Esti Hírlap, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
"Ezer módosítás" az olasz parlamentben Sikerrel vették fel a harcot a kommunista képviselők a kereszténydemokraták házfeloszlatási terveivel Róma, október 31. irvio Volta jelenti: A kommunista képviselőik határozott fellépése végérvényesen meghiúsította a kereszténydemokratáknak azt a tervét, hogy merényletet kövessenek el a parlament ellen. Az utóbbi napokban bizonyos kereszténydemokrata körök sötét manőverekbe kezdtek, hogy elérjék a parlament határidő előtt történő feloszlatását. Arra számítottak ugyanis, hogy új választás kiírása esetén a Kereszténydemokrata Párt meg ■tudja szerezni az abszolút többséget. Olyan légkör alakult ki, mint 1953-ban, amikor a kereszténydemokraták a csaló választójogi törvény segítségével gyakorlatilag diktatórikus helyzetet akartak teremteni maguknak. Ezúttal nem volt szó választójogi törvényről, de éppúgy fennállt a veszély, mint 1953-ban, hogy a kereszténydemokraták merényletet kövessenek el a parlament jogai, szabályszerű működése ellen. A kereszténydemokraták mesterkedéseinek meghiúsítása végett 120 kommunista képviselő azonnal felszólalásra jelentkezett a képviselőházban folyó iparügyi költségvetési vitában. Ez volt az első lépés ahhoz a hatalmas arányú obstrukcióhoz, amelyet végre is hajtottak volna, hogy megakadályozzák e kereszténydemokraták tervének megvalósulását. A kommunista képviselőik ezen felül kereken ezer módosító indítványt jelentettek be az iparügyi költségvetés elfogadásáról szóló törvényjavaslathoz, hogy ezekkel időt nyerjenek. A cél ugyanis az, hogy november 12-ig megakadályozzák a parlament feloszlatását, ettől a naptól kezdve ugyanis az államfőnek megszűnik a parlament feloszlatására vonatkozó joga, mivel november 12-től számítva hat hónap múlva jár le a köztársasági elnök megbízatása. A kommunista képviselők már minden részletét kidolgozták a kéthetes obstrukciónak. Ezek szerint a parlament épületét nem hagyják el, „váltott műszakokra” osztották be az ellenzéki képviselőket, nehogy a vita akár csak egy pillanatra is megszakadjon. A kereszténydemokraták falak most is súlyos belső válsággal küzdenek, ennek a határozott fellépésinek a láttára, jobbnak látták felülvizsgálni eredeti terveiket és lemondani arról, hogy végrehajtsák a parlament ellen irányuló merényletüket. Mindenesetre a helyzet továbbra is igen feszült. Kekkonen szovjet-finn tárgyalásokat javasol Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Kekkonen finn köztársasági elnök, aki feleségével és kíséretével a Hawaiiszigeteken tesz látogatást, hétfőn tudomást szerezve a finn kormányhoz intézett szovjet jegyzékről, telefonon érintkezésbe lépett az ENSZ-ben tartózkodó Karjalainen finn külügyminiszterrel, és utasította, hogy azonnal térjen vissza Finnországba és kezdjen megbeszéléseket szovjet hivatalos körökkel. Ellenforradalmárok felgyújtották a kubai dolgozók palotáját Havanna, október 31. Hétfőn ellenforradalmár szabotőrök felgyújtották Havannában a kubai dolgozók palotáját. A milícia és a munkások gyont közbelépésére sikerült eloltani a tüzet. Az épület erősen megrongálódott. A gaztett országszerte mélységes felháborodást keltett. A kubai kormány felszólította Uruguay havannai nagykövetségét, hogy adjon ki három kubai katonatisztet. Az a gyanú ellenük, hogy részük volt az elmúlt héten a meghiúsult Castro-elleni merényletben. A három tiszt tűzharcba keveredett a milícia tagjaival, majd az uruguayi nagykövetségen kért menedékjogot. Ghánai—Szovjet Baráti Társaság Accra, október 31. Kumasiban, Ghana második legnagyobb városában megalakult a Ghanai—Szovjet Baráti Társaság szervezete. John Tettegah, a Ghanai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára az alakuló ünnepségen kijelentette, hogy a munkásosztály, amely a kapitalizmus és a kolonializmus uralma alatt a legjobban kizsákmányolt része a társadalomnak, hivatott arra, hogy forradalmi módon alakítsa át a világ arculatát. Az afrikai vezetőknek — mondotta Tettegah — nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a politikai függetlenség kivívása már nem elegendő. Ahhoz, hogy teljesen megszabaduljunk az új és szolga viszonytól — mutatott rá —szervezkednünk kell, szakszervezetekbe tömörülni, és megújítani erőfeszítéseinket a kapitalizmus és a kizsákmányolás elleni harcban. Ghánából visszautazott Amerikába Kennedy elnök különbizottsága, amelynek az volt a feladata, hogy felülvizsgálja a voltai erőműhöz ígért amerikai hozzájárulás kérdését. Jól tájékozott ghánai körökben úgy tudják, hogy a bizottság végső fokon ajánlani fogja az amerikai elnöknek a hozzájárulás kifizetését Női box pums cipő bőrtalppal 190,30 Ft. Női velúr felsőrészt! pums cipő, bőrtalppal 320,5 Ft. Trujillóék visszakoznak? Rafael Trujillo tábornok, a véreskezű dominikai diktátor fia, aki a dominikai hadsereg főnöke, nyugati hírügynökségek jelentése szerint sajtóértekezleten megerősítette azokat a híreket, hogy hajlandó lemondani tisztségéről, ha az Amerikai Államok Szervezete érvényteleníti a Dominikai Köztársasággal szemben alkalmazott gazdasági és politikai szankciókat. Mint az AFP-jelentés közli, a májusban meggyilkolt diktátor fia elismerte, hogy a világ „fejlődött” és régi kormányzási módszerek ma már nem alkalmazhatók. Hozzáfűzte, hogy családjának egyes tagjai Balaguer elnök javaslatára külföldre utaztak a kedélyek lecsillapítása céljából és lehetővé tegyék „egy koalíciós kormány megalakítását”. A Délafrikai Köztársaság teljes bojkottját követelik az ENSZ-ben New York, október 31. Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni, magyar idő szerint esti ülésén 69 szavazattal 10 ellenében jóváhagyta a költségvetési bizottságnak azt a javaslatát, amely 20 millió dolláros póthitel kiutalását indítványozza az ENSZ idei kongói tevékenységeinek finanszírozására. Tizennyolc küldöttség tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés ezután áttért a Biztonsági Tanács 3 új nem állandó tagjának megválasztására. Monzsi Szlim elnök előzőleg bejelentette, hogy Libéria átengedte mandátumának második évét Írországnak. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a közgyűlés ezt 83 szavazattal jóváhagyta. Mint ismeretes, Ecuador, Ceylon és Törökország kétéves mandátuma december 31-én lejár. Ecuador utódjává a közgyűlés 96 szavazattal Venezuelát, Ceylon utódjává pedig 88 szavazattal Ghánát választotta meg a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává. A harmadik megüresedő helyre, Törökország helyére több ország pályázott, köztük Románia és a Fülöp-szigetek. Minthogy a három egymást követő szavazás során egyik jelölt sem kapott a megválasztásához szükséges és kétharmados többséget jelentő 68 szavazatot, az elnök a további szavazást elnapolta. Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottságának délután, magyar idő szerint este kilenc órakor kezdődött ülésén, kienc afrikai ország és Irak határozati javaslatot terjesztett elő. Ebben indítványozza a dél-afrikai fajüldözés megvitatását a Biztonsági Tanácsban, amely a Délafrikai Köztársaságnak az ENSZ-ből való kizárásához vezethet. A javaslat többek között a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, a Délafrikai Köztársaság gazdasági bojkottálását és a nemzetközi légiforgalomból való kizárását ajánlja. Ben Khedda nyilatkozata Tunisz, október 31. Ben Khedda, az Algériai Ideiglenes Kormány miniszterelnöke hétfőn az algériai szabadságharc megindításának hetedik évfordulója alkalmából rádiónyilatkozatban fordult az ország lakosságához. A nyilatkozatot közvetítette a tuniszi, a rabati, a tripoli, a tangeri és a kairói rádió. A miniszterelnök ismételten kifejezte kormánya készségét, hogy hajlandó tárgyalni Franciaországgal, komoly alapokon. Addig azonban — hangsúlyozta —, míg nem jön létre megegyezés, a harc ki fog éleződni katonai, politikai és diplomáciai síkon egyaránt. A gyarmatosítóktól visszahagyott romokon kell megkezdenünk az új Algéria felépítését. Az erőfeszítések mérhetetlenül nagyok lesznek, de semmi sem lelkesítőbb, mint teremtő munkára vállalkozni — mondotta Ben Khedda. Az algériai miniszterelnök óva intette az országban élő európai telepeseket, ne engedjék magukat őrült kalandokba csalni, amelyek még utódaik jövőjét is bizonytalanná tehetj tik. Amerikai tanulmány: „nyugat-berlini pozíciónk tarthatatlan“ New York, október 31. Az MTI New York-i tudósítója jelenti: Az amerikai sajtó által szított hisztériás légkörben feltűntést keltett, hogy több vezető amerikai napilap, mint például a New York Herald Tribune, a Washington Post és más újságok nagy teret adnak egy tanulmánynak, amelyet egy tudományos intézet, az úgynevezett Demokratikus Intézmények Tanulmányozására Alakult Központ adott. „Az amerikai külpolitika és a Szovjetunió” című tanulmány megállapítja, hogy „a Nyugat pozíciója Nyugat-Berlinben tarthatatlan katonailag, gazdaságilag és jogilag egyaránt. Teljes esztelenség status quo-ról beszélni a nyugatberlini helyzettel kapcsolatban. Az egész nyugati politika — hangoztatja a tanulmány — azon a feltételezésen alapul, hogy szovjet támadás veszélye áll fenn. Ez helytelen és akadályozza a tárgyalás lehetőségét a kölcsönös megegyezés és kölcsönös megértés alapján”. A tudományos intézmény, amely ezt a tanulmányt készítette, nem túlságosan jelentős, sok száz hasonló működik az Egyesült Államokban. Az a tény azonban, hogy vezető amerikai lapok nagy helyet adnak ennek a tanulmánynak, arra enged következtetni, hogy folyik a közvélemény bizonyos megdolgozása abban az irányban, hogy tárgyalások kezdődjenek Nyugat-Berlinnel kapcsolatban. A legutóbbi napokban az amerikai sajtó olyan légkört teremtett ugyanis, amelyben az amerikai közvélemény idegenkedéssel fogadná a tárgyalások gondolatát. Fogfájás ellen — táncosnők Egy ötletes New York-i fogorvos — jelenti a Basler Nachrichten — különös fogászati klinikát rendezett be. Egy hatalmas teremben egyszerre harminc pácienst kerelnek. A hatalmas rendelőben a doktor színpadot ■ állíttatott fel, amelyet a betegek vagy közvetlenül, vagy — ha az orvos éppen előttük áll — tükrök segítségével figyelhetnek. Kabarészámokat, balettot és egyéb műsorszámokat mutatnak be. Ha hihetünk a fogorvosnak, úgy a páciensek kevésbé szenvednek a kezeléstől — legalábbis kevésbé mutatják. Ha például csinos táncosnők lepik el a színpadot, az addig nyöszörgő férfiak állítólag hirtelen hősökké válnak és némán tűrnek mindent... Seétfegyver Fehér paloták a fekete sziklán November 1-én, az algériai nép — a ma még Tuniszban székelő ideiglenes kormányának felhívására — „nemzeti napon” emlékezik meg szabadságharca kezdetének hetedik évfordulójáról. Az algériai milliók a Földközi-tenger mindkét partján az utcára vonulnak, hogy tömegtüntetésekkel ünnepeljék meg nemzeti forradalmuk kezdetének évfordulóját. A francia hatóságok „biztonsági intézkedéseket” hoztak s még Párizsba is nagyszámú csendőregységeket vezényeltek az arabok megmozdulásainak elfojtására. Félő, hogy hiába hirdette meg az FLN fegyelmezett és békés jellegűeknek e tüntetéseket, azok — akárcsak 1960 decemberében Algéria városaiban és alig két hete Párizsban — alkalmat szolgáltatnak a francia „rendfenntartó erőknek”, hogy kegyetlen és véres megtorlással éljenek. De tegyen bármit a francia kormány, megakadályozni nem tudja, hogy mind szorosabbra ne fűződjék az algériai nép egysége, s a nemzeti függetlenségért küzdő tömegek harckészségét sem gyöngítheti. A háború kitörésének évfordulóján tragikomikus anakronizmusnak tűnik a párizsi vezetőknek a hét év alatt tett számtalan nyilatkozata. Kezdetben egyszerű rendőri ügynek tekintették „maroknyi algériai csoportok lázadását”; később azt hajtogatták, hogy küszöbön áll a katonai győzelem s jön az ellenségeskedések „utolsó negyedórája”; a degaulle-ista hatalomátvétel napjaiban muzulmánok és európaiak „testvériségéről” szónokolva egy „fraternizációs komédiával” próbálták elleplezni a háború véres valóságát és Juin marsall ki is jelentette: „A háború valójában véget is ért...” Az algériai nép hősi harca végül is rákényszerítette De Gaule tábornokot arra, hogy szavakban elismerje Algéria lakóinak önrendelkezési jogát. Az utolsó szakaszban a de gaulleista kormány már bizonyos fokig beadta derekát, hajlandónak mutatkozott a tárgyalásokra az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával. Ám, Evianban és Lugrinben a francia tárgyalófél olyan követeléseket támasztott, amelyek kudarcra ítélték a francia—algériai konferenciát: ragaszkodott a Szahara birtokához s a szaharai olajkincs kiaknázásához; az egymilliós európai kisebbség gyarmati kiváltságáénak intézményes formában való elismerését igényelte a több mint tízmilliós algériai néptől; a francia katonai támaszpontok fenntartását követelte. Az 1961 nyarán félbeszakadt tárgyalások után aztán Párizsban nem egyszer hangoztatták, hogy a legrosszabb esetben felosztják Algériát és a termékeny tengerparti sávot megtartják francia zászló alatt. Azt is értésre adták, hogy előbb-utóbb létrehoznak valamilyen algériai bábkormányt a franciabarát muzulmán notabilitásokból. Ennek rendelkezésére bocsátanának egy 50 000 főnyi „helyi katonai erőt” — természetesen francia fegyverekkel és francia katonai „tanácsadókkal”. Erre bíznák az önrendelkezési jog alkalmazását jelentő népszavazás megszervezését. Algír mellett Rocher-Noirban, azaz a Fekete Sziklán gomba módra ki is nőtt egy új közigazgatási centrum. Ultramodern hivatali épületek és luxusvillák adják Algéria „adminisztrációs fővárosát”. A Fekete Szikla fehér palotáiban székelhetne majd a De Gaulle emlegette „átmeneti kormány” a maga franciabarát elemeivel. A Muzulmán strohmann”-jaik révén továbbra is a franciák lehetnének az urak Rocher-Noirban ... Ez a kísérlet azonban eleve kudarcra kárhoztatott. A jelek szerint még a korábban Párizshoz hű muzulmán személyiségek sem hajlandók a maguk kompromittálására. Az 1958-as „előre gyártott választásokon” a francia parlamentbe beküldött arab „fejbólintó Jánosok” vonakodnak „tárcát vállalni” a bábkormányban. Még akkor is, ha ez a teli tárcát jelent. Közben Párizsban továbbra is az önrendelkezési jogról papolnak. A mai francia álláspont szerint ragaszkodnak a népszavazáshoz — de miért? Nyilvánvalóan azért, mert azt remélik, hogy a francia szuronyok árnyékában ismét „előre gyártott népszavazást” rendezhetnek. Számos jelzés vall arra is, hogy a népszavazás eredményét a hivatalos Párizs esetleg megyénként venné figyelembe, nem pedig Algéria egészét tekintve. Ez pedig azt jelentené, hogy olyan megyékben, mint Algír és Oran, ahol az európai lakosság nagy számban él s ahová könnyű lenne a francia katonaság s az esetleg létrejövő „helyi katonai erők” nyomását, „választási erőfeszítéseit” összpontosítani — a „franciává válás” kapna többséget. Ezen az alapon pedig Párizs kimondhatná Algéria felosztását, Algír és Oran környékének szatyúa kézen maradását! Úgy hírlik, hogy Debré miniszterelnök vagy legalábbis környezete erősen hajlik az ilyen megoldás felé, amely természetszerűen az ultrákat is többé-kevésbé kielégítené. De Gaulle tábornok és az elnök politikáját hívebben követő Joxe államminiszter, az algériai ügyek felelőse Algériának Franciaországgal való szoros társulását látná szívesen. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya — mondanunk sem kell —, nem alkuszik. Ben Khedda, az algériai kormány elnöke tárgyalásokra kész, de azért, hogy az újabb francia—algériai konferencia Algéria függetlenségének elismerését hozza meg. A franciák elképzelései szerinti népszavazási komédia helyett a független Algériában a francia befolyás nélküli igazi népszavazást rendeznének, amely hiteles formában szentesítené majd a harcban megszerzett függetlenséget. Addig is valóságos népszavazással fog felérni 1961. november 1-e, az algériai függetlenség nemzeti napja. Valószínű azonban, hogy nemcsak a francia kormány rohamrendőrei, csendőrei próbálják vérbefojtani a nemzeti nap függetlenségi tüntetéseit, hanem az algériai nagyvárosok és Párizs ultrái is előmerészkednek. A plasztikbombás fasiszta terroristák lincselői és orvgyilkosai „patkányirtásra” indulhatnak újra, s amint az elmúlt hetekben Oranban és a francia fővárosban tették, nekitámadnak a békés tüntetőknek, hogy késsel és géppisztollyal, vagy éppen megkötözve folyóba dobva eltegyék láb alól a gyűlölt fellagákat A fasiszták azonban ezzel nem tudják késleltetni, hogy ne szülessék meg a független Algéria. Az ultrák terrorakcióikkal csak maguk alatt vágják a fát. A háború nyolcadik esztendeje a véres harc utolsó éve lehet, Rocher- Noir-ban, a Fekete Sziklán nem sokáig lehetnek már urak a franciák. Pálfy József Veszedelmes rektorok? Berlin, október 31. Az olasz külügyminisztérium megtagadta a beutazási vízum megadását két NDK-beli tudósnak. Dr. Kurt Schröder, a berlini Humboldt-egyetem rektora és dr. Otto Schwarz, a jénai Friedrich Schiller-egyetem rektora azért utazott volna Olaszországba, hogy részt vegyen a paviai egyetem fennállásának 600. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.