Esti Hírlap, 1968. december (13. évfolyam, 283-306. szám)

1968-12-02 / 283. szám

Metróállomás a mai gomba helyén Megnagyobbítják a Déli pályaudvart Batthyány tér, Moszkva tér, Vérmező A jövő év második felé­ben megkezdődik a metró budai állomásainak építése. A földalatti vasút budai szakaszán 1972 végén vagy 1973 elején megindul a köz­lekedés. Addig nemcsak az állomásépületeket kell elké­szíteni, hanem az állomá­sok környékén fokozatosan átalakítják a közlekedési hálózatot is. Még néhány évig eltart, amíg az átalakí­tási munka befejeződik. Batthyány tér—Moszkva tér—Déli pályaudvar. A Fővárosi Tanács közle­kedési osztályától kapott tá­jékoztatás szerint ezen a három ponton lesz állomá­sa a metrónak. A Batthyány tér szintje alatt közös meg­álló csarnok épül a metró és a HÉV számára, ebbe a csarnokba vezetnek a Du­­na-parti és a tér másik ol­dalára közlekedő villamos- és autóbuszmegállókról a lejárók. Van olyan javaslat, hogy az óbudai villamoso­kat váltsák fel autóbuszok­kal. Döntés még nincs. Ugyancsak döntésre vár a HÉV-pálya alagútban való kiépítése a Batthyány térig. Azt már elhatározták, hogy erre sor kerül, csak a meg­építés időpontja még tisz­tázatlan. A Batthyány tér alatti nagy gyalogaluljáró csar­nokba vezetnek majd fel a mélyállomásról a moz­gólépcsők. Az utasoknak azonban nem kell majd felgyalogolniuk a napvilágra, mert külön mozgólépcső épül a felszí­nig. A Batthyány tér és környékének rendezésével kapcsolatban átépítik a Fő utcát is, amely alatt egyéb­ként új nagy csatornát épí­tenek. Egyidejűleg ugyancsak megkezdik a budai körút hiányzó részének korszerű­sítését. Ahol a Mártírok út­ja összeszűkül és többszöri villamoskereszteződés aka­dályozza a közlekedés za­vartalanságát, ott a tervek szerint áttérnek az út Fran­kel Leó utca és Bem József utcai szakaszának egyirá­­nyúsítására. A Mártírok út­jának ezen a részén csak a Margit-híd felől lesz közle­kedés, ellenkező irányban előreláthatóan a Tölgyfa utcán és a Frankel Leó ut­cán bonyolítják le a forgal­mat. A Moszkva téren is nagy állomása lesz a metrónak, körülbelül azon a részén, ahol most a gombaépület áll. Az utasokat itt is mozgó­lépcső hozza majd a mély­­állomásról a felszínre. Szó lehet arról, hogy a Moszk­va tér rendezésére a Mártí­rok útja és a Krisztina kör­út között, a tér felett köz­úti felüljárót építsenek. Ennek hosszúsága mintegy 800 méter lenne. Az elgon­dolást hamarosan megvitat­ják a Fővárosi Tanács vég­rehajtó bizottságában. A metró végállomását a Déli pályaudvar épületéhez tervezik. A MÁV a pálya­udvar épületét megnagyob­bítja, mégpedig oly módon, hogy két újabb épületet emel a mai kocka alakú végállomás és a Vérmező között. Ez ter­mészetesen szükségessé tan, hogy a Krisztina körútnak ezen a szakaszán megváltoztassák az út „nyomvonalát”, azaz áthelyezzék a Vérmező szé­lére. Egyidejűleg korszerűsítik a térre tor­kolló utakat és később szélesítik az Alkotás ut­cát is. A metró végállomása a mai Krisztina körút tengelyé­ben lesz, a Déli pályaudvar új épületei alatt. A metró budai szakaszá­nak jelentősége közlekedési és városrendezési­ szem­pontból még nagyobb, mint a pesti szakaszé, mert csak a budai vonal üzembe he­lyezésével lehet számotte­vően tehermentesíteni a Nagykörút és a Margit-híd forgalmát. Pakots György Új iskolában tanulnak a jövő külkereskedelmi szakembe­rei. A Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskola épületét mintegy harmincmillió forintért létesítették az Ecseri úton. A nappali tagozaton négyszáz hallgató tanul, az esti tagozatot százötvenen látogatják. A felvételen: angol éra a korszerű nyelvi laboratóriumban. Tömegverekedés az eszpresszóban November 28-án este a XI. kerületi Rendőr­kapi­­tányság egyik tisztje érte­sítést kapott, hogy a Karolina eszpresszóban tömegverekedés van. A helyiségben földre dön­tött asztalok, összetört üve­gek, poharak, dulakodó em­berek ... Nem sokkal ké­sőbb már a rendőrségen voltak a botrányt okozó ve­rekedők: Simon Miklós 23 éves géplakatos, Simon Zoltán 21 éves statiszta, Szabó Mihály 23 éves szál­lítómunkás és Petrohán Ist­ván 29 éves kocsikísérő. Az üzletvezető és a vendégek egyöntetű vallomása alap­ján kiderült, hogy a vere­kedést a Simon testvérek kezdték el. Simon Miklós feleségével és öccsével a Villányi út a Karolina út sarkán levő Villányi borozóban kezdett szórakozni, és itt Simon meglehetősen berúgott. Ké­sőbb hazamentek pénzért, majd visszatértek a Karoli­na eszpresszóba. Néhány asztallal távolabb, egy tár­sasággal Petrohán szórako­zott, ide csatlakozott Pet­rohán volt munkatársa, Szabó Mihály. Közeledett a záróra — a zongorista a Rákóczi-indulót játszotta már —, amikor a mellék­helyiségből dübörgés hal­latszott, majd négy dulakodó férfi esett ki az ajtón: a két Simon testvér, Szabó és Petrohán. A vendégek is közbeavatkoztak, megpró­bálták szétválasztani őket, általános lett a zűrzavar. Simon Miklós az eszpresz­­szó üvegajtaját kitörve, el­menekült, de később a la­kásáról állították elő. A vizsgálat során Simon Miklós azt állította, hogy a mellékhelyiségben Petro­hán kötekedett vele, ezért megütötte. A verekedésbe — Petrohánt védve —Sza­bó, majd a kisebbik Simon is beavatkozott. — Én csak a barátomat, Petrohánt védtem — val­lotta Szabó a rendőrségen. — Amikor a helyiségbe léptem, a két Simon ütöt­­te-verte, már védekezni sem tudott, csak állt a fal­nál, lógatta a fejét. Hogy aztán később ki kit ütött, már nem tudom ... A XI. kerületi Rendőr­­kapitányság Simon Miklóst, Simon Zoltánt és Petrohán Istvánt garázdaság bűntette miatt őrizetbe vette, s el­járás folyik Szabó Mihály ellen is. Sztár - közgazdaságból A mohai­­sálnál majdnem kiesett... Befejeződött a nagy ver­seny, a fiatal közgazdászok sokhetes vetélkedője, Csath Magda nyerte meg — sztár lett a televízió jóvoltából... ÖRÖK EMINENS Ismerősei azt mondják róla: örök eminens, az egyetemen is­­kitűnő volt rendszerint. Szívósan, ki­tartóan tanult, mindent, ipargazdaságtant, matema­tikát, nyelveket, emberis­meretet. A versenyen női ösztöne súgta, hogyan mondja el mutatósain véle­ményét, hogyan fogadtassa el. " A vetélkedőn sokféle sze­repkörben láttuk — ver­seny után mivel foglalkozik a győztes? — A matematikai mód­szerek közgazdasági alkal­mazásával a KGM Ipargaz­dasági és Számítástechnikai Intézetében — mondja. — Matematikusokkal dolgo­zom, célom, hogy kutatá­saik eredményeit próbál­jam alkalmazni a gazdasá­gi életben. Szeretem a ma­tematikát, most is tanu­lom, de elsősorban közgaz­dásznak érzem magam. Most a KGM-vállalatok öt­éves terveinek előszámítá­­sait végezzük, én a vegy­ipari és mezőgazdasági gépgyárak modelljével fog­lalkozom. Milyen várakozással in­dult a vetélkedőn? MÉG A FÜRDŐSZOBÁBAN IS . A lapokban olvastam a felhívást, gondoltam, megpróbálom. Még a kö­zépdöntő után sem számol­tam a győzelemmel. Maga a versenyzés nagyon jó volt. Sokat kellett készülni, az intézetben, könyvtárak­ban, még éjszaka, még a fürdőszobában is tanultam. Ez az intenzív tanulás, vita annyi hasznos ismeretet adott, amennyit elsajátíta­ni talán két év sem lett volna elég, nem két hónap. Mi volt a legnehezebb a vetélkedőn ? — A reklámnál majdnem kiestem. Hiába: iparszakos vagyok, nem tudtam jól reklámozni a mohai­ sálat. A Május 1. Ruhagyár vi­szont olyan elégedett volt javaslataival, hogy vásár­lási utalvánnyal jutalmazta. Beváltotta már? — Még nem volt rá időm. Pedig ruhagondjaim voltak a tv-szereplés miatt. A döntőre vettem is egy új, horgolt ruhát. MIRE VÁGYIK A győztest szépen jutal­mazták. Csath Magda az inézetben kiváló dolgozó kitüntetést kapott, ötezer forint jutalmat, a fizetését felemelték. Mire költi a pénzt? — Nagyon szeretném, ha befizethetnék egy szövetke­zeti vagy KISZ-lakás-épít­­kezésre. Férjnél vagyok — többen kérdezték ezt a ve­télkedő alatt —, de nincs lakásunk, én Újpesten élek édesanyáméknál, a férjem meg Budán. A jutalmakkal most közelebb kerülhetünk a saját lakáshoz. Az intézet igazgatója, amikor köszöntötte, azt mondta: holnap újra hét­köznap, folytatni kell a munkát. Hogyan folytatja? — A vállalatok terveit készítjük az intézetben. Magam pedig készülök a doktori disszertációra, ta­nulom a matematikát az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemen és angolból ál­lamvizsgázom, mert ezt a vetélkedő miatt elhalasztot­tam ... B. K. GARZON FILTER TEA korszerű praktikus A régi, kiváló minő­ség, de új áron! Régi ár: Új ár: 13,50 Ft 10,80 Ft Lukács Teréz A tárgyalóteremben Az utolsó próba A feleség adta be a váló­keresetet. A férj sokáig el­lenezte, végül beleegyezett. Évek óta kínlódnak egymás mellett, pedig olyan szépen indult a házasságuk. Nem is tudják pontosan, mikor kezdődött a baj: a férfi in­ni kezdett. Sokáig titokban tudta tartani, az asszony csak annyit érzett: férje ré­gi kiegyensúlyozottsága, nyugalma, ambíciója eltűnt, s ő, aki mindig törekedett valamire, akinek mindig határozott céljai voltak, ar­ról beszélt otthon, hogy „minden mindegy”, „nem érdemes gürcölni”, az egész élet „nem sokat ér”. A fe­leség magyarázatot keresett férje viselkedésére, így fe­dezte fel az alkoholt. Akko­riban sokat sírt, jelenete­ket rendezett — a férfi né­ha már durván válaszolt. Az asszony megrettent, el­hallgatott. Okos asszony, látta, hogy pörlekedéssel semmire sem megy. Tervek nélkül, szürkén mentek a napok egymás után, így múlt el a fiatalságuk. Néha — mind ritkábban — még tudtak beszélni egymással; ilyenkor a férfi megfogad­ta: abbahagyja az ivá­st, rendesen dolgozik, tanul, ol­vas, otthon lesz esténként, mint régen. Néhány nap után minden kezdődött elöl­ről, a válóper első lépcsőfoka­i jóval a kitűzött idő előtt megjelentek, bár mindket­ten formálás és felesleges dolognak tartották a bészít­­getést. Ha egyszer idejöt­tünk, ha már idáig eljutot­tunk, meggondoltuk alapo­san — mondja az asszony. A férfi 45, felesége 43 éves, — egymáson kívül senkijük nincs. Nagyon egyedül lesznek a válóper után. Mindenben megegyez­tek­ m­ár: a szép budai la­kást elcserélik két garzonbra. Felosztották — egyelőre el­méletben — a bútorokat; az osztozkodás nagyon felzak­latta őket. — Nyomorult, jellemtelen senkinek érez­tem magam — vallja a fér­fi —, hiszen én juttattam ide a házasságunkat. Kér­tem a feleségemet, tegyen még egy próbát. .. „Hánya­dik próbatétel lenne ez?” — kérdezte gúnyosan és én megértettem, végleg elszán­ta magát a válásra. Gon­doltam, legalább ezt nem nehezítem meg neki.­imban: nem csupán ürügy volt-e ez? Mert valahogy csalódtam magamban. Fia­talon nagyon tehetségesnek tartottam magam. Nagy terveket szőttem. Aztán lát­nom kellett, hogy nincs bennem elég erő, kitartás és túl könnyen szeretnék sike­reket elérni. Elégedetlen, kedvetlen lettem. Úgy hi­szem, ez vitt az italhoz. — Felesége tudta ezt? — Nem mertem neki be­vallani, hogy már nem hi­szek magamban. Aztán meg, ha megérezte rajtam az al­koholszagot, mindig vesze­kedett velem. Igaza volt, de csak még jobban felbőszí­tett. Talán ha megértőbb lett volna. — Igen, mióban vesze­kedtem — bólint a feleség. — Ideges voltam. Mert sze­rettem a férjemet. — És most? — szól köz­be a bíró. — Most is szeretem. De nem tudok így élni tovább. — Akkor sem, ha férje megváltoznék? — Nem fog ő már meg­változni. — Nem hisz benne? — Nem. •— Kérem — szólal meg csendesen a férj. — Ha ... ha még egyszer hinne ne­kem a feleségem, én meg­próbálnám. Itt, a bíróság előtt megígérem, hogy ... A békéltetés még a nyá­ron történt. A bíró arra kérte a házaspárt, keressék fel néhány hónap múlva. El is jöttek és őszintén köszön­ték a segítséget. Rendbejött a házasságuk. És a válóperes bíró — aki napról napra sok házasságot kénytelen felbontani —, nagyon büsz­ke erre a tárgyalására. A bíró — sok válópert vezetett már és olvasni tud az arcokról — arról faggat­ja a férjet, mióta iszik és mi oka volt rá. A férfi sokáig keresi a szavakat. — A kisfiam halá­la után kezdtem ... De so-A békítőtárgyaláson — ez hát töprengtem józan őrá-

Next