Esti Hírlap, 1964. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1964-08-01 / 180. szám

Vissza a feladónak 1100 BALLONKABÁT TÖRTÉNETE ♦ MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG MI A FONTOSABB, HA EXPORTRENDEZÉS A TÉT — Vissza a feladónak! — ezzel a címzéssel érkezett ezerszáz export ballonkabát a Szovjetunióból a Május 1. Ruhagyárba. Már az üzletkötés idején, júniusban jelezte a MODEX Külkereskedelmi Vállalat, hogy a kabátok minősége nem kielégítő, a vevő elége­detlen. A mintát a divatbe­mutatón szépen kivasalt, alakra szabott kabátokból választották ki, az árubemu­tatón pedig már gyűrött, rán­cos ballonokat kínáltak a szép modellek helyett. Az elégedetlenség miatt majd­nem meghiúsult a rendelés. A külkereskedelmi vállalat kérésére a Szovjetunióba uta­zott a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatója és a Vörös Október Férfiruhagyár fő­mérnöke, hogy személyesen győződjenek meg a hibákról. Ott kivasalták, kijavították az árukollekciót, s ekkor a vevő hajlandó v­olt vásárolni. A később szállított 1100 ka­bátot azonban visszaküldték, nőségi ellenőr veszi át a ka­bátokat. Mindez azonban csak tüneti kezelés, a lénye­gen még nem változtattak: ma is a mennyiség az ural­kodó. Az 1100 kabát nem nagy tétel. Mégis intő jel, hogy a gyár lemaradt a világszínvo­naltól. Az igyekezetben — hogy minél többet termelje­nek — nem figyeltek a lé­nyegre: áruikat csak akkor értékesíthetik, ha jót és szé­pet adnak. Ahogy néhány munkás megjegyezte: inkább legyen kevesebb a szállít­mány néhány ezer kabáttal, mint hogy az egész piac el­vesszék és minőségi kifogá­sok miatt fontos, értékes ex­portmegrendelések maradja­nak el. Bögre Katalin A vevő a jobbat keresi — Most sem kirívóbbak a minőségi hibák, mint más­kor — mondja most a gyár főmérnöke. — Az igényesség fokozódott itthon is, külföl­dön is. A ruhaipar fejlődik. Jugoszláviában, Csehszlová­kiában ma szebb ballont gyártanak, mint nálunk. íz­léses, szép termékeket készít a szovjet ruhaipar is, a vevő pedig mindig a szebbet vá­lasztja. Ezért ha versenyké­pesek akarunk maradni, na­gyobb gondot kell fordíta­nunk a minőségre. — Sajnos, a mi gyártási módszerünk sok kis hiba for­rása. Ferde a varrás, tisztá­zatlan az öltés, ráncos a ka­bát.. Figyelemmel ezt el le­hetne kerülni, de az embe­rek megszokták a sietséget és nem fordítanak időt a gondo­sabb munkára Több időt A munkások között is élénk visszhangot keltett az ügy, s a röpgyűlés, ahol meg­vitatták, mit kifogásolnak a ballonkabátokon. Sokan azt állítják: a napi 170 ballon­kabát — azaz fejenként öt darab — túl magas mennyi­ségi követelmény. Bilek Gusztávné brigádvezető és társai már többször kérték: hadd fordíthassanak több időt az exportmunkára. Bárhogy igyekszünk is, a szalagmunka nem szalon­­munka, az export követelmé­nyei szerint pedig azt kelle­ne adnunk — mondta Tóth Ferenc. Nem nagy tétet, de... A röpgyűlés óta valame­lyest javult a minőség, s eh­hez — a vitán kívül — bizo­nyosan az is hozzájárult, hogy néhány szalagvezetőt felelősségre vontak és új mi- KÉSZPÉNZÉRT is vásárolunk keleti és magyar SZŐNYEGEKET Kívánságára lakására megyünk. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. IX. Kinizsi u. 12. sz. T.: 189—646. 187—940. A legkínzóbb: a bölcsességfog Legstabilabb: a szemfog * * A kritikus pont: a középtől számított hatodik Egy év alatt 2 409 084 fogat húztak ki az országban. Ta­pasztalat szerint a szájüreg legkritikusabb pontja a kö­zéptől számított 6. számú zápfog. A tejfogak után ez nő ki legelőször, ha nem ápol­ják, hamar tönkremegy. A legtöbb álmatlan éjsza­kát a bölcsességfog okozza. Néha alig tud kibújni, s fáj­dalmas gyulladást idéz elő. Ha pedig tönkrement, akkor az orvost is alaposan meg­­izzasztja, mert a bölcsesség­fog nem egy vagy kettő, ha­nem három, sőt, néha négy gyö­kérrel ékelődik az állka­pocsba. A legstabilabbaknak a szem­fogak bizonyultak, a legrit­kábban lazulnak és a statisz­tika szerint ebből húzatják ki a legkevesebbet. A felső 1-es számú metszőfog eltávo­lítása egyszerű, mégis az or­vosok mindent megtesznek az esztétikailag is fontos elülső fogak megmentéséért A leg­újabb felmérések szerint ha­zánkban 350 ezer embernek teljesen egészséges, eredeti a fogso­ra, azonban nagyon kevesen tud­ják megőrizni 32 ép fogukat 65—70 éves korukig. 2 )erna osc/af *\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\v. PARÁZS ÉS IHAUMIZŐ Régen, ha valamelyik eny­ves kezű felebarátunkról esett szó, azt mondtuk rá, hogy csak parazsat és ma­lomkövet nem lop. A népi véleményt módosítani kell, mert olvasom, hogy dézsmál­ják az utcai virágokat, s a kővázákból is nem egy esik áldozatul a gyűjtő szenve­délynek. Ami a világot illeti, min­dig akadt rá tolvaj, de hogy mindenestől, az nem közön­séges. Ami engem illet, ösztö­nösen kerülöm a rettentő méretű edényeket. Valahogy a tudat alatt félek, valaki rám szól, hogy segítsem meg­emelni, és a puszta gondolat­tól is meleg verejték fut le a hátam közepén. Kik lehetnek azok az izomkolosszusok, akik a 3—5 mázsás csészét fölkapják és elszaladnak vele az éji homályban? ★ A Silezia nevű krakkói ci­­garettát kóstolgatom, csinos csomagolású, füstszűrös, jó. Nekem legalábbis ízlik. És örömmel állapítom meg, hogy a lengyel fináncok láb­szára semmivel sem sat­nyább, mint amilyenek a Kossuth parazsát szokták há­rom felé repeszteni. ★ Kis kék papirusz a kocsi ablakán: UDVARIASSÁG A KUL­TURÁLT KÖZLEKEDÉS ALAPJA. Igaz, igaz. De azért egy sorral megtoldanám. ÉS VALAMIVEL TÖBB VILLAMOS. •­ Nézem a vidor plakátot. Súlyosnak ígérkező baleset, a motoros éppen vágódik ki a nyeregből, és bár a megraga­dott pillanat egy kissé nyug­talanító, szája fülig érő neve­tésbe szalad. Miért? Megmagyarázza a szöveg: SZERENCSÉJE VOLT, BU­KÓSISAKOT VISELT! A szerencse forgandó és megjelenési formája sokféle. Sisakkal esni — gondolom — kedvezőbb, mint anélkül. Mindazonáltal megnéznék magamnak egy szerencsés fickót. Kíváncsi vagyok, hogy amiközben fejjel röpül a fal­nak, valóban ily szertelen ka­cagás ül-e az ajakán, vagy csak amolyan elégedett mo­soly? * — Hosszú ujjú, fehér ing a divat — figyelmeztet felesé­gem, amikor veszem föl a szürkét a röviddel. A járókelők egy tizede va­lóban azt hord, cserélem hát, s indulok befelé. Meleg. Meleg? Egyszerű a megoldás, az ember felgyűlt. Könyök fölött szép hurká­ba törve a gondosan vasalt ujj, de mindenki láthatja, hogy tulajdonképpen hosszú, tehát divatos.­­ Olvasom a sportrovatban, hogy újabban kezd eldur­vulni a labdarúgás. Rémlik, mintha tavaly is ol­vastam volna effélét, sőt, két éve is, egy azonban bizo­nyos. Negyven éve írtam az első sporttudósítást a mi kis városunk helyi derbijéről, és a szigorú beszámoló e sza­vakkal kezdődött: „Újabban kezd eldurvulni a futball.” (Utána nagy he­lyesírási vitánk volt az öre­gekkel, azt mondták, hogy a labdarúgás nem futball, ha­nem football.)­­ Árva gólya áll magában, a szigeti kis állatkert egy sar­kában. Árva, esetlen és jaj­istenem, de szutykos szegény­ke. „Felrepülne, messze száll­na, csakhogy el van metszve szárnya”... idézi valaki a költőt, ám Jutkának nem ez a gondja. Hároméves, a mama lelkendezve mutatja: — Ő fogja hozni majd ne­ked az Öcsikét! Nézi Jutka, nézi és szól: — Nem kellene ezt beadni előbb a Patyolatba? Kissó Új térkép a soroksári Duna-ágről A soroksári Duna-ág árte­rületének helyfoglalásairól készítettek térképet, mert a régi az utóbbi esztendők ada­tait már nem tartalmazta. Körülbelül 150 bérlő adatait vették fel. Találtak olyano­kat is, akik nemcsak nyara­lót, hanem családi házat épí­tettek engedély nélkül. A POSTÁS... — Zenés üdvözletet hoztam ... Emberek, álarcban Az álarc egykoron templo­mi szent arcfedő, lovagi harc rostélya, a dumas-i romanti­ka kelléke, karneváli mulat­ság maszkja volt. Ma: mun­kaeszköz. Véd víztől, tűztől, gáztól, óv­forróságtól, sugár­zástól. Képeinken napjaink álarcos emberei. Bányamentők a föld alatt Sebészek műtét közben Izotóp-vizsgálat Kísérlet előtt az atomener­gia bizottság munkatársa. (MTI-fotó Bara felv )

Next