Esti Hírlap, 1962. szeptember (7. évfolyam, 205-229. szám)
1962-09-01 / 205. szám
ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA ŐSZIRÓZSA, SZEPTEMBER VIRÁGA SATYI BÁCSI A BADACSONYI SZÜRET PLAKÁTJAIT RAGASZTJA. SATYI BÁCSINAK EZ AZ IDEI AZ UTOLSÓ MUNKÁVAL TÖLTÖTT ŐSZE, JÖVŐRE NYUGDÍJBA MEGY ŐSZI FRIZURA. VÍZI SÁNDOR, TÖBB NEMZETKÖZI VERSENYEN SIKERT ARATOTT FIATAL FODRÁSZ KREÁCIÓJA (MTI-fotó: Kácsor felv.) Paradicsomszezon A Budapesti Konzervgyár- Rába terv szerint 400 vagon paradicsomkonzervet kell készítenie. Ebből 200 vagonnyit hordókba, 50 vagonnal ötkilós, 140—150 vagonra valót pedig 10 dekás dobozokba töltenek. Ez utóbbi 14 millió doboznak felel meg. Ezeken kívül 70 vagon palackozott háztartási paradicsomlevet és 250 vagon lecsót is gyártanak. A hámozatlan paradicsomból 130 vagonnal töltenek üvegekbe. Hősi halál a Vajdahunyad tövében Ma 32 éve, 1930. szeptember elsején zajlott le a Horthy-fasizmus korának legnagyobb munkastüntetése Budapesten. QD Munkakönyvében — amelyben az utolsó beírás 1929. november 16., vagyis ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik —, így festi le a hatóság: „Arca: rendes, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, termete: közepes.” Már ekkor a könyv kiállításakor — ellopták mosolyát, mely legényes, keskeny bajsza körül bujkált, ellopták cigányosan barna arcának kedves, ravaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Darnyik János, 28 éves Galgahémzi állványozó már a forró szeptember 1-ei megelőző este elindult a fővárosba.” Ez is hogy történt? Tíz órakor keltette az aszszony. Aludt már a család, a három gyerek. Csak Mihák Róza virrasztott, hogy a csillagok feljöttével keltse urát, induljon útnak az erdőkön át, gyalogosan Pestnek, munkáért, kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a tarisznyáját. Üresen. Nekivágott a barna estének — nagy törzsű tölgyek kísérték Gödöllőig Honban már az érkező hajnal világította meg fehéren az utat a város, felé Reggelre ért be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő valahogy be tudná szerezni munkába. De nem találta se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok, amerre ment, mintha ünnep, komoly vasárnap lenne. Gazsót keresed? — mondják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványozók — akkor csak gyere velünk, ő is kinn van most a Ligetben ... S már viszi őt is a hullám, csepp e bizakodó, erős sodrú folyamban. Aréna út... Bősök tere.. Kiáltja ő is: „Munkát, kenyeret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — tarisznyáját. Kétoldali rendőrcsapat sorakozik arcvonalba. Az Andrássy útról még éles karddal vagdalkozó lovasrendőrök vágtattak feléjük. A rendőrgyűrű a Vajdahunyad vára felé szorítja a tömeget Mikor a karcsú kis hídon áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesnek: „Tizenegy évt jártam itt utoljára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, akkor építettük együtt e papírgyár kéményeit.” Ekkor dördültek el a rendőrök fegyverei. Itt, a Vajdahunyad vára tövében halt hősi halált Darnyik János állványozó. Deszpoda Mihálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét menekült az éles kardok suhintásai elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan megállapította „Egy állványozót, Darnyik Jánost, megölt a tüntetők égi eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munkakönyvébel az utolsó bejegyzés 1929. november 16. Megállapította még — hivatalosan —, hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. I. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévizen a vasutasoktól, hogy a község egy emberrel kevesebb lett. Mihók Rozália fekete kendőt kötött , és sógorával beutazott a városba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a főkapitányságra. A szocdem pártban, a propagandaosztályon arra szerették volna rávenni az özvegyet adja át a halottat nekik vagyis ne vitesse haza, majd ők szép, nagy temetést rendeznek itt, Pesten. Mihók Rózát nem adta el a halottját!... A temetésen, Budapesttől Galgahévízig az út tele csendőrrel. Pedig a koporsót nem is a főutakon hozták: kora hajnalban, titokban indult el a hullaszállító a mellékutakon — talán éppen arra, amerre néhány nappal azelőtt szegény Darnyik János a városba indult. A földeken jött a kocsi, hogy ne tudjon róla senki, de így legalább még a határból is bejöttek a kint dolgozó parasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a temetőt. Még a halottól is féltek. Egy olyan egyszerű halottól, akin életében se lehetett találni semmi különöset, akiről csak ennyit tudott mondani a hatóság: „arca rendes, haja barna, szája rendes.” Mikor az utolsó rög is a sírdombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, öszszecsomagolt, mindenüket hátára vette, s maga előtt terelve a gyerekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjához, Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyni a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek neki. Másnap este megfogta Mihók Rózá, a férje tarisznyáját — s akárcsak ura —, a csillagok feljöttével megindult az erdőnek, Pestnek. Ment keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Darnyik János is munkát remélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak állványok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: merre találhatja meg Gazsó Mihály pallért, aki őneki bizton munkát szerez? A kőművesek — az Aréna út végén — nem engedték, hogy továbbmenjen: magukhoz vették, felvétették téglahordozónak. Közös kívánság volt ez: fel kellett Mihók Rózáit venni. Kicsi volt a munkahely — az élet — öszszébb húzódtak hát a szegények, helyet szorítottak az özvegynek. Milyen élet volt ezután?... A legidősebb fiú, István, ahogy felnőtt — a vasúthoz került pályát építeni. De minden háromszázhatvanegyedik napon felmondtak neki. Nehogy betöltse az egy év szolgálatot, mert akkor véglegesíteni kellett volna. 1943-ban feleségének gyermeke született, de nem maradt életben. Asszonya az utolsó napig is ötvenkilós cementzsákokat cipelt építkezésnél, úgy érte a hirtelen szülés az állványokon. Aztán eljött a felszabadulás. Földet kapott az özvegy. Most már minden évben a fehérre meszelt konyha lalára, akiaggatott díszes mázasedények mellé egy-egy régi keretbe foglalt oklevél is került: „Az őszi munkák jó elvégzéséért”. Dicsérő oklevelet a párttól, a minisztériumtól. Ötvenöt óta pedig az államtól, férje után, nyugdíjat kap. És nőtt a család, mint az erős fák. István feleségének gyereke született 47-ben.Margit, 52-ben Erzsébet. A másik fiú, József is megnősült. Elvette Povázsony Ilonát. Kerttel, földdel, amit a földosztáskor kaptak, mert semmijük sem volt azelőtt. A legkisebb Darnyik fiúnak is van már kislánya, Anna. Ő az anyja nevét kapta: Deme Annáét, aki parasztlány volt. A negyvenes évek végén szakmunkás lett, a kőművesekkel az új Komlót építette, s felépülve a szocialista város, hazajött Hévízgyörkre, a DózsaTsz-be. ,És erős is lett a család. István azt mondja az anyjának: eljött az ideje, hogy házat építsek. Kapott már telket, egy új utca, a Béke utca első házhelyét. Kezdje Darnyik István az építkezést, kövessék őt a többiek. Béke utca 1952 őszén fogtak hozzá az építkezéshez. A ház egy esztendőre, szeptember elsejére elkészült. Szeptember 1-re, a véres nap évfordulójára. Kőbányai György Az állványozó története — Hogy él most a Dornyik csaléid Számok és grafikonok, fényképeik a falon. Az egyik felirat mindenképpen figyelemre méltó: „A mezőgazdasági termelés az átszervezés három éve — 1959—61— alatt az előző három esztendőhöz viszonyítva 8,5, a felvásárlás 13,3 százalékkal emelkedett.” Mottója ez az egész mezőgazdasági kiállításnak, hiszen 1959-ben rendezték meg legutóbb — a megváltozott, szocialista mezőgazdaság első seregszemléje a mostani. A főpavilon éppen azt hivatott bemutatni, milyen eredményekről adhatnak számot a régi, s fiatal termelőszövetkezetek, amelyek 9,4 millió holdon gazdálkodnak, s taglétszámuk százezerrel meghaladja az egymilliót. Fotómontázs: az ipar miként elégíti ki a mezőgazdaság igényeit; megyénkénti bemutató — először láthatunk ilyen öszszeállítást — arról, hogy milyen terményből mennyit ad egy-egy országrész. — Úgy vélem — mondja dr. Fogaras Lajos, a főpavilon vezetője —, a legtöbben a szentesii kistáj makettje előtt időznek majd. „Kistáj”: a szentesi járás telepítési terve ez, mint alakulnak ki a faluközpontok, szűnik meg a tanyavilág, virágzik fel ezen az alföldi tájon az ipar. A makett fölött vetítővászon: filmen is bemutatják mindezt, hang magyarázza, hány holdat öntöznek, mennyi gyümölcsöt telepítenek, és így tovább. Idős házaspár baktat egy árnyas falusi utcán. A fénykép aláírása: Bartha Péter sertésgondozó a feleségével. Mindketten a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet tagjai, s hogy miért a nagy nyilvánosság, arra néhány soros szöveg ad választ. „1944 októberében 66 agrárproletár gróf Almássy Lajos hitbizományán megalakította Földmunkás néven a szövetkezetét, ennek utóda a Lenin Tsz.” 1945-ben 276 holdon gazdálkodott a hatvanhat tag, az idén 446-an vannak, s 4174 hold a közös tulajdonuk. Vagyonuk most 25 millió 826 ezer forint. Az induláskor? — Vagyonunk? Egy öszvér meg egy bivaly volt. Bartha Péter itt van a kiállításon, vele beszélgetünk, emlékezik a majd két évtizeddel ezelőtti indulásra. — 1944 október 6-án szabadult fel Sarkad, 20-án már hozzáfogtunk a vetéshez, any*nyi magot vetettünk a földbe, hogy másnak is legyen kenyere. Negyvenöt nyarán közösen learattuk, a búzát elosztottuk.Boros Gergely, akkori tehenész volt a szövetkezet legfőbb szervezője Ma parlamenti képviselő... Eke még csak maradt az uraságtól, de mit fogjanak elébe? Bartha Péter alighanem példa nélküli szántást rendezett Sarkadon: a Futó nevű öszvért egy elbitangott bivalytehénnel fogta egymás mellé, úgy törték fel a kötött, szikes talajt. —■ Jobbról az öszvér, balról a bivaly, először nem akarták megszokni a tempót, aztán csak egymáshoz igazodtak. 1946 május elsején úgy vonultunk fel, hogy a bivalyt felöltöztettük menyasszonynak, az öszvért vőlegénynek... A nyomor humora. Mindkét jószág kimúlt már, most tizenegy traktora van a szövetkezetnek, saját autóbuszon járnak dolgozni a határba. Bartha Péter aranydíjat nyert 260 kilós tenyészkannal, s 21 malaccal jött fel a vásárra, amelynek végeztével lakodalom lesz Sarjaidon, legkisebb lánya, Ilona megy férjhez. — Van saját híróm is. Azok közül kettőt leszerződtem. A harmadikat levágom a lakaira ... K. N. Aranyérmet az ország legrégibb termelőszövetkezete EGY ÖSZVÉRREL ÉS EGY BIVALLYAL KEZDTÉK - MA TÖBB, MINT 25 MILLIÓ FORINT A VAGYONUK Kisipari szövetkezetek mértékszabóságainak ŐSZI-TÉLI DIVATBEMUTATÓJa a GELLÉRT SZÁLLÓBAN 1962. szeptember 8-9-10-11-én Jegyek 15 forintos áron, elővételben a Gellért Szálló portáján, szövetkezeti divatszalonokban s a bemutatók kezdete előtt egy órával a helyszínen kaphatók. Kezdési időpontok: szeptember 8-án (szombaton) 19 órakor, 9-én (vasárnap) 10.30 — 16 — 19 órakor, 10-én (hétfőn) 19 órakor, 11-én (kedden) 19 órakor. GALOPPVERSENY Vasárnap 12 órai kezdettel