Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1969-10-01 / 229. szám

KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN Húsz esztendeje, 1949. október elsején a pe­kingi Tienanmen téren ki­kiáltották a Kínai Népköz­­társaságot. A második vi­lágháborút követő nagy változásoknak, az erőviszo­nyok átalakulásának ki­emelkedő tényezője és ese­ménye volt ez a nap. A világ legnagyobb lélekszá­mú országa, a nagy ener­giákkal rendelkező kínai nép szakított a múlttal, a szégyenletes félgyarmati helyzettel s hozzákezdett az új, szocialista élet épí­téséhez. Azóta sok olyan ered­mény tanúi voltunk, ame­lyek igazolták a kínai nép alkotó képességeit és szor­galmát különösen a Nép­­köztársaság kikiáltását kö­vető első években ért el Kína gyors fejlődést, s ví­vott ki tekintélyt a nem­zetközi porondon. Mind tarthatatlanabbá vált az a rendellenes helyzet, ame­lyet az amerikai imperia­lizmus teremtett azzal, hogy az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanács állandó tagjai között a csangkaj­­sekista csoport bitorolja a Kínai Népköztársaság jo­gos helyét. Nem ü­nneprontók va­gyunk, de a tények reali­tását szem előtt tartva, nem hallgathatjuk el, hogy a kínai vezetés politikája a múlt években 180 fokos fordulatot tett. A szocialis­ta országokkal való együtt­működés helyett Peking szembefordult a testvéri államokkal és az imperia­listaellenes akcióegység minimumára sem volt haj­landó. Ezzel a küül- és bel­politikával veszélyezteti Kína elért vívmányait, rossz irányba tereli a kí­nai nép erejét, s a nem­zetközi életben elszigetelés fenyegeti. Őszintén reméljük azon­ban, hogy a súlyos nézet­eltérések, amelyek ma a kínai vezetés és más szo­cialista országok között fennállnak, nem bizonyul­nak tartósaknak. Úgy vél­jük, lehetőség van rá, hogy kölcsönös megegyezési tö­rekvéssel, lépésről lépésre, kapcsolatainkat a normali­zálás felé irányítsuk. A legutóbbi hetek eseményei — így a szovjet és a kínai kormányfő pekingi talál­kozója — azt tükrözték, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok részé­ről megvan az erre vonat­kozó törekvés. Nemzeti ünnepén jókí­vánságainkat küldjük a kí­nai népnek, s amint kor­mányunk a Kínai Népköz­­társaság államtanácsának küldött táviratában is kife­jezte: új nagy sikereket kí­vánunk a kínai népnek. Tömény­ülés Pekingen Ma Pekingben tömeg­­gyűlést tartottak a Kínai Népköztársaság megalaku­lásának 20. évfordulója al­kalmából. Hírügynökségek a pekingi rádió adására hi­vatkozva azt jelentik, hogy a gyűlésen megjelent Mao Ce-tung elnök és helyette­se, Lin Piao is. A Mennyei Béke kapujánál felállított dísztribünre először Mao Ce-tung lépett, majd követ­te őt Lin Piao, Csou En-laj, Kanp Sen és Csen Po-ta­n jelentette a pekingi rádió. A nagygyűlésen­ Lin Piao mondott beszédet. A pekingi rádió a tömeg­gyűlésről egyenes adásban számolt be. A rádió kom­mentátora a többi között hangoztatta, hogy a 75 éves Mao kitűnő egészségnek ör­vend. (Nyugati hírü­gynök­­nökségek az utóbbi időben több olyan jelentést közöl­tek hogy Mao Ce-tung „súlyos betegségben szen­ved”.) magyar ipar terméke. Az egyik áruház eladója meg­jegyezte, hogy többet is eladnának belőle, ha a te­levízió reklámozná. Ez ugyanis nélkülözhetetlen. Erre magam is rájöttem. Láttam például egy hirde­tést: a képernyőn feltűnően csinos, lenge fátyolba öl­tözött hölgy libegett ki a­ fürdőszobából, hosszú pa­pírcsíkot húzott maga után, s közben ezt mondta, illetve nem is mondta, in­kább sóhajtotta: „Mámori­­tó... csodás ... megköny­­nyebbülsz... tündérien ér­zed magad...” s közben előbukkant a fürdőszobá­ból a hosszú papírcsík vé­gén egy rollai WC-papír... Szóval, hirdetni tudni kell! És főleg nem szabad sem­min csodálkozni. Í­gy vasárnap délelőtt azonban volt min cso­dálkoznom. Az egész várost ellepték, piros fezt viselő éltes korú férfiak, sapká­jukon rejtélyes felírás: „SHRINER” Kik ők? Vala­­milyen arab szekta tagjai? Barátaim felvilágosítot­tak, ezeknek az uraknak semmi közük az arabok­hoz, mindannyian dúsgaz­dag emberek, egy furcsa jótékonysági egyesület tag­jai. Az egyesület azon a va­sárnap délelőtt káprázatos felvonulást rendezett Mont­real főutcáján. Huszonkét rezesbanda játszott induló­kat, jazzszámokat színes szmokingban, fantasztikus katonaruhákban, burnu­­szókban, tarka jelmezek­ben. A zenekarok mögött először játékautók tűntek fel, azután miniatűr moto­rosok, majd lovasok jöttek, végül autócsodák, rajtuk egy-egy élőkép: majmok az őserdőből, bohócok. A parádé vagy három órán át tartott, s mindez beha­rangozása volt annak a cir­­kuszelőadásnak, amelyet este rendeztek, s bevétele jótékony célra ment. Egy új­ságíró megkérdezte az egyesület vezetőjét: nem kerül többe a parádé, mint amennyi a cirkusz bevéte­le? Nem kapott határozott választ, az illető úr ezt mondta neki: „Ha nem fi­cánkolnák ki magukat ezen a parádén, egyszer egy évben a mi öreguraink, az egész jótékonyságnak nem lenne értelme!” Az emberek érdeklődési köre kiismerhetetlen és változó. A fiatalság például mintha már nem lenne száz­­százalékos hive a beatnak. Montrealban új divat hó­dít: a fiatalok előszeretet­tel látogatják az úgyneve­zett dixiland-szórakozóhe­­lyeket. Ilyen például a „Bajusz” nevű bárféle, amelynek bejáratánál szal­makalapot nyomnak min­den látogató, fejébe, s pa­pírból készült bajuszt ra­gasztanak az orra alá. Be­lépődíj 50 cent, de csak a férfiak fizetnek, a nők nem. A nézőtéren hosszú aszta­lok mellett isszák a nagy krigli sört, mellé amerikai mogyorót rágcsálnak. Egy korsó sör egy dollár, de olyan hatalmas méretű a pohár, hogy aki második­­nak is nekilát aligha nézi végig józanul a műsort, egy hattagú, kitűnő dixizenekar produkcióját. A zenekar minden tagja mestere hang­szerének, ragyogó énekes is, a fiatal közönség együtt énekel a muzsikusokkal. A szünetekben mozivászon ereszkedik a zenekar elé, Chaplin, Stan és Pan film­­burleszkjeit vetítik. ... Hajnalban a páratla­nul tiszta és szép metró zsúfolásig megtelik a mun­kába indulókkal, akik a ha­­talmas kiterjedésű város­ban néha egy órát is utaz­nak, míg munkahelyükre érnek. Ellátogattam egy gépgyárba, igazgatója oda­kint született magyar, vé­gigvezetett a munkaterme­ken, amelyekben főleg nők dolgoznak. A gépmonstru­­mok­on hatalmas táblákon, kétsoros felirat volt. Ven­déglátóm lefordította a szöveget: „Lányok! Akinek a blú­za bő, vigyázzon a gépek előtt! Akinek a blúza szűk, vigyázzon a gépészek előtt!” Ez is munkavédelem ... A két hét, amelyet Ka­­nadában töltöttem, nem sok. T­e mégis tele volt élménnyel, tapasztalataim­nak csak igen kis részét sikerült eddig papírra vet­nem. Nem is törekedhettem semmiféle teljességre, csu­pán szórakoztatni akartam kis időre az olvasót. Chap­lin mondta egyszer: „Ha szórakoztatsz... sokszor magad is elfelejtkezel sok­­mindenről!” Lehet, hogy velem is ez történt? ALMA-ATA-I KONFERENCIA Brezsnyev­üzenet Moszkva, október 1. Brezsnyev, az SZKP fő­titkára, a Központi Bizott­ság nevében üdvözölte an­nak a nemzetközi szimpó­­zionnak a részvevőit, amely a nemzeti felszabadító moz­galomról szóló lenini taní­tással foglalkozik, és októ­ber 1-én nyílik meg Ka­zahsztán fővárosában, Al­­ma-Atában. Hangsúlyozza az üzenet, hogy a szovjet nép testvéri szolidaritásáról biztosítja a fiatal, független államokat és a nemzeti felszabadító mozgalmakat; a szovjet nép megad számukra minden politikai, erkölcsi és anyagi támogatást. NEW YORK: A harmadik Gromiko—Rogers találkozó Tegnap este került sor Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter harmadik, s egyben utolsó New York-i magánjellegű tanácskozására. A megbe­szélést követően mindkét fél közölte, hogy a közel­­keleti válság politikai ren­dezésére irányuló szovjet— amerikai­­kétoldalú megbe­széléseket tovább folytat­ják. Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet és Lisco, az amerikai külügy­minisztérium közel-keleti ügyekben illetékes állam­titkára hamarosan összeül majd­, hogy eszmecserét folytasson a vitatott kérdé­sekről. Rogers külügymi­niszter egyébként „szüksé­gesnek és konstruktívnak” nevezte Gromikóval folyta­tott tárgyalásait. A két külügyminiszter mindazonáltal nem nyilat­kozott arról: történt-e va­lamilyen előrehaladás a né­zetek egyezt­etése terén. Ami az előrehaladást il­leti, Rifai jordániai kül­ügyminiszter Rogers-szel folytatott tanácskozása után azt mondotta a sajtó kép­viselőinek, hogy a közel­­keleti válság politikai meg­oldására irányuló erőfeszí­tések sorában előrehaladás „mindaddig nem történhet, amíg Izrael világosan el nem­ kötelezi magát, hogy kivonja csapatait a meg­szállt területekről”. Koalíciós tárgyalások Bonnban: Brandt a kancellárságra törekszik (Folytatás az I. oldalról) gei között. Elsősorban bel­politikai problémákban igyekeztek egyeztetni ál­láspontjaikat, mert ebben van köztük a legtöbb kü­lönbség. Éjfélkor adott nyi­latkozatában Scheel kije­lentette, hogy a két párt né­zetei közeledtek egymáshoz. Ma délután folytatják megbeszéléseiket, ezúttal a külpolitikai kérdések­ről. Itt aránylag gyors meg­egyezést lehet várni, mert ebben csak árnyalatokbeli a legutóbbi eltérés Brandt­­ék Scheelék felfogása között. Mindkét pártban szem­mel látható a törekvés, hogy gyors egyezségre jus­sanak: ki akarják használ­ni a CDU meglepetés okoz­ta részleges bénultságát. A kereszténydemokrata-ke­resztén­ys­zo­c­i­al­i­s­ta tömö­rülés ugyanis egyelőre, úgy tűnik, nem tud felocsúdni abból a sokkból, hogy bár a legtöbb szavazat birtoká­ban már győztesnek érez­te magát, most mégis kive­szik a kormányrúd­a­t a ke­zéből. (A választási ered­mény „szóbeli meghamisí­tásával” vádolják az SPD-t. Igaz, Willy Brandt hirtelen és kemény fellé­é­pése kicsit mindenkit meg­lepett. Ez a politikus, aki­nek az a híre volt — való­színűleg ő maga terjesztet­te a legszívesebben —, hogy „kicsit idealista, ki­csit álmodozó és kicsit szkeptikus” a hatalommal szemben, most egyszerre el­söprő dinamikával tört elő­re a kancellárság megszer­zéséért.) Az álmodozásnak és az idealizmusnak árnyala­taira sem emlékeztetve, nemcsak keményen, de va­lósággal arrogánsan lépett fel. Még azt is a sok mil­lió tv-néző arcába vágta, hogy az SPD a legerősebb párt, mivelhogy a CDU és a CSU tulajdonképpen két különböző párt. (Brandt legalább olyan jól tudja, mint bárki más, hogy ez csak verbal­isztika: a CSU csupán bajorországi válto­zata a CDU-nak, de a ket­tő lényegileg egy és ugyan­az!) Mindenesetre Brandt egész mostani fellépésével alaposan megcáfolta azo­kat, akik a személyét idea­lizálták: éppen olyan ke­mény és hatalomvágyó po­litikusnak mutatkozott, mint Kiesinger. Anélkül, hogy illúziókat táplálnánk, mégis elmond­hatjuk: amennyiben Willy Brand lesz az NSZK kan­cellárja, esetleg alkalom nyílhat egy, az eddiginél valamivel realistább poli­tikára. Ehhez természete­sen az szükséges, hogy őszintén akarjanak és tud­janak is élni ezzel a lehe­tőséggel. S ma még kér­dés: sor kerülhet-e mind­erre. (Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a CDU ed­dig milyen fő „vádakkal” igyekezett a nyugatnéme­teket elriasztani Brandttól. A legkényelmesebb bornírt vád az volt, hogy „Moszk­­va-bérenc”, a kommunis­tákkal szemben engedé­keny. A másik — tipiku­san klerikai reakciós és a Nyugat-Németországon ma átsöprő szexhullám láttán különösen anakronisztikus — vád az volt ellene, hogy törvénytelen gyerek. A harmadik, hogy „elárulta” Németországot, amíg „fia­ink” a frontokon küzdöt­tek, ő emigráns volt, ide­gen [norvég] egyenruhát viselt. Ez a harmadik vád­pont mutatja a legvilágo­sabban, hogy a CDU min­den demokratikus frazeo­lógiája ellenére mennyire jogfolytonos utódja a Har­madik Birodalom rendsze­rének.) Harcok Dél-Vietnamban Saigon, október X. A dél-vietnami hadszín­téren a partizánok tüzér­sége 13 amerikai, illetve dél-vietnami katonai cél­pontot támadott. A B—52- es amerikai bombázók öt hullámfen támadták a kambodzsai határ mentén feltételezett katonai cél­pontokat. Javul Nasszer egészségi állapota Kairó, október 1. Egyhónapos betegség után Nasszer elnök állapota ki­elégítővé vált, és az EAK­ államfője október második hetében már hozzálát ah­hoz, hogy hivatalos kötele­zettségeinek" eleget tegyen — jelentette ki Anvar Szadat, az ASZÚ legfelső végrehajtó bizottságának tagja. Szadat elmondotta azt is, hogy hivatali teen­dőinek felújítása­­ előtt Nasszer elnök egy hetet üdül még Alexandriában. Neruda, a KP jelöltje Pablo Neruda világhírű chilei költő a Kommunista Párt jelöltjeként indul az 1970. szeptember 4-én tar­tandó chilei elnökválasztá­sokon. Választások Vorsteréknál John Vorster dél-afrikai miniszterelnök tegnap beje­lentette, hogy az országban 1970. április 22-én általános választásokat tartanak. A POMORIN FOGPASZTA — RENDSZERES HASZNÁLAT ESETÉN — FEHÉRÍTI A FOGAKAT, ELTÁVOLÍTJA A FOG­KÖVET. MEGSZÜNTETI A FOGÍNYSORVADÁST EZ A TV-MINTABOLT ELSŐ DÍJAT NYERT FOGKRÉMEI

Next