Esti Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-01 / 27. szám

SZÍNES KARIKÁK it a világattrakc­ióit iskolájában Üveges tánc, lóháton ♦ Csak főszereplő kell Pillanatonként változó, merész era­berépí­tmén­yek. Pontos, egymásra utalt mozdulatok, színes labdák, karikák, buzogányok forga­taga. Ebben, az iskolában az a diák igazán jó tanuló, aki a gumiasztalról elpattantva kettős szaltót ugrik, balettn­ak a hatalmas labdán, üve­ges táncot jár lóháton. De eminensnek számítanak azok is, akik öt-hat buzo­gányt forgatnak a levegő­ben, jeleskednek a karak­tert­áncórán, a tala­j­ugrás­ban, a nyújtón, a zeneórán DIPLOMÁS ARTISTÁK A világhírű magyar ar­tistaiskolában 70 fiú és le­ány készül leendő pályájá­ra. A növendékek három évig az előkészítő csoport­ban tanulnak: kipróbálják ügyességüket, rátermettsé­güket, reflexszé fejlesztik mozdulataikat. S aki ezt az alsóosztályt kijárta, pálya­­választás elé kerül. Négy­éves szakosított foglalko­zás, gyakorló fellépés és egyéves művészképző után érettségizett, diplomás ar­tista lesz. A tagozatok: gu­miasztal, golyóbalett, nyúj­tó, szabadlétra és női lovas­akrobata csoport. A legnagyobb izgalom ilyenkor, január végén, feb­ruár elején van az iskolá­ban. Most dől el, ki folytat­hatja tanulmányait, s ki mond búcsút a nagy álom­nak, a fellépésnek, a csillo­gó ruháknak, a cirkusz po­­rondjának vagy kupolájá­nak. Mert itt nincs szükség statisztákra. Csak főszerep­lők kellenek. És akik eddig kikerültek az artistaiskolá­ból, szinte kivétel nélkül valamennyien főszereplők, világjáró világszámok. A tavalyi évfolyam két tago­zata például — a Tünde­­drótkötélcsoport és a Falu­­di-ugrócsoport — Ameriká­ba szerződött. Nemrég ta­náraikat is vendégül látták.­ross Imre, iskolaigazgató — és harminc gyerek kezdte meg tanulmányait. — A porondra érettek tudnak-e újat adni a közön­ségnek? — Nem mindig a merő­ben új szám az érték, nem lehet napról napra világ­rengető, lélegzetelállító mu­tatványokat kitalálni. A cél: a különböző elemek új kombinációja és a modern rendezés. — És a bohócok? — Sajnos, nincs utánpót­lás. Véleményem szerint fő­iskolán kellene képezni a porond nevettetőit. Mert a meszelt arc és az 56-os, he­gyes orrú cipő ma már ma­gában nem humor. A mo­dern bohócnak „csak” ra­gyogó színésznek, kitűnő ar­tistának és ízig-vérig mű­­­­esnek kell lennie, lógó, színes flitterruhák, a lengő trapéz varázsába ej­tett. Ma már tudom: a kosztüm csak kellék. A csil­logás nem számít, a poron­dig vezető út nehéz. A pá­lya pedig irtózatosan­­rövid. Mindössze néhány év áll rendelkezésünkre a bizonyí­táshoz. S azután — ki tud­ja, mi lesz? Én például mérnök szeretnék lenni, mint apám. De addig még van időm ... A teremben zongora szól, trombita harsog. Pörögnek a buzogányok, a színes lab­dák, s a diákok — ki tudná megmondani, hányadszor? — kezdik élőlről a próbát, a talajugrást, a szállót, a nyújtólengést. A tanárok, — az egykori nagy nevek —: Hortobágyi, Baross, Pataki, Kelly bohóc és dr. Szakács Ödön vezetésével készülnek az új világszámok. (harangozó) Létraegyensúlyművész-jelöltek gyakorolnak. (Wormser felv.) NINCS BOHÓC — Sok fiatalt vonz a pá­lya? — Tavaly négyszázan je­lentkeztek — mondja Ba- A KOSZTÜM CSAK KELLÉK A zsonglőrórán alacsony termetű, izmos leány röpíti a karikákat. Karai Ica, a gumiasztal-tagozat növen­déke. De a jó artistának a zsonglőrködéshez is értenie kell. — Öt éve tanulok itt — mondja. — Először a tévé­ben láttam cirkuszt. A csil­ MEGNYÍLT AZ ÚJJÁÉPÍTETT HÍRADÓ ESZPRESSZÓ (VII., Dohány u. 84.) NYITVA: 10-től 22 óráIg ZENE NINCS! 1969-ben változatlanul... CSAK EGY TELEFON. ÉS MÁRIS­­TÖN A TEFUTAXI! Bútorvásárlásnál, a háztartás gépesítésénél, családiház-építkezésnél gyors és gazdaságos az 1. sz. AKÖV 1 és 2,5 tonnás TEFUTAXI­JA! Megrendelhető a 328—328-as és a 328—329-es telefonszámon, valamint a TEFU fuvarvállaló irodák telefonszámain 10 százalék fuvardíj-kedvezményt adunk Kívánságára rakodómunkást is küldünk 1. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT A TÉGLAHOLD Ki találta fel az űrállomást? A Szojuz 4. és 5. űrhajók január 16-i összekapcsolása — az első kísérleti űrállo­más létrejötte — óta több olvasónk érdeklődött: ki­nek az agyában, s mikor született meg az űrállomás gondolata? Egyszóval: ki a „feltaláló”? HARMINCHÉT LAKÓ Az első olyan, Föld körül keringő eszköz gondolata, amely — elvben — meg­felel egy űrállomásnak, a bostoni E. E. Hale-től származik. Kereken száz évvel ezelőtt írta „A Tégla Hold” című fantasztikus történetet. Ez az elképzelt űrállomás a Föld pólusai felett áthaladó pályán ke­ringett volna, pontosan egy Föld-sugár — körülbelül 6400 kilométer — távolság­ban. A téglából habarc­­csal épített 60 méter át­mérőjű gömbnek 37 „lakó­ja” lett volna, az elkészítés költségeit Hale mindössze 214 729 dollárra kalkulálta. Tévedni emberi dolog: még 1951-ben is azt hitték, egy , Hold-utazás nem kerülhet 500 millió dollárnál többe. "Valójában az Apollo-prog­­­ram 20—25 milliárd dollár­­­­ba kerül. Halé nem volt tu­­­dós, s ezért a lényeget: va­lójában mire szolgálhat egy­­ űrállomás, nem ismerte fel. " De azt előre látta, hogy ,ezek az űrobjektumok meg­­­könnyítik majd a hajók na­­­­vigációját.­­ A XIX. század végén igen­­ termékeny évek következ­ek. Lasswitz német mate­­­matikus 1897-ben megjelent­­„Két bolygón” című regé­­­nyében szintén szerepel egy , 120 méter átmérőjű űrállo­­­­más, amely állandóan az­­Északi-sark felett lebeg. Ez »természetesen lehetetlen­­­ség: a világűrben nem le­­­het megállni. Az úgyneve­zett egyenlítői holdak sem »állnak, hanem a Föld for­­­gásával szinkronban kerin­­­­genek.­ ­ A SZERELÉS ’ Tudományos formában az »orosz K. E. Ciolkovszkij ) (1857—1935) írt először űr­­? állomásról 1895-ben megje­lent „Álmok a Földről és­­az égről” című munkájá­­ban. Ebben a tudományos ’igényű műben Ciolkovszkij­­veszi észre először, hogy az­­ űrállomást több darabból a­­ világűrben kell összesze­relni. A másik, talán még­­ fontosabb felismerés: az­­ űrállomásról indított ra­­­kéta átveszi, örökli az űr­­állomás keringési sebessé­­­­gét, az innen startoló Hold-vagy Mars-rakétát csak 3— 4 kilométeres másodper­cenkénti sebességtöbbletre kell gyorsítani, hogy célba jusson. Tulajdonképpen Cson­­kovszkijjal kezdődik az űr­hajózás tudományos előké­szítésének korszaka, Ő is­meri fel a rakéta mozgásá­nak alapegyenletét, „felfe­dezd” a többlépcsős rakéta lehetőségét, s rájön, hogy a folyékony üzemanyagoké a jövő.% Mini vagy maxis K­öztudottan átmene­ti korszakot élünk, ál­lítólag már nem divat a mi­ni, de szerencsére még nem honosodott meg a maxi. Ez nagy gondot okoz a divattal lépést tartó nőnek. A nők ugyanis abszolút nem szur­kolnak a maxinak, viszont ezt nyíltan nem vallhatják be, mert még rájuk fognak, hogy öncélúak, nem az esz­mét nézik, hanem a gyakor­lati eredményeket. Emiatt valami átmeneti megoldást próbál kitalálni a divattal lépést tartó nő, valamit, amiről elhiszik, hogy ő már igyekszik meghonosítani a maxit, csak még nem egé­szen sikerül. A boka fölötti maxiról elmondhatja, hogy túl extrém, így tehát ezzel húzni lehet az időt, hátha a divatkreátorok meggondol-.­­­ják maguk­at, hátha a mini­korszakot egy újabb mini­korszak követi. Volt már olyan a történelemben, hogy megismétlődött valami, miért ne fordulhatna elő ugyanez a legfontosabb hadműveleti területen? Addig tehát­­ vegetálni kell, átvészelni a nehéz idő­szakot — mondjuk például nadrágviselettel, ami most estélyiben is elmegy. Te­szem fel, a piacra használt szürke nadrágra az ember egy fekete prémet varr és ha minden jól megy, még össze is súgnak mögötte az üzemi klubesten. Ugyanezt a célt szolgálja a kicsit hosszabbra szabott kazak is. Ha aztán a legjobb barátnő odajön és összecsapja a ke­zét azzal, „hogy édesem, te még mindig itt tartasz” — az ember csak végigpillant magán, ügyesen elsápad és azt mondja: — jó ég, a nagy kapkodásban elfelejtettem felvenni a szoknyámat, ami pedig kimondottan a földet verdesi, olyannyira, hogy még a bejárónőm parkett­­fényesítési díját is megta­karítottam, vettem is belőle egy cuki muffot. Hát így valahogy. Ilyes­fajta ötletekkel lehet vára­kozni, figyelni az esemé­nyeket és az utcát, mi jön szembe az emberrel, mit nem átallanak felvenni a csitrik, a bakfisok, a kon­­kurrens ifjú nemzedék. Hogy meddig tart ez a bi­zonytalanság, nem tudni. Nincs kizárva, hogy feb­ruárban már csupa Natasa Rosztova sétál a körúton, s akkor valóban nincs más hátra, mint elővenni azt a fél méter szövetet, amit a gondos és előrelátó varrónő elspórolt és persze vissza is adott. Mert takarékosság ide, előnytelenség oda, ha a maxi felüti a fejét, akkor be kell állni a csatasorba éppen úgy, mint húsz vagy negyven évvel ezelőtt. S ha az ember ráadásul egy kis önszuggesszióval is rendel­kezik, akkor még azt is el tudja hitetni, hogy a szok­nyák hossza ugyan időnként változik­­, de ő maga so­hasem. Bende Ibolya ­ Mikroszkóp alatt­­ a Balaton iszapja­ ­ A téli hónapokban beha­­­­tóan megvizsgálják a Bala­­r­­on iszapját a heidelbergi­­ egyetem laboratóriumaiban.­­ Az NSZK-beli felsőoktatási­­ intézményben a nyugat-né­metországi mélytavakat kut­­­tatják. Az ehhez szükséges s összehasonlító adatokat­­ előbb a Bajkál-tónál, majd­­ pedig a Balatonnál gyűjtöt-­­­ték, illetve gyűjtik össze. A­­ Magyar Tudományos Aka-­­­démia tihanyi biológiai ku­­­­tató intézete és a heidelber­ i­gi egyetem között e célból­­ létrejött tudományos­­ együttműködés keretében a­­ tihanyi biológusok a Bala-­­­ton iszapjának biológiai, a német egyetem kutatói­­ pedig kémiai elemzését végzik el A vizsgálatok azt­ is tisztázzák majd, mennyi­ben kell a Balaton partján változtatni az agrotechni­kán, amelynek hibái sok helyen még napjainkban is utat nyitnak az eróziónak. N­apfény, árnyékban N­apfény — némi árnyék­kal, avagy nem elég jó árut csinálni —, jól is kell becsomagolni. Ebben a mondatban összefoglalha­tó az a három kilós aktakö­­teg, az a kétéves döntőbí­rósági ügy, amelynek vé­gére most tettek pontot. 1967. május 19-én kezdő­dött. A KONSUMEX Kül­kereskedelmi Vállalat két­száz Napfény lakószoba­­garnitúrát szállított szovjet megrendelésre. A megren­delő 56 garnitúrát rekla­mált, mert mire megérkez­tek és kicsomagolták a bú­torokat, összetörtek a tük­rök, a tolóüvegek, a polcok. hosszú oldalakon sorolják még a minőségi károkat. A szovjet megrendelő néhány személyes és írásbeli tár­gyalás után kártérítési igé­nyét 65 918 forintban jelöl­te meg. Ekkor már régen folyt a per a KONSUMEX, a Bú­tor­értékesítő Vállalat és a Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat kö­zött. A Ruhatisztító Vállalat exportcsomagolást vállalt — mint később a tények igazolták — különösebb hozzáértés nélkül. A búto­rokat a magyar és a nem­zetközi szabályok semmi­bevevésével, szakszerűtle­nül csomagolták. A perben meghallgatták szakértőket, a tárgyalások során vitatkoztak, érvel­tek, nem sajnálva sem időt, sem költségeket. Végül ki­derült, hogy a minőségi romlást — a szakértő vé­leménye szerint — 32 szá­zalékban a csomagolási mu­lasztások, és mindössze 18 százalékban a gyártási hi­bák idézték elő. A döntőbíróság az első­rendű alperest, a Bútor­­értékesítő Vállalatot 11870 forint kártérítésre, a Ruha­­tisztító Vállalatot pedig 54 010 forint megtérítésére kötelezte, visszamenőleg 1968. január 10-től. N­em sok pénzről, nem nagy összegről volt szó. Figyelemre méltó azonban, hogy a hozzá nem értés milyen károkat okoz­hat, hogyan ronthatja ipa­runk jó hírnevét. Nem elég az exportminőség. Az áru­nak kifogástalanul kell megérkeznie a rendelőhöz. És sem a ruhatisztító, sem más vállalat nem fogadhat el olyan megbízást, ame­lyet nem tud teljesíteni. D. K. MESTERSÉGES NEHÉZSÉGI ERŐ Űrállomástervekkel fog­lalkozott Hermann Oberth, az USA-ban élő erdélyi születésű rakétatudós és Kármán Tódor is. Az 1920-as években már sok kiváló tudós foglalkozott ezzel a problémával, a többi között az amerikai Goddard, továbbá Noor­­dung osztrák mérnök. Noording ismerte fel el­méletileg, hogy az űrállo­máson meg lehet szüntetni a súlytalanság állapotát, ha az objektumot bizonyos se­bességgel megforgatjuk a tengelye körül. Ebben az esetben a nehézségi erőt röpítő erővel pótolják. A második világháború utáni modern korszak leg­ismertebb űrállomás „ter­vezője” W. v. Braun, a né­met származású amerikai tudós. Küllős kocsikerékre emlékeztető űrállomását 12 óriásrakéta juttatná a ke­ringési pályára, mindegyik rakéta hasznos terhe 33 tonna lenne. Hale bostoni anglikán lelkész , naiv fantasztikus története a téglaholdról 1868/70-ben jelent meg folytatásokban az Atlan­tic Monthly című folyó­iratban. Teljesen valószí­nűtlen, hogy ez a folyóirat valaha is Ciolkovszkijhoz került volna, aki a cári Oroszország­ egyik kisvá­rosában élt. A tudományos világ Ciolkovszkijt tekinti az űrállomás fogalma meg­alkotójának. Causer Károly

Next