Esti Hírlap, 1968. szeptember (13. évfolyam, 206-230. szám)

1968-09-16 / 218. szám

ÉRDEMES VOLT MEGRENDEZNI Kapuzárás // az őszi vásáron Hármas csúcstalálkozó*Az ipar és a kereskedelem Tíz nap után ma este be­zárja kapuit az első Buda­pesti őszi Vásár. A nagy hármas, az ipar, a kereske­delem és a fogyasztó tíz napig közvetlenül ismer­kedhetett egymással. Az egyik bemutatta, mit tud, a másik, hogy mit ajánl, s a harmadik elmondhatta, mit kér, hogy valójában mire is van szüksége. S ezt az első randevút — bizonyítja a több százezres látogatótö­­m­eg, a vártnál sokkal több nagy üzletkötés — érdemes volt megrendezni. Az idén már kereken kétszer annyi fogyasztási cikket vásárol a lakosság, mint 10 évvel ezelőtt, s várhatóan 112—113 mil­liárd forintot költ el. Már csak ebből is követ­kezik, hogy az iparnak és a kereskedelemnek alapo­san ismernie kell a hazai piac igényeit. Ehhez viszont, igen jó eszköz lehet a Bu­dapesti Őszi Vásár, ahol az ipar és a kereskedelem kö­zösen végezhet piackuta­tást, szerezhet tapasztalato­kat, mit gyártson, mit áltoz­­zon forgalomba. Az ipar sokszor azt mondja egy­es­­termékeiről, hogy gyártaná, ám a kereskedelem nem rendeli meg. A kereskedő viszont azt állítja, ő meg­rendelné, de a közönség nem keresi. Egy jól szerve­zett hármas találkozó véget vethet ennek a vi­tának, hisz mind a három partner egyszerre jelen le­het. A nagyipar, a kézműipar, a szövetkezeti ipar egy­aránt felvonult a vásáron. Bár a nagyipar mindenek­előtt termelőeszközöket ál­lít elő, bemutatta új, kor­szerű fogyasztási cikkeit, s azt is, hogy ha kell, ha ké­rik, képes a választékot bő­víteni. A szövetkezetek há­lózata, a kézműipar mun­kaigényes, hiánypótló cik­kek felsorakoztatásával bi­zonyította életrevalóságát, s azt is, hogy hajlandó a kö­zönség kéréseinek megfele­lő termékeket előállítani. A közönség érdeklődése, a kereskedőkkel kötött meg­állapodások és a milliós üz­letek bizonyítják: ez a vá­sár forrása is lehet a ter­melés nagyobb tervszerűsé­gének, hiszen e kötések alapján a vállalatok jobban felkészülhetnek további munkájukra. Éppen ezért hiányolt a közönség sok közismert, nagy céget. Talán nekik nincs szüksé­gük erre a közvetlen kap­csolatra, nem akarnak, vagy nem tudnak újat adni a hazai közönségnek? A belkereskedelemre — miután megismerte a fo­gyasztók véleményét — az a feladat vár, hogy ösztönözze az ipart a versenyképtelen, elavult termékek gyártásá­nak megszüntetésére, s ar­ra, hogy olyan korszerű cikkeket, állítson elő, ame­lyek kellenek a fogyasztók­nak. Már ez a vásár is megmutatta, hogy a belke­reskedelemnek a gazdaság­­irányítás új rendszerében több gondot kell fordítania a színvonalasabb árupropa­gandára, a közönség ponto­sabb tájékoztatására, felvi­lágosítására. A vásáron sok mindent valóban a helyszí­nen vásárolhattak meg a lá­togatók, ám még mindig sok keresett terméken találtak valódi ár helyett irányárat, vagy „jövőre gyártjuk” feliratot. Sok embert küldözgettek az ipari kiállítók a kereske­dőkhöz, azok pedig vissza az iparhoz, a másiknál ér­deklődjön a keresett cikk után. S egyáltalán nem volt színes foltja a vásárnak a Centrum Áruházak pavi­lonja sem, ahol sok ember jogosan állapította meg: a városi üzletekben szebb és jobb árukat, magasabb szín­vonalat talál. Igen ám, de akkor miért a drága, 10 fo­rintos vásári belépőjegy? Bizonyos, hogy az apróbb, s elsősorban a közönséget bosszantó hibák kijavítá­sán már most törik a fiü­ket a vásár rendezői. Egy szó, mint száz: a Budapesti Őszi Vásárt érdemes volt megrendezni. Az is bizo­nyos: jövőre érdemes lesz­­ jobban megrendezni. Halmai György ÚJ DÍSZÍTŐ ANYAG: az üvegmozaik JÖVŐRE MÁR 78 SZÍNÁRNYALATBAN KÉSZÜL Országszerte nagy az ér­deklődés a Miskolci Üveg­gyár új terméke, a tömör opálüvegből készült mo­­zaikszemcse iránt. A több­féle színű üvegkockák köz­épületek, kórházak, ház­gyári elemekből összesze­relt lakóházak, s más léte­sítmények külső homlokza­tának és belső falának dí­szítésére használhatók. Egyebek között sötétzöld mozaikszemcsék díszítik majd a Ganz Elektromos Készülékek Gyára kilenc­­emeletes székházának kül­ső homlokzatát és az épü­lő földalatti vasút Blaha Lujza téri várócsarnokának falát. Ezen az állomáson alkalmazzák egyébként elő­ször az úgynevezett mo­zaikpanelt, amelyet szürke, fekete és világoskék üveg­­kockákból raknak össze, s szerelnek a falra. A leemel­hető díszítő panel szükség­telenné teszi, hogy a falban levő kábelek és készülékek hibája esetén megbontsák a mozaikdíszítést. A miskolci gyár ebben az évben még 10—12 ezer négyzetméter falburkoló üvegkockát szállít az építő­iparnak. Jövőre pedig olyan gépsort állítanak munkába, amelyen 78 szín­árnyalatban készíthetik a mozaikszemcséket. A FŐVÁROSI RUHÁZATI BOLT JELENTI: HÉTFŐN, 16-ÁN DÉLELŐTT 9 ÓRAKOR MEGNYÍLT • OLYMPIA női-férfi SPORTRUHA-szaküzletünk: a VII., Baross tér 17. sz. alatt Telefon: 224—034 VÁLASZTHAT a BÉKE RUHÁZATI, BALLON- ÉS ESŐKABÁT KTSZ SPORTRUHA-TERMÉKEIBŐL! Tájfun férfiteke 490 Ft ■ Szintetikus esőkabát 557 Ft Juhvelúr, bélelt autóskabát 1020 Ft Férfipantallók bő választékban IDEIGLENES MEGOLDÁS ALAPKŐLETÉTEL Tiszafüreden ünnepélyes alapkőletétellel ma meg­kezdték a község első gyá­rának építését, amelyben alumíniumcikkeket gyárta­nak majd. MEGJEGYEZZÉK Kölcsönösség Nem először hangzott el a fővárosi vb-ülésen: kévét az ápolónő, s ez akadályozza az egészségügy fejlesztését. Sajnos, neve, is utoljára, mivel a kérdés megoldása sok időt kíván.. Mi volt az új a legutóbbi tanácskozáson? Javasolták, hogy nagyobb arányban vonják be a nyugdíjas nővéreket az ápolásba. Ah­ol nem elég a havi 500 forintos, vagy az évi 6000 forintos keret, ott esetleg a kereten túl is. Az ülés után több más észrevétel is volt. A NEB megállapítása szerint sok helyen nem megfelelő az ebéd vagy a vacsora tálalása. Aki már látta, hogy délután egy nővér egyedül lát el húst, vagy ennél több beteget is, jól tudja, milyen kevés idő jut a tálalásra. Különben is: amikor kevés a képzett ápolónő, vajon miért a nővér osztja a levest, vagy a húst? Nem alkal­mazhatnának-e naponta kétszer két órára a tálaláshoz nyugdíjasokat? Budapesten 400—500 ezer nyugdíjas korú férfi és nő van, közülük sokan vállalnának könnyebb munkát. S ez mentesítené a nővéreket, akik gyakran azért mennek el a kórháztól, mert nem győzik a sok ten­nivalót. Elképzelhető az is, hogy a tálaláshoz nyugdíjas pin­cért, vagy akár nyugdíjas tisztviselőnőket vennének fel. Már a kölcsönösség miatt is. Hiszen az üzemek és más intézmények sok képzett nővért csábítanak el. . Aczél Elavult a súlytáblázat Zsírfelesleg ♦ Országos mértékvétel kell Csaknem negyedszáza­dos emléket idézett az el­nöklő professzor: — Tenni akartunk vala­mit, nyomban a felszaba­dulás után. Szerettük vol­na megtudni, hogy a há­borús években hogyan emelkedett a golyvások száma. Nem volt más mód­szerünk: néhányan, akik érdeklődtünk a téma iránt, térkép szerint felosztottuk a várost, aztán járni kezd­tük az utcákat, s figyeltük a nyári melegben kihajtott vignyakkal velünk szembe jövőket. A másodfokú goly­va ugyanis már látható. Húszezer adatunk volt, abból állapítottuk meg, hogy a háború előtti 9 szá­zalékról 39 százalékra emelkedett a golyvások száma... ülése­k résztvevői meg­köszönték a történetet, amely igazolja, hogy mi­lyen nagy szükség van a táplálkozással összefüggő szűrővizsgálatokra. Ezt a témát tárgyalta a tudomá­nyos ülés is. Régen az ilyen szűrő­­vizsgálatokkal főleg a táp­lálékhiányból származó betegségeket kellett felde­ríteni — ma hazánkban inkább a helytelen táplál­kozás és a túltápláltság kö­vetkezményeire kell fényt deríteni. Nincsenek meg­felelő normák. Ha a kon­fekciógyár vagy a cipőipa­ri tervező intézet tudni akarja, mennyi például a 13 éves kislányok vagy a 15 éves fiúk átlagos test­mérete, akkor saját appará­tusával kell a megfelelő méréseket elvégeznie. S ha össze is gyűjtik az adato­kat, azok csupán a ténye­ket rögzítik, korántsem bi­zonyos, hogy a belőlük ki­számítható átlag testméret egészségügyi értelemben a legkedvezőbb. Végez ilyen méréseket a Táplálkozás­­tudományi Intézet is. Ezek igen hasznosak, de ma már országos „mértékvételre’­ lenne szükség. Évente mintegy 4—5 ezer ember­hez jutnak el az intézet munkatársai. Vizsgálták a táplálkozást és a testsúly­méreteket, melegüzemek­ben, vágóhídakon, az Or­mánságban, a felső Tiszán­túlon. Mindebből azonban csak ott érvényes, helyi kö­vetkeztetést vonhattak le, például: a vágóhídon sok régebbi munkás túlzottan elhízott, a melegüzemben viszont több a csontos, so­vány ember. Tudományos általánosításra ezek az ada­tok távolról sem elegendők. TÚLTÁPLÁLTSÁG A tanácskozás — a Ma­gyar Táplálkozástudomá­nyi Társaság tudományos R­OMÁNC a férfi harmincöt éves, é­ kellemes külsejű, jó modorú, kedélyes. Hét esz­tendeje nősült meg és öt éve él a felesége nélkül. Nem, nem váltak el. Szere­tik egymást. Gyerekük is született. A kislány most múlt négyéves, az apa és a nagymama neveli. A mama hetenként, tíznaponként látja. Egy-egy délutánt, es­tét tölt a családdal, aztán elutazik. A kislány meg­szokta és tudomásul veszi ezt. A papához szalad, ha elvágta az ujját, a nagyma­mától kér lekvároskenye­ret. Néha vonatra ülteti őt a papa és elviszi megnézni a mamát. A mama ilyen­kor gyönyörű ruhákat vi­sel, színes az arca és éne­kel. Ennek nagyon szokott örülni a kislány. A férjnek érdekes hiva­tása van. Jól keres, kényel­mesen élhetett volna mel­lette a felesége, mint ház­tartásbeli. Ő azonban ezt nem akarta. A feleség kez­dő színésznő volt, amikor elvette, szép, de még nem eléggé képzett szoprán­hanggal. Statisztaként ma­radhatott volna pesti szín­háznál is, de egyikük sem elégedett meg ennyivel. A férfi tiszteletben tar­totta felesége vágyát. Több szakértővel meghallgattat­ta, s a kedvező vélemények után beleegyezett: kössön szerződést a feleség egy vi­déki színházzal. A vidék: kétszáz kilométernyi távol­ság az otthontól, a­z asszony boldogan, de Al némi aggodalommal utazott el. Bizonyítani akart a vidéki városban, de a családját is nagyon szeret­te. Reggeltől estig próbált, énekelt, táncolt, s közben azon töprengett: elég kakaót tesznek-e a kislány tejbegrízére. Sokszor jutott el odáig, hogy abbahagyja. A férje győzte meg, hogy nem sza­bad. Pedig a férjnek sem volt könnyű dolga. Dolgo­zott, aztán szaladt a gye­rekhez. Meséket mondott neki, játszott vele. Ha oly­kor társaságba hívták, eset­lenül üldögélt a házaspárok között. Monogám természetű ember. Néha ugratták. — Ügyes ember vagy ... házasember és mégsem ... Szerette volna azt mon­dani, ne irigyeljék. Pedig volt ebben a távol­sági házasságban irigyelni­­való is. Kapcsolatuk a kilo­méterek ellenére erősödött. Az asszony szívtipró démo­nokat alakított a színpadon, aztán hazament és szerel­mes leveleket írt a férjé­nek. A férfi válóperes tár­gyalásokat bonyolított le a bíróságon, aztán leült vala­melyik barátjával az eszp­resszóban, hogy a feleségé­ről beszélhessen. Így tettek az évek. Az­­ asszony ma primadon­na a vidéki városban. Veze­tő színésznő, sikere van, szeretik, ragaszkodnak hoz­zá. Premierjein nemcsak ő kap gratulációkat, a férje is. Neki mondják el, meny­nyit fejlődött a színésznő legutóbbi alak­ítása óta, tő­le kérdezik, mit játszik leg­közelebb. Nyaranta két hetet tölte­nek a Balatonon. Csodála­tos tizennégy napot. Aztán kezdődik minden elölről. Egyszer talán majd befut egy pesti szerződés. Keve­set emlegetik. Reálisak. Szeretnek tisztában lenni azzal, ami van, ami várha­tó. És ami van, az sem ke­vés. Talán jóval több, mint ha az asszony, szögre akasztva álmait, beállt vol­na az életükkel elégedetlen nők sorába. Bende Ibolya MODERN VIZSGÁLATOK A régi táblázatok, ame­lyek feltüntették, hogy bi­zonyos korban egy férfi vagy nő testmagasságának milyen súly felel meg, al­­akultak. A testsúly ugyan­is a zsírmennyiség, a zsír­mentes sejtszövetek, a fo­­lyadék és a csontokban levő úgynevezett minerá­­liák összege. Nem mindegy tehát, hogy milyen az in­aktív zsírszövetek és az ak­tív zsírmentes sejtszövetek aránya. A zsírmennyiséget —­mint ez a tanácskozáson is elhangzott — akkor lehet normálisnak tekinteni, ha nem haladja meg a test­súly 15—20 százalékát. Ma már egész sor eszköz áll a kutatók­­ rendelkezésére, amellyel ezeket a fontos arányokat mérhetik. A bőr­redő vastagságából követ­keztetnek — kis műszer felhasználásával — az ará­nyokra, s röntgen-, sőt, ultrahangos vizsgálatokat is alkalmaznak. A fővárosi klinikákon már több ezer ilyen, kor­szerű módon gyűjtött, tu­dományos értékű adat áll a kutatók és gyakorló or­vosok rendelkezésére. Ál­talános tapasztalat: feltű­nően sok az elhízott, kö­vér ember. Nem ritkán — különösen idősebb korban — előfordul, hogy az illető 40—50 kiló teljesen feles­leges zsírtömeget cipel, megterhelve ezzel a plusz­­szál a szervezetét. S. M.

Next