Esti Hírlap, 1965. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1965-02-01 / 26. szám
Kulcsátadás az ifjúsági lakótelepen Szombaton délután átadták a pestlőrinci ifjúsági lakótelep első 48 lakását. Az építkezés 10 hónappal ezelőtt kezdődött. Képünkön: az első lakók. (Kotroczó felv.) A fertigster regénye két aranyérmes ♦ Ruha hatmilliárd lakosnak ♦ Jobb a gyapjúnál Tirol, Lincom, Telstar ♦ Mennyi világos tesz ki egy prémiumot — Ilyet gyártson a magyar ipar — mutatta ruháját bécsi ismerősöm. — Nem akartam kiábrándítani: ruháját ugyanis ebből a yester 8632- es mintánkból varrták — mondja Robák Károly, a Haltai Fésűsfonógyár főmérnöke. A kollekciós könyvire körülbelül háromszázféle szövetdarabkát ragasztottak, valamennyi terliszter. Az író-főmérnök Minden mintának története van. A terliszternek is. 1960-ban jelent meg és azóta világmárka, keresett cikk. Ma már az évi 3 millió 700 ezer méter szövetből 2 millió méter terliszter. A tavalyi lipcsei nemzetközi vásáron két magyar termék kapott aranyérmet: a terliszter és a tokaji bor. A főmérnök regényt ír a gyári lapba, a „terliszter regényét”. A négyezer éves textilipar legújabb gyermekének históriáját. Érdekes olvasmánynak ígérkezik. „Az ezredfordulón a Föld hatmilliárd lakójának ruházatához a hagyományos anyagokból már nem lehet elegendő szövetet gyártani — egyenértékű mesterséges szálat kell keresni”. A terliszter nemcsak egyenértékű, de néhány tulajdonságánál fogva még jobb is a gyapjúnál. És ez nemcsak a feltalálók érdeme. Arról is regényt írhatna a főmérnök, miként küzdötték végig a Hazai Fésűsfonó dolgozói a gyártásszervezést. — Nem volt gépük. Az anyag előnyös tulajdonságai ellenünk fordultak. A fonónők sírtak, az elektromosság teljesen szétfújta a szálakat. A terliszter azért nem gyúródik, mert nem veszi fel a nedvességet. De akkor hogyan fessék különböző színekre? Szerencsére kaptak HT-gépet, s most ebben az óriási „kuktafazékban” túlnyomással festik a terlisztert. Jönnek a „tüzesebb“ színek A Hazai Fésűsfonóban gyártás közben cserélik ki a gépeket. Az előfonoda már majdnem kész: a termelés 30 százalékkal nőtt. A fonodában is már a termelékeny belga, olasz és cseh gépekkel dolgoznak, így 680 tonnával több fonal kerül ki innen. A fonalnak csak egyharmadát szövi maga a gyár, a többit átadja a gyorsan fejlődő kötszövőiparnak. Az idén „tüzesebb” színű, egyenletesebb dralon és jersey kötőfonalat szeretnének gyártani. A szövetek gyártmányfejlesztésének középpontjában azonban a terliszter áll. Most kerülnek ki a gyárból a már hagyományosan bevált gyapjúszövet-márkák: a Hágó, a Kispest, a Győző 35 százalék poliészterrel kevert változatai is: Tirol, Lincom és Telstar néven. Ezek a szövetek könnyebbek, finomabbak a régi változatnál. A szövetek súlya nemcsak a divat miatt csökken, erre serkent az anyaggazdálkodás is. Minél több szövetet kell kihozni az importanyagokból. Divat és önköltség — Furcsa ez a mi szakmánk — sóhajt a világmárka főmérnöke. — Gazdaságosságunk a divattól függ. Ha a gyár, tehát a magunk hasznát nézem, akkor kifejezetten világoskék, világosszürke, világosdrapp és sárga terlisztert kellene gyártanunk, mert ezt hat forintért festjük. A sötét tónusúak viszont 19 forintba kerülnek. Ha tehát a sötét szín a divat, nő az önköltségünk. Egy másik példa: a világos színű szövetnél elég, ha más színű pihe száll az anyagra a szomszédos gépről, vagy ha valaki nem mos kezet — mer nem l. osztályú. Vagy ha a terliszter egy szála meghúzódik a hőrögzítéskor és „kifénylik” a szövetből. Van olyan szövetünk, amelynek 95 százaléka biztosan első osztályú lesz, viszont a kényes, világos színeknél csak 70 százalékkal számolhatunk. És itt jön megint „divat őfelsége”. Negyedévenként 250 ezer négyzetméter világos terliszter könnyen elviheti a gyártásvezetés és mindenki prémiumát. Pedig ebben az évben a megszokott méteráru-export mellett előtérbe kerül a terliszter-konfekció kivitele is. A méteráru exportja is kedvező, de a konfekció hozama ennek legalább háromszorosa lesz. Bögre Katalin „Divat” a gépen. (MTI fotó : Percze felv.) Magyar karsztkutatók Indonéziában A tudósok a maláj szigetvilág népeit is tanulmányozzák Másfél hónapos utazás után megérkeztek Indonézia fővárosába azok a magyar karsztkutatók, akik a Tudományos Akadémia és az indonéziai tudományos tanács támogatásával karsztmorfológiai megfigyeléseket végeznek az indonéz szigetvilágban. Dr. Balázs Dénes és Horváth Mihály először Jáva szigetén keresnek fel karsztos területeket, majd a Kis- Szunda és a Moluku szigetekre utaznak. A magyar karsztkutatók több hónapot töltenek el a maláj szigetvilág kevésbé ismert területein, ahol tanulmányozzák majd a lakosság életét, szokásait, zenéjüket, éneküket magnószalagra rögzítik, s több ezer méter dokumentumfilmet is készítenek. Az Északi Jeges-tenger kapuja előtt Magyar hajótervezők sikere ♦ Leningrádi jóváhagyás 30 tonnányi jég ellenében Ilyen lesz az UL—1500-as 1966-ban — ha semmi sem jön közbe — az Északi Jeges-tengerre kifut az első magyar gyártmányú áruszállító hajó. Hajótervezőink megnyitották a messzi észak tört jegű vizeihez vezető utat, elkészítették az 1500 tonnás konstrukció tervrajzait. A teljesen új tervezői megoldást matematikai számításokkal igazolták. KGST-feladat Amikor munkához láttak, sokan kételkedtek szokatlan módszerük sikerében. És noha a vita hullámai még gyűrűznek, a merész tervezőgárda már nyugodtabban alszik: a sok töprengés, a kezdeményező áldozat nem volt haszontalan. Ez idő tájt Leningrádban, a Főregiszteri Hivatal tudományos munkatársai hajolnak az ULA 1500-as jelű magyar rajzok fölé, hogy az utolsó jóváhagyó kézjegyet írják rájuk. S ez azt jelenti: ebben az évben a Váci úton, az Angyalföldi Hajógyár sályáján megindulhat a sorozatgyártás. A tervezők egy kis csoportja most készül Észak Velencéjébe, hogy közvetlenül az átvevőkkel vitassa meg a KGST-hajó tapasztalatait. Nem kis feladat állt a tervezők előtt: az ismert 1500 tonnás tengeri áruszállító hajót kellett átalakítani úgy, hogy az északi tengerek tört jegű vízén is közlekedhessen. Lényegében erősíteni kellett. De hogyan? Alapvető kívánság volt: a fő méretek egyezzenek a sorozatban gyártott L—1500-aséval, ne kelljen a KGST-ben reánk szakosított konstrukció típussablonjait megváltoztatni. Sablonváltoztatás mélkül A regiszter kivitelezési javaslata így hangzott: építsenek be minden negyedik bordánál — két és fél méterenként — magas gerincű T-tartókat. A tervezők úgy vélték, hogy ez bonyolulttá tenné a szerkezetet, nehezebbé a hajót, és zavarná a rakodást. Helyette egy másik terv született: erősebb bordákat építenek, a köztük levő távolságot leszűkítik, és oldalmerevítőket alkalmaznak, így nem lesz kihasználatlan terület, a raktár minden pontján dolgozhat a daru. Egyéb tervezési változtatásokkal az is elérhető, hogy a hajó tíz centiméteres túlmerülés esetén is biztonságos, még a 30—32 tonnányi jegesedést is kibírja (30 kilogramm jég négyzetméterenként!). Külön fürdőkádas mosdók és egészségügyi helyiségek lesznek benne, a betegágyak — akárcsak a kórházi kórteremben — körüljárhatók. A tervezők matematikai számításokkal, elvi „kísérletekkel” támasztották alá elképzelésük kivitelezhetőségét. Az ellenőrző számítások most megmutatták: reálisan gondolkodtak. Nem lehet már vitás: az i betűre felkerül a pont is, azaz az L elé az U — az északi változat jele —, és akkor az UL—1500-as tervrajzából 1966-ban kész hajó lesz. Azt követi majd a sorozat — jó hírnevünk öregbítésére. L Cs. AZ ELNÖK Négy fénykép. Az első: elmosódott, gyenge amatőrfelvétel, a többi fotoriporterek éles, kifogástalan képe. A régi, a maholnap kissé öregecske egy csoport zászló alatt vonuló rongyos, sovány munkást ábrázol. A következő valamely gyári gyűlés elnökségét, a harmadik két diplomatát, remekül szabott zsakettban, s végül a negyedik történelmi pillanatot örökít: négyszögbe állított asztalsor a lengyel kormány épületében, körül politikusok — a Varsói Szerződés megkötésének dokumentuma ez. Négy kép: egy szereplő valamennyin azonos, hol rongyos ruhában, hol zsakettban — nagykövet; megbízólevelét adja át —, hol a dekorált emelvényen, hol a tárgyalóteremben. Ő az, az elnök, Drahos Lajos, a csepeli nagy gyár első üzemi bizottságának első vezetője. Az indulásról ezt vallja: „Az én életemben a legnagyobb iskola 1938 volt Akkor kiadtunk Csepelen — ott dolgoztam, a csőgyárban —, egy röplapot a háború ellen.” Ezért a röplapért: Baróthy Pál királyi főügyész vádat emelt azok ellen, akik fogalmazták, s letartóztatta és megkínozta a kémelhárító azokat is, akik tudtak róla vagy csupán olvasták, de nem jelentették. Drahos Lajost négy hónapra ítélték, Csepelről örökre kitiltották, rendőri felügyelet alá tették, vonaton-vilamoson nem utazhatott, sem Budapesten, sem az országban semmiféle gyári munkát nem vállalhatott 3 év után. 1944 októberiéig minden reggel biciklivel Erzsébetről egy kőbányai kisüzemibe — ahol végül is dolgozhatott —, este haza és közben a munka és a mozgalom, befüggönyzött szobában szeminárium, Marx, nemzetközi munkásmozgalom története. Drahos Lajos volt az előadó. És pereg a regény, a történet: 1944 októbere után illegalitás, két lánya a Telefongyárban dolgozik, s ott egy nagyszerű mérnök meg az öccse, a két férfit megmentik, az egyiket légitámadás közben szöktetik haza az internálásból. És gyarapszik a rejtőző csoport a Török flóris utcai kis házban, már ott van Czeitler Nándor, a régi társ a mozgalomból meg a fia, aztán Suba raktáros a munkásszövetkezetből... S még mindig jöttek — Kőbányáról, a repülőgépgyárból megszöktettek tizenhárom szovjet hadifoglyot, négy közülük kalandos úton az erzsébeti házba került. — Kettőnek — mondja az elnök — még emlékszem a nevére. Alekszej Markovics Kuncserenko és Leonard Bondarenko. A harmadikat, akinek elől ezüst foga volt, Ivánnak szólították, a negyediket Vaszilnak. Aknát vájtunk a kert alá, két kijáratot ástunk hozzá, az egyiket a pincéből, a másikat a szomszédból, a lányom konyhájából, a szekrényen át. Ha a legkisebb veszély volt, ide menekültünk. S közben: a mozgalom. — Októberben találkoztam Rajk Lászlóval. A találkozó a Sziget utca 16. számú házban volt, a lakás tulajdonosát nem ismertem, csak az asszonyt, illegális túrákról, akkor Manyónak szólítottuk. Hárman mentünk Rajk elvtárshoz, Weisinger Mihály, Gimesi Endre és én. Kettőjüket már ismerte, engem még nem. Megállapodtunk: ezután a mi csoportunk a párt utasításai szerint cselekszik, az utasításokat végrehajtjuk, vitatkozásra nincs idő. S aztán: a felszabadulás. — Vérbeli csepeli vagyok, nekem az első gondolatom az volt: mi lehet Csepelen január 13-án gyalogolt át először a gyárba. Pergő, torlódó, gyors események, találkozás a régiekkel, ott van Somogyi Antal, Czottner Sándor, Katona Antal és még mások. Bemutatkozás Kramszkoj őrnagynál, a katonai parancsnoknál. Rövid megbeszélés a viszonylag épen maradt tűzoltószertárban, megalakul az üzemi bizottság. Az egyetlen létező hatóság a gyárban. Az elnök — Somogyi javaslatára — Drahos Lajos. A gyár: nagy halom rom. Valaha 35 ezer ember munkahelye. Most a törmelékek között ötszáz ember lézengett, később háromezer, ötezer. S ennek a gyárnak élnie kellett. Somogyi Antal vállalta, hogy rendbeteszi az erőmű egyik turbináját, mert először is energia kellett. Az egyik műhelybe traktort állítottak a meghajtó tengely alá, indulhatott néhány gép, készültek csavarok, kapcsok, szegek a szovjet hidászoknak. Új Csepel új termékei. Jött Korbuly János, a nagy tudású mérnök, vállalta, s átalakította egy héten belül pakurafűtésre az egyik kazánt. Mert szén nem volt, nem is várhattak. Találtak egy ép kemencét a zománcgyárban. Befűtötték, használták a kenyérsütésre. Valahogy segíteni akartak a romvároson, Budapesten. Nekiláttak, üveggyárat szereltek fel a fémműben. — Ezt később megbántuk: a szél a finom üveghomokkal telehordta az egész üzemet... Szovjet segítség az éhes embereknek: száz tehén. Mérjék ki. — Mi mást gondoltunk. Volt a papírgyár mögött egy elhagyott major, a teheneket oda vittük, minden családosnak, de csak a gyerekeknek jutott napi egy deci tej. Később Érd és Ercsi között szereztünk még egy majort... S most felvillan az első kép története: híd épült Hárosnál, három turnusban kellett kétszáz-kétszáz ember. Német bombatámadás, megállt a munka, az elnök vörös zászlót bontott, odaállt egy csoport munkás elé: indulás a hídhoz. Néhány turnust végigdolgozott, s a kedélyek csillapodtak, ha az elnök sem fél?! — Mi mindennap mérlegre voltunk téve... Az első terv az ország életében: megjelenik a szovjet parancsnokság tisztje, Vorobjov alezredes, s háromhónapos tervet tesz az asztalra. — Szeretném — mondja a tiszt —, ha elfogadnák ezt a tervet. Megvizsgáltam a szakerőt, a gépparkot, az anyagot, mindenük megvan, hogy a munkát kellő időben elvégezzék. Ki írja alá? Az üb? Nem az a dolga. Akkor ki? Korbuly János vállalta a felelősséget. Autóalkatrészeket kellett gyártaniuk. S nagy megelégedésre ezt a tervet egy héttel előbb befejezték. Az első újítások születésének kora ez. Az autóhűtő bádogból van. Valaki a fémműben kitalálta, hogy legyen csőből. A fogaskereket egykéses szerszámmal készítették. Most valaki szerkesztett olyan eszközt, amely tizenkét késsel dolgozott. Négyszeresre nőtt a termelés. Sugin főhadnagy, az átvevő örömében a levegőbe hajigálta tiszti sapkáját. De ki talált ki ennyi mindent, újat? Az elnök, aki minden adatban-névben-dátumban tökéletesen bizonyos, a vállát vonja: — Nem tudoén. Talán senki sem tudja. Az igazság az, hogy Csepel valóban ekkor barátkozott össze. S ez már az új Csepel, ígéretes jövőt jósló Csepel: Lantos László !