Esti Hírlap, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
Zorin megbeszélése Stevensonnal Kennedy kongresszusi üzenetének nyugati visszhangja Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint Valerian Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-megbízottja hétfőn találkozott Adlai Stevensonnal, az Egyesült Államok újonnan kinevezett ENSZ-beli főmegbízottjával. Tárgyalásaikról részletesebb jelentés nem érkezett. Az Egyesült Államok politikai köreiben egyébként vegyes fogadtatásra talált az új elnök kongresszusi üzenete. A demokrata párti politikusok általában megelégedéssel méltatták az elnöki üzenetet, a kendőzetlen hangját, az áloptimizmus hiányát és az elnöknek az amerikai erőforrásokba vetett hitét“. Több köztársaság párti szenátor azonban bírálta az elnököt. Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Bizonyos washingtoni megfigyelők szerint nyitott kérdés marad, mennyire ismerte fel Kennedy, hogy az Egyesült Államok nehézségeinek és bajainak oka elsősorban az erőviszonyok tényleges megváltozása volt. Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár elgondolásainak egy része tükröz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszintén feltárta a nehézségeket és bajokat, mint tényeket. Ez teljesen ellentétes az Eisenhower-kormány magatartásával és komoly önbizalomra vall. Az elnök külpolitikai terveiről Washingtonban megállapítják: Kennedy szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok egész politikáját átvizsgálják, és minden jel arra vall, hogy ezt komolyan végre is akarja hajtani. Figyelemreméltó, hogy az elnök lényegében mindvégig elkerülte az agreszszív hangot és modorában a diplomáciai keretek között maradt. Ez a hangnem módot ad a kérdések józanabb megtárgyalására, a reális, komoly vitára. Washingtoni körökben felhívják a figyelmet, hogy Kennedy erőteljesen kezében akarja tartani az Egyesült Államok egész politikai és katonai gépezetét. Kérdés, milyen ellenállást kell emiatt leküzdenie a kongresszusban. Ma erre már bizonyos választ kapunk. A képviselőház ugyanis szavazni fog a mindenható házszabály-bizottság hatalmának megtöréséről. (E bizottság dönti el, milyen sorrendben kerülnek, s megtárgyalásra kerülnek-e a különböző törvényjavaslatok.) Washingtoni megfigyelők szerint a keddi szavazás bizonyos értelemben bizalmi szavazás lesz Kennedy mellett vagy ellen. Londonból jelentik: Angliában jórészt kedvezően fogadták „az elnöki üzenet józan, a komor valósággal szembenéző” szellemét. A szabadelvű Guardian megállapítja, hogy a legutóbbi nyolc év alatt a Nyugatot állandó fájdalomcsillapító adagokkal kormányozták. Az új amerikai vezető szembenéz a kellemetlen igazságokkal. Hasonló hangon írnak a többi londoni lapok is. Míg a jobboldali párizsi lapok alig tudják leplezni nyugtalanságukat Kennedy elnöknek az amerikai gazdaság válságáról tett súlyos kijelentései hallatán, az Egyesült Államok külpolitikájának irányvonalát már nagyobb megelégedéssel fogadják. A Figarótól a Populaire-ig egyformán sietnek hangsúlyozni, hogy Kennedy szerint a NATO-t meg kell erősíteni. Az amerikai elnök beszédének a nemzetközi helyzettel foglalkozó részét az Humanité kétértelműnek minősíti. A beszédnek ez a része elég lenne annak kimutatására, hogy az imperializmus vezető hatalma megmarad az agresszió és háború elsőszámú erejének. Kennedy kijelentései Laoszról, Kongóról és főleg Kubáról, bizonyítják, hogy az Egyesült Államok megmarad a nemzeti felszabadítási mozgalmak ellenségének. Mégis a hang nem az, mint volt, nem néhai Foster Dulles tüzes dörgedelmeinek hangja. Bár kijelenti, hogy minden téren fokozni kívánja országa katonai erőfeszítéseit, Kennedy kénytelen más kiutat is fontolóra venni, mint a háborút, az Egyesült Államok és a szocialista országok közötti nyílt és békés versenyt, ennek pedig a békés egymás mellett élés az alapelve. A szovjet dolgozók gyűléseken tárgyalják meg a Központi Bizottság határozatait Az a harc, amelyet az SZKP központi bizottsága indított a szovjet mezőgazdaságban mutatkozó nehézségek felszámolására, a Szovjetunió egész területén teljes erővel folyik. A lapok részletes tájékoztatást adnak a központi bizottság határozatai alapján folyó helyi vitákról, amelyek elemzik a helyzetet, megbélyegzik a statisztikai adatokat meghamisító egyes funkcionáriusokat. Ezeken a gyűléseken a dolgozók új vállalásokat tesznek. A Pravda szerkesztőségi cikkben foglalkozik a bírálat jelentőségével és szükségességével. Beszámol az ország területén folyó gyűlésekről, amelyeknek általában így hangzik a jelszava: „Nem szabad időt veszíteni, azon kell lenni, hogy már jövőre maradéktalanul kihasználjuk a meglevő erőforrásokat és fokozzuk a mezőgazdasági termelés ütemét." Mai vezércikkében a Pravda rámutat, hogy a Szovjetunió népgazdasága a hétéves terv első két esztendejében nagyon jelentős eredményeket ért el, s ez örömmel tölti el a szovjet embereket. Egyesekben azonban az eredmények önelégültséget és elbizakodottságot keltettek. A vezércikk azzal fejeződik be, hogy a huszonkettedik pártkongresszusra készülő szovjet nép bátran eltávolítja az útból mindazt, ami győzelmes haladását hátráltatná. ★ Ma reggel Hruscsov részvételével, a Don menti Rosztov városában megkezdődött az észak-kaukázusi kiváló mezőgazdasági dolgozók értekezlete. az el nem küldött levél Tatjana Szamojlova a Szállnak a darvak alkotóinak új drámájában. Magyarul beszélő szovjet film 10 éven alul nem ajánlott! Bemutató: február 2. A békéért küzdő laoszi bizottság felhívása A békéért, a semlegességért, a nemzeti összefogásért és az egységért küzdő laoszi bizottság, amely a Souvanna Phouma miniszterelnök és a Patet Lao mozgalom közötti tárgyalások eredményeként jött létre a múlt év végén, felhívást intézett Ázsia, Afrika és az egész világ békeszerető népeihez. A Laosz hangja rádióállomás által sugárzott felhívás sürgeti, hogy minél hamarabb rendezzenek nemzetközi értekezletet a laoszi kérdés megoldására, s vessenek véget az amerikai és thaiföldi beavatkozásnak és intervenciónak. A felhívás rámutat, hogy a lázadóknak a Rizsesköcsög-síkságon és Vieng Khouang, valamint Phong Saly tartományokban elszenvedett vereségei után az Egyesült Államok rakétákkal felszerelt repülőgépeket küldött Laoszba, s a Boun Oum klik még nagyobb kegyetlenséggel irtja a lakosságot. A ,,Mincsu-18“ első útja Sanghajból kifutott első útjára a „Mincsu—18” kínai óceánjáró hajó. A személy- és teherszállításra egyaránt alkalmas hajót kínai mérnökök tervei alapján kínai üzemekben készítették. Építésénél figyelembe vették a modern hajógyártás legújabb követelményeit is. A hajón 774 utas számára kényelmes fülkék, tágas pihenők és vetítésre alkalmas helyiségek vannak. ÁGASKODIK A VITORLÁS... ... az amuri öbölben rendezett jégvitorla-bajnokságon. A 127- es számú hajó kapitánya, Georgij Dragilev, aki a Csendes-óceáni flotta yachtklubjának tagja, második lett a versenyen. „Kí kísérlet eladó „Kísértet eladó” — ilyen leplezetlenül gúnyos hangon ír a párizsi sajtó a hétfőn Strasbourgban összeült konferenciáról, amelyen az angol kormány kezdeményezésére 17 európai ország szakértői arról tárgyalnak, hogyan használhatnák fel a „Kék Villám” elnevezésű angol rakétát egy közös „európai” műbolygó fellövésére. A „Kék Villám”-ról a Monde tudományos szakértője megállapítja: Technikailag idejét múlta, katonai célokra nehezen használható. Ezért merült fel a gondolat Londonban: Új célok szolgálatába kellene állítani a rakétát. Thorneycroft miniszter körbeszaladta Európát, fárad ,ságot és ígéreteket nem sajnálva. Meggyőzte-e a nyugateurópai kormányokat? — Nem úgy tűnik ... — vélik a francia lapok. fi/r/*/ apróhirdetés affóman: nem adták a bankot Nemzetközi hajtóvadászat az American & Foreign Bank of Tangier után . A világ a napokban jót derült egy pársoros híren, amely eredetileg apróhirdetés formájában, a New York Herald Tribune-ban jelent meg. A hirdetés így szólt: „ELVESZETT: egy bank 3 OOO 000 dollárt meghaladó magánbetétekkel és további 4 ooo 000 dollár összegű vagyontárgyakkal. Kérjük a megtalálót, értesítse az aggódó betéttulajdonosokat New Yorkban, Vermontban, Mississippiben, Floridában, Európában és Észak-Afrikában, vagy pedig a New York Herald Tribune-t.” Elveszett egy bank... Az ember az első pillanatban hajlandó lett volna azt hinni, hogy csupán tréfáról, egy hirdető sokakat kétségbeejtő csínytevéséről van szó. Az ügy azonban komoly volt. Anynyira komoly, hogy az Interpol, a Nemzetközi Rendőrség már meg is kezdte a nyomozást. Nem utolsósorban az amerikai külügyminisztérium nyomására, ahová akárcsak az Egyesült Államok marokkói és panamai nagykövetségére, szinte szünet nélkül özönlöttek a kárvallott betéttulajdonosok bejelentései. Felszedik a horgonyt De mi köze az egészhez az Egyesült Államoknak? A károsultak többsége amerikai állampolgár, akik nem is ismerik egymást, s így — mivel nem tudtak közös akciót indítani — kénytelenek voltak a kormány segítségét kérni az „amerikai bank” felkutatásához. Ekkor derült ki, hogy a hangzatos nevű American & Foreign Bank of Tangier nem amerikai cég, hanem kétes eredetű magánvállalkozás, amelynek igazi vezetőit nem lesz könnyű dolog kézre keríteni. A detektívregénybe illő történet 1942-ben, Tangerben kezdődött, a bankház megalapításával. A múlt év júniusában az igazgatóság váratlanul bejelentette, hogy a virágzó vállalkozást áthelyezi Panamába, mivel Tanger nemzetközi státusának megváltozásával „a pénzügyi műveletek szabadsága számottevően csökkent.” A város ugyanis Marokkó fennhatósága alá került, s a marokkói kormány haladéktalanul szigorú intézkedéseket hozott az üzérkedés és a feketekereskedelem ellen. Az American & Foreign Bank of Tangier tulajdonosai, úgy látszik, jobbnak látták, ha felszedik a horgonyt és más, nemzetközi vizekre, Panamába vitorláznak át. Az elhatározást tett követte, legalábbis, ami a horgony felszedését illeti. Mert a bank azóta is „úton van” Panama felé, valahol a nagyvilágban. Elveszett elnökök A nemzetközi méretekben folyó nyomozás egyelőre csaknem a sötétben tapogatózik. A károsultak számát és kilétét szinte lehetetlen megállapítani, s nincsenek pontos adatok a bank vagyonkészletéről sem. „A pénzügyi műveletek szabadsága” a régi Tangerben a megbízható kimutatások teljes hiányát eredményezte. A nemzetközi rendőrhatóságok most a bankházak értesítői alapján próbálják megállapítani, mekkora lehetett valójában az American & Foreign Bank of Tangier vagyonkészlete. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy ezek az adatok régebbi keletűek: több nemzetközi bankház elismerte ugyan, hogy rendszeres kapcsolatban állt az elveszett bankkal , de csak évekkel ezelőtt. Az eltűnt bank eltüntetőinek nevét is csak a bankházak értesítőinek alapján tudjuk: a bank elnöke állítólag bizonyos Thomas Stangbye, két alelnöke pedig J. Murray Lines és H. W. Braun volt. Alapos ok van azonban arra, hogy az érdekeltek kételkedjenek e nevek valódiságában. Nemcsak azért, mert idestova hét hónapja a banknak se híre, se hamva. Hanem azért is, mert az American & Foreign Bank of Tangier áthelyezéséről szóló, júniusban kelt bejelentésnek mai szemmel egész sor, enyhén szólva, gyanús részlete van. A maharadzsa birtoka A bank vezetői elöljáróbat arról szóltak, hogy kiterjesztik az intézet tevékenységét. „Kilencven napon belül” fiókintézetet nyitnak Londonban a „Grosvenor Square-en, az új amerikai nagykövetséggel szemben”. A továbbiakban hírül adták, hogy a londoni fiókot 1 250 000 dollár kezdő tőkével nyitják meg, amibe beleszámítják azt az összeget is, amelyet egy 120 acre (55 hektár) kiterjedésű ingatlan megvásárlására fordítanak, „amely korábban Morvi maharadzsájának birtokában volt” és szomszédos „az Ascot-i királyi birtokokkal”. Hozzáfűzték még, hogy az ingatlanvásárlás tervének „nagy visszhangja volt a londoni sajtóban, mivel a telket korábban Margit hercegnő jövőbeni lakhelyeként emlegették”. S hogy a bizalmatlanság utolsó szikráját is elaltassák, közölték azt is, hogy Londonban még egy meg nem nevezett iparvállalatot is megvásárolnak, amely „jelenleg évi 168 ezer dollárnyi bevételt jelent”. Pardon, elnézést! A nagy tervek, persze, csak tervek maradtak. De még ennél is gyanúsabb, hogy a bank igazgatósága által kiadott hivatalos bejelentésnek volt egy egészen különös záradéka, amely a következő címet viselte: „Elnézést kérünk.” A záradék közli, hogy egy bank átköltöztetése Tangerből Panamába bonyolult feladat, s bár „a bank előtt sohasem állt fényesebb perspektíva, mint az adott pillanatban, előfordulhat, hogy tevékenységében ideiglenesen zökkenők mutatkoznak majd ... Kérjük, készüljön fel arra, hogy az elkövetkezendő négy hét folyamán bizonyos fennakadás lesz majd a különböző pénzügyi műveletek lebonyolításában.” Azóta több mint hétszer négy hét flt el, s a betéttulajdonosok hiába ostromolják leveleikkel felvilágosításért a bank igazgatósága által megadott új címet: „Panama City, Panama, Postafiók: 982”, a levelek egytől egyig a jól ismert hivatalos bélyegzővel érkeznek vissza: „Inconnu. — Címzett ismeretlen ...” Serény Péter Egy névsor ok névsort olvasok: az új M- guineai kormányét. Teljesen idegen nevek, mindöszsze kettő cseng ismerősen: Sekou Touré elnöké, valamint Keita Fodebáé — az a néger táncegyüttes, amely Budapesten is fellépett, az ő nevét viseli. Egyébként csupa ismeretlen. De ez egyszer nem is a személyeket tanulmányozom, mint általában a kormánynévsoroknál, nem az oszlop jobboldalát, hanem a baloldalt, ahol a miniszteri tárcákat sorolják fel. Nemrég még úgy tudtuk, hogy Guinea kiaknázásának terveit valahol Párizsban szövögetik, s ma már saját tervezési minisztere van, és hároméves országfejlesztési terve. Volt idő, amikor a franciák „ipari tilalmat” vezettek be, bányavállalatokat csak külföldiek alapíthattak. Bebörtönöztek például egy néger kovácsot, mert vasekét készített — ma guineai iparügyi miniszter irányítja a munkát. A franciák alig építettek utakat — ma sokkal rövidebb idő alatt többszörösét készítteti a közmunkaügyi minisztérium. Úgy hagyták ott a postahivatalokat a kivonuló gyarmati tisztviselők, hogy még az űrlapokat is elvitték — lett dolga a fekete bőrű postaügyi miniszternek. Csak nagyon csekély mértékben neveltek a franciák helyi értelmiséget — ezen változtat a közoktatási minisztérium. Eltűrték az egykori helytartók, hogy a kislányokat már egy-kétéves korukban előre eladják (ki tudja, hányadik) feleségnek, hogy a nők a rabszolgák rabszolgái legyenek — most ,a szociális ügyek, valamint az ifjúsági- és a sportügyek minisztériuma felveszi a harcot a rossz szokások és a káros hagyományok ellen. Sokat mond ez a névsor. Nemrégen olvastuk csak különböző gyarmatokról, hogy hol levágják a bennszülöttek félkezét, hol vizilóbőr-korbáccsal ütlegelik őket. Még ma is több helyütt dívik ez Afrikában. A portugálok Angolában és Mocambique-ban kegyetlen durvasággal hajtják rabszolgamunkára a négereket, egész falvakat rombolnak le bosszúhadjárataikban a lázongások miatt. S akkor megjelenik egy hír, hogy az ifjú Guineában húsz minisztérium vág neki a gigászi feladatnak: kihozni a népet a szegénységből és az elmaradottságból. Kell, persze, hogy kell nekik a segítség: szakember is, pénz is, gép is, de önzetlen tanácsadók és feltétel nélküli kölcsönök formájában. Mégis ez a miniszteri névsor felvázol valami nagyon szépet a jövőből. Még csak keret ez, még csak a kezdet kezdete, s nyilván vannak Guinea eldugott vidékén olyanok, akik azt sem tudják, hogy eszik, vagy iszszák a minisztériumot. De ez a névsor és ez a munka előreveti a távolabbi jövőt, egy fejlett, modern néger állam képét. Tatár Imre _________________|