Esti Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

Termékeny évtized T­íz esztendeje annak, hogy a Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között diplomáciai kapcsolatok létesültek. Amikor közzétették az ezzel kapcsolatos egyezményt, a tá­voli Indokína dzsungeljeiben fegyverek dörögtek, terepszín­­ruhás francia ejtőernyősök próbáltak áttörni az áthatolha­tatlan őserdőkön­­ és a viet­nami nép hazaszeretetének át­hatolhatatlan falán. Vietnami barátaink élethalálharcukat folytatták a kolonializmus el­len. A mi népünk a legnagyobb csodálattal és tevékeny szoli­daritással figyelte harcukat. Amikor — annyi áldozatteljes esztendő után — végre lehullt a meggyalázott trikolor De Castries francia tábornok erőd­jéről, a győzelem híre nemcsak Hanoiban volt megérdemelt boldogság forrása, hanem töb­bek között Magyarországon is nagy örömet keltett. A magyar—vietnami kap­csolatok mind a harc, mind a békés építés időszakában ál­landóan szélesedtek, bensősé­gesebbé lettek. Ez természetes is. A földrajzi távolság ellené­re a két nép nagyon közel van egymáshoz: mindkét ország a béke és szocializmus legyőzhe­tetlen táborában halad közös céljai felé. Ho Si Minh elnök és más vietnami vezetők ma­gyarországi látogatásai, a ma­gyar Párt- és kormánydelegá­ció vietnami útja, gazdasági, tudományos és kulturális cse­re — mindezek csak erősítet­ték ezt a megbonthatatlan, a közös célokban mélyen gyöke­rező testvéri együttműködést. Amerikai jelentések újabb szovjet rakétakísérletről London, február 1. Mint a mai angol lapok Washingtonból jelentik, az amerikai hadügyminisztérium azt állítja, hogy a Szovjetunió tegnap újabb rakétakísérletet végzett. A minisztérium közlése sze­rint amerikai haditengerészeti­­ repülőgépek amelyek szokásos gyakorlórepüléseket végeztek a­­ Csendes-óceán középső része fölött, megfigyelték egy nagy magasságból érkező, rakétalö­vedéknek látszó test becsapó­dását. Stanley Levinson A Szocialista Párt üdvözölte az Olasz LP kongresszusát Róma, február 1. Az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusának tegnapi ülésén megkezdődött a vita Togliatti főtitkár beszámolójá­ról. Mollo, a torinói Lancia autógyár munkája kijelentette: széles antifasiszta egységfront megteremtésével kell útját áll­ni a nácizmus újjáéledésének. Nagy taps köszöntötte Marti­nát, az Olasz Szocialista Párt titkárhelyettesét, aki pártja nevében üdvözölte a kommu­nisták kongresszusát. „A hi­degháború legsötétebb éveiben a kommunisták és a szocialis­ták együtt harcoltak a békéért. Nemet kiáltunk a kommunis­­taellenességnek” — jelentette ki Martino. Az SZKP Központi Bizottsá­gának üdvözletét Szuszlov, a központi bizottság titkára ol­vasta fel, majd nagy hatású beszédet mondott. Hová menjünk dolgozni? Pjotr Kornyijenko közlegény már választott: levelet kapott a szovhozától, elfogadja a meghí­vást. Viktor Trifonov lakatos lesz, Jevgenyij Kazancev mo­torszerelő. Az őrmester, Valerij Szumkin pedig házakat épít majd. Közzétették a kínai-burmai barátsági szerződést Peking, február 9. Tegnap a kínai és a burmai fővárosban egyidejűleg közzé­tették az 1960. január 28-án megkötött kínai-burmai ba­rátsági és megnemtámadási szerződést. A Csou En-laj és Ne Vin tábornok által aláírt szerződésben a két fél kötelezi magát, hogy minden vitás ügyét békés tárgyalásokon ren­dezi, nem támadja meg a másikat, nem vesz részt az ellene irányuló katonai szövetségben, s a két ország az egyenlőség, a kölcsönös előny és a be nem avatkozás jegyében fejleszti gazdasági és kulturális kapcso­latait. Ugyancsak tegnap közzétették a két ország megegyezését a határkér­désről is. Eszerint paritásos alapon kö­zös bizottság létesül, amely megoldja a konkrét határprob­lémákat, helyreállítja a határ­jeleket, és a konkrét kérdések megoldása után szerződéster­vezetet készít elő. Vorosilov Madraszban Madrasz, február 1. Az indiai Madrasz város egyik hatalmas terén tegnap 250 ezer ember gyűlt össze, hogy köszöntse a városban tar­tózkodó Vorosilovot, Kozlovot és Furcevát. A rendkívül lel­kes hangulatú gyűlésen az ál­lam főminisztere üdvözölte a szovjet vendégeket. Minden eddiginél nagyobb nyugatnémet-amerikai hadgyakorlatok Rombadőlt házak, halottak, sebesültek Berlin, február 1. Mint ismeretes, Walter Ulb­richt néhány nappal ezelőtt le­velet intézett Adenauerhez, amelyben ismét hangsúlyozta, milyen veszélyeket rejtenek a német militarizmus háborús előkészületei. Ulbricht felhívta a figyelmet arra, hogy a nyu­gatnémet vezérkarnak villám­háborús tervei vannak. „A fekete oroszlán" Ezek a tervek az amerikai— nyugatnémet „offenzív jellegű katonai szövetségen” alapul­nak. E tervek részei az „oldal­lépés”, valamint a „fekete oroszlán” fedőnevű akció. Ezek jegyében 1957-ben már nem­csak hadgyakorlatokra, hanem a lakosság próbakiürítésére is sor kerül. Most pedig — az NDK legújabb békés, tárgyalá­sokat javasoló megnyilatkozá­sa után néhány nappal — az amerikaiak és a nyugatnéme­tek megkezdték minden eddi­ginél nagyobb közös hadgya­korlatukat. repre 11 ezer tank, páncélko­csi és más katonai jármű vo­nult fel, hogy részt vegyen a ma kezdődő közös amerikai— nyugatnémet gyakorlaton. Kallmünzben egy amerikai tank rombadöntött három egy­más mellett álló házat. Több jelentés számol be arról, hogy a katonai járművek összeüt­köztek, hol egymással, hol ci­vil járművekkel. Egy rohri ta­nító például súlyos sérüléseket szenvedett, amikor kocsija ösz­­szeütközött egy amerikai jár­művel. Egy másik karambol következtében egy nyugatné­met katona meghalt Schwan­­dorfnál. Lapzártakor jelentik: A hadgyakorlatokhoz felvo­nuló katonai járművek közül az egyik nyugatnémet katonai gépkocsi nekirohant egy vesz­teglő vasúti szerelvénynek. A kocsit vezető katona szörnyet­halt, kísérője súlyos sérülése­ket szenvedett. Ugyanakkor az egyik amerikai helikopter ne­kirepült a magasfeszültségű távvezetéknek. A gép kigyul­ladt, a lezuhant két amerikai pilóta súlyos állapotban került kórházba. Tüzérségi párbaj az EAK— izraeli határon Tel Aviv, február 1. Az izraeli hadsereg szóvivő­je tegnap közölte: izraeli és EAK-beli kato­nai egységek tűzharcban állnak a déli demilitari­­zált övezet határa mentén. Vasárnap 90 perces tüzérségi párbajra került sor. A lövedé­kek egy izraelit megöltek, ket­tőt megsebesítettek. A Tel Aviv-i közlés szerint a szíriai tüzérség ezzel az ágyútűzzel a gyalogság egységeinek beha­tolását fedezi a demilitarizált övezet olyan területére, amely miatt a közelmúltban vita kezdődött a két fél között. Az EAK szíriai tartománya 1. számú hadseregének szóvi­vője viszont úgy nyilatkozott, hogy izraeli katonák nyitottak tüzet a demilitarizált övezet­ben földjeiket szántó arab pa­rasztokra. Az ENSZ katonai megfi-­­­gyelőcsoportja felkérte mind az izraeli, mind az EAK-csapatok parancsno­kát: szüntessék be a tüzet. A csoport igyekszik elszállítani a sebesülteket Cs­upa különlegességet ajánlunk! Kínai fogkrém, kiváló minőség 4,50 Ft Olasz habszivacs, gyermekeknek, felnőtteknek 15,— Ft Lengyel neszeszer férfiaknak 220,— és 140,— Ft Cseh pudrié, fém 85,— és 80,— Ft Gardénia lemosókrém, 160 gr. óriás tégely 20,— Ft ILLATSZERBOLT- DROGÉRIA A feltételezett helyzet Minden hadgyakorlatnak van egy feltételezett helyzete. Ennek a gyakorlatnak a kiin­dulási helyzetéül a „Winter­schild” fedőnevű tervet vették alapul. Ez a terv első fázisát jelentené egy inváziónak. Hogy milyen invázióról van szó, aligha lehet titok: a kelet­európai országok és a Szov­jet­unió „lerohanása” lenne a rég­sós Hitler villámháborús Te­lepijei nyomán. Nem véletlen, hogy a hadgyakorlat nyitánya­ként a nehéztüzérségi ágyúk Rajna-Pfalz tartomány északi részén, tehát az NDK határá­tól mintegy 100 kilométernyi­re dördültek meg. Támadó fegyverek A gyakorlaton 60 ezer kato­na vesz részt. „Offenzív”, vagy­is támadó jellegét az a tény is nyilvánvalóvá teszi, hogy ezen­­ „főpróbán” páncélosokat, bombázógépeket, rakétavetős helikoptereket, pontonokat szállító, valamint a hídveze­­teknél segédkező különleges helikoptereket vetnek be, illet­­ve próbálnak ki. A bajorországi Grafenhof és Hohenfels környékén levő tó­ Bombapánik New Yorkban ,Közveszélyes életbiztosítási csalás“ okozta emberek tucatjainak halálát? Amikor egy szürke, januári napon Julian Frank, az ismert nevű, fiatal amerikai ügyvéd elbúcsúzott feleségétől és két gyermekétől, a család nem gondolta volna, hogy ez lesz utolsó útja. A repülőgép, amelyen utazott, Miami előtt felrobbant a levegőben, s va­lamennyi utas szörnyethalt. Frank összeégett holttestét azonban nem a roncsok között, hanem 16 mérfölddel előbb, az Atlanti-óceán partján találták meg. A vizsgálat különös rej­télyt sejtetett. Letartóztatás a motelben Néhány nappal később az arizonai Phoenix közkedvelt motelje előtt Chevrolet par­kolt, és egy ősz hajú férfi, Georges Rhodes néven kért szobát. Alig pihenhetett le, kopogtattak az ajtaján. „Ro­bert Spears, kövessen minket!” — hangzott fel a detektívek arélyes felszólítása, és a férfi halottsápadtan engedelmeske­­d­ett. A két, teljesen különbözőnek látszó eset valójában össze­függ. Nem egyszerű bűnügy, hanem egy különleges eset szá­lai göngyölödtek fel, amely emberek tucatjainak halálét okozta. Néhány évvel ezelőtt a világsajtó hírt adott róla, hogy egy amerikai fiatalember be­biztosította anyja életét, azután repülőgépre ültette, és csomag­jába pokolgépet rejtett. A rob­banás be is következett, vala­mennyi utas halálát lelte. A tettest sikerült később letartóz­­tatni, és a tömeggyilkos villa­mosszékbe jutott. Most úgy tű­nik, hogy újabb biztosítási csa­lások sorozatával van dolga a rendőrségnek, méghozzá, az új kifejezés szerint „közveszélyes biztosítási csalásokkal”. Hipnózis ? Az említett 65 éves Robert Spears november 16-án — a hivatalos iratok szerint — egy Észak-Karolinában tartó re­pülőgépen foglalt helyet, amely lezuhant, s mind a 42 utas szörnyethalt. Spears csak nem­ sokkal a repülőgép indulása előtt szabadult ki óvadék elle­nében a vizsgálati fogságból, de sietett repülőgépre ülni, s ami még gyanúsabb, nem sok­kal előtte, 100 000 dolláros élet­­biztosítást kötött. Megindult a nyomozás, s kiderítette, hogy Spears nevén annak egy üzlet­társa, bizonyos Taylor foglalt helyet a repülőgépen. Spears, Taylor özvegyének vallomása szerint, állítólag hipnózissal (!) vette volna rá barátját erre a cselekedetre. A rendőrség már Spears nyomában volt, amikor január 6-án megérkezett az újabb re­pülőszerencsétlenség híre. Gya­núra adott okot, hogy: 1. Ju­­lian Frank Spears jó ismerőse volt, 2. nem sokkal a repülőút előtt 900 000 dollárra biztosí­totta be életét, s mint utólag ki­derült, igen rendezetlenek vol­tak anyagi ügyei, 3. holttestét néhány ronccsal együtt jóval előbb találták meg, mint a töb­bi áldozatét és a repülőgép megmaradt részeit. Feltehetően pokolgépet vitt magával, hogy saját maga, s természetesen a repülőgép-utasok feláldozása árán, családjának biztosítsa a csaknem egymillió dollárt. A kör ezzel bezárult, Spears le­tartóztatása még csak teljeseb­bé tette. Úgy tűnik — vallo­másra egyelőre még nem lehe­tett bírni —, hogy a neve alatt helyet foglaló Taylor csomag­jában bombát csempészett, s így történt a szerencsétlenség. A nyomozás feltevései szerint a szerencsétlenség után álné­ven szereplő Spears adta Franknak is az ötletet az újabb katasztrófa előidézésére. Milyen lesz a párizsi divat? Bár még a tél kellős közepén tartunk, Párizsban már teljes „szem­mel” dolgoznak a nagy szalonok: megkezdődtek a tavaszi kollekciók bemutatói. Az első benyomások alapján a francia divattervezők 1960 tavaszára és nyarára nőies, egyenesvonalú ruhákat javasolnak. Újra „feltámadt” az angol kosztüm, az ing ruha, gyakran szerepelnek az egyenesvonalú egyszínű szövet- és vászonszoknyák színes, kívül hor­dott selyemblúzzal. A délutáni szövetruhákat általában kis bolero, vagy csípőig érő kabátka egészíti ki, a ruha és kabátka gyakran denevérujjú. Szoknyához, ruhához gyakori a nagyon széles öv. A délelőtti és délutáni ruhák szoknyája a térdet takarja, rend­szerint egyenes vonalú, a táncruhák mintegy 15 centiméterrel a föld fölött végződnek és igen dúsan húzottak. Szévjerezet A legveszedelmesebb fegyver Élénk vita folyik az Egye­sült Államok hadügy­minisztériumában arról, hogy melyik „a legveszedelmesebb szovjet fegyver". Sokak sze­rint legjobban a rakétáktól kell tartaniuk. Thomas White, a légierők vezérkari főnöke azonban ellenvéle­ményt jelentett be: a Szovjet­unió növekvő rakétaereje el­lenére „a légierő a legvesze­delmesebb szovjet fegyver", tehát nem szabad lebecsülni. Valójában persze White tá­bornok nem attól tart, hogy a kormány a szovjet légierőt, hanem attól, hogy az ameri­kai légierőt becsüli le ... Érdekes módon rendsze­rint nem a légierő táborno­kai hívják fel a figyelmet a rakétafegyver fontosságára, s nem a rakétások a száraz­földi egységek elsőrendű vol­tára. Minden fegyvernem sa­ját fontosságát igyekszik bi­zonygatni a másikkal szem­ben, ezzel erősíteni befolyá­sát, még több pénzt szerezni a velük szoros kapcsolatban ál­ló fegyvergyártó konszernek­nek, így azután versenyt di­csérik a megfelelő szovjet fegyvernemet, igyekeznek rá­ijeszteni a kongresszusra és a közvéleményre, s lecsípni még egy-két milliárdocskát a költségvetésből, ha kell, a másik fegyvernem és a má­sik konszern rovására. Nehéz lenne dönteni az említett vitában, tulajdon­képpen mindegyiknek igaza van. Egy erőpróba esetén va­lamennyi szovjet fegyverfaj­ta nagyon veszedelmesnek bizonyulna. Mi, akik nem va­gyunk sem vezérkari főnö­kök, sem tábornokok, nem is szándékunk hozzászólni e vitához. De ha a tábornok-szakem­berek vitatkoznak, ezen nincs semmi csodálkozni való. Joggal feltámad azonban ben­nünk a gyanú, hogy az ame­rikai vezérkari főnökök leg­jobban nem is a szovjet ra­kétától, nem is a nehézbom­bázóktól, vagy a rakéta kilö­vésére is alkalmas tenger­alattjáróktól félnek. Legin­kább egy másik szovjet „fegyver“ riasztja őket, amelynek gombját megnyom­ják Moszkvában és máris „robban”. S e robbanás hatá­sára a vezérkari főnökök inogni érzik maguk alatt a fotelt, a fegyverszállító kon­szernék apadni látják a meg­rendeléseket. Ez — a szá­mukra legveszedelmesebb — szovjet fegyver: a leszerelési javaslat és a leszerelés. Ez ellen szervezik vala­mennyi fegyvernem táborno­kai az elhárítást immár tel­jes egységben. A rakétaelle­nes rakéták mintájára lesze­relésellenes javaslatokat bo­csátanak fel, a bombázó re­pülőgépek elleni radarháló­zat mintájára, kifogások és vádaskodások radar­hálóza­tát hozzák létre. Washingtonban folyik a vi­ta arról, hogy melyik a legveszedelmesebb fegyver. Majd csak megegyeznek va­lamiben. Az emberiség szá­mára mindenesetre az a leg­veszedelmesebb fegyver, amely olyanok kezében van, akik nem akarnak leszerelni. Tatár Imre Izgalmas bolgár film egy hősi korszakról. 10 éven alul nem ajánlott. Bemutató: február 4. A Victoria nem fut ki Mint ilyenkor lenni szokott Amerikában, valóságos bomba­pánik tört ki a közlekedési góc­pontokban. Az elmúlt héten egyetlen napon, csak Ne­w Yorkban, a Miamiba, Los An­gelesbe és Párizsba tartó re­pülőgépet, valamint a 20 000 tonnás Victoria gőzöst tartot­ták vissza, mivel névtelen te­lefonálók pokolgépet jeleztek. Több órás kutatás után sem­mit sem találtak, az újabb és újabb bejelentések azonban nehéz órákat okoznak a New York-i rendőrségnek. (r.) Bányarobbanás Japánban Tokió, február 1. Tegnap hajnalban heves robba­nás következtében beomlott a Hokkaido japán szigeten levő szénbánya főaknája. A szerencsét­lenség idején 62 bányász tartózko­dott ezer méter mélységben. Ki­lenc bányásznak sikerült magát kiszabadítania, újabb kilencet a mentők hoztak felszínre, a töb­biek sorsa egyelőre ismeretlen. A mentést az erős gázömlés nehezíti meg. Egyes jelentések szerint a beomlott bányában tűz is keletke­zett. Kötelező elemi iskolai oktatás Irakban A következő iskolaév kezdetétől Irakban bevezetik a kötelező ele­­mi iskolai oktatást minden hetedik évét betöltött gyermek részére. Az iraki közoktatásügyi minisztérium erről szóló közleményében meg­jegyzi, hogy a következő tanévre már biztosítani tudja az ehhez szükséges tanerőket, tankönyve­ket és iskolai felszereléseket.

Next