Esti Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Miről álmodik a lány Férj és autó — Úszóbajnokság és jogtudomány — Szép kis szobakonyha, fürdőszobával Egy régi-régi sláger, még ma is játsszák néha, azt állítja, hogy „holdvilágos éjszakán ... arról... álmodik a lány, hogy jön egy királyfi fán, hófehér paripán ...” A királyfi azóta szállóigévé lett, de vajon van-e joga hozzá? Róla, igazán róla — vagy kiről és miről álmodnak a mai fiatal lányok? Régi szilveszteri szokás volt az ólomöntés: a hideg vízbeborított fém szeszélyes formáiból kutatni a jövőt. Most hogyan néz holnapja elé három lány — ólomöntés nélkül? Királyfi helyett trónörökös Molnár Margit, a Lottó Áruház 18 esztendős elárusítónője kicsit zavartan mondja: — Melyik lány ne álmodozna?! Én is szoktam... Ha jön az este és lefeküdtem már, ezer dolog is megfordul a fejemben. Margitról el kell mondani, hogy most, karácsony napján lett menyasszony, műszaki rajzoló a vőlegénye. — így hát nem királyfi — neveti el magát. — S az is jogos, hogy a kettőnk élete, a jövőnk fordul meg sokat a fejemben. — És mit vár tőle? — Nagyon boldog szeretnék lenni. — Ez minden? — Meg nagyon szeretek Utazni, s ha egyszer lenne egy ajtónk... Talán lesz is, nem olyan csoda ez már ... Aztán elmegyünk mindenfelé. — Kettesben? — Hát persze. Csak majd ha lesz „trónörökös”, akkor majd... de ez még nagyon messze van ... hárman megyünk. Cardiff után Róma Elválaszthatatlan barátnők. Még az általánosban barátkoztak össze, így hát ketten jönnek most is — Bodoki Réka és Csató Marika, a Ságvári Gimnázium érettségi előtt álló diákjai — az igazgatói irodába. — Itt az ember nem is gondolhat másra, mint hogy jól sikerüljön az érettségi — sóhajt Réka. — Fél tőle? ■— Nagyon." Mert sok időmet elveszi az edzés. . Aki nem tudná, annak eláruljuk, hogy Bodoki Réka országos hírű úszó. Százméteres gyorsúszásban versenyez. Legutóbb Angliában, Cardiffban nyert bajnokságot. — Talán az olimpiára is kijut, a váltóval — jegyzi meg Marika. — Szeretné? Őszintén robban ki a válasz. — Ez minden vágyam... De van még más is — és már sorolja is —, úgy szeretném, ha érettségi után felvennének a TTK-ra, vegyész akarok lenni.— Én pedig ügyvéd — így Marika. — S a férjem is az legyen. Ha közös a pályánk, jobban megértjük egymást, szebben, boldogabban élünk. — És Réka kit választ: vegyészt vagy úszóbajnokot? — Olyan vegyészt, akit nem kell félméteres vízből kimenteni. Sok-sok virág az asztalon Körösi Julika kicsit fáradt, nemrég jött műszakról. A Fémműben dolgozik, kint Csepelen. Szakmunkás. Az a dolga, hogy egy kábelsodró gépre felügyel. — Tavaly még segédmunkás voltam — mondja. — A kereset is kevesebb volt, meg a munka sem olyan érdekes, mint most. — Elégedett? — Szépen keresek, 1400 forintot havonta — jut belőle mindenre. Csak az a három műszak ne volna! Néha szombat éjszaka is be kell mennem, pedig olyan jó lenne táncolni olyankor Palival. Most is itt vár... A csepeli nagy munkásszálló előcsarnokában beszélgetünk. Nagy a sürgés-forgás, jönnekmennek a lányok, ki munkába, ki randevúra ... — Itt jól érzem magam — néz körül Julika. — Talán a magam otthona lesz majd csak szebb. Elképzeltem már. Ne legyen nagyobb, csak egy szoba, kis konyhával, fürdőszobával. Világos falak és sok-sok virág az asztalon, mint odahaza, a tengelici réten. Az ajtón fess fiatal fiú kukkant be. Türelmetlenül pillant felénk. Julika felemelkedik: — Bocsásson meg, de mennem kell... Ónody György SZILVESZTER December 31. A tél utolsó napja, a másnapi tavaszkezdet előestje. Népi örömünnep. A nép, amely a délutáni és esti esztrádoktól elszomorodott, éjféltájt az utcára tódul, papírsapkát ölt, színes dudát ragad és felszabadultan fújja, így ad kifejezést abbeli örömének, hogy ez esztendőben már nem kell több vidám műsort hallgatnia. Emlékezik egyben a jégkorszakról, amidőn még januárban hó járta és zegernye. A vidám hangulatot nem egyszer nyári zápor, égzengés zavarja, amikor is a nép vendéglőkbe tódul, s a haragvó isteneket sült malaccal, csacsacsával és más pogány szokásokkal engeszteli. Adjunk, ne adjunk? Másfél évtizede immár, hogy a borravaló megszűnt, létalapját veszette, nincs, nem létezik, ki van zárva, mert eltöröltük, mert senki sem ad, és hiába is akarna adni, senki sem fogadja el, és ha valaki el is fogadná, nincs kitől elfogadni, mert senki sem ad. Borravaló, mint olyan, korszeszerűtlen, időszerűtlen, avult, áporodott, nyamvadt, nyomorult csökevény, visszataszító, szégyen, fuj, takarodjék. Juci, nyisson ablakot és szellőztesse ki az összes terméket. Borravalót ma már csak gyáva cenkek adnak, akik oly mélyre süllyedtek, hogy nem mernek nem adni. De ha mégis adunk... Mert, különösen Szilveszter éjszakáján, kerülhet valaki olyan fonák helyzetbe, hogy előre nem látott körülmények folytán mégis muszáj adnia. Ha, teszem fel, olyan csellóban szórakozik, ahol ez az otrombaság még mindig honos. Egyszóval, ha netán, netalán, netalántán, esetleg van egy olyan pontja az országnak, ahol itt-ott, kivételesen, szórványosan és nyomokban előfordulhatódik — nos, akkor hogyan-s miként adjunk? Szerintem csak a következő módon: 1. Lopva-titkon; 2. Büszkén; 3. Közömbösen, oda se figyelve; 4. Szemlesütve, ejtve, rejtve, csúsztatva, settenkedve; 5. Oldalvást, elmenőben, futás közben eleresztve; 6. Elfordított arccal, hátrafelé menve; 7. Kézállásban, feltűnést nem keltve, angolosan; 8. Olaszosan, svédesen, norvégosan; 9. Zürjénesen, eszkimósan, üzbegisztánosan. Mennyit adjunk? 1. Semennyit. 2. Pár fillért, tízet, húszat, ötvenet. 3. Egy forintot. Egy kettest. Két egyest. 4. Tízest, húszast, ötveneset, százast, ezrest, millióst. Ehhez tartsuk magunkat. Soha többet? Természetesen. Ezzel az utolsó adással ugyanis megszűnt a borravaló, Szilveszter az a soha vissza nem térő alkalom, amikor egy régi rossz szokással végleg szakítani lehet. Határkő, újévtől kezdve soha, senkinek, sehol, semennyiért, egy petákot sem! Tízmillió ember van ellene a borravalónak. Szilveszter éjjelén, pontban éjféli csengetéskor, vége ennek a középkori barbárságnak. Természetesen, aki olyan helyen van, hogy pontban éjfélkor nem tud eltávozni, az hajnalban ad utoljára. Aki reggel megy, reggel. Persze, akad, aki kora délelőtti órákig marad, de már most kijelentem, hogy legkésőbb a kora délutáni óráktól kezdve senki, sehol, semmit. Hm. Komplikált. Kezdjük másodikon. Ámbár az vasárnapnak számítandó szombat, legyen harmadika. Igen, igen, de az meg a régi számítás szerint éppen vasárnap, legyen hát a végső és visszavonhatatlan kezdő dátum a negyediké, a hétfő. Hétfő reggel 8 órától kezdve tehát a tízmillió sehol, senkinek egy bűzhödt grandot se, fogadjuk meg, barátim, hogy az 1960-as esztendő lesz az az esztendő, amikor a borravalónak, ennek a százfejű hidrának egyszerre vágjuk le mind a száz fejét. Levágjuk, az évnek mind a 365 napján. Mához egy évre találkozunk, és emelt fővel nézhetünk egymás szemébe. Mert borravaló akkor már vagy lesz, vagy nem lesz. Magánháznál Rendes ember rendes helyen rendesen viselkedik. Ám szilveszteri tumultusban előfordul, hogy az ember hadonászik, és fellöki a poharat. Rendes ember rendes helyen megfelelő szavakkal menti ki magát. Első pohárnál: Bocsánat, asszonyom, bocsánat! Második pohárnál: Brocsánat, drága nassás asszony, brocsánat! Harmadik pohárnál: Brocsocsocso-borocsorobánat... na, esszóval ne garagudjál, cucuska, de én már igen vagyok! Mit felel a ház úrítője? 1. Ó, nem tesz semmit, Venyige úr, nálunk az a fontos, Venyige úr, hogy jól érezze magát, Venyige úr. 2. Oda se neki, Venyige kartárs, nálunk az a fő, hogy a kedves vendég kedvesen duhajkodjék. 3. Ide figyelj, Venyige, az anyád ne sirasson, ha még egy poharat összetörsz, kiverem az agyaraidat! • Kis jó B. U. I. K. (Szűr Szabó József rajza) Szilveszteri levél Eltelt hát az esztendő. Ma vidám éjszakán búcsúztatjuk, jókedvvel. Hajnallal érkezik meg az új évünk, mit hoz nekünk? Mit? Könnyű a felelet. Azt hozza, amit valamenynyien adunk az új esztendő gazdagságához, sikeréhez. Jó Szilveszterünk lesz az idén, legyen is. De tudjuk, a Szilveszter, az évváltás naptári fogalom; a valóságban a napok közt nincs választóvonal, vagy határ, a szerda ritmusa ugyanolyan, mint a csütörtöké, a kedd tempója olyan, mint a pénteké. A hét, a hónap, az esztendő napokból áll, de a napok, a hetek, a hónapok együtt és elválaszthatatlanul az életünk. Amit ma teszünk hát, amit ma dolgozunk, az a máé és a holnapé, a holnaputáné; az élet folyamatosságában nincs külön szerda, vagy péntek, az új esztendő ott talál minket a helyünkön, ahol tegnap voltunk, tegnap, amely már az óesztendő. Nem akkor lépünk nagyot előre, amikor ránk virrad az új év első napja; akkor jutunk előre mérföldes csizmával, ha jó munkával fejezzük be minden napunkat, örülve az ünnepeknek, szorgoskodva a hétköznapokon. Mit hoz az új esztendő? Amit mi adunk hozzá. És ha kívánunk sok-sok jót, szépet, meg kell teremtenünk a jó, a szép elérésének feltételeit. Ezt nem bízhatjuk, nem is bízzuk a naptárra, az erő bennünk van, dolgos két kezünkben, vésőnkben, ecsetünkben, írótollunkban, esztergapadunkban. Az erő bennünk van, mi faragjuk ki az elkövetkező napok tartó oszlopait, mi készítjük, magunk, az új év minden napjának harmóniáját. Az új esztendő jókívánságainak, hogy teljesüljenek, mi vagyunk a gazdái, mi, a hétköznapok emberei. Mérleget csinálunk, hogy telt el egy év? Csinálhatunk, nem kell érte szégyenkeznünk. Jól haladtunk azon az úton, ahol a nép pártja vezet minket, jó irányítás mellett jó utat jártunk be. Hát csak tovább, előre! Ma este Szilveszter, összecsengenek a poharak. Kívánjunk egymásnak még szebb esztendőt, s tegyünk meg mindent, hogy valóban az legyen! És ehhez kívánok erőt, egészséget, szorgalmat, jó munkát, hogy a jó munka dicsérje mindazokat, akik részt vesznek benne. Jó Szilvesztert és utána dolgos, boldog hétköznapokat! Horváth Géza Nincs Sok száz dolgozó személyi biztonságát és egészségét veszélyezteti a Róna utca és a Nagy Lajos király útja, Rákosrendező-pályaudvar útszakasz rendezetlensége. Nincs járda. Pedig ez olcsó salakkal, hengerelve is megoldható volna, így kénytelenek a járókelők az úttesten A trolibuszról December 18-án történt, 16 óra előtt néhány perccel, a 78-as trolibusz Bethlen Gábor utcai végállomásán. Már jó ideje többen vártunk a trolira (közben négy 79-es ment el), míg végre a T 117 rendszámú 78-as begördült. Ám, alig néhányan szálltak fel, a vezető elindította a kocsit, az utasok java lemaradt. (Én az utolsó pillanatban ugrottam fel a már induló buszra.) Nem írnék az esetről, ha nem ismétlődött volna meg a Landler Jenő utcai megállónál — ahol a jogosan tiltakozó utasoknak a kalauznő azt a választ adta: igyekeztek volna gyorsabban felszállni —, majd a Lenin körút sarkán, ahol a gyors indítás miatt egy diákgyerek a lépcsőről visszaesett. Tudom, sokszor igazságtalanul bántják a kalauzokat, vezetőket, nekik sincs könnyű feladatuk. Ám, egyesek felelőtlen viselkedése könnyen befeketíti a közlekedés becsületes dolgozóit is. Erről a kérdésről már több ízben olvastam a különböző lapok, köztük az Esti Hírlap hasábján is, de úgy látszik, a panaszos leveleknek nincs foganatja. S nem is lesz, mindaddig, amíg — elrettentő példaként — egy kalauzt szigorúan meg nem büntetnek az utasok testi épségének veszélyeztetése címén. Dr. K. J. tanár járda közlekedni. A járművek lefröcskölik az embert, s nem utolsósorban: veszélyeztetik a testi épséget is. Úgy vélem, sürgős intézkedésre van szükség, amit a XIV. kerületi Tanács figyelmébe ajánlok. P. J. Rákosrendező-pu. Nem a magyar nyelvtanról, de nem is az idegen nyelvek tanáról akarok írni, hanem a füstölt marhanyelvről, amely, sajnos, csak ritkán kapható csemegeüzleteinkben. Egyszer egy héten érkezik a boltokba néhány darab nyelv, amely percek alatt elfogy, mert ezt a húsféleséget mindenki szereti és leggyakrabban egészben vásárolják meg. Szerintem el kellene rendelni, hogy egy-egy marhának több nyelve legyen, de mivel ez nem megy, mindenkinek csak 10—10 dekát kellene adni, így több vevő vásárolhatna. Például én is ... Mert bizony már nekem se jutott. Az történt, hogy amikor beléptem a boltba, még volt marhanyelv. Előttem egy termetes asszony állt, aki sonkát, szalonnát, minőségi felvágottat és kolbászt vett. Türelmetlenül vártam, hogy végre abbahagyja a vásárlást, de ő még mindig töprengett, hogy mit vegyen. — És talán még tíz deka májast is — mondta. Azután kis gondolkodás után odaszólt az eladónak: — És talán 15 deka tarját is... Mérges lettem. — Ne „talán” tessék kérni, hanem határozottan és gyorsabban. Más is akar vásárolni! Erre pulykavörös lett. Hogy merészelek beleszólni az ő vásárlásába. Lehordott mindennek és csak úgy peregtek ajkáról a szidalmak. Azután megvette az egész nyelvet. Erre gyorsan elmenekültem, mert arra gondoltam, hogy mi lesz, ha megvárom, amíg ez az asszony a meglevő veszedelmes nyelvéhez az árukiadóban még egyet kap... (p.) Nyelvtan A bérlők hibája „Itt a budapestiek beszélnek” cím alatt a kezelésünkben levő Váci út 69. számú épületről megjelent egy panaszos levél. A panaszos levél azt írja, hogy az épületen rövid idő alatt többször javítást végeztettünk, de ennek dacára a hibák nem szűntek meg. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: Először 1959. október hó elején jelentette a házfelügyelő, hogy csatornadugulás állott be, amelyet a Csatornázási Művek szüntettek meg. Másodszor október hó 19-én jelentettek csatornadugulást, amelyet még aznap megszüntettünk. Utoljára december hó 14-én jelentettek szintén csatornadugulást, melyet december 18-án szüntettünk meg. Mindegyik esetben szemetet szedtek ki a csőből, ami a dugulást okozta. Ennek alapján megállapítható, hogy a bérlők okozták a hibákat. Ezért felhívtuk a ház lakóit, hogy — amennyiben a jövőben hasonló okok miatt dugulások keletkeznek — a javítási költségeket rájuk fogjuk hárítani. Hídvégi — Pintér Fev. XIII. ker. Tanács VB Házkezelési Igazgatóság EGÉSZ ÉVEN ÁT MEGELÉGEDETT LESZ, ha a VII. ker. Vendéglátóipari Vállalat éttermeiben és eszpresszóiban étkezik és szórakozik! Kitűnő ételek és italok, olcsó árak, előzékeny kiszolgálás. Szeretettel várják a VII. ker. Vendéglátóipari Vállalat dolgozói. Még egyszer a ruhatár „Hozzászólás a ruhatár kérdéséhez” címmel ebben a rovatban ismét szóvátették a kávéházakban, eszpresszókban felsőruházattal elfoglalt ülőhelyek problémáját. Az egyik hozzászóló azt ajánlja, tagadják meg annak a vendégnek kiszolgálását, aki az asztala mellett üresen tátongó székek valamelyikére helyezi a kabátját. A különös kívánságot — már tudniillik azt, hogy tagadják meg a kiszolgálást — abból a szempontból kell vizsgálni, vajon joga van-e ehhez a kávéház, eszpresszó stb. vezetőjének, illetve alkalmazottjának. Szerintem ehhez nincs joga. Figyelmeztetheti — méghozzá kellő udvariassággal! — a fogyasztót, hogy szíveskedjék felsőruházatát a ruhatárban elhelyezni, de amiatt, hogy gyors fogyasztása időtartamára, amíg szinte „futva” (tehát negyedóra, húsz perc alatt) meginná a szimpláját, tőle megvonni azt a kegyet, hogy élvezhesse a vendéglátóipar „vendégszeretetét”, nem szabad és nem lehetséges. Rendszeres kávéházi fogyasztó Nei intézték el! Novemberben levelet írtam az Esti Hírlap „Itt a budapestiek beszélnek” rovatában, s elpanaszoltam, hogy a MÁV Lenin körút 120—122. alatti hivatalépületének Marx térre néző frontján a földszinti ablakok piszkosak, repedtek, igen csúnya látványt nyújtanak. Levelem „Egy szivacs” címen jelent meg, gondolom, az illetékesek is elolvasták, ám, a Marx téren a helyzet változatlan. Helytelen szemet hunyni, hogy fővárosunk egyik legforgalmasabb pontján pont egy országos vállalat ne törődjön a város tisztaságával, s figyelembe se vegye a járókelők véleményét. Ez a nemtörődömség — hisz néhány repedt ablakról és porlepte párkányról van szó — érthetetlen. Több Marx tér környéki lakos nevében ezúttal is: Dr. K. P. Lenin körút mmimsi \ BÉRMUNKÁT VÁLLALUNK | Óragyár, Bp. XX., Dózsa György út 50. Tel.: 144—027, 145—200. \