Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1962-06-01 / 127. szám

A ,,Duce" munkatársa Az olasz Kereszténydemok­rata Párt nápolyi válasz­tási listáján olyan jól ismert név tűnt fel, amely meghök­kentette az olasz közvéle­ményt. A június 10-i község­tanácsi választások egyik je­löltje ugyanis Edmondo Cione, Mussolini egyik egykori köz­vetlen munkatársa. A hírre tiltakozási hullám indult, amely mind erőtelje­sebben ostromolja a keresz­ténydemokrata vezetőket. Az egyik tiltakozó beadvány alá­írói között szerepel Salvatore Quasimodo Nobel-díjas költő, Carlo Levi író és festőművész, Italo Calvino író, Einaudi, az ismert olasz könyvkiadó, Zam­­pa filmrendező és számos más kiemelkedő személyiség. Ná­poly városában több keresz­ténydemokrata szenátor tilta­kozásul lemondott tisztségéről. A magukat balközéphez so­roló kereszténydemokraták ez­zel a lépéssel tehát kizárólag a jobbszél megelégedését vívták ki... (ha­) Az elkobzott Jegyzetfüzet — O'Neill felesége letartóztatásban Giuseppe Boffa a portugál rendőrség magatartásáról Róma, június 1. Az Unita csütörtöki számá­ban Giuseppe Boffa — akit olvasóink jól ismernek la­punknak adott tudósításaiból, s akit most a portugál ható­ságok Lisszabonban őrizetbe vettek, majd egy másik olasz újságíróval együtt kiutasítot­ták Portugáliából — közli, hogy O’Neillnek, az ismert írónak a felesége, aki elkísérte Boffát Lisszabonba, mindmáig Salazar rendőrségének kezé­ben van. O’Neill asszonyt — írja Bof­fa — csak azért tartóztatták le, mert kíséretünkben volt. Első kötelességemnek tartom, hogy követeljem szabadon bo­csátását Boffa közli­, hogy a rendőr­ség elkobozta egyik jegyzet­füzetét, amelyben néhány por­tugál újságíró, író és szabad­foglalkozású személy neve sze­repelt, akiket külföldön mind­azok ismertek, akik az utóbbi években legalábbis valameny­­nyire figyelemmel követték a portugáliai eseményeket. Ezek­ről a részletekről azért számo­lok be — hangsúlyozza —, mert tudom, milyen rendsza­bályokra képes Salazar rend­őrsége. B­ush sajtóértekezlete Washington, június 1. Bush amerikai külügymi­niszter csütörtökön több mint egyhónapos szünet után, ismét sajtóértekezletet tartott. Az új­ságírók kérdéseire adott vála­szai a következő témák köré csoportosíthatók: NYUGAT-BERLIN. A kül­ügyminiszter hangoztatta, hogy­­a legutóbbi szovjet—amerikai megbeszéléseken jelentős ha­ladást nem értek el, de a tár­gyalást folytatják. Mint mon­dotta, alapvető nézeteltérés nincs a nyugati szövetségesek között abban, hogy „fenn kell tartani jogaikat” Nyugat-Ber­­linben. LESZERELÉS. Sajnálattal állapította meg, hogy Genfben a leszerelési tervekkel kap­csolatban nem történt lénye­ges lépés, és az eddig bevált recept szerint a Szovjetuniót okolta azért, hogy nem jutot­tak megállapodásra az atom­kísérletek megszüntetésének kérdésében. ATOMFEGYVEREK elter­jedésének kérdése. Az ameri­kai atomtitkoknak Franciaor­szággal való megosztásáról ki­jelentette, hogy ez nem lenne helyes, csak nehezítené az atomfegyverek nemzetközi el­lenőrzését. Amikor megkér­dezték, helyesli-e az Egyesült Államok, hogy Anglia és­ Fran­ciaország a NATO-n belül egyesítse atomerejét, kitérően azt válaszolta, hogy a NATO- atomerő kérdését „most vitat­ják meg”. LAOSZ. Rush emlékeztetett rá, hogy a három laoszi herceg ismét találkozóra készül és a legközelebbi napok mutatják majd, meg, hogy sikerül-e megalakítani a nemzeti egy­ségkormányt. Ha az újabb tár­gyalások nem járnak sikerrel, akkor az Egyesült Államok „igen komoly problémák elé kerül" Befejezésül megerősí­tette azokat a híreket, hogy júniusban Európába szándé­kozik utazni, de hozzátette, hogy utazásának időpontja és menetrendje még bizonytalan. Macmillan nem hivatalos látogatást tesz Párizsban London, június 1. Macmillan brit miniszterel­nök holnap délután kétnapos nem hivatalos látogatásra Lon­donból Párizsba utazik, ahol találkozik De Gaulle elnökkel. A megbeszélésüknek nincs meghatározott napirendje. Úgy tudják azonban, hogy a két or­szág között fennálló vélemény­­különbségeket tárgyalják meg. Ezek között a legfontosabb, a Közös Piac problémája és a Kelet-Nyugat közötti kapcso­latok. Macmillan és De Gaulle elő­reláthatólag holnap délután hosszas megbeszélést folytat, s vasárnap délelőtt újabb ta­nácskozásra ülnek össze. Va­sárnap délben a francia elnök díszebédet ad a brit kormány­fő tiszteletére. Ezen részt vesz még a francia kormány több tagja, valamint a párizsi angol és a londoni francia nagykö­vet, S. L. Mr. Stallard házassága Ha az asszony fekete ■— Éjféli látogatók — Tanúvásár etért Szökés Dél-Afrikából A hajó még ki sem kötött, amikor az ötvenes, magas, őszülő férfi letette a tollat. Mi­re angol földre lépett, már kész volt a kézirat, amely né­hány nappal később napvilá­got látott a londoni Observer hasábjain. A férfi, az angol Mr. W. J. Stallard, a Dél-afri­kai Köztársaságból menekült, néger feleségével, Harriet Dhlaminivel. Menekülésük szörnyű előzményeinek doku­mentuma az említett kézirat. Ez történetesen csaknem egy időben jelent meg a hírrel, hogy a fasiszta Dél-afrikai Köztársaságban új szabotázs­­törvényt hoztak, amely a hit­leri időkre emlékeztető barba­rizmussal szabotázscselek­ménynek minősíti és halállal bünteti még azt is, aki bármi­lyen épületbe vagy területre engedély nélkül lép. Stallard beszámolója képet ad a faj­gyűlölő rezsimről, s érzékel­teti a légkört, amelyben ez a képtelen törvény — az elkese­redett elnyomottak elleni vé­dekezésül — megszületett. Mit mond a törvény? Stallard öt esztendeje, Swa­­zfföld brit protektorátusban ismerkedett meg az akkor 31 éves Harriettel: egy szeren­csétlenséget követően az asz­­szony ápolta a kórházban. A jó megjelenésű, élénk, tréfa­kedvelő és jólelkű ápolónő megtetszett a férfinak: „Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval, akár barna volt a bőre, akár fehér” — írta. Az asszony viszonozta érzelmeit, és elhatározták, hogy összehá­zasodnak. De Stallardot a Dél­afrikai Köztársaságba szólítot­ta a munkája, ahol az apart­heid, a faji elkülönítés a rend. Két törvény is van, amely Stallardék házasságkötését megakadályozta, s kálváriájuk egyik okozója lett. Az úgyne­vezett erkölcstelenségi tör­vény, amely fehér férfi és szí­nes bőrű asszony között min­den kapcsolatot -­­ még a kéz­fogást is — fajgyalázásnak mi­nősít. A büntetés hét évig ter­jedő börtön és nyolc korbács­ütés. A másik, a vegyesházas­ságról szóló törvény pedig nemcsak tiltja az ilyen házas­ságokat, hanem azokat sem is­meri el, amelyeket más or­szágban kötöttek. A fehér fér­fi és a fekete asszony — akik­nek egyetlen bűne az volt, hogy csak a szerelem és az emberiesség törvényét voltak hajlandók elismerni — bűnös­ként rejtőzködve telepedett le Durbanban, ahol Stallard ház­vezetőnőjeként jelentette be Harrietet. Útonállók a bárkalapban Egy alkalommal Stallardék gépkocsin délre utaztak, Har­riet, állásának megfelelően, természetesen munkaruhában volt és a hátsó ülésen ült. Dur­­bantól 40 kilométernyire el­romlott a motor. Vasárnap volt, nem tudtak szerelőt ta­lálni, Stallard maga látott a javításhoz. Harriet segített ne­ki. Rövidesen nézőjük is akadt két barátságos búr fiatalem­ber személyében. Néhány per­ces ácsorgás után a fiúk eltűn­tek, de hamarosan visszatértek egy harmadik társukkal, aki rendőrnek adta ki magát, s le­tartóztatta a fehér férfit és a néger asszonyt a már említett erkölcstelenségi törvény nevé­ben. A közeli őrsre kísérték őket, ahol az ügyeletes őrmes­ter formálisan is vádat emelt ellenük. Minden bírósági tár­gyalás nélkül két hetet börtön­ben töltöttek. A két hét eltel­tével a bíróság felvonultatott három hamis tanút, akikről utóbb kiderült, hogy szolgála­taikért fejenként öt schillinget kaptak. Stallard kérte, hogy a védelem tanújaként hallgassák ki a közeli benzinkút segédke­zelőjét. Néhány nap múlva, miután a férfit és Harrietet felmentették, Stallard megtud­ta, hogy rendőrök keresték fel a benzinkút-kezelőt, kegyetle­nül megverték és megfenye­gették, hogy „kirúgatják­”, ha nem azt mondja, amit a szájá­ba adnak... „Orvosi vizsgálat" Az eset után Stallardék Durban és Pietermaritzburg között félúton egy kisebb bir­tokon kerestek menedéket. De hiába: mindennapos vendégük volt az ottani rendőrség őr­mestere. Egy feljelentés után innen tovább menekültek Es­­combeba, ahol a tapasztalatok­ból okulva olyan házat vásá­roltak, amely százszázalékosan megfelelt az apartheidnek. Stallard lakrésze az emeleten volt, s egyetlen bejárata az utcáról nyílt. Harriet szobája a földszinten volt. De ez sem segített, tavaly májusban, im­már ki tudja hányadszor, is­mét költöztek, ezúttal Johan­nesburgba, ahol Stallard nő­vérénél szállt meg, hogy még hihetőbb legyen Harriet házve­zetőnői mivolta. Néhány hét múlva azonban éjszaka rájuk tört a rendőrség, mindkettőjü­ket kirángatták ágyukból, le­tépték róluk ruhájukat, és a tisztiorvoshoz hurcolták őket, megalázó, embertelen vizsgá­latra. Szabadulás a pokolból Stallardék most már elhatá­rozták, hogy átmennek Rho­desiába, Csöbör­ből-vödörbe . Welenskyék nem kértek ilyen vendégekből. Visszatoloncolták őket a Dél-afrikai Köztársaság­ba, ahol végül 6—6 hónapi börtönre ítélték Stallardékat. Büntetésük kitöltése után be­látták, hogy bár a férfit mun­kája a Dél-afrikai Köztársaság­ba köti, menniük kell. Az asszony számára brit ál­lampolgárságért folyamodtak, s idén március 3-án vége sza­kadt megpróbáltatásaiknak:­­a Becsuana-földi Lobatsiban egy­bekelhettek. Ők voltak az első vegyes házaspár a brit protek­torátusban. (s. p.) Erősebbek az apartheidnél: Stallard és Harriet AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIBŐL Bljumin, I. G.: A mai polgári politikai gazdaságtan válsága ................................................................ Kötve 52.— Castro, Fidel Válogatott beszédei........................... Kötve 32.— Dobi István: Vallomás és történelem 1—2. kötet Kötve 65,— Duclos, Jacques:A párizsi kommün ..................... Kötve 25,— Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra.................... Kötve 26,— Molnár Erik: Dialektikus materializmus és társadalomtudomány ................................. K­ 3Pa 50.— Kaphatók az Állami Könyvterjesztő Vállalat sátraiban és könyvesboltjaiban! Miért mondta le a Fehér Ház a New York Herald Tribünét? Az Estes-ügy­­ az előfizetések tükrében... „A Fehér Ház többé nem fizet elő a New York Herald Tribune-ra, amely eddig néhány tucat más napilappal együtt járt Kennedy elnök­nek és munkatársainak.” Az AP közlése szerint ennek a döntésnek az oka az, hogy a New York Herald Tribune részleteket közölt Estes amerikai milliomos botrányos ügyéről. Sőt, mi több, a lap első olda­lán közölt fényképmásolatban egy levelet a következő aláírással: „A legjobbakat kívánom, Lyndon.” A levelet Lyndon Johnson ameri­kai alelnök küldte Esteshez. „Értesítem önt — írja az alelnök —, hogy javaslatot közöltem azokkal az emberekkel, akik végleges döntést hoz­nak ebben a kérdésben. Remélem, hogy ez a döntés kedvező lesz.” A lap szerint arról van szó, hogy Estes ajánlatára egy bizonyos William Mettoxot kellett kinevezni Texas állam egyik­ mezőgazdasági szervének élére. Estes a kinevezéssel saját, sokmilliós panamáit akarta előmozdítani, amelyekről már beszámoltunk lapunk hasábjain. A dolog politikai oldalát mutatja, hogy Estes jó kapcsolatokkal rendelkezett a Demokrata Párt vezetésében, s a Fehér Házhoz is megvoltak a szükséges nexusai. A vogherai dráma „Mint kés a vajba" hatolt a mozdony a személykocsiba A roncsok között operálnak az orvosok Róma, június 1. Nino Volta jelenti. Eddig 65 halottat emeltek ki a vogherai vasúti szerencsét­lenség színhelyén a roncsok közül. A sebesültek száma több mint száz. Attól tartanak, hogy az áldozatok száma még nagyobb, mert sok holttest lehet még a fémroncsok között, amelyek a katasztrófa helyén torlódtak egymásra. A Milano —Genova személyvonat kül­földről hazatérő olasz munká­sokkal zsúfoltan vesztegelt Voghera állomáson. Csütörtö­kön éjjel, 2 óra 20 perckor érkezett és 2 óra 40 perckor kellett volna tovább indulnia. A tragédia 2 óra 35 perckor következett b­e: a 8151-es szá­mú tehervonat Milánó felől ugyanarra a vágányra szaladt rá, amelyen a zsúfolt személy­­vonat állt. Az összeütközés igen he­ves volt, a tehervonat mozdonya­i bele­rohant a veszteglő vonat utol­só kocsijába, úgy hatolt be a szakaszokba, mint kés a vaj­ba és a kocsiban tartózkodó valamennyi utas,a roncsok kö­zé került. Azonnal megindult a két­ségbeesett mentés, amely még tegnap éjjel is tartott. Sok operációt, különösen amputá­lást végeztek el a helyszínen. Az orvosok a roncsok kö­zött dolgoznak, ahol még sok halott is fekszik. Egyelőre nehéz pontosan meg­magyarázni, hogyan történhe­tett a tragédia. Voghera állo­másán két biztonsági jelzőbe­rendezés van: egy sárga fény 1500 méterre és egy vörös lám­pa 1000 méterre az állomástól. Az ellenőrzés és a tanúk be­bizonyították, hogy , mindkét jelzés működött. Miért nem használta hát a két gépész a tehervonat mozdonyán a fé­kező berendezéseket, ami megelőzhette volna a kataszt­rófát? A két mozdonyvezető — mindketten megmenekültek — azt mondja, hogy a veszteg­lő vonatot csak 500 méter tá­volságban vették észre. Elektronikus kardcsörtetés : Raytheon Corporation A nevű amerikai vállalat rakéta- és űrkutatási részlegé­nél dolgozik Clark C. Abt és csoportja. A mérnöki és filozó­fiai tudományokkal egyaránt foglalkozó Abt elhatározta, hogy­­ megkönnyíti az amerikai kormánynak az eligazodást a nemzetközi helyzetben, ame­lyet egyre újabb és újabb füg­getlen államok és népmozgal­mak „bonyolítanak”. A világhelyzet hosszas ta­­nulmányozása után és azután, hogy kérdőíveken véleményt kértek seregnyi különféle szakembertől, Abték elektro­nikus számítógépbe „táplálták be” mintegy harmincezer ada­tot és tényezőt a nemzetközi politikával kapcsolatban. Most aztán csak meg kell nyomni néhány gombot és percek alatt értékelést lehet kapni az utol­só tíz év világtörténelméről. Sőt, nemsokára lehetővé vál­­ik például bármely bel- vagy külföldi akció következmé­­nyeinek kiszámítása is —– mondják az újítók. Csakhogy ők az imperialista politika ré­­gi fogalmait és előítéleteit táplálták be adatként a mama­mutmasinába, így az eredmény sem lehet más jellegű, így hangzott: Támadó fegyverek­kel szükséges biztosítani a „fé­lelem egyensúlyát”. Ilyenformán a gépi úton „tudományosan” kiszámított vonalvezetés, az atombombá­val való régi hadonászás. Kér­dés, az eredmény megérte-e a fáradságot. A Raytheon Cor­poration számára kétségkívül igen. A cég ugyanis az ameri­kai hadügyminisztériumtól már eddig is százezer dollárt kapott. Rogozov hazaérkezett A szovjet délisark-kutatók egy csoportja tegnap megérke­zett a leningrádi kikötőbe. Köztük volt Leonyid Rogozov, a Novolazarevszkaja állomás híressé vált orvosa, aki a ne­héz sarki körülmények között vakbélműtétet hajtott végre önmagán. A partralépéskor Rogozov elmondta, hogy ami­kor a műtét­­szükségessé vált, sok baráti támogatást kapott a kutatóállomás összeforrott kis közösségétől. Nagyon­­sokat jelentett az a néhány száz táv­irat is — mondta —, ame­lyeket az aggódó szovjet em­berek küldtek a Szovjetunió mr minden részéből. U Thant és Popovics találkozója U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára csütörtökön este együtt vacsorázott Kocsa Po­po­vics jugoszláv külügyminisz­terrel. Megbeszélésükön hír szerint a hidegháború, a lesze­relés és Kongó kérdése szere­pelt. A jugoszláv külügymi­niszter észak-amerikai és la­tin-amerikai látogatása befe­jeztével ma utazik haza New Yorkból. m­olinva. Nyitva délelőtt 11-től éjjel 12-ig Este 6 órától Antal György és együttese szórakoztatja a közönséget Műsor este 8-kor SÁROSI KATALIN KOÓS JÁNOS TOLDY MARIA SOÓS—RADÓ DUÓ Nyitva este 10-tól éjjel 2-ig, szombaton reggel 5-if _ _ mon­S4ua/jrm

Next