fordulunk hátra, nem beszélgetünk, a fel­­adott kérdésekre pontosan válaszolunk. Igazán nem lehet semmi kifogás. Számolunk, ol­­vasunk, írunk, ahogy Peti „ta­nár” kívánja. Végre megelégeli. — Szünet van — mondja. — Ki lehet menni a folyosóra. — Na, ugye? — mondom. — Látod, milyen rendesen viselkedtem? — Te? A többiek igen, azok kimehetnek. Te maradj, ké­rem az ellenőrződet! Odaadom neki a papírlapot, amit e célból adott nekem. ír, átadja. — Mi ez? — Intő! „Felhívom a kedves szülő fi­gyelmét — olvasom —, hogy fia óra alatt dohányzott.” — írasd majd alá a papád­dal! Ezzel elszalad. És én ott ma­radtam két intővel, az övével és az enyémmel. Bozsán Endre (MTI fotó : Tormai felv.) A Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Műszaki Egyetem mező­­gazdasági kémiai technológiai tanszékének kutatóit kérték fel a terhes anyák csonterősítésére szolgáló kalcium glüko­­­nát gyártási módszereinek kidolgozására. A feladatot az egyetem munkatársai si­keresen megoldották. Ké­pünkön: kutatómérnök a ke­ményítő savas hidrolízisével kísérletezik. Devizát takarítanak meg A Nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár igazgató­ja, Palkó József és Mészáros Kálmán főmérnök több évi kí­sérletezés után az olajkutak fúrásához görgős fúrókat ké­szített. A nagyértékű, devizát megtakarító készülékek gyár­tásához új üzemrészt építenek. Felhős idő, többfelé eső : Várható időjárás kedd estig: felhős, párás idő, több­felé, főként délnyugaton eső­vel, esetleg zivatarral. Mérsé­kelt, helyenként élénk délkele­ti szél. Az évszakhoz képest enyhe idő tovább tart. Buda­pesten, ma délelőtt a hőmér­séklet plusz 5 fok. Szerencsés halászat Az alacsony vízállás ellené­­re 600 mázsa pontyot, harcsát, kecsegét és málnát fogott a Tisza és a Maros déli szaka­szán a szegedi Kossuth halá­szati szövetkezet. A zsákmány értéke meghaladja az egymil­lió forintot. A szegedi szövet­kezeti halászok ezzel teljesí­tették évi tervüket. Ruha, frizura, kozmetika és ékszer divatbemutató a Ganz-MÁVAG Művelődési Otthonban A Magyar Fodrászklub va­sárnap este a Ganz-MÁVAG Művelődési Otthonban rendez­te meg első nagyszabású be­mutatóját. A nagyteremben egyszerre 22 fodrászmester formálta a legújabb frizurá­kat. Ott voltak azok a fodrá­szok is, akik az elmúlt hetek­ben Bécsben, Milánóban és Párizsban versenyeken vettek részt és megismerkedtek a leg­újabb külföldi divattal. A frizurák elkészülése után a nők bemutatták a Vörös­marty téri Áruház legújabb sport-, nappali és estélyiruha­­modelljeit, amelyek kará­csony előtt forgalomba kerül­nek. A ruhákhoz a divatnak megfelelő strassz és más ék­szereket viseltek. A bemutatón közreműködtek kozmetikusok is, akik megismertették, hogy a különböző alkalmakra és ru­hákhoz hogyan használják a kozmetikai szereket. Egymillió köbméter gáz Az Óbudai Gázgyár 1950-beli megkezdett felújítása befejező­dött. December 14—15-én már gázt szolgáltat az átépített ív­es kemenceblokk is. Ez lehe­tővé teszi, hogy karácsony előtt a lakosság igényeit a legtelje­sebb mértékig kielégítsék. Szükség esetén — természetesen csak egy-két napig — naponta egymillió köbméter gázt is tud juttatni Óbuda a fővárosnak. Mit olvas 130 ezer ember — és mit olvasott húsz és félezer Azt a beszélgetést jegyeztem fel, amelyet Szelestey Gyulá­­néval, a Szabó Ervin Könyv­tár központjának munkatársá­val folytattam. Mit olvasnak ma az emberek? És mennyit? — 1937-ben a Fővárosi Könyvtárnak csak tizenegy fiókja s húsz és félezer olva­sója volt. Ma? Negyvenkét fiókunk százharmincezer ol­vasót tart nyilván. De ne fe­ledjük azt sem, hogy ma már több ezer üzemi könyvtár is működik a fővárosban, nem számítva a kultúrotthonok könyvtárait és azokat az olva­sókat, akik az üzemi könyvbi­zományosok rendszeres vásár­lói. Új irodalom, tudomány — Mit olvasnak az embe­rek? Néhány évvel ezelőtt még soroltam volna: Jókai, Mikszáth, Móricz. Azóta azon­ban frontáttörés történt. Az új magyar irodalomnak igen nagy a keletje. Elsősorban az új könyvek iránt nőtt meg az érdeklődés. Állandóan tele va­gyunk előjegyzésekkel — az olvasók lépést tartanak a kiadással. Épp a minap volt itt az óbudai fiókunk vezető­je, nem győzi az előjegyzé­seket. Érdekes, hogy a forgal­mazott könyvek tizenhét-hu­szonöt százaléka természet­tudományos, vagy ismeretter­jesztő anyag. Az űrhajózás, csillagászat, egészségügy, pe­dagógia, atomelmélet és tech­nika ma a sláger. Keresik a politikai irodalmat — A klasszikusok közül ki a legolvasottabb? — Nem tudnék rangsort felállítani. Nagyon népszerű Stendhal, Tolsztoj, Anatole France, Thackeray, Maupas­sant és Romain Rolland. Egyébként az ókori irodalom­nak is hatalmas az olvasótábo­ra. Ugyanezt mondhatnám a mai tárgyú könyvekről is. A legkeresettebbek a különbö­ző riportregények, az ötven­hatos eseményekkel foglal­kozó könyvek , és a nép­szerű politikai brosúrák. Az olvasók érdeklődése nagyon sok irányú. Általános ta­pasztalat, hogy valamikor az olvasók elsősorban szórako­zást kerestek olvasmányaik­ban, ma viszont az isme­reteket, tájékozódást az élet minden jelenségében. — Az ifjúság mit olvas leg­inkább? — Kézről kézre járnak a partizánregények, ismét di­vatba jöttek a második világ­háború partizántörténetei. A szovjet szerzők közül jelenleg Solohov, Kocsetov, Panova és Kazakevics a legkeresettebb. Ezenkívül a fiatalság legked­vesebb olvasmánya a népsze­rű formában oktató rádió-, te­levízió- és fényképezési szak­könyvek. Szűcs Mara: 16 — Petőfi: 4 A Fővárosi Könyvtár 1934-es évkönyvét felütve, érdekes ösz­­szesítést találtam. Nyolc nap alatt az akkori tizenegy könyv­tárfiókban egyebek közt a kö­vetkező adatokat mérték le: Márai Sándor: „Bébi” — olvasa­ta huszonkettő. Apuleius: „Aranyszamár“ — olvasta egy. Herczegh Ferenc: „Aranyhege­dű” — olvasta harminc. Zsig­­ray Julianna: „Szűcs Mara há­zassága— olvasta tizenhat. Petőfi összes — olvasta négy. — Ezekhez az adatokhoz hozzá kell tennem: az elmúlt tizenöt esztendő alatt kicseré­lődött a közönség. Valamikor a polgári közönségből állt a törzsgárda — ma ez a réteg csak elenyésző kis része mun­kásolvasóink tömegének: írók, könyvcímek, számok. És a történelem. Nóti Ilona november 30-tól VÖRÖS ÉS FEKETE I—II. rész. 14 éven alul nem ajánl. Uránia fél 4 és 7 órakor. KÖZKÍVÁNATRA BARMAI KOLOSTOR I—II. rész. 10 éven alul nem ajánl Kossuth (Bp.) 4 és fél 8 órakor; és AZ ÉJSZAKA SZÉPEI. 14 éven alul nem ajánl. A Művész délelőtti műsorán.

Next