Esti Hírlap, 1963. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1963-02-01 / 27. szám

„ Új piacokra van Angol újság a Szovjetunióval folytatott kereskedelemről Svédország elutasítja a NATO-követelést London, február 1. A világsajtó hasábjain to­vábbra is sok szó esik arról a washingtoni nyomásról,­­amely meg akarja akadá­lyozni a NATO-országokat — sőt, az Atlanti Szerződéshez nem tartozó néhány országot is — abban, hogy a Szovjet­uniónak olajvezetékekhez szükséges csöveket szállítsa­nak. Most, hogy De Gaulle ma­gatartásán meghiúsult Nagy- Britannia közös piaci tagsá­gának közeli reménye és Angliában mind nagyobb méreteket ölt a munkanélkü­liség, érdekes a brit közvélemény állás­­foglalása a Szovjetunióval és a szocialista országok­kal kapcsolatos kereskede­lemről. A Daily Mail pénzügyi szakértője ezt írja: „A brüsz­­szeli kudarc következtében új piacokra van szükség. Va­jon nem növelhetnénk keres­kedelmünket a kommunista országokkal? A szovjet vá­sáriak már meglátogattak több angol hajógyárat, első­sorban azokat, amelyekben a legnagyobb a munkanélküli­ség. Húszmillió font érték­ben akartak hajókat rendel­ni, de sokkal nagyobb rende­lésre is lenne kilátás, hiszen a Szovjetunió hatalmas keres­kedelmi flottát épít.” A szakíró a továbbiakban­­kifejti, hogy a Szovjetunió egyetlen feltétele az volt, hogy Anglia cserébe vásárol­jon tőle évi kétmillió font értékben nyersolajat. Ezt London megtagadta, pedig — írja a Daily Mail — az összes európai ország közül csak Anglia nem hajlandó szovjet kőolajat vásárolni." Ennek három oka van — véli a lap. 1. Az amerikai nyomás; 2. Az angol olajtársaságok azt mondják, nekik is ele­gendő eladni való olajuk van; 3. Az olcsó szovjet nyers­olaj leszorítaná az árakat és az olajmonopóliumok nyere­ségét is. Moszkvai jelentés szerint a Pravdában is cikk jelent meg a kelet—nyugati ke­reskedelemről. Elsősorban a nyugatnémet politikusok akcióival foglal­kozik, akik igyekeznek meg­mérgezni a Szovjetunió és a semleges országok kereske­delmi együttműködését. A bonni politikusok — írja a Pravda —, számos nyugatné­met céget arra kényszerítet­tek már, hogy a megkötött szerződést megszegve, ne szállítsanak csöveket a Szov­jetuniónak. Schröder, bonni külügyminiszter utasítást adott az NSZK stockholmi követének, hogy szólítsa fel a svéd kormányt: ne adjon el a Szovjetuniónak úgyneve­zett „stratégiai rendeltetésű árut?’, többek között nagy átmérőjű acélcsövet. Stockholmból jelentik: A svéd kormány elutasí­totta a NATO-országok kö­vetelését. Hangsúlyozza, hogy Svédország és­ a Szovjetunió között hároméves egyezmény van érvényben, s az egyez­mény csövek szállítását is előirányozza. Svédország­nak tehát nem áll szándéká­ban korlátozni az egyez­­­­ményben feltüntetett áru­kontingenseket Sztrájkstatisztika London, február 1. Egy most közzétett statisz­tika adataiból kitűnik, hogy Angliában 1961-ben a sztráj­kok 3 046 000, 1962-ben pe­dig 5 794 000 munkanap ki­esését okozták. Genfben folytatják a szovjet—amerikai—angol atomtárgyalásokat tőle, csütörtökön este közöl­te, hogy véget ért a Hruscsov —Kennedy levélváltás nyo­mán kezdődött szovjet—ame­rikai—angol eszmecsere az atomkísérletek betiltásáról. Foster közölte, hogy a meg­beszélések a Szovjetunió ja­vaslatára, a genfi tizennyolc­­hatalmi leszerelési bizottság keretében folytatódnak. A bizottság február 12-én ül ismét össze. Foster hangsúlyozta: az Egyesült Államok véleménye az, hogy az atomkísérletek betiltásáról folytatni kell a tárgyalásokat és az amerikai küldöttség ennek a kérdés­nek megkülönböztetett fi­gyelmet fog szentelni a lesze­relési bizottság ülésein. Egy magasrangú amerikai forrás szerint az eddigi meg­beszélések „igen hasznosak és széleskörűek voltak, bí­zunk abban, hogy mindkét fél megegyezésre törekszik és reméljük, hogy az végül is létrejön.” A fő nézeteltérés továbbra is az évenkénti helyszíni el­lenőrzések száma volt, a washingtoni megbeszélése­ken — közölték a Reuter tu­dósítójával. Washington, február 1. William C. Foster, az ame­rikai leszerelési hivatal vezet Árvíz Djakartában Vízben gázol a személyszállító tricikli, a jellegzetes ,,dja­­kartai riksa”. A télre való tekintettel ugyanis­­ túl sok eső esett az indonéz fővárosban: kiöntötték a nyári hőséget eny­hítő nyitott csatornák. Beavatkozás az ország belügyeibe Kanada miniszterelnöke vádolja az Egyesült Államokat ügyminisztériumának nyilat­kozata. Washington szemmel láthatólag rá akarja erősza­kolni Kanadára az atom­fegyvert, természetesen wa­shingtoni ellenőrzés alatt. Diefenbaker kanadai mi­niszterelnök beszédet mon­dott a parlamentben és az­zal vádolta az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériumát, hogy beavatkozott a kanadai belügyekbe. Szembeszállt az­zal az állítással, hogy atom­­töltetek nélkül a kanadai védelmi rendszer nem lehet hatékony. A miniszterelnök az Egye­sült Államok beavatkozását példa nélkül állónak minősí­tette, és jelentéstételre haza­rendelte Kanada washingtoni nagykövetét. Ottawa, február 1. A kanadai belpolitikai életben nagy vihart váltott ki az Egyesült Államok kül- Tisztázni akarják a nézeteltéréseket Tárgyalóasztalhoz ül Algéria, Tunézia és Marokkó külügyminisztere Algír, február 1. Algéria, Tunézia és Ma­rokkó között elvi megállapo­dás jött létre arról, hogy a három ország külügyminisz­tere "összeül egyrészt az Al­géria és Tunézia között tá­madt nézeteltérés rendezésé­re, másrészt a három ország közös terveinek előmozdítása érdekében. Mint ismeretes, a Burgiba elnök ellen intézett merény­let után visszahívták Tuné­zia nagykövetét Algírból. A Reuter híre szerint a három ország külügyminisz­tere márciusban ül össze Rabatban. AZ ARTISTAFESZTIVÁL OSCAR-DÍJAS MŰSORA MEGISMÉTELVE A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZBAN február 7-én, 8-án, 9-én este 7 órakor, 10-én du. fél 4 órakor. Mind a négy előadást az amerikai „Specta Films S. A.” televíziós részvény­társaság Észak- és Dél-Amerika ré­szére közvetíti. Jegyek kaphatók: az üzemi közönségszervezőknél, a Kamara Varieté pénztáránál, tel.: 120—430, a Fővárosi Nagycirkusz pénztáránál, tel.: 428—300, a Corvin Áru­ház trafikjában, az Idegenforgalmi Hivatalnál. Üzemi közönségszervezők részére: VI., Népköztársaság útja 61. Tel.: 225—643 és 420—349. Kibékült a két Kongó Ismét barátságot kötött a két Kongó — jelenti az AP hírügynökség tudósítója. „Ez derül ki Youlou abbénak, a francia gyarmatból alakult Kongó Köztársaság elnöké­nek hivatalos Leopoldville-i látogatása után kiadott közös közleményből. Youlou és Ka­­szavubu a belga gyarmatból alakult Kongó Köztársaság elnöke a közös kőltemény­ben megállapítják, hogy or­szágaik szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokat épí­tenek ki ki egymással.” Youlou és Kaszavubu kap­csolatát két évvel ezelőtt az mérgesítette el, hogy az abbé egészen nyíltan támogatta Csombét. Ünnepségek Volgográdbaan Volgograd, február 1. Ma a volgai csata befe­jezése huszadik évfordulójá­nak előestéjén Volgográd nagyszabású ünnepségek színhelye lesz. Ez alkalomra a városba érkeztek Jerjo­­menko és Csujkov, a Szov­jetunió marsalljai, valamint a tábornoki kar több tagja, a csata sok ismert hőse, köz­tük Jakov Pavlov őrmester, a világhírűvé vált Pavlov­­ház védelmének irányítója. Ugyancsak ide érkezett Moszkvából több mint húsz külföldi tudósító, akik a vi­lágsajtóban fogják ismertet­ni az ünnepségeket. Miss Maneken — keretben A képen: a svájciak Miss Manekenje, Violaine Lache­­nal kisasszony, aki majd ha­zája színeit képviseli a Lon­donban tartandó európai Miss Maneken-választáson. A svájciak azt remélik, hogy Missak meg fogja állni a he­lyét — legalábbis bizonyos keretek között. Monsieur Non Ritkán esik meg, hogy a kudarc okául a sikert hozzák fel. Brüsszelben még­is ez történt, ötszázhét nap­pal ezelőtt kezdték meg a formális tárgyalásokat Ang­lia közös piaci csatlakozásá­ról. Tizenhétszer gyűrkőztek neki a bonyolult részletek­nek, sorra vették a mezőgaz­dasági árak és vámok, a nemzetközösségi és EFTA- országok különleges problé­máit. Lassan-lassan áthidal­ták az ellentéteket, közben alaposan megtépázva a brit oroszlán presztízsét. S mikor úgy látszott, hogy rendeződ­nek az ügyek , Párizs egy­szerűen nemet mondott. Első pillanatra ennek a nemnek szépasszony logikája van, a miértre legfeljebb any­­nyi a válasz: csak. A politiká­ban persze a látszólagos sze­szélynek mélyebb okai van­nak. Kiderülhetett, hogy mi­közben Franciaország gazda­sági és technikai részleteken akadékoskodik, emögött poli­tikai alapfelfogása áll. Ezért hiába csökkentek a nézetel­térések, De Gaulle — Mon­sieur Non — kérlelhetetlenül kimondta a nemet. Mit akar tulajdonképpen a francia elnök? Jóllehet, köz­vetlen programot még a ma­ga homályos, fellengzős bour­­boni stílusában sem körvo­nalazott — politikai koncep­ciója előttünk áll. Európából — értve ez alatt a Közös Piac hat országát — az egyenrangú harmadikat sze­retné kialakítani a meglevő két szupernagyhatalom mel­lett. Arról eleve le kellett mondania, hogy Franciaor­szág valóban egy szinten le­gyen a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. De re­méli, hogy hátvédként a Kö­zös Piaccal, elérheti ezt. Ha ez így áll, miért lép fel az angol csatlakozással szem­ben, hiszen Nagy-Britanniá­­val tagjai között, megnöve­kednék a gazdasági tömörü­lés súlya. Erősítené általá­ban, de gyengítené a francia vezető szerepet. Márpedig De Gaulle nem akármilyen kö­zös Piacot akar. Olyan szer­vezetet, amelyben a francia hegemónia, de legalábbis a Párizs—Bonn vezetés (a sor­rendben elöl Párizzsal) biz­tosított. Ha Angliával hétre bővül­nének a hatok, ennek leg­alább három előrelátható kö­vetkezménye lenne: 1. Fran­ciaország megszűnne az egyetlen atomhatalom lenni a Közös Piacon belül; 2. tág tere nyílnék egy London— Róma—Benelux ellentengely kialakításának, sőt, London és Bonn flörtjének; 3. a Kö­zös Piac szorosabb kapcsola­tokat keresne az Egyesült Államokkal, és fellazulna egy „atlanti gazdasági egység” irányában. Régi amerikai el­képzelés, hogy a NATO-nak legyen egy gazdasági megfe­lelője. Mindez megszüntetné Franciaország kiváltságait, s legfeljebb a NATO felső né­gyesében biztosítana számá­ra helyet. Természetesen a jövő kér­dőjele, hogy a nyugati szö­vetségen belüli nézeteltéré­sek, meddig fejlődnek. Sza­vakban meglehetősen kiéle­ződött a vita. De ezúttal nem is annyira a látványos lon­­doni párizsi szitok-átok szó­rás az érdekes, még csak a közös piaci többi ötök (vagy Bonn helyzetét figyelembe véve négy és félek) enyhe visszabosszantási kísérlete sem. A lényeg a francia— amerikai kapcsolatokban van. Mindkét részről az ed­digi stratégia felülvizsgálásá­val fenyegetőznek, s még olyan „szentségek” is szóba kerülnek, mint a Nyugat- Európában állomásozó ame­rikai csapatok visszavonása. Ez viszont nagyon lénye­ges tanulságul szolgál: a „kommunista veszély” idézé­se és az arra való hivatkoz­gatás már a magasabb atlan­ti körökben is kezdi elvesz­teni létalapját. Amikor a francia elnök (ami, persze, nem az egy embert, hanem a mögötte álló gazdasági és po­litikai csoportosulásokat je­lenti) hajlandó önmagát az „európai és atlanti érdekek” fölé helyezni, ezzel akaratla­nul is kifejezésre juttatja: nem hisz abban, hogy a szo­cialista országok részéről bármilyen katonai veszély is fenyegetné. Nyilván ennek a vetülete, hogy a nyugati kommentátorokat egyszerre megihlette egy szovjet—fran­cia közeledés lehetősége, és különböző találgatások rep­­pentek fel. Korai lenne eze­ket akár csak érinteni is. Igaz, hogy az önálló francia atomütőerő, az atomkísérle­tek e pillanatban borsot tör­nek az amerikaiak orra alá, de nemzetközi kihatásaikban előmozdítják az atomfegy­verkezési hajszát, gátolják, sőt, esetleg megakadályozzák a leszerelési tárgyalásokat. A brüsszeli asztalfelboru­lás semmiképpen nem az atlanti ellentéteket kivál­tó ok, hanem azok következ­ménye. A közös piaci csatla­­kozás vitái mögött az atlan­ti politika mélyebb ellentét­­vonalai húzódnak. Ez a zaj­­lás magával hozhatja bizo­nyos atlanti gyakorlat felül­vizsgálását, de következmé­nyei még kiszámíthatatlanok. „Nem”-ek elhangzottak már, „igen”-ek még nem. Réti Ervin Áremelkedés Japánban Tokió, február 1. Japánban — a tokiói sta­tisztikai hivatal jelentése szerint — 1963 januárjában az árindex 116,7 százalékot mutatott és ezzel hosszú hó­napok óta példátlanul magas szintet ért el. Különösen az alapvető népélelmezési cikk­nek számító halféleségek ára emelkedett nagy mértékben, 16,4 százalékkal. Ha „szelíd" a tűzhányó. Hawaii a világ­nak talán egyetlen olyan pontja, ahol az emberek úgy tekintik meg a vulkanikus kitö­réseket, mint va­lami látványossá­got és nem mene­külnek tőle. Vala­hányszor a Mauna Loa, vagy a Ki­­lauea vulkánok a tevékenység első nyomait mutatják, tudósok, turisták, újságírók a világ minden tájáról se­reglenek oda, hogy részesek lehesse­nek a valóban csodálatos lát­ványban. Hawaii szigete úgy született, hogy a Csendes-óceán medencéjében, északnyugat-dél­nyugat irányban óriási repedés ke­letkezett. Hawaii­ban a tengerszint felett található legrégibb sziklák az úgynevezett harmadkorból va­lók, vagyis 10—25 millió évesek. Ha­tvanban a vulka­nikus tevékenység „szelíd”. A láva ugyanis rendkívül folyékony, ezért lehetővé teszi, hogy a robbanó gázok könnyen és heves kitörések nélkül törjenek a felszínre. A ha­waii kitörések „szelídsége” elle­nére az 50—60 ki­lométer mélység­ből feltörő láva félelmetes lát­ványt nyújt, ame­lyet mindig sok ezer néző csodál. Letartóztatások Sarawakban A brit gyarmati hatóságok a brunei felkelés kirobbanása óta Sarawakban is letartóz­tatásokhoz folyamodtak: het­ven embert vettek őrizetbe. KAMARA VARIETE 1963. 11. 1-től KÜLÖNLEGES VIDÁM LAP vidám, zenés varietéműsor 2 részben FELEKY KAMILL Kossuth-díjas, kiváló művész RODOLFÓ érdemes művész BÁROSSY KATALIN BÉKÉS ITALA VIDÁM FIÚK HUMOROS ARTISTASZÁMOK Jegyek már válthatók a színház pénztáránál, VL, Lenin krt. 106. Telefon: 120—130

Next