Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1969-10-09 / 236. szám

Peru egy esztendeje Az olajbotánnyal kezdődött­­ a rendhagyó államcsíny, melyet a múlt év októberé­től hajtottak végre Peruban, gy éve, hogy tábornokok és­zredesek megbuktatták az '63 óta uralmon levő torvé­­ges Belaunde Terry kor­ányt. A junta a parlamentet eloszlatta, ám Peru táborno­­kira mégsem lehetne ráfog­­i: a diktatúra eszközeivel irtják kezükben a hatalmat, politikai pártokat nem osz­­tják fel, tevékenységüket ám­ korlátozták, a vélemény­­, a sajtószabadság talán még igyobb, mint Terry idejében élt. A forradalmi junta — i£V ne­­­zte magát Alvarado tábor­ok kis csoportja — oly biz­­tó jelszavakkal­, oly pozitív diadó programmal mutatko­­►tt be, hogy félő volt: tisza­­rágéletű lesz csupán. Bec­sületre méltó kezdeménye­­­s, amelynek el kell halnia, ért a nagy szomszéd, a há­­rmas felügyelő, az USA nem­­ hozzá levegőt. Így is n­­­ílt. Az események kezdetben ,­ a feltételezést látszottak azolni. Emlékezetes az ügy­ puccsot kiváltó olajbotrány. Peru északnyugati részén két­­ olajlelőhelyet fedeztek fel, mint korábban mindig, a­tandard Oil of New Jersey anyvállalata, az IPC elkezd­­a kiaknázást. Peruban az a­­rablás hatalmas felháboro­­­sba fulladt. Tömegnyomásra­­ IPC-t államosították. (Az SA 1924 óta tart igényt a árui olajmezőkre, bár a tu­­jdosjog vitatott. Még i9en­­érvénytelenítették, ám ak­­óra 196­­-ig nem került sor — peruiak Washington árnyé­iban nem merték semmisnek­yilvánítani a szerződést) Ez ott a jel, az alkalom Velesto Ivaradének, hogy ánamesínv­­vel magához ragadja a ha­talmat. Az IPC kártalanítást követelt, az összeget is megje­lölte: 120 millió dollár. Peru viszont a 44 éve tartó olajrab­­lás ellenértékéért 1­90 és fél millió dollárt kért. Elkezdődött egy különös színjáték. Az USA zsarolni és fels­rtegetni kezdte Perut. (A hírhedt Hickenlooper-záradék­­kal, amelyet először Kuba el­len vetettek be, s amelynek lényege a támogatás megvo­nása, s a cukorpiac megszün­tetése.) Csak fenyegetés ma­radt a nixoni szigor, a szank­ciókat a mai napig sem érvé­nyesítették. Alvarado tovább lépett, földreformot hajtott végre országában. Közben felvette a diplomáciai kapcso­latot Romániával, L­engyelor­­szággal, Jugoszláviával, Cseh­­­szlovákiával és Magyarország­gal, nagykövetet cserélt a Szovjetunióval. A kereskedel­mi szerződések egész sorát kö­tötték meg a szocialista orszá­gokkal. Vagyis a junta jórészt eltépte azt a hihetetlenül szi­lárdnak hitt köteléket, amely az Egyesült Államokhoz bék­­ivózta, dacolva haraggal, fe­nyegetéssel, eltökélve, hogy saját belső forradalmát végig­viszi. Keserű­ példa ez Washington­nak, ám lelkesítő tett a többi zöld kontinensből­ országnak. Sok iszlám támogatást ajánlott fel Perunak, többen hasonló lépéseket terveztek. Legutóbb Bolíviában tettek hitet a perui példa mellett. Az ottani intéz­kedések nagyon is emlékeztet­nek a múlt évi limai esemé­nyekhez. A rendhagyó junta tovább tervez. Húszéves programon dolgoznak, strukturális refor­mokról beszélnek, fellendülés­ről, nemzeti büszkeségről, va­lamint a gazdasági és politikai gondok rendezéséről. Schiffer SPANYOL HAJÓK GIBRALTÁRBAN Tegnap este hat újabb panyol hadihajó­t egy krkálé, négy remibeló vs gy helikopterhordozó te­ln­é meg Gibraltár partjai szelében. A flottademonist­­áció célja megfigyelők serint az, hogy Angliát az NSZ-határozattal össz­­ankban rábírja a félsziget tudására. Tejfelesleg Róma, október 9. Dr. A. H. Boerma, az­gyesült Nemzetek Élelme­­isi és Mezőgazdasági Szer­­etetének (FAO) vezérigaz­­atója javaslatot terjesztett FAO egyik most ülésező izottsága elé, hogy a fej­­■tt országok tejtermék-fe­­lslegeiket bocsássák a fej­­idő országok rendelkezésé­­r A vezérigazgató javasla­­­t azzal a ténnyel indokol­­t, hogy a fejlődő országoin­­ak nem áll módjukban új termékszükségletei­ket fe­­ezni, ezzel szemben a fej­­ött országokban, különösen Nyugat-Európában, a ter­­­rmékekben nagy felesle­­ek állnak rendelkezésre. WYSZINSKI A VATIKÁNBAN Elutazott Rómába Wy­­szinski bíboros más egyházi főméltóságokkal együtt, hogy részt vegyen a püs­pöki szinóduson. A lusta kézbesítő Párizs, október 9. A Párizs mel­letti Sarcelle egyik lakóne­gyedében az utóbbi hónapok­ban mintha megcsappant volna az érke­ző levelek és m­ás postai kül­demények szá­ma. Néhány pa­nasz után a posta nyomoz­ni kezdett, s megállapította, hogy a szabá­lyosan feladott levelek, ame­lyeket a cím­zettek nem kap­tak meg, egy­általán nem vesztek el. Mind egy szálig sér­tetlenül meg­találták, ma­gasra felhal­mozva, Jean- Pierre Barbier, a kézbesítő pos­tás , lakásán. Az addig kifogásta­lan munkaerő­nek ismert le­vélkézbesítőn a jelek­­ szerint időnként erőt vett a lustaság. Ilyenkor úgy könnyített ma­gán, hogy a cím­zettek lakása helyett egysze­rűen hazavitte a kézbesítendő küldemények egy részét. A levéltitkot azon­ban nem sér­tette meg, egyet­len levelet sem bontott fel. A kíváncsiság nem vezette tehát, de teljesen önzet­len azért még­sem volt: a le­veleken kívül időnként egy­­egy pénzesutal­ványt is önma­gának kézbesí­tett a címzett helyett. (-1) Az emberrablók levele Cali, október 9. Mint ismeretes, vasárnap álarcot viselő fegyveresek feltartóztatták Caliban a svájci tiszteletbeli konzul gépkocsiját és fiát egy tár­sával együtt elrabolták. Szerda este a konzul névte­len levelet kapott, amely­ben értesítik, hogy fia ki­fogástalan egészségi álla­potnak örvend — ugyanak­kor negyedmillió dollár váltságdíjat követelnek sza­­badon bocsátásáért. A rend­őrség újult erővel folytatja a nyomozást az emberrab­lók után, a mindeddig ered­mény nélkül. Jarring Moszkvába, Riad Kairóba utazott New York, október 9. Gunnnr Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja tegnap este el­utazott New Yorkból, hogy visszatérjen Moszkvá­ba, ahol Svédország nagy­követének tisztségét tölti be. Jarring nagykövet szep­tember 15-e óta folytatott tárgyalásokat a közel-keleti rendezés lehetőségeiről. A repülőtéren nem volt haj­landó nyilatkozni a világ­­szervezet székhelyén folyó megbeszélésekről és tervei­ről is csak annyit mondott, hogy szombaton tér vissza a szovjet fővárosba, mert né­hány na­pot Stockholmban tölt. Mint ismeretes, amerikai hírügynökségek korábban olyan­ értesüléseket tettek közzé, hogy Gunnar Jar­ring egy időre felfüggeszti tevékenységét, mert a közel­­keleti rendezés egyelőre zsákutcába jutott. U Thant ENSZ-főtitkár nyilatko­zatban volt kénytelen cáfol­­­ni ezeket a sajtójelentése­ket, hangsúlyozni, hogy Jar­ring „sem a múltban, sem most nem függesztette fel küldetését és a felek szá­mára továbbra is elérhető lesz az általa kiépített ha­tékony és gyors összeköt­tetést biztosító csatornákon keresztül”. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter tegnap este félórás megbeszélést folyta­tott V Thant ENSZ-főtit­kárral, majd közölte, hogy ma, 26 napos New York-i tartózkodás után, visszauta­zik Kairóba. Az egyiptomi diplomácia vezetője hang­súlyozta, hogy „egyáltalán nincs előrehaladás” a közel-keleti rendezés dolgá­ban, mert az izraeliek még jobban megmerevítették ál­láspontjukat. Izraeli részről egy szóval sem hajlandók említeni a csapatok kivo­nását a megszállt terüle­tekről és Izrael makacsul ragaszkodik az expanzióhoz .— mondotta Mahmud Riad. A svájci Knie Cirkusz ritka produkcióval örvendezteti meg közönségét: zsiráf és orrszarvú közös fellépésével. Képünk a furcsa pár sajtóbemutatóján készült. Moszkvai tudósítónk Vietnamban A kikötő nem költözhet... Száznál több légitámadás A tüzérek hajót építenek­ ­.a punk moszkvai tudó­sítója, Adriano Guerra, az Unitá különtudósítója­­ként nemrég hosszabb időt töltött Vietnamban. Járt Északon, üzemek­ben és újjáépülő városok­ban, ellátogatott Délre, a hazafiak harcoló alaku­lataihoz. A színhely: Haiphong, a Nemzetközi Szolidaritás Hídja. Körös-körül, amer­re a szem ellát, hatalmas teherhajók, árbocukon szovjet, lengyel, NDK és más nemzetek zászlaja. A kikötőben megszokott kép, akár Genova, Nápoly, Hamburg vagy Ogyessza dokkjain. To Thanh, a kikötő párttitkára kalau­zol. A jóslat nem vált be — Mint látja, nálunk nem értek célt a bombá­zások — mondja. — Az amerikaiak tudták: ha sikerül tönkretenniük a kikötőt, súlyos helyzetbe kerül a vietnami ellenál­lás. Tervük meghiúsult, bár száznál több légitá­madás érte a kikötőt. Annak idején a franciák — mielőtt utolsó hajójuk elhagyta volna Haiphon­­got — a kikötő műszaki berendezéseit feldúlták, a műszaki leírásokat meg­semmisítették, személyze­tét elhurcolták. „Legalább két évig szünetel majd a hajóforgalom Haiphong kikötőjében” — jósolták. Ám a jóslat nem vált be: hét nappal később a rend­behozott jelzőberendezések szabad utat mutattak az első teherhajónak, amely zavartalanul kikötött. Tör­ténetesen éppen a fran­cia hajó volt... A haiphongi kikötőben néhány év alatt megkét­szerezték a teherforgalmat. Igaz, a munkát 90 száza­lékban gépesítették. — Egy gyárat ki lehet telepíteni a dzsungelbe, de a kikötőnek a szőnyegbom­bázások idején is mű­ködnie kellett — mondta búcsúzóul a párttitkár. — Büszkék vagyunk rá, hogy egyetlen napra sem szüneteltettük a forgalmat. Nguyen Trong Nghia, a haiphongi hajógyár párt­­szervezetének titkára csak­nem ötvenszer szállt szem­be a gyár légvédelmi pa­rancsnokaként az ameri­kai bombázókkal. — Száznegyven támadás érte a gyárat — tájékoz­tat. — Kezdetben azt hit­tük, végül is kénytelenek leszünk beszüntetni a ter­melést. Volt olyan nap, hogy kilencszer tértek vissza a halálmadarak. Az­tán megszoktuk a légiria­dókat ... 1 • •Öt bombázót lelőttek Két évvel ezelőtt állták ki a legsúlyosabb próbát. Kilenc hónapon át szün­telenül ismétlődtek a bom­bázások. A gyárat­ IV—20 éves lányokból és kitű­nően képzett tüzérekből álló brigád védte, kez­detben meglehetősen egy­szerű, utóbb rendkívül korszerű fegyverekkel, öt bombázót lőttek le és meg­hiúsítottak minden mély­repülési kísérletet. — A hajógyárat azóta újjáépítettük — mondja a párttitkár. — Létfontossá­gú ugyanis, hogy egyrészt rendbehozzuk a megsérült hajókat, másrészt újabb és újabb ha­jóegységekkel gyarapítsuk flottánkat. Az utóbbi hónapokban már ismét éjjel-nappal dolgo­zunk. Légvédelmi önkén­­teseink visszatértek a sá­lyatérre. De hetenként azért egyszer gyakorlatot tartanak... Biafra ügyében Dia­llo Telli, az Afrikai Egységszervezet főtitkára tegnap Lagosba érke­zett, hogy megbeszéléseket folytasson Gowonnal, a szövetségi kormány vezető­jével. Jól­­ értesült körök szerint Telli, aki ellátogat egy sor afrikai fővárosba, hogy megismerkedjék az afrikai vezetőknek a nigé­riai—biafrai konfliktussal kapcsolatban elfoglalt ál­láspontjával, Gowonnal a Nigéria és Biafra közti bé­­ketárgyalásoik felújításának lehetőségeiről kíván tár­gyalni. Callaghan-út James Callaghan brit belügyminiszter tegnap négynapos látogatásra Bel­fastba érkezett. Mint a mi­niszter a sajtó képviselői­nek elmondotta, úgy véli, hogy az észak-írországi helyzet „lassacskán rende­­­ződik”. Finn miniszter Bukarestben Cornel Burtica román külkereskedelmi, mini­sz­­­ter meghívására Creels Teir finn kereskedelmi, mi­niszter a román fővárosba érkezett. EGY ELLEN — „DEFREGGER“ Arcola és a „ jó őrmester“ Az elmúlt hetekben az egész világ megismerke­dett az 1944. június 7-én Filetto olasz falucskában lezajlott vérfürdő hiteles eseményeivel, s a tömegle­­végzés parancsának to­vábbítójával, Defregger müncheni segédpüspökkel. Azon a nyáron Olaszország más helységeiben is sűrűn eldördültek­­a nácik sor­­tíszei. íme, egy másik, csak most napvilágra került eset, amelynek, részleteit a svájci Weltwoche ismertet­te. A Hyv­riai Arcola falucs­ka mindössze kétezer lel­ket számlált Negyven né­met katona állomásozott itt a „végső győzelem” ér­dekében. Ez a részben oszt­rákokból álló Wehrmacht­­alakulat viszonylag békésen a megfért az olasz falu lakos­ságával. Sokáig nem is tör­tént itt semmi, különös, egészen 1944. szeptember 25-éig. Ezen a napon a partizánok a szomszédos Trebiano faluban, a Tori­no—Róma vasútvonal mentén, lelőttek egy né­met őrmestert. Ekkor lépett akcióba Jo­sef Wazin őrmester. Fel­rohant a falu kis barokk templomába, Don Amaeile Passalacqua paphoz és azt tanácsolta: azonnal rejtőz­zék el a falu egész férfila­kossága. A pap és a német őrmester ezután házról házra jártak Arcolában, mindenkit figyelmeztettek, s a falu egész lakossága a hegyekbe menekült. Mire másnap hajnalban meg­érkezett a a bosszúálló SS- különítmény, egyetlen lel­ket sem tudott letartóz­tatni Arcolában...­­ (A történetnek szomorú folytatása volt. Az SS-kü­­lönítmény nem tudott be­lenyugodni, hogy dolgavé­­gezetlen távozzék, inkább 12 kilométert menetelt, s La Speziában, a helység börtönében szedett össze tíz férfit, akiket bosszúból kivégzett a német őrmes­ter előző napi haláláért.­ S hány embernek men­ ,­tette meg az életét Arcolá­ban Josef Wazin? Ponto­san nem lehet tudni, ki tudja, milyen méretű vér­fürdőt rendeztek volna a faluban az SS-ek, ha nem csupa üres házra talál­nak? Ám az bizonyos, hogy amiként Filetto nem felej­­e­ti el Defreggernek az 1944. június 7-i vérfürdőt, úgy Arcola sem felejtette el Wazinnak, amit az 1914. szeptember 25-én értük tett. — Maga az a jó őrmes­ter! — e szavakkal és őszinte örömmel, barátság­gal üdvözölte a minap fe­leségével és fiával Arcal­á­­ba látogató Wazint a falu eszpresszójának tulajdono­sa, Vittorio Pagliari. A grazi, most 48 éves, egy­kori Wehrmacht-őrmester­t évek során át többször megkérdezte a családja — olykor kritikusan, gyana­kodva is —, hogy mit, csi­nált a háború alatt Olasz­országban? Hát most felke­rekedett asszonyostul, gye­rekestül (sőt, a grazi Ta­gespost című lap egyik tu­dósítója is vele ment) —­ és mindenki láthatta, hogy Wazin szégyen nélkül tér­het vissza abba az olaszor­szági faluba, ahol 1944-ben katonáskodott. Neki nem kell szé­gyenkeznie. Akinek pedig kellene — Defreggernek —, az szégyenkezés helyett —, vádaskodik... (bt)

Next