Esti Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 256-279. szám)

1969-11-01 / 256. szám

Algéria ünnepére , a tizenöt esztendeje, Jo­horry kezdetét vette az algériai Mabadságh­arc, amelynek győzelmével az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság rálépett egy új, gyarmati kizsákmá­nyolástól mentes és a szo­cializmus felé tájékozódó társadalom építésének út­jára. Ha ma a független Algéria az arab világ sző­kébb értelmében vett csa­ládján kívül, a nemzetek közösségének is megbecsült tagja, abban a több mint hét esztendeig tartó hősies és áldozatos felszabadító háború emléke mellett, fel­tétlenül igen jelentős része van annak az imponáló fej­lődésnek, amely az új Al­gériában az önálló állami­ság kivívása óta végbe­ment. A francia földbirto­kok kisajátítása, a nagy­szabású államosítás, a terv­­gazdálkodás tapasztalatai­ból is bátran merítő ország­építő program méltán kel­tette fel a haladó emberek elismerését szerte a vilá­gon. Mi is tisztelettel adóz­tunk az algériai nép nagy­szerű sz­abadsághü­­de­lmi­nek, s örömmel tekintünk az új élet építésében elért sikereire. Az Algériai De­mokratikus és Népi Köztár­saság személyében olyan, a progresszió útját járó ál­lam népét köszöntjük, amellyel együtt küzdünk az imperialista elnyomás el­len, a társadalmi igazsá­gosságért. Brauer aacheni ernyőgyá­­ros szeretné az időjárástól függetlenül divattá tenni a ruhához alkalmazkodó, stí­lusú és színű ernyőt. Ké­pünkön, két maileken a Brauerék által rendezett divatbemutatón. AUSZTRÁLIA Rendőrkézen Biggs cinkosa Ma hajnalban Sydneyben elfogta a rendőrség Ronald Biggsnek, a szökésben levő angliai vonatrablónak egyik cinkosát, a 39 éves Ronald Everettet. Hamarosan Ang­liába szállítja a Scotland Yard. Everett a régen körö­zött Biggs társai közül a második, akit rövid időn belül elfogtak. Angliában közönséges bűncselekmé­nyek miatt körözik, de csak 1966-ban Ausztráliában „társult” Biggs-szel. TITKOLÓDZÁS A NIXON-BESZÉD KÖRÜL Agnew újabb kirohanása Washington, november 1. Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Nixon elnök újabb szűk­­körű tanácskozást tartott tegnap a Fehér Házban a vietnami kérdésről a hétfő­re bejelentett beszéde elő­készítéseként. A megbeszé­lésen a többi között Rogers külügyminiszter, Laird) had­ügyminiszter, Mitchell igaz­­ságügyminiszter és Kissin­ger, Nixon elnök nemzet­biztonsági tanácsadója vett részt. A november­i beszédről a Fehér Ház sajtóirodája nem hajlandó nyilatkozni, csupán azt hangoztatja, hogy abban „több új fon­tos javaslat” lesz és Nixon összefoglalja majd kormányzata politikájának alapelveit. Miközben a kormány tel­jes titokban tartja az elnöki beszéd főbb elképzeléseit. Ugyanakkor határozott in­tézkedéseket készít elő a háborúellenes megmozdulá­sok, a november közepére tervezett újabb nagysza­bású tüntetések megfékezé­sére Az­ igazságügyminisz­­térium és a többi illetékes hatóság például nem enge­délyezi, hogy a november 15-i tiltakozó tüntetés rész­vevői teljesen körbevegyék a Fehér Ház épületét, s a felvonulást csupán az elnö­ki rezidencia egyik oldalán hajlandók engedélyezni. A tüntetés szervezői szerint csaknem százezer ember részvétele várható. Agnew alelnök, Nixon jóváhagyá­sával, újabb kirohanást in­tézett a háborúellenes cso­portok ellen — ezúttal „po­litikai eunuchok”-nak mi­nősítve azokat a szenátoro­kat és képviselőket, akik tá­mogatják a vietnami mora­tóriumot és a többi meg­mozdulást. Tömeg­szerencsétlenség Az észak-franciaországi Lille közelében tegnap este két országúti tömegszeren­csétlenség történt. Mindkét esetben autók rohantak egy­másba — összesen 80 mert egy-egy kocsi vezetője figyelmen kívül hagyta a sebességkorlátozásokat, hir­telen fékezett s a mögötte jövők összetorlódtak, össze­sen 11 ember sebesült meg. LAPZÁRTJUKOT JELENTIK: Egy Róma környéki templomban elfogták a repülőgéprablót (Folytatás az 1. oldalról.) Amikor azt, mondták neki, hogy a belföldi légijáraton nincs elegendő üzemanyag, kijelentette, hogy útközben majd tankolnak, de a piló­táik figyel­meztessék a fo­gadó repülőtereket; ha a gép további útját megaka­dályoznák , végez repülő­gépén­ek 2­­.emel­­­zeté­vel. A géprabló a coloradói Den­ver­ben, ahol az üre­­sedőben levő tartályokat feltöl­töt­ték, engedé­lyezte a repülőkép 49 uta­sának és a légikishasszo­­nyoknak a távozását, s ezután megparancsolta a pilótáknak, hogy­­ New Yorkban száljanak le. Itt további három pilóta fel­szállását engedélyezte, mi­után közölték vele, hogy az eddig csak belső járatokon szolgálatot teljesített sze­mélyzettel aligha jut el Európába. A Boeing 707-es gép ma a kora reggeli óráikban ér­kezett a római nemzetközi repülőtér felé. Itt félórát körözött, s közben a gép­rabló a radios liszt közvetítésé­vel tudatta a repülőtér irányító tornyával, hogy leszállás után gépkocsin kívánja folytatni útját a Nápolyban levő szülői ház felé. (A Minichiel­li-csal­ád 1963- ban vándorolt ki az Egye­sült Álamo­kba, közben az­ apja visszatért Olaszország­ba és jelenleg is Nápolyban él.) A géprabló kívánságainak megfelelően a gép mellé gördült az olasz rendőrség egyik nyitott személygépko­csija, s abból egy ingujjra vetkőzött férfi szállt át a Boeingre. A repülőtéri ha­­tárremdőrség parancsnoka volt az, akinek azért kel­lett igen könnyen öltözve megjelennie, mert a gép­rabló közöl­te, amennyiben új kísérőjének, fegyver len­ne a birtokában, vége*, a repülőgép wM*n*lyzetével. Minichielli ezután a ma­gasrangú rendőrtiszt gépko­csijába szállt, és az autó rá­tért a Nápolyba vezető autópályára. Tisztes távol­ságból az olasz rendőrség egy másik gépkocsija kö­vette, detektívekkel zsúfol­tan.­­ Rómától mintegy 10 kilo­méterre a géprabló fegyverével arra kényszerített a rendőrfisttel, hogy meg­álljon, majd az autópálya mellett levő erdőbe me­nekült. Ekkor megkezdődött a hajtóvadászat a fiatalember ellen, aki önként lemon­dott a zsarolás eszközéről, miután elvált túszától. Lap­zártáig azonban ne­m sike­rült elfogni. Lapzártakor jelentik: ma délelőtt, öt órával azután, hogy leszállt Rómában, az olasz fővárostól délre, egy szőlőhegyen elfogták a gép­rablót, aki a mintegy 560 rendőr és detektív elől az Isteni Szeretet kápolnájába menekült, majd megadta magát. Híznak a franciák A franciák mindig is ismertek voltak magas táplálkozási kultúrájukról. Egy most tartott élelmezési kongresszuson azon­ban megkongatták a vészharangot: helytelen táplálkozás miatt elhízás veszélye fenyeget tízmillió franciát. A hízási veszély a kongresszus megállapítása szerint abból ered, hogy a korábbi szokásoktól eltérően sok zsiradékot és lisztes ételt fogyasztanak, túl sok alkoholt isznak (Franciaország vezet a világon az egy főre jutó alkoholfogyasztásban), gyakran mellőzik a tejtermé­keket és a zöldvőzelékeket, pedig ez utóbbiak az ország déli ré­szének kedvező éghajlata folytán egész éven át bőségesen kap­hatók. Végül: elhanyagolják, elsietik a reggelizést. Ez az ész­szerűtlen étkezés még sokba is kerül — panaszolták a kongresz­­szus küldöttei. (-1) AZ IDŐ SODRÁBAN A gyorsuló idő nemcsak divatba jött fogalom, ha­nem napjaink érzékelhető valósága. Utasszállító repü­lőgépek kísérleti példányai átlépték a hanghatárt; em­berek, gépek, járművek döntik a rekordokat; éle­tünk tempója sebesebb, mint bármikor azelőtt Lök­­hajtásos korunknak mégis van egy különleges fontos­ságú — nyugodtan mond­hatjuk: itt fontosságú — te­rülete, s világpolitika, ahol mintha lassított felvételen játszódnának a történések. Párizsban tegnapelőtt negyvenedik ülését tartotta a Vietnammal foglalkozó négyes konferencia. Anél­kül, hogy a siker reménye megcsillant volna. Ma hét­­száztizedik napja annak, hogy érvényben van a Biz­tonsági Tanács határozata a közel-keleti rendezésről, de érdemleges változás nem következett be. Genfben hetedik esztendeje tárgyal­nak arról, hogy teljessé te­gyék az atomcsendet és a tilalmat a föld alatti rob­bantásokra is kiterjesszék. Folytassuk a felsorolást? Előfordult tehát, hogy sike­rült rákényszeríteni a má­sik félre bizonyos éssz­erű . KEZDEMÉNYEZÉS­­ EURÓPÁÉRT tárgyalásokat, adott esetben határozatokat is, de a nyu­­gati hatalmak megpróbálják az idő húzásával, végelát­hatatlan taktikai manőve­rekkel elodázni a sürgető cselekvést. A szocialista or­szágok ezért tartják napi­­renden az összes lényeges k kérdéseket, vissza-vissza­­térnek azokra, igyekeznek olyan helyzetet teremteni, am meggyorsítja a kibem, rakodási folyamatokat. Ha végigtekintünk az idei esztendőn, máris megállapít­hatjuk, hogy 1969 a nagy európai kezdeményezések éve. Egy összeurópai biztonsá­gi rendszer megteremtésé­­nek szükségessége időről időre felvetődött ugyan, de úgy látszott, hogy a tervek végképp a külügyminiszté­riumok irattáraiba kerül­nek. A varsói hatalmak márciusban hazánk főváro­sában tartott csúcsértekez­lete azonban hangsúlyozta: nincs olyan ok, amely indo­kolná, hogy negyedszázad­­dal a második világháború után, miért ne ülnének egy tanácskozóasztalhoz Európa valamennyi országának képviselői. A budapesti fel­hívást a finn memorandum követte, gyakorlati lépés­ként Helsinkit javasolta e konferencia színhelyéül. ha leszámítjuk az Andorra és Monaco formátumú törpe­államokat, akkor húszon,­nyolc országot sorolhatunk földrészünk politikai térké­péhez. Közülük huszonkettő alapjában pozitívan nyilat­kozott egy összeurópai érte­­­kezléből, öten még nem foglaltak állást hivatalosan és csak Albánia mutatta magát érdektelennek a tár­gyalások iránt. (Biztosak vagyunk benne azonban, hogy egy európai biztonsá­gi rendszer megteremtése az albán népnek ugyanúgy alapvető érdeke, mint bár­melyik másnak.) Az igenek azonban nem voltak egy­forma hangsúlynak. Volt válasz, amelyet a „megfele­lő­ előkészítés” hangoztatá­sának jegyében, különböző huzavonákat előidéző felté­telekkel bástyáztak körül Egynémelyikre a régi Ró­mában azt mondták volna, ad Calendas Graecas, vagy­is soha napján. „ A ham­ar­ munka termé­szetesen a világpolitiká­ban sem jó. Néha előnyö­sebb egy meg nem tartott, mint egy kudarcba fulladt értekezlet. De vajon nem lenne-e mégis célszerű azt a bizonyos gyorsuló időt a politikai életben is fi­­gyelembe venni? A buda­pesti felhívástól számítva több mint hét hónap telt el, talán, úgy mondhatjuk, hogy lezártuk az első fél­időt, s néhány hónap múl­va meg kellene tartani m­ost már magát a konfe­renciát. , '' . Ilyen előzmények után tartották meg értekezletü­ket hét szocialista­­ külügyrak­fsífetém a Prága melletti Lany-kastélyba.,. Áttekintették »2 eur®P^1 biztonság ügyében Je« eddigi lépéseket.. . s via ob ib?n koncét kezdeménye­zéseket tettek. Javaslatot terjesztettek elő az összeu­rópai értekezlet szinthe­­lyére, idejére és napirend­jére vonatkozóan. A finn diplomácia fára­dozásai után nin­­, hogy a színhely n­essen ki­ legyen. A finn építő módon járul hozzá Európa biztonságának el - ■ütéséhez, s az északi fő­­város megfelelő környeze­tet teremtene a pai be­szédhez. Az időpont­­indítvány: 197« első­­«. Értékes hónapok vannak, tehát a megfelelő előkészí­­téshez, de a dátumhoz i­­­zítés elejét venné a­z említett időhúzásnak, a«» évforduló is ';»1­0'v0 .a tenni ezt az időpontot. 1970 májusában lesz n­­ssonöt esztendeje ‘»»*­­hóm Európában véget a háború. A szocialista országok napirendjavaslatán az eu­rópai államoknak az erő­szakról való lemondása (sőt, az erővel történő fe­­nyegetődzésről való le­mondása is) szerepelne,­l­letve a politikai egyn működés alá­támasztása , a kereskedelmi, gazdasági, műszaki, tudományos kap­csolatok fejlesztésével. A varsói hatalmak termé­szetesen nem zárkóznak e más kérdések megtárgya­lásától sem, ha azok ugyan­csak előmozdítják az eu­rópai megértést Ha eDY tetszik, a prágai nyilat­kozatban leszögezett ficdt­­rendi javaslatok reális el­ső lépést jelentenek, és annak megtétele tovább vezetne egy kollektív ba­­tonsági szerződés megkö­téséhez. Mi, magyarok, akik Eu­rópát mindenkor tágabb pátriánknak tekintettük természetszerűleg támo­gatjuk a hét ország kez­deményezését, hiszen kor­mányunk mindig kö­vetkezetesen munkálkodott az európai biztonság meg­teremtéséért. A vásár vi­szont ,kettőn áll. Várjuk, hogy az összeurópai ér­tekezlet előkészítését meg­gyorsító és konkretizáló javaslatokra milyen vá­lasz érkezik a NATO-or­­szágok részéről. És belő érdeklődéssel nézünk pél­dául a bonni válasz elé: az új kormány előtt most­ megnyílt a tettek lehetősé­ge. A pozitív állásfoglalá­s­­sal, pénze után, politikai hitelét is felértékelhetné. A szavak azonban nem elegendőek, tettekre van szükség Európa érdeké­ben. A prágai dokumentum a tettek jegyében született. Jó lenne, ha a nyugati vá­laszok is hasonló szellemet tükröznének. „... .. . Réti Erwii­ m »* «SaF

Next