Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-01 / 203. szám

• „Eleinte azt hittem, h­ogy egy kicsit bolond. De most már tudom, hogy csak király volt egész idő alatt.” Noha a fanyar megállapítás Szerb Antal regényének vé­gén áll, az író már a sziporká­zó játék kezdetén beavatja olvasóját a titkokba: VII. Oli­vér azonos VII. Olivérrel. A szombati tévéfilm készítői­nek becsületére legyen mond­va, ők sem hagyták nézőiket sokáig tévedésben. Elég ha­mar kiderült, hogy VII. Olivér nem azonos VII. Olivérrel. Azaz, a filmbéli a regénybe­­livel. Az már Darvas Iván­­ számtalanszor megcsodált já­tékintelligenciáján múlott, hogy alakításában éppen VII. Olivér fanyar-ironikusan meg­formált figurája volt az egyet­len igazi Szerb Antal figura. Mert bár a főcím alatt az állt, hogy Palásthy György Kényi Tamás rendezővel Szerb Antal regényéből írta a forga­tókönyvet, jószerivel azonban a szereplők nevén, s néhány eredeti mondaton kívül a puszta alapötletet vették át. A szerepjátszások és félreis­merések vígjátéki szituációi­ból kiszűrték azt a fanyar gondolatiságot, a látszat és va­lóság sziporkázó játékából azt a groteszkebb csillogást, amitől a regény több lesz, mint szórakoztató olvasmány. Persze, egy csupán ragyogóan szórakoztató film készítése sem lebecsülendő, s épp ezért érthetetlen, hogy Marcelle, a regénybeli elbűvölő szélhá­mosnő szellemes játékot kí­náló figurája még csak nyo­maiban sem emlékeztetett az eredetire. Sőt, nemcsak Ortrud­ hercegnővel, hanem még a legvérszegényebb víg­játéki modellekkel is „össze­gyúrták a­ szegényt, hátrányá­ra. Ugyancsak önmaguk el­len dolgoztak a film szerzői, amikor megfosztották az át­festő Oszkárt, hogy úgy játsz­hassa el önmagát a­ az ex- Olivért, ahogy azt remek iró­niával megírta Szerb Antal. Ha azonban nem kérjük szá­mon az eredeti VII. Olivért a filmbeli Olivéren, akkor már nyugodtan leírhatjuk: tagad­hatatlan rutinnal összeállí­tott vígjátékot kaptunk, nem is maradt el a mulatság. • Különleges bemuta­tó szemtanújává tette né­zőit tegnap a televízió. A tény, hogy nem hazai ren­dező, hanem a Moszkvai Televízió rendezője, Bo­risz Eduardovics Nyiren­­burg „állította képernyő­re” Turgenyev darabját, önmagában még nem ten­né különlegessé a produk­ciót. Az már azonban igen, hogy — mint az előzetes­ben olvastuk — a Vidéki asszonyság vendégrende­zője az orosz színpado­kon a múlt század köze­pén divatos játékstílust szándékozott megidézni, mégpedig úgy, hogy a té­véjátékot egy akkori, el­képzelt színielőadás for­májában mutatta be. Vi­szonyítási alap híján nem tudjuk megítélni, milyen mértékben koronázta si­ker Nyirenburg érdekes, múltélesztő kísérletet csak azt, hogy a magyar színészek látható kedvvel mentek bele a sajátos já­tékba. Bizonyos, hogy ren­dező és színészek közös alkotói elképzeléséből fa­kad, hogy ennek a játék­­modornak mindjárt a pa­ródiáját is élvezhettük. Vass Éva naiv, de sikeres ravaszkodásán, Benkő Gyula karikatúra-grófján és Horváth Gyula egy­­ügyűen vívódó fér­j­figu­ráján egyaránt éreztük a felkészülés alaposságát. (bársony) A Nemzeti Színház Igazgató­sága közli, hogy a Nemzeti Színház és a Katona József Színház pénztárai 1969. szep­tember 4-én 10 órakor nyitnak. Évadnyitó előadások: szeptem­ber 18-án a Nemzeti Színház­ban a Mózes, a Katona József Színházban a Széchenyi. Bér­letek a szervezési osztályon. VI., Nagymező u. 19. Tel.: 116— 618 válthatók. (x) Hold az udvaron 200 ÉVES HAYDN-OPERA, AKTUALITÁSSAL BEMUTATÓ: MA ESTE — Bölcsek élnek fönn a Holdon, bárcsak ott lehet­nék én ...! — énekli Vár­helyi Endre a ma esti víg­­opera-bemutató délelőtti próbáján. A bemutatót a Várpalota udvarán rende­zett nyári zenei sorozat ré­szeként tartják. Szerzője Haydn, címe pedig: Ember a Holdon. HERCEGI ESKÜVŐ — A Széchényi Könyvtár gazdag Esterházy-kotta­­gyűjteményében akadtam erre az operakéziratra — meséli Mossóczy Vilmos karnagy és fotókópiáin mu­tatja a mester eredeti kot­­takéziratát. — Ismeretes, hogy ezeken a várbeli hangversenyeken, melyeket az I. kerületi Tanács és a TIT rendez, elsősorban olyan műveket adunk elő, melyeknek magyar vonat­kozása is van. Haydn e műve itt készült, Esterházy Miklós herceg második fiá­nak esküvőjére. Az eredeti bemutató 1777 augusztusá­ban volt, a hercegi kastély színháztermében. GOLDOM JÖVŐBE LÁT — Azóta sem játszották? — Schwerinben, 1932-ben, erősen átdolgozva. 1958-ban Bécsben adták ki újra a kéziratot a töredékekből, újra csak átdolgozva. — Most melyik feldolgo­zást játsszák a kettő közül? — Egyiket sem. Magam készítettem el egyet köz­vetlenül az eredeti kézirat­ból. A Goldoni-féle szöveg­könyvet Huszár Klára for­dította le nagy leleménnyel. És, hogy a darabot még az idén bemutatjuk, abban része volt az 1909-es év tu­dományos szenzációjának, amely különös aktualitást ad ennek a kétszázé­ves vígoperának. OLTATOTT ÖREGÜR — Miről szól a darab? — Egy öregúr, afféle commedia dellarte-ból ki­lépett Pantallone-figura, fiatal lányba szerelmes, sa­ját lányát pedig gazdag ké­rőnek szánja, holott az az ifjú csillagászt szereti — veszi át a szót Huszár Klá­ra, az előadás rendezője. — Az ifjú úgy csapja be a balga öreget, hogy egy táv­­csövön át megmutatja neki a ,,holdbéli életet”, valójá­ban pedig fiatal barátai játszanak el neki komikus­­jeleneteket a távcsövön át. Az öregúrnak nagyon tet­szik a holdbéli világ, sze­retne oda eljutni. Az ifjú meg is ígéri, hogy ,,föl­lövi" őt. Altatót ad be ne­ki, s mire fölébred, a „Hol­don" találja magát. Való­jában a csillagász, kertjébe viszik, itt maszkos fiatalok megelevenítik neki a Hold­­császárt, aki a lányokat hozzáadja szerelmükhöz. A lányok egyébként egy kép­zeletbeli űrhajón érkeznek a színre ... A vígopera ma esti vár­beli bemutatójának többi szereplője: az Operaház fiataljai. Az előadás ma csupán koncertszerű lesz. A bájos és különös aktuali­­tású vígopera azonban kosztüm, jelmez és kőszín­házi színpad után kiált! (fencsik) KIS SZÍNPAD VI., Jókai tér 10. Tel.: 120—510 Évadkezdés szeptember 5-ére, pénteken este fél 8 órakor, utána minden este fél 8-kor, vasárnap és ünnepnapokon fél 4-kor is URAK ÉS ELVTÁRSAK POLITIKAI KABARÉ IPMP ( Megnyílt az­­esztergomi L.székesegyházi Könyvtár kó­­dexkiállítása. Az állapitt­bemutatón érdekes ritkaságo­kat láthatnak a vendégek. Képünk részlet egy kódexből, amely az 1470-es években készült Mátyás király budai műhely­ében. )MT,.foto : Hadas felv.) Kapunyitás Csepelen, a királyerdői lakók kulturális igényeit szolgálta a Bagi Ilona Mű­velődési Otthon. Az intéz­mény elavult, ezért a XXI. kerületi Tanács megszün­tette. A kerületi pártbizott­ság gondoskodott pótlásról: a Kalamár utcai pártház helyiségeit átadta a Radnó­ti Miklós Művelődési Ház­nak. A művelődési ház if­júsági klubot rendezett be amely ma nyitja kapuit. □ A VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK 30. ÉV­FORDULÓJA alkalmából ma este Eugeniusz Wis­­licz ezredes, a lengyel nagykövetség katonai és légügyi attaséja Lengye­lek részvétele a fasizmus szétzúzásában címmel elő­adást tart a Lengyel Kul­túra Nagymező utcai elő­adótermében. Utána leve­títik a Pohárköszöntő cí­mű lengyel dokumentum­filmet. □ THURY ZSU­­SA be­fejezte új regényét. A Tű a lemezen a Körülményes ifjúság folytatása, az 1920- as évek végén játszódik. .4 könyv a Szépirodalmi Kiadónál jelenik meg. □ MOSZKVÁBAN októ­ber elején nemzetközi fényképkiállítás nyílik Le­nin születésének századik évfordulója alkalmából. □ JEHUDI MENUHÍN és Hephzibah Menuhin az aacheni városháza nagy­termében tartandó hang­versenyük tiszteletdíját a fiatalkori bűnözés meg­előzését szolgáló alap ja­­vára ajánlotta fel. □ TABI LÁSZLÓ Spa­nyolul tudni kell című vígjátékát előadja a Nagy­váradi Állami Színház magyar tagozata. □ KERÉNYI KÁROLYT, a Svájcban élő magyar klasszika filológust, az antik mitológia és az óko­ri­­ vallások tudósát, Tho­mas Mann és C. G. Jung volt munkatársát a mann­­heiii Humboldt Tudomá­nyos Társaság aranyérem­mel Hintette ki. A LIPCSEI OPERA novemberben Havanná­ban vendégszerepel, a Fi­garó házassága című Mo­­zart-művel. Amatőr filmszemle Szombathelyen A szombathelyi Dr. Mü­n­­nich Ferenc Ifjúsági Ház idén is megrendezi az ama­tőr filmszemlét, amelyen a legjobb rendezőt és a leg­jobb operatőrt díjazzák. A szemle október 10—3­2-én lesz, a nevezéseket szep­tember 15-ig kell bekülde­ ni. Föld alatti ,­ tatai öreg­vár feltárá­sa során a múl­t évben a ré­gészek különös akadályra bukkantak. Néhány már is­mert kazamata mellett újabb földalatti járatokat fedeztek fel. Ezeket falom­lások és török korból szár­mazó falazások zárták el. Néhol széndioxid is szivár­gott. A régészek abbahagy­ták a munkát, és barlang­­kutatók segítségét kérték. birodalom Néhány nap előtt tíz gya­korlott barlangkutató szállt le a várrendszer alatti ka­zamatákba. A régészek egy olasz hadmérnök által ké­szített pontos vártérkép alapján irányították a vál­lalkozást. A próbaleszállá­son azonban a kazamata­­bejáró kibontása után ed­dig ismeretlen rendeltetésű termekbe és folyosókba ju­tottak. Megállapították, hogy sok helyütt a folyo­sókban fél méter vastagsá­gú iszapréteg van, amely tele lehet értékes leletek­kel. Ezután az ásatás vezetői úgy döntöttek, hogy a to­vábbi munkát budapesti barlangkutatókra bízzák, akik sátortábort vernek a várban, és két héten át ku­tatják a tatai vár alatti föld alatti birodalmat. Jön a szakfelügyelő! Véget ért a szünidő, hol­nap már szabályos tanítási nap van, reggel megszólal­nak az iskolai csengők. Ilyenkor, a tanévkezdés napjaiban, ismét előkerül­nek a régi és új gondok, s most nemcsak az elsősök válltáskájának beszerzési problémáira, vagy az előre margózott füzetek hiányá­ra gondoltatunk. Sokkal in­kább azokra a problémák­ra, amelyek az iskolarend­szer egészét érintik, s ame­lyek összefüggésben van­nak a felgyorsult idővel, a tananyagrobbanással. Ezért érdemes szólni egy olyan lehetőségről, amely­nek realizálásához nem kell pénz, mégis jelentősen ja­víthatná az oktatás színvo­nalát. Csodaszer természe­tesen nincs, de létezik az oktatás ellenőrzésének egy nem éppen rokonszenves módja, amin változtatni kellene. „Jön a szakfütyü­­lő” — mondja a diákzsar­gon, és a szakfelügyelő va­lóban jö­n az iskolába. A diákok rendszerint kevésbé izgatják magukat, mint ok­tatóik, hiszen tudják, hogy ez alkalommal éppenséggel tanáraik munkáját ellenőr­zik. Még szerencse, hogy a diákok nem tudják, mi­lyen „szempontjai” vannak a hagyományos ellenőrzés­nek, mert jól szórakozná­nak rajta. Például azon, hogy szigorúan megvizsgál­ják: a tanár néni sokat, ke­veset, szépen vagy csúnyán írt-e a táblára. Aztán az is számbavétetik, hogy az órán megfelelő számú gye­rek felelt-e, a feleltetés az óra elején volt, vagy a vé­gén? Szó esik persze a tan­anyagról is: elég látványos volt-e az óra felépítése, s nem történt-e sérelem a számonkérés, az ismétlés, az új anyag leadása és egyéb módszertani normák már­­már szent arányain. Természetesen, azért a diákok is felkészülnek, hi­szen jó előre elhangzik a figyelmeztetés: legyetek rendesek, ma szakfelügyelő jön. Ilyenkor már csak a tanár és az illető osztály viszonyán múlik, hogy kis kezesbárányokként végig­­asszisztálják-e a kirakat­órát, amit a tanár egyetemi tanulmányainak emléke­ként mintaszerűen próbál összehozni, vagy sem. Miért? Hát, nem fontos a módszer? Dehogynem. Ha­tásosabb oktatási módsze­rekkel sokkal eredménye­sebben működhetnének is­koláink. Tulajdonképpen ez az egyetlen elérhető „cso­daszer”. Csak éppen a mód­szert valahogy másképp kellene értelmezni. Minde­nekelőtt úgy, hogy minden­­­féle pedagógiai munka si­kerének alapfeltétele a pe­dagógus személyisége. (Még az egyéniség hibáit is elné­zik az egyébként nagyon kritikus gyerekek, és a te­kintélynek kijáró tisztelet­tel viseltetnek iránta, ha érzik a személyiség erejét, a karakter egységét, követ­kezetességét.) S ha ez igaz — márpedig a szocialista pedagógia sem óhajt hátat fordítani a pedagógus sze­mélyiségének —, akkor alig képzelhető el, hogy kü­lönböző jellemű, típusú em­berek eredménnyel hasz­nálhatnak minden részle­tében azonos módszereket. Arról nem is beszélve, hogy a pedagógiai munka változatossága, igazi öröme vész el a módszerek ilyen aprólékosan egységesre for­mált rendszerében. Mi lesz akkor, ha min­denki úgy tanít, ahogy akar? — kérdezhetik­ az ije­dősebb szülők és szakfel­ügyelők. Ijedelemre pedig nincs ok. Teljesen egysége­sek a tan­tervek és a tan­könyvek, s ez már önmagá­ban is a legfőbb biztosítéka az oktatás egységének. De egységes a követelmények rendszere is, s valóban na­gyon rossz lenne, ha valaki ezt meg akarná változtatni. Szocialista iskolarendsze­rünk egyik legjelentősebb demokratikus vívmánya, hogy azonos szintű is­kolákban mindenütt azo­nosak a követelmé­nyek. Hiba azonban fel­tételezni, hogy az egységes követelményrendszerhez csak az egységes módsze­rek útja vezet. Igaz, a nagyobb ped­agó­­giai szabadsághoz jobban tisztázni kellene, hogy az ellenőrzésnek milyen mód­szerei lehetségesek. Egyál­talában találni kellene ilyen módszereket, ame­lyek mindenekelőtt a hatá­sosság oldaláról vizsgálnák a pedagógus munkáját, mert a megoldás csak ez lehet. Reméljük, az új tan­évben sorra kerülő orszá­gos nevelésügyi konferencia segít majd abban, hogy a szakfelügyeletnek ezek az új módszerei megszülesse­nek. Kernáth László Évadnyitó előadás a József Attila Színházban. Szombaton, szeptember 6-án. Színre kerül: Valami mindig közbejön, a Jó­zsef Attila Színház nagysikerű zenés vígjátéka. Szereplők: Voith Ági, Ráday Imre, Bodro­gi Gyula, Pálos Zsuzsa, Lóránd Hanna, Bakó Márta, Benkő Pé­ter, Kató Flórián, Iváng József Horváth Gyula, Su­zár László. Jegyek válthatók a színház pénztáránál, a József Attila Színház szervezési irodáiban (XIII., Ditrói Mór u­. 3., a Ta­nács mozi mellett és XIII., Vi­segrádi u. 3.), valamint a Szín­házak Központi Jegyirodájában (VI., Népköztársaság útja 18.) (x) Zongora, harmonika, jazzgi­tár, ének, táncdal, dobtanítás Munkaközösség VI., Nagymező u. 19. (x)

Next