Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
• A Mit tenne ön az én helyemben? összeállítói az első adás után még mindent nyitva hagytak. Ebből a műsorból még minden lehet. Biztosíték erre a négy tanácsadó jó humorérzéke, szatirikus szemléletmódja. Abody Béla, Kállai István, Komlós János és Révész György — úgy tűnik — életünk kisebb-nagyobb zűrjeiről mondják el egyéni stílusukban és műfajukban véleményüket. Tegnap tulajdonképpen csak előleget kaptunk, s azt kívánjuk: a jó ötlet arányát ne váltsák fel aprópénzre. Az egyes adások témája a nézőktől és a szerencsétől is függ majd, igazi sikere mégis akkor lesz, ha a kabaréjellegű jelenetekben mindvégig hangot kap a társadalmi szatíra. Tegnap néhány jó paródiát is láttunk a műsorban, ezek felsorolása helyett álljon itt — a tanácsadó dicséretén túl — Bárdi György elismerése, aki ámulatra méltó könnyedséggel változott át négy különböző figurává. 1z A kora esti riportfilm arra a kérdésre keresett választ: érdemes-e szakmunkásnak lenni? Készítőit az indította a téma nyomába, hogy ma mintegy 70—75 ezer képzett munkás dolgozik szakmáján kívül. A riport nem brilírozott, egyszerűen jól csinálták meg. Érdemes megjegyeznünk Kopeczky Lajos nevét, aki tájékozott volt a témában, de nem „jólértesült”. Kérdései nem szakmai zsargonban, hanem a nagyközönség számára is teljesen világosan, érthetően hangzottak el, és lényegretörőek voltak. Ami viszont érthetetlen: miért csak olyan hosszú idő — majd három hét — múlva tűzi műsorára a televízió a film második részét. Hiszen addigra elfelejtjük a ténymegállapításait. (bársony) A két koldusdiák A színpadon várfalak, a szereplők kurucöltözékben forgatják a kardot. A Bartók Gyermekszínház új bemutatójának utolsó simításait végzi a rendező, Sik Ferenc. Ezúttal a tizenéveseknek, az általános iskolák felső tagozatosainak akarnak maradandó élményt szerezni Mikszáth: A két koldusdiák című zenés történelmi játékának színrehozatalával. A regényt Székely Júlia írta színpadra, zenéjét korabeli dallamokból Ránky György állította össze. A főszerepeket Kovács István, Balázsovits Lajos, Káló Flórián, Garics János, Újlaki László, Pagonyi János és Szénási Ernő játssza. Premier: január 18-án, vasárnap délelőtt. □ A JÓZSEFVÁROSI Művelődési Klub a Vay Ádám Múzeum anyagából rendezett kiállítást. A gyűjtemény február 8-ig tekinthető meg. Változatos szellemi kosztot Dráma, komédia, operett, opera, musical Beszélgetés egy sok műfajú rendezővel Vámos Lászlóval nem könnyű alkalmas időpontot találni az interjúra. Délelőtt: próba a Madáchban. Délután: főiskola. Este: Operett. Hogyan győzi ezt idővel, s hogyan lélekkel? — Idővel és energiával győzöm, csak lehessen egyeztetni. Lélekben? Remekül megfér egymással a Csárdáskirálynő és a HL Richard, a West Side Story és a Trubadúr. Ahogyan az ember nem tud csak egyféle táplálékon élni, mert skorbutot kap tőle, ugyanígy a léleknek is szüksége van afféle vegyes és sokoldalú táplálkozásra. Időtlen műfaj — Hisz az operettben? — Időtlen, időtálló műfajnak tartom, amelynek éppúgy vannak klasszikusai, mint a prózának vagy az operának. A jó operettzenéből olyan szuggesztív életöröm árad, amely minden korban vigasztaló, feloldó, életre serkentő lehet. Ha felmegy a függöny, nincs olyan műfaj, amelyben ne lenne, ne lehetne igazság. Mondok egy példát. Adva van egy operettszerelmespár. Ha a szerelmet őszintén és igazul játsszák, a szereplők egymásra figyelnek, lesik egymás rezdülését. Ha azonban azt érzi a néző, hogy mindketten csak önmagukba szerelmesek és önmagukat árulják , elvész az igazság. Akkor is elvész, ha a táncos komikus addig csikarja a nevetést, míg széttöri a darab ritmusát. Az igaz emberi kapcsolatok megteremtése a színpadon itt néha nehezebb, mint egy fajsúlyos darab rendezése, de még eljött a régi is A West Side Story már egészen új, fiatal közönségréteget vonz, s ezek, látva milyen kitűnő művészek vannak itt, eljönnek más produkcióhoz is. — Mi tehát az operett jövője? — A kor ízlését a lehetőségek keretén belül ki kell elégíteni. Nem lehet elmaradni a kor hangjától játékban, zenében, szcenikában. De nem lehet a "közönségre rátukmálni az újat. Azért van sokféle színházunk, s egy-egy színházon belül is különböző ízlést kiszolgálóelőadások, hogy választani lehessen. Azok a színházak-, amelyek mindig ugyanazt a tésztát akarják etetni a nézőkkel, előbb-utóbb elvesztik közönségüket és a színészek is menekülnek onnan. Persze a színháznak legyenek saját céljai. Dehát mégis csak interpretáló művészet vagyunk, létünk a rendelkezésre álló drámai nyersanyagtól függ, attól, születik-e jó darab. Tetovált rózsa — Térjünk vissza a prózára. A Madách Színházban az ön rendezésében rövidesen új Tennessee Williams darabot mutatnak be, a Tetovált rózsát. — Ez a darab különbözik Williams többi drámájától. Azok zömmel lecsúszott osztályok degenerálódott tagjairól szólnak, ezért — noha a szerző alapvetően humánus —, mégis a hősök lelkében, múltjában sok a morbid vagy amorális vonás. A Tetovált rózsa az egyetlen — bár megőrzi az író szokott forró, erotikus légkörét —, amelynek története és szereplői egészségesek, konfliktusaik általánosan emberiek. — És mire készül operarendezői minőségében? — Ránky György befejezte az Ember tragédiája operaváltozatát. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy megrendezhessem. A bemutató 1970 végén lesz. — Térjünk vissza a Madáchba, milyen nagyobb feladat várja még? — Az Ármány és szerelem. Várkonyi Zoltán az Esti Hírlapban a minap elmondta, hogy küzd saját árnyékával a XV. Henrik megrendezésekor. Én még nagyobb árnyékkal küzdök: Gellért Endre felejthetetlen rendezésével, amely az utóbbi 25 év egyik legjobb előadása volt, s melyben zseniális színészek egész serege vonult fel művészi ereje teljében. — És most? — Az első gondolat ilyenkor az lehetne, nem szabad eljátszani. Ám, így sohasem lehetne klasszikus műveket felújítani, s az új generációk sem juthatnának ehhez az elmulaszthatatlan élményhez. Végleges szereposztásunk még nincs, de az már biztos, hogy a szereplők közelebb lesznek a Schiller-megírta figurák valóságos életkorához, magyarán : fiatal szereposztás lesz. Fencsik Flóra A West Side diadala — És a musical? A West Side Story és a többi modern mű előadása előtt, minden alkalommal látjuk a pénztáron a táblát. — Igen, az Operettszínház valóban nagyon jól megy, s közben érdekes fejlődési folyamat zajlik. A My fair Ladynél kezdett jönni a régi mellett az új közönség. A Hello Dollynál már több volt az új néző. Dalok Leninről Lenin születésének 100. és Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóját köszönti a Zeneműkiadó Vállalat. A Lenin-centenáriumra már megjelent Dalok Leninről gyűjteményben Holminov, Novikov, Szabó Ferenc kórusmű, András Béla- és Révész László-feldolgozás szerepel. Maróti Gyula szerkesztette Huszonöt év kórusdalai áttekintést adnak a műfaj 1945—1970 közötti hazai történetéről. Ugyancsak megjelentek a Magyarország felszabadulásának 25. évfordulójára hirdetett kórusmű pályázatán díjat nyert munkák is. □ CHANSONRÓL CHANSONRA címmel új sorozat indul holnap este a televízióban. Vendéglátó és műsorvezető Zsolnay Hédi. Az első részben fellép Kiss Manyi, Rátonyi Róbert, Késmárky Marika, Várhegyi Teréz és Somhegyi György. Rendező: Marton László. NYUGTALANÍTÓ KÉRDÉSEK KAPUNYITÁSKOR ÚJRA SZÓL A CSENGŐ Aki ma reggel villamosra vagy autóbuszra szállt, annak nem kerülhette el a figyelmét: ismét utaznak a kis- és nagydiákok. Megkezdődött a tanév második félideje a jegyekért, az év végi eredményért, a továbbtanulásért. Ezekben a napokban hivatalos tájékoztatást is kaptunk a továbbtanulás problémáiról. Pontosabban a fizikai dolgozók gyermekeinek egyre csökkenő számáról a főiskolákon, egyetemeken. S aki egy kicsit is felelősségteljesen gondolkozik erről, belátja: nemcsak igazságtalan az, ha a társadalom számban is legjelentősebb rétegei, arányuknál kisebb mértékben kerülnek be az egyetemek falai közé. Egészségtelen is, ha megmerevednek a határok a különböző társadalmi rétegek között. Mind ez ideig a tüneti kezelés módszereivel próbálkoztak azok a lelkes pedagógusok, közéleti emberek, akik évek óta fáradoznak, hogy javítsanak a helyzeten. Mint minden tüneti kezelés, szükséges, de nem feltétlenül hozza magával a gyógyulást. Azok a gyerekek, akik odahaza hátrányos helyzetben vannak, tehát a szülők nem iskolázottak, nincs otthon könyvtár, nem intellektuális a légkör, azok az iskolától kaphatják meg azt a pluszt, ami versenyképessé teszi őket. Tehát külön is foglalkoznak velük a tanárok. Ez változatlanul szükséges, de valószínűleg csak tüneti kezelés. Meg lehet talán oldani rövid távon azt a gondot, hogy a családok között ne legyenek lényeges különbségek? Nem valószínű, hogy ezt a helyzetet a közeljövőben meg lehetne változtatni. Bár ez az alaptétel sem olyan egyszerű a valóságban. A nem fizikai munkából élő családok egy részében sem tanulásra serkentő a légkör. Másrészt sok fizikai dolgozó családjában van annyi könyv, beszélnek annyi kultúráról, általában gondolkodnak olyan fogalmi szinten, mint sok ,,egyéb” családban. Nagyon leegyszerűsíti az a kérdést, aki ilyen merev határokat von a társadalom szellemi térképén. Mégis, akkor miért megy egyre kevesebb gyerek a középiskolába — mert oda is kevesebben jelentkeznek, így tehát már a felvételre való jelentkezésnél csökken a szám — és az egyetemekre a munkáscsaládokból? Éppen ezt kellene elsősorban megvizsgálni. Ez talán a tüneti kezelésnél is fontosabb lenne. Valószínű válaszok, ha úgy tetszik: szociológiai munkahipotézisek vannak, de ezek csak feltételezések. Például: nem tartják e családokban nagyon vonzónak az értelmiségi pályákat. A középiskola befejezése után legalább tíz év kell egy főiskolát végzett fiatalnak, amíg annyit keres, mint az az iskolatársa, aki két évig szakmát tanult, és még két esztendőt eltöltött valahal. A szülők számára manapság is többnyire a gyerektől való végleges elszakadást — nemcsak helyi, hanem társadalmi elszakadást — jelent, ha a gyerek egyetemre megy. A hipotéziseket lehet folytatni, vagy variálni, s az sincs kizárva, hogy a vizsgálódások ezt nem is igazolnák, de mindenképpen vizsgálódni kell, mert sok jel szerint a munkáscsaládok éppen legtehetségesebb gyermekeiket beszélik le — ha erre egyáltalán szükség van — a továbbtanulásról. S most nézzük a másik súlyos gondot. Az iskolareform idején nagy viták dúltak: legyen-e reál- és külön humántagozatú gimnázium? Győzött az az elv, hogy tizennégy esztendős korban ne állítsák meg a gyereket és a szülőket ilyen választási probléma elé. Megszületett az egységes gimnázium. Most aztán tizennégyéves korban „csak” arról kell dönteni: iparitanuló-intézetbe, szakközépiskolába vagy gimnáziumba menjen a gyerek. De a gimnáziumokban anynyi a szakos osztály, annyi a különböző tanterv, hogy csak győzzön válogatni gyerek és a szülő. S próbáljon bekerülni a gyengébb általános iskolából jött, a hazulról gyengébben eleresztett gyerek a szakos osztályba. Nehezen fog menni. Meg kell csak nézni az ilyen osztályok származás szerinti összetételét. Kidobták a kétféle gimná- zium tervét az ajtón . S tízféle jött be az ablakon. S ez már úgy szelektál az egyetemre, hogy nincs az a két, egymástól eltérő helyzetben levő család, amelyik jobban szelektálna. Ezt is meg kellene vizsgálni, most, míg nem túl késő — ha nemcsak tüneteket akarunk kezelni, hanem az egyetemi felvétel mai, helyes elveit fenntartva, valóban biztosítani akarjuk a szükséges és egészséges arányokat az egyetemeken és a főiskolákon. Bernáth László Elérhetetlen föld KILENC KÖLTŐ GYŰJTEMÉNYES KÖTETE Az Írószövetség KISZ- szervezetének kiadásában jelent meg az Elérhetetlen föld: kilenc fiatal költő gyűjteményes kötete. Az antológiában helyet kapott ifjú lírikusok: Győri László, Mezty Katalin, Molnár Imre, Kiss Benedek, Oláh János, Konc József, Kovács István, Rózsa Endre és Utassy József. Nevüket napi- és hetilapokból, folyóiratokból ismerik a verskedvelők. Győri Lászlónak és Utassy Józsefnek önálló kötete is megjelent, már, a többiek is verseskönyv kiadására készülnek. A sikerült antológiáról a szerkesztő, Angyal János tájékoztat. — A kötet szerzői valamennyien egyetemisták. A Tiszta szívvel című egyetemi folyóirat műhelye körül alakult ki az antológia terve. A versek időközben kicserélődtek, a szerzők szándéka azonban változatlan A kilenc költő közös könyve nem versgyűjtemény, hanem valóban antológia A verseket belső, szemléletbeli rokonság kapcsolja egymáshoz. Kiegészítik egymást, más-más szempontból világítva meg egy induló korosztály azonos alapélményeit De ez a szemléletbeli , törekvésbeli rokonság, nem uniformis. Mind a kilenc költő saját lehetőségeit kutatja Érintkezési pontjaik azonban felerősítik hangjukat. S ezért jogosan remélik, hogy egymás szándékát erősítve lényegest tudnak mondani az olvasónak önmagukról, generációjukról és világukról. Az Elérhetetlen föld Juhász Ferenc, Kormos István, Nagy László és Váci Mihály lektori ajánlásával. Nagy László szép előszavával jelent meg. □ TORNAI JÓZSEF darabot írt Opheliáról. Hamlet szerelme nem halt meg, hanem újra életre kel a mai korban. Fortinbras az életére tör, de Horatio megmenti. □ A CORVINA sorozatának, a Művészet Kiskönyvtárának új köteteként megjelent Szabadi Juditnak Bálint Endréről szóló tanulmánya.