Esti Hírlap, 1968. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1968-02-01 / 27. szám
A vállalat keres, a diák jelentkezik Utasítás jelent meg, amelynek értelmében a felsőoktatási intézményekben végző hallgatók oklevelük megszerzése után képesítésüknek és a népgazdaság érdekeinek megfelelően, pályázat útján léphetnek munkába. Az utasítás hatálya — a katonai felsőoktatási intézmények, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Képzőművészeti Főiskola művésztagozatai, továbbá a Színház- és Filmművészeti Főiskola kivételével — valamennyi felsőoktatási intézményre kiterjed. Az egészségügyi és az agrárfelsőoktatási, valamint, a pedagógusképző intézményekben végzők munkába állításának sajátos rendjét — az általános alapelvek figyelembevételével — az illetékes miniszterek a közeljövőben külön is szabályozzák. A rendelkezés értelmében a vállalatok kezdő szakemberekre vonatkozó igényüket pályázati felhívás formájában minden év március 31-ig nyújtják be a felsőoktatási intézményekhez. A vállalatok pályázati felhívásait a felsőoktatási intézményekben nyilvánosan közzéteszik. Pályázatot az a hallgató nyújthat be, aki a felsőoktatási intézmény utolsó tanulmányi félévére beiratkozott, , és nem áll társadalmi tanulmányi ösztöndíjas jogviszonyban. Pályázni egyidejűleg több állásra is lehet. A vállalat a felsőoktatási intézmények által megküldött pályázatok elbírálásával kapcsolatos döntéséről 21 napon belül értesíti a pályázókat és a felsőoktatási intézmény vezetőjét. Újra választják a népfrontbizottságokat Január végéig a községeknek mintegy kéthar-madában, körülbelül kétezer helyen választották újjá a népfrontbizottságokat. A különböző országrészek közül Heves megye volt a legfrissebb: itt már mindenütt megtartották a falusi választási gyűléseket. A Hazafias Népfront 4. kongreszszusát megelőző nagyszabású eseménysorozat úgyszólván mindenütt jól betöltötte hivatását. A január közepe óta eltelt időszak előzetes mérlegének tanúsága szerint már eddig is százezrek vettek részt a mozgalom négyéves számvetésen, és segítették szavazataikkal, valamint felszólalásaikkal a helyi irányító testületek megújulását, valamint a soron következő feladatok programjának kialakítását. CSALHATATLAN ELŐJEL Hurrá, itt a tavasz! Kivirágzott a tüzelőnk... (Endrődi rajza.) TÍZ ORSZÁGBAN - HÉT TENGEREN (5.) London miniszoknyában Párizsba busszal megyünk, nem is állunk meg, csak a Sacre Coeur előtt. Ez a templom olyan, mint a Halászbástya körülbelül, csak nagyobb és csúnyább. Lábaink előtt viszont a nyolcmilliós Párizs hever, ebből akarunk mi két nap alatt látni is valamit? Elképedve figyeljük az autófolyamot, Párizsban minden harmadik lakosnak kocsija van és mégse a mennyiség a bámulnivaló, hanem amiket mívelnek velük. Nincs egy ép járművük se jóformán, az a jó, ha elöl-hátul-oldalt be van horpadva, mert könnyebb elférni-parkírozni vele. És megszemléljük a párizsi női divatot is, amely főleg csizmából áll minden mennyiségben, van hosszúszárú és még hosszabb szárú, a leghosszabbról pedig meg se merem mondani, hogy meddig ér. Megcsodáljuk az otthoninál lényegesen rövidebb miniszoknyákat is, mert még nem tudjuk, hogy mi vár ránk Londonban ezen a téren. Az itteni mini majdnem mindig nadrágszoknya és többnyire bőrből van. Színes harisnyanadrág illik hozzá, vagy térdzokni, vagy fehér kiszokni. Tartja magát a nadrágkosztüm is, szűk kabátkával, bő nadrággal és minden színben. A frizurákon látszik, hogy drága a fodrász, legtöbbször hátul szalaggal összefogják és kész. Hogy a fiatalság mit visel öltözködés ürügyén, azt a magyar, szolid társaikat szemlélve el sem lehet képzelni, csak akkor jövünk rá, hogy valamelyik fiú, ha szakálla van. Párizsból vissza a hajónkhoz Normandián húzunk keresztül, szemerkél az eső és alkonyodik, puha, kócosszőrű tehenek fehér foltjai, valaki tussal rengeteg, lombjavesztett almafát rajzolt a vidékre, a Szajna hallgatag-feketén hintálja az est fényeit, tankolunk egy benzinkútnál, előttünk nő Citroennal, ahogy indít, hatalmas macska mászik a nyakába. Innentől kezdve olyan az utazásunk, mintha valaki csak úgy megpörgetné előttünk egy útikönyv lapjait. Tegnap még Párizs és ma már Londonban ébredtünk. Megcsodáltuk hát a Piccadillyt is, meg a Westminstert, meg a Parlamentet is, de nekem mesélhet akárki akármit, mindenki csak a miniszoknyát leste, ez az igazság. A legtöbb leányzó karcsú, hosszú lábszáraiddal rendelkezik és ezt be is bizonyítja. Nálunk a mini térd felett kezdődik, a párizsi combközépnél, és nem is tudom, hogyan határozhatnám meg illedelmesen, hogy az itteni meddig ér. Mert vannak a londoni nők kékre és lilára festve, tudakolta Gyula tőlem, holott nem festék az a boldogtalanokon, csak majd megfagynak az egy szál strimflijükben. Melegszenek ahogy lehet, rengeteg hajból készült parókájuk középházig ér, hát ez is valami. Megfigyelhető a nőkön a spanyol hatás is, fekete, nagy szélű kalapjuk áll alatt rögzítve, fekete bokorugró malaclopó-körgallér van a kalaphoz, meg kiscsizma és kész, olyanok, mint az a torreádor, akit rosszkor kergetett a bika és nem volt érkezése a nadrágját is felvenni hozzá. A fázósak pokrócot hordanak, középen lyuk vágva a fej számára, a rojtok elől-hátul a földet seprik, elegáns nappali-esti viselet isjzinak-leánykának egyaránt. Fésülködni hozzá teljesen felesleges, mert összekócolódnak úgyis, mikor felveszik-leveszik. És van maxi is, csak lényegesen kevesebb, mint mint, viselőik mintha a Viva Maria című filmből léptek volna ki, a bő, sötét szoknya alól épp csakhogy kivillan lépésnél a magassarkú fűzős cipő orra. És mindkét nembeli ifjúság idejétmúlta katonai egyenkabátban járkál főleg, a jajvéres-aranygombos zubbonyhoz a fiúk tarkamintás selyemnadrágot viselnek, szára valamivel bővebb a mi ősi, lobogós gaigánknál. A lányok megy nyilván szoknyát, nincs rá bizonyíték, nem tud ki-játszani. Bekukkantunk egy tee- nager-boltba is és örömmel ; konstatáljuk, hogy van még t új a nap alatt, például a \ gyufadoboz nagyságú kar- \ órák, rikítószín derékszíjra \ fűzve, azután a csengettyűk,\ bár ezeket már láttuk vi- selni is, a lányok a puló-\ verjükre varrnak belőle két darabot, a fiúk a nad-\ Tágjukhoz öltögetik szint-! ■metrikusan középre, így csilingelnek a városban ke- resztül. Na és a nők fülbe- valója még, léggömbök gyűjteménye és a vállukra omlik, ez a fantasztikus, jókedvű, de cseppet se ag- \ resszív londoni fiatalság az oka, hogy még annyit sem láttunk a városból, amen- nyit, szerényen beütemez-$ tünk. 5 Utunk utolsó állomása Warnemünde, ahol teljes a $ holtszezon, te jó ég, innen^ még két nap vonatbumb^ hazáig! Aztán eltelik az is, § a vámos csalódottan kons ^ tatálja, hogy a retikülömben csak a leszakadt aranygombomat találtai meg, aztán a Keleti pálya- ^ udvar a két trappoló gye- \ rekemmel, viharos-nedves^ puszik és leverik a kalapo-\ mat a fejemről, nem gyúj-§ tották fel a lakást, és lecsalták a filodentront, és ^ nem tudok megszólalni^ hirtelen, ez se kutya azért, s itthon lenni ismét! G. Szabó Judit $ Harmincezer helyett negyvenhétezer A szövetkezeti ipar eredetileg úgy tervezte, hogy a harmadik ötéves tervidőszak alatt 30 000 lakást épít, kiegészítve az állami nagyipar tevékenységet. Ezt a számot később 35 000- re emelték. Az utóbbi két év alatt azonban már 17 700 lakást építettek, s ebből tavaly 9200-at, így tehát máris megközelítik az évi 10 000-es számot. Az OKISZ vezetőinek számításai szerint öt év alatt 30 000 helyett várhatóan 47 000 lakást építhetnek fel a ktszek, a korábban tervezett 20 000 helyett 25 000-et több szintes társasházban. A ktsz-ek számára várhatóan előnyösen érezteti hatását az a rendelkezés, amely szerint az építőipari szövetkezetek ezután értékhatárra való tekintet nélkül vállalhatnak munkát területükön, ha ehhez megvan a felkészültségük. Másrészt az építőipari normatívák is az eddiginél előnyösebbé teszik a szövetkezetek számára a társasházak kivitelezését. (MTI) Nyárfaerdők a Balaton lápvidékén Évek óta szépítik a Balaton-vidék természeti képét. Rendbehozták a többi között a Balatonudvari— Balatonakali környékén levő erodált sziklás területet, az akali kísérleti telepen gyümölcsfákat honosítottak meg, a kietlen legelőkön több kilométer hosszúságú fasort telepítettek, Badacsonyban az utolsó kőbánya nagy robbantásainak „sebhelyeit"’ tüntetik el fákkal, cserjékkel és kúszónövényekkel. A hegytetőn parkerdő lesz, s őshonos fajtákat telepítenek az akácfák helyére. — Azonnal töröljék le a lábukat! (Kertész László rajza) Lebukott a Kaári-trió Zárás után akartak nyitni... Kifosztottak részeget és gyereküdülőt • Siófokon megelőzték őket A vonat befutott Vácra. Az egyik kocsiból álmos szemű társaság lépett a peronra. Pesten csak azért váltottak jegyet, hogy a vonalon kialudjék magukat. A megérkezés után tétlenül üldögéltek a váróteremben. — Nézd, milyen szép ruhája van annak a nőnek — súgta férjének a fiatalaszszony. — Ne félj semmit, hamarosan neked is lesz — hangzott a megnyugtató válasz... Nyomban el is indultak „megfelelő” ruhaüzletet keresni a városban. Az egyiket — egy betört ablakú lakatosműhely közvetlen szomszédságában — alkalmasnak találták. A fiatalasszony ruhapróbáját azonban fölöttébb zavarta volna a nappali világítás. Megvárták az estét s zázóra után az üzlethez osontak. Bemásztak a lakatosműhely ablakán. A férj és barátja a helyszínen talált szerszámokkal azonnal hozzáfogott a két helyiség közti fal bontásához. Ám, hamarosan rájöttek: a nem éppen speciális szerszámokkal igen nehezen, lassan halad a munka, s aligha végeznének hajnalig. A fiatalasszony kénytelen volt lemondani a szép ruhákról. De, hogy mégse távozzanak üres kézzel, amit csak lehetett, összepakoltak a lakatosműhelyben... A váci kirándulás csupán egyetlen eset a háromtagú társaság bűnlajstromából. A bíróságon hamarosan tárgyalásra kerülő ügy 25 oldalas vádirata betörések, rablások és lopások sorozatáttartalmazza. Kaári István ^ 27 éves segédmunkás és 20 éves felesége még tavaly ^februárban elhatározta: $ nem dolgoznak tovább, s bűncselekmények elkövetésével szerzett pénzből §próbálnak megélni. A férje— aki eddig kilencszer állt ^ már bíróság előtt — kioktatta feleségét, hogyan viselkedjen, mit mondjon az esetleges vizsgálatkor,hogy az elkövetett bűncselekmények ne legyenek bibizonyíthatók. Kaári ezután még alkalmi munkát sem vállalt, s hogy közveszélyes munkakerülés miatt se von- hassák felelősségre, nem járt haza. Állandó tartóz- Skodási helyük a Kőbánya, Alsó pályaudvar és környéke lett. Itt ismerkedtek ■meg Sohr György 21 éves ■ segédmunkással, s hamaro- isan rávették a fiatalembert, s hagyja ott munkahelyét és társuljon velük. Megállapodtak: éjszakánként sorra járják majd a szórakozóhelyeket, kifosztják a részegeket, vagy meglopják apályaudvaron levő embereket. A vasútállomás várótermében vonatra váró férfi üldögélt. Táskarádióját hallgatta. Kaáriék megismerkedtek vele, majd szórakozni hívták. Egyik vendéglőből a másikba vitték új ismerősüket, s végül egy bárban kötöttek ki. Egy óvatlan pillanatban Kaári az asztal alatt átadta Sohrnak a férfi rádióját, amely sporttáskájuk mélyére került. Hazafelé a fiatalaszszony előresietett a táskával, a férfiak pedig egy elhagyott mellékutcában hirtelen a falhoz szorították áldozatukat, zsebéből kivették 900 forintját, majd megfenyegették: „Tűnj el azonnal, ha nem akarod, hogy agyonverjünk.” A férfi megijedt és elszaladt. Egy másik alkalommal Parádsasváron bukkant fel a veszedelmes társaság. Betértek egy gyermeküdülőbe, ahol csak a gondnok volt. Végignézték a televízió aznapi műsorát, majd, amikor a gondnok vacsorázni ment, visszaosontak s összeszedték,ami hamarjában a kezük ügyébe került. Szőnyeget, takarókat, lepedőket zsákmányoltak, s az éjszakát az erdőben töltötték. Egy hétig „üdültek” így a Mátrában, majd — autóstoppal és lovaskocsival — visszautaztak a fővárosba. A sok sikeres akció között egy peches kiruccanásuk is akadt. Siófokon „nyaraltak”, s egy nyitott ablakú víkendházat pillantottak meg Gondolkodás nélkül átmásztak a kerítésen és beugrottak az ablakon. A helyiségben azonban úgyszólván semmit sem találtak. A víkendházat ugyanis előző nap már kirabolta valaki... Rozgonyi Zoltán MA FELADJA - HOLNAP MEGJELENIK FEBRUÁR 1-TŐL EXPRESSZ APRÓHIRDETÉS ! Expresszfelvétel: HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT olvasószolgálata VIII., József körút 5.