Esti Hírlap, 1968. május (13. évfolyam, 102-127. szám)

1968-05-02 / 102. szám

MI VAN ODABENN Innen fényes az este ABLAKOT NYITNI SZIGORÚAN TILOS! A pesti városképet rontó, szürke tűzfalak mellé a belváros szívében most újabb emelkedett. Ezt azon­ban megtervezték, fel­építették, sőt, úgy helyez­ték el, hogy a majdan mo­dern városnegyed képe is „eltűrje”. Pedig a csupa tűzfal. Mégis szép. Kapuja, keríté­se: távoli hegyek mélyéből pesti utcára hozott, csiszolt fekete márvány. Falaira, magas homlokára kemen­cékben vörösre égetett tég­lák sokezernyi kockáját rakták — s így együtt: a szép munka piros diadalíve a belváros szívében. De: nincs ablaka. Csak apró üvegkockák és üveg­falak váltják a téglamezők egyhangúságát. Ezt is csak azért helyezték rá, hogy be­engedjék a napfényt. A vi­lágosságot. A levegőcserét, a szellőztetést már nem bízták az ablakokra. Egy ház a városban, ahol szi­gorúan tilos ablakot tárni. Nemcsak a szabad levegő — még a madár se jöhet ide. A levegő cseréjét — órán­ként ötször — elintézik a gépek. Az utca embere­­ léphet a márványkerítésen túlra. Iia lehetne, még a pesti háztetők galamblakóinak is megtiltanák: ne közleked­jenek, ne szánjanak az ud­varba, az épületre. Csak két ember jöhet ide — és még egy hatalmasság: „Áram Úr.” Mert, „ott túl a rá­cson”­­, vibrál a villamosság. Ez a csupafal épület szak­szerűen mondva: transzfor­mátorállomás. Egyik vil­lamos „szeme” Budapest új, korszerű elektromos láncának. Ugyanilyen mű­ködik már a Tolbuchin kör­úti nagycsarnok mellett is. • Ezt a Dob utcait azért épí­tették, mert a szomszédban, a Kazinczy utcában a 30 éves „trafó” már nem győz­te a pesti házakat ellátni villamos energiával. Azóta több a fényforrás, több a gép. Az áramstaféta Dob ut­cai váltóállomására a fővá­ros három irányából „fut” az energia. Föld alatti sa­lakpályán, 120 kilovoltos kábelen. A láthatatlan áram láthatatlanul jön — ez is újdonság a belváros­ban. A csupatűzfal-épület udvarában két 63 megavolt­­amper teljesítményű transz­form­átor fogadja, veszi át az energiát, amiben a ma­gyar mellett ott a szovjet, a csehszlovák áram is. A szabadtéri fogadóból a csu­­pafehér belsejű épület hét emeletébe „töltik” az ener­giát , osztják, gerjesztik a kerület, a városrész kőtes­tében rejtőző érrendszerbe. 030 ezer százwattos villany­­égő gyulladhat innen, 20 ezer háztartás szívhatja a villamos áramot. Működése­ nem látható. Csak zúgnak a trafók és két ember jár a nyolc méter magas vil­lanykapcsolók, a kétméte­res szigetelő csigaóriások között, állnak a vezénylőte­remben a zöld kapcsolótáb­lánál, felügyelnek, mert kü­lönben az állomás sok száz műszere, feléje önmaga dolgozik. A hibaelhárítás is automatikus. A közeljövő­ben­ még két emberre sem lesz szükség — távolról irányítják majd. ... És fent, a hét emelet villamosság tetejéről: meg­­kapóan újszerű pesti pano­ráma. Innen kellene forgat­ni a Pesti háztetők című filmet. Békés Attila A kivételesen szép tűzfal: a Dob utcai transzformátor­állomás. Hét emeletében egy városrész villám­­senergiája zúg. (­ormser te­rv.) ANYÁK NAPJÁRA ajándékozzon CSOK­OLÁDI­VAL TÖLTÖTT DÍSZDOBOZT! M­. május 1, csütörtök pajyog, nem mutathatok fényképet az apámról, mert anyám a válóper után valamennyit eltüzelte. Fél éves voltam akkor. Hatal­mas termetű ember az apám­, ha be a­dca­ra lépni ezen az ajtón, le kellene hajtania a fejét. Csinos fér­fi, szinte filmre kívánkozik az arca. Apropó, film! Né­hány éve bemutattak egy magyar filmet, a Dúvadot. Bessenyei játszotta benne a főszerepet, egy sűrű vérű nagygazdából lett szövetke­zeti elnököt alakított. Aki vödörből issza a megölt ál­lat párolgó vérét, virtusból lóháton átugrat a szöges ke­rítésen, a zárszámadási ün­nepen belovagol a táncosok közé, s akinek egy szem­villanására szinte dermed­­ten borulnak lába elé az asszonyok. Anyámmal néz­tük a filmet, anyám akarat­lanul is kinyújtotta karját a filmvászon felé. Rámutatott a duhajkodó férfira: „Ott az apád! Éppen ilyen ember a te apád is...” Szinte csak látásból is­mertem őt. Anyu és apám a válás után minden kapcso­latot megszakított egymás­sal. Apám újra nősült, gye­reke született a második fe­leségének is. Engem mintha kitörött volna az­­emlékeze­téből, bizonyosan csak a tartásdíjról jutottam eszébe. Sohasem volt kíváncsi rám. Pedig nagyon vártam, kü­lönösen kislány koromban vártam. Tudtam, hogy rossz ember, de mégiscsak az apám. Jó lett volna, ha el­­ einn a bárány jön értem, kézen fog és ki­vezet a Vidám Parkba, vagy a Szigetre, ha leül velem a cukiban és rendel fagylal­tot vagy süteményt, ha megkérdezi, hogy állok ma­tematikából meg fizikából. Már hatodikos voltam, amikor végre szemtől­­szemben találkoztam vele. Május elsején történt... Abban az esztendőben is gyönyörű volt a tavasz. Azon a napon akkora felhő sem volt az égen, mint egy zsebkendő, ömlött, zuhogott a fény, mint az aranyzápor. A kertekből, mint a hó­­pelyhek, szálltak a szélben a virágszirmok, a Kiserdő­ben méregzöld volt a fű, a fa, a bokor. Nem tudom, ismeri-e a Kiserdei? Móricz Zsigmond is írt róla, onnan talán ismeri. Majdnem a közepén van egy jókora tisztás, május elsején ott ünnepel a környék. Kivonul a család, az apák, az anyák­ meg a gyerekek, de még a nagyapáidat meg a nagy­mamákat is kiviszik ezen a napon. Labdák pattognak, léggömbök repülnek, bol­dog, kacagás, nyugtató lár­ma tölti be a tisztást. S mikor már tetőzik a jókedv, felnőttek és gyermekek megfogják egymás kezét, óriási kört alkotnak, éne­kelnek, táncolnak, ját­szanak. Akkor is í­gy történt. Megfogtuk egymás kezét, óriási kört alkottunk és játszottunk. Azt játszottuk, hogy kinn a bárány, benn a farkas. Rám került a sor, a játék szerint én voltam a bárány, tehát én álltam a körön kívül. S mikor meg­pillantottam a kör közepén álló ellenfelemet, a farkast, majdnem földbe gyökere­zett a lábam a megdöbbe­néstől. A szemem telefutott könnyel, elszorult a torkom. Az apám állt a kör közepén. Éppen az én apám ... A játékszabály szerint üldöznie kellett, nekem meg menekülnöm előle. És én csak amolyan tessék-lás­­sék módon menekültem, hagytam magam utolérni. Nincs szavam elmondani, mit éreztem, amikor meg­fogta a karomat. Néhány másodpercig tartott csak a csodálatos találkozás, de soha, soha nem felejthetem el. H­úszéves vagyok, már ti vőlegényem is van, egy komoly fiúnak leszek a fe­lesége maholnap. Már el­meséltem neki a történetet. Majd, ha lesz egy kis­lányom és egy kisfiam, s ha már értelmessé csepe­rednek, orgonavirágzás ide­jén nekik is mesélek arról a májusról. Tudom, e történet is segít jó emberekké nevel­ni őket. Simon Lajos A gyár pultja A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár értékesítési osztálya a múlt év végén megkezdte a közvetlen információ beszerzését ar­ról, hogy mit kér a fo­gyasztó. A­­vásárlók igé­nyeinek kielégítése céljából az országos néhány jelentős kereskedelmi forgalommal bíró városában egy-egy rep­­r­ezentatív szaküzletben kü­lön pultot helyeztek el a vállalat termékei számára. Szolid és elegáns frizura a divat KÉSZÜLŐDÉS AZ ÖTÖDIK MAGYAR FODRÁSZVERSENYRE hez­­álló hajművészek hat versenyszámban mérik ösz­­sze tudásukat. Pozsgás Gyula, a Magyar Fodrász­klub ügyvezető titkára az idei hajdivatról tájékoztat párizsi és bécsi tapasztala­tai alapján. " A nőknél az idén a négy évtized előtti hullá­mok és loknik térnek visz­­sza. A férfiak haja négy­hat centiméternél nem le­het hosszabb. A versenyt il­letően a klubtitkár elárult egy titkot: a művészi női versenyfrizurát­ ugyanazon a téren kell megalkotni, amelyen előbb a színházi hajók pompázott. Ezt a zsű­ri saját kezűleg fésüli si­mára — aztán jöhet a haj­művész a póthajjal, a mű­­konttyal és kezdheti a mű­alkotást. A férfiak két ka­tegóriában indulhatnak, angol ha­jvágásban és plasz­tikus fésülésben. A cél, szolid és elegáns frizura. Ollót, fésűt, borotvát le­het, hajvágógépet tilos használni. Május 13-án, az ered­ményhirdetés előtt nagy­szabású nemzetközi haj­bemutatót tartanak az el­múlt tíz­ év női és férfi-, divatfrizuráiból. A­ verseny első öt női és négy férfi­versenyzője képviseli ha­zánk színeit szeptember kö­zepén a Bécsben tartandó világversenyen. Május 12-én és 13-án a Ganz-MÁV­AG Művelődési Ház színháztermében ren­dezik meg a férfi- és női fodrászok ötödik magyar bajnoki küzdelmét. A „fej- „Nyit 44 a nyár FESZTIVÁL ITT­ FESZTIVÁL OTT • MELEGÍT A KABINOS • ÉS A PAPÍRRUHA? Még tavasz van, de már rövid nadrágban szalad­gálnak a kisfiúk, lekerül­tek a télikabátok, napszem­üveget hordunk, s a nyár kiszolgálói már készülnek... A PALA A kabinosok hetek óta súrolnak, takarítanak a Pa­latínuson, elkészült a hul­lámmedence mozaik hom­lokzata. — Mikor állt munkába? — Április 16-án. — Mit csinált télen? — Otthon voltam, s már alig várom, hogy kezdőd­jön a szezon — mondja Varga Jánosné, a kabinos, aki már „melegít”. LEHÁRTÓL BEHÁRIG Mit terveznek a budapes­ti szabadtéri színpadokra? A nyár nagy sikere való­színűleg a debreceni, a győri és a Fővárosi Ope­rett­színház szereplésével a Budai Parkszínpadon július végétől augusztus 20-ig tar­tó magyar operettfesztivál lesz. A műsor változatos, Lehártól Behárig, a leg­népszerűbb, a legsikere­sebb operettek kerülnek színpadra. Nyári élmény lesz a Margitszigeti Sza­badtéri Színpadon a pármai operaház vendégjátéka. Verdi A végzet hatalma cí­mű operájával mutatkoz­nak be Budapest zeneked­velőinek az olasz művé­szek. A Körszínházban cse­mege: bemutatják Dante Isteni színjátékát. DIVAT És a divat? Az idei nyár, úgy tűnik, nem túloz. A mini megszelídül, hosszab­­bodnak a szoknyák és a klasszikus fazonok kerül­nek túlsúlyba. Ismét divat az ingruha minden válto­zatban, minden anyagból, a Chanel-kosztüm és a ka­bátruha. Az anyagok vál­tozatosak, s ha igaz, ezen a nyáron Pesten is lesz már papírruha — ha má­sutt nem, a bemutatóter­mekben és a divatlapokban. Szerencsére viszont kike­rült már a divatlapokból a kirakatokba a színes cipő, a görög saru — és úgy tű­nik, a nők szeretik is. „TÁNCDAL 68" Polgárjogot nyert, tipi­kus nyári esemény lett a Magyar Rádió és Televízió táncdalfesztiválja. Mit mond az előkészületekről Botha Lajos műsorszer­kesztő? 1225 dal érkezett az idei feszt­iválra, ebből 398-at el­fogadott a sanzon- és tánc­­dalbizottság, a zsűri 60 dalt választott ki. A 60 dalt 54 zeneszerző komponálta, kö­zülük 28-an már szerepel­tek a nagyközönség előtt, 26 dal szerzője még isme­retlen. Ezután kezdődik az igazi munka, s a fesztivál­­„Táncdal 68” — július 20- tól augusztus 20-ig. JÖNNEK A BUNDÁK — Zálogkölcsönosztály? A telefonnál Hantos Já­nos osztályvezető. — Már megkezdődött a nyári szezon, hozzák a bun­dát, a télikabátot, viszik az orkánt és a nyári kosztü­möket. Budapesten a napi forgalom tízezer tétel... (dolicskó) Régi ár - új csomagolás Két és fél milliárd darab tasakot, zacskót és különbö­ző csomagolóeszközt gyárt az idén a Magyar Papíripari Vállalat csomagolóanyag gyára. A hagyományos cik­keken kívül­­ náluk ké­szül a papírfalvédő, a szal­véta, a fűszeres-, kakaós-, cukorkás-, mosó- és pipere­­szer-csomagolópapír. Az idén a kereskedelem sok újdonságra számíthat. A napokban már a 4,60-as liszt új csomagolásban, fe­hér alapszínű, három szín­nyomású tasakban kerül forgalomba. A Baromfiipari Országos Vállalat ezután a hazai fo­gyasztásra szánt baromfit is nyomott, polietilén tasakba csomagolja. Rövidesen meg­kezdik a műanyag tejfölös poharak gyártásét; a napi százezres szériát készítő külföldi gép már megérke­zett. Az új csomagolás nem drágítja meg a tejföl árát. A textiliparnak is készíte­nek újdonságot: a kötött együtteseket dupla, össze­hajtható, polietilén tasak­ban hozzák majd forgalom­ba. FELVESZÜNK VII. kerületi segédüzemünkbe Budapesten vagy környékén lakó, kapcsolótábla szerelésében jártas — villanyszerelőket, — elektroműszerészeket, — betanított munkásokat, — segédmunkásokat, — fiatal nőket, akiket betanítottt munkások­ká képezünk Munkaidő: 1 műszak, szabad szombatos munkarend, júliustól 44 órás munkahét. Bérezés: időbér és prémium. Jelentkezés szemetesen: CM villanyszerelőipari vállalat Budapest, VII., Síp utca 23.

Next