Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

MA: JENA-ÚJPESTI DÓZSA A hazaiak kétgólos előnyt remélnek Baróti: „Idegenben gólt rúgni!" Gera, január 14. — Úgy küzd ma délután a csapatunk, mintha a ma­gyar válogatott ellen ját­szana — mondta érdeklő­désünkre Herbert Kessler, a Carl Zeiss Jena főtitkára, aki maga is aktív sportoló volt fiatalkorában, 37 al­kalommal játszott az NDK gyeplabda-válogatottjában. S aligha túloz, mert a mérkőzésre érkezett német újságírók véleménye sze­rint is a jénai csapat „úgy tud küzdeni, akár egy oroszlán”. A magyar játé­kosok is emlékeznek jó né­­hányukra még a váloga­tottból. — Ellenünk mindenki kettőzött erővel készül — panaszkodott Bene Ferenc —, a régi nagy magyar vá­logatott él az emberek em­lékezetében, olyan csapaté, amelyet legyőzni nagy bra­vúr. Akárhogy áll is a dolog, győzelemre készülnek ma délután a német szurko­lók is. Bár a lapok igen magasra értékelik az V. Dózsa ké­pességeit, a Sportechóban Georg Buschner, a thürin­­giai Volkswacht című új­ságban pedig a 35 éves Ro­land Ducke, a csapatkapi­tány, kétgólos előnyt vár a kupatalálkozón. — Ilyen eredménnyel már nyugodtan utazhatunk Budapestre — hangoztatta a válogatott csatár. De azért nem olyan ije­dősek a Dózsa-játéko­sok. Baróti Lajos a keddi edzé­sen azt tapasztalta, hogy a csatárok jó erőben vannak, különösen felhívta a figyel­­­­müket, milyen nagy jelentősége van a továbbjutáshoz az idegenben szerzett gól­nak. Hivatkozott a Legia Varsó, a Brugge elleni mérkőzé­sekre, amikor a Megyeri úton ez tette lehetővé a si­kert. Ma reggel tavaszias, napsütéses időre ébredt a város, s most, amikor e so­rokat diktálom, a magyar csapat már túl van a „vil­lásreggelin” (a korai kez­dés miatt ez az étkezés reg­geli és ebéd együtt), és a gerai Interhotel különtár­­salgójában Baróti taktikai megbeszélést tart, majd au­tóbusszal Jénába utaznak, az újságírók, rádióriporte­rek pedig a vendéglátóknál gyülekeznek egy rövid saj­tófogadásra. Megjött a holland játék­vezetői hármas, Boolten vezetésével, s ma délután 14 órakor az Ernst Abbe stadionban a következő két csapat kezdi az EVK legjobb nyolc együttese közé kerüléséért, az első 90 percet. JENA: Blochnitz — Stein, Rocks — Krauss, Werner — Irmscbcr, Schlutter, Krempel — R. Ducke, P. Ducke, Sclilei­­ter U. DÓZSA: Borbély — Ká­poszta, Solymosi, Noskó — Du­nai II., Zámbó — Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Nagy A tervek szerint az U. Dózsa a mérkőzés után rög­tön autóbusszal Erfurtba utazik, majd repülőgéppel berlini átszállással még ma, a késő esti órákban haza­utazik Budapestre. Sir Stan illója focizik Két hét múlva lesz 55 éves Sir Stanley Matthews. Mond­juk róla, hogy minden idők legjobb labdarúgója? Az ilyes­mit úgysem lehet egyértel­műen eldönteni, nincs hozzá egzakt mérce. De azt valószí­nűleg elmondhatjuk, hogy minden idők leghosszabb ideig játszó futballistája. Mert­­ még ma sem hagyta abba. Leg­alábbis nem teljesen. Igaz, hogy Málta szigetén te­lepedett le, s főfoglalkozásként egy telekügynökséget vezet, de szabad idejében a St. Mi­chael’s College fiataljainak, edzője, és barátságos mérkő­zéseken még beáll­ játszani régi posztjára, a jobbszélre. Most legutóbb is, egy amatőr rendőrcsapat ellen játszottak fiai, Matthews volt a jobbszél­ső, és 3:2-re győztek. Ez a felvétel is azon a mérkőzésen készült. ­ ÚJ SZAKVEZETŐ — a nyolcévi tuniszi tartóz­kodásról visszatért — Kennig Ernő vette át a férfi röp­labda-válogatott irányítását. Az egykori hatvanhétszeres válogatott távolléte alatt nem szakadt el a magyar röp­labdasporttól. Szeptemberben a bulgáriai világbajnoksá­gon találkoznak­­a röplabdasport legjobbjai. Köztük lesz a magyar válogatott is. Kevés a remény arra, hogy a megfiatalított gárda már ezen a világversenyen megle­petést okozzon. Az edző és a játékosok türelmet kérnek a jövő évi Európa-bajnokságig , egy évet „kérnek” a csapat feljavulásáig, összeszokásáig.­ ­ JANUÁR VÉGÉN FI­DDI­, hogy hol kerül majd sor ok­tóber 22-e és 27-e között a tor­nász-világbajnokságra. Mint ismeretes, tavaly ősszel a VB eredetileg kijelölt színhelyén, Ljubljanában elővilágbajnok­­ságot rendeztek, s arra a ven­déglátók Dél-Afrika nevezését nem fogadták el. Emiatt a ver­senyen többek között nem vet­tek részt az Egyesült Államok és az NSZK legjobbjai. A múlt év végén a Nemzetközi Torna Szövetség­ éppen ezért kérdést intézett a tagországokhoz: meghagyják-e a rendezés jo­gát Jugoszláviának, vagy je­löljenek más színhelyet. „A ma­gyar szövetség elnöksége úgy határozott, hogy a ljubljanai rendezés mellett szavaz, s el is küldtük válaszunkat a FIG-nek — mondta Sárkány István szakfelügyelő. — Tudomásunk szerint a hónap végén dolgoz­za majd fel a válaszokat a szö­vetség igazgató tanácsa. Úgy gondoljuk, hogy Ljubljanára szavaz majd a többség, s való­színű, hogy most már az Egye­sült Államok is a ljubljanai rendezés mellett áll ki.”­­ KLAMPÁR TIBOR a Bp. Postás játékosa marad, közölte dr. Ligetfalvi Sán­dor, a Bp. Postás férfi asz­talitenisz szakosztályának vezetője. Klampár nem is akart tőlünk elmenni, csak hát a „jóbarátok” és a „jó­akarók” szédítették meg. Sőt, Faházi János is haza­tért és bejelentette, hogy szeretne továbbra is Postás játékos maradni. Ha való­ban a csapat rendelkezésé­re állhat, úgy egy Klam­pár, Faházi, Chikán, Gara, Brieger, Gárdos összetételű csapat joggal pályázhat az 1970. évi csapatbajnokság dobogójának valamelyik helyére.­­ HELMUT RECKNA­­GEL, az NDK-sok múlt évi síugró-világsztárja úgy vé­li, nincs messze az az idő, amikor a sírepülésben el­érik a 200 m-t. Ehhez azon­ban egy speciális sáncra, ideális versenyidőre és egy pár bátor síugróra van szükség. A 200 m már egyébként valószínűleg a határt jelenti a sírepülés­ben és ha mégis valaki kü­lönleges áramvonalas síru­hában még ezt is túlszár­nyalná, az már cirkuszi mutatvány lenne. Meteorológus a pálya szélén Időjárás-érzékenységi vizsgálatok a kézilabdában és a jégkorongban — Tizennégy éve dolgo­zom az intézetben, ahová biometeorológusként ke­rültem — kezdte a beszél­getést. — Közben sportoló is voltam. 1956-tól 1960-ig a Bp. Honvéd NB 1-es ké­zilabdacsapatának tagja. A rendszeres sportolás köz­ben jött egy olyan gondola­tom — dr. Horváth László Gábornak voltak már ilyen kísérletei a céllövőkön —, hogy magamon és játékos­társaimon végzek mérése­ket. A cél annak a megál­lapítása volt, hogy a felké­­szülés során tapasztalt for­ma, erőállapot hogyan vi­szonyul a bajnoki, vagy a nemzetközi mérkőzésen mutatott egyéni teljesít­ményekhez? Ried József elmondta, hogy egy csehszlovák csa­pat, a Tatrán Presov elleni kupamérkőzésen itthon a fej fej melletti küzdelem után a Bp. Honvéd az utol­só tíz percben valósággal összecsuklott és többgólos vereséget szenvedett. Ak­kor olyan következtetések­re jutott, hogy a felkészü­lés és az erőnlét ténye­zőin kívül egy harmadik tényezőnek is nagy része volt a teljesítmények szint­jének zuhanásában. — Ekkor már mint bio­meteorológus vizsgáltam ezt a kérdést — folytatta —, s megállapítottam, hogy az időjárási viszonyok, il­letve a mérkőzés színhe­lyén, a Tüzér utcai tornacsar­nokban levő belső klíma alaposan közrejátszott a mérkőzés eredményé­nek alakulásában. A továbbiakban az 1958— 59-es bajnoki év három csapata, a Bp. Honvéd, az Elektromos és a Budapesti Kábel 28 játékosának telje­sítményét figyeltük, mun­katársammal és klubtár­sammal, dr. Örményi Imre kutatóval. Sok érdekes ta­pasztalatot szereztünk. A két kutató a mérkőzé­sek előtt rögzítette a játé­kosok vérnyomásának, pul­zusszámának adatait, a reakció idejét, a kéz reme­gésének és a légvétel szá­mának alakulását. A há­rom csapat tagjai a bajno­ki találkozók előtt és után is kérdőíveket töltöttek ki, amelyeken­­ a többi kö­hétfőn nyilvános ülést tartott a Testnevelési Tu­dományos Tanács pszicho­lógiai bizottsága. Több ér­dekes előadás sorában kü­lönösen nagy figyelem kí­sérte Ried József aspiráns: „Meteoropszichológiai té­nyezők hatása a sportolók­ra” című előadását. Ried Józsefet a KPM Vasúti és Közúti Alkalmasságvizs­gáló Intézetben kerestük fel, s elbeszélgettünk e me­rőben újfajta sporttudomá­­nyos kutatás tapasztalatai­ról. Jött — ilyen kérdések vol­tak: „Milyen eredményt vár?” „Megfelelőnek tart­ja-e erőnlétét?” A mér­kőzések után olyan kérdé­sekről kellett számot ad­niuk a játékosoknak, hogy miben látták a győzelem, vagy a vereség okát, s — ami különösen fontos volt — a játék melyik idősza­kában jutottak túl a holt­­­­ponton, vagy kérték-e ek­kor lecserélésüket? Ezekhez az adatokhoz mindenkor mellékelték Riedék a terem hőmérsék­leti értékét, nedvességtar­talmát, a bőr lehűlési ér­tékét, a teremben levő légáramlási viszonyokat éppúgy, mint a külső idő­járási tényezőket is. Ez utóbbiakból elsősorban a légnyomás értéke, továbbá az időjárási frontok és lég­tömegek helyzete volt fon­tos adat. — Ilyen vizsgálatok so­rán állapítottuk meg — folytatta Ried József —, hogy egy kézilabdaforduló so­rán a terem hőmérsékle­te 14 órától 21 óráig 16- ról 24 fokra, a relatív nedvességtartalom ez idő alatt 79 százalékról 95 százalékra emelkedett. A későbbi órákban meg­tartott mérkőzéseken a já­tékosok nem tudtak meg­felelően párologtatni, és a holtpont hamarább követ­kezett be, mint a kora dél­utáni találkozókon. Ebben része volt a kis teremnek és a sok nézőnek is. Ried József és munkatár­sa a belső klímaviszonyok vizsgálatán túl nemcsak egy teremsportban, hanem sza­bad téren lefolyt mérkőzé­seken is „ott volt a pálya szélén”. A jégkorongban az 1961—62-es bajnoki évben a biometeorológus szem­szögéből három válogatott kapus: Vedres, Pozsonyi és Losonczi teljesítményét fi­gyelték. A kapusokat vé­gül is időjárás-érzékenysé­gi típusok szerint tudták osztályozni; megállapítot­ták róluk, hogy élettani és pszichés reakcióik hogyan alakulnak betörési (hideg) és felsiklási (meleg) fron­tok átvonulásakor. Ez az érzékenység — a jégko­rongkapusok esetében — különösen fontos tényező, hiszen a jégkorong sebessége mérkőzés közben 80—110 kilométer, s akár csak az 50 ezredmásodperces re­akciómegnyúlás teljesít­ményüket jelentősen be­folyásolja. A két meteorológus vég­zett már megfigyeléseket az atléták körében is, Iha­ros Sándor és Zsivótzky Gyula teljesítményeivel kapcsolatban. A sporttudo­mányos kutatásnak ez a legfiatalabb hajtása még csak gyerekcipőben jár, de lehet, hogy évek múltán a játékosok egyéni időjárás­érzékenységének ismerete alapján a meteorológus egy­két órával a mérkőzés előtt pontosan megjósolja majd a sportolók formáját, eset­leg hasznos tanácsokat ad­hat az edzőknek: ki szere­pelhet sikerrel a soron kö­vetkező mérkőzésen, és ki maradjon inkább a kispa­­don... Maros László Az öttusázók versenysorozata A versenyidény beveze­téseként az idén is megren­dezik a válogatott öttusá­zók számára a téli kupát. Ennek keretében négy al­kalommal lovagolnak, vív­nak és célba lőnek a fel­nőtt és junior keret tagjai. Az első lovaglásra ked­den délelőtt került sor a Bp. Honvéd lovardájában. — Nagy segítséget ad a Bp. Honvéd lovas-szakosz­tálya a versenyek lebonyo­lításához — mondotta Be­nedek Ferenc, a válogatott keret vezető edzője. Jó le­hetőségeket biztosítottak. A versenyt 450 méter hosszú pályán, 14 verhető akadályon rendezték. Var­ga és Pető bizonyult a leg­jobbnak. 1. Varga 1100 pont, 2. Pe­tő 1100 pont, 3. Horváth 1090 pont, 4. Sárfalvi 1085 pont, 5. Bakó 1050 pont, 6. Bodnár 1045 pont, 7. Kele­men 1015 pont, 8. Balczó 1000 pont. Ma a pisztolylövést bo­nyolítják le a Reáltanoda utcai iskolában.

Next