Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
MA: JENA-ÚJPESTI DÓZSA A hazaiak kétgólos előnyt remélnek Baróti: „Idegenben gólt rúgni!" Gera, január 14. — Úgy küzd ma délután a csapatunk, mintha a magyar válogatott ellen játszana — mondta érdeklődésünkre Herbert Kessler, a Carl Zeiss Jena főtitkára, aki maga is aktív sportoló volt fiatalkorában, 37 alkalommal játszott az NDK gyeplabda-válogatottjában. S aligha túloz, mert a mérkőzésre érkezett német újságírók véleménye szerint is a jénai csapat „úgy tud küzdeni, akár egy oroszlán”. A magyar játékosok is emlékeznek jó néhányukra még a válogatottból. — Ellenünk mindenki kettőzött erővel készül — panaszkodott Bene Ferenc —, a régi nagy magyar válogatott él az emberek emlékezetében, olyan csapaté, amelyet legyőzni nagy bravúr. Akárhogy áll is a dolog, győzelemre készülnek ma délután a német szurkolók is. Bár a lapok igen magasra értékelik az V. Dózsa képességeit, a Sportechóban Georg Buschner, a thüringiai Volkswacht című újságban pedig a 35 éves Roland Ducke, a csapatkapitány, kétgólos előnyt vár a kupatalálkozón. — Ilyen eredménnyel már nyugodtan utazhatunk Budapestre — hangoztatta a válogatott csatár. De azért nem olyan ijedősek a Dózsa-játékosok. Baróti Lajos a keddi edzésen azt tapasztalta, hogy a csatárok jó erőben vannak, különösen felhívta a figyelmüket, milyen nagy jelentősége van a továbbjutáshoz az idegenben szerzett gólnak. Hivatkozott a Legia Varsó, a Brugge elleni mérkőzésekre, amikor a Megyeri úton ez tette lehetővé a sikert. Ma reggel tavaszias, napsütéses időre ébredt a város, s most, amikor e sorokat diktálom, a magyar csapat már túl van a „villásreggelin” (a korai kezdés miatt ez az étkezés reggeli és ebéd együtt), és a gerai Interhotel különtársalgójában Baróti taktikai megbeszélést tart, majd autóbusszal Jénába utaznak, az újságírók, rádióriporterek pedig a vendéglátóknál gyülekeznek egy rövid sajtófogadásra. Megjött a holland játékvezetői hármas, Boolten vezetésével, s ma délután 14 órakor az Ernst Abbe stadionban a következő két csapat kezdi az EVK legjobb nyolc együttese közé kerüléséért, az első 90 percet. JENA: Blochnitz — Stein, Rocks — Krauss, Werner — Irmscbcr, Schlutter, Krempel — R. Ducke, P. Ducke, Sclileiter U. DÓZSA: Borbély — Káposzta, Solymosi, Noskó — Dunai II., Zámbó — Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Nagy A tervek szerint az U. Dózsa a mérkőzés után rögtön autóbusszal Erfurtba utazik, majd repülőgéppel berlini átszállással még ma, a késő esti órákban hazautazik Budapestre. Sir Stan illója focizik Két hét múlva lesz 55 éves Sir Stanley Matthews. Mondjuk róla, hogy minden idők legjobb labdarúgója? Az ilyesmit úgysem lehet egyértelműen eldönteni, nincs hozzá egzakt mérce. De azt valószínűleg elmondhatjuk, hogy minden idők leghosszabb ideig játszó futballistája. Mert még ma sem hagyta abba. Legalábbis nem teljesen. Igaz, hogy Málta szigetén telepedett le, s főfoglalkozásként egy telekügynökséget vezet, de szabad idejében a St. Michael’s College fiataljainak, edzője, és barátságos mérkőzéseken még beáll játszani régi posztjára, a jobbszélre. Most legutóbb is, egy amatőr rendőrcsapat ellen játszottak fiai, Matthews volt a jobbszélső, és 3:2-re győztek. Ez a felvétel is azon a mérkőzésen készült. ÚJ SZAKVEZETŐ — a nyolcévi tuniszi tartózkodásról visszatért — Kennig Ernő vette át a férfi röplabda-válogatott irányítását. Az egykori hatvanhétszeres válogatott távolléte alatt nem szakadt el a magyar röplabdasporttól. Szeptemberben a bulgáriai világbajnokságon találkoznaka röplabdasport legjobbjai. Köztük lesz a magyar válogatott is. Kevés a remény arra, hogy a megfiatalított gárda már ezen a világversenyen meglepetést okozzon. Az edző és a játékosok türelmet kérnek a jövő évi Európa-bajnokságig , egy évet „kérnek” a csapat feljavulásáig, összeszokásáig. JANUÁR VÉGÉN FIDDI, hogy hol kerül majd sor október 22-e és 27-e között a tornász-világbajnokságra. Mint ismeretes, tavaly ősszel a VB eredetileg kijelölt színhelyén, Ljubljanában elővilágbajnokságot rendeztek, s arra a vendéglátók Dél-Afrika nevezését nem fogadták el. Emiatt a versenyen többek között nem vettek részt az Egyesült Államok és az NSZK legjobbjai. A múlt év végén a Nemzetközi Torna Szövetség éppen ezért kérdést intézett a tagországokhoz: meghagyják-e a rendezés jogát Jugoszláviának, vagy jelöljenek más színhelyet. „A magyar szövetség elnöksége úgy határozott, hogy a ljubljanai rendezés mellett szavaz, s el is küldtük válaszunkat a FIG-nek — mondta Sárkány István szakfelügyelő. — Tudomásunk szerint a hónap végén dolgozza majd fel a válaszokat a szövetség igazgató tanácsa. Úgy gondoljuk, hogy Ljubljanára szavaz majd a többség, s valószínű, hogy most már az Egyesült Államok is a ljubljanai rendezés mellett áll ki.” KLAMPÁR TIBOR a Bp. Postás játékosa marad, közölte dr. Ligetfalvi Sándor, a Bp. Postás férfi asztalitenisz szakosztályának vezetője. Klampár nem is akart tőlünk elmenni, csak hát a „jóbarátok” és a „jóakarók” szédítették meg. Sőt, Faházi János is hazatért és bejelentette, hogy szeretne továbbra is Postás játékos maradni. Ha valóban a csapat rendelkezésére állhat, úgy egy Klampár, Faházi, Chikán, Gara, Brieger, Gárdos összetételű csapat joggal pályázhat az 1970. évi csapatbajnokság dobogójának valamelyik helyére. HELMUT RECKNAGEL, az NDK-sok múlt évi síugró-világsztárja úgy véli, nincs messze az az idő, amikor a sírepülésben elérik a 200 m-t. Ehhez azonban egy speciális sáncra, ideális versenyidőre és egy pár bátor síugróra van szükség. A 200 m már egyébként valószínűleg a határt jelenti a sírepülésben és ha mégis valaki különleges áramvonalas síruhában még ezt is túlszárnyalná, az már cirkuszi mutatvány lenne. Meteorológus a pálya szélén Időjárás-érzékenységi vizsgálatok a kézilabdában és a jégkorongban — Tizennégy éve dolgozom az intézetben, ahová biometeorológusként kerültem — kezdte a beszélgetést. — Közben sportoló is voltam. 1956-tól 1960-ig a Bp. Honvéd NB 1-es kézilabdacsapatának tagja. A rendszeres sportolás közben jött egy olyan gondolatom — dr. Horváth László Gábornak voltak már ilyen kísérletei a céllövőkön —, hogy magamon és játékostársaimon végzek méréseket. A cél annak a megállapítása volt, hogy a felkészülés során tapasztalt forma, erőállapot hogyan viszonyul a bajnoki, vagy a nemzetközi mérkőzésen mutatott egyéni teljesítményekhez? Ried József elmondta, hogy egy csehszlovák csapat, a Tatrán Presov elleni kupamérkőzésen itthon a fej fej melletti küzdelem után a Bp. Honvéd az utolsó tíz percben valósággal összecsuklott és többgólos vereséget szenvedett. Akkor olyan következtetésekre jutott, hogy a felkészülés és az erőnlét tényezőin kívül egy harmadik tényezőnek is nagy része volt a teljesítmények szintjének zuhanásában. — Ekkor már mint biometeorológus vizsgáltam ezt a kérdést — folytatta —, s megállapítottam, hogy az időjárási viszonyok, illetve a mérkőzés színhelyén, a Tüzér utcai tornacsarnokban levő belső klíma alaposan közrejátszott a mérkőzés eredményének alakulásában. A továbbiakban az 1958— 59-es bajnoki év három csapata, a Bp. Honvéd, az Elektromos és a Budapesti Kábel 28 játékosának teljesítményét figyeltük, munkatársammal és klubtársammal, dr. Örményi Imre kutatóval. Sok érdekes tapasztalatot szereztünk. A két kutató a mérkőzések előtt rögzítette a játékosok vérnyomásának, pulzusszámának adatait, a reakció idejét, a kéz remegésének és a légvétel számának alakulását. A három csapat tagjai a bajnoki találkozók előtt és után is kérdőíveket töltöttek ki, amelyeken a többi köhétfőn nyilvános ülést tartott a Testnevelési Tudományos Tanács pszichológiai bizottsága. Több érdekes előadás sorában különösen nagy figyelem kísérte Ried József aspiráns: „Meteoropszichológiai tényezők hatása a sportolókra” című előadását. Ried Józsefet a KPM Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézetben kerestük fel, s elbeszélgettünk e merőben újfajta sporttudományos kutatás tapasztalatairól. Jött — ilyen kérdések voltak: „Milyen eredményt vár?” „Megfelelőnek tartja-e erőnlétét?” A mérkőzések után olyan kérdésekről kellett számot adniuk a játékosoknak, hogy miben látták a győzelem, vagy a vereség okát, s — ami különösen fontos volt — a játék melyik időszakában jutottak túl a holtponton, vagy kérték-e ekkor lecserélésüket? Ezekhez az adatokhoz mindenkor mellékelték Riedék a terem hőmérsékleti értékét, nedvességtartalmát, a bőr lehűlési értékét, a teremben levő légáramlási viszonyokat éppúgy, mint a külső időjárási tényezőket is. Ez utóbbiakból elsősorban a légnyomás értéke, továbbá az időjárási frontok és légtömegek helyzete volt fontos adat. — Ilyen vizsgálatok során állapítottuk meg — folytatta Ried József —, hogy egy kézilabdaforduló során a terem hőmérséklete 14 órától 21 óráig 16- ról 24 fokra, a relatív nedvességtartalom ez idő alatt 79 százalékról 95 százalékra emelkedett. A későbbi órákban megtartott mérkőzéseken a játékosok nem tudtak megfelelően párologtatni, és a holtpont hamarább következett be, mint a kora délutáni találkozókon. Ebben része volt a kis teremnek és a sok nézőnek is. Ried József és munkatársa a belső klímaviszonyok vizsgálatán túl nemcsak egy teremsportban, hanem szabad téren lefolyt mérkőzéseken is „ott volt a pálya szélén”. A jégkorongban az 1961—62-es bajnoki évben a biometeorológus szemszögéből három válogatott kapus: Vedres, Pozsonyi és Losonczi teljesítményét figyelték. A kapusokat végül is időjárás-érzékenységi típusok szerint tudták osztályozni; megállapították róluk, hogy élettani és pszichés reakcióik hogyan alakulnak betörési (hideg) és felsiklási (meleg) frontok átvonulásakor. Ez az érzékenység — a jégkorongkapusok esetében — különösen fontos tényező, hiszen a jégkorong sebessége mérkőzés közben 80—110 kilométer, s akár csak az 50 ezredmásodperces reakciómegnyúlás teljesítményüket jelentősen befolyásolja. A két meteorológus végzett már megfigyeléseket az atléták körében is, Iharos Sándor és Zsivótzky Gyula teljesítményeivel kapcsolatban. A sporttudományos kutatásnak ez a legfiatalabb hajtása még csak gyerekcipőben jár, de lehet, hogy évek múltán a játékosok egyéni időjárásérzékenységének ismerete alapján a meteorológus egykét órával a mérkőzés előtt pontosan megjósolja majd a sportolók formáját, esetleg hasznos tanácsokat adhat az edzőknek: ki szerepelhet sikerrel a soron következő mérkőzésen, és ki maradjon inkább a kispadon... Maros László Az öttusázók versenysorozata A versenyidény bevezetéseként az idén is megrendezik a válogatott öttusázók számára a téli kupát. Ennek keretében négy alkalommal lovagolnak, vívnak és célba lőnek a felnőtt és junior keret tagjai. Az első lovaglásra kedden délelőtt került sor a Bp. Honvéd lovardájában. — Nagy segítséget ad a Bp. Honvéd lovas-szakosztálya a versenyek lebonyolításához — mondotta Benedek Ferenc, a válogatott keret vezető edzője. Jó lehetőségeket biztosítottak. A versenyt 450 méter hosszú pályán, 14 verhető akadályon rendezték. Varga és Pető bizonyult a legjobbnak. 1. Varga 1100 pont, 2. Pető 1100 pont, 3. Horváth 1090 pont, 4. Sárfalvi 1085 pont, 5. Bakó 1050 pont, 6. Bodnár 1045 pont, 7. Kelemen 1015 pont, 8. Balczó 1000 pont. Ma a pisztolylövést bonyolítják le a Reáltanoda utcai iskolában.