Esti Hírlap, 1969. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1969-03-01 / 51. szám
Rajzasztalon az új City • Vita a bérleti díjak körül • Számolások és számítások Több mint egy éve hirdették ki a Belváros üzletközpontjára kiírt pályázat eredményét. A tervezők rajzasztalán „megépült” a City, a Párizsi udvarhoz hasonló belső átjárókkal. Néhány hónap elteltével a Fővárosi Tanács városrendezési főosztálya megvitatta a kereskedelem, az OKISZ és az idegenforgalom képviselőivel, hogyan lehetne a terveket mielőbb realizálni. Ezt követte a Fővárosi Tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium megállapodása, amely szerint az üzletközpont építésének ügyét a főváros tervező vállalatára, a BVTV- re bízták, s ez májusra elkészíti az üzletközpont beruházási tanulmánytervét. Egy szakemberekből álló bizottság közgazdasági vizsgálatokat végez, a beruházási tanulmánynak ugyanis válaszolnia kell néhány alapvető kérdésre, például arra, mennyi idő alatt térül meg az építkezésbe fektetett pénz és az üzletközpontba költöző kereskedelmi egységek beruházási költsége, s menynyi lesz a várható nyereség. Elbírálásra vár, hogyan szerezzék meg az építkezések pénzügyi fedezetét, és tisztázni kell a kereskedelmi igényeket is. Csak ezek után foghatnak a tervek megvalósításához. A városrendezők attól tartanak, hogy a City rendezését esetleg hátráltatja a belvárosi üzlethelyiségek egy részének rendeltetésellenes használata. Hiába költ majd a főváros óriási összegeket az üzletközpontra, hiába építik be a foghíjtelkeket, s készítik el a fedett átjáró kapukat, ha az üzletközpontban tovább éktelenkednek a poros üvegű, kormos függönyökkel takart portálok, mögöttük irodákkal és raktárokkal. Jogos tehát az álláspont, hogy a Belvárosban a rendeltetésellenesen használt boltok után többszörös használati díjat szedjenek. Ha ezt tennék, önként elköltöznének a Belvárost csúfító raktárak. A javaslat nem is tartalmaz merőben új gondolatokat. Egy tavalyi, a telekhasználattal kapcsolatos rendelet ugyanis kimondta, hogy az állami telkekért más és más használati díjat kell fizetni, aszerint, hogy mennyire beépített lakóövezetben fekszenek. Ez a rendelet egyben előírta a rendeltetésellenesen használt telek utáni kétszeres díjfizetést is. Az volna a feladat, hogy e rendeletben foglalt elveket kiterjesszék a belvárosi boltokra is. A szabad bérgazdálkodás engedélyezése a belvárosi üzlethelyiségekre és az árhatósági jogkör megadása az üzletközpont területén azt eredményezné, hogy elköltöznének az irodák és a raktárak, s eltávoznának a roszszul felszerelt, kis jövedelmű üzletere is. Amíg azonban a Belvárosban és a kis forgalmú peremkerületekben a négyzetméterenként meghatározott bér összege azonos — erre semmi sem ösztönzi a kereskedelmi vállalatokat. Tavaly a HKI nem tudta teljesíteni a belvárosi portálok újjáépítési és az épületek felújítási tervét. A beruházási tanulmányterv tárgyalásakor meg kell majd teremteni a lehetőséget az üzletközpont kivitelezői kapacitására is. (mts) HÍD A RÁKÓCZI ÚTON ÖT LÁBON ÁLL MAJD ♦ JÚNIUSBAN KEZDIK A HELYSZÍNI SZERELÉST A budapesti városkép fokozatosan megváltozik. Ezt reprezentálja a Baross tér átrendezésének terve is, amelynek végrehajtásában — a felüljáró létrehozásával — a Ganz-MÁVAG-nak nagy része lesz. A tervezett áthidalás a Mező Imre utat a Rottenbiller utcával köti össze, ott, ahol a Rákóczi út a Baross térbe torkollik. A Ganz-MÁVAG a mintegy 166 méter hosszú acélszerkezetet építi. E középső szakaszhoz csatlakozik a Mező Imre úton a 71 méteres, a Rottenbiller utcában a csaknem 87 méteres feltöltött alapú feljáró. A létesítmény teljes szélessége csaknem 9 méter, pályaszélessége 8 méter lesz. Az áthidalást öt közbenső egylábas pillér tartja, s ahol azt a forgalom megengedi, a pillérközökben engedélyezik az autóparkolást. A Ganz-MÁVAG hídgyára ilyen jellegű, bonyolult munkát eddig nem végzett. A pályatestet ugyanis mindhárom irányban ferdére tervezték. A felüljáró — szaknyelven szólva — átmeneti íves lesz, ami azt jelenti, hogy egy jobb kanyarból átmegy bal kanyarba, s hosszirányban emelkedik. A lábakat egybeépítik a híd törzsszerkezetével, tehát a tartóoszlop alul csuklós rendszerű lesz. Az acélszerkezet összsúlya körülbelül 480 tonna. A gyártási rajzok már a hídgyár műhelyében vannak, most a kivitelezőkön a sor, hogy a szép, korszerű hidat felépítsék. A helyszíni szerelési munkálatokat júniusban kezdik a Baross téren. Reggel fél hat, a falak mögött mintha összebeszéltek volna, toporzékolni kezdenek a vekkerek. Felnyüszítenek a vízcsapok, a kiállhatatlanabbja brekegni kezd a falban keservesen, elviselhetetlenül. Hiába a forró zuhany, ezeken a lucskos, télutói reggeleken ragacsosnak érzi magát az ember. * — Franciaországba már megérkeztek a gólyák — hallom a villamoson. Többen odafigyelnek, felderülnek az alvástól még puffadt arcok. — Hová? Mik? A gólyák? Franciába? A rádió mondta ... Csakugyan? — És terjed a hír, gyorsabban, mint egy aggasztó libanoni kormányválságé, csak egy befelé mosolygással lassabban. Mert elviselhetetlenek ezek a náthás, sötét reggelek. Csak a katlanban nem, a Margitszigeten. Már a szökőkúttól látszik a magas gőzoszlop, reflektorok világítják meg az uszoda medencéje felett. Itt csak egyetlen évszakot ismernek, a nyarat. A többi tévedés. A nyári lányok ugyan nem heverésznek a jeges fűben, csak egy pocakos, negyvenes férfiú súlyzózik álmatagon egy hófolton, szerelmespár fut kézen fogva s ugrik csukafejest a vízbe, két fecskenadrágos srác megkergeti egymást a lelátó betonlépcsőin, aztán visítva, csobbanva eltűnnek a gőzben. Belépődíj hat forint. Nagyközönség számára nyitva reggel hattól kettőig. Sport, Lukács, Császár, Széchenyi, Gellért, Rudas ... Moszkvában egyetlen, télen is nyitva tartó medencét láttam, a varsóiak csak fedettuszodába járhatnak télen, ha járnak ... Lassan mégis megértem, mit jelent ez a furcsa elnevezés: Budapest, fürdőváros. És a varsói klóros csapvíz után azt is, hogy miért kincs a termálvíz. * — Szokatlan, hogy alsónadrágban kell nyilatkoznom... Hogy miért járok ide hajnalonként? Fogja csak meg a muszklimat... Csak bátran! Érzi? Na? Kemény, mi? És most tekintsen az alant mellékelt pocakra. Világos? Ez a hegység nem idevaló. Heti kétszer ezer méterrel ostromlom. Különben ... Nézze, ülőfoglalkozást végzek, nem érzek nagy kedvet az elhájasodáshoz. Nevezze hiúságnak... * — Nosztalgia. Gimnazista koromban négy évig úsztam egyesületben. Aztán felvettek az egyetemre, két évig semmi, csak nyáron a Balatonban. Az is jó, de nem az igazi. Aki uszodában nőtt fel, vagy csak egy kicsit is beleszagolt a légkörébe, nem tud elszakadni többé. Az úszás fegyelem. Kitartásra nevel: néhány ezer métert lekalimpálni egyhuzamban, nem kis dolog. De utána csodálatos: kicserélődik az ember. Előfordult, hogy vizsgák előtt áttanultam az éjszakát. Hajnalban lejöttem ide, lehúztam ötven hosszt és észre se vettem, hogy besétál az indexembe a jeles. * — Azt hiszem, a társaság miatt. Szakgimibe jártunk, utána ki merre látott. Megbeszéltük, hogy itt találkozunk minden csütörtök reggel. Úszunk, ez a lényeg, aztán az öltözőben úgyis elmondják a csórókáim, ha történt velük valami érdekes. Nem fázunk, á, a múltkor mínusz tízben hógolyóztunk odakint, csípte az embert, de azért volt benne valami schirillás. * — A bácsi valami edző, és föl tetszik akarni engem fedezni? Az jó lenne, de anyu azt mondta, még nem kell, mert elrontanak, meg kell várnunk, míg hétéves leszek. Addig nyilatkoznom sem szabad. Csókolom. — Uram, én hallgatok a régi bölcsekre, akik váltig hangoztatták: csak ép testben lakozhat ép lélek. Kvázi tudományos alapon úszom tehát, mellette természetesen más kiegészítő sportokat is űzök: expander, súlyzók, egy óra napi séta, esetleg kis futás, havonta egyszer gőzfürdő. Nem kérdezte, de elmondhatom, hogy egyébként klasszika-filológiával foglalkozom. * — Vallja be, hogy szimatol utánunk! Nem? Van valami igazolványa? Aha ... Nézze, én elmondom, de ne írja ki a nevemet. Katikával csak itt találkozhatom. Zsarnok, konzervatív szülei vannak, virágvázában nevelik őt, zongorával, csipkékkel. Pedig már tizenhét éves is elmúlt, saját személyi igazolványa van. És engem utálnak, így, ahogy mondom. Egyszer meghívtak kakaóra, de látták rajtam, hogy nem ízlik. Nem hívtak többé, Katikát eltiltották tőlem. Az ő ötlete volt az egész, mármint, hogy itt... Én utáltam úszni, de meg lehet szokni. Főleg bent, a fedettet. ■k Nyolckor már világosián. A fény magába olvasztja a hajnali katlan gőzét. Ilyenkor néhány órára elsimul a víz a medencékben. Simonffy Amtell HAJNALI ÚSZÁS Védett utcanevek A Fővárosi Tanács vezetői már eddig Budán és a Belvárosban több régi utcanevet védettnek nyilvánítottak. Most megkezdték a peremkerületekben is az elnevezések felülvizsgálatát. Több munkásmozgalmi vonatkozású és helytörténeti utcanevet a védettek közé soroltak. Védett lett egyebek között a IV. kerületben a Munkásotthon utca, a XVII. kerületben a Tóhalom utca, a XVIII. kerületben a Kavicsbánya utca, a Lakatos út, a XX. kerületben az Ócsai út, a XXI. kerületben pedig a Királyerdő út és az Ófalu utca. MEGJEGYEZZÜK Kár a gőzért! A Kacsóh Pongrác úti lakótelep 8-as épületének 18 lakásában a fűtőtestekre különleges mérőműszereket szereltek fel: e berendezések azt a hőmennyiséget mérték, amelyet a lakók valóban fogyasztottak. Ameddig a kísérlet tartott, eszerint fizettek kevesebbet vagy többet, mint az átalány. Általában kevesebbet. A mérőberendezés a felszerelés évében, az 1967— 68-as fűtési idényben sikerrel vizsgázott. A népgazdaság és a lakók egyaránt jól jártak. Csak annyira fűtöttek, amennyire valóban szükségük volt, s ez a korábban fogyasztott hőmennyiség 70—80 százalékát tette ki. A tapasztalatok szerint tehát reális a Fővárosi Távfűtő Művek — náluk szerkesztették és kísérletezték ki a műszert — szándéka, hogy a lakók a fűtést is a fogyasztás arányában fizessék, akárcsak a gázt és a villanyt. A mérőberendezés ma is a telepen van és működik, de a lakók már nem figyelnek oda. Miért is tennék — mondják —: a kísérlet véget ért, ők tovább már nem érdekeltek a takarékoskodásban, ismét átalányt fizetnek. Újból maximális hőt vesznek, ablakaikat megint nyitva tartják, a fölösleges meleget, energiái ismét kidobják az utcára. Minap az Esti Hírlap hasábjain az Energiagazdálkodási Intézettől kapott információt közöltünk a mérőműszerről, egyben felhívtuk a figyelmet a takarékos hőfelhasználás népgazdasági jelentőségére. Azóta megtudtuk, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pártfogásába vette az ügyet. A jelenlegihez hasonló berendezésekkel szerelik majd fel az óbudai lakótelep egyik részlegét. A műszer általános bevezetését, hazai térhódítását alapos, sokoldalúan végzett kísérletek, gazdasági számítások eredményétől teszik függővé. Sajnos, az eddigi értékes tapasztalatok ellenére a vizsgálatokat csak az 1970—71-es fűtési idényben kezdik. Nem kár addig is a gőzért? Cs. Benkő Judit Elhunyt Naményi Géza Kollégánkat, barátunkat Rászóljak. Tegnap, életének 53. évében elhunyt Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője. A magyar sajtó nagy tapasztalaté, régi munkáját vesztettük el. Ott volt, ott munkálkodott a felszabadulás első időszakától kezdve, az új, szocialista magyar sajtó megteremtésekor, szülővárosa, Miskolc napilapját írta, szerkesztette hosszú éveken át. Később hozzáértése Budapestre szólította. 1955 elejétől az Esti Budapest gárdájának volt népszerű, jótollú tagja. Az ellenforradalom után az elsők között vállalta az MSZMP politikájának hűséges és következetes szolgálatát, a sajtó újjászervezésében jelentős érdemeket szerzett. Egyik alapítója az Esti Hírlapnak, mint az 1956 decemberében induló új orgánum szerkesztő bizottságának tagja, részt vett a főváros hangban, jellegben sajátos stílusú napilapjának megteremtésében. S bár a későbbi években fontos tisztségeket töltött be, esztendőkön át a Tájékoztatási Hivatal vezetője volt, mi, barátai és egykor közvetlen munkatársai jól tudjuk: mindig visszavágyott a lapszerkesztőség tevékeny, sürgőforgó, sajátos világába, hisz újságíró volt, szerelmese annak a hivatásnak, amelyet még a felszabadulás előtt, egészen fiatalon vállalt és választott. Halála fájdalmas veszteség. Korán búcsúzott el tőlünk, pályatársaitól és kollégáitól, akik emlékét sokáig megőrizzük. Medvebőr az ágy elé Jegesmedve, vadkan és más vadállatfej-trófeás szőrmeszőnyegek mintadarabjai készültek el a PannóniaSzőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi üzemében. A „vadállati” szőnyegeket a bárányszőrméből, az egybedolgozott fejeket pedig megfelelő szőrmével burkolt műanyag formákból állították elő. Az üzem ötletes dolgozói a bundák és egyéb cikkekértékes, színes szőrmehulladékaiból op-art-mintás és egyéb különleges faliszőnyegeket is készítenek.