Esti Hírlap, 1963. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1963-02-01 / 27. szám
Megkezdődik az idén a Józsefváros átépítése Közismert tény, hogy Budapest szétterült, egyenetlen településű város; belső kerületei teljesen beépítettek, külső részei viszont — az új lakótelepeket leszámítva — falusias jellegűek, alacsony, kertes házaikkal. Jól tükrözik ezt a számok: Budapest egész területe 540 négyzetkilométer, ebből lakóterület 194 négyzetkilométer. A város belső része mindössze negyven négyzetkilométerre zsúfolódott öszsze, s nem kevesebb, mint hatszázezer embernek ad otthont. A városrendezési politika a korábbi években arra törekedett, hogy amodern lakónegyedeket a még beépítetlen területeken építsék fel. Ugyanakkor elhanyagolta az elöregedett városrészek modernizálását, sőt, még a tatarozását is. Így alakulhatott ki Budapest mai képe: elavult, zsúfolt városrészek belterületen, szép, modern, kulturált lakótelepek a város külső területein. Egyetértenek a szakemberek abban, nem lenne egészséges, ha Budapest területe tovább növekednék. A növekedés ellensúlyozására — a gazdasági, közlekedési, ellátási, egészségügyi stb. követelményeket figyelembe véve — elhatározták: ma már foglalkozni kell a korszerűtlen, régi városrészek szanálásával, újjáépítésével is. Ilyen módon a 15 éves lakásfejlesztési tervben az új lakások egy része már a belterületen épül majd fel. A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága utasította a városrendezési és építészeti osztályt, vizsgálja meg, melyek azok a városrészek, amelyek e szempontból figyelembe vehetők. Különösen pedig a Józsefvárosban végezzen részletes felmérést. Ez a feltérképezés megmutatta, milyen sok elavult épület van a fővárosban. Ezeket az épületeket általában a múlt század második felében — a gyors iparosodás és a rohamos városiasodás korában — emelték, legnagyobb részük földszintes vagy egyemeletes, közudvaros bérház. Üzemek, gyártelepek szövik át e lakónegyedeket, növényzetet, parkot, kertet, alig találunk. Nem felelnek meg tehát a korszerű egészségügyi követelményeknek sem. Az utcák keskenyek, zegzugosak, gátolják a közlekedést. A szanálások végrehajtása nem máról holnapra megvalósítható feladat, csak a lakásépítkezésekkel párhuzamosan történhet. Tizenöt év alatt a tervek szerint háromszázezer lakást építünk. Hogy ez megvalósulhasson, mintegy hatvanezer régi lakást le kell bontani. A Józsefvárosban indulnak meg legelőször a szanálások, aligha szorul magyarázatra, miért. A telkek megengedett beépítése általában 30 százalékos. Nos, a Józsefvárosban sok helyen található 80, sőt, 90 százalékos beépítettség is! Egészséges, ha egy hektáron 700 lakos él. A Józsefváros egyes részein 1970 lakos szorult ekkora területre! A korszerű lakásépítés megkívánja: egy személyre 21 négyzetméter kert, park, azaz zöldterület jusson. A Józsefvárosban ez a szám 0,2—0,15 négyzetméter. Mindezeken kívül a lakások nagy része udvari, nem kap elég napot, a levegőt a gyárak, üzemek füstje szennyezi. A városrendezési osztály elkészítette már a Józsefváros egy részének pontos rendezési tervét. A munkálatok még az idén megindulnak a kijelölt területeken, s a második ötéves terv végére fejeződnek be. Eszerint a háromemeletes és ennél magasabb házak csak akkor bonthatók le, ha felújításukmár nem gazdaságos. Fokozatosan kitelepítik a zavaró ipari és egyéb intézményeket. A bontás által felszabadult területeken — a még meghagyható és felújítható épületeket figyelembe véve — a modern városrendezési elveknek megfelelően — parkokba ágyazott korszerű lakóházak emelkednek majd és színes, derűs külsejükkel, kulturált lakásaikkal lényegesen megváltoztatják e városrész jellegét. Az úthálózat korszerűsítésével — észak-déli és keletnyugati gyűjtőutat terveznek — és a parksávokkal hat új lakókörzet lesz az említett területen, egyenként hat-nyolcezer lakossal. A városrész központjában nagyobb zöldövezet létesül, és itt kapnak helyet a közintézmények, az üzletek. A felújítás sgazán 341 teljesen elavult, főleg földszintes lakóépületet bontanak le; ezekben mintegy 4100 lakás van. Helyükön 5800 új, korszerű lakás épül; öt-, hét-, kilenc-, tizenkét, tizennégy emeletes üvegpaloták. A tervezők kiszámították: 84 millióforint karbantartási költséget takarít meg a fővárosnak ez a megoldás. Ennyibe kerülne ugyanis a 341, szanálásra ítélt épület karbantartása és felújítása. Ebből a pénzből nem kevesebb, mint 550 új lakás építhető fel. A fővárosi tanács illetékesei hangsúlyozzák: a közeljövőben a bontások első szakaszára kerülhet csak sor. A Józsefváros nagyméretű átalakítása a második ötéves terv végére, illetőleg a harmadik ötéves terv elejére valósul majd meg. h. Lebontanak 341 elavult házat , 5-14 emeletes üvegpalotákat emelnek • Teljesen megváltozik a városnegyed képe • Néhány év alatt befejeződik a nagy munka Több szó nem esett róla... Ha az ember tudja a holnapot, akkor mer is tervezni. Ha az ember hisz abban, amit csinál, akkor látja az útját is, merre visz. A bizonytalanságnál nincs roszszabb, a biztonságnál nincs jobb dolog a világon. Melyik felnőtt nem emlékszik a tüdőbajra úgy, mint a legpusztítóbbra az „ezernyi fajta népbetegség” közül? S most hallgatom az egészségügyi miniszter helyettesének tájékoztatóját. Sorol gondokat, megoldásra váró problémákat, mondja az esztendő s az ötéves terv beruházásait, és csak úgy mellékesen megjegyzi: „Edelényben 300 ágyas tbc-kórházat építünk”. S mintegy magyarázatul hozzáteszi: „Edelénynek nincs járási kórháza, s mivel a tbc-s betegek száma az elkövetkező években rohamosan csökkenni fog, ezt a kórházat néhány esztendő múlva átadhatjuk járási intézménynek.” Több szó erről nem is esett. (fárdi) Megalakult a fővárosi árvízvédelmi bizottság Felkészülnek az olvadás után várható magas vízállásra • Tíz méteres vízszintig védik Budapestet a gátak A hatóságok tavaszi gyors olvadásra készülnek fel. 1954-ben és 1956-ban Magyarországon az árvíz 13 milliárd kárt okozott, s most mindent elkövetnek, hogy az előrelátható rendkívül magas tavaszi vízállás ne okozzon károkat. A Vízügyi Főigazgatóság rendelkezésére az ország területén ismét életrehívják az árvédelmi, területi bizottságokat. Budapesten is megalakult a fővárosi árvízvédelmi bizottság. Budapesten a jégtorlasz keletkezésének veszélye a korábbi árvízvédelmi munkák eredményeként voltaképpen megszűnt. Tíz méteres Duna-vízszintig védve van Budapest területe. Nagy-Budapesten a Duna parti védővonalának hossza meghaladja a 69 kilométert. A főváros árvízvédelmi szempontból kedvező helyzetben van, a következő években mégis jelentős összegeket fordítanak majd az árvízvédelmi művek további kiépítésére, illetve felújítására A távlati tervek szerint a Nagytétényi Sertéshizlaló és Budafok- Háros vasútállomás között megépítendő négy nyomtávú, 28—32 méter széles főközlekedési modern autópályát árvédelmi töltésként kívánják felhasználni. Buda mélyebben fekvő déli részének védelmét szolgálja majd ez a gát bármily magas Duna-vízállás esetén. Új árvízvédelmi vonalat kívánnak kiépíteni majd Csepelen is. Az új gát felhasználható lesz, mint forgalmi út a vasmű közlekedésének javítására. Pest északi részén az Árpád út és a Megyeri Csárda közti szakaszon húzódik majd az új védelmi vonal, amely viszont felhasználható lesz arra, hogy a Váci út legforgalmasabb és egyben legkeskenyebb szakaszát mentesítse a forgalmi túlterheléstől. SANZON 1963 BEMUTATÓ FEBRUÁR 2-ÁN ESTE 8 ÓRAKOR a BARTÓK-TEREMBEN Jegyek válthatók a Bartók-terem pénztáránál, az ŐRI központi jegyirodájában (tel.: 189—724, 389—124) és az üzemi közönségszervezőknél. A volgai csata színhelyén Pavlov őrmesterrel — a Pavlov-házban Volgograd, február 1. A háború után sokat vitatkoztak, mi legyen a Pavlovház sorsa. Egyesek azt mondták: meg kell hagyni romosan, üszkösen, örök mementónak. De az élet mást parancsolt. Ezt a házat is újjáépítették. Most itt állok a Szovjetszkaja ulica 61. számú ház előtt. E piros-sárgás, színes modern kockaépületet sok zarándok keresi fel. Jobbról francia turistáknak magyarázzák: 58 napig erőd volt, nem adták fel. Az egyik didergő francia megszólal: C’est impossible. Ez lehetetlen. Egész Franciaország 38 napig tartotta magát 1940-ben. Az emberek megilletődve nézik a zöld bádogtáblát, amely, mint minden más házban, nem a védők emlékét hirdeti, hanem a mai lakók névsorát közli szárazon és tárgyilagosan. Talán csak a 43 éves Jakov Pavlov tud minden napra minden percre visszaemlékezni. Fiatal katonáknak mesél, akik éppen 1942-ben születtek, s csak hallomásból ismerik a háborút. Figyeljünk csak mi is. Szemben az áruház Szeptember közepén 1942- ben páncélozott naszádokra rakták egységünket és aknatűzben átkeltünk a folyón. Hetven napig vettem részt a város védelmében. Eleinte „mindenes” voltam, támadásban is, felderítésben is részt vettem. Egy szép napon hivatott a parancsnok és megbízott, menjek szakaszommal a Január 19-e térre és a helyzettől függően, önállóan döntsék, mit kell tenni. Bebújtunk ebbe a házba, kaptunk egy kis erősítést is, azután rájöttünk, hogy innen semerre sem tudunk kitörni. Ha valakinek hiányzott valami, nevetve mutattunk az út másik oldalán levő áruházra: „Menj csak oda, vásárolj be!” Az áruház ugyanis a német erőd volt. Az ellenség pedig támadott. A gyalogos rohamosztag, ahogy mondani szokták, véres fejjel vonult vissza. Azután október 5-én, vagy 6-án délelőtt 11-kor négy tank megállt tőlünk vagy száz méterre és ránk tüzelt. Nem volt éppen kellemes, de túljártunk az eszükön: mesterlövészeink a padláson, a többiek a pincében helyezkedtek el, a német meg makacsul a földszintet és az első emeletet lőtte. Hogy miért volt olyan fontos ez a ház? Azért, mert innen szemmel lehetett tartani (és tűz alatt) azokat az utcákat, amelyeken át a fasiszták lőszert szállítottak a tűzvonalba. A szellőzés tökéletes Voltunk ott jó néhányan. Oroszok, ukránok, üzbégek, tadzsikok, örmények, grúzok, tatárok... Volt, aki alig tudott oroszul és engem závhoznak, gazdasági főnöknek hívott, mert állandóan takarékoskodtam a lőszerrel, meg a petróleummal, ami a mécseshez kellett. Egy valamiben nem volt hiányunk: a szellőztetés tökéletes volt, hiszen már a pincéből látni lehetett a csillagos eget... Lassan kialakult bizonyos napirend is, s ha szélcsend volt és éppen nem aludtunk, pianino mellett halogattunk a pincében. Naponta átlag három-négyszer kellett csatáznunk, de ezt nem kell szentírásnak venni, hiszen volt úgy is, hogy tizenkétszer szabadult el a pokol. Ma már tréfálni is van néha kedvem, de akkoriban szörnyű dolgok történtek. Egyszer a nácik hajnalban támadtak, gyalogosokkal, nagysebességű tankokkal, tüzérséggel és repülőgépekkel. Három nap, három éjszaka alatt, lélegzetvétenyi szünet nélkül szaladtunk emeletről-emeletre, fent szólt a géppuska, lentről tüzeltek a páncéltörők, de ez a három nap is elmúlt. Sokan nem élték túl. Támadás! November utolsó napjaiban végre megjött a parancs: támadni! Iszonyú tűzben áttörtünk a téren és elfoglaltunk egy házat. Hányan áldozták fel az életüket! Soha nem felejtem el Matvej Putyilovot, a híradóst, aki még halála után is szorította fogával a szétszakadt telefonhuzalt. Emlékezni fogok Mihail Panyikovra, az ukrán matrózra, aki maga is égő fáklyává vált, de rávetette magát a benzines üveggel együtt egy náci tankra és vele együtt égett el. Magam is nemsokára megsebesültem, de nem időztem sokat a kórházban. Egészen a németországi Schwerinig űztem a nácikat, ott ért a béka . Itt vége szakad Pavlov őrmester igaz történetének. Állok a modern ház előtt, s úgy érzem, igazuk volt azoknak, akik az újjáépítés mellett döntöttek. Ma a házban tanítók, munkások, színészek diákok laknak. Amikor lakóház áll az erőd helyén, akkor emel az ember igazi emlékművet az elesett, legendákban tovább élő hősöknek. Sugár András Jakov Pavlov, a volgográdiak egykori parancsnoka mesél a nagy csatáról az egyik novgorodi iskola tanulóinak. Háttéri ismét tanítás A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az országosan elrendelt rendkívüli iskolai szénszünet február 3-án véget ér. Hétfőn kezdődik a tanítás. Ott, ahol — szénhiány miatt — a tanítást nem tudják elkezdeni*,, a megyei, a megyei jogú városi tanács művelő- dési osztálya, Budapesten a fővárosi tanács oktatási osztálya — saját hatáskörében — további szünetet engedélyezhet, ezekben az iskolákban azonban a tanévet meg kell hosszabbítani. (MTI) Tanvadászat a soproni erdőkben A soporoni Tanulmányi Erdőgazdaság irányításával az erdészeti és faipari egyetem hallgatói, továbbá az erdészeti technikum diákjai vadászatot is tanulnak. Jövendő hivatásukkal függ össze a vadászati előkészületek, a felvonulás, a hajtóvadászat ismereteinek elsajátítása. Nagy az öröm, ha egy vaddisznó kerül puskavégre, de a szarvas, az őz, a nyúl, fácán és fogoly elejtése is élményt jelent a fiataloknak. A vadászévadban eddig 25 vaddisznót, 18 szarvast, 22 őzet, 60 fácánt és csaknem 100 nyulat lőttek a magyar erdészet jövendő mérnökei és technikusai. (MTI)