Esti Hírlap, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

"Ezer módosítás" az olasz parlamentben Sikerrel vették fel a harcot a kommunista képviselők a kereszténydemokraták házfeloszlatási terveivel Róma, október 31. i­rvio Volta jelenti: A kommunista képviselőik határozott fellépése végérvé­nyesen meghiúsította a keresz­ténydemokratáknak azt a ter­vét, hogy merényletet köves­senek el a parlament ellen. Az utóbbi napokban bizonyos keresztényde­mokrata körök sötét ma­nőverekbe kezdtek, hogy elérjék a parlament határ­idő előtt történő feloszlatá­sát. Arra számítottak ugyanis, hogy új választás kiírása esetén a Kereszténydemokrata Párt meg ■tudja szerezni az abszolút több­séget. Olyan légkör alakult ki, mint 1953-ban, amikor a ke­reszténydemokraták a csaló választójogi törvény­ segítsé­gével gyakorlatilag diktató­rikus helyzetet akartak terem­teni maguknak. Ezúttal nem volt szó választójogi törvény­ről, de éppúgy fennállt a ve­szély, mint 1953-ban, hogy a­­ kereszténydemokraták me­rényletet kövessenek el a par­lament jogai, szabályszerű működése ellen. A kereszténydemokraták mesterkedéseinek meghiúsítá­sa végett 120 kommunista képviselő azonnal felszólalásra je­lentkezett a képviselőház­ban folyó iparügyi költ­ségvetési vitában. Ez volt az első lépés ahhoz a hatalmas arányú obstrukció­­hoz, amelyet végre is hajtottak volna, hogy megakadályozzák e kereszténydemokraták ter­vének megvalósulását. A kom­munista képviselőik ezen felül kereken ezer módosító indít­ványt jelentettek be az ipar­ügyi költségvetés elfogadásá­ról szóló törvényjavaslathoz, hogy ezekkel időt nyerjenek. A cél ugyanis az, hogy november 12-ig megaka­dályozzák a parlament feloszlatását, ettől a nap­tól kezdve ugyanis az ál­lamfőnek megszűnik a parlament feloszlatására vonatkozó joga, mivel november 12-től számít­va hat hónap múlva jár le a köztársasági elnök megbízatá­sa. A kommunista képviselők már minden részletét kidolgoz­ták a kéthetes obstrukciónak. Ezek szerint a parlament épületét nem hagyják el, „váltott műszakok­ra” osztották be az ellen­zéki képviselőket, nehogy a vita akár csak egy pilla­natra is megszakadjon. A kereszténydemokraták f­alak most is súlyos belső vál­sággal küzdenek, ennek a ha­tározott fellépésinek a láttára, jobbnak látták felülvizsgálni eredeti terveiket és lemondani arról, hogy végrehajtsák a par­lament ellen irányuló merény­letüket. Mindenesetre a hely­zet továbbra is igen feszült. Kekkonen szovjet-finn tárgyalásokat javasol Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Kekkonen finn köztársasági elnök, aki felesé­gével és kíséretével a Hawaii­szigeteken tesz látogatást, hét­főn tudomást szerezve a finn kormányhoz intézett szovjet jegyzékről, telefonon érintke­zésbe lépett az ENSZ-ben tar­tózkodó Karjalainen finn kül­ügyminiszterrel, és utasította, hogy azonnal térjen vissza Finnországba és kezdjen meg­beszéléseket szovjet hivatalos körökkel. Ellenforradalmárok felgyújtották a kubai dolgozók palotáját Havanna, október 31. Hétfőn ellenforradalmár sza­­botőrök felgyújtották Havan­nában a kubai dolgozók palo­táját. A milícia és a munkások gyont­ közbelépésére sikerült el­oltani a tüzet. Az épület erő­sen megrongálódott. A gaztett országszerte mélységes felhá­borodást keltett. A kubai kormány felszólítot­ta Uruguay havannai nagykö­vetségét, hogy adjon ki három kubai katonatisztet. Az a gya­nú ellenük, hogy részük volt az elmúlt héten a meghiúsult Castro-elleni merényletben. A három tiszt tűzharcba kevere­dett a milícia tagjaival, majd az uruguayi nagykövetségen kért menedékjogot. Ghánai—Szovjet Baráti Társaság Accra, október 31. Kumasiban, Ghana második legnagyobb városában megala­kult a Ghanai—Szovjet Baráti Társaság szervezete. John Tet­­tegah, a Ghanai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára az alaku­­ló ünnepségen kijelentette, hogy a munkásosztály, amely a kapitalizmus és a kolonia­­lizmus uralma alatt a legjob­ban kizsákmányolt része a társadalomnak, hivatott arra, hogy forradalmi módon alakít­sa át a világ arculatát. Az af­rikai vezetőknek — mondotta Tettegah — nem szabad meg­feledkezniük arról, hogy a po­litikai függetlenség kivívása már nem elegendő. Ahhoz, hogy teljesen megszabaduljunk az új és szolga viszonytól — mutatott rá —szervezkednünk kell, szakszervezetekbe tömö­rülni, és megújítani erőfeszíté­seinket a kapitalizmus és a ki­zsákmányolás elleni harcban. Ghánából visszautazott Amerikába Kennedy elnök kü­lönbizottsága, amelynek az volt a feladata, hogy felülvizs­gálja a voltai erőműhöz ígért amerikai hozzájárulás kérdé­sét. Jól tájékozott ghánai körök­ben úgy tudják, hogy a bizott­ság végső fokon ajánlani fogja az amerikai elnöknek a hozzá­járulás kifizetését Női box pums cipő bőrtalppal 190,30 Ft. Női velúr felsőrészt! pums cipő, bőrtalppal 320,5 Ft. Trujillóék visszakoznak? Rafael Trujillo tábornok, a véreskezű dominikai diktátor fia, aki a dominikai hadsereg főnöke, nyugati hírügynöksé­gek jelentése szerint sajtóér­tekezleten megerősítette azo­kat a híreket, hogy hajlandó lemondani tisztségéről, ha az Amerikai Államok Szervezete érvényteleníti a Dominikai Köztársasággal szemben alkal­mazott gazdasági és politikai szankciókat. Mint az AFP-je­­lentés közli, a májusban meg­gyilkolt diktátor fia elis­merte, hogy a világ „fejlődött” és régi kormányzási módsze­rek ma már nem alkalmazha­tók. Hozzáfűzte, hogy családjá­nak egyes tagjai Balaguer el­nök javaslatára külföldre utaz­tak a kedélyek lecsillapítása céljából és lehetővé tegyék „egy koalíciós kormány meg­alakítását”. A Délafrikai Köztársaság teljes bojkottját követelik az ENSZ-ben New York, október 31. Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni, magyar idő szerint esti ülésén 69 szavazattal 10 ellenében jóváhagyta a költ­ségvetési bizottságnak azt a javaslatát, amely 20 millió dol­láros póthitel kiutalását indít­ványozza az ENSZ idei kongói tevékenységeinek finanszíro­zására. Tizennyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés ezután áttért a Biztonsági Tanács 3 új nem állandó tagjának megválasztá­sára. Monzsi Szlim elnök elő­zőleg bejelentette, hogy Libé­ria átengedte mandátumának második évét Írországnak. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint a közgyűlés ezt 83 szavazattal jóváhagyta. Mint ismeretes, Ecuador,­­ Ceylon és Törökország kétéves mandátuma december 31-én lejár. Ecuador utódjává a köz­gyűlés 96 szavazattal Venezue­lát, Ceylon utódjává pedig 88 szavazattal Ghánát választotta meg a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává. A harmadik megüresedő helyre, Törökor­szág helyére több ország pá­lyázott, köztük Románia és a Fülöp-szigetek. Minthogy a há­rom egymást követő szavazás során egyik jelölt sem kapott a megválasztásához szükséges és kétharmados többséget je­lentő 68 szavazatot, az elnök a további szavazást elnapolta. Az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottságának délután, magyar idő szerint este kilenc órakor kezdődött ülésén, kienc afrikai ország és Irak határozati javaslatot ter­jesztett elő. Ebben indítvá­nyozza a dél-afrikai fajüldözés megvitatását a Biztonsági Ta­nácsban, amely a Délafrikai Köztársaságnak az ENSZ-ből való kizárásához vezethet. A javaslat többek között a diplo­máciai kapcsolatok megszakí­tását, a Délafrikai Köztársa­ság gazdasági bojkottálását és a nemzetközi légiforgalomból való kizárását ajánlja. Ben Khedda nyilatkozata Tunisz, október 31. Ben Khedda, az Algériai Ideiglenes Kormány miniszter­­elnöke hétfőn az algériai sza­badságharc megindításának hetedik évfordulója alkalmá­ból rádiónyilatkozatban for­dult az ország lakosságához. A nyilatkozatot közvetítette a tuniszi, a rabati, a tripoli, a tangeri és a kairói rádió. A miniszterelnök ismételten kifejezte kormánya készségét, hogy hajlandó tárgyalni Fran­ciaországgal, komoly alapokon. Addig azonban — hangsú­lyozta —, míg nem jön létre megegyezés, a harc ki fog éle­ződni katonai, politikai és dip­lomáciai síkon egyaránt. A gyarmatosítóktól visszahagyott romokon kell megkezdenünk az új Algéria felépítését. Az erőfeszítések mérhetetlenül nagyok lesznek, de semmi sem lelkesítőbb, mint teremtő mun­kára vállalkozni — mondotta Ben Khedda. Az algériai miniszterelnök óva intette az országban élő európai telepeseket, ne enged­jék magukat őrült kalandokba csalni, amelyek még utódaik­­ jövőjét is bizonytalanná tehetj tik. Amerikai tanulmány: „nyugat-berlini pozíciónk tarthatatlan“ New York, október 31. Az MTI New York-i tudósí­tója jelenti: Az amerikai sajtó által szí­tott hisztériás légkörben fel­­tűntést keltett, hogy több veze­tő amerikai napilap, mint pél­dául a New York Herald Tri­bune, a Washington Post és más újságok nagy teret adnak egy tanulmánynak, amelyet egy tudományos intézet, az úgynevezett Demokratikus In­tézmények Tanulmányozására Alakult Központ adott­­. „Az amerikai külpolitika és a Szovjetunió” című tanul­mány megállapítja, hogy „a Nyugat pozíciója Nyugat-Ber­­linben tarthatatlan katonailag, gazdaságilag és jogilag egy­aránt. Teljes esztelenség sta­tus quo-ról beszélni a nyugat­berlini helyzettel kapcsolat­ban. Az egész nyugati poli­tika — hangoztatja a tanul­mány — azon a feltételezésen alapul, hogy szovjet támadás veszélye áll fenn. Ez helyte­len és akadályozza a tárgyalás lehetőségét a kölcsönös meg­egyezés és kölcsönös megértés alapján”. A tudományos intézmény, amely ezt a tanulmányt készí­tette, nem túlságosan jelen­tős, sok száz hasonló műkö­dik az Egyesült Államokban. Az a tény azonban, hogy ve­zető amerikai lapok nagy helyet adnak ennek a tanul­mánynak, arra enged követ­keztetni, hogy folyik a köz­vélemény bizonyos megdol­gozása abban az irányban, hogy tárgyalások kezdődje­nek Nyugat-Berlinnel kapcso­latban. A legutóbbi napokban az amerikai sajtó olyan lég­kört teremtett ugyanis, amely­ben az amerikai közvélemény idegenkedéssel fogadná a tárgyalások gondolatát. Fogfájás ellen — táncosnők Egy ötletes New York-i fogorvos —­ jelenti a Basler Nachrichten — különös fogászati klinikát rendezett be. Egy hatalmas teremben egyszer­re harminc pá­cienst kerelnek. A hatalmas rende­lőben a doktor színpadot ■ állítta­tott fel, amelyet a betegek vagy köz­vetlenül, vagy — ha az orvos éppen előttük áll — tük­rök segítségével fi­gyelhetnek. Kaba­részámokat, balet­tot és egyéb mű­­sorszámokat mu­tatnak be. Ha hi­hetünk a fogorvos­nak, úgy a pácien­sek kevésbé szen­vednek a kezelés­től — legalábbis kevésbé mutatják.­­ Ha például csinos táncosnők lepik el a színpadot, az ad­dig nyöszörgő fér­fiak állítólag hir­telen hősökké vál­nak és némán tűr­nek mindent... Seétfegyver Fehér paloták a fekete sziklán November 1-én, az algériai nép — a ma még Tu­niszban székelő ideiglenes­ kormányának felhívására — „nemzeti napon” emlékezik meg szabadságharca kezde­tének hetedik évfordulójá­ról. Az algériai milliók a Földközi-tenger mindkét partján az utcára vonulnak, hogy tömegtüntetésekkel ün­nepeljék meg nemzeti for­radalmuk kezdetének évfor­dulóját. A francia hatósá­gok „biztonsági intézkedé­seket” hoztak s még Párizs­ba is nagyszámú csendőr­­egységeket vezényeltek az arabok megmozdulásainak elfojtására. Félő, hogy hiá­ba hirdette meg az FLN fegyelmezett és békés jelle­­gűeknek e tüntetéseket, azok — akárcsak 1960 decemberé­ben Algéria városaiban és alig két hete Párizsban — alkalmat szolgáltatnak a francia „rendfenntartó erők­nek”, hogy kegyetlen és vé­res megtorlással éljenek. De tegyen bármit a fran­cia kormány, megakadályoz­ni nem tudja, hogy mind szorosabbra ne fűződjék az algériai nép egysége, s a nemzeti függetlenségért küz­dő tömegek harckészségét sem gyöngítheti. A háború kitörésének évfordulóján tragikomikus anakronizmus­nak tűnik a párizsi veze­tőknek a hét év alatt tett számtalan nyilatkozata. Kez­detben egyszerű rendőri ügynek tekintették „marok­nyi algériai csoportok láza­dását”; később azt hajtogat­ták, hogy küszöbön áll a ka­tonai győzelem s jön az el­lenségeskedések „utolsó ne­gyedórája”; a degaulle-ista hatalomátvétel napjaiban muzulmánok és európaiak „testvériségéről” szónokolva egy „fraternizációs komédiá­val” próbálták elleplezni a háború véres valóságát és Juin marsall ki is jelentette: „A háború valójában véget is ért...” Az algériai nép hősi harca végül is rákény­­szerítette De Gaule tábor­nokot arra, hogy szavak­ban elismerje Algéria lakói­nak önrendelkezési jogát. Az utolsó szakaszban a de gaulle­­ista kormány már bizonyos fokig beadta derekát, hajlan­dónak mutatkozott a tárgya­lásokra az Algériai Köztár­saság ideiglenes kormányá­val. Ám, Evianban és Lug­­rinben a francia tárgyalófél olyan követeléseket támasz­tott, amelyek kudarcra ítél­ték a francia—algériai kon­ferenciát: ragaszkodott a Szahara birtokához s a sza­harai olajkincs kiaknázásá­hoz; az egymilliós európai kisebbség gyarmati kivált­ságáénak intézményes formá­ban való elismerését igé­nyelte a több mint tízmilliós algériai néptől; a francia ka­tonai támaszpontok fenntar­tását követelte. Az 1961 nyarán félbeszakadt tárgya­lások után aztán Párizsban nem egyszer hangoztatták, hogy a legrosszabb esetben felosztják Algériát és a termékeny tengerparti sá­vot megtartják francia zász­ló alatt. Azt is értésre adták, hogy előbb-utóbb létrehoznak va­lamilyen algériai bábkor­mányt a franciabarát muzul­mán notabilitásokból. Ennek rendelkezésére bocsátanának egy 50 000 főnyi „helyi kato­nai erőt” — természetesen francia fegyverekkel és francia katonai „tanácsadók­kal”. Erre bíznák az önren­delkezési jog alkalmazását jelentő népszavazás meg­szervezését. Algír mellett Rocher-Noirban, azaz a Feke­te Sziklán gomba módra ki is nőtt egy új közigazgatási centrum. Ultramodern hiva­tali épületek és luxusvillák adják Algéria „adminisztrá­ciós fővárosát”. A Fekete Szikla fehér palotáiban szé­kelhetne majd a De Gaulle emlegette „átmeneti kor­mány” a maga franciabarát elemeivel. A Muzulmán strohmann”-jaik révén to­vábbra is a franciák lehet­nének az urak Rocher-Noir­ban ... Ez a kísérlet azonban eleve kudarcra kárhoztatott. A jelek szerint még a ko­rábban Párizshoz hű muzul­mán személyiségek sem haj­landók a maguk kompromit­­tálására. Az 1958-as „előre gyártott választásokon” a francia parlamentbe bekül­dött arab „fejbólintó Jáno­sok” vonakodnak „tárcát vál­lalni” a bábkormányban. Még akkor is, ha ez a teli tárcát jelent. Közben Párizsban tovább­ra is az önrendelkezési jogról papolnak. A mai francia ál­láspont szerint ragaszkodnak a népszavazáshoz — de miért? Nyilvánvalóan azért, mert azt remélik, hogy a francia szuronyok árnyéká­ban ismét „előre gyártott nép­szavazást” rendezhetnek. Szá­mos jelzés vall arra is, hogy a népszavazás eredményét a hivatalos Párizs esetleg­­ megyénként venné figyelem­be, nem pedig Algéria egé­szét tekintve. Ez pedig azt jelentené, hogy olyan me­gyékben, mint Algír és Oran, ahol az európai lakosság nagy számban él s ahová könnyű lenne a francia kato­naság s az esetleg létrejövő „helyi katonai erők” nyomá­sát, „választási erőfeszítéseit” összpontosítani — a „franciá­vá válás” kapna többséget. Ezen az alapon pedig Párizs kimondhatná Algéria felosz­tását, Algír és Oran környé­kének szatyúa kézen maradá­sát! Úgy hírlik, hogy Debré miniszterelnök vagy leg­alábbis környezete erősen hajlik az ilyen megoldás felé, amely természetszerűen az ultrákat is többé-kevésbé ki­elégítené. De Gaulle tábor­nok és az elnök politikáját hívebben követő Joxe állam­­miniszter, az algériai ügyek felelőse Algériának Francia­­országgal való szoros társulá­sát látná szívesen. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya — mon­danunk sem kell —, nem al­kuszik. Ben Khedda, az algé­riai kormány elnöke tárgya­lásokra kész, de azért, hogy az újabb francia—algériai konferencia Algéria függet­lenségének elismerését hozza meg. A franciák elképzelései szerinti népszavazási komé­dia helyett a független Algé­riában a francia befolyás nél­küli igazi népszavazást ren­deznének, amely hiteles for­mában szentesítené majd a harcban megszerzett függet­lenséget. Addig is valóságos népszavazással fog felérni 1961. november 1-e, az algé­riai függetlenség nemzeti napja. Valószínű­­ azonban, hogy nemcsak a francia kor­mány rohamrendőrei, csend­őrei próbálják vérbefojtani a nemzeti nap függetlenségi tüntetéseit, hanem az algériai nagyvárosok és Párizs ultrái is előmerészkednek. A plasz­­tikbombás fasiszta terroris­ták lincselői és orvgyilkosai „patkányirtásra” indulhatnak újra, s amint az elmúlt he­tekben Oranban és a francia fővárosban tették, nekitá­madnak a békés tüntetőknek, hogy késsel és géppisztollyal, vagy éppen megkötözve fo­lyóba dobva eltegyék láb alól a gyűlölt fellagákat A fa­siszták azonban ezzel nem tudják késleltetni, hogy ne szülessék meg a független Al­géria. Az ultrák terrorak­cióikkal csak maguk alatt vágják a fát. A háború nyol­cadik esztendeje a véres harc utolsó éve lehet, Rocher- Noir-ban, a Fekete Sziklán nem sokáig lehetnek már urak a franciák. Pálfy József Veszedelmes rektorok? Berlin, október 31. Az olasz külügyminisztérium megtagadta a beutazási vízum megadását két NDK-beli tudós­nak. Dr. Kurt Schröder, a berlini Humboldt-egyetem rektora és dr. Otto Schwarz, a jénai Friedrich Schiller-egyetem rektora azért uta­zott volna Olaszországba, hogy részt vegyen a paviai egyetem fennállásának 600. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségen.

Next