Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1962-06-01 / 127. szám

KILENC CSENDES EMBER Hogyan haladjanak tovább? Kilenc ember ezen törte a fe­jét egy hónapon át. A brigád mögött a háromszor elnyert szocialista cím, előtte pedig... A terv, a vállalás elkészült: „úgy, mint eddig, csak egy ki­csit jobban”. A Láng-gépgyári Ötéves terv-brigád kilenc csöndes em­berből áll. De egy hónapig, amíg a vállalás készült, más­képp volt. Minden délután megbeszélés, mindenkinek volt valamilyen ötlete. Akkor szé­gyen lett volna a hallgatás. Összemosolyognak, ha erről a hónapról van szó. Jedinák La­jos, a brigádvezető mondja el, miért vállalták, amit vállal­tak? — Eddig mindig úgy tör­tént: elhatároztuk, hogy ne­gyedév végére teljesítünk va­lamit. Olyan megszokott dol­gokat. Például, hogy mennyi­vel többet termelünk. A szocialista brigádok érte­kezlete után megértették: to­vább kell lépni. — Olyan tervet kellett ké­szítenünk, hogy méltó legyen a brigádhoz. Valami mást kellett most csinálni, mint eddig. Va­lami újat. Először körülnéztek a mű­helyben, mi az, amin sürgősen javítani kell. Kevés az eszter­gakés! Be is írták­­— első pont­ként — a vállalások füzetébe: ,A késgyártás felszerszámozá­­sa.” Mi ez? — Kovácsoló szerszámot ké­szítünk: egy ütésre megadja az esztergakés formáját. — Újítás?­­— Csak akkor adjuk be újí­tásként, ha beválik, ha száz­százalékosan jó lesz a készü­lék. A késre kis keményfém­lapocska kerül: helyét marni kellett. A kovácsolással egy perc alatt végzik majd el azt a munkát, amely eddig négy percig tartott. És a marósok másra fordíthatják idejüket, erejüket. Mennyi időmegtakarítás a fölösleges javítgatások elke­rülése! Talpvastagságmérő ké­szülékeket szerkesztenek a turbinalapáthoz. A most hasz­nált mérőszerszámok nem fe­lelnek meg a követelmények­nek, gyakran javításra szorul­nak. A brigád mérőeszközével a mérés pontosabbá, egysze­rűbbé válik. — Ki tervezi ezeket a készü­lékeket? — Kozma Imre. Műszaki Egyetemre jár, esti tagozatra. A héten tanfolyam indul a brigádtagoknak: kéthetenként előadás. — Kik lesznek az előadók? — A gyárban néhány mér­nököt kértünk fel. — Mi lesz az anyag? — Szakrajz, anyagismeret, különféle számítások. A tanfolyam hat hónapig tart, s nemcsak a brigádtagok­nak, önként jelentkezőket is várnak a szerszámüzem dolgo­zói közül. A brigádban mindenki tanul. Kozma a Műszaki Egyetemen, Hajmási és Ungi a gépipari technikumban. Ők a brigádban Mást, újért, jobban — Túl a megszokotton Egyetem, technikum — Patronálás, házépítés a műszaki emberek. A tanulás mellett még arra is jut idejük, hogy iskolát patronáljanak. Több diákkal már annyira megkedveltették az eszterga­­padot, hogy az általános isko­la után a Lángba jelentkeztek: ezt a szakmát választották. De a brigád nem elégedett: a jövő tanév kezdetétől maga­sabb követelményeknek meg­felelő foglalkozási tervet ké­szítenek. Brigádértekezletet az egyik ifjúsági brigáddal közösen tar­tanak. ■y Sok baj volt a gyerekek­kel — mondják —, fiatal, most szabadult szakmunkások. Azért tartunk közös értekezleteket, hogy gondjaikat megbeszéljük, tanácsot adjunk. — Tapasztaltak javulást? — Feltétlenül. Most bíztuk meg Zováth Sándort: minden­nap nézze meg a fiatalokat, segítsen munka közben. Amo­lyan brigádvezető lesz, mind­addig, amíg a fiúk el nem érik a szocialista brigád címet. Ennyi munka mellett mikor pihennek, szórakoznak? — Egyelőre még nem túl gyakran. Három múzeum- és két színházlátogatás, ez most a pihenés, a szórakozás. És Zováth Sanyi, meg Tőzsér Bé­la házat épít. Vasárnaponként kivonulunk hozzájuk, segéd­kezni. Jedinák Lajos elárulta: dé­delgetnek egy tervet. Jövőre a brigád családostul a Szovjet­unióba megy nyaralni, két hét­re. Kása Csaba Fi­ktort régen nem láttam. Mindig nagyon kellemes ember volt, mosolygós, vidám, tele optimizmussal. Ha vasár­naponként a meccsen összeta­lálkoztunk és hogyléte felől ér­deklődtem, ragyogó arccal, elé­gedetten válaszolta: — nagyszerűen élek, öre­gem! A feleségem is dolgozik, mindenünk megvan. Most te­levízióra gyűjtüni­, és azután autóra. Bevallom, hogy egy házra is vágyom. Tudod, kis családi házra szép kerttel, benn a városban — és akkor semmi sem­ hiányzik már a boldogságunkhoz. No, de mit szólsz a meccshez, remekül játszottak a fiúk, ugye? Örült az életnek, és három korsó sört hajtott fel meccs után, hogy méltóan zárja le a vasárnapot, mint mondani szokta. Hát szóval régóta nem lát­tam, de a minap megint ösz­­szefutottunk. — Hogy vagy, öreg fiú? — kiáltottam. Savanyú arcot vágott és le­mondóan legyintett: — Cudar élet ez. Csodálkozva néztem rá. Vik­tor folytatta: — Bizony, cudar élet. Az embernek annyi ideje sincs, hogy a meccsre eljusson. Arra­ Cudar élet óta kocsim van, minden vasár­nap leruccanuunk vidékre. Mi­nél messzebbre megyünk, an­nál jobb — mondogatja a fe­leségem. Rendkívül szereti a természet lágy ölét. Vasárnap estére mindig halálosan kime­rülök, miután hat-hét órát ül­tem a volánnál. És elepedek a szomjúságtól. Tudod, ha az ember maga vezet, a­kkor szó sem lehet arról, hogy három korsó sörrel zárja le a vasár­napot! Semmiféle szeszesital­ról nem lehet szó! Közbe akartam vágni, hogy kitűnő alkoholmentes üdítő­bálákat gyártanak, de Viktor szóhoz sem hagyott jutni. Kö­zölte, hogy a vasárnap estéi kocsimosással telnek el, hét­főn pedig korán felkel, hogy munkába indulás előtt még át­vizsgálja a kocsiját. — Hát igen, Viktorkám, egy autót gondozni kell — vála­szoltam csillapítóan. —, de ha majd meglesz a kis házad... — Megvan a házam! — fe­lelte mérgesen. — Tudod, mennyi munkát igényel? Foly­ton mázolom a kerítést,­­ke­nem a zárakat, javítom a csen­gőt, gondozom a kertet, és ha valami komolyabb hiba a­kad, járhatok a javító szövetkezetek nyakára. Hallgattam. Eszembe jutott, hogy televízióra is vágyott, de nem akartam szóba hozni. Kis ideig szótlanul­­néztük egymást, azután Viktor foly­tatta: — Persze, televízióm is van. Minden este ott kell ülnöm előtte. Ha néha nincs hozzá kedvem a feleségem epésen megjegyzi: „Te akartál tele­víziót, ülj hát mellette!”" Ilyen cudar az élet! Nem tudtam, hogyan vigasz­talhatnám meg szerencsétlen barátomat. Végre eszembe ju­tott valami: — És mondd, Viktor, nem szerezhetnél Prága közelében egy víkendházat, ahol a va­sárnapokat tölthetnétek? Ak­kor nem kellene messzire men­ned a kocsival. Ha mind a ket­ten dolgoztak..? — Még csak ez hiányzik! — kiáltott fel Viktor, és a fejé­hez kapott. Azután sarkon for­dult és köszönés nélkül fakép­nél hagyott. Azóta nem áll szó­ba velem. Pedig azelőtt milyen jó fiú volt! Rudolf Ced­ura (Szirmai Marianne fordítása Az ország legmagasabb kéménye A százhalombattai Dunai Hőerőmű épít­kezésén ezernél több munkás dolgozik. Az erőmű első gépegy­sége 1963-ban már áramot ad. Megér­keztek az első szov­jet szerelőgépek is. Itt épül az ország legmagasabb, 200 mé­teres kéménye. Két és félmillió tonna szén felszabadul A tatabányai 15/b-akna legnagyobb szénmezőjét még 1960 szeptemberében víz árasztotta el. Azóta szünet nélkül dolgoztak, hogy víztelenítsék a mezőt. A veszély miatt nem robbanthattak, hanem kézi erővel valósággal keresztülvésték magukat a ke­mény mészkőrétegen. A legkiválóbb bányászokat választották a különleges, nehéz, szaktudást igénylő munkára. Rendkívül veszélyes, omladékos vágatban haladt előre a brigád, s mellig érő vízben dolgozott. Sokszor visszavonulásra kényszerítette őket a feltö­rő víz. Deklava József vájár vezetésével, többhóna­pos kemény munkával befejezték a forrásfoglalást és megkezdték az előkészületeket a termeléshez. Két és félmillió tonna szenet szabadítanak fel. (MTI) — AZT HISZEM, ELCSE­RÉLTÉK A PICIKÉT, ÉN FIÚT VÁRTAM. Évi hatezer tonna PVC A Berentei Vegyiművekben jövőre hatezer tonna évi ka­pacitású PVC-üzem kezdi mű­ködését. Növekszik a szinte­tikus műszálak termelése, a gyártás korszerűsítésére 230 millió forintot fordítanak. Új gyárak létesülnek a gumiipar fejlesztésére. A Ruggyantaáru­­gyár gépeit modernizálják, ez­zel a pneugyártás 1964 végére megkétszereződik. Szegeden, Nyíregyházán és Vácott új gu­miüzemeket rendezetek be. Megszüntetik a kispesti szakközépiskolát? Elmarad-e a beíratás? — Mi lesz az iskola sorsa?­ lőbb” alakul ki, és a tanköny­­veket is „majd” írják. Pedig igen hasznos kezdeményez. .,­zésről volt szó, arról az iskolaformáról, ahol az elméleti anyaggal csaknem azonos mennyiségű szakmai oktatást kapnak a fiatalok, s az érettségivel egy időbeli­ szakmunkás-oklevelet is sze­reznek. Kispesten nyílt meg a Mun­­kaügyi Minisztérium szakkö­zépiskolája, a Vörös Csillag Traktorgyár szomszédságában, hogy ott a diákok a géplaka­tos mesterséget tanulják. Nem bánták, hogy az iskola az ipa­­ritanuló-otthonban kapott he­lyet, ahol az egymás mellett sorakozó szobaajtókon, téve­désből, az igazgatói iroda vagy tanterem helyett, az ipari ta­nulók fürdőszobájába vagy há­lószobájába nyitnak. Azt azon­­ban nem gondolták, hogy ez így marad három év után is, sőt, még romlik helyzetük. 1959-ben két első osztály nyílt negyven tanulóval, a mostani elsősök már csak húszan van­nak, sőt, az idei beíratást a minisztérium felfüggesztette.. Miért? A fiatalok jól tanul­nak, ismereteik felveszik a versenyt bármelyik gim­názium diákságával. Hasonló szorgalmat, ügyes­­séget bizonyítanak a gépi­lakatos szakmában is: egy- egy ügyes fiú munkaterméke­­ szinte kiállítási tárgyként dí­szeleg a tanműhely folyosóját Inak vitrinjében, de megállják a helyüket a többi diákok is. Ezt igazolja a Vörös Csillag Traktorgyár szakembereinek dicsérete — a harmadik évei­sek ugyanis már bent dolgo­z­nak a gyárban, s elérték a kezdő szakmunkások színvo­­nalát. Mi több, a gyár vezetői elsősorban az iskola fiataljai­­ból akarják biztosítani a szaki­munkás-utánpótlást, s az ősz­től kevesebb ipari tanulót vesznek fel, ha a szakmunkás­­képző középiskolában ismét lesz első osztály. A pedagógusok elkészítették az iskola tankönyvpótló spe­ciális jegyzeteit, ám nemcsak az őket megillető honorárium maradt el, de véleményt, kri­tikát sem kaptak a könyveiké­ről. A minisztériumban már tavaly elhatározták a szakkö­zépiskola megszüntetését, ösz­­szehívták — bár aztán el is halasztották — a feloszlató ér­tekezletet. S most ismét nagy a bizony­talanság, s ez akadályozza a pedagógusok oktatómunkáját, a diákok tanulását. Bizonyos, hogy a szakközépiskola pedagó­giai módszereit javítani, módosítani kell. De mégis az ilyenfajta közép­iskolai oktatásé a jövő. __________ V. E. Három évvel ezelőtt néhány szakmunkásképző középiskola alakult — Budapesten mind­össze három működik belőle. Kísérletnek szánták, anyagi fedezet se futotta többre. Pró­bálkozásról lévén szó, a pe­dagógusok is meggondolták: vállalják-e az ismeretlen munkát, s a szülők sem adták szívesen gyermeküket olyan iskolába, ahol a tanrend­eké- (MTI-fertő­s- Szilágyi ferv.) Két kéz a kasszán MÁS DÍSZÜK NINCS, csak egy karikagyűrű. Még óra sem terheli a balkéz csuklóját. A körmök manikűrözöttek, rövi­dek és lakkozatlanok. A te­nyereken napközben finom, szürke zománc ül, sok-sok ap­ró- meg papírpénznek a nyo­ma. Naponta hat órát pihen­nek — gazdájuk annyit alszik — és tizennyolcat dolgoznak. Ha a kezek gazdája délelőt­tös, a nap reggel négy órakor kezdődik. Az ujjak üdítő, hi­­­deg vízben fürdenek, a tenye­rekre puhán tapad a szappan habja. Ez a rendszer: reggel hideg víz, este meleg. Télen, nyáron egyformán. Télen lan­gyosabb ugyan a reggeli mos­­dóvíz — a kezekre nagyon kell vigyázni. Nem fázhatnak meg, a kenyeret szelő kés véletle­nül sem szaladhat a tenyérbe. Hiszen ha bármelyik ujj meg­sérül, hogyan cikázhatna a tíz fegyelmezett, mozgékony kis katona a National-kassza negyvenöt gombja között? A gazdát mi, budapestiek, talán valamennyien láttuk már. A Rákóczi út és Lenin körút sar­kán levő nagy csemegeáruház­­ban zakatol keze alatt a kasz­­sza. Tizenhárom éve. REGGEL TEHÁT hideg víz. Aztán jön a szolgálat. A pénz­tárgéptől jobbra kis pohár, a pohárban szivacs. Ide jár a jobbkéz, hogy nedvesítse az ujjak hegyét. Másképp össze­tapad a papírpénz. Nyolc hosz­­szú órán át kábító gyorsaság­gal viharzik fel-alá a tíz ujj, naponta két-, két és félezer mozdulatot végezve. Ha ünnep van, vagy szombat, akkor öt­­ezernyi a mozdulatok száma. Nincs lélegzetvételnyi idő, nincs megállás. A szorgalmas és szófogadó kezek vajon hol tanulták ezt a hihetetlen gyor­saságot? Még gyerektenyerek voltak, amikor megismerkedtek a mo­sószappannal, lúggal, teknővel. A dunabogdányi foltozóvarga házában négy gyerek volt, a két gyerektenyér tulajdonosa volt a másodszülött. Kapanyél is sokszor simult a napszám­ba járó kis suszter ivadék ke­zébe. Nagy könnyebbség volt, amikor a kapanyél Dunabog­­dányon maradt, s az ujjak édességek, csokoládék között kezdtek dolgozni itt, Pesten. A körömágyakba finom cukorpor rakódott, a kéz láthatatlan re­­dői közé illatos, vaníliaszagú kristályok tapadtak. Jöttek a vevők, az eladónő fürgén mér­te a drazsét, erős cukrot, ka­kaót. De akkor még nem volt fontos, hogy még a kisujj is állandóan ép, sértetlen legyen. De aztán... VÁLTOZTAK A KÖRÜL­MÉNYEK, a két kéz munkája is változatosabbá, kalandossá vált Ehhez viszonyítva a moz­dulatok egyre fegyelmezetteb­bek lettek, meggyorsultak. Főzőkanál, fürdetővíz, hintő­por , sok-sok visszatérő tárgy várt arra, hogy az ujjak kö­rülfonják, s valami módon bánjanak velük. Az ujjak ma már valóságos művészek. Gaz­dájuknak vagy kilencszer sze­rezték meg a kiváló dolgozó címet, most legutóbb április 4-én. Dübörög a kassza, a sor­­banállók szinte végeláthatat­lan folyamként vonulnak el a pénztárgép előtt, az ujjak fut­­károznak, szemmel alig követ­hető, honnan hová. És a kezek tulajdonosa? Munkáját úgy fogja fel már, mint attrakciót, hiszen amit művel, szinte va­lóban mutatvány. A TÍZ BÁMULATOS UJJ tulajdonosa csak filléreket, fo­rintokat, bankókat lát, amikor dolgozik, arcot nem. Naponta többezerszer mondja a szót: tessék, tessék, tessék. A fize­tők néha bizonytalanok, néha határozatlanok, mogorvák vagy barátságosak, hosszan boga­rásznak a pénztárcában, vagy erélyesen leteszik az összeget: a blokk a fontos, nem a pénz­táros. Egy múló pillanatig esetleg eltűnődnek a fiatalasz­­szony motorikus mozdulatain, aztán továbblépnek, így megy ez nap nap után, évről évre. Ezt a munkát is lehet szeret­ni? Élvezni? Lehet, ő mondja, aki csinálja. Fehér Lászlóné, sok budapesti ismeretlen isme­rőse. — Szeretek minden tenni­valót, ami a kezeim biztonsá­gát igazolja. Ha a hegedűmű­vész büszke a kezeire, félti és ápolja őket, miért ne tenném én is? Igaz. Ezek a kezek tisztelet­re méltóak. Nóti Ilona Szombaton ha, fél­­ órakor ÜGETŐVERSENY Új automata villanyrendőrök A főváros tíz forgalmas út­kereszteződésénél már önmű­ködő villanyrendőrök irányít­ják a forgalmat. A Nagykörút és a Rákóczi út után még eb­ben a félévben megtörténik a Körút—Üllői úti kereszteződés átállítása is. Ezt követően sor kerül a Felszabadulás tér, a Thököly út és Dózsa György út, valamint a Thököly út és Hungária körút kereszteződé­sénél levő villanyrendőr auto­matizálására. A jövő év folya­mán minden villanyjelzős for­galomirányítót automatizál­nak, s a 27 villanyrendőr kö­zül csak egy-kettő működik a hagyományos módon. Lakberendezési tanácsadó Lakberendezési tanácsadást vezetett be a Bizományi Áru­ház. A lakások mérete és el­rendezése szerint a legelőnyö­sebb stílusú berendezéseket állítják össze a legkitűnőbb szakemberek a vásárlónak. Meglevő bútorok kiegészítésé­hez, képek, csillár, porcelán vásárlásához is segítséget nyújtanak a közönségnek. A szolgáltatást a Bizományi Áru­­ház bármelyik lakberendezési boltjában igényelni lehet. Jú­­niusban megnyílik a három hónapig átalakítás miatt zár­va tartott Szent István körúti reprezentatív bizományi bolt

Next