Esti Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
Az ország és gyűlése „kétlépcsős“ vita ♦ Félszáz felszólaló, félszáz javaslat Önálló gazdálkodás, új jogok Az Országházban tegnap még javárban tartott az ülés, mikor a folyosókon már készült a mérleg: mi újat hozott a tanácskozás, hogyan fejlődött a parlamenti munka? Ha az idén választott országgyűlés júliusi ülésszakát főként a képviselők fokozottabb ellenőrző- véleményező tevékenysége jellemezte, a most zárult tanácskozáson a törvényhozó munka került előtérbe. Három fontos új törvényt fogadtak el: az új Munka Törvénykönyvét, a termelőszövetkezeti és a földjogi törvényt. Fock Jenő már júliusi beszédében jelezte, hogy bővül az országgyűlés törvényhozó feladata. A szeptemberi tanácskozás és a kiszivárgott tervek azt bizonyítják, hogy a rendeletek rovására több új törvény alkotásával is az eddiginél nagyobb szerepet kap az országgyűlés. A háromnapos élénk vita — több mint félszáz képviselő szólalt fel — sok fontos tanulsággal szolgált. Egyebek között rávilágított a parlamenti munka új értelmezésére. A Munka Törvénykönyveinek előkészítése nem korlátozódott a parlamentre. A törvény valójában két vitán ment át, s a képviselők is két tanácskozáson vettek részt. Az első tanácskozáson sok százezer dolgozó vitatta meg az eredeti tervezetet Sok ezer észrevétel hangzott el, s ezek nyomán módosították a javaslatot. Az első vita eredménye a többi között a magányos anyák fokozottabb védelme, vagy, hogy a jól dolgozó a rendes szabadságon felül külön szabadságot is kaphat. Az Országházbanbeterjesztett javaslatot azután ismét módosították a képviselők — éppen az üzemekben tapasztaltak hatására. Természetes, hogy a kétlépcsős vita csak akkor eredményes, ha olyan, minden embert közvetlenül érintő törvényt készítenek elő, mint a Munka Törvénykönyve. De a lényeg általános érvényű: a képviselők és a választók állandó kapcsolatával biztosítják, hogy minden fontos kérdés, javaslat gyorsan az országgyűlés elé kerüljön. Most is hangot kapott sok, a dolgozókat foglalkoztató aggály. Az egyik legfontosabb változás a felmondási kötöttségek enyhítése. Vajon — kérdezték —, nem okoz-e munkanélküliséget vagy nagyobb vándorlást? Az országgyűlés leszögezte, hogy a munkához való jog a jövőben is sérthetetlen. Várható, hogy a termelés bővül, tehát a foglalkoztatottság sem csökken. Nagyobb vándorlás elképzelhető, de csak megfelelő anyagi érdekeltséggel, erkölcsi megbecsüléssel akadályozhatja meg a gyár, hogy más üzem el ne csábítsa a munkásokat. A felmondási idő új szabályozása nagy vitát keltett. Az egyik képviselő azt javasolta, hogy hat hónap helyett csak három hónap legyen a felmondási idő felső határa. Az országgyűlés úgy döntött: kell a hat hónap, különben is, e keretben a dolgozók és az üzem közös megegyezése állapítja meg a pontos időt. A vita során 50 javaslat hangzott el. Több javaslatot elfogadtak és többet elvetettek. Ez természetes. A hozzászólók őszintén elmondták véleményüket és megtették javaslatukat. Több elképzelés ütközött egymással, tehát dönteni kellett. Mivel a törvény csak elvi jellegű, sok javaslat a kollektív szerződésekben helyileg megvalósulhat. Az országgyűlés egyöntetű véleménye, hogy a törvény megfelel az új gazdasági mechanizmus követelményeinek. A túlzott bérezési kötöttségek megszüntetésével elősegíti a jobb munka nagyobb megbecsülését. Több más rendelkezésével is megkönnyíti az üzemek önállóbb gazdálkodását. Ugyanakkor bővíti a dolgozók jogait, hatásosabban védi érdekeit. Nemcsak szélesíti az üzemi demokratizmust, de meg is követeli fejlesztését A régi törvény az utasításokon alapuló, erősen központosított gazdálkodásra épült. Az új törvény alapja az önállóbb helyi gazdálkodás, ezért nem megy részletekbe, sok fontos kérdés eldöntését a dolgok és az üzemek megegyezésére bízzák. Feltehető, hogy egy-egy helyen megkísérlik a dolgozók jogait csorbítani. De vannak biztosítékok, hogy ezt már kezdettől fogva meggátolják. S a tanácskozás egyik fontos tanulsága: az országgyűlés ellenőrzi majd, hogy mindenütt érvényesüljön az új jogszabály szocialista humanista szelleme. (aczé!) KEVESEBB ZAJ ÉS KOROM A levegőt szennyező forrásokról nyilvántartást készített a II. kerületi Tanács, s pontos mérésekkel megállapította, hogy zöldövezeti jellege ellenére a városrész levegőszennyezettsége magasabb a fővárosi átlagnál. A Várnegyed környékén például évente 280 tonna por és korom ülepedik le négyzetkilométerenként, s a levegőben található kén mennyisége is valamivel meghaladja a fővárosi átlagot. Időközben a szennyező forrásokat is felkutatták, amelyek közül a legjelentősebb a Déli-pályaudvar és a hozzá tartozó fűtőház. Az utóbbiakban naponta 28 mozdonyt készítettek elő, ezeket éjszakákon át fűtötték, s a keletkezett koromfelhő az egész környéket megülte. Ehhez járult még naponta 70 átmenő mozdony füstje. A tanácsi szervek közbenjárására a KPM vasútügyi főosztálya és a MÁV budapesti igazgatósága hathatós intézkedéseket tett a levegőtisztaság érdekében: a fűtőházat kitelepítették, a helyi tolatást már Diesel-vontatókkal végzik, s az előfűtést végző kazánokat füstmentes pakuratüzelésre alakították át. A belső városrészekben több helyütt a lakóépületekbe települt kisebb üzemek zaja miatt panaszkodnak a lakók. Az Aradi utca 14. szám alatti nyomdai részleg szinte éjjel-nappal zakatoló gépei is sok bosszúságot okoznak a környékbelieknek. A tanács intézkedésére a gépek rezgését szigeteléssel megszüntették ugyan, de ez nem bizonyult elég hatásosnak. Ezért most olyan döntés született, hogy a zajosabb gépeket a válalat a jövő év elejétől kezdve nem járathatja. Kapott már értesítést? Hatósági műszaki felülvizsgálat előtt javíttassa meg gépkocsiját illetékes szakműhelyben! MOSZKVICS XIII., Révész utca 15. SKODA XI., Bicskei utca 3. WARTBURG, TRABANT IX., Ecseri út 16. DÍJTALAN SZAKTANÁCSADÁS üzemek vevőszolgálatán AUTÓSZERVIZ VÁLLALAT Kiállítás a várpalotában Még folynak a munkák a várpalotában, ahol majd a Nemzeti Galéria új otthont kap, de az első kiállítás: Nagyobb igaza sohse volt népnek címmel máris megrendezték a palota déli szárnyában, a Történeti Múzeum helyiségében. A kiállítás megtekintése közben a látogatók bepillanthatnak a középkorba is. Megismerhetik Zsigmond és Mátyás palotájának és a déli erődrendszernek maradványait. Egyúttal képet alkothatnak az építkezés különös feladatairól, hiszen itt egymás mellett és egymás felett századok találkoznak. Mai kapu a déli falakon Zsigmond palotájának maradványai A huszadik század (Wormser felv) Búcsú tegnap még itt volt, ragyogott, parádézott, melengetett, ígérgetett, pedig tudta ő is, jól tudtuk mi is: napjai megszámláltattak Mégis hittünk csábításának, hinni akartunk, hiszen olyan erősen bizonykodott. Tegnap délután még itt lángolt a Tóth Árpád sétány házain, a Rondellán sorakozó régi tűzfegyverek bronz cirádáin, egy ifjú szerelmespár összefonódó alakján. És az emberek mindenütt hódolattal köszöntötték Nyár őfelségét, s áldozatot mutattak be tiszteletére. A szerelmesek egymás igézetébe feledkezve, a sétány srácai víg számháborúzással, az ágyúcsövek fedezéke mögött, a nyomda gépei jókedvű kattogással, a Tárnok utcai szabómester tágranyitott ajtóval fogadta; az öreg asztalos is hetykébben gyalulta a deszkát , a Bartók Béla Emlékmúzeum udvarán, e zárt békességben. Mert megvidámította a szíveket a Nyár kegyes adakozása, s a munka is könnyebben ment, a pihenés is szebb volt ezen a délutánon a Várban. Pedig — a szomorúságra hajlók tudták, s hirdették — búcsúzni jött a Nyár az ódon utcákra, terekre, s talán utolsó sugarait szórja ránk. És a lány — lehet, ő is a búza fogékony lelkek közé tartozik? — Tóth Árpád fájdalmas szeptemberi sorait szavalta szerelmesének a bástyán állva: „Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn / A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt / Fejéről elgurult a víg szalmakalap / S ruhájából komor szagokkal száll a porfom.” De ma még itt van közöttünk, ünnepeljük őt, kiki a maga módján — gondoltuk. A Bécsi-kapu tér egyik rokokó házának ablakában két öreg hölgy cseveg, vékony, fürge kezükben kötőtűk csillannak. Az Országos Levéltárból — diákkoromban annak csúfoltuk, kezdőbetűk tréfás hangsúlyával — bölcsészlány lép ki térre, körülnéz, sietne, sürgős dolga van tán valahol de nem képes betelni a kedves tér hangulatával, a délutáni fények, hosszú árnyékok ritmusával. Marad, fürdeti arcát a sugarakban. „Állj, jönnek!” — harson egy hang az Országház utcán, s erre megakad a tetőről ledobált törmelékzuhatag Tatarozzák a hajdani Budai Országházat, amely két évszázada épült a várbeli ferencesek és a klarisszák régi templomából és kolostorából s amely mai napig a háború nyomait viseli. Fürge fiúk dolgoznak a tetőn, vidám kiáltozásuk, füttykoncertjük betölti az utcát. Szaporán megy a munka az Úri utca végében is, a Magdolna torony lábánál. A szép torony magányosan áll a verőfényben — akár csak a Szent Jakabról elnevezett társa Párizsban —, lebontották mellőle a rommá lőtt templomot. Kőművesek, útjavítók szállták meg a Babits Mihály sétányt, a budai szerelmesek kedvelt, ám eddig elhanyagolt helyét. Lenézünk párok ködébe vesző városra és magunkban könyörgést küldünk a Nyárhoz: maradj még, tarts ki, ne engedd elűzni magad, hiszen annyi még itt a tennivaló! De hiába e szép könyörgés, a Nyár búcsúzni jött, s csak azért ilyen bőkezű velünk, hogy jobban fájjon majd utána a szívünk és erősebben kívánjuk visszatértét. Mert a költő szava valamennyi szeptemberről szól, s minden esztendőben akad szerelmes lány, aki sorait szavalja a sétányon: „A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt ...” Elköszöntünk tőle egy szép délutánon, a Várban. Lukács Teréz