Esti Hírlap, 1968. szeptember (13. évfolyam, 206-230. szám)
1968-09-16 / 218. szám
ÉRDEMES VOLT MEGRENDEZNI Kapuzárás // az őszi vásáron Hármas csúcstalálkozó*Az ipar és a kereskedelem Tíz nap után ma este bezárja kapuit az első Budapesti őszi Vásár. A nagy hármas, az ipar, a kereskedelem és a fogyasztó tíz napig közvetlenül ismerkedhetett egymással. Az egyik bemutatta, mit tud, a másik, hogy mit ajánl, s a harmadik elmondhatta, mit kér, hogy valójában mire is van szüksége. S ezt az első randevút — bizonyítja a több százezres látogatótömeg, a vártnál sokkal több nagy üzletkötés — érdemes volt megrendezni. Az idén már kereken kétszer annyi fogyasztási cikket vásárol a lakosság, mint 10 évvel ezelőtt, s várhatóan 112—113 milliárd forintot költ el. Már csak ebből is következik, hogy az iparnak és a kereskedelemnek alaposan ismernie kell a hazai piac igényeit. Ehhez viszont, igen jó eszköz lehet a Budapesti Őszi Vásár, ahol az ipar és a kereskedelem közösen végezhet piackutatást, szerezhet tapasztalatokat, mit gyártson, mit áltozzon forgalomba. Az ipar sokszor azt mondja egyestermékeiről, hogy gyártaná, ám a kereskedelem nem rendeli meg. A kereskedő viszont azt állítja, ő megrendelné, de a közönség nem keresi. Egy jól szervezett hármas találkozó véget vethet ennek a vitának, hisz mind a három partner egyszerre jelen lehet. A nagyipar, a kézműipar, a szövetkezeti ipar egyaránt felvonult a vásáron. Bár a nagyipar mindenekelőtt termelőeszközöket állít elő, bemutatta új, korszerű fogyasztási cikkeit, s azt is, hogy ha kell, ha kérik, képes a választékot bővíteni. A szövetkezetek hálózata, a kézműipar munkaigényes, hiánypótló cikkek felsorakoztatásával bizonyította életrevalóságát, s azt is, hogy hajlandó a közönség kéréseinek megfelelő termékeket előállítani. A közönség érdeklődése, a kereskedőkkel kötött megállapodások és a milliós üzletek bizonyítják: ez a vásár forrása is lehet a termelés nagyobb tervszerűségének, hiszen e kötések alapján a vállalatok jobban felkészülhetnek további munkájukra. Éppen ezért hiányolt a közönség sok közismert, nagy céget. Talán nekik nincs szükségük erre a közvetlen kapcsolatra, nem akarnak, vagy nem tudnak újat adni a hazai közönségnek? A belkereskedelemre — miután megismerte a fogyasztók véleményét — az a feladat vár, hogy ösztönözze az ipart a versenyképtelen, elavult termékek gyártásának megszüntetésére, s arra, hogy olyan korszerű cikkeket, állítson elő, amelyek kellenek a fogyasztóknak. Már ez a vásár is megmutatta, hogy a belkereskedelemnek a gazdaságirányítás új rendszerében több gondot kell fordítania a színvonalasabb árupropagandára, a közönség pontosabb tájékoztatására, felvilágosítására. A vásáron sok mindent valóban a helyszínen vásárolhattak meg a látogatók, ám még mindig sok keresett terméken találtak valódi ár helyett irányárat, vagy „jövőre gyártjuk” feliratot. Sok embert küldözgettek az ipari kiállítók a kereskedőkhöz, azok pedig vissza az iparhoz, a másiknál érdeklődjön a keresett cikk után. S egyáltalán nem volt színes foltja a vásárnak a Centrum Áruházak pavilonja sem, ahol sok ember jogosan állapította meg: a városi üzletekben szebb és jobb árukat, magasabb színvonalat talál. Igen ám, de akkor miért a drága, 10 forintos vásári belépőjegy? Bizonyos, hogy az apróbb, s elsősorban a közönséget bosszantó hibák kijavításán már most törik a fiüket a vásár rendezői. Egy szó, mint száz: a Budapesti Őszi Vásárt érdemes volt megrendezni. Az is bizonyos: jövőre érdemes lesz jobban megrendezni. Halmai György ÚJ DÍSZÍTŐ ANYAG: az üvegmozaik JÖVŐRE MÁR 78 SZÍNÁRNYALATBAN KÉSZÜL Országszerte nagy az érdeklődés a Miskolci Üveggyár új terméke, a tömör opálüvegből készült mozaikszemcse iránt. A többféle színű üvegkockák középületek, kórházak, házgyári elemekből összeszerelt lakóházak, s más létesítmények külső homlokzatának és belső falának díszítésére használhatók. Egyebek között sötétzöld mozaikszemcsék díszítik majd a Ganz Elektromos Készülékek Gyára kilencemeletes székházának külső homlokzatát és az épülő földalatti vasút Blaha Lujza téri várócsarnokának falát. Ezen az állomáson alkalmazzák egyébként először az úgynevezett mozaikpanelt, amelyet szürke, fekete és világoskék üvegkockákból raknak össze, s szerelnek a falra. A leemelhető díszítő panel szükségtelenné teszi, hogy a falban levő kábelek és készülékek hibája esetén megbontsák a mozaikdíszítést. A miskolci gyár ebben az évben még 10—12 ezer négyzetméter falburkoló üvegkockát szállít az építőiparnak. Jövőre pedig olyan gépsort állítanak munkába, amelyen 78 színárnyalatban készíthetik a mozaikszemcséket. A FŐVÁROSI RUHÁZATI BOLT JELENTI: HÉTFŐN, 16-ÁN DÉLELŐTT 9 ÓRAKOR MEGNYÍLT • OLYMPIA női-férfi SPORTRUHA-szaküzletünk: a VII., Baross tér 17. sz. alatt Telefon: 224—034 VÁLASZTHAT a BÉKE RUHÁZATI, BALLON- ÉS ESŐKABÁT KTSZ SPORTRUHA-TERMÉKEIBŐL! Tájfun férfiteke 490 Ft ■ Szintetikus esőkabát 557 Ft Juhvelúr, bélelt autóskabát 1020 Ft Férfipantallók bő választékban IDEIGLENES MEGOLDÁS ALAPKŐLETÉTEL Tiszafüreden ünnepélyes alapkőletétellel ma megkezdték a község első gyárának építését, amelyben alumíniumcikkeket gyártanak majd. MEGJEGYEZZÉK Kölcsönösség Nem először hangzott el a fővárosi vb-ülésen: kévét az ápolónő, s ez akadályozza az egészségügy fejlesztését. Sajnos, neve, is utoljára, mivel a kérdés megoldása sok időt kíván.. Mi volt az új a legutóbbi tanácskozáson? Javasolták, hogy nagyobb arányban vonják be a nyugdíjas nővéreket az ápolásba. Ahol nem elég a havi 500 forintos, vagy az évi 6000 forintos keret, ott esetleg a kereten túl is. Az ülés után több más észrevétel is volt. A NEB megállapítása szerint sok helyen nem megfelelő az ebéd vagy a vacsora tálalása. Aki már látta, hogy délután egy nővér egyedül lát el húst, vagy ennél több beteget is, jól tudja, milyen kevés idő jut a tálalásra. Különben is: amikor kevés a képzett ápolónő, vajon miért a nővér osztja a levest, vagy a húst? Nem alkalmazhatnának-e naponta kétszer két órára a tálaláshoz nyugdíjasokat? Budapesten 400—500 ezer nyugdíjas korú férfi és nő van, közülük sokan vállalnának könnyebb munkát. S ez mentesítené a nővéreket, akik gyakran azért mennek el a kórháztól, mert nem győzik a sok tennivalót. Elképzelhető az is, hogy a tálaláshoz nyugdíjas pincért, vagy akár nyugdíjas tisztviselőnőket vennének fel. Már a kölcsönösség miatt is. Hiszen az üzemek és más intézmények sok képzett nővért csábítanak el. . Aczél Elavult a súlytáblázat Zsírfelesleg ♦ Országos mértékvétel kell Csaknem negyedszázados emléket idézett az elnöklő professzor: — Tenni akartunk valamit, nyomban a felszabadulás után. Szerettük volna megtudni, hogy a háborús években hogyan emelkedett a golyvások száma. Nem volt más módszerünk: néhányan, akik érdeklődtünk a téma iránt, térkép szerint felosztottuk a várost, aztán járni kezdtük az utcákat, s figyeltük a nyári melegben kihajtott vignyakkal velünk szembe jövőket. A másodfokú golyva ugyanis már látható. Húszezer adatunk volt, abból állapítottuk meg, hogy a háború előtti 9 százalékról 39 százalékra emelkedett a golyvások száma... ülések résztvevői megköszönték a történetet, amely igazolja, hogy milyen nagy szükség van a táplálkozással összefüggő szűrővizsgálatokra. Ezt a témát tárgyalta a tudományos ülés is. Régen az ilyen szűrővizsgálatokkal főleg a táplálékhiányból származó betegségeket kellett felderíteni — ma hazánkban inkább a helytelen táplálkozás és a túltápláltság következményeire kell fényt deríteni. Nincsenek megfelelő normák. Ha a konfekciógyár vagy a cipőipari tervező intézet tudni akarja, mennyi például a 13 éves kislányok vagy a 15 éves fiúk átlagos testmérete, akkor saját apparátusával kell a megfelelő méréseket elvégeznie. S ha össze is gyűjtik az adatokat, azok csupán a tényeket rögzítik, korántsem bizonyos, hogy a belőlük kiszámítható átlag testméret egészségügyi értelemben a legkedvezőbb. Végez ilyen méréseket a Táplálkozástudományi Intézet is. Ezek igen hasznosak, de ma már országos „mértékvételre’ lenne szükség. Évente mintegy 4—5 ezer emberhez jutnak el az intézet munkatársai. Vizsgálták a táplálkozást és a testsúlyméreteket, melegüzemekben, vágóhídakon, az Ormánságban, a felső Tiszántúlon. Mindebből azonban csak ott érvényes, helyi következtetést vonhattak le, például: a vágóhídon sok régebbi munkás túlzottan elhízott, a melegüzemben viszont több a csontos, sovány ember. Tudományos általánosításra ezek az adatok távolról sem elegendők. TÚLTÁPLÁLTSÁG A tanácskozás — a Magyar Táplálkozástudományi Társaság tudományos ROMÁNC a férfi harmincöt éves, é kellemes külsejű, jó modorú, kedélyes. Hét esztendeje nősült meg és öt éve él a felesége nélkül. Nem, nem váltak el. Szeretik egymást. Gyerekük is született. A kislány most múlt négyéves, az apa és a nagymama neveli. A mama hetenként, tíznaponként látja. Egy-egy délutánt, estét tölt a családdal, aztán elutazik. A kislány megszokta és tudomásul veszi ezt. A papához szalad, ha elvágta az ujját, a nagymamától kér lekvároskenyeret. Néha vonatra ülteti őt a papa és elviszi megnézni a mamát. A mama ilyenkor gyönyörű ruhákat visel, színes az arca és énekel. Ennek nagyon szokott örülni a kislány. A férjnek érdekes hivatása van. Jól keres, kényelmesen élhetett volna mellette a felesége, mint háztartásbeli. Ő azonban ezt nem akarta. A feleség kezdő színésznő volt, amikor elvette, szép, de még nem eléggé képzett szopránhanggal. Statisztaként maradhatott volna pesti színháznál is, de egyikük sem elégedett meg ennyivel. A férfi tiszteletben tartotta felesége vágyát. Több szakértővel meghallgattatta, s a kedvező vélemények után beleegyezett: kössön szerződést a feleség egy vidéki színházzal. A vidék: kétszáz kilométernyi távolság az otthontól, az asszony boldogan, de Al némi aggodalommal utazott el. Bizonyítani akart a vidéki városban, de a családját is nagyon szerette. Reggeltől estig próbált, énekelt, táncolt, s közben azon töprengett: elég kakaót tesznek-e a kislány tejbegrízére. Sokszor jutott el odáig, hogy abbahagyja. A férje győzte meg, hogy nem szabad. Pedig a férjnek sem volt könnyű dolga. Dolgozott, aztán szaladt a gyerekhez. Meséket mondott neki, játszott vele. Ha olykor társaságba hívták, esetlenül üldögélt a házaspárok között. Monogám természetű ember. Néha ugratták. — Ügyes ember vagy ... házasember és mégsem ... Szerette volna azt mondani, ne irigyeljék. Pedig volt ebben a távolsági házasságban irigyelnivaló is. Kapcsolatuk a kilométerek ellenére erősödött. Az asszony szívtipró démonokat alakított a színpadon, aztán hazament és szerelmes leveleket írt a férjének. A férfi válóperes tárgyalásokat bonyolított le a bíróságon, aztán leült valamelyik barátjával az eszpresszóban, hogy a feleségéről beszélhessen. Így tettek az évek. Az asszony ma primadonna a vidéki városban. Vezető színésznő, sikere van, szeretik, ragaszkodnak hozzá. Premierjein nemcsak ő kap gratulációkat, a férje is. Neki mondják el, menynyit fejlődött a színésznő legutóbbi alakítása óta, tőle kérdezik, mit játszik legközelebb. Nyaranta két hetet töltenek a Balatonon. Csodálatos tizennégy napot. Aztán kezdődik minden elölről. Egyszer talán majd befut egy pesti szerződés. Keveset emlegetik. Reálisak. Szeretnek tisztában lenni azzal, ami van, ami várható. És ami van, az sem kevés. Talán jóval több, mint ha az asszony, szögre akasztva álmait, beállt volna az életükkel elégedetlen nők sorába. Bende Ibolya MODERN VIZSGÁLATOK A régi táblázatok, amelyek feltüntették, hogy bizonyos korban egy férfi vagy nő testmagasságának milyen súly felel meg, alakultak. A testsúly ugyanis a zsírmennyiség, a zsírmentes sejtszövetek, a folyadék és a csontokban levő úgynevezett mineráliák összege. Nem mindegy tehát, hogy milyen az inaktív zsírszövetek és az aktív zsírmentes sejtszövetek aránya. A zsírmennyiséget —mint ez a tanácskozáson is elhangzott — akkor lehet normálisnak tekinteni, ha nem haladja meg a testsúly 15—20 százalékát. Ma már egész sor eszköz áll a kutatók rendelkezésére, amellyel ezeket a fontos arányokat mérhetik. A bőrredő vastagságából következtetnek — kis műszer felhasználásával — az arányokra, s röntgen-, sőt, ultrahangos vizsgálatokat is alkalmaznak. A fővárosi klinikákon már több ezer ilyen, korszerű módon gyűjtött, tudományos értékű adat áll a kutatók és gyakorló orvosok rendelkezésére. Általános tapasztalat: feltűnően sok az elhízott, kövér ember. Nem ritkán — különösen idősebb korban — előfordul, hogy az illető 40—50 kiló teljesen felesleges zsírtömeget cipel, megterhelve ezzel a pluszszál a szervezetét. S. M.