Esti Hírlap, 1965. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1965-10-01 / 231. szám

AZ AMERIKAIAK SZERINT rakétával lőttek le a S­­DK fölött egy USA bombázót Nyilvános kivégzés Saigonban Egy amerikai katonai szó­vivő ma megerősítette, hogy a VDK területe ellen inté­zett tegnapi bombatámadás­ban két amerikai repülőgépet lelőttek. Az egyik gép egy F-105-ös Thunderchief va­dászbombázó, a másik egy F—4—C Phantom volt. Az elsőt a szóvivő szerint feltehetően egy föld—leve­gő rakétával lőtték le. Ez már a negyedik, rakétá­val lelőtt amerikai gép, ame­lyet az amerikai légierő a VDK területe ellen intézett kalóztámadások során vesz­tett. A szóvivő szerint egy ame­rikai katonai helikopter le­zuhant An Khenél, Saigon­tól 425 kilométerrel északke­letre. A legénység négy tagja életét vesztette. Roger Hilsman, az ameri­kai külügyminisztérium tá­vol-keleti ügyekkel megbízott volt államtitkára, aki jelen­leg a Columbia egyetem ta­nára, egy szenátusi bizottság előtt nyilatkozott. Hilsman hangsúlyozta, hogy a VDK területének bombá­zása súlyos hiba volt. Nemcsak a háborút szélesí­tette ki, hanem a genfi egyez­mények megsértését is jelen­tette, amelynek tiszteletben­­tartására pedig az Egyesült Államoknak a lehető legna­gyobb mértékben törekednie kellene. Hilsman hozzáfűzte, ha a VDK bombázása súlyos hiba volt, akkor Dél-Viet­­nam bombázása „végzetes hibának” minősül. Saigonban pénteken a ko­ra reggeli órákban ö­t embert végeztek ki nyilvánosan. A rendőrség szerint a ki­végzésnek semmi köze nincs a hadműveletekhez, közönséges bűnözőkről volt szó, akiket gyilkosság és rablás miatt ítéltek halálra. Az intézkedés a belső „tisz­togatás” keretébe tartozik, amelyet Nguyen Cao Ky dél-vietnami miniszterelnök csütörtöki sajtóértekezletén jelentett be a sajtó képvise­lői előtt. A rendőrség 25 gránátot foglalt le pénteken reggel Saigonban,, és eljárást indított egy diák­csoport ellen, amelyet a rendőrség elleni tüntetések és támadások megszervezésével vádol. A letartóztatott fiatalok közül nyolc ellen „kommunista propaganda” kifejtése miatt indul eljárás. BLACKPOOLBAN BEBIZONYOSODOTT: Wilsonnak a saját pártjában is erős ellenzéke van London, október 1. Stanley Levinson telefon­jelentése: Blackpoolban ma ér véget a Munkáspárt évi kongresz­­szusa. Wilson miniszterelnök, a párt vezére nem örülhet egyértelműen a kongresszus határozatai­nak. Igaz, hogy a küldöttek jóvá­hagyták a munkáspárti kor­mány gazdaságpolitikáját, a színesbőrűek angliai beván­dorlásáról szóló megszorítást, és — ha csekély szótöbbség­gel is —, elfogadták Wilson vietnami politikáját, de a választókerületek kül­dötteinek és a szakszerve­zeteknek jelentős része to­vábbra is szembenáll a Munkáspárt legfelsőbb ve­zetőségével ezekben a kér­désekben. Sőt: több londoni megfigyelő egyetért abban, hogy a Wilson-kormánynak a közeli jövőben igen sok ne­hézséggel és ellenállással kell megküzdenie majd a parlamentben saját pártja részéről. A leghevesebb el­lenállást és bírálatot tovább­ra is a Szállító és Általános Közlekedési Dolgozók egy és negyedmillió tagot számláló szakszervezete fejti majd ki, amely a kongresszuson is he­ves és szókimondó bírálat­tal illette Wilsont és közvet­len munkatársait Lehet, hogy megismétlődik a Munkás­párt történetének egyik szégyenkezve emlegetett fejezete: 1931-ben Macdonald mun­káspárti kormánya koalícióra lépett a konzervatívokkal. A jelenlegi kormány is mindin­kább „össznemzeti” érdeke­ket hirdet és nem osztályér­dekeket. Az „össznemzeti” érdekek képviselete a jelen­legi angol viszonyok között egyértelműen a tőkés érde­kek védelmét jelenti. S ez az, amitől a Munkáspárt haladó szárnya a leginkább tart. A Daily Mirror rajzos kommentárja kiegészíti londoni tudósítónk jelentését. Wilson „Arany Mérföld” futóversenye előtt Brown gazdaságügyi miniszter e szavakkal nyújtja át a „bevándorlási kérdés” (faji megkülönböztetés) és a „bérpoli­tika” cipőjét: „Jók ezek a cipők, Harold, csak az a baj, hogy a szögek­­ belül vannak...” Makariosz...Felépítjük a törökök házait Athén támogatja a ciprusi ENSZ-panaszt Athén, október 1. Sztefanopulosz görög mi­niszterelnök csütörtök estére megbeszélést hívott össze, amelyen részt vett Ci­ima­­kosz külügyminiszter, Kosz­­topulosz hadügyminiszter, valamint Görögország anka­rai, washingtoni és nicosiai nagykövete. A megbeszélés célja az ENSZ-közgyűlés ciprusi vitájának előkészítésekép­pen a görög álláspont megvitatá­sa volt. Az értekezlet után Sztefanopulosz kijelentette, hogy Görögország teljes mértékben támogatja Cip­rusnak az ENSZ-hez benyúj­tott panaszát. A tanácskozás után nyilat­kozott Ci­imakosz is. Kije­lentette, Görögországnak nincs szándékában tárgyalá­sokat folytatni a ciprusi probléma megoldásáról úgy, hogy azokon Ciprus ne le­gyen képviselve. Görögor­szág harcol azért, hogy elis­merjék a ciprusi nép ön­rendelkezési jogát. A külügyminiszter végül kö­zölte, hogy vasárnap indul New Yorkba az ENSZ köz­gyűlésére. Makariosz ciprusi elnök csütörtökön látogatást tett Potamia ciprusi faluban, ahova visszatért öt ciprusi török család, hogy együtt él­jen a görögökkel. Látogatása során Makariosz kijelentette, kormánya valóra váltja azt az ígéretét, hogy felépíti a ciprusi törököknek a harcok során lerombolt házait. Háború és béke Olvassuk, hogy Saigonban új kormányszervet állí­tanak fel: „a béke és a há­ború minisztériuma” néven. Hogy a háborút hogyan képzelik el Saigonban, azt tudjuk. De hogy a békét? ... Sebaj, azért áll a „béke és a háború” élén miniszter, hogy megmondja. Hadügyminiszter... (sp) Ismerkedjen meg kiváló autóápolási cikkeinkkel! Bevezetésül előnyös ajánlatunk: KETTŐT FIZET, HÁRMAT KAP! Autóschnellwasche gyorsmosó 20,— Ft 1 Autopolisch polírvíz 40,— Ft 1 Feinpolitur finom politúr 30— Ft 90,— Ft helyett 60,— Ft 1 Szilikonos Schnellwäsche gyorsmosó 30,— Ft 1 Autolackbalzsam 20,— Ft 1 Autopolírozó 23,— Ft 73,— Ft helyett 49,— Ft 1 Autoschampon 28,— Ft 2 Krémtisztító paszta 13,— Ft 1 Autópolírozó 23,— Ft 64,— Ft helyett 42,50 Ft Ismeretségünk bizonyára tartós lesz. ÁPOLT KOCSI - SZÉP KOCSI! A tizenhatodik évforduló Tizenhat esztendővel ez­előtt, 1949. október 1-én megszületett a Kínai Nép­­köztársaság. A földkerekség legnépesebb országában dia­dalra jutott a szocialista for­radalom. Az út, amelyen a kínai tömegek a kommunista párt vezetésével eljutottak eddig a történelmi sorsfor­dulóig, rögös és nehéz volt. A kínai nép áldozatkészsé­gén, hősiességén kívül ked­vező történelmi körülmények tették lehetővé a forradalom győzelmét. Mindenekelőtt az a tény, hogy a Glóbusz egyhatodán már győzött és gyorsan gya­rapodott a néphatalom, hogy a Szovjetunió politikai, mo­rális, gazdasági és katonai értelemben ott volt, ott küz­dött a nemzetközi porondon. A kínai forradalom sikeré­hez közvetlenül is nagy se­gítséget jelentett, hogy a szovjet hadsereg csapásai megroppantották a második világháború alatt a japán haderő gerincét. Az imperialista béklyóktól megszabadult kínai nép a szocialista építőmunkában is ugyanarról az áldozatkész hősiességről tett tanúságot, mint a fegyveres harcok so­rán. És ebben a küzdelem­ben is támogatta — létével és konkrét segítségével — a kínai népet a Szovjetunió, s a többi szocialista ország. Csak sajnálattal lehet szól­ni arról, hogy az utóbbi években Peking eltávolodott a testvérpártok nagy több­ségétől. A Magyar Népköz­­társaság kormánya, az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar parlament mindezek ellenére a kapcso­latok javulására, jó viszony­ra törekedett és törekszik a Kínai Népköztársasággal. Pártunk és kormányunk többször hitet tett ama meg­győződése mellett, hogy a nemzetközi forradalmi moz­galom újabb győzelmeinek legfontosabb feltétele a nem­zetközi munkásmozgalom in­ternacionalista egységének erősítése. Nagy ünnepen szeretettel köszöntjük a Kínai Népköz­­társaság dolgozóit, akiknek nagy sikereket kívánunk a békés építőmunkában. Vöröskereszt deficit Bécs, október 1. A Vöröskereszt Társaságok Ligájának kormányzó taná­csa csütörtökön Bécsben köz­zétette a szervezet 1966. évi költségvetési tervét, amely szerint a bevétel 2702 millió, a kiadás pedig 2895 millió svájci frank lesz. A defici­tet a nemzetközi tartalék­alapból pótolják. Wessin-kihallgatás Washington, október 1. Csütörtökön Washington­ban­­bejelentették, hogy az amerikai szenátus belbizton­sági albizottsága ki fogja hallgatni Wessin tábornok, volt dominikai katonai veze­tőt, aki kijelentette: ameri­kai hivatalnokok kényszerí­tették országa elhagyására. TÖRZSEI TALÁLTAK... A véletlen segített a dél­­afrikai etnográfus expedíció­nak, hogy felfedezze az eddig ismeretlen afrikai himba tör­zset. A katasztrofális száraz­ság kényszerítette a törzs tagjait, hogy elhagyják rej­tekhelyeiket a hegyekben, és letelepedjenek a völgybe. Itt fedezték fel őket a tudósok. A kutatók szerint a himba törzs tagjai nagyon alacsony termetűek. Vadászfegyverei­ket főként fehér kvarcból ké­szítik és feltehetően a kőkor­szak óta nemigen tökéletesí­tették azokat. Sukeiri nyilatkozata Kairó, október 1. Sukeiri, a palesztínai fel­­szabadítási szervezet elnöke egy csütörtök esti kairói rá­diónyilatkozatban kifogásol­ta, hogy a casablancai arab csúcsértekezleten elutasítot­ták a szervezet minden ja­vaslatát. Megismételte né­hány nappal hamarabb han­goztatott vádjait Jordánia ellen. Helytelenítette, hogy Jordánia nem engedte be az iraki és szaúd-arábiai csa­patokat az ország területére a Jordán mellékfolyói szabá­lyozási munkálatainak vé­delmére. Rekordidő Leningrád, október 1. A leningrádi „Admirali­­tás” hajógyárban vízre bo­csátották a 62 000 tonna víz­­kiszorítású „Otto Grote­wohl” nevű tartályhajót. E hajó rekordidő, hat hónap alatt épült. Német emancipáció Lehet-e határa egy nép emancipációjának? A kérdés nagyon is gyakor­lati — gondoljunk csak a bonni atomigényekre. A atlanti világnak van egy politikai közhelye, amely ép­pen a nyugatnémet szövetsé­ges nukleáris nagykorúsítását hivatott elfogadtatni. Ez a bizonyos közhely pedig így hangzik: nem lehet egy né­pet, húsz évvel a második világháború után, örökösen és kollektíven megalázni. El­lenkezőleg: emancipálni kell, befogadni, teljesértékű tag­ként a nemzetek családjába. A nyugati politikusok itt szívesen hivatkoznak arra, hogy ők bezzeg levonták az első világháborút követő idők tanulságait. Szemben mivelünk, akik — persze, szerintük — már-már Cle­­menceau-típusú revánspoliti­­kát folytatunk „a” németség ellen. Ez az okfejtés — a dolog természeténél fogva — a leg­­hálásabb közönségre a Szö­vetségi Köztársaság atompo­litikusainál talál. Az például, amit a minap Strauss volt — és talán eljövendő — bonni miniszter mondott, tulajdon­képpen csupán ennek a gon­dolatkörnek a továbbfejlesz­tése. Strauss ugyanis azzal indokolta a nyugatnémet atomfelfegyverzés szükséges­ségét, hogy különben egy új Führer felbukkanásának es­hetőségével kell számolni, aki majd megszerzi a népnek a bombát. Az efféle megnyilatkozá­sok fényében vajon nem jogerős-e a kérdés, hogy le­het-e határa — jelen esetben — a német nép emancipáció­jának? Clemenceau-típusú lenne ez a kérdés? Mondanunk sem kell talán, hogy a bevezetőben említett­ politikai közhely egyáltalán nem „atlanti találmány”. Sőt, a közhely szót is abban az értelemben használtuk, mely­­lyel általánosan elfogadott igazságokat szoktak jelölni. Nekünk is az a véleményünk, hogy nem lehet egy népet húsz évvel a­ második világ­háború után, örökösen és kollektíven megalázni. Ellen­kezőleg — mondjuk mi is —: emancipálni kell, befogadni, teljesértékű tagként, a nem­zetek családjába. De miért éppen az atom­fegyver lenne egy nemzet teljesértékű családtagságá­nak mércéje? Avagy talán követeljünk — „amit szabad Bonn-nak” alapon — mi is atomfegyvert? Mert semmi sem indokolja, hogy velünk együtt, a világ még százegyné­­hány független nemzete — az ausztráltól az olaszig, a svéd­től a törökig — alábbvalónak tekintse magát például a nyugatnémetnél. Emancipálni kell a német­séget — valljuk, és vallotta a Szovjetunió akkor is, ami­kor pedig ennek tagadása­­ sem lett volna meglepő. A jól ismert mondat: „Hitlerek jönnek, Hitlerek mennek, de a német nép marad” — épp abból az időből származik, amikor még frissek voltak a sebek, még füstölögtek a ro­mok. A különbségtevésnek ez a megfogalmazása tehát olyan pillanatban öltött testet, ami­kor a különbségtevés érzel­mileg módfelett nehéz lehe­tett. De történelmi parancs volt. Az a szándék pedig, hogy események és előzmé­nyek hátterét felismerje, s a törvényt, a történelmi paran­csot meghallja, elvitathatat­­lanul a marxista szemlélet­­módban él a legelevenebben. Két évtized múltán, hig­gadtabb fővel, ugyan miért tagadnák éppen ma az eman­cipáció jogát? Nem, nem az NDK példá­jára hivatkozunk, mert tet­szetős — bár hamis — le­hetne az ellenérv, hogy a két tábor természetszerűleg befo­gadta a „maga” Németorszá­gát. Hamis pedig azért len­ne ez az ellenérv, mert rög­tön megkérdezhetnénk, hogy vajon az „ő” Németországu­kat, a Szövetségi Köztársasá­got kiközösítjük-e? Nem is­merjük-e el önálló állami lé­tét, nem építjük-e vele kap­csolatainkat? Napjaink fejle­ményei jobbára kereskedel­miek, üzletiek. De például az NSZK szovjet diplomáciai el­ismerése régebbi keletű. Mikor, és miben aláznánk hát meg „örökösen és kollek­tíven” a Szövetségi Köztár­saság népét? A választ le­egyszerűsíti, hogy a vád is csupán az NSZK-val kapcso­latban illet minket. Az „örö­kös és kollektív” megalázás bűnét eszerint akkor követ­jük el, amikor — micsoda ..propagandaszólamok”!... — újrafelfegyverzésről, milita­­rizmusról, revánsvágyról, ná­ci bűnökről beszélünk. Vajon komolyan azt hiszik, hogy nem mi örülnénk a legjob­ban, ha nem kellene mind­erről beszélnünk? Hogy mást ne mondjunk, akkor legalább is nyugodtabban alhatnánk. Lehet-e határa egy nép emancipációjának? Igen. S ha a szót valaki sú­lyosnak találná, gondoljon arra, hogy ez a határ ott hú­zódik, ahol más népek eman­cipációja kezdődik. A németség háború utáni talpraállásának örülnünk kell. És örülünk, hogy a két Németország — bár különbö­ző úton és mértékben! —, visszatalált a hitlerizmusból a nemzetek megosztott, de mégis: emberszabású közös­ségébe. A mi értelmezésünk szerint az emancipáció ezt jelenti. A lehetőséget az egyenlőségre — az egyenlők között. Amit az NSZK poli­tikusai akarnak, nem ez. Más, és­ több. Ezért viszont más népek tartanak megaláz­tatástól. Más népek érzik fe­nyegetve tulajdon emancipá­ciójukat. Serény Péter _________________________

Next