Esti Hírlap, 1964. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1964-09-01 / 205. szám
Azok a szárnyak... A nyugatnémet politikai élet zavaros állóvizében tekintélyes hullámokat vetett egy — korántsem illatos — levélke, amely a Frankfurter Allgemeine hasábjain látott napvilágot. A szerző ugyanis azt fejtegette a levélkében, hogy „a kormánypárt tagjai igenis bírálhatják a kancellárt, s ezért senki nem tehet szemrehányást nekik”, mert „a kancellár csak a párt jóváhagyásával alakíthatja ki politikáját”. Miután pedig Nyugat-Németországban a Strauss-féle színskálában akadnak elegen, akik „igenis bírálják” a kancellárt, az olvasók újabb támadás kezdetét sejtették a levélke mögött. Gyanújukat csak megerősítette, hogy amikor az aláíráshoz értek, ismerős név ötlött a szemükbe. Konrad Adenauer. Már megint az öregk kaphatták fel a fejüket. Ám ezúttal hiába. Mert, amint a keltezésből kiderült, nem a rhönedorfi villa magányába visszavonult és korántsem szürkülő eminenciás volt a levélke szerzője, hanem egy másik Konrad Adenauer. A kölni. A rhönedorfi fia. Mit mondott az öreg exkancellár, amikor hírül vette, hogy a fia „plagizál”: a rhönedorfi Adenauer legkedvesebb gondolatait fejtegeti önként vállalt buzgalommal? Ezt mondta: „Ha egyszer a gyerekek kirepültek a fészekből, hagyni kell őket. Nem szabad lenyesegetni a szárnyukat...” A Frankfurter Allgemeineben napvilágot látott levélből ítélve, az idősebb Konrad Adenauer nem is nyesegeti azokat a szárnyakat. Sőt... (sp) Babona és párhuzamok A Newsletter című amerikai, republikánus párti újság kabalás, vagy olvasóinak babonásságában bízik? Inkább az utóbbira gyanakszunk. Ez okból közölte a lap legutóbbi számában a Lincolnra és Kennedyre vonatkozó párhuzamos adatokat. Nevezetesen: mindkét elnök harcolt a négerek egyenjogúsításáért. Mindkettőjüket pénteki napon gyilkolták meg. Mindketten feleségük oldalán haltak meg, hátulról kapott fejlövés következtében. Abraham Lincoln 1860- ban, John F. Kennedy 1960- ban vonult be a Fehér Házba. Mindkét államférfi vezetékneve hét betűből áll. Lincolnné is, Kennedyné is, férjeik elnöksége idején, elvesztettek egy-egy fiúgyermeket. Lincoln gyilkosának neve 15 betűből áll: John Wilkes Booth. Az állítólagos Kennedy-gyilkos, Lee Harvey Oswald neve betűinek száma ugyancsak 15. Mindkét meggyilkolt elnök utóda az USA déli államaiból származott s mindkettőt Johnsonnak hívták. Andrew Johnson, Lincoln utóda, 1808-ban született, Lyndon B. Johnson pedig 1908-ban. S most jön az utolsó párhuzam, amelynél kilátszik a tendencia lólába: ennek a kedvéért írták az egészet. Andrew Johnsont egy G. kezdőbetűs republikánus párti elnök, Ulysses Grant követte. Szavazzatok tehát, híveim, már csak a párhuzam kedvéért is, a mostani Johnson elnök G. kezdőbetűs republikánus párti utódjára, Goldwaterre... (bt) Élelmiszerjegyek az amerikai szegényeknek Washington, szeptember 1. Johnson elnök hétfőn este aláírta azt a törvényt, amelynek alapján a szűkös anyagi viszonyok között élő családok élelmiszerjegyeket kapnak, s azokkal olcsóbban vásárolhatnak élelmiszereket. Ez az intézkedés a Johnson által bejelentett „Háború a nyomor ellen”-terv egyik első lépése. Az elnevezés egyúttal a gazdasági szanálás bizonyos módját is takarja, mert az olcsóbban árusított élelmiszerek az Egyesült Államok mezőgazdasági termékfeleslegéből kerülnek ki. 45 éves az Egyesült Államok Kommunista Pártja Moszkva, szeptember 1. A Pravda ma közli Elisabeth Gurley Flynn cikkét abból az alkalomból, hogy fennállásának 45. évfordulóját ünnepli az Egyesült Államok Kommunista Pártja. A cikk ismerteti a párt megalakításának történetét és az elmúlt 45 esztendő alatt megtett dicső harci útját. „Nem volt könnyű és nem volt egyszerű az utunk a világkapitalizmus fő fellegvárában. Lakásunkon és munkahelyünkön lehallgatják telefonbeszélgetéseinket. Az FBI ügynökei járnak a nyomunkban. Postánkat felbontják. Az FBI megfigyelése alatt álló párttagok elvesztik a munkát. Kémeket küldenek a párt soraiba, akik mesébe illő összegeket kapnak azért, hogy tanúskodjanak ellenünk a bíróságon” — írja Elisabeth Gurley Flynn. A pártnak 1948 óta létéért kellett küzdenie a Smith-, a McCarran- és a Landrum- Griffin-törvény szorítóiban. A mccarthysták, az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tagjai és a hozzájuk hasonlók üldözik a párt tagjait, és minden haladó embert. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja azonban állta a harcot mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben és helyes irányvonalat jelölt meg mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben. A párt időszerű feladatairól írva, a cikkíró rámutat arra, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja ma egyfelől a Goldwater szenátor szélsőséges jobboldali politikájában, másfelől a kínai vezetők szélsőséges dogmatikus álláspontjában rejlő veszélyek ellen küzd. ■k A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Egyesült Államok Kommunista Pártját. A szovjet kommunisták szívből köszöntik az amerikai kommunistákat és sikereket kívánnak nekik az amerikai nép létérdekeiért, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott önfeláldozó harcukhoz. Reggeli sétalovagláson a demokrata párti „éllovasok”: Johnson elnök és elnökjelölt, Humphrey alelnökjelölttel, a texasi LBJ-farmon. CMTT-telefoto) ZÁTONYRA FUTOTT A JACHT Margit hercegnő tengerbe esett Az utánaugró Aga khán mentette meg Olbia (Szardínia szigete), szeptember 1. Margit hercegnő, az angol királynő húga és férje, lord Snowdon három hetet töltöttek Szardínia szigetén Aga khán vendégeként. Az utolsó napon az izmaelita szekta ifjú feje meghívta előkelő vendégeit Amaloun nevű luxusjachtjára. A jacht azonban víz alatti sziklazátonyra futott és a váratlan rázkódtatástól Margit hercegnő átesett a fedélzet korlátján a tengerbe. Agaikhán azonnal utánaugrott, majd a legénység által közben ledobott gumi mentőtutaj segítségével ismét a hajóhoz vitte. A jacht egyébként nem tudott tovább haladni és rádión kért segítséget. Egy kisebb gőzös és egy halászhajó vette vontatókötélre. A szerencsés kimétetű baleset után Margit hercegnő és férje Agakhán magánrepülőgépén visszautazott Londonba. ,,Wagner-sztriptíz“ München, szeptember L Az egyik müncheni éjszakai mulató újfajta sztriptízzel kísérletezik. A Richard Wagner sztriptíz címmel hirdetett műsor fénypontjaként középkori jelmezbe öltözött hölgy jelenik meg az ez alkalommal Wagner-arcképpel díszített pódiumon és a Lohengrin nászindulójának hangjaira az alkalomhoz illő „ünnepi méltósággal” hántja le magáról a középkori ruhadarabokat mindaddig, amíg — a konferanszié szavaival élve — „Brabanti Elza sex-Elzává változik”. /VA/VWWWVVWVAA/VWW/VWWWVVWWWWWV VARIA SZOBABERENDEZÉST és sok értékes tárgyat NYERHET! 1964 szeptember hónaptól 3 hónapon keresztül az ELŐFIZETÉSES lottószelvények vásárlói között „LOTTÓ OTTHON” pályázat indul. Pályázati feltételek az ELŐFIZETÉSES LOTTÓSZELVÉNYEK hátoldalán! VVVWWWVVWVWVWWWWMVVWVWVVVWWW' SZIHANUK: Kambodzsa megáll amerikai segítség nélkül is Phnom Penh, szeptember 1. Szihanuk kambodzsai államfő a Népi Szocialista Egyesülés 17. kongresszusának megnyitásakor elhangzott beszédében rendkívül komolynak mondotta a délvietnami helyzetet. Figyelmeztette az angolszász hatalmakat, ha továbbra is halogatják a nemzetközi értekezlet összehívását a délkeletázsiai helyzet megvitatására, könnyen megtörténhet, hogy egyszer s mindenkorra kisöprik őket a mlág e térségéből. A kambodzsai államfő az ország gazdasági helyzetére vonatkozó beszámolóban emlékeztetett rá, hogy amikor 1963 végén, amerikai segítség nélkül, hozzáláttak a gazdasági reformok végrehajtásához, voltak olyan jóslatok, hogy az amerikai támogatás nélkül hat hónapig sem biztosítható az ország függetlensége. Nyolc hónap eltelt — mondotta az államelnök — és Kambodzsa megáll a lábán, és ügyei jól haladnak. A kongresszus támogatásáról biztosította a kormány gazdasági reformprogramját Új kormány Szomáláiban Mogadiscio, szeptember 1. Abdirizak Hadzsi Husszein miniszterelnökkel az élen megalakult Szomália új kormánya. Az előző kormány, amelynek miniszterelnöke szintén Husszein volt, július 13-án mondott le, mert a parlament bizalmi szavazásán vereséget szenvedett. Az új kormányt két új miniszterrel egészítették ki. Keating kontra Kennedy A Köztársasági Párt New York állambeli konvencióján Kenneth Keating szenátort jelölték ismét New York állam republikánus párti szenátori tisztségére. Keatingnek, aki nem volt hajlandó támogatni Goldwater elnökjelöltségét, egyetlen ellenfele Robert Kennedy jelenlegi igazságügyminiszter lesz. Polaris rakéták a Csendes-óceánon A japán kormány, figyelmen kívül hagyva a japán nép akaratát, teljesítette Washington régi óhaját: októberben már amerikai atomtengeralattjárók jelennek meg japán kikötőkben. Az erre vonatkozó bejelentéssel egyidőben a Csendesóceánon megjelentek a Polaris-rakéták, s éppen az idén ősszel — mint a Pravda tokiói tudósítója írja —, kell megalakulnia az úgynevezett 15. tengeralattjáró hajórajnak, amely az Atlanti-óceánon tevékenykedő 14. és 16. hajórajhoz hasonlóan, hét atom tengeralattjáróból áll majd, mindegyiken 16 Polaris-rakétával. A Tokió Simbun című lap szerint az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri erőinek magvát már nem repülőgépanyahajók fogják alkotni, mint eddig, hanem rakétahordozó atomtengeralattjárók. A japán kormány befejezett tények elé állította az ország közvéleményét, de a japán dolgozók, elsősorban Yokosuka és Sasebo kikötővárosok dolgozói — ezekbe a kikötőkbe futnának be az amerikai atomtengeralattjárók — már erélyes tiltakozó akciókra készülnek. Szürke és zöld Vietnamban Szeptember 2-án van a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe. • - - • LAPOZOM VIETNAMI JEGYZETFÜZETEMET, soha nem fakuló emlékek írásos nyomát keresem. S minden lapon, jegyződött az Hanoiban, Haifongban, úton valamelyik folyó kompján, hajón a halongi öbölben vagy Hongay antracitbányájának tövében, visszatér egy aláhuzgált mondat: „Írni kell a kiserődökről!” Mert ezekkel a kiserődökkel mindenütt találkoztam. Otromba, már fűvel benőtt, néhol kormosfalú betondobozok ezek; utak mentén, vasúti pályához közel, domboldalon és erdőszélen építette őket valaha a francia hadsereg. Néhol még a forgótorony is ott gubbaszt az erőd tetején, néma emlékeztetőként a tegnapra, amely a 17. szélességi foktól délre, Dél- Vietnamban még jelent a szabadságharcra. A nép ellen építették a betonerődöket s a legtöbb ma szolgálja a népet, amely kilencéves küzdelemben kiűzte a gyarmatosítókat s elfoglalta a francia hatalom e mindenüvé odaépített őrhelyeit is. Egy kísérődben, Nam Dong községben, a Thien Phong termelőszövetkezet földjén néhány esztendeje magyar szerszámok zaja szól a francia fegyver helyett. Emlékszem még, milyen szeretettel köszönték meg a Nam Dong-i szövetkezet tagjai a magyar munkások ajándékát, a lakatos- és kovácsműhely felszerelését. Megmutatták a műhely otthonát, azt az egykori kiserődöt, amelyet a falu parasztjai lőttek ki valamikor 1954-ben — csak ebben az egy faluban ötszáz ellenséges foglyot ejtettek a harcrakelt parasztok ... 1955-ben a fegyver helyett szerszámot fogtak, akkor alakult a szövetkezet. Rizst, kukoricát, burgonyát, maniókát, földimogyorót és gyümölcsöt termelnek, istállóikban jól tejelő tehenek állnak, halászbrigádjaik naponta teherautóval viszik a piacra a halat. LÁTTAM ELNÉMÍTOTT ERŐDÖKET Hongaiban is, a '' t»' ’ Dél-kínai-tengertől egy ugrásnyira, a kilencezerkalóriás antracitot adó felszíni szénbánya környékén. Itt, az erődök mellett hurcolták 1948-ban a tengerpartra a franciák azt a százhúsz bányászt, akik nem akartak tovább a Société Charbonniére de Tonkin rabszolgái lenni. Összekötözve dobták őket a tengerbe. A bányászpartizánok segítették kiverni a párizsi cég megbízottait és a francia haderőt — két hónappal a felszabadulás után a kiserődökből szénraktár lett. Jártam üveggyárban Haifongban, gépgyárban Hanoiban, műtrágyaüzemben Lam Thao-ban, mindenütt elmondták, hány munkás vett részt a haza szabadságáért folytatott harcban. Soha nem mondhattak kevesebbet, mint a dolgozók kétharmadát — „de hát a többiek akkor még gyeremekek voltak”, tették hozzá. A számokat keresem a vietnami jegyzetfüzetben — de mit is mondanának a számok! Többet mond az élő emlék Hanoi híres „bőrösutcája", „gyümölcsutcája”, vagy áruháza nyüzsgő hétköznapjáról, a gyári zajról, bányagépdohogásról vagy a rizsföldi munka feledhetetlen képeiről. Szocialista ország békés alkotómunkája az egykori szabadságharc vérrel dúsan öntözött földjén: ez a jelen a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Eltettem egy képet. A Nhan Dan-ból, az egyik fővárosi lapból vágtam ki. Termelőszövetkezeti parasztokat mutat a kép, Dien- Bien-Phu táján , de Castries tábornok fűvel belépett, elhagyott erődítményei között dolgoznak. Ezt az országot támadták meg az amerikai repülőgépek. Ennek a népnek déli testvéreit akarja lebírni egy korrupt és zsarnoki rendszer, húszezernyi amerikai katonával, napi másfél millió dollár ára tankkal, hadianyaggal. És megerősített állásokkal, kiserődökkel. ÉSZAKON már a buja, trópusi vegetáció az élet zöldjével fonta be a tegnapi betonépítmények komor szűr-Írótát Gárdos Miklós