Esti Hírlap, 1969. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1969-03-01 / 51. szám

Rajzasztalon az új City • Vita a bérleti díjak körül • Számolások és számítások Több mint egy éve hir­dették ki a Belváros üzlet­­központjára kiírt pályázat eredményét. A tervezők rajzasztalán „megépült” a City, a Párizsi udvarhoz hasonló belső átjárókkal. Néhány hónap elteltével a Fővárosi Tanács városren­dezési főosztálya megvitat­ta a kereskedelem, az OKISZ és az idegenforga­lom képviselőivel, hogyan lehetne a terveket mielőbb realizálni. Ezt követte a Fő­városi Tanács és a Belke­reskedelmi Minisztérium megállapodása, amely sze­rint az üzletközpont építé­sének ügyét a főváros ter­vező vállalatára, a BVTV- re bízták, s ez májusra el­készíti az üzletközpont be­ruházási tanulmánytervét. Egy szakemberekből álló bizottság közgazdasági vizs­gálatokat végez, a beruhá­zási tanulmánynak ugyanis válaszolnia kell néhány alapvető kérdésre, például arra, mennyi idő alatt térül meg az építkezésbe fek­tetett pénz és az üzlet­­központba költöző keres­kedelmi egységek beru­házási költsége, s meny­nyi lesz a várható nyere­ség. Elbírálásra vár, hogyan szerezzék meg az építkezé­sek pénzügyi fedezetét, és tisztázni kell a kereskedel­mi igényeket is. Csak ezek után foghatnak a tervek megvalósításához. A városrendezők attól tartanak, hogy a City ren­dezését esetleg hátráltatja a belvárosi üzlethelyiségek egy részének rendeltetés­­ellenes használata. Hiába költ majd a főváros óriási összegeket az üzletköz­pontra, hiába építik be a foghíjtelkeket, s készítik el a fedett átjáró kapukat, ha az üzletközpontban tovább éktelenkednek a poros üve­­gű, kormos függönyökkel takart portálok, mögöttük irodákkal és raktárokkal. Jogos tehát az álláspont, hogy a Belvárosban a rendel­tetésel­lenesen használt boltok után többszörös használati dí­jat szedjenek. Ha ezt tennék, önként el­költöznének a Belvárost csúfító raktárak. A javas­lat nem is tartalmaz merő­ben új gondolatokat. Egy tavalyi, a telekhasználattal kapcsolatos rendelet ugyan­is kimondta, hogy az álla­mi telkekért más és más használati díjat kell fizet­ni, aszerint, hogy mennyi­re beépített lakóövezetben fekszenek. Ez a rendelet egyben előírta a rendelte­tésellenesen használt telek utáni kétszeres díjfizetést is. Az volna a feladat, hogy e rendeletben foglalt elve­ket kiterjesszék a belváro­si boltokra is. A szabad bérgazdálkodás engedélye­zése a belvárosi üzlethe­lyiségekre és az árhatósági jogkör megadása az üzlet­­központ területén azt ered­ményezné, hogy elköltözné­nek az irodák és a raktá­rak, s eltávoznának a rosz­­szul felszerelt, kis jövedel­mű üzletere is. Amíg azonban a Belvá­rosban és a kis forgalmú peremkerületekben a négyzetméterenként meg­határozott bér összege azonos — erre semmi sem ösztönzi a kereske­delmi vállalatokat. Tavaly a HKI nem tud­ta teljesíteni a belvárosi portálok újjáépítési és az épületek felújítási tervét. A beruházási tanulmány­­terv tárgyalásakor meg kell majd teremteni a lehetősé­get az­ üzletközpont kivite­lezői­ kapacitására is. (mts) HÍD A RÁKÓCZI ÚTON ÖT LÁBON ÁLL MAJD ♦ JÚNIUSBAN KEZDIK A HELYSZÍNI SZERELÉST A budapesti városkép fo­kozatosan megváltozik. Ezt reprezentálja a Baross tér átrendezésének terve is, amelynek végrehajtásában — a felüljáró létrehozásá­val — a Ganz-MÁVAG-nak nagy része lesz. A tervezett áthidalás a Mező Imre utat a Rotten­­biller utcával köti össze, ott, ahol a­ Rákóczi út a Baross térbe torkollik. A Ganz-MÁVAG a mint­egy 166 méter hosszú acélszerkezetet építi. E középső szakaszhoz csat­lakozik a Mező Imre úton a 71 méteres, a Rottenbiller utcában a csaknem 87 mé­teres feltöltött alapú feljá­ró. A létesítmény teljes szélessége csaknem 9 mé­ter, pályaszélessége 8 mé­ter lesz. Az­ áthidalást öt közbenső egylábas pillér tartja, s ahol azt a forga­lom megengedi, a pillér­­közök­ben engedélyezik az autóparkolást. A Ganz-MÁVAG híd­­gyára ilyen jellegű, bo­nyolult munkát eddig nem végzett. A pályatestet ugyanis mindhárom irányban ferdére tervezték. A felüljáró — szaknyelven szólva — átmeneti íves lesz, ami azt jelenti, hogy egy jobb kanyarból átmegy bal kanyarba, s hosszirányban emelkedik. A lábakat egy­beépítik a híd törzsszerke­­zetével, tehát a tartóoszlop alul csuklós rendszerű lesz. Az acélszerkezet összsúlya körülbelül 480 tonna. A gyártási rajzok már a hídgyár műhelyében van­nak, most a kivitelezőkön a sor, hogy a szép, korszerű hidat felépítsék. A helyszíni sze­relési munkálatokat június­ban kezdik a Baross téren. Reggel fél hat, a falak mögött mintha össze­beszéltek volna, toporzékol­­ni kezdenek a vekkerek. Felnyüszítenek a vízcsapok, a kiállhatatlanabbja bre­kegni kezd a falban keser­vesen, elviselhetetlenül. Hiába a forró zuhany, eze­ken a lucskos, télutói reg­geleken ragacsosnak érzi magát az ember. * — Franciaországba már megérkeztek a gólyák — hallom a villamoson. Töb­ben odafigyelnek, felderül­nek az alvástól még puf­­fadt arcok. — Hová? Mik? A gólyák? Franciába? A rádió mondta ... Csak­ugyan? — És terjed a hír, gyorsabban, mint egy ag­gasztó libanoni kormány­­válságé, csak egy befelé mosolygással lassabban. Mert elviselhetetlenek ezek a náthás, sötét reggelek. Csak a katlanban nem, a Margitszigeten. Már a szö­­kőkúttól látszik a magas gőzoszlop, reflektorok vilá­gítják meg az uszoda me­dencéje felett. Itt csak egyetlen évszakot ismernek, a nyarat. A többi tévedés. A nyári lányok ugyan nem heverésznek a jeges fűben, csak egy pocakos, negyve­nes férfiú súlyzózik álma­tagon egy hófolton, szerel­mespár fut kézen fogva s ugrik csukafejest a vízbe, két fecskenadrágos srác megkergeti egymást a lelá­tó betonlépcsőin, aztán vi­sítva, csobbanva eltűnnek a gőzben. Belépődíj hat fo­rint. Nagyközönség számá­ra nyitva reggel hattól ket­tőig. Sport, Lukács, Csá­szár, Széchenyi, Gellért, Rudas ... Moszkvában egyetlen, télen is nyitva tartó medencét láttam, a varsóiak csak fedettuszodá­ba járhatnak télen, ha jár­nak ... Lassan mégis meg­értem, mit jelent ez a fur­csa elnevezés: Budapest, fürdőváros. És a varsói kló­­ros csapvíz után azt is, hogy miért kincs a termál­víz. * — Szokatlan, hogy alsó­nadrágban kell nyilatkoz­nom... Hogy miért járok ide hajnalonként? Fogja csak meg a muszklimat... Csak bátran! Érzi? Na? Kemény, mi? És most te­kintsen az alant mellékelt pocakra. Világos? Ez a hegység nem idevaló. Heti kétszer ezer méterrel ost­romlom. Különben ... Néz­ze, ülőfoglalkozást végzek, nem érzek nagy kedvet az elhájasodáshoz. Nevezze hiúságnak... * — Nosztalgia. Gimnazista koromban négy évig úsz­tam egyesületben. Aztán felvettek az egyetemre, két évig semmi, csak nyáron a Balatonban. Az is jó, de nem az igazi. Aki uszodá­ban nőtt fel, vagy csak egy kicsit is beleszagolt a lég­körébe, nem tud elszakadni többé. Az úszás fegyelem. Kitartásra nevel: néhány ezer métert lekalimpálni egyhuzamban, nem kis do­log. De utána csodálatos: kicserélődik az ember. Elő­fordult, hogy vizsgák előtt áttanultam az éjszakát. Hajnalban lejöttem ide, le­húztam ötven hosszt és ész­re se vettem, hogy besétál az indexembe a jeles. * — Azt hiszem, a társaság miatt. Szakgimibe jártunk, utána ki merre látott. Meg­beszéltük, hogy itt találko­zunk minden csütörtök reg­gel. Úszunk, ez a lényeg, aztán az öltözőben úgyis el­mondják a csórókáim, ha történt velük valami érde­kes. Nem fázunk, á, a múlt­kor mínusz tízben hógo­lyóztunk odakint, csípte az embert, de azért volt benne valami schirillás. * — A bácsi valami edző, és föl tetszik akarni engem fedezni? Az jó lenne, de anyu azt mondta, még nem kell, mert elrontanak, meg kell várnunk, míg hétéves leszek. Addig nyilatkoznom sem szabad. Csókolom. — Uram, én hallgatok a régi bölcsekre, akik váltig hangoztatták: csak ép test­ben lakozhat ép lélek. Kvá­zi tudományos alapon úszom tehát, mellette ter­mészetesen más kiegészítő sportokat is űzök: expan­der, súlyzók, egy óra napi séta, esetleg kis futás, ha­vonta egyszer gőzfürdő. Nem kérdezte, de elmond­hatom, hogy egyébként klasszika-filológiával fog­lalkozom. * — Vallja be, hogy szima­tol utánunk! Nem? Van va­lami igazolványa? Aha ... Nézze, én elmondom, de ne írja ki a nevemet. Katiká­val csak itt találkozhatom. Zsarnok, konzervatív szülei vannak, virágvázában ne­velik őt, zongorával, csip­kékkel. Pedig már tizenhét éves is elmúlt, saját szemé­lyi igazolványa van. És en­gem utálnak, így, ahogy mondom. Egyszer meghív­tak kakaóra, de látták raj­tam, hogy nem ízlik. Nem hívtak többé, Katikát eltil­tották tőlem. Az ő ötlete volt az egész, mármint, hogy itt... Én utáltam úsz­ni, de meg lehet szokni. Főleg bent, a fedettet. ■k Nyolckor már világos­­ián. A fény magába ol­vasztja a hajnali katlan gő­zét. Ilyenkor néhány órára elsimul a víz a medencék­ben. Simonffy Amtell HAJNALI ÚSZÁS Védett utcanevek A Fővárosi Tanács veze­tői már eddig Budán és a Belvárosban több régi utca­nevet védettnek nyilvání­tottak. Most megkezdték a peremkerületekben is az el­nevezések felülvizsgálatát. Több munkásmozgalmi vo­natkozású és helytörténeti utcanevet a védettek közé soroltak. Védett lett egye­bek között a IV. kerületben a Munkásotthon utca, a XVII. kerületben a Tóha­lom utca, a XVIII. kerület­ben a Kavicsbánya utca, a Lakatos út, a XX. kerület­ben az Ócsai út, a XXI. ke­rületben pedig a Királyerdő út és az Ófalu utca. MEGJEGYEZZÜK Kár a gőzért! A Kacsóh Pongrác úti lakótelep 8-as épületének 18 lakásában a fűtőtestekre különleges mérőműszereket szereltek fel: e berendezések azt a hőmennyiséget mérték, amelyet a lakók valóban fogyasztottak. Ameddig a kísérlet tartott, eszerint fizettek kevesebbet vagy többet, mint az átalány. Általában kevesebbet. A mérőberendezés a felszerelés évében, az 1967— 68-as fűtési idényben sikerrel vizsgázott. A népgazdaság és a lakók egyaránt jól jártak. Csak annyira fűtöttek, amennyire valóban szükségük volt, s ez a korábban fo­gyasztott hőmennyiség 70—80 százalékát tette ki. A ta­pasztalatok szerint tehát reális a Fővárosi Távfűtő Mű­vek — náluk szerkesztették és kísérletezték ki a mű­szert — szándéka, hogy a lakók a fűtést is a fogyasztás arányában fizessék, akárcsak a gázt és a villanyt. A mérőberendezés ma is a telepen van és működik, de a lakók már nem figyelnek oda. Miért is tennék — mondják —: a kísérlet véget ért, ők tovább már nem érdekeltek a takarékoskodásban, ismét átalányt fizetnek. Újból maximális hőt vesznek, ablakaikat megint nyitva tartják, a fölösleges meleget, energiái ismét kidobják az utcára. Minap az Esti Hírlap hasábjain az Energiagazdálko­dási Intézettől kapott információt közöltünk a mérőmű­szerről, egyben felhívtuk a figyelmet a takarékos hőfel­használás népgazdasági­ jelentőségére. Azóta megtudtuk, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pártfo­gásába vette az ügyet. A jelenlegihez hasonló berende­zésekkel szerelik majd fel az óbudai lakótelep egyik részlegét. A műszer általános bevezetését, hazai térhódí­tását alapos, sokoldalúan végzett kísérletek, gazdasági számítások eredményétől teszik függővé. Sajnos, az ed­digi értékes tapasztalatok ellenére a vizsgálatokat csak az 1970—71-es fűtési idényben kezdik. Nem kár addig is a gőzért? Cs. Benkő Judit Elhunyt Naményi Géza Kollégánkat, barátunkat Rászóljak. Tegnap, életé­nek 53. évében elhunyt Na­ményi Géza, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivata­lának vezetője. A magyar sajtó nagy ta­pasztalaté, régi munkáját vesztettük el. Ott volt, ott munkálkodott a felszaba­dulás első időszakától kezd­ve, az új, szocialista ma­gyar sajtó megteremtése­kor, szülővárosa, Miskolc napilapját írta, szerkesztet­te hosszú éveken át. Ké­sőbb hozzáértése Budapest­re szólította. 1955 elejétől az Esti Budapest gárdájá­nak volt népszerű, jótollú tagja. Az ellenforradalom után az elsők között vál­lalta az MSZMP politiká­jának hűséges és követke­zetes szolgálatát, a sajtó újjászervezésében jelentős érdemeket szerzett. Egyik alapítója az Esti Hírlapnak, mint az 1956 decemberében induló új orgánum szer­kesztő bizottságának tagja, részt vett a főváros hang­ban, jellegben sajátos stílu­sú napilapjának megterem­tésében. S bár a későbbi években fontos tisztségeket töltött be, esztendőkön át a Tájékoztatási Hivatal vezetője volt, mi, barátai és egykor közvetlen mun­katársai jól tudjuk: mindig visszavágyott a lapszer­kesztőség tevékeny, sürgő­­forgó, sajátos világába, hisz újságíró volt, szerel­mese annak a hivatásnak, amelyet még a felszabadu­lás előtt, egészen fiatalon vállalt és választott. Halála fájdalmas veszte­ség. Korán búcsúzott el tő­lünk, pályatársaitól és kol­légáitól, akik emlékét so­káig megőrizzük. Medvebőr az ágy elé Jegesmedve, vadkan és más vadállatfej-trófeás szőrmeszőnyegek mintada­rabjai készültek el a Pan­nónia­­Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi üzemében. A „vad­állati” szőnyegeket a bá­rányszőrméből, az egybe­dolgozott fejeket pedig megfelelő szőrmével bur­kolt műanyag formákból állították elő. Az üzem öt­letes dolgozói a bundák és egyéb cikkek­­értékes, szí­nes szőrmehulladékaiból op-art-mintás és egyéb kü­lönleges faliszőnyegeket is készítenek.

Next