Esti Hírlap, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
ÚJSÁGHÍR: — Zsebben hordható pót cipót gyártanak...Örökifjú anyagokkal konzerválják a budai várpalotát Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális központja, felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsek őrzője és bemutatója lesz a budai várpalota. Nem mindegy tehát, meddig őrizheti majd érintetlenül, tatarozási kozmetikázások nélkül ezeket a kincseket A tervezők azonban rendkívül gondosan válogattak, örökifjú anyagokkal konzerválják a palotát A falak, a díszek, és a kiállítási tárgyak legnagyobb ellensége, a csőrepedés, az átázás, egyszóval a víz. Ezért a szokásos acélcső helyett vörösrézből készül a nyomóvezeték, amelyet belül vízkőn kívül nemes patinaréteg évszázadokra tartósít. Ennek a rézcsőnek még az sem árt, ha megfagy benne a víz, mert legfeljebb tágul, de nem hasad, mint az acél. Lefolyóvezetéknek Angliából hozattak különleges csövet. Megbízhatósága garantált, s legalább négyszer annyi ideig tart, mint a szokásos etemitcső. A fűtővezeték pedig majdnem hússzor akkora nyomást is kibír, mint amekkora majd rendes, normális fűtés közben feszíti a cső falát. A palota ablakait csomó mentes, egyenes szálú és gondosan kiszárított, lengyel borovi fenyőből készítik. •titmiHtiiiiimiiiiiinniiiiiimiiiHiiiiiniiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiuimiiiiiiiiiiiii Ezen felül konzerválják, meleg lenolajjal is átitatják, hogy az ablaktábla elgörbülését kiváltó nedvesség még akkor se hatolhasson a fa pórusaiba, ha lepattog róla a festék. A tartósított ablakok így a százéves kort is megérhetik javítás nélkül, annál is inkább, mert a kilincsek is hosszú életű anyagból, nikkelbronzból készülnek. A termek falait és a menynyezetet nem közönséges habarccsal, hanem gipszvakolattal, a padlót pedig szinte elnyűhetetlen piszkes vörösmárvánnyal burkolják. Az építők most a déli épületszárnyban dolgoznak a legnagyobb erővel, ahol 1967-ben már megnyitja kapuit a Budapesti Történeti Múzeum. Néhány évvel később, az egész palota újjáépítése befejeződik, és joggal remélhető, hogy az építőktől kapott fiatalító szerekkel örökifjan éri meg a matuzsálemi életkort. (MTI) FELTÁRUL a Duna alatti alagút titka A Duna alatt több alagút vezet át, egyik-másikon száraz lábbal is át lehet kelni, néhányban azonban, amióta megépítették, nem járt ember, víz folyik bennük. A legrégibb a Duna-fenék alatt vagy 15 méter mélységben bújtatott palotai vízvezető alagút. A palotai sziget csápos-, akna- és csókútjainak vizét vezeti a pesti gépházhoz. ötszázkét méter hosszú, 1,8 méter magas, legnagyobb szélessége 1,2 méter. 1894 óta, mióta megépítették, nem látta senki a belsejét. Pedig jó volna tudni, mennyire mutatkoznak belső falán az öregség jelei, nem repedezett-e meg a beton. A legegyszerűbb lenne — gondolná a laikus —, hogyha nem engednének bele vizet, a benne levőt kiszivattyúznák, és megvizsgálnék az öreg vízvezető alagút állapotát Igen ám, de ha a belső nyomás megszűnik, a külső meg megmarad, könnyen összeroppanhat a betoncső. Nehézbúvár sem nagyon tud bejutni, mert vagy 500 méter hosszban kellene maga után vonszolnia a súlyos kábeleket. Itt vannak azonban a könnyűbúvárok, akik tartályban viszik magukkal az éltető oxigént. Akadnak bátrak, akik vállalkoznak erre a kísérletre. Egyelőre még csak az előkészítés stádiumába jutott ennek a különös víz alatti expedíciónak a szervezése. Olyan berendezéseket kell szerezni, hogy két könnyűbúvár — mert, mint mondják, egy búvárnem búvár, hisz, ha bajba jut, nem tud segíteni magán — egyszer átússza a vízzel teli alagutat. Tehát vagy 80 percig tartózkodjék lent azt követően szakaszonként vizsgálja a betonfalat, s ha kell, víz alatti fényképfelvételeket készítsen. A próbák már megkezdődtek, s egy-két hónap múlva választ kapnak a szakemberek: meddig használhatják még a hetvenesztendős, öreg alagutat. (MTI) GÉPESÍTETT POSTAHIVATAL önkiszolgáló postahivatal nyílik ma a Múzeum körúton. A gépesített hivatal táviratfeladó, képeslap, érme és bélyeg árusító automatája éjjel-nappal a közönség rendelkezésére áll. Az önkiszolgáló posta előterében helyezték üzembe az első olyan készüléket, amely közvetlen kapcsolatban áll a 02-es táviratosztállyal. Képünkön az önkiszolgáló postahivatal automata sora. (MTI fotó : Lajos György felv.) Lillát először november 4- én délután hívtam fel Rómában a Via Giulia egyik nyilvános telefonállomásáról. 87—67—67. Szülei kértek, nézzem meg 19 éves lányukat, aki tavasszal kiutazott Olaszországba és nem jött haza. — Lillát keresem ... — Én vagyok. Ott ki beszél? — Szüleinek egy pesti ismerőse. — Pesti? — Most érkeztem. — És meddig marad? — Talán nyolc-tíz napig. — És aztán? — Aztán haza. — És is hazamegyek, ne gondolja, hogy disszidáltam. — Nem gondolom, , csak érdeklődöm, mit csinál, hogy megy a sora. — Ó, nagyon jól! Tudja, engem félreértenek. Az én útlevelem két évig érvényes. Odahaza egy tervezőintézetnél csak technikus voltam. Én nyelveket akarok tanulni, ezért maradtam itt. — Hogy halad a nyelvtanulásban? — Már egészen el is szoktam a magyartól. Azért is örülök annyira, ha magyarul beszélhetek. — Akkor talán ne telefonon. Találkozhatnánk? — Nagyon szeretném, de tudja, én csak este nyolc után érek rá egy kis időre és vasárnap. Vasárnap maga még Rómában lesz? — Mondja, kié ez a 87—67 —67? — Egy amerikai nőé. Ez egy előkelő negyed, ahol lakom, csak amerikaiak és külföldiek lakják. — És maga mit csinál ott? — Mondtam, nyelveket tanulok. Olaszt és angolt egyszerre. Egy kisgyereke van a nőnek, arra vigyázok. — Tehát csak este, lefektetés után ér rá? — Igen. Akkor, ha akarja, leszaladhatok. — Holnap? — Jó. De előbb hívjon fel. November 5, este 8 óra. — Lilla? — Igen. Már nagyon vártam, hogy hív. — Hát akkor hol? — Jaj, ugye nem haragszik, de azt hiszem, ma nem lehet. — Miért? — Azt mondta az asszony, hétre hazajön és még nem jött meg. De ha nem nagy kérés, hívjon fel egy fél óra múlva, talán megjön. Talán leszaladhatok legalább tíz percre. Fél kilenckor. — Lilla? — Képzelje, még mindig nincs itthon. Hát nem szörnyű?! — Mit csinál az az amerikai nő? — Nagyon gazdag, a férje Londonban él, ő meg itt — Mondja, jól érzi magát náluk? — Ne gondolja, hogy honvágyam van, az én útlevelem érvényes és itt csak nyelveket tanulok, s most olyan jó, hogy magyarul beszélgetünk. Ugye, holnap felhív, holnap biztosan lemehetek. — Holnap nem hívhatom, Nápolyba utazom. Két nap múlva érkezem vissza. — De akkor azonnal, ahogy megjön!... November 8, délután 4 óra. — Lilla? — Miért csak most hív? — Most érkeztem meg. — Pedig tegnap szabadnapom volt. — Tegnap átmentünk Capriba. Magabiztosan ismeri. — Nem. Még nem voltam Nápolyban. Nyelveket itt lehet legjobban tanulni, Rómában. Egyszerre az olaszt és az angolt. De azért ne gondolja, hogy nem megyek sehova. Nyáron a legdrágább tengeri strandon voltam... — A gyerekkel? — A gyerek annyira szeret már engem. — Hát akkor mikor találkozunk? — Ma este nem lehet. Holnap. — De csak délelőtt. Délben utazom tovább. — Muszáj? — Estére Genova. Nem tudna délelőtt leszaladni? — Délelőtt sosem. Tudja, a lakás, a bevásárlás ... — Hány szobás az a lakás? — Hat. — És egyedül takarítja? — Jaj, nem vészes. Minden gépesítve. És minden márvány, marma, por egy szem sincs. Délre végzek. Mi, magyarok, gyorsak vagyunk ... — Akkor telefonon kell búcsúznunk. — Holnap már Genovában lesz? — Este fél hétkor. — Genova nagyon szép lehet ... Kőbányai György LILLA RÓMÁBAN ELŐZÉKENY FONOK — Kartársak, most láthatják, hogy lebukom! (Szűr-Szabó József rajza) Becsületből elégtelen Akik megtévedtek ♦ Amikor kosár helyett zsebbe, retikülbe kerül az áru A 16 éves fiú benyitott a KÖZÉRT-be. Körülnézett. Az üzletben kevesen vásároltak, az elárusítók a kirakatot rendezték. Nem rossz a „terep" — gondolta. Kosarat akasztott a karjára, és elindult a pultok között. Amikor azt hitte, hogy senki sem figyel rá, gyorsan a zsebébe csúsztatott egy csomag cukorkát. Azon nyomban a kijárat felé ment, de a pénztárosnő megállította. Az ügy a kerületi bíróságon folytatódott. — Miért nem fizette ki az árut? — kérdi az elnök. A fiú nem válaszol, a vállát vonogatja. A bíró korábban tett vallomásából idéz: ..Több üzletben „vásároltam” így. Ezeket a lopásokat azért követtem el, mert szeretem az édességet, de szüleim nem adnak elég pénzt." — Egy szava sem igaz! — vág közbe az apja. — Minden héten megkapja tőlünk a zsebpénzt, de neki tíz vagy húsz forint nem elég. Az anyja pénztárcáját is megdézsmálta már. Százasokat követelt. Ki győzi ezt? A bíró kétszáz forintra értékeli a négyötvenes Klubcukorkát Negyvenéves tanárnő következik. — Felháborító, hogy éppen engem neveznek KÖZÉRT- tolvajnak — mondja. — Egyszerűen megtévedtem és kész. Nem tehetek arról, hogy megtelt a kosaram, és e Desodort már csak a retikülömbe tehettem. Kifizettem volna, de elfelejtettem. Mindenkivel megtörténhet az ilyesmi. Nem értem, miért kell ebből ekkora ügyet csinálni. Nyolc éve vásárolok abban az üzletben, soha nem vittem el semmit. Ismerhetnének már az elárusítók. A Desodor 250 forintba kerül. Az idős bácsi szemüvegét igazítva magyarázkodik. — Kérem, az úgy volt, bemegyek a KÖZÉRT-be, fogom a kosarat, válogatok. Rakom ide, rakom oda az árut. A fene tudja, hogyan került a zsebembe a vaj. Érthetetlen. De nem is kellene az nekem pénz nélkül. Becsülete is van az embernek ... A bíró száz forintra bünteti. Az idős nyugdíjas nem lepődik meg a drága vajszámlán, csupán egyet kér: — Beteg a feleségem, ha lehet, ne a lakásomra küldje a céhkét, bíró úr! Három eset azok közül, amelyeket naponta tárgyalnak a kerületi bíróságokon. Nem loptak, csupán megtévedtek —, mindannyian így érvelnek. De vajon megér-e egy ilyen kockázatos „tévedés” száz-kétszázötven forintot, és ami ennél is több — hiszen nagyrészt felnőtt, érett emberekről van szó —, a becsület feladását? (harangozó) Tízezer északi vendégmadár a szegedi Fehér-tón Az idei őszön hosszú ideig sirálymentes volt a fehértói rezerváció. A nyár végén fészkelőhelyükről elköltözött hazai dankasirályok helyébe a szokásosnál csaknem két hónappal később érkeztek az Északi- és a Keleti-tenger halászmadarai. Most újból benépesedtek a vadvízország szigetei: mintegy 10 000 sirály éjszakázik rajtuk. Megszűnőben van a férfihiány Magyarországon ötvenezerrel több fiú, mint lány Az elmúlt húsz évben a világ nagy részén számszerűleg erős túlsúlyba kerültek a nők. Férfihiány miatt a leányok százezrei maradtak pártában. A statisztika csak nyolc olyan országról tud, ahol a férfiak a második világháború után is többségben maradtak, ezek India, Ausztrália, Kanada, a Dél-afrikai Köztársaság, az EAK, Írország, Albánia és Luxemburg. Másutt mindenütt 5—6 százalékkal több a nő, mint a férfi. Nyugat- Berlin egyenesen a férfiak ............. ..... .paradicsoma, mert ott 929 000 férfira 1 268 000 nő jut. Magyarországon az arány 5 188 000,4 958 000 a nők javára. A természet a jelek szerint megelégelte a nők számára sok hátrányt jelentő aránytalanságot, s bőségesen gondoskodott férfiutánpótlásról. Most kivétel nélkül mindenütt több fiú születik, mint lány, a 24 évnél fiatalabb korosztályban már majdnem mindenütt a férfiak vannak többségben. A házasulandó korban levők közül csak hét országban — Lengyelországban, a Szovjetunióban, Indiában, az USÁ-ban, Japánban, Portugáliában és Görögországban — van továbbra is férfihiány. Négy-öt éven belül azonban itt is kiegyenlítődik a nemek aránya. Magyarországon máris beköszöntött a menyasszonyhiány korszaka. Bár a 20 és 29 év között még 30 000-rel több a nő, mint a férfi, a közvetlen utánpótlást jelentő, 16—19 éves korosztályban azonban már a fiúk vannak hatezres többségben. A 16 évnél is fiatalabbak között pedig ötvenezerrel több a fiú, mint a leány. A következő évtizedekben tehát a lányok válogathatnak és a fiúknak kell „igyekezniük”, ha nem akarnak az agglegénysorsra jutni. (MTI) INGYEN kidolgozók első tekercs filmjét, melyet a. ^FOTE^ boltjaiban 1965. november 22—1965. december 24-ig vásárolt fényképezőgéppel készített. Tekercsfilmnél előhívást és 1—1 másolatot, kisfilmnél előhívást és csíkmásolatot adunk térítés nélkül!