Esti Hírlap, 1961. március (6. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

A de gaulle-ista propaganda igyekszik illúziókat kelteni Burgiba tárgyalásaival kapcsolatban A francia—tunéziai közlemény párizsi sajtóvisszhangja ♦ Ultratüntetés az algériai rendezés­ellen Párizs, február 28. A De Gaulle—Burgiba talál­kozó után kiadott közös közle­mény, amely az algériai prob­léma „pozitív és gyors meg­oldásának immár meglévő le­hetőségeiről és reményéről” tesz említést, természetszerű­leg nagy visszhangra talál a párizsi sajtóban. A degaulleista lapok derű­látóan írnak és csupán az ultrák szócsövé­nek számító Párisien Libéré minősíti hiábavalónak a De Gaulle—Burgiba találkozót. Az Humanité újból hangsú­lyozza, hogy a degaulleista propaganda igyekszik illúziókat kel­teni a De Gaulle—Burgiba találko­zó révén. Meg akarják győzni a francia közvéleményt, hogy a béke gépezete megindult. Ezután már csak várakozni kell és megbízni De Gaulle tábornokban. A Francia Kommunista Párt lapja rámutat, hogy a de gaulleista kormány hi­vatalos álláspontja nem változott meg a meluni kudarc óta és tovább­ra is igen távol áll az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nyának álláspontjától. De Gaulle kormánya szerint az önrendelkezési jog alkalmazá­sának feltételeiről a tárgyalá­sokat csak a harcok befejezése után kezdenék el, ami annyit jelent, hogy továbbra is azt követelik az algériai harcosok­tól, mindenekelőtt tegyék le a fegyvert. A tárgyalásokat nem egye­dül az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormányá­val folytatnák. A régi degaulleista elgondo­lás szerint a különböző irány­zatokkal való kétoldalú és fo­kozatos megbeszéléseket, vagy pedig kerekasztal-konferenciá­­kat jelent ez. Végül pedig a francia kormány biztosítani kívánja,­­hogy „Algéria meg­maradjon a szabad világ egy részének”. Az Humanité meg­jegyzi: az algériaiak, akik hat éve harcolnak azért, hogy le­verjék láncaikat, bizonyára nem úgy értelmezik a szabad­ságot, mint a degaulleista kor­mány . Ebbe a szabadságba ugyanis beletartozik a rendőrségi tila­lom ellenére tegnap este megrendezett párizsi ultra-tüntetés is. A Diadalív közelében za­­vart keltőktől feltüzelve né­hány száz ember megkísérelte a rendőrkordon áttörését. Ezt kiáltották: „Szégyenoszlopra Burgidát és De Gaulle-t!” „Lő­jék agyon Ben Bellát!” „Algé­ria francia!” „Háborút, a győ­zelmes befejezésig!” A rendőrség megpróbálta visszatartani a tüntetőket, több sebesülés történt, fő­ként a rendőrök között. Több tüntetőt letartóztattak. A párizsiak elítélően fogad­ták a gyarmatosítók melletti tüntetést és a járókelők ilyen kiáltá­sokkal válaszoltak a tünte­tők jelszavaira: „Békét Algériában!” „Le a hábo­rúval!” A másik A s a kifejezés: német had­sereg — hosszú ideig egyet jelentett csizmák ellen­szenves kopogásával, rideg ke­gyetlenséggel, kíméletlen hódí­tó vággyal. De a hagyomány megtört. Megtört azzal, hogy ma már nem német hadsereg­ről, hanem két német had­seregről beszélhetünk. Van ugyan egy, amely folytatja a gyűlöletes hagyományt — a másik azonban merőben új: a Német Demokratikus Köztár­saság fegyveres ereje, az öt esztendővel ezelőtt alakult nemzeti néphadsereg, új és biztató jelenség Euró­pa történetében. Azután szer­veződött, csupa önkéntesből, hogy Nyugat-Németországot felvették a NATO-ba és meg­kezdődött a bonni militariz­­mus újjáélesztése. Olyan had­sereg kelt életre az NDK fegy­veres erejével, amely a népek barátságát írta zászlajára, de elég erős, hogy minden táma­dástól megvédje hazáját. Olyan hadsereg alakult vele, amely a történelem első mun­kás-paraszt német államát, a békés szocialista építést szol­gálja. Míg a bonni állam csapatait saját szövetségesei is gyana­kodva, hátsó gondolatokkal szemlélik, a nemzeti néphad­sereget az egész szocialista tá­bor sajátjának érzi. Az NDK fegyveres ereje egész Európa békéjének szolgálatát hivatá­sának tekinti. Újabb, szomorú rekordok: növeksz­k az amerikai munkanélküliség Washington, február 28. Az AP jelentése szerint az amerikai munkaügyi miniszté­rium közölte, hogy a február 11-vel végetért héten 3 390 600- ra emelkedett az állami se­gélyben részesülő munkanél­küliek száma az Egyesült Ál­lamokban. Ez 32 000-rel több,­­ mint az előző hét eddigi „re­kordja”. Az előző év hasonló hetével összehasonlítva kitű­nik, hogy 1960. február ele­jén 2 176 800 állami segélyben részesülő munkanélkülit tar­tottak nyilván az Egyesült Ál­lamokban. Természetesen szá­mos olyan munkanélküli van, aki még segélyt sem kap. A munkaügyi minisztérium közölte végül, hogy az Egye­sült Államok 29 államában tovább növekszik a munkanél­küliek száma. A Time cikkben foglalkozik a munkanélküliséggel és rá­mutat, hogy Goldberg munka­ügyi miniszter rendkívüli bi­zottságot nevezett ki az auto­matizálás és a munkanélküli­ség növekedése közötti össze­függések tanulmányozására. A lap ezután példákat hoz fel amelyek arra vallanak, hogy a kapitalizmusban a termelés automatizálása élezi a társa­dalmi ellentéteket és növeli a munkanélküliséget. Macmillan fia bírálta apja kormányát Macmillan brit miniszterelnök fia, a 40 éves Maurice, aki szintén parlamenti képviselő, a minap beszédet mondott, amelyben több, úgynevezett ifjú-konzervatív nevében támad­ta az atyja vezetése alatt álló kormányt. Idősb Macmillan a beszéd elhangzásának történelmi pillanatában távol volt az ülésteremből, s ezért az első adandó alkalommal megkérték, nyilatkozzék fia beszédéről. A miniszterelnök kijelentette: „Ne­vezett képviselő igen intelligens és meglehetősen független nézeteinek kialakításában. Hogyan tett szert ezekre a tulajdon­ságokra, ezt nem nekem kell megmondanom .. Hetven marsall kicsit sok lesz Brazíliában egyetlen hadsereghez nincs szükség hetven marsallra — jelentette ki Quadros elnök. Az utóbbi időben Brazíliában szokássá vált, hogy a tábornokokat nyugdíjazásuk­kor marsallbotokkal tüntették ki. Az új elnök ezentúl szigo­rúan ragaszkodik a brazil alkotmányhoz, amely leszögezi, hogy marsalli címet csakis az a hadseregtábornok kaphat, aki való­ban az ellenséggel való harcban tüntette ki magát. TARKA SZÍNPAD március 2-án este fél 8-kor először KARDOS MAGDA CSÁKÁNYI LÁSZLÓ Ács Marietta, Kollár Lívia, Pogány Margit, Sáros­ Katalin, Pécsi Gizi, Kósa—Komlós—Baracsi—Csák—Klapka felléptével. Tabi--Erdődy—Innocent—Horváth—Tamássy revüje,­­ŰRMACSKA“ rendező: RÁTONYI RÓBERT közreműködik: LUCILLE MAPP, nághírű néger jazz-énekesnő 2 ALBERT 3 BÁRCZI 2 LOÓS lé tagú REVÜTANDKAR Hruscsov Sarc­nil­o­vlzk­ban Ma Szverdlovszkba, az Ural vidék nagyvárosába érkezett Hruscsov. Kíséretében van Pol­­janszkij, Voronov. Hruscsov, Poljanszkij és Vo­ronov részt vesz az Ural-vidék kiváló mezőgazdasági dolgo­zóinak értekezletén. A kubai külügyminiszter levele leleplezi az amerikaiak­ új agressziós terveit hoztak nyilvánosságra, rámu­­tat, hogy­­ Egyesült Államok bizo­nyos körei új agressziós tervet dolgoztak ki és haj­tanak végre Kuba ellen. A külügyminiszter szerint a terv két szakaszból áll, az el­sőnek a célja a Castro-kor­­mány megdöntése még az Amerikai Államok Szervezeté­nek az ecuadori Quitóban kez­dődő értekezlete előtt. Ameny­­nyiben ez a kísérlet nem si­kerül, akkor kerül sor a hosz­­szúlejáratú tervre, amelynek a célja ugyanez, és amelyhez ugyanolyan eszközként hasz­nálnák fel az Amerikai Álla­mok Szervezetét, mint Kongó­val kapcsolatban a Biztonsági Tanácsot — hangzik a levél. A kubai külügyminiszter új­ból közölte, hogy Guatemala és a kubai ellenforradalmárok amerikai támogatásban része­sülnek. Hangsúlyozta, hogy a kubai kormány tiszteletben tartja a be nem avatkozás el­vét és „nem exportálja forra­dalmát”, de minden rendelkezésére ál­ló eszközzel szembeszáll azokkal, akik ellenforra­dalmat exportálnak. A levél végül felhívja a la­tin-amerikai kormányok fi­gyelmét arra, hogy az Ameri­kai Államok Szervezetének értekezletét intervenciós mes­terkedések céljából hívták össze. Guevara iparügyi miniszter a Revolucion című lap tudósí­tójának adott nyilatkozatában kifejtette, hogy az iparosítás a kubai forra­dalmi kormány legfonto­sabb céljai közé tartozik és az ország gazdasági fejlő­désének alapja. A Reuter jelenti: tegnap egy ismeretlen fiatalember hét lövéssel megölt egy századost, aki őrszolgálatot teljesített Guevara miniszter háza előtt. Egyelőre részletek nem isme­retesek arról, vajon a fiatal­ember — akit egyébként a rendőrségnek sikerült elfognia — gyilkosságot tervezett-e Guevara ellen. Havanna, február 28. Raul Roa kubai külügymi­niszter levelet intézett a latin­amerikai országok havannai diplomáciai képviselőihez. A levél, amelyet hétfőn este Ma temetik a marokkói királyt Hruscsov távirata a részvétnyilvánítások között Rabat, február 28. V. Mohammed marokkói ki­rályt, aki vasárnap hirtelen el­hunyt, ma temetik. A gyász­­szertartáson részt vesz több af­rikai állam- és kormányfő, köz­tük Burgiba, tunéziai elnök, aki párizsi tárgyalásai után egye­nesen a marokkói fővárosba re­pült, Mamadou Dia szenegáli miniszterelnök, Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke. Rabatban és Casablancában egyébként továbbra is megerő­sített katonai és rendőri jár­őrök cirkálnak. A temetés miatt a közhivatalok ma nem működnek és az üzleteket is be­zárták. 11. Hasszánhoz, az új uralko­dóhoz újabb részvéttáviratok érkeztek atyjának elhunyta al­kalmából. Részvéttávíratot küldött Hruscsov szovjet mi­niszterelnök, aki táviratában hangsúlyozza: „Jól tudjuk, mi­lyen erőfeszítéseket tett V. Mo­hammed király azért, hogy Ma­rokkó felszabaduljon a gyar­matosítók igája alól.” Brezs­­nyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ugyancsak kifejezte részvétét II. Hasszánnak. ” London és a rhodéziai ultrák közeledése A Középafrikai Államszö­vetség miniszterelnöke, We­­lensky és az angol kormány között fennálló látszólag mély­reható ellentétek szemmel láthatóan enyhültek. Welens­­ky, aki tisztában van azzal, hogy végeredményben­­az el­enyésző kisebbségben levő gyarmatosítók érdekeit csak a londoni kormány támogatá­sával védheti meg, beszédében nyitva hagyta az ajtót a tár­gyalásokhoz. London és a rhodéziai ult­rák vezetői között a héten köz­vetlen megbeszélésekre is sor kerül: Welensky Londonba re­pül, hogy részt vegyen a jövő héten kezdődő nemzetközössé­gi miniszterelnöki értekezle­ten. I­sszidens halála Kiss József 24 éves magyar disz­­szidens két társával együtt fel­akarta törni volt belga munkálta­tójának páncélszekrényét. Az épí­tési vállalkozó páncélszekrényén figyelmeztető tábla volt: „Vigyá­zat, robba­.'Amyag!” A három be­törő úgy gondolta, hogy ez csak elriasztó manőver, de kiderült, hogy a tábla igazat állított. A szek­rényben őrzött dinamit felrobbant, Kiss József meghalt, a másik kettő súlyosan megsebesült. T­engeri­elevízió A Földközi-tenger vizein egy szovjet hajón kipróbálták az IOAN—6. típusú mélytengeri televíziós kamerát, a szovjet tudósok új alkotását. A gép­pel egy kilométer mélységig lehet a tengerbe hatolni. Szovjet tudósok most olyan felvevőgépet terveznek, amely kétkilométeres mélységben is használható. Mongólia karavánútjain ötven üveg vízzel, egy láda konzervvel és egy vadászpus­kával indulunk az 1500 kilo­méteres útnak. Terepjáró autónk néhány perccel ezelőtt maga mögött hagyta Ulan Ba­tor pompás épülettömbjeit és az apró jurtákat, amelyek in­nen már csak gombos t­erej­­nagyságú fehér pontoknak lát­szanak. Még néhány méter s vége szakad az aszfaltútnak; dimbes-dombos, hegyektől öve­zett vidéken haladunk. A domboldalakon báránycsordák, felettük a kék égbe emelked­nek a csúcsok. A határtalan legelőkön az autó dudálására tevék, lovak, jakok ezrei sza­ladnak százfelé. Az első órában még minden izgalmas élményként hat, a másodikban már belefárad a szem a természet vakító szí­neibe. Még a felhők is teve­formákat képeznek az égen, ötödik órája vagyunk úton, emberekkel azonban nem ta­lálkozunk sehol. ... Egy pil­lantás a térképre: Arhangalsz­­kij megyében járunk. Na­gyobb, mint fél Magyarország. 60 000 lakosára 1 millió 300 000 állat jut. Mint a matróznak, aki a fe­délzetről meglátja a földet, olyan öröm itt, ezeken a forró legelőkön karavánnal találkoz­ni. Az első tevén öreg paraszt­­ember ül. Napszemüvegét óva­tosan leveszi, apró szeme hu­nyorog, amikor is megszólal: — Hazafelé megyünk. Ulan Bátorban voltunk a birkózó­versenyen. A gyerekkel. — Még három nap hazáig ... Egy vadló nyomában ... Ismét úton. Sehol egy lé­lek. Kísérőink csak a sasok, amelyek kitartóan követik kocsinkat, hogy aztán le­csapjanak az eldobott, üres konzervdobozokra. A karavánút mellett itt-ott kir­giz sírok. Egy XIV. századbeli vár romjai merednek a távol­ban, aztán megint semmi... Hirtelen fékez a kocsink. Egy ló szédületes sebességgel vágtat el autónk előtt. Nyomá­ban lóháton, egy fiú öt-hatmé­teres bottal a kezében. A bot végén borlasszó lóg. Negyed­óráig is eltart a szédületes ül­dözés, autónk alig bírja követ­ni a gyereket. A kisfiú vég­re beéri a lovat s bámulatos ügyességgel a rohanó ló nya­kába dobja a hurkot. Az állat nem adja fel a harcot, ki akar­ja szabadítani a nyakát, vergő­dik, kapál, de a megcsavart bot végén levő hurok megszo­rul a torkán és megálljt paran­csol a kifulladt lónak. A küz­delem véget ért, így fogják itt a lovakat, a betörésük is gyak­ran a gyerekek dolga. A 11 éves kisfiú vezet el a közeli brigádszállásra. Néhány jurta áll csak itt. Mindegyik közepén kályha, a földön sző­nyegek, apró zsámolyok, a fa­ágyak felett a falon megszám­lálhatatlan mennyiségű fény­kép. Egy öregasszony kalauzol, a férfiak — valamennyien szö­vetkezeti tagok — kint vannak az állatokkal. — Merre van a szövetkezet központja? — Innen 120 kilométerre. Ha szükségünk van valamire, lo­vasokat küldünk oda, elhoz­zák azok, ami csak kell... A tej föléből készült, jurta tetején szárított sütemény s kumisz kerül az asztalra. Farkasok a reflektorfényben A jurta előtt fiatal lányok készülődnek. A magyar vendég tiszteletére rögtönzött kon­certet adnak. Lovakról és lovasokról, bátor férfiakról szólnak a dalok, kedvesen, szé­pen énekelnek. Mennyire kell élnie e népben a dal, a zene szeretetének, ha még itt is hat­tagú együttest szerveznek. Tovább indulunk. Sofőrün­­et, Lodond-t gyakran csak az ösztöne segíti abban, hogy a hegycsúcsok segítségével meg­találja a számunkra legmegfe­lelőbb útirányt. Utunk tizen­kettedik órájában ismét ka­ravánnal találkozunk, ezúttal nem tevékből, hanem autókból áll: szovjet és mongol orvosok brigádja járja a falvakat, hogy megküzdjön a tuberkulózissal. S aztán egy újabb találko­zás ... Autónk megáll. Az úton fehér papírlap fekszik egy kő­nehezék alatt. Rajta a szöveg: „Vadásztunk. Ezt az állatot ej­tettük. Megsitni nincs időnk. Ha még friss, fogyasszák el. Egészségükre. Szerda, 14.00 óra.” A karavánutakon itt így vendégelik meg egymást az uta­zók. A papírlap körül azonban csak csontokat találunk. Ad­­jan, a tolmács kijelenti: farka­sok jártak itt. Mikor leszáll az este, szembetalálkozunk velük. Autónk előtt versenyt futnak a reflektorfénnyel, időnként hátra-hátravetve fejüket, lógó nyelvvel nézik üldözőiket. Az­tán megered az eső, s néhány pillanat múlva tombol a vihar. A kocsi megáll, felfordíta­ná a szél. Hirtelen emberek jelennek meg: teherautójukkal árokba fordultak, vigyük el a gyerekeket a legközelebbi te­lepülésig ... Dugarssuren és Jean Valjean Három kislány száll be a kocsinkba. Mikor megnyugsza­nak, s elmondják, mi történt velük, békésebb tárgyra terelő­dik a beszélgetés. Később meg­kérdezem tőlük: ki a példaké­pük? Egyikük Szokolovot­ em­líti az „Emberi sors”-ból, a másik egy ismerős sofőrt, aki 600 000 kilométernyi utat tett meg generáljavítás nélkül, a harmadik Jean Valjeant a „Nyomorultakból”. Olyan meg­lepő ettől az ázott-fázott kis­lánytól itt ezt a nevet hallani, hogy az első pillanatban azt hiszem, tévedek. De a kislány lelkesen meséli a könyv tartal­mát. ... Jean Valjeant azért szereti, mert becsületes és bá­tor. Ő sem gyáva: 13 éves és már harmadik lett a falujában a lóversenyen. Dugarzsurennek hívják, a Góbi-sivatag mellett laknak, apja pásztor, 6 orvos szeretne lenni... A másik kis­lány pedig színésznő. Párizst szeretné látni és Ulan Bator­ban színpadra lépni. ... Mikor megérkezünk első nagyobb állomáshelyünkre, Bulganba, több jurtában ég a villany, s az egyikből Beetho­ven V. szimfóniája hallatszik ki. Az Ulan Bator-i színház koncertjét sugározza a rádió. Mongólia karavánútjain­k legizgalmasabb élmény nem a múlt, hanem a születő út. Barabás Péter Bátor lovasok

Next