Esti Hírlap, 1963. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1963-07-01 / 152. szám

ÜNNEPSÉG BERLINBEN Walter Ulbrichtot a Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel és Aranycsillag Érdemrenddel tüntették ki (Folytatás az 1. oldalról.) A német munkásmozgalom története szemléltetően bizo­nyítja, hogy a burzsoá hata­lom legreakciósabb és leg­­barbárabb formái sem tud­ják kiirtani a kommuniz­must a népek tudatából. Az imperialisták képtelenek ezt megtenni, minthogy a kom­munizmus az emberek leg­fontosabb érdekeinek hor­dozója. Sem a fasiszta bör­töncellák, sem a rendőri in­tézkedések, sem a vesztegzá­­rak nem állhatnak ellent a kommunista eszmék diadal­mas előrenyomulásának. Tel­jesen hiábavaló a hitlerizmus spanyol, portugál vagy más nemzetiségű örököseinek az a reménye, hogy akasztófák és fegyverek, középkori kín­zások és fasiszta terror ré­vén visszafojtsák a népnek a kapitalizmus és a kizsák­mányolás ellen megnyilvá­nuló haragját. Mindebből semmi sem lesz! Németország egyharmad része fölött már a szocializ­mus zászlaja leng. Az élet­ben valósulnak itt meg azok az álmok, amelyeknek kör­vonalait Marx, Engels és a német forradalmárok sok nemzedéke rajzolta fel. Az Önök köztársaságának munkásai, parasztjai és ér­telmisége olyan munkát vé­gez, amely máris nagyszerű gyümölcsöket terem. A szov­jet emberek forrón kívánják az NDK-ban élő barátaik­nak, hogy új sikereket ér­jenek el a szocializmus épí­tésében! Mondták nekem, hogy je­len vannak itt nyugati új­ságírók is. Nem tudom, van­­e közöttük nyugatnémet. Ha van, leírhatja, hogy mi kife­jezzük azt a szilárd meggyő­ződésünket: létrejön majd az egységes német állam, amely szocialista alapon, vörös zász­ló alatt egyesül. Másféle egységes Német­ország korunkban nem le­hetséges! Az imperialisták korábban úgy gondolták — ahogyan Dulles szerette kifejezni ma­gát —, hogy „visszaszorít­ják" a szocializmust. Csak próbálják meg, imperialista urak, önök lesznek visszaszo­rítva. A szocializmus ma szilárd, örökre szóló erős gyökeret eresztett a földbe; úgy áll, mint a gránit és aki megpróbálja megsemmisíte­ni, maga semmisül meg. Hruscsov ezután felolvasta azt az üdvözlő üzenetet, amelyet az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöksége intézett Walter Ulbrichthoz 70. születés­napja alkalmából, majd így folytatta beszédét: Örömmel jelenthetem — mondotta a szovjet minisz­terelnök —, hogy a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége azoknak a kima­gasló érdemeknek elismeré­séül, amelyeket Walter Ulb­richt elvtárs a hitleri fasiz­mus elleni harcban, a szov­jet nép Nagy Honvédő Há­borújában való közvetlen részvételével szerzett, vala­mint a békét, s a szovjet és a német nép megbonthatat­lan testvéri barátságát szol­gáló tevékenységéért, Walter Ulbricht elvtársat a Szovjetunió Hőse cím­mel, a Lenin-renddel és az Aranycsillag Érdemrend­del tünteti ki. Amikor Walter Ulbricht elvtársnak a legmagasabb szovjet kitüntetést adomá­nyozzuk, ezzel elismeréssel adózunk a Német Demokra­tikus Köztársaságnak, amely érdemeket szerzett a közös ügy győzelméért vívott küz­delemben. Kádár János: Szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köztársasággal Kádár János beszédé­re kevéssel 22 óra előtt ke­rült sor. Kádár János a kö­vetkezőket mondotta: Mindenekelőtt átadom önöknek, a Német Demokra­tikus Köztársaság minden dolgozójának a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét és legjobb kíván­ságait. A szocializmus és a béke hívei országhatárainkon túl is ismerik közös és igazságos ügyünk kima­gasló harcosait, azokat, akiket sorsuk felelős hely­re állított, akik híven szol­gálják népük érdekeit.­­ Ezért ismerik és tisztelik vi­lágszerte a német munkás­­osztály, a német nép hű fiát, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló vezető személyiségét, Walter Ulb­richt elvtársat. Nagy örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek önök között. Őszinte szívvel, igaz megbecsüléssel és szeretettel köszöntöm 70. születésnapja alkalmából Walter Ulbricht elvtársat, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam ne­vében. Szívből gratulálok ön­nek, kedves Ulbricht elvtárs, a magas kitüntetéshez. Erőt, jó egészséget kívánok, s azt, hogy még sok-sok éven át munkálkodjék mai kima­gasló őrhelyén, a német nép, a nemzetközi munkásosztály javára. Ulbricht elvtárs élete és tevékenysége immár öt évti­zede összeforrott és eggyé vált a német munkásosztály­nak a társadalmi felszabadu­lásért, az igaz emberi életért, a békéért folytatott harcával. Megelégedetten tekinthet vissza Ulbricht elvtárs hosz­­szú és küzdelmes életútjára, mert a harc nem volt hiába­való: itt, Európa szívében, a német földön, a fasizmus egykori fellegvárában létrejött, az­óta is szilárdan áll a he­lyén és napról napra job­ban erősödik a Német De­mokratikus Köztársaság, a szocializmus és a béke ha­talmas támasza. A nemzetközi imperializ­mus, a kapitalista világ mo­nopolista urai nehezen akar­ják tudomásul venni a nekik nem tetsző tényeket, a gyö­keresen megváltozott világ valóságát. A tény azért tény marad. Akár tetszik ez az imperialistáknak, akár nem, a Német Demokratikus Köz­társaság megszületett, él és élni fog akkor is, amikor a monopoltőke hatalma már csak a múlt rossz emlékévé válik. Ezen nem változtat semmiféle kommunistaelle­nes propaganda sem, mert ez nem az imperialisták tetszé­sétől, hanem a népek akara­tától függ. Egykor Bismarck és II. Vilmos szocialistaelle­nes törvényeikkel, majd Hit­ler soha nem látott barbár­sággal harcoltak a feltörek­vő munkásosztály, a dolgozó nép ellen, hatalmuk mégis elpusztult. Marx eszméje, a szocializ­mus és a német munkás­­osztály győzedelmeskedett, és német földön először megteremtette a szocialista államot. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe ma még nehéz körül­mények között munkálkodik a gigászi feladat, a szocialis­ta társadalom felépítésének győzelmes megoldásán. A német föld jelentős részén még a revansvágyó mono­poltőke az úr, a második vi­lágháború maradványait még nem sikerült felszámolni, Nyugat-Berlin helyzete még rendezésre vár, önök mégis szépen haladnak előre. Harc­edzett munkásosztályuk, a szocializmus zászlaja alatt tömörült dolgozó népük van, s harcukat a marxista-leni­nista élcsapat, a Német Szo­cialista Egységpárt és annak Ulbricht elvtárs körül tömö­rült központi bizottsága ve­zeti. Ez eddigi sikereiknek s egyben jövendő győzelmeik­nek is biztos záloga. A Német Demokratikus Köztársasággal szolidáris az emberiség nagyobbik és job­bik fele. Önökkel van a ha­talmas Szovjetunió, a kom­munizmust építő, nagy szov­jet nép, a szocialista orszá­gok népei, a nemzetközi munkásosztály minden for­radalmi ereje és a gyarmati sorsot lerázó népek. Önökkel van a föld minden országá­nak valamennyi tisztánlátó, békeszerető embere. Önökkel van, s minden alapvető céljukkal szolidá­ris a Magyar Népköztársa­ság békeszerető, szocializ­must építő népe is. Mi, magyarok a legjobb elv­társi egyetértéssel, testvéri módon dolgozunk és harco­lunk együtt ma is önökkel és a jövőben is ezt fogjuk ten­­ni. Nincs és nem lehet sem­mi kétség: a szocialista for­radalom ügye teljes és vég­leges győzelmet fog aratni német földön is. Kérem, fogadják még egy­szer a magyar kommunisták, a magyar munkások, az egész magyar nép legjobb kívánságait, újabb sikereket kívánunk a szocializmus épí­tésében az egész német nép javára végzett nagyszerű munkájukban. Járjon az önök harci sikereinek élén továbbra is és sokáig a mi közeli és kedves barátunk, az igaz német hazafi, az első in­ternacionalista, Walter Ulb­richt elvtárs. A beszéd végén Kádár Já­nos és Walter Ulbricht me­legen kezet ráztak, és meg­ölelték egymást. Kádár János és a magyar küldöttség tagjai este haza­indultak az Ostbahnhofról. Televíziós közvetítés A holnap délutáni berlini nagygyűlést a Magyar Tele­vízió is közvetíti 15.55 órai kezdettek RANDEVÚ NŐK A LEVEGŐBEN NŐK A PORONDON 5 nemzet­­­42 artistanője A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ júliusi műsorában London után — Róma előtt So­vány eredmény a­z az amerikaiak jagán eltávolítását tOBOIKOZOTt KÖVETELIK London, július 1. Stanley Levinson jelenti: Kennedy elnök a múlt hét végén 24 órát töltött egy London közelében levő kas­télyban, helikopterek, rend­őrkutyák, civilruhás detektí­vek védelme alatt, hogy átfogó megbeszélést foly­tasson Macmillan minisz­terelnökkel a NATO a bel­ső problémáiról, valamint a Kelet-Nyugat közötti kap­csolatok különböző vonat­kozásairól. Kennedy szombaton késő estig tárgyalt Macmillannel a vegyes nemzetiségű NATO- atomflotta felállításának le­hetőségéről. A megbeszélésen jelen volt még Lord Home, Thorneycroft, Heath, továb­bá amerikai részről Rush. Tegnap délelőtt újabb munkamegbeszélés volt, ek­kor a moszkvai atomfes­zere­lési tárgyalások esélyeit, a távol-keleti problémákat (Dél-Vietnam, Laosz), továb­bá a Brit-Guayana-i helyze­tet vitatták meg. Megbízható forrásokból szerzett értesülések szerint, csupán a moszkvai atomle­­szerelési tárgyalásokon kö­vetendő vonal tekintetében jött létre megállapodás, n­em sikerült csökkenteni a véleménykülönbségeket, ame­lyek a vegyes nemzetiségű N­ATO-atomflotta felállítása körül támadtak. Hír szerint Kennedy határozottan kö­vetelte Macmillantől a Brit- Guayana-t haladó kormány­­ elmozdítását, amelynek élén Jagan miniszterelnök áll. Az amerikai elnök ma, a déli órákban Rómába érkezik a Como-tó partjáról, ahol az elmúlt éjszakát töltötte egy luxusvillában. Még ma dél­után felkeresi az olasz kor­mány vezetőit, holnap pedig kihallgatáson jelenik meg a tegnap este megkoronázott VI. Pál pápánál. HELLASZI NAPLÓ 2. Sósvíz és olajfa Lábunk előtt a régi, az új és a modern Athén. Érdekes: a hetes szám nemcsak a nép­mesékben fordul elő gyak­ran, hanem a természetben is. Mint Rómának, Lissza­bonnak, Konstantinápolynak, a görög fővárosnak is hét dombja van. Mindegyiknek van élő le­gendája. Egy szíriai király unokája, Philoppapos mindig Athénben szeretett volna meghalni. Nem ott halt meg, de a görögöknek volt érzé­kük a síron túli megoldások­hoz: róla nevezték el az egyik dombot. Ha már meg­halni nem tudott itt Philop­papos legalább éljen Athén­ben örökké. A Knix-dombról Demosthenész dörgött, egy másikról később, időszámítá­sunk után 53-ban Pál apostol beszélt az új, furcsa és meg­foghatatlan istenről — alig­hanem épp azon a sziklán, ahol a legmagasabb törvény­szék, az Areiopag (ma is így hívják a legfelsőbb bírósá­got) megkegyelmezett Oresz­­tesznek. Táplálék és árnyék De hát a hét közül a leg­­festőibb és leghíresebb domb mégiscsak az Akropolisz volt és marad, istenek vetélkedé­sének színhelye. Úgy esett, hogy az őslakók védőszentet szerettek volna városuknak. Igen ám, de az istenek — mint az emberek — nemcsak nyájasak és ada­kozók, hanem szeszélyesek és féltékenyek is. Ha kiválasztanak valakit vé­dőszentnek, a többi meg­sértődhet és abból nagy baj lehet. Zeuszhoz fordultak hát a jámbor athéniek, jelölne ki ő valakit. Maga az istenatya is érezte azonban a feladat kényessé­gét és megbízta Poseidont meg Athénét, vetélkedjenek a város kegyeiért. A tenger szakállas istene — itt bá­muljuk a kútszerű nyílást nyakig a múlt vízébe me­rülve az izzó hőségben — szigonyával rést ütött a szik­lán és sós víz tört fel, a böl­csesség istennőjének lándzsái nyomán viszont olajra szök­kent szárba. A város ekkor már gyor­san döntött. — Sósvizünk van elég — mondták a vének —, de az olajfa táplálék és árnyék. Legyen szent ez a fa és ne­vezzük el a várost Athénéről. Itt áll az olajfa — a leg­utóbbit hetven esztendeje ül­tette a király anyja —, amiről ág jut az olim­piai játékokra. Ez az a fa, amelynek hajtását, a diadalmas béke szimbólu­mát, ezredévek óta hiába áhítja a világ. És itt áll a Parthenon, amelyről Perik­lész biztos kézzel lebbentette el a jövő fátylát, amikor megjósolta, hogy „örökké” Hellasz egyik legnagyobb be­vételi forrása marad. Ma is az­ Elginizmus Pedig hát az ember, a Hellaszt két évezreden át tipró idegen hódítók serege, többet pusztított itt, az Ak­­ropoliszon is, mint idő és elemek együttvéve, beleértve a földrengést. A török—velencei háború idején például a fellegvár­­védő pasa lőszerraktárnak használta a Parthenont. Itt van a legjobb helyen a pus­kapor — mondta — az euró­paiak csak nem zúzzák szét az európai kultúra egyik leg­szebb templomát! Tévedett. Murosini velen­cei vezér ágyút vonszolta­­tott a Philoppapos dombra, lövetett és talált. Másképp is fogyott a régi Hellasz. Lord Elgin brit kö­vet aranyórát ajándékozott a szultánnak és engedélyt ka­pott a törökök előtt közöm­bös műkincsek elszállításá­ra. Hat hajójából kettő el­süllyedt, a többi megérke­zett Albionba, köztük az Erektheion egyik tetőtartó nőalakja, kariatidája (Ka­riasz, Peloponezosz egyik vidéke. A legenda szerint a nők itt bezárták az örökké háborúskodó férfiakat, akik azzal büntették meg őket, hogy életük végéig súlyos terhet kellett tartaniuk. A lányok és asszonyok azonban derűs arccal viselték végze­tüket, mert úgy érezték, en­nél nagyobb áldozatot is hoznának a békéért.) Egy angol ezt írta: Jöjjetek fel, honfitársak az Akropoliszra, ha zúg a szél, s akkor meg­halljátok, mint zokog az öt testvér (az Erektheion meg­maradt öt kariatidája), az elhurcolt hatodikért. Azt még csak megbocsáta­nák a görögök a lordnak, hogy felbecsülhetetlen érté­kű rakományát átvitte Ang­liába, talán valóban menteni akart. De azt soha, hogy ő, a Saint James-i udvar követe a magas Portánál, eladta a kincset uralkodójának. Is­métlem: a görögök a síron túl is tudnak jutalmazni és büntetni. S ha valaki­­ megesik egyszer-egyszer­ű értékesítési szándékkal elcse­ni a régi Hellasz valamely maradványát, azt ezzel a szóval sújtja a megvetés os­tora: elginista. Harmat Endre (Folytatjuk.) PÁPAKORONÁÁZÁS A SZENT PÉTER TÉREN Tegnap este a római Szent Péter téren pápává koronáz­ták VI. Pált, a 65 éves Mon­­tini bíborost. A pápai tiarát Ottaviani bíboros helyezte VI. Pál fe­jére. Keresse fel július 4-én (csütörtökön) megnyíló BÖNGÉSZDÉNKET VII. Majakovszkij utca 101. sz. alatt! Nagy választékban vásárolhat kisebb értékű, de használható férfi- női és gyermek-RUHÁZATI CIKKEKET Nyitva 10—18 óráig. Szombaton: 9.30—15 óráig. A fenti áruféleségeket VII. Majakovszkij utca 78. sz. alatt vesszük át bizományba, előleg nélkül 30 napra. Nyitva 9—17 óráig. Szombaton 9—13 óráig. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT

Next