Esti Hírlap, 1965. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-03 / 1. szám

Elkészítik az ország új földtani térképét ADATOK ÉVMILLIÓKRÓL • HOL ÉRDEMES KUTATNI • ÚJ NYERSANYAGKINCS: A MÉLYSÉGI VÍZ A Magyarhoni Földtani Társulat Kossuth-díj­as elnö­ke, dr. Kertesi György a mindössze néhány hónapos Központi Földtani Hivatal legfontosabb teendőiről tájé­koztatta az MTI munkatár­sát . Az új központi intéz­mény legfontosabb feladata — mondta — az ország ás­ványi nyersanyagkészleté­nek mielőbbi gazdaságos fel­kutatása érdekében a meg­felelő arányok megteremtése az alaptudományi jellegű, az alkalmazott és a kifejezet­ten ipari célú földtani kuta­tások között. Az alapkuta­tások közül elsősorban azo­kat kell támogatni, amelyek elősegítik hazánk földjének pontos és az eddiginél kor­szerűbb földtani feltérké­pezését.­­ A mélységek szerkeze­téről gyűjtött adatok alapján el kell végezni az ország földtani feltérképezését. E térképeknek sok száz, eset­leg sok ezer egymásra rakó­dott réteget kell pontosan ábrázolniuk, mégpedig nem is csak jelenlegi állapotukat, hanem az elmúlt évmilliók alatt bekövetkezett változá­saikat is. A földtani térké­peknek ki kell elégíteniük az építésföldtan, illetve a nyers­anyagkutatás éppen időszerű igényeit is. Ugyanakkor út­baigazítást kell adniuk arra is, hogy a távolabbi jövőben hol látszik biztatónak a nyers­anyagkutatás. Mindig gondolni kell arra, hogy nyersanyagig­incse­ink közé nemcsak a szén, a kő­olaj, a földgáz, az ércek és a ritkafémek tartoznak, ha­nem a mind fontosabbá váló mélységi víz is.­­ A munka eredményes­ségéhez a geológusok és geo­fizikusok együttműködésén túl nélkülözhetetlen geofizi­kai műszergyártásunk felfej­lesztése is. Erre nemcsak sa­ját földtani kutatásaink szempontjából van szükség, hanem mű­szerexport­aink fej­lesztése céljából is.­­ Az elmúlt hónapok alatt a Központi Földtani Hivatal felmérte az országban geoló­giai és geofizikai kérdésekkel foglalkozó munkaterületeket és a szakemberlétszámot. Bebizonyosodott, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a geológusok és geofizikusok, a hidrogeoló­­gusok és a földtani szemlé­lettel rendelkező geológus­­mérnökök képzésének fej­lesztésére, sőt már a felsőfokú földtani és geofizikai technikumok életrehívásának a gondolatá­val is foglalkozni kell. Jelen­legi gárdánk még a hazai fel­adatok megoldására sem ele­gendő, pedig nem tagadhat­juk meg a segítséget azoktól a fiatal országoktól sem, amelyek saját földjük kuta­tását a mi szakembereink­től várják. — A megtervezett kutatá­sokon kívül — fejezte be tá­jékoztatásét dr. Kertai György — természetesen meg kell adni a lehetőséget az al­kotókedvből fakadó egyéni kezdeményezésekre is, hogy a tudományos képzelőerőből születő előnyök is érvénye­sülhessenek. (MTI) Két jutalomsorsolás, kétezer nyeremény februárban A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság újévi meglepeté­se, hogy a januári lottószel­vények két jutalomsorsoláson is részt vesznek. A szokásos havi, januári, tárgynyeremény húzást feb­ruár 1-én, a rendkívüli juta­lomsorsolást pedig február 8-án rendezik, s a kettőn ösz­­szesen 2000 nyeremény jut a szerencsés lottózóknak. A rendes havi jutalomsor­solás ezer nyereménye közül a „hagyományos” örökla­kások és személygépkocsik jelentik a főnyereménye­ket. A rendkívüli jutalomsorso­láson egész főnyeremény eső hull majd a szerencsésekre. A „fő-főnyeremény” a hete­dik lottóház egyik kétszobás, teljesen berendezett örökla­kása. Főnyeremény az az öt gárdonyi telek, amelyekhez egyenként 60 000 forintos épí­tési utalvány is jár. Ugyan­csak főnyereménynek számít 4 Moszkvics, 3 Wartburg és 3 Trabant személygépkocsi. A rendkívüli sorsolás újdon­sága, hogy 60 tízezer forin­tos és 900 kétezer forintos vá­sárlási utalványt sorozathú­zással, sorsolnak ki. (MTI) r­la Sándort az ajtóból hívta vissza a felesége. Megállt a szoba küszöbén. Az asszony — a hátát párnákkal feltámasztva — az ágyból nézte. — Mégis, mit gondolsz, miért készítettem ki a fehér ingedet? — kérdezte szelíd szemrehányással. — Elfelejtettem ... — men­tegetőzik Tula Sándor, és belép a szobába. — Cseréld ki, Sándor, mert mit gondolnak rólam, milyen asszony vagyok, hogy tarka ingben engedtelek el? — Sosem mentem fehér ingben a gyárba — morog Tula, de azért vetkőzik. Útközben meghúzza a lé­pést, hogy behozza az ing­­cserével elvesztett időt, és csak akkor váltja a tempót, amikor látja, hogy most fu­tott be Monor felől a hat­­harmincötös munkásvonat, és a türelmetlenek a sorom­pó alatt bujkálnak át. Kavarog az utca. Villamo­sokról, autóbuszokról ömlik a nép. A korán nyitó közért­ben, a trafikosbódénál sorba állnak. Az úttesten bicikli­sek, motorosok, autósok ha­da. A járdán is sok a gya­logos. Sok az ismerős a gyár udvarán és az öltözőben is. Tíz év óta övé a 185-ös szek­rény. Míg öltözik, arra gon­dol: vajon utána ki költözik be? Cseréli-e majd heten­ként a polcon a papírt, és rendez-e havonta nagytaka­rítást a szekrényben? Már átöltözött, amikor a szekrényszomszéd rászól: — Hát te miért öltözöl, Sándor? — kérdezi csodál­kozva. — Ezt csináltam minden­nap — feleli Tula Sándor. — De ma ünnepelni fog­nak. — Az ember utcai ruhában nem cselleng a gyárban — mondja Tula Sándor —, és talán munkaruhában is tud­nak ünnepelni. És tudják. A forgácsoló­üzemben a brigád ma egy órával előbb jött be. Tula Sándor esztergapadját feldí­szítették virággal, s mikor az öreg belép a műhelybe, a brigádvezető-helyettes el­kiáltja magát: — Brigád, vi­gyázz, sírás jobbról! — és a tizenöt ember egysoros vo­nalba rendeződik, előkapják zsebkendőjüket, és olyan ízi­­vettépő üvöltésbe kezdenek, hogy többen az udvarról is bejönnek csodálkozni. — Hogy az isten verje meg ezt a bandát! — csapja sap­káját a földhöz műharaggal Tula Sándor. — Még ilyen­kor se tudtok normálisan vi­selkedni?! Most mit üvölte­­nek ezek a szopós borjúk? — fordul a nevető kívülállók­hoz. — Mert elhagy minket az a jó édesapánk... — nyafog egyszerre a kórus. — De még itt van — mondja a brigádvezető-he­lyettes. — Sajnos — sóhajt a kó­rus, és nekiesnek Tula Sán­dornak, hogy körbe táncolják vele a gépet. Azután a bri­gádvezető-helyettes felugrik a padra, zsebéből papírt szed elő és olvassa: — Tisztelt rablóbanda! Ma, amikor szeretett tanítómes­terünket, a kasszafúrás olim­piai bajnokát búcsúztatjuk, mély fájdalmunkban velünk érez az egész nemzetközi al­világ, és az Interpol is láb­hoz tett fegyverrel tiszteleg! Mindez azonban kevés, hogy fájdalmunk enyhüljön, mert hol találunk olyan kiváló férfiút, mint Tula Sándor?! — Még a pokolban sem! — felel a kórus. — Ki fog minket a lógás művészetére oktatni? — Tula Sándor volt az egyetlen — felel a kórus. — Ki az, aki egyszerre el­vitt egy esztergapadot és a kapunál sem fedezték fel? — Tula Sándor! — vágja rá a kórus. — Az öregapátok fülét! — kiált közbe Tula Sándor. — Tudjuk őt pótolni? — Soha! — üvölt a kórus, és a műhely harsog a neve­téstől. — Lejössz magadtól is, édes fiam? — áll a szónok elé Tula Sándor —, vagy ar­ra vársz, hogy lerángassa­lak? Közben a kör szétnyílik és két brigádtag fehér lepedőbe burkolózva tálcát hoz, s meg­állnak az öreg előtt. — Ez micsoda? — néz rá­juk gyanakodva az öreg. — Sajnos, fehérruhás lány­kákra nem telik — mentege­tőzik a helyettes. — De ta-lán így is elfogadja ezt a csekélységet — és a tálcáról felemel egy cédulát. — Ezzel a számlával bemegy Sándor bátyám a Kossuth téri VA­­SERT-be, illedelmesen kö­szön és odaadja. Cserébe kapni fog egy asztalra sze­relhető takaros villanyfúró­gépet. — Villanyfúrógépet? — kérdezi Tula Sándor megle­petten. — Pontosan villanyfúró­gépet, hogy az otthoni fuse­­rálás el ne maradjon a világ­­színvonaltól. — Ez meg a tiétek — mondja Tula Sándor, és a padjáról minden brigádtag­nak egy szál virágot ad. — Ezt kapjuk bankett he­lyett?! — kérdezik, és a kó­rus megint sírni kezd. — Hagyjátok már abba — szól rájuk Tula Sándor. — Műszak után toljátok be a képeteket a Fekete Hollóba, egy pofa Utasüdítőre. — De, ugye, kapunk kísé­rőnek egy fél cseresznyét? — kérdezi az egyik brigád­tag. — Hát, ha lemegy a torko­don, hogy egy nyugdíjas fi­zessen, akkor igen. — Ki kellene próbálni, Sándor bácsi — kacsint a brigádtag és magával húzza az öreget. A pad végén ki­nyitva a brigádnapló, egy rajzokkal díszített oldalnál. — Ez az emléklap — mu­tatja —, itt alul írja alá, Sándor bácsi. — Az öreg el­olvassa a megemlékező soro­kat, aztán a végére­­ kanya­rint­ja a nevét. Utána a töb­bi is, összesen tizenöten. Pesold Ferenc A BÚCSÚ Az Országos Árhivatal közleménye Változás egyes cikkek árában és a telefondíjszabásban renként 3,70 forint volt, s helyette jobb minőségű, 92-es ok­tánszámú szuperbenzint árusítanak literenként 4,70 forintos áron. Az égetett szeszes italok, valamint a likőrök árát átla­gosan 12 százalékkal emelik. Megváltoznak a távbeszé­lő díjtételek. Budapesten a külön vonalú állomások alap­­díja 40 Ft, az ikerállomáso­ké pedig 30 Ft lesz, de ezek a beszélgetések díját nem foglalják magukban; arányos mértékben módo­sulnak a vidéki távbeszélő alapdíjak is. A beszélgeté­sek díja mind az előfizeté­ses, mind a nyilvános tele­fonállomásokon az eddigi 60 fillér helyett 1 forint. Az interurbán-beszélgetések díja is megváltozik és az ed­digi 5 helyett 3 öveze­ti díjtételt vezetnek be. Az árváltozások január 3- án lépnek életbe. (MTI) Az Országos Árhivatal közli: Kivonják a forgalomból a 85-ös oktánszámú szuper­­benzint, amelynek ára Ute- Hogyan született a Belváros új közlekedési rendje Mit mondott a statisztika • Amikor a résztvevők még maguk sem tudták November 21-én, délután 2 órakor, az Erzsébet-híd át­adásával a Belvárosban élet­­be lépett az új forgalmi rend. MEGOLDÁS - PROBLÉMÁKKAL A kérdésre: mi tette szük­ségessé, a szakemberek vála­sza ez: „Az V. kerület sajá­tossága.” Az, hogy ebben a városrészben vannak a főha­tóságok, többségének hivata­lai, ez az évről évre növek­vő idegenforgalom leglátoga­tottabb, legkedveltebb kerü­lete, évek óta itt is a legna­gyobb a baleseti átlag, itt a legveszélyesebb a forgalom és itt a leglassúbb is, mert a csomópontokon dugó du­gót követ. Az elővizsgálatok már évekkel ezelőtt tény­ként rögzítették, hogy csak egyetlen megoldás lehetsé­ges: az egyirányú forgalom. Csak ez az új forgalmi rend növeli a többnyire szűk bel­városi utcák — szaknyelven szólva — ,áteresztőképessé­gét”, csökkenti a balesetve­szélyt, teszi gyorsabbá, biz­tonságosabbá, nagyvárosiassá a Belváros forgalmát. A megoldás tehát adva volt, de nyomban két problé­ma is felvetődött. Az egyik: hogyan és mikor vezessék be az új forgalmi rendet? A másik: Az Erzsébet-híd be­kapcsolása a Belváros új for­galmi rendjébe­ nél. Másnap délelőtt 11 óra­kor — három órával az ava­tás előtt —, szűkszavú je­lentés közölte: „Minden jel­zés a helyszínen, minden rendben.” A PREMIER UTÁN Hat héttel a premier után korai lenne mesz­­szemenő és végleges követ­keztetéseket levonni az új rendről, amelynek tagadha­tatlanul vannak problema­tikus, megoldásra váró pont­jai. Az is igaz, hogy az egy­irányú forgalom hellyel-köz­­­zel bizonyos érdekeket is sért, ésst bizonyítják a ké­relmek, panaszok, amelyek a várakozással, megállással, rakodással kapcsolatban a rendőrségre érkeztek. Az eddigi felmérések, vizsgálatok eredményét egyébként a minap szűksza­vú hivatalos jelentés rögzí­tette: „A főváros forgalmi hálózatának szerkezetében létrejött egy sajátos pillér, amely szervesen beleillesz­kedik az egész város forgal­mi rendjébe.” És ez a lényeges. Balogh László (MTI-foto­s Lajos felv.) TOVÁBB VÁRNI NEM LEHET Az utóbbiról már csak azért is érdemes részleteseb­ben szólni, mert megerősíti azt a véleményt, hogy az új forgalmi rend bevezetésével tovább nem lehetett várni. A híd tervezői ugyanis — helyesen — úgy döntöttek, hogy a hídfő és környéke már egyirányú forgalomra épül, minthogy ezen a sza­kaszon zajlik majd a Belvá­ros összforgalmának egy­­harmada. A híd köziben épült, a munka folyamatossága meg­követelte a környező utak, útvonalak átépítését, viszont a forgalmat sem lehetett ki­kapcsolni. 1964 nyarán a híd­fő környékén már olyan köz­lekedési zavarok jelentkez­tek, hogy az eredeti tervtől eltérően be kellett vezetni az új forgalmi rendet. Itt tehát egyik napról a másikra élet­­be lépett az egyirányú köz­lekedés, amelyről a gépkocsi­­vezetők azt hitték: csupán kényszermegoldás. A híd át­adása előtt három héttel a kerület déli szakaszának mintegy 95 százalékában már az új forgalmi rend sze­rint közlekedtek a gépkocsi­­vezetők — csak éppen nem tudták, hogy ez már végle­ges. S nem tudtak arról az éj­jel-nappal tartó, megfeszített munkáról sem, amelyet ezekben a napokban munká­sok, műszakiak, rendőrök vé­geztek. Szinte megoldhatat­lannak látszó probléma volt a többi között, elkészülnek-e időre az új forgalmi rend jelzései. Negyvennyolc órával az átadás előtt a kerületben fe­lülvizsgáltak minden egyes közúti jelzést Az eredmény: hatvan kifogásolható, vagy nem megfelelő jelzés. Ezen az éjszakán nem volt pihe­ Timföldgyár Indiának Komplett vegyigyárakat és berendezéseket szállít a világ minden részébe a Chemol­­impex Külkereskedelmi Vál­lalat. Az elmúlt két esztendő­ben Jugoszláviának több gyógyszergyárat, a Szovjetuni­ónak pedig vegyipari beren­dezéseket, valamint műgyan­tagyárat adott át a vállalat. De magyar vegyipari beren­dezések működnek Európa számos más országában is, így Ausztriában, Franciaor­szágban, Angliában és a Német Szövetségi Köztársa­ságban. Újabban a tengeren­túli kontinensekkel is több százmillió forint értékű üzle­tet bonyolítanak le. Indonézi­ának oxigéngyárakat, Dél- Ameri­kába gyógyszergyári berendezéseket szállítanak. Hamarosan átadják a leg­nagyobb timföldgyár terveit Indiának. A SZONDY PINCÉBEN [Béke Szálló) VI. Lenin krt. 97. Miskolczi Balogh Jancsi és népizenekara muzsikál. Pusztai Eta énekel Magyaros ételkülönlegességek, Naponta házi disznótoros.

Next