Esti Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 281-304. szám)

1969-12-04 / 283. szám

• Az est várva várt fény­pontjának a Magyarország— Csehszlovákia világbajnoki se­lejtező mérkőzés ígérkezett, de hát... • Még délután 6-kor nyugodt kedéllyel tudtuk fi­gyelni a Zenei Figyelő leg­újabb kiadását. Változatos, jó műsort láttunk­­ újra. Különösen tetszettek a tö­mör, tartalmas művészin­terjúk, amint Karl Böhm Mozart zenéjéről vallott, Emster Dezső a hazai fel­lépések emlékét elevenítet­te fel, Horváth Ádám ren­dező és Seregi László ko­reográfus A fából faragott királyfi tévéfelvételei kap­csán „Bartók legyőzhetet­len zenéjéről” és az alkotás mozzanatairól beszélt. Jó ritmusban következtek a ze­nei újság szokásos beszá­molói a hónap jelentős ze­nei eseményeiről és bizo­nyára sokan hálásak vol­tak azért, hogy­­ízelítőt adott a műsor a nemrég nálunk járt Szvjatoszlav Richter játékából is . A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front meg­alakulásának 25. évforduló­ja alkalmából érdekes mű­sort sugárzott a televízió Szegedi megemlékezés cím­mel. A részvevők a történe­lem tanúinak megszólalta­tásával közvetlen kapcsola­tot teremtettek a múlt ese­ményei és a tévénézők kö­zött. Emberközelbe hozták a munkásmozgalom egy je­lentős fegyvertényének hő­seit, s a mai Szegedről ké­szült felvételekkel mintegy a történetem folyamatossá­gát is ügyesen érzékeltet­ték. A program a műfaj si­került produkciója volt. (bársony) Gáz-szív Nemrég hírt adtunk an­nak az előadássorozatnak az első műsoráról, amely­ben Hegedűs Tibor, Tiszay Andor, Palasovszky Ödön és Boross Elemér mutatta be a két háború közti avan­­gard színházi kísérletek né­hány darabját. Második előadásuk holnap este lesz, ugyancsak a Fészek Klub­ban. Ezen többek közt a Vajda János Társaság egy régi előadásáról, egy ame­rikai parlando-groteszkről, Tzara 1921-ben bemutatott, Gáz-szív című dadaista sza­tírájáról és Jevrem­ov híres monodrámájáról lesz szó. Bemutatnak egy ismeretlen Ady—Reinitz dalt, amely csak kéziratban maradt fenn, és annak idején egyetlen alkalommal éne­kelte Basilides Mária. Be­mutatják az első jazzopera néhány részletét is. Az elő­adáson az egykori rende­zők, előadóművészek és szemtanúk mellett dr. Sze­dő Miklós is szerepel. □ ÁLTALÁNOS ISKO­LAI rajzkiállítást nyitnak meg vasárnap délelőtt Vá­cott, a múzeumban. □ A NYELVTUDOMÁ­NYI INTÉZET december 9- én, kedden tudományos ülésszakot tart, megalaku­lásának 25. évfordulója al­kalmából. Az ülésszakon könyvkiállítást is rendez­nek az intézet munkatársai­nak húsz év alatt megje­lent tudományos munkái­ból. □ MISTER BARDOT, azaz a milliomos Günther Sachs, Brigitte Bardot után újabb feleséget veze­tett oltár elé. A választott ezúttal Mirja Larsson svéd fotómodell. Vidlt a mozikban SIROKKÓ Egy horvát nacionalistát — utolsó merénylete után — átküldenek pihenni Ma­gyarországra. A határmenti erdőben meghúzódó va­dászkastélyban, az usztasák kiképzőtáborában, a jeles harcosnak kijáró tisztelet­tel fogadják a merénylő Marko Lázárt. Csak a kö­rülmények gyanúsak kissé: embereit, akikkel együtt jött át a határon, azonnal eltüntetik. Mindig a nyo­mában van valaki pisztol­lyal, vagy kutyával. Végül követelik, hogy esküdjön fel a titkos szervezetre. Marko azonban szabad far­kas szeretne maradni, úgy gondolja, harcol, gyilkol, aztán, ha győz az ügy, ak­kor eltűnik, neki, az or­gyilkosnak, nincs helye a társadalomban. Bizalmat­lansága indokolt, végül is nem menekülhet: a szerve­zet, amelynek ideálja volt, most elteszi láb alól, hogy azután gátlástalanul hőssé avathassa. Ennyi a film meséje. El kell ezt mondani, mert so­kan talán úgy vélik: nem egészen érthető a cselek­mény. Ennyit mindenképpen lehet érteni belőle, s a számtalan apróságnak, mel­lékszálnak nincs több je­lentősége, mint hogy egy miliőt és egy atmoszférát érzékeltessen. Mert ha csak az eseményeket óhajtotta volna Jancsó Miklós elmon­dani, akkor bízvást elegen­dő lett volna forgatókönyv­írója, Hernádi Gyula regé­nyét elolvastatni, vagy egy szerb-horvát történeti ta­nulmányt közreadni a va­lódi janka-pusztai kikép­zőtáborról, ahol Sándor cár és Barthu francia külügy­miniszter gyilkosait annak idején kiképezték. Miről szól hát még a Si­rokkó a szavakkal leírható eseményeken túl? Minde­nekelőtt a bizalmatlanság atmoszférájáról. Arról, mit jelent az, amikor két, lát­szólag azonos csoporthoz tartozó ember nem mer há­tat fordítani egymásnak, mert fél, hogy azonnal pisz­tolyt nyomnak az oldalába. Arról, hogy mit jelent, mi­kor minden bezárt ajtó, minden váratlan zaj az ide­ges feszültség forrása. Ide­­gesítőbb feszültségé, mint amit az üldözött érez, hi­szen az tudja: menekülnie kell, lapulni, bújni. De itt „barátok”, „tisztelők” kö­zött kell átélni az üldözte­tés minden stációját, s ez hallatlanul bizonytalan, ké­nyelmetlen, kínos érzés. Ezt fejezi ki a film min­den kockája Jancsó eszköz­tárának közismert, de itt is teljesen indokolt arzenáljá­val. A kamera és a szerep­lők állandó mozgása, a végtelenül hosszú beállítá­sok idézik elő, hogy olyan idegesítőnek érezzük ezt a helyzetet. S mert az időegy­ségek a filmben azonosak a reális idővel, egyben való­­sághűek is ezek a jelene­tek. Külön bravúrja a film­nek és Kende János opera­tőrnek, ahogy a külső és belső helyszínek között mo­zog a kamerával. Ez a kaf­­kai kastély szobáról szobá­ra tárulkozik fel, pincéjé­vel, padlásával és udvará­val egyetemben a néző előtt. Együtt szinte soha nem látjuk az egészet, és ez azzal a következménnyel jár, hogy a néző is úgy is­merkedik meg a környezet­tel, mint Marko Lazar, aki­nek kisebb gondja is na­gyobb annál, semhogy meg­­vizitálja, hová hozták. A színészek, mint a korábbi Jancsó-filmekben, itt is olyan kifejezőeszközök, akik egy-egy magatartás típusá­ul szolgálnak. (Talán Ma­daras József játékára lehet külön is emlékezni, mint színészi teljesítményre.) A magatartásformák jel­képes típusairól esett szó é­s itt meg kell állni. Jancsó Miklós szinte valamennyi filmjében ilyen elvont, absztrakt típusokkal talál­kozunk. Filmjeinek átütő­erejét azonban az adta, hogy ezeket a típusokat többnyire sorsfordító, reá­lis történelmi pillanatok­ban ábrázolta. Vagy ha a pillanat nem is volt jelen­tős, azzá tette a történelmi mozgás. (Csillagosok, kato­nák, Fényes szelek). Ezek a magatartástípusok szeren­csésen hordozták a törté­nelmi pillanat jellegzetes­ségeit is. Ezért válthattak ki olyan heves indulatokat, rokon- és ellenszenvet. Ta­lán éppen ez Jancsó Miklós művészi tevékenységének nemzetközileg is legjelentő­sebb, legegyénibb vonása; a magatartások mikromozgá­­sát — eddig sok más mű­vész is eljutott — ő éppen a történelem legnagyobb, legfontosabb mozgástörvé­nyeivel szembesítette. A Sirokkóban nem ezt te­szi. (Nem kell nagy jóste­hetség annak megállapítá­sához : ez a film nem is fog heves indulatokat kiválta­ni.) Az usztasa tábor, a hor­vát nacionalisták ügye nem olyan horderejű történelmi esemény, vagy történelmi mozgásforma, amely alkal­mas lenne friss és eredeti gondolatok ébresztésére. Marad a magatartásformák szenzációsan precíz és vitat­hatatlanul bravúros rajza. De az absztrakció — mert nem párosul ezzel a törté­­nelmiséggel — kívül re­keszti a nézőt az azonosulá­son, vagy akár csak azon, hogy külső megfigyelőként indulatai szerint állást fog­laljon. Bernáth László Jacques Charrier, Marina Vlady és Éva Swan MA NYÍLIK Bolyongás a könyvutcákban ÖNKISZOLGÁLÓ BOLT A RÁKÓCZI ÚTON Ha nem lenne kezében a takaros sárga műanyag­kosár, akárcsak ha kiállí­táson sétálgatna az ember. Körülnézni a teremben, végigböngészni egyik pol­cot a másik után, élvezni a színek játékát — már ma­ga ez gyönyörűség, ráadá­sul itt szinte becsületbe­li kötelesség megszegni a kiállítások örök szabályát: Mindent a szemnek, sem­mit a kéznek! — Tessék, nézze meg, lapozzon bele, csodálatos — mutat egy német nyel­vű kötetet az antik mű­vészetről Bucsán Gábor, az ország első önkiszol­gáló könyvesboltjának ve­zetője. SZOKATLAN SZÍN­REND Nem kell a biztatás, a kéz szinte pillanatonként önkéntelenül mozdul a polcok felé, csábítják a szép rendben egymáshoz simuló könyvek színes gerincei; a sorokat rit­mikusan megszakító ki­hajtott borítók játékos for­mái együttesen szinte képzőművészeti, hatást nyújtanak, esztétikai örö­möt keltenek, s ebben a szokatlan színrendben még az ismert könyvek külső képe is valahogy más, iz­galmas, csábító. Ma délután 3 órától bárki saját szemével győ­ződhet meg arról, hogy a szokványos nyelvi fordu­lat ez esetben szó szerint igaz: új színfolttal gazda­godott a Rákóczi út, a 14. szám alatt megnyílt Könyváruházzal? HATFÉLE FÖLDGOMB Mindenfajta könyv meg­található itt — szak- és al­fabetikus sorrendben —, ami hazai kiadónál napvi­lágot lát, a szépirodalomtól a képzőművészeten át a szakirodalomig, sőt, pol­cokat kaptak az idegen nyelvű kiadványok, szótá­rak, nyelvkönyvek is. Az egyik könyvutca mentén — mert valósággal utcák kanyarognak a polcok kö­zött — gazdag választékban sorakoznak a hanglemezek és akár hatféle földgömb között válogathat a vásár­ló. Mindez pedig hazai boltokban még nem látott rendkívül ízléses, ötletes elrendezésben. — Az egész üzlet egyet­len kirakat legyen, ez volt elrendezkedésünk alapja, és az a korszerű üzleti jel­szó, hogy minden köny­vet kéz- és látótávolság­ba! — mondja Bucsán Gá­bor. Macskák és színészek Tárlat a Szigeten ♦ Láng Rudolf grafikái A széken egy nagy, szür­kecsíkos macska áll és szak­értő szemmel nézi az asz­talra kirakott grafikákat. — Pedig, higgye el, nem is ért hozzájuk igazán — mondja a gazdája, míg le­zavarja a székről Szibilla macskát; persze, csak hal­kan mondja, hogy Szibilla meg ne sértődjék. (A humor is, meg a macs­ka is, meg a varázsos régi­ségekkel teli otthon is. Láng Rudolfra jellemző, a művészvilágnak erre az egyik, legkedvesebb alakjá­ra, akinek bája, finomsága, kulturáltsága annyi embert, tett barátjává és tisztelőjé­vé; jelmez- és díszletterve­zői tehetsége és biztos stí­lusérzéke pedig annyi színi­előadás külső arcát tette harmonikussá.) Négyezer vázlatból A valóságos macska el­tűnt a székről, az egymás­ra rakott grafikákon vi­szont újra meg újra föltű­nik alakja. Macskák, tigri­sek, párducok, furcsa bra­zil madák­, egy nemes­i bi­kafelvonulás emléke, ke­cses diana-majom, röpdö­­ső tollú kakasok viadala. Azután látomásosan vala­mennyien együtt egy ké­pen, mintha Muszorgszkij „kopár hegyén” gyűl­tek volna össze a Hold fényé­nél az állatok. Devecseri Gábor így ír Láng Rudolf „madarainak, ragadozói­nak röppenő és életfo­gyasztó színházi vízióinak” világáról: „Hányszor gon­doltam arra, ha valaki olyan verset tudna írni, amiben benne van egy macska ezer versnyi mozdu­lata! Láng Rudolf meg tud­ta tenni.” Mennyi vázlat, kroki, rögzített hirtelen mozdulat­­töredék lehet e 28 lap mö­gött! — Körülbelül négyezer vázlatból gyűlt össze ez a huszonnyolc lap — meséli a művész. — Anghi Csabá­val való negyvenéves ba­rátságom eredete is: állan­dó­ törzsvendég mi voltam az állatkertben. Mindig izgat­tak az állatok, félte­m tő­lük, és kíváncsi voltam rá­juk. Sohasem csak a­­mozgá­sukat, a lelküket is meg akartam fogni. Holnap délben — Mi az igazi szerelme: a festészet, a grafika vagy a színház? — Festőnek indultam 1937-ben. Később úgy ala­kult az életem, hogy szín­házhoz kerültem; lassan korelnök leszek a Vígszín­házban : húsz éve vagyok a tagja. A grafika, a rajz is mindig vonzott. Mindez ösz­­szefügg. A színpadi terve­zőnek úgy, olyan félreért­hetetlenül kell megrajzol­nia a figurát, hogy a rajz informálja a­ rendezőt, in­spirálja a színészt és inst­ruálja a kivitelezőt. Egy év­vel ezelőtt pedig Barcsay és Szinte Gábor rábeszéltek a hide­gtűtechnikára. Bele­szerettem, szenvedélyem­mé vált. S most összeállt egy kiállításra való grafika, köztük rézkarc, linómetszet, monotípia is. — Hol lesz a kiállítás? — A Margitszigeti Nagy­szálló halljában. — Mikor nyílik?­­— Holnap délben. Meg­nyitó beszéd nem lesz,­­ anélkül várok szeretettel mindenkit, akit érdekel. (fencsik) A LEGNAGYOBB Három hét alatt ren­dezték el az egyetlen ha­talmas terem 703 folyó­méter hosszú polcain a 28 120 darab könyvet. És még egy adat a könyváru­házról : 398 négyzetméte­res területével ez az or­szág legnagyobb könyv­üzlete. (Ezzel szemben: „A liftünk néhány órás hasz­nálat után leállt. A kislá­nyok a hátukon hordták az emeleten levő raktár­ba a több ezer tartalék­­könyvet.”) Az üzletvezető sok min­dent tervez, például a rádióhallgatók baráti kö­rének megszervezését, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy az egész országból várják a kívánságokat, s aki időben megrendeli tő­lük­ a még csak beharan­gozott köteteket, annak a könyváruház biztosítja a mégoly kapós kiadvá­nyokat is, sőt, bizonyos kedvezményeket ad. Itt is bevezetik a „könyvet pos­tás-akciót és a részletfi­zetési rendszert. És mit várnak a bolt dolgozói? — Délelőtt 10-től este 7-ig a vásárlókat, akik kö­zül, reméljük, mind töb­ben lesznek törzsvevőink. (—sonya) Aradi Mária a siker útján címmel dr. Dienes Gedeon tánckritikus folytat beszél­getést az Operaház tehetsé­ges balett-táncosnőjével, a Budapesti Balettbarátok Klubjában december 7-én délelőtt 10 órától. Aradi Mária a nyári moszkvai nemzetközi balettverseny kü­löndíját nyerte el. Buda­pesten két év alatt többi között a Giselle, Undine, Diótörő című balettek fő­szerepeiben nyújtott magas­színvonalú művészetével vonta magára figyelmet. A klub Péter Zoltán ifjú balettművészt is meghívta vasárnapi klubnapjára, melynek záróprogramja az „Egy amerikai Párizsban” c. film vetítése.

Next