Esti Hírlap, 1964. február (9. évfolyam, 27-51. szám)

1964-02-01 / 27. szám

Asszonyom,ön nagyon ideges!... Vizsgálat 180 ü­zemben —A nők idegesebbek, mint a férfiak —‘Családi békétlenség, lármás munkahely, zsúfolt villamos a kórokozók között A nők idegesebbek, mint a férfiak. Ezt állapította meg egy tudományos előadás, amely a Textilipari Szakszer­vezetben hangzott el.­­4 Munkaegészségügyi Inté­zet, 100 üzem adatait véve alapul, felmérte az ideges megbetegedések okait. A tapasztalat először is azt mutatta, hogy nő a® ideges megbetegedések száma. Száz dolgozó közül 1962-ben 3,25 százalék volt a megbe­tegedési arány. Azokban az iparágakban — építőipar, kohászat, bányá­szat —, ahol kev­és nő dolgo­zik, jóval három százalék alatt maradt ez a mutató. Ér­demes viszont idézni, hogyan emelkedik a „lányos házak­nál’’ az arány. Ruházati ipar 7,83% Gyógyszeripar 6,31*# Textilipar 4,67% A három iparág, amely a legtöbb nőt foglalkoztatja, jó­val meghaladja az ideges megbetegedések átlagszintjét. A tudományos kutatók a té­nyek rögzítésénél tovább mentek. Mi okozza a gyako­ri idegeskedést? Az üzenten kívüli problé­mák előidézője többnyire a családon belüli békétlenség. Sok az elvált asszony a be­tegek között. Ideges természe­tük kergette-e őket a válásba, vagy éppen családi életük rendezetlensége idézte élő be­tegségüket? Az esetek több­ségében az utóbbi derül ki. Az üzemen kívül jelentkező problémák között egyébként még két jelentős tényezőt ta­láltak: a megoldatlan lakás­­helyzet és a közlekedésben szenvedett bosszúságok. Bár nem meglepőek és nem újak — összefoglalva mégis érde­kesek azok a jelenségek, ame­lyek az üzemein belül a kór­okozói a dolgozó idegrendsze­re romlásának. A leggyakrabban a zajpa­­naszok szerepelnek a tatán. Aki járt már textil­gyárban, szövödében, az jól ismeri a látogatónak szinte elviselhe­tetlen, de a dolgozóknak meg­szokott géplámpát. A megszo­kottat jobb lenne idézőjelbe tenni, hiszem éppen az ideg­­rendszeri megbetegedések vizsgálatakor derült ki, hogy ez a lárma nem is olyan „megszokható”. Természetes, hogy máról holnapra nem le­het kicserélni egy egész ipar­ág gépparkját, de helyi in­tézkedésekkel úgyszólván mindenütt lehetne csökkente­ni a zajt. A munkahelyek rossz meg­­vitágítása is okozhat ideges természetű panaszokat. Kór­okozóként jelentkezik még a levegő összetétele, páratar­talma, szennyezettsége, az üzemen belüli, különböző emberi közösségi kapcsolatok hiánya, a szervezetlenség. Különösen az oktalan állás­idő és az ezt követő hajrá idegesíti az asszonyokat. Vé­gül, de nem utolsósorban je­gyezték fel a szociális ellá­tottság hiányait. Néha egy el­hanyagolt, piszkos öltöző egész napra rossz hatással van a dolgozóra. Rossz családi élet, zsúfolt villamos, lármás munkahely, piszkos öltöző. Különböző rendű és rangú okok keserí­tik meg sokak életét. Elhatá­rozással, jóindulattal, figye­lemmel, esetenként egy kis fáradsággal szebbé, nyugod­­tabbá lehetne termni hétköz­napjainkat. Sáros Mária JANUÁRI PESTI E LEG­­EK Páger lekörözte Anita Ekberget... Vacogó statisztika * .4 sál és akiknek nem jutott • Erdőből a bálba Nemcsak a tél miatt kevés a kalauz • Marii néni a hideg vízben A LEGHOSSZABB ember­sor a mozpénztárak előtt ta­lálható, abban az öt pesti moziban, amely a Hattyúdalt játssza. A Szikra mozi előtt például reggel, pénztár­nyi­táskor már 250—300 ember sorakozik. Ha gumiból volna a mozi fala, az volna jó: há­­romszor ennyi jegyet tudná­nak naponta eladni. A Hattyúdal egyébként még egy „leg”-et hozott: hosszú idők legnagyobb film­­színészi alakítását. A színész, Páger Antal, e hónapban nem kisebb riválisokat kö­rözött le, mint Anita Ekber­­get és Sophia Loreni, a Boc­caccio 70. sztárjait. Pesten ehhez aligha kell kommen­tár... A LEGHIDEGEBB nap múlt szerdán, 22-én volt: hajnalban mínusz 15 fokot mutattak a pesti hőmérők. S mi még csak nem is panasz­kodhatunk. A keleti határ­szél lakói mínusz 25 foknál dideregtek. És még egy „jég”: a legsze­szélyesebb nap, 23-a volt, amikor elkezdtünk kibújni fagyos köddunyhánk alól: plusz 2 fokot mértek Budán és mínusz 11-et a Ferihe­gyen. A LEGMELEGEBB divat­sztár a boltokban található, azazhogy volt található. Ja­nuár 16-e a történelmi dá­tum, amikor feltűntek a ki­rakatokban a skót mohaiz­­sálak ,­s néhány nap múl­va­ hírük­ hamvuk sem volt. Csak­ azt tudnám, hogyan került az egész országban el­adott 16 ezer darabból a Nagykörúton sétáló minden második pesti ember nyaká­ra moharzsál ? Vagy tán csak az látja így, akinek nem jutott? A LEGVIDÁMABB bál­nak a ma esti erdészbál ígér­kezik, a Gellért Szálló összes termében. Az éttermi dolgo­zók legalábbis már most vi­dámak: az elmúlt évek ta­pasztalatából tudják, hogy egyetlen bálon sem fogy annyi étel-ital, mint amikor az erdészek mulatnak. Régi iskolatársak, az ország két végébe vetődött jó barátok borulnak egymás keblére, s nem fukarkodnak a pénzzel. És soha annyi fenyőgally nem díszíti a termeket, mint ezen az éjszakáin. Ja, könnyű az erdészeknek!... A LEGFÁRADTABB a kalauznő: — Mikor volt utoljára sza­badnapon, kalauz néni? — Mikor is? Január 9-én. Az 59-as villamos Moszkva téri melegedőjében a „sza­badnap” hallatára megs­ára­sod­ik a panasz: — Máskor is volt hideg tél, mégsem volt ekkora munka­erőhiány a vállalatnál. Nincs nap, hogy le ne szerelne va­laki — mondja egy tapasztalt kocsivezető. — De hibás azért a vállalat is. A beosz­tásoknál nem veszik tekin­tetbe kéréseinket. Gyakran naponta váltogatják a beosz­tást. Sokszor nem is tudjuk kialudni magunkat. Így az­tán nem csoda, ha vannak, akik húszévi szolgálat után is kilépnek. A LEGELSZÁNTABB pes­ti ember, a hideg januári reggeleken se irrol­tt­­lé­t a szabadban való issaásról. Az elszántak közül is a legel­szántabb Márti néni. Idén a nyolcvanharmadik évét ta­possa, de huszonöt-harminc percet még most is úszik egy­folytában. A zuhany felé tart­va így dohog: — Tavaly még meg se kottyant háromnegyed óra úszás, most pedig már egy félóraitól is kifáradok. Csak azt tudnám, mi lehet ennek az oka?... Fencsik Flóra VÁSÁROLJON TELEVÍZIÓT! Fővárosi KERAVILL boltokból Éppen rexeztünk és éppen kiugrott az a csámpás piros golyó a százas lyukból, amikor bejött a sportklubba a kis Bözse, hogy — Katica néni, tessék adni egyforintos csokit — és Katica néni a falhoz támasztotta a dákót, a pult mögé meg! és nem jött vissza. — Mi lesz, nagysád! — kiáltottam, de ő rám se né­zett, mozdulatlanul állt a pult mögött és figyelte a gye­reket, aki a csokit majszolva erőlködött a bejárati ajtó ki­lincsénél, míg végre sikerült lenyomni. — Mozduljon már, az isten áldja meg — kiáltottam új­ból én türelmetlenül mert végre nyerésre álltam. — Játszanak nélkülem . .. — mondja Katica csende­sen. — Hát ilyet nem lehe csi­nálni! — De lehet — feleli és egy hirtelen mozdulattal befor­dul a raktárba. — Most mi van?! — nézek a többiekre tanácstalanul. — A női lélek kiismerhe­tetlen — bólogat Dezső bácsi aki közöttünk a legbölcsebb Persze, ez sovány vigasz, amikor végre itt lett volna az alkalom, hogy győztesei­ hagyjam ott a rexasztalt Játszottunk még néhány par­tit, de az már nem volt az igazi. Lassan-lassan majd­nem mindenki elszivárg, , de engem a makacsság visz­­szavitt a pulthoz, ahol Kati­ca a poharakat mosta. A bá­dogtartályban indulót dobik a víz, egyébként csend vol a helyiségben. Figyelem az arcot, de a zárt vonások­r­em árulnak el semmit a szomo­rúságon kívül. — Most mit bámul?! — Mielőtt bejött... löki hozzám a szavakat dü­hösen. — Meglógtunk a vereség­től?! — kérdezem mosolyog­va. — Magának nem kell még hazamenni? — néz rám vil­logó szemekkel. Piros orra elárulja, hogy sirt. — Úgy tudom, hogy zár­óráig a vendég az úr. — Ma előbb lesz záróra, s akinek nem tetszik, az fir­káljon a panaszkönyvbe. — Még a férje se futott be... — Ahogy maga téved. — Itt van? — Nincs itt és nem a fér­jem. Csak úgy élünk ... — Az se tragédia — mon­dom és rákönyökölök a pult­ra. — Ma már nem csinálunk ügyet az ilyesmiből. — Szokott maga álmodni? — Ha két adag borjúpör­költet vacsorázom, csak ak­kor. Szeretném, ha nevetve, de nem nevet. — Én a kislányáról szok­tam álmodni... — mondja csendesen és megáll a keze, elnéz az ajtó felé. — Olyan nagy szemei vannak, mint a kis Bözsének . . Pedig még sosem láttam az életben . . — Álmodjon fiúkról - mondom mosolyogva — ilyen csinos asszonyhoz rá v való, nem a kislányok. — Az utóbbi időben gyak­ran álmodom vele. . . (nem­­ hallja, mit mondtam), ne szól, semmit se mond, csa néz azzal a nagy szemei­vel — Mondtam már, hogy ál­modjon fiúkról. Csak most figyel rám. Arc­vonásai megkeményednek, a kezek újból mossák a poha­rakat. — Jó magának — nézi mérgesen az arcom. — Örülnék, ha nekem is elmondaná, hogy miért. — Mert békébe hagyja a más gyereke, azért. — Igaza van, hülyésked­tem — mondom komolyan, mert látom, hogy a veszeke­dés és sírás határán van. — Rögtön értettem az egészet, csak azt akartam, hogy jó­kedvű legyen. Nem sikerült, mit csináljak, ha ez jött ki... — Én sem voltam mindig ilyen, nehogy azt higgye .. . — mondja és megtörli vizes kezét, majd kihúzza a pénz­tár fiókját. — Legjobb volna már nem élni .. . — Ez lenne csak kolosz­­szális ostobaság. — Sokszor meg úgy gyű­lölöm azt a szerencsétlen embert, hogy a fejem is bele­fájdul. A feleségét is gyűlö­löm. — Talán le kellene zárni az egészet... — Nem talán, hanem biz­tosan — mondja határozot­tan. — Még ma este pontot teszek a végére. Fiatal va­gyok, miért toljam el az éle­temet, nem igaz? Röviden, hidegen kiadom az útját és kész. Nézem a kihúzott fiúk fölé hajló arcot. A szomorú vonások ugyanazok, mint a nevetők. Azután történik va­lami belül, eltűnik a derű, s ettől az arc­ átrendeződik. De ugyanígy hatnak a külső dol­gok is. Most például a csend­ben felsír a bejárati ajtó. Katica felnéz és a szomorú­­ágot egy pillanat alatt meg­­emmisíti az öröm. Nem fordultam meg, tud­­tam, hogy az a férfi jött. Resold Ferenc Tiszta vizet a palackkal lesz-e idén elég ásvány­i tavalyi forró nyáron sok gondot okozott az ásványvíz, és éppen a legmelegebb napokon volt kevés. Olvasóink pa­naszai alapján akkor felkerestük az ásványvízüzem igazga­tóját, aki elsősorban az üveghiányra hivatkozott. Véleményé­nek jogosságát vitatta a Magyar Nemzeti Bank. E vita alap­ján kerekasztal-tanácskozásra hívtuk meg a Fővárosi Ás­­ványvíz- és Jégüzemi Vállalat, a Magyar Nemzeti Bank, a Konzervipari Tröszt, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fővárosi Tanács ipari osztályának illetékeseit. AZ ÜZEM ÉS A BANK képviselői a jóváhagyott terv alapján közösen határoztak meg, elegendő volt a terv teljesítéséhez. De nem így a legmelegebb napokban, ami­kor sokszorosára emelkedett a kereslet. Ekkor kiderült: az üvegek forgási idejét kell in­kább gyorsítani, mert a vál­lalat tervezett termeléséhez elegendő a tizenhat napról tízre leszállított forgási idő. A Nemzeti Bank képviselői leszögezték, hogy az üzem kihasználatlan ásványvizes üvegért nem fizetett büntető kamatot a múlt évben. Ezzel le is zárult az üzemi bank­vita. S miről van még szó? „MÓDOSÍT" A NYÁR Arról, hogy bonyolult a palackbeszerzés. Negyedév­vel előre kell igényelni, s A vitázók megállapították: az üvegkészlet, amelyet a vállalat vezetői, az irányító szerv és a Nemzeti Bank víz ? • Kerekasztalvita a szerkesztőségben amikor a vállalat rendel 200 ezer palackot, az üveggyár közli: csak egymilliót haj­landó gyártani. S mert az üveg drágább, mint benne a víz, megfontolandó, mennyi ideig, hány darab áll kihasz­nálatlanul. A bank büntető szankciói népgazdasági érde­ket védenek. A vállalat vi­szont — éppen a kamattól tartva — nem mer ilyen apk palackot beszerezni .. . A terv számaihoz van el­ég üveg, de az élet, a nyár „mó­dosítást nyújtott be”, ám változtatni már nehéz. A VÁLASZ NEM BIZTATÓ S mi lesz az idén? A szakfelügyeletet az Élel­mezésügyi Minisztériumtól most a Konzervipari Tröszt vette át, ahol már kidolgoz­ták az ásványvíz — idény­­cikk jellegének megfelelő — szállítási és gyártási szabá­lyokat, intézkedést terveznek a nyári üveghiány megszün­tetésére. Rendben van tehát az ás­ványvíz ügye? A v­álasz rö­vid, tömör és nem biztató. Nincs rendben. Az Erzsébet-híd építése miatt ugyanis a Döbrentei téri üzem előtt nem állhat­nak meg többé a szállító gépkocsik. Eddig a vállalat üdi­tóttal-termelésének hat­van százaléka készült ebben az üzemben. S mert a rako­dás lehetetlenné vált, az üdítőital-gyártás egy részét a Szigetre kell telepíteni — itt viszont emiatt csökken az ásványvízgyártás. — Nem számított erre a vállalat? — A tröszt idejében gon­doskodott, s egy — óránként 6000 palack teljesítményű — töltőgépet szerzett be kül­földről. A gép a Margitszige­ten áll, mert nincs helyiség, ahol felszerelhetnék. Átme­netileg — még a meleg hó­napok előtt — kell új helyet találni az ásványvízüzem­nek, jó vizű források közelé­ben, ahol független lehet a munka a vízveze­ték-háló­zattól. Különben Budapest ezen a nyáron is csak fele annyi ásványvizet kaphat, mint tavaly. A kérés a tizenkettedik órában hangzott el: sürgős intézkedésre van szükség! A távlati fejlesztési tervekben Csillaghegyre, a Tétényi úti forrásokhoz és Pesthidegkút­­ra akarják építeni az új üze­met — de mi lesz az idei nyáron? D. R. Hétfőtől: új útvonalon fár a Vö-tes metárntsa Hétfőtől megváltozik a 20- as autóbuszok útvonala: ezentúl­­ az autóbuszok elke­rülik a Balzsam utcai sorom­pót, amelynek ismételt zár­­vatartása miatt sokan késtek el munkahelyükről. A 20-as és a 20/A autóbuszok a Ret­tter Ferenc utca, Dolmány utca, Béke út, Pozsonyi út, Leib­stück Mária utca, Tél ut­ca és Rózsa utca útvonalon közlekednek. Később — mi­után a Szabadságharcosok útján a most kezdődő csa­tornaépítés befejeződik —, a 20/A számozású autóbuszok a Szabadságharcosok útjának érintésével járnak majd. Vasárnap 2 órakor M.N­O­VIHSZM

Next