Esti Hírlap, 1965. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1965-03-01 / 50. szám
Meghalt Schärf osztrák elnök Bécs, március 1. Adolf Schärf osztrák elnök vasárnap este 75 esztendős korában meghalt. Ausztria elnöke hároom héttel ezelőtt betegedett meg influenzában és 11 napja kórházba szállították. Néhány napja állapota válságosra fordult, mert régebben szerzett májgyulladása kiújult. Az elnök vasárnap reggel elvesztette öntudatát és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Adolf Scharf 1890. április 20-án született Niskolsburában (mai nevén Mikulov, Csehszlovákia). A bécsi egyetem jogi fakultását végezte el és még egyetemi hallgató korában csatlakozott a szocialistákhoz. 1919-től 1933-ig a parlament elnökének titkára volt, 1934-ben beválasztották a szövetségi tanácsba (felsőház). A februári munkásfelkelést követően a hatóságok letartóztatták. A hitlerista megszállás idején Schärf hosszabb időt töltött koncentrációs táborban. A háború után részt vett az osztrák parlamenti rendszer helyreállításában és az Osztrák Szocialista Párt megszervezésében. 1945 októberében képviselővé választották, és ugyanebben az esztendőben alkancellárrá nevezték ki. 1957. május 5-én, Theodor Körner halála után választották meg az Osztrák Köztársaság elnökévé. Az alkotmány értelmében az elhunyt Scharf funkcióját az új elnök megválasztásáig Klaus kancellár veszi át. Az elnökválasztás időpontját a kormány határozza meg. ★ KORMÁNYTANÁCSKOZÁSOK VÍKENDJE ANGLIÁBAN Repülőgép • Fizetési mérleg Rhodesia , Ciprus A külügyminiszter Csehszlovákiába látogat London, március 1. Stanley Levinson jelenti. Angol miniszterei és kormányférfiak a múlt hét végén sorozatos tanácskozásokat tartottak különböző nemzetközi kérdésekről. O Healey angol hadügyminiszter Párizsban tárgyalt Messmer francia hadügyminiszterrel. A tárgyalások alapján Anglia és Franciaország között elvi megállapodás jött létre katonai repülőgépek közös gyártásáról. Londoni szakértők e megállapodást igen jelentősnek mondják, mert ily módon sikerül biztosítani az angol— francia repülőgépipar további foglalkoztatását, és az amerikai repülőgépgyártó cégek konkurrenciájának ellensúlyozását. Londoni körökben arra számítanak, hogy a közeljövőben megvalósuló angol—francia együttműködéshez a későbbiek során Hollandia, Belgium és Olaszország is csatlakozik.Wilson brit miniszterelnök — ugyancsak a hét végén — gazdasági szakértőkkel tárgyalt. Találkozott többek között Brown gazdaságügyi és Callaghan pénzügyminiszterrel. Anglia külkereskedelmi helyzetét és főként a fizetési mérleg helyzetét vitatták meg az importvám közelmúltban történt mérséklésének fényében. Londontól néhány ezer kilométerre délkeletre, Rhodesiában Bottomley nemzetközösségi, és Gardiner igazságügyminiszter találkozott a rhodesiai afrikai törzsek képviselőivel. Az angol miniszterek a rhodesiai helyzetet tanulmányozzák és előreláthatólag a hét folyamán térnek vissza Londonba. O Stewart angol külügyminiszter Londonban ma találkozik Gale Plazával, az ENSZ ciprusi közvetítőjével. Plaza tegnap este érkezett Athénból Londonba, ahol előzőleg a görög kormánnyal tárgyalt. Holnap repülőgépen tovább indul New Yorkba, ahol U Thant ENSZ-főtitkár elé terjeszti a ciprusi kérdés békés rendezésére vonatkozó javaslatait.Londonban illetékes helyen közölték, hogy Stewart brit külügyminiszter április 22-én hivatalos látogatást tesz Prágában. Az angol külügyminiszter David csehszlovák külügyminiszter angliai látogatását viszonozza. MA: néger szabadságmenet A Nobel-díjas Martin Luther King és más országos hírű amerikai néger személyiségek vezetésével ma nagyszabású szabadságmenetet terveznek az elnyomott alabamai négerek. A jelek szerint ez lesz a legnagyobb roham a déli állam faji korlátai ellen. Kingék tömegfelvonulást terveznek Selmában, ahol csaknem két hete tart a választójogot követelő kampány, s a selmáival egyidejűleg más alabamai városban is tüntetésre kerül sor. A polgárjogokért küzdő négermozgalom néhány nappal ezelőtt felhívta a déli állam egész néger lakosságát: csak a legszükségesebbeket vásárolja be az üzletekben, ezzel is tüntetve a faji elkülönítés rendszere ellen. A felhívásnak foganatja lett. Az alabamai kereskedők kétségbeestek, mert például szombaton — az ottaniak bevásárlásának hagyományos napján — üresek, elhagyottak voltak a boltok. Marion városban vasárnap eltemették azt a fiatal négert, aki két hete halálosan megsebesült egy rendőr golyójától. Martin Luther King — hír szerint — felajánlotta: hajlandó közvetíteni Malcolm X. és ElijahMuhammed (a Fekete Muzulmánok) híveinek vitájában, az amerikai négermozgalom egységének megszilárdítására. Dél-Vietnam: „Szuperbombázások“ - eredmény nélkül Tiltakozó gyűlések Angliában London, március 1. Stanley Levinson jelenti: Anglia több városában tüntetések voltak a múlt huszonnégy órában; a részvevők követelték a dél-vietnami háború azonnali befejezését és a vietnami probléma békés rendezését. Londonban a Trafalgar téren tartott tiltakozó gyűlésen Brockway, a gyarmatok szabadságáért küzdő mozgalom elnöke hangoztatta: Wilson miniszterelnöknek a nyilvánosság előtt le kellene szögeznie, hogy békét akar Vietnamban. A New York Times legfrissebb számában egyébként felszólítja a Johnson-kormányt a Vietnamról tartandó tárgyalások azonnali megkezdésére. A lap szerint Amerikában mind többen követelik a vietnami béke megteremtését. Ugyanakkor az amerikai kormány szemmel láthatólag nem mondott le arról a szándékáról, hogy a kemény kéz politikájával próbálja elintézni a dél-vietnami válságot. Amúlt huszonnégy órában amerikai B-57-es bombázók újabb légitámadást hajtottak végre Dél-Vietnamban, a Mekong-folyó deltájában, a hazafias erők ellen. Korábban 137 helikoptert vetettek be, ugyanebben a körzetben, a partizánok ellen. A nagyszabású hadművelet azonban mindeddig nem hozott gyakorlati eredményt, mert a támadó kormánycsapatok nem tudtak kontaktusba kerülni a partizánokkal. A diktátorból „utazó nagykövetté” lefokozott Khanh dél-vietnami tábornok ma hajnalban a Lufthansa légiforgalmi társaság repülőgépén a római repülőtérre érkezett. Újságíróknak kijelentette, hogy néhány napot tölt az olasz fővárosban, ahol tanácskozásokat folytat Dél- Vietnam európai képviselőivel, majd New Yorkba utazik. Khanh közölte, hogy egyelőre pápai kihallgatás nem szerepel programjában, de „ha alkalom kínálkoznék rá”, boldogan felkeresné a katolikus egyház fejét. A madridi diákok kiléptek az egyetemi szindikátusból PRAVDA-CIKK A LOPEZ-ÜGYRŐL A spanyol főváros egyetemének hallgatói újabb bátor kihívást intéztek a Francoreasirrahez: az orvosi kar előadótermében ötezer fő részvételével, egyhangúlag megszavazták azt a határozatot, hogy kilépnek az egyetemi szindikátusból. Ez a tömörülés a kormánynak alárendelt hivatalos szakszervezet leányvállalata. Ehelyett alakították meg az említett gyűlés résztvevői a tanárok és diákok szabad mozgalmát. A Franco-ellenes diákküzdelem annyira nyugtalanítja a kormányt, hogy a minisztertanács ülésén a közoktatásügyi miniszter részletes jelentést tartott szükségesnek előterjeszteni a kialakult helyzetről. Az Humanité közlése szerint a Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága felhívta minden spanyol egyetem diákjait és profeszszoradt, fejezzék ki szolidaritásukat a madridi diáksággal. A spanyol események továbbra is foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. A Pravdában Alekszandrov, a Lopez-üggyel kapcsolatban többek között így ír: A madridi kormánykörök nem merték halálra ítélni Justo Lopezt, nem merték megismételni a Grimau-ügyet, amely két évvel ezelőtt újra leleplezte a rezsim bűnös jellegét. Meghiúsult a bírósági komédia, amelyhez már öszszeszedték a hamis tanúkat, és amelynek kimenetelét — a halálos ítéletet — már előre eldöntötték. TAVASZI KÉPAUKCIÓNKRA neves magyar és külföldi művészek FESTMÉNYEIT felveszünk. Naponta 10—15 óráig (szombaton nincs felvétel) Értékesebb képekre előleget folyósítunk. V. Szent István krt. 3. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT DR. SELBACH ESETE Elmegyógyintézetbe csukják az elmegyógyászt? A 12 ezer márkás diplomatafeleség és a magánnyomozó Weygand Egyedülálló eset a nyugatnémet igazságszolgáltatás történetében, hogy egy bíróságnak most arról kell döntenie, vajon elrendelje-e egy elmegyógyász professzor elmeállapotának a megvizsgálását. Az ismert nevű Selbach professzortól egyik páciense, egy diplomata válófélben levő felesége 17 ezer márka kártérítést követelt, téves diagnózis miatt. Selbach az asszonyt az első vizsgálat alapján intézetbe akarta záratni és ettől a szándékától csak akkor állt el, amikor nem sikerült elérnie, hogy az illetékes hatósági orvos a beutaláshoz hozzájárulását adja. Eközben a professzor a páciensét és hozzátartozóit egyszerűen bezárta egy szobába. Majd levelet írt az illetékes rendőrkapitányságnak is és követelte, hogy az asszonytól elmeállapota miatt vonják meg a gépkocsivezetői igazolványt. A rendőrség a hatósági orvos meghallgatása nélkül azonnal be is vonta az engedélyt és a páciens csak félévi huzavona után tudta azt visszakapni. Később a kártérítési követelést dr. Selbach nagyvonalúan ahhoz a biztosító intézethez továbbította, amellyel megállapodása van „téves diagnózisok fedezésére”. A biztosító intézet azonban fizetés helyett a diplomata-feleség elmeállapotának megvizsgálását köveújabb tette. Az asszony ügyvédje ellenbeadvánnyal fordult a bírósághoz és kérte, hogy a professzor elmeállapotát vizsgálják meg, mivel véleménye szerint a páciensével szemben tanúsított viselkedése az üldözési mánia határát súrolja és feltétlenül azt bizonyítja, hogy a professzor legalábbis túlfeszített idegállapotban van. Az ügy pikantériáját óriási mértékben növeli, hogy ez a Selbach professzor ugyanaz az elmeszakértő, akinek 202 oldalas szakértői véleménye alapján utaltatta be zárt intézetbe a münsteri bíróság dr. Weygandot. Dr. Weygand, akinek esetéről a közelmúltban beszámoltunk, ugyanis önként vállalkozott arra, hogy felderítse Biomert münsteri ügyvéd halálának titokzatos körülményeit és eközben összeütközésbe került hatóságokkal, amelyek mindenáron ragaszkodnak ahhoz, hogy Biomert öngyilkos lett, holott az ügyvéd családja meg van győződve arról, hogy a felesége és befolyásos cinkosai tették el láb alól dr. Blomertet. Érdekes véletlen folytán a Selbach elleni eljárás megindítása egybeesik dr. Weygand szabadon bocsátásával. Weygandot ugyanis két heidelbergi professzor újabb vizsgálat alapján normálisnak és tetteiért felelősnek találta, s így nemcsak a kórházat hagyhatta el, hanem a vizsgálati fogságból is szabadon engedték, óvadék ellenében. A nyugatnémet közvélemény érdeklődéssel vegyes malíciával várja most a bíróság döntését: vajon elmegyógyintézetbe kell-e vonulnia a szakértőnek akkor, amikor szakértésének alanya, dr. Weygand végre szabadlábon állhat a bíróság elé, hogy a rágalmazás, hatóságok megsértése és egyéb különböző indokok alapján ellene indított perben végre arra is igazságot deríthessen, ami az egész lavinát elindította, , Biomert ügyvéd állítólagos öngyilkosságára. D. Szabó Ilona A FALU KÉT OLDALÁN Az angolszász sajtó címadói nem annyira a tömörségre törekszenek, mint inkább arra, hogy a közlemények címe a lényeget hordozza. Még akkor is, ha a cím hosszú. Annak a cikknek, amelyet ismertetni akarunk, történetesen rövid a címe, de annál inkább tömöríti a mondandó lényegét. „A Vietcong csendes győzelme” — mondja a New York Herald Tribune egyik friss számában megjelent riport címe. A lap ismét különtudósítót küldött Dél-Vietnamba, Beverly Deepe személyében, aki Hoa Longból keltezte fenti című riportját. Mit lát a különtudósító Hoa Longban, ötven légimérföldnyire Saigontól? A gyerekek „helló” helyett „elvtársat” mondanak. Egy idősebb vietnami férfi motorkerékpárján ülve, lelassított egy amerikai újságíró előtt, hogy odakiálthassa neki: „Halál.” Hoa Long hivatalosan egyike annak a kétszázegynéhány dél-vietnami körzeti főhadiszállásnak, amelyet a mindenkor váltakozó elnökű kormány a magáénak mond. Nem hivatalosan a körzet vezetője beismerte, hogy a falu lakóinak 90 százaléka a Vietconggal rokonszenvez. Egy veterán francia tábornokot is megszólaltatott a New York Herald Tribune különtudósítója. „A Vietcong 1964-ben a falvakért, a vidékért harcolt és meg is nyerte magának. 1965-ben a partizánok arra használják majd vidéki területeiket, hogy bekerítsék és elfoglalják a városokat” — mondotta az agg katonatiszt, aki végigküzdötte annak idején a franciák háborúját Vietnam ellen. Egy öreg paraszt nyilatkozata: „Néhány nappal ezelőtt a kormánycsapatok bevonultak egy közeli, innen hat kilométerre levő faluba és felszólították a lakosságot, hogy költözzék el A kiürítés gyorsan ment végbe, az emberek semmit nem vihettek magukkal! Amikor aztán visszatértek otthonukba , azt kifosztva találták, a kormánycsapatok mindent elvittek, ami ért valamit.” Majd ezzel a kéréssel fordult az amerikai tudósítóhoz: „Ha van valami befolyása, intézze el, hogy a kormány biztosítsa nekünk a nyugodt munka lehetőségét és ne tartson bennünket állandó félelemben! Igazán nyomorúságos sorsunk van!* Amikor az újságíró egy honfitársával — amerikai katonai tanácsadóval — beszélt erről, az végigsimított izzadt trikóján, megvakarta a fejét és így szólt: „Kifosztották őket? Fel kellett volna gyújtani azokat a házakat! Hiszen ez egy Vietcongfalu! Minden házból alagút vezet az erdőbe, a partizánokhoz!” Egy másik vietnami paraszttól az amerikai segély felől érdeklődött a New York Herald Tribune munkatársa. A következő választ kapta: „Mi itt soha nem kaptunk semmiféle amerikai segélyt. A körzeti és kerületi tisztviselők kapják a segélyt, az már nem jut el idáig. Egyébként nem is kérjük. Ha segíteni akartok rajtunk, találjátok meg a módját annak, hogy véget érjen a háború. Nyugodtan, békében akarunk élni!” Beverly Deepe leírja, hogy az ezer lakosú falu egyik végén a kormány sárga-vörös színű zászlója lobog. A falu másik végén viszont — amely mindössze fél mérföldnyire esik innen — ez a felirat olvasható az országút felett: „Éljen Dél-Vietnam Nemzeti Felszabadítási Frontja. A nép 1965-ben újabb sikerek kivívásáért küzd!” Az amerikai újságíró nem mondja ugyan ki a nyilvánvaló tanulságot de cikkének minden bekezdéséből kiolvasható: a falu két oldala egyre inkább közeledik egymáshoz, s nem sokáig leng már a saigoni lobogó... Barabás Tamás Határincidens Mexikóban Mexico, március 1. Mexikói csapaterősítéseket vezényeltek vasárnap este a guatemalai határra, ahol előzőleg incidens történt: a guatemalai határőrség tüzet nyitott három mexikóira. 1965. március 1. hétfő