Esti Hírlap, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

Évekbe telik az elpusztult chilei vidékek újjáépítése A Föld majd minden országa segíti a károsultakat Santiago de Chile, május 31. Mint emlékezetes, május 21- én és 22-én súlyos földrengés és két tízméteres szökőár pusz­tította el Dél-Chile 11 tartomá­nyának városait és falvait s több mint ötezer ember halálát okozta. A megrongálódott épü­leteket a szűnni nem akaró újabb kisebb-nagyobb földren­gések, tűzhányó-kitörések, va­lamint árvizek tizedelik. A csaknem hatvanezer négyzetkilométeres terület hárommilliós lakosságából mintegy kétmillió vált haj­léktalanná, ezrek mindenüket elvesztet­ték és földönfutóként vándo­rolnak most az országban, hogy új letelepedési helyet keressenek maguknak. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint már majdnem ez egész földrengés-sújtotta térségben megkezdődött az új­jáépítés. A több mint félmilliárd dol­lárnyi anyagi kár pótlásá­nak terhéből részt vállal a világnak majd minden or­szága. Ennek ellenére, az újjáépítő munka évekbe telik majd. Az ötvenezer lakosú Valdivia ki­kötőváros még mindig több mint kétméteres víz alatt áll. Pouerto Montt, huszonötezer lakosú város szinte teljesen ro­mokban hever. Az AP amerikai hírügynök­ség közli, hogy Gerhard Schrö­der nyugatnémet belügyminisz­ter, két külügyminisztériumi főtisztviselő kíséretében, Chilé­be érkezett a katasztrófa­ súj­­totta német telepesek segélye­zésének irányítására. A valdi­­viai károsultak nagy része ugyanis régi német telepes, vagy német származású chilei lakos. Közlemény a török minisztertanács üléséről Ankara, május 31. A Gürsel-kormány hétfőn minisztertanácsot tartott. A nyugatnémet DPA tudósítójá­nak jelentése szerint az ülés­ről kiadott közlemény hangsú­lyozza, hogy „a testvérviták és összetűzések” elkerülése miatt minden pártpolitikai tevékeny­ség továbbra is tilos. A közle­mény ugyanakkor megígéri, hogy sürgős intézkedéseket tesznek minden állampolgár teljes jogegyenlőségének bizto­sítására, továbbá, hogy érvény­telenítenek minden korábbi antidemokratikus intézkedést, megfelelő lépéseket tesznek az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megjavítására. A kormány ezúttal határozatba foglalta, hogy érvényesnek is­meri el mindazokat a szerződé­seket, amelyeket Törökország eddig megkötött. Mindamellett hangsúlyozza, hogy baráti kapcsolatokra törekszik min­den szomszéd országgal, a vi­lág valamennyi államával. A hatóságok nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint hét­főn folytatták a Menderesz­­rendszer volt vezető személyi­ségeinek letartóztatását. Isztan­­bulban hétfő estig 63 volt nemzetgyűlési képviselőt, rend­őrtisztet és helyi demokrata­párti funkcionáriust tartóztat­tak le. Az AP a Népi Köztársasági Párt egyik vezető személyiségé-­­ nek nyilatkozata alapján köz­­­­li, hogy a megdöntött rendszer­­ több minisztertagját is perbe-­­ fogják. Mendereszt és társait azonban csak a választások után alakuló új polgári kor­mány állítja bíróság elé. Az amerikai hírügynökség véle­ménye szerint Mendereszék ellenzékének, a Népi Köztársa­sági Pártnak választási győ­zelme csaknem bizonyosra ve­hető. A kormány felhívására a la­kosság hétfőn megkezdte a birtokában levő fegyverek be­szolgáltatását. Siddik Sami isztanbuli egye­temi tanár, török jogtudós az új alkotmány előkészítésével a megbízott bizottság tagja — Reuter-jelentés szerint — hét­főn úgy nyilatkozott, hogy az alkotmánytervezet előrelátha­tólag két hónap múlva készül el. Moszkva, máj. 31. Rövidesen üzem­be helyezik a Fe­kete-tengeren a Meteor típusú szárnyas hajókat. A víz alatti szár­nyakra felépített hajó, fedélzetén 150 utassal órán­ként 40 tengeri Szárnyas hajók mérföldes sebessé­get érhet el. Az új hajók a Krím-fél­­sziget és a Fekete­tenger kaukázusi partvidékének for­galmát bonyolít­ják le. A két leg­ismertebb üdülő­hely, Jalta és Szo­­csi között az eddi­gi 36 órás utazás a szárnyas hajón mindössze hat-hét órát vesz igénybe. Az utasokat­ ké­nyelmes szalonok­ban helyezik el. A Meteort nem­rég a folyami köz­lekedésben is ki­próbálták. I CSPÖ­­­ tanács! Olcsó és szép cipőt­­ talál a­­ CORVIN ÁRUHÁZBAN . Virágporos régiségek Virágpor-részecskék — a pol­lenek — több évezredig is fenn­maradnak. Ezt használják fel a tudósok a régészeti leletek korának meghatározására. A kutatók már pontosan ismerik a növényekben az idők folya­mán végbement változásokat, és ennek alapján kronologikus „virágpor-útmutatót”, készí­tettek. Az ismeretlen korból származó régészeti leletet ösz­­szehasonlítják az ismert korú tárgyakon lerakódott virágpor­ral: ha a növényi részecskék összetétele azonos, a leletek is ugyanabból a korból valók. I­asszer Görögországba és Jugoszláviába látogat Kairó, május 31. Nasszer, az EAK elnöke, jú-­­­nius 6-án indul el jachtja fe­­­­délzetén ötnapos görögországi­­ látogatásra. Karamanlisz­­ miniszterelnökkel a két ország is politikai, gazdasági és kulturá­­­­lis kapcsolatairól tárgyal, majd­­ több katonai támaszpontot is­­ megtekint. Az elnök június 14- től 20-ig Jugoszláviában ven­dégeskedik. Munkásból - mérnök Csungking, május 31. Csungkingban, Délnyugat- Kína ipari központjában 1640 volt munkást mérnökké, illet­ve technikussá avattak. A vá­ros mérnökeinek és techniku­sainak csaknem a fele munkás volt azelőtt. Szovjet-brazil kereskedelmi egyezmény Moszkva, május 31. A Szovjetunió és Brazília képviselői egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió kávét importál Brazíliából és cserébe gabonát szállít. Amerikaellenes interpelláció a brit parlamentben London, május 31. Felháborodást keltett Angliá­ban az a hír, amely szerint a hírhedt május 15-i amerikai riadókészültség kiterjedt a Nagy-Britanniában tartózkodó amerikai repülőgépekre is. Wargey munkáspárti képviselő interpellációt jelentett be amiatt, hogy Gates amerikai hadügyminiszter a brit kor­mány tudta nélkül riasztotta az Angliában állomásozó repülő­gépeket. PÁRIZSTÓL BERLINIG V. Békegyűlés a frontváros szomszédságában Hruscsov berlini látogatá­sai immár hagyományosak: az utóbbi négy esztendő alatt öt ízben kereste fel a Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosát. Annak idején 1955-ben, a genfi csúcsértekezletről ha­zatérőben is megállt itt né­hány napra. Ennek a mostani berlini lá­togatásnak azonban különös nyomatékot adott, hogy Nyu­­gat-Berlin ügye másfél év óta szakadatlanul a figyelem és a nemzetközi viták középpontjá­ban van; valóban megérett a rendezésre és az amerikaiak éppen a csúcstalálkozó meg­torpedózásával elszalasztottak egy olyan alkalmat, amelyen szóba kerülhetett volna ez a kérdés — a német békeszerző­dés egészével összefüggésben. Amikor Párizsban híre ment, hogy Hruscsov Berlinen át tér haza Moszkvába, megnyúlt áb­­rázatok fogadták ezt a jelen­tést a nyugati táborban. Né­hány angol újságíró azon nyomban le is fogadta, hogy Hruscsov elmegy a német fő­városba, és megköti a német békeszerződést. Mások azon a véleményen voltak, hogy nem lesz azonnali békekötés, de megállapodás történik egy bé­kekonferencia összehívására. Igen sok nyugati sajtótudósító repült Berlinbe, többen közü­lük amerikai katonai autókon jöttek át az övezethatáron. Amikor Hruscsov csütörtök délutáni berlini érkezése után este tanácskozott a demokrati­kus német pártok és tömeg­szervezetek képviselőivel, több tucat nyugati újságíró a kapuk előtt várt az utcán, és bekül­dött névjegyeivel ostromolta bent tartózkodó ismerőseit, hogy megtudjon valamit. Pe­dig Hruscsov ez alkalommal nem is beszélt a békeszerződés kérdéséről. Berlinben valóban minden eddiginél jobban rádöbbenhe­tett arra az ember, mennyire szükség lenne már a békeszer­ződésre, és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rende­zésére. Csupán egy példa a sok közül. Közismert tény, hogy a keleti és a nyugati márka kö­zött irreális átváltási arány van Nyugat-Berlinben, ame­lyet nyílt nyugatnémet és amerikai pénzügyi támogatás­sal tartanak fenn. Amikor a legutóbb Berlinben jártam, 1957 nyarán­, ez az arány 1­3,75 volt. Azóta a Német De­mokratikus Köztársaságban igen nagy gazdasági előrehala­dás történt, több árleszállítás­ra is sor került. A Newsweek című amerikai magazin „vörös gazdasági csodaként” írt a fej­lődésről. A keleti márka tehát minden tekintetben növelte értékét. Még a kapitalizmus játékszabályai szerint is az aránynak tehát a keleti már­ka javára kellett volna módo­sulnia. Ennek ellenére a nyu­gat-berlini pénzváltó irodák­ban most­ már csak 1:5 arány­ban cserélik a két pénznemet. Mindennek politikai célja nyil­vánvaló: nem kímélik a költ­ségeket, hogy a keleti márkát „leértékelt” állapotban tartsák. Ez az arány más problémákat is felvet. A demokratikus Ber­linben ugyan minden vásárlás­nál személyi igazolványt kell érthető okból felmutatni, más rendszabályokat is életbe lép­tettek, de így sem lehet teljes mértékben megakadályozni, hogy nyugat-berlini lakosok ne vegyék rá egyes ismerőseiket, vásároljanak számukra is. (Az élelmiszerek nominál márka­ára általában ugyanannyi, sőt, a demokratikus Berlinben ol­csóbb. Egy írógép, vagy egy fényképezőgép ára is lényegé­ben ugyanaz. Ez természetesen lehetőséget kínál csempészésre, kétes üzletekre.) A nyugat-ber­lini „kirakattal” szemben — az elmondottak következtében — a demokratikus Berlint tehát sok tekintetben nehezebb el­látni, mint az NDK többi nagyvárosait, és a rendellenes helyzet Nyugat-Berlinben nem kis rétegeket egyszerűen kor­rumpált. Hogy mennyire politikai cé­lokat szolgál ez az átváltási arány, arra jellemző, vala­mennyi nyugat-berlini mozi­ban, s bizonyos ideológiai ter­mékeknél 1:1 arányban keleti márkában lehet fizetni, ha az illető igazolja, hogy az NDK állampolgára. Magyarul: ha si­kerül a demokratikus Berlin lakosai közül valakit becsalo­gatni filmjeikhez , szívesen „fizetnek rá”. Ez a „ráfizetés”, mint említettem, különböző alapokból történik, legutóbb a nyugatnémet kormány 1200 millió márka támogatást sza­vazott meg a nyugat-berlini frontvárosnak. Ez csupán egy példa. Lehetne boncolgatni Nyugat-Berlin kémközpont­­jellegét is. (Valaki megjegyez­te, ha az U—2 egy kémrepülő­gép volt, akkor Nyugat-Berlin egy kémrepülőgép-anyahajó.) Nemrégen jelent meg Steiniger professzor és munkatársainak könyve Nyugat-Berlinről. Ez az érdekes összefoglaló mű bő adalékokat tartalmaz az ottani helyzetről. A Szovjetuniónak, az NDK- nak, és minden békeszerető or­szágnak valóban oka és joga lenne a békeszerződést meg­kötni. Ezt érezték Nyugat-Ber­­linben is, amikor Hruscsov utazásának estéjén néma fák­lyásmenetet tartottak, és nagy táblát emeltek magasba: „Mit akar Berlinben Hruscsov úr?" A válaszra nem kellett sokáig várni. A szovjet miniszterel­nök és Ulbricht, az NDK mi­niszterelnökhelyettese a berli­ni sportcsarnokban bejelentet­ték, hogy nem kívánnak egy­oldalú akciót végrehajtani. El­lenkezőleg, türelmes, messze­menő tárgyalási készséggel kí­vánják rendezni a békeszerző­dést és a nyugat-berlini prob­lémát. Hruscsov — mint ez jól ismert — hozzátette, hogy ez a kérdés egy néhány hónap múl­va sorra kerülő új csúcstalál­kozón kerülne megtárgyalásra. Ez a beszéd a nyugati megfigyelőknek újabb megle­petést jelentett. Érzésem sze­rint egyes nyugat-berlini la­pok már meg is írták követke­ző napi vezércikkeiket a hideg­háború új szakaszáról, amikor új cikket és új címet kellett adniok: „Enyhülés Berlinben”. S tulajdonképpen ezzel zárult le ez a „csúcsszakasz”. Akkor­­ örültünk igazán, hogy eljuthat­tunk Berlinbe is, mert csak az itt történtekkel válhatott tel­jessé a párizsi kép. Réti Ervin (Befejező rész következik.) Jegyzetek az elmaradt cancótalálkozónt Moszkva—Párizs—London közvetlen vasúti járat indult. Képünkön: az első szerelvény kifut a moszkvai pályaudvar­ról. (MTI Külföldi Képszolgálat) Vijtzbb Fos%J**t**h tEichsnann cfi*t#ísímról Megoldódott az argentin vizek titokzatos tengeralattjárójának rejtélye Bécs, május 31. Az Eichmann-ügy egyre több olyan tényre vet világot, amely behatóan foglalkoztatja a hivatalos és félhivatalos osztrák köröket. Ez érthető is, hiszen a milliók életéért fele­lős volt Himmler-helyettes ép­pen akkor (1946-ban és 1947- ben) tartózkodott az ausztriai Linzben, amikor a négy győz­tes nagyhatalom katonai rend­őrsége az izraeli titkosszolgálat nyomozóival és az osztrák rendőrség detektívjeivel együtt öt kontinens országait — és persze Ausztriát is — tűvé tet­te érte. Kínos kérdések vetőd­nek fel, hogy miért nem talál­ták meg már akkor Eichmannt. Tegnap Bécsbe érkezett és ma tovább utazott Linzbe az izraeli titkosszolgálat ezredese, Manus Diamant, aki — a nyu­gati sajtó szerint — éveken át nyomozott Eichmann után. (Diamant egyébként egy sem­leges állam hamisított útleve­lével a háború alatt Budapes­ten is volt és kétségbeesett kí­sérleteket tett, hogy az utolsó percben megakadályozza 460 ezer magyarországi zsidó el­hurcolását.) Diamant állítólag most a nyomozás érdekében eddig szigorúan bizalmasan kezelt adatokat szolgáltatott az oszt­rák hatóságok rendelkezésére, amelyekből kiderül: kik vezet­ték 14 évvel ezelőtt tévútra a már Eichmann sarkában levő osztrák nyomozókat és kik se­gítettek a tömeggyilkosnak „biztos helyre” juttatni az ál­dozatok százezreitől elrabolt roppant értékeket. Diamant egyébként két hét­tel ezelőtt is Ausztriában járt. Éppen akkor, amikor Vera Eichmann, a volt SS Ober­sturmbannführer felesége rö­vid linzi látogatás után vissza­utazott Argentínába. Ma már kétségtelen tény, hogy felesége vezetett a férj nyomára. A nyomozók árnyékként követ­ték az asszonyt, aki annyira bí­zott férje kitűnő rejtekhelyé­ben, hogy a Buenos Aires-i re­pülőtérről egy taxival egyene­sen San Martinba hajtatott, ahol Eichmann-nak építő-2-1 anyag-nagykereskedése volt. Ezt a vállalatot Ante Pavelics­­csel, a horvát fasiszta vezető­vel együtt még Peron volt ar­gentin diktátor védnökségével alapította. A San Marti­n-i Eichmann-villában találtak rá Eichmannra. Sok nyugati lap még min­dig vitatja azt a már ugyan­csak kétségtelennek tekinthető tényt, hogy Eichmannt az ar­gentínai Golf Nuevo-öbölben hónapok óta bujkáló izraeli tengeralattjárón szállították Haifába. Ez egyben megoldja az argentin flotta nemrég nagy port felvert riadóját kiváltó titokzatos tengeralattjáró rej­télyét is. Bécsben közkézen fo­rog a „La Razon” című argen­tin lap ezt igazoló részletes tu­dósítása és kommentárja a tengeri incidens ügyében indí­tott argentin kormányvizsgá­latról. Az argentin lap állítá­sait Diamant sem cáfolta bé­csi barátai előtt. Eichmann letartóztatásával egyébként még korántsem ért véget az ügy. A több millió­szoros tömeggyilkos most úgy akarja életét megmenteni, hogy töredelmes vallomásában állí­tólag szenzációs leleplezéseket tesz. Az így nyert adatok bir­tokában az izraeli titkosszol­gálat emberei máris szétspric­celtek a négy világtáj irányá­ban. Helyenként ismét „önálló vállalkozásban” igyekeznek kézre keríteni Eichmann tömeg­gyilkos bűntársait, máshol a helyi hatóságok támogatását kérik. Ezzel magyarázzák Bécs­ben is Diamant újabb ameri­kai látogatását. Eichmann val­lomása alapján egyébként fel­újították a nyomozást a de­portált magyar zsidók több százmillió dollárt kitevő elrab­lott értékei után is. Úgy hírlik, hogy ezen a vonalon a közel­jövőben újabb szenzációs és egyesek számára kínos fejle­mények várhatók, amelyek máris sok fejfájást okoznak Bonnban. Eichmann ugyanis nem az SS-nek, hanem a Né­met Birodalmi Banknak adta át a roppant zsákmányt, s ez egyebek között Hjalmat ,­­ Schachtot kompromittálja. Lóránt László Endre

Next