Esti Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)
1969-08-01 / 178. szám
TANULMÁNYOZZÁK A FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK ÜGYÉT Nixon megérkezett Pakisztánba Új-Delhi, augusztus 1. Nixon elnök ma reggel befejezte egynapos indiai látogatását és tovább utazott ázsiai körútjának utolsó állomására, Pakisztánba. A nyugat-pakisztáni Lahoréban, ahol a tervek szerint mindössze 22 órát tölt, Pakisztán új vezetőjével, Jahja Khan tábornokkal vitatja meg a két ország kapcsolatait, valamint az Egyesült Államok ázsiai politikáját. Új-Delhiből történt elutazása előtt az amerikai elnök másodszor is tárgyalt Indira Gandhi asszonnyal. Mint a Reuter megállapítja, az indiai kormányfő és a kormány többi tagja óva intette az elnököt attól, hogy felújítsa a fegyverszállításokat Pakisztánnak. Amerikai részről nyomatékosan hangsúlyozták az indiai fővárosban, hogy a pakisztáni fegyverszállítások ügyét még tanulmányozzák és Nixon elnök mostani ázsiai látogatása idején semmiféle döntés nem születik az ügyben. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 1965 őszén, India és Pakisztán háborúja idején léptetett életbe embargót a fegyverszállításokra. Az indiai sajtó most azt írja, hogy minden bizonynyal ez év októberében, az indiai és amerikai hivatalos személyiségek washingtoni tárgyalásain döntenek majd érdemben a fegyverszállításokról. Ugyancsak a brit hírügynökség kommentárja szerint indiai részről a tegnapi és mai tárgyalásokon felhívták Nixon elnök figyelmét arra, hogy India és Pakisztán konfliktusát a két országnak magának kell rendeznie minden külső beavatkozás nélkül. MEGHÍVÁS POMPIDOUNAK ? Találgatások Kissinger párizsi útjáról Párizs, augusztus 1. A francia fővárosban lehetségesnek tartják, hogy Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, aki hétfőn érkezik Párizsba, hivatalos meghívást hoz Nixon amerikai elnöktől Georges Pompidou francia köztársasági elnöknek az Egyesült Államokban teendő hivatalos látogatásra. A látogatásra az értesülések szerint 1970 elején kerülne sor. Georges Pompidou, mint ismeretes, megválasztása előtt azt tervezte, hogy ezen a nyáron magánlátogatásra Amerikába utazik. Mivel Pompidou időközben köztársasági elnök lett, ez az utazás nem jöhetett létre. Nixon elnök viszont párizsi látogatásakor De Gaulle tábornokot, az akkori francia elnököt meghívta hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba. Ezt a meghívást kívánja most Kissinger Georges Pompidounak megújítani. Kissinger hivatalosan azért érkezik Párizsba, hogy Pompidou elnököt, Chaban Delmas miniszterelnököt és Maurice Schumann külügyminisztert tájékoztassa Nixon elnök ázsiai és európai utazásáról. Kissinger párizsi látogatása és a francia elnök valószínű amerikai meghívása a francia—amerikai kapcsolatok szorosabbá válását jelzi. Erre mutat az is, hogy szeptember végén az amerikai elnök egy másik munkatársa, Dubridge tudományos tanácsadó is ellátogat a francia fővárosba. Lehel Miklós szerepet, ezt a kettőt szeretik, s járatják, természetesen kalauz nélkül; négy kopejkáért adja a jegyet az igen egyszerű automata. Ami pedig a lakásépítést illeti, Iszajev elnökhelyettestől tudom: Moszkva új korszakhoz érkezett. — A város lakosságának nyolcvanöt százaléka — hallottam — már modern otthonban él. Eddig így hangzott a terv: minden családnak önálló lakást. Most változik a program, s a cél ez: minden családtagnak külön szobát. E tervnek megfelelően építenek most új városnegyedeket és valószínűtlenül széles sugárutakat, fél kilométeres és még hosszabb üzletsorokat, néhány esztendő alatt újabb hatvan kilométernyi metrót — jókora részt belőle hamarosan átadnak a forgalomnak —, építenek öt-hatemeletes lakóházakat és égbe nyúló felhőkarcolókat egyaránt. S közben igen gyors ütemben megváltozik minden, az ötvenes évek jellegzetes tornyos-cirádás épületei — van ilyen palotában minisztérium és szálloda, sőt, áll e stílusban készült néhány lakóház is — immár eltűnnek a legmodernebb, a legmaibb Moszkva pasztellszínű új képében. S mert a moszkvaiak rendkívül fogékonyak a korszerűre, a város arculatának előnyös változásával együtt átalakul életmódjuk: az új lakásokba új bútorokkal költöznek, ízlésükbőlis likvidálják a régimódit. S mert egyszerre, s hirtelen feltört a modern igény, az ipar és a kereskedelem, bármilyen méretű is, alig-alig győzi mennyiségben és választékban a keresletet. A mai moszkvai ember — én legalábbis így láttam — szinte felfokozott izgalommal csinosítja otthonát, cseréli régi tárgyait modern grafikákra, kerámiákra, s mint mindenütt a világon, a szovjet fővárosban is újra felfedezték a népművészet semmi mással nem helyettesíthető szépségeit. S a kor ezzel a külső-belső modernizálással már most szinte meghatározó — és nagyon előnyös — jegyeket rajzolt Moszkva gyönyörű, vonzó városképére. Ezeréves ikon Az Arany Palotája — ezt írtam a címben — nem hivatalos név. Káprázat és ámuldozás közben magamban kereszteltem el így a Kreml fegyvertermét. Szerencsére sok hivatalos elfoglaltságunk között jutott másfél-két szabad óra a Kremlre. Az ősi vár, a mai kormányzati központ néhány esztendeje nyitva áll a közönség előtt, hallottam, hogy néha órákig is sorban kell állni, míg bejuthat a látogató egy-egy templomba, terembe. Most nem kellett ácsorognunk, de vallom: ha legközelebb Moszkvába jutok és más módom nem lesz, feltétlenül odaállok a sor végére, mert a Kreml — vagy csak bármely részlete — feltétlenül megér akármennyi várakozást. Itt a látvány felülmúlja a képzeletet. Az udvar, ott a négyszáz esztendős cárágyú, amellyel sohasem lőttek, s a kétszáz mázsás, több mint hat és fél méter átmérőjű cárharang, amellyel sohasem harangoztak ... Ott sorakoznak a templomok, próbáltam megszámolni az arannyal borított hagymakupolákat, nem ment, mindig előtűnt egy, amelyet addig nem láttam, vagy meghökkentő szögből a másik, amelyet lehet, hogy már számoltam, de az is lehet, hogy még nem... Belül freskók és ikonok — az Uszpenszkijszékesegyház ikonosztaszában van olyan kép is, amely hamarosan betölti ezredik életévét. S aztán kinyílt a fegyverterem kapuja. E kincsesház neve voltaképpen álnév, mert igaz, vannak ott a vitrinekben fegyverek is, de ami valójában megtölti a termet, szinte kizárólag arany, drágakő, mesebeli érték. Az aranyat, amelyet ott láttam, csak tíz tonnákban lehetne mérni, hisz hogy valami fogalmam legyen, egy egészen jelentéktelennek tűnő csekélységről, a vitrin sarkába dugott kis holmiról megkérdeztem az idegenvezetőt. Azonnal válaszolt: — Színarany edény. Súlya hat kiló. Gyémánt, igazgyöngy Láttam másfél méteres aranytálakat, láttam Katalin cárnő arannyal borított hintáját, láttam lófejdíszt legalább öt tucat pazar gyémántból, s vonatot aranyból — platina a mozdonya —, palástot, amelyet 150 ezer igazgyöngy díszít, trónszéket elefántcsontból, koronát több, mint ezer briliánssal, asztali szervizt két és fél tonna ezüstből... minek mondjam tovább? S akik a szomszédos gyémántteremben is jártak, hittel állítják, hogy valójában az az igazi... Lantos László következik: A rémület éjszakája. Földgázpárbeszéd Moszkva, augusztus 1. Dr. Otto Schedl bajor gazdaságügyi miniszter a szovjet külügyminisztériumban megbeszélést folytatott szovjet földgáznak az NSZK-ba történő szállításáról. Rogers támogatja Pak Csöng Hit MAGYAR SZKODÁL TAJVANON Szöul, augusztus 1. William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere Szöulban ma 40 percen át tárgyalt négyszemközt Pak Csöng Hi dél-koreai elnökkel. A külügyminiszter, aki Nixon elnökkel egyidejűleg, de eltérő útvonalon tesz ázsiai körutazást, az AP amerikai hírügynökség szerint átnyújtotta elnökének üzenetét a dél-koreai kormányzat fejének. Az amerikai diplomácia vezetője a megbeszélésen biztosította a szöuli rendszert arról, hogy számíthat az Egyesült Államok segítségére. Az AP kommentárjában rámutat: a Nixon-kormánynak az a politikája, amelynek értelmében fokozatosan dezamerikanizálni akarják a vietnami háborút, aggodalmat okoz Szöulban, és a szöuli hatóságok rosszallással fogadják az amerikai csapatok fokozatos kivonásának tervét. Hasonlóképpen, az ellentétek elsimításának feladatával érkezik Rogers pénteken Tajvan szigetére, hogy első ízben találkozzék Csang Kai-sekkel. A Kínai Népköztársaság makacs ellenségét nyugtalanítja a Nixon-kormánynak az a döntése, hogy enyhítenek bizonyos kereskedelmi és utazási korlátozásokat a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kapcsolataiban. KERÍTÉS HELYETT Két szomszéd telek, s közte a fal, ágyakból, matracokból, kerítés helyett. A kép, Colorádóban készült, két víkendház tulajdonosa agyalta ki e különös kerítés ötletét. Állástalan tanerők Stanley Levinson jelenti. Az idén végzett 34 ezer tanító és tanár közül több mint ötezernek nem tudnak állást biztosítani a brit szigetországban. A hírt az Angol Tanárok Szakszervezete és az Angol Diákszövetség közölte, felmérési adatok összesítése nyomán. Az eset annál is különösebb, mert az angol iskolák zöme túlzsúfolt, és égető szükség lenne az osztályok létszámának csökkentésére, az oktatás színvonalának emelése végett. A várható munkanélküliség összefüggésben van a Wilson-kormány szűkmarkúságával. KOMMENTÁLJÁK A KALIFORNIAI AUTÓTILALMAT Az olajmonopóliumok ellentámadására számítanak Stanley Levinson telefonjelentése: Sem az Egyesült Államokban, sem Angliában egyelőre nem veszik komolyan a kaliforniai törvényhozó testületnek azt a fenyegetőzését, hogy 1975-ig betiltja az állam területén a belsőégésű motorok használatát. Kalifornia államban jelenleg 11 millió gépkocsit tartanak nyilván, és a motorokból kiáramló benzinfüst okozta szenynyeződés évente 7 millió dolláros kárt okoz csupán a mezőgazdasági termésben, Los Angeles körzetében. Az Egyesült Államokban nyilvántartott 105 millió gépkocsi naponta csaknem 850 millió liter benzint fogyaszt, és egyes nagyvárosokban már szinte elviselhetetlen a levegő szennyeződése. Az elmúlt három évben több mint egymil- 1101x1 dollárt fordítottak az Egyesült Államokban arra a célra, hogy csökkentsék a gépkocsik káros égési termékeinek mennyiségét. Angol szakkörök szerint a jövőben érdemes lenne megpróbálkozni annak kikísérletezésével, hogyan válna be a villany meghajtású gépkocsi. (Erre vonatkozólag a múltban már voltak próbálkozások — kevés eredménnyel.) Amerikában ezenkívül minden bizonnyal a hatalmas olajmonopóliumok is hallatnák szavukat, amelyek óriási összegeket keresnek a benzinárusításból. REMI LET PANS/ABAX Világháborús bombát fordított ki az exkavátor Egy egész városnegyedet ki kellett üríteni tegnap este Noisy-le-Sec-ben, Párizs egyik keleti külvárosában egy második világháborús repülőbomba robbanásának veszélye miatt. A késő délutáni órákban ugyanis egy építkezésen az egyik exkavátor kezelője rémülten vette észre, hogy gépe egy ötszáz kilogrammos légibombát fordít ki a földből, amelynek robbanószerkezete is félig le van szakadva. A gyorsan kihívott tűzszerészek hét órán át tartó nehéz munkával tették ártalmatlanná a bombát, minden pillanatban a robbanás lehetőségétől félve. A veszélyre való tekintettel az egész lakónegyed azonnali kiürítését kérték a polgármestertől. Több mint 300 lakást ürítettek ki, s azt tanácsolták a lakóknak, hogy töltsék az éjszakát ismerőseiknél. Túlnyomó részük azonban a lakónegyed határán maradt, s onnan figyelte a tűzszerészek munkáját. Úgy vélik, a bomba az 1944. április 18-i nagyszabású angol szőnyegbombázásból maradt vissza, amikor a szövetségesek azért rendelték el e párizsi külváros bombázását, mert a városka rendezőpályaudvarát a németek óriási hadianyagraktárnak rendezték be. (del) Tengervíz, műanyagtető alatt Koszaimban tudományos értekezleten vitatták meg a Balti-tenger üdültetési és strandolási problémáit. A napirenden szereplő kérdés nem új: a hideg víz és szeles, hűvös időjárás miatt a balti tengerpart még nyáron sem eléggé alkalmas a fürdésre, strandolásra és üdülésre. A tanácskozáson Andrzej Rzymkowski professszor vezetésével egy négytagú tudóscsoport újszerű tervet nyújtott be: létesítsenek védő erdősávokat a tenger mellett és az így szélvédett helyeken építsenek vízmedencéket. Ezeket csatornákon, vagy vezetékeken látnák el tengervízzel és éjszaka műanyagtetővel védenék őket. Az értekezleten úgy határoztak, hogy első lépésként építenek egy ilyen kísérleti, mesterséges fürdőhelyet.