Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-02 / 51. szám

• A falusi életforma változásával tűnőben van­nak a régi népszokások. Kazincbarcikán, az új lakó­telep házaiban élő, faluról felköltözött emberek, új körülmények között, új népszokást honosítottak meg. Ezt örökítette meg Csányi Miklós rendező — ha nem is dokumentum­filmben (ahogyan az előze­tes megjelölte a műfajt), hanem egy érdekes, köny­­nyedén ironikus hangvéte­lű filmben.­­ A szombat esti főműsor­­ról nincs sok megjegyezni­való. Két régi színházi felvé­telt kapcsoltak össze egy mű­sorba. Az egyik, Rejtő Jenő írásának adaptációja, annyira gyenge volt, hogy a néző vi­gasztalásul legfeljebb gyorsan belelapozott egy Rejtő-kötet­be, hogy valamelyest felviduljon az eredeti humoron. A Csillár, Nó­­ti Károly bohózata, most is — főként Feleki Kamill elragadó slemilfigurája — megnevezte­. A valódi főműsor, úgy éreztük, negyed tízkor kez­dődött, akkor sugározta új­ra a tévé Sammy Davis egyik showját, amely most is tetszett. S utána nézhet­tük meg Fellini nagy film­jét, a Nyolc és felet­­tett. (bársony) # Anouilh Eurydike című színművének tv-film-változatát — készítették a müncheni Bavaria Stúdióban — vasárnap este sugározta a televízió. Ki­fejezetten jó színészi teljesít­ményeket láthattunk, s a ma­gyar szinkron ehhez jelentősen hozzájárult. (Káldi Nóra, Fü­­löp Zsigmond, Mécs Károly). Más kérdés, hogy Anouilh drá­maírói mélységei szemünk előtt tűnnek el, s azon kapjuk rajta a szerzőt, hogy a szép szimbólumok, a bölcsnek lát­szó igazságok mögött lapos közhelyek húzódnak meg. Igaz, hogy Anouilh mindezt nagy színpadismerettel, kitűnő dra­maturgiai érzékkel, hatásosan mondja el. Ilyenformán nem rossz nézni, csak éppen nem szabad komolyan venni. — bel — Szinkron­szemle Ma délelőtt a Filmművé­szek Szövetségében sajtótá­jékoztatón bejelentették, hogy március 11. és 14. kö­zött rendezik meg Debre­cenben a VII. Szinkron Filmszemlét. A mozifilmek és televíziós filmek verse­nyén kívül az idén is sor kerül szakmai megbeszélé­sekre. □ GROSS ARNOLD gra­fikáiból rendezett kiállítás nyílik március 4-én a Baj­­csy-Zsilinszky úti Dürer­­teremben. A kiállítást Kon­dor Béla festőművész nyit­ja meg. □ A KAPOSVÁRI CSI­­KY GERGELY SZÍNHÁZ március 6-án mutatja be Osztrovszkij A művésznő és hódolói című színművét. □ AZ I. KERÜLETI MŰVELŐDÉSI HÁZ Rak­parti esték sorozatában ma este Döbrentei Kor­nél, Gutai Magda és Urbán Gyula mutatkozik be. A kritikust is meßlik Kilencven karácsonyi ebéd A Nagy Szimat a Madách Kamara Színházban A díszesen terített ünne­pi asztalon a karácsonyi pulyka. A családfő szeleteli fel, osztja szét, ő kéri a szo­balánytól a bort. A pulyka azonban épp úgy csak kép­zeletben van az asztalon, mint ahogy a szobalány sincs a színen. A próbára becsöppent látogató eleinte azt hiszi, csupán nem ké­szültek még el a kellékek, és beteg a szobalányt ját­szó színésznő. Azután rá­jön, hogy a jelzéses, kellék nélküli játék szándékos, a darab világához tartozik. A szerző: Thornton Wilder. Csak a pulyka örök Híres nagy darabjának, A mi kis városunk­nak első magyar bemutatójakor még forradalminak tűnt ez a já­tékmodor — azóta már megszoktuk, megértettük mélyebb értelmét és tartal­mát. Hosszú karácsonyi ebéd című darabja, amely­re (Mágori Erzsébet fordí­tásában) most készül a Ma­dách Kamara, ismét megle­petést okoz majd: aligha­nem a világ egyik leghosz­­szabb, s ahhoz képest leg­rövidebb darabja. Rövid, hisz jó félóránál aligha több a játékideje. Ami azonban lejátszódik ezalatt, az kilencven év, egy amerikai család törté­nete. Az első ebédnél a nagymama arról az időről mesél az újonnan épült házban, amikor, kislány ko­rában, még indiánok ta­nyáztak itt, és sebtében ácsolt tutajjal keltek át a Mississippin. Az utolsó ebédnél már csak egy öreg rokon őrzi a széthullt csa­ lád helyett a kihalt házat, és­­ 1930-at írunk ... Csak a karácsonyi pulyka örök. Szabálytalan játékok Wilder mélabúsan lírai darabja után komédia vár majd az est nézőire. A cím — A Nagy Szimat, avagy az igazi detektív — krimit, illetve krimiparódiát sejtet. A valóságban mindkettőnél több: furcsa, abszurd ko­média, írója az angol Tom Stoppard, fordítója Ungvá­ri Tamás. —... Mindkettőre hallat­lan örömmel készülünk — mondja a rendező Lengyel György. — A két darabot egy estén, Szabálytalan já­tékok címmel mutatjuk be, március 7-én. Amilyen sza­bálytalan a maga nemében a Wilder-darab, olyan sza­bálytalan ez a pirandellói nyomokon járó, fekete­humorú angol komédia is, amelyben valóság és szerep egybejátszik. Két fanyalgó kritikus szemléli a darabot, csak félig figyelnek, mind­kettőt saját ügyei foglal­koztatják, az írandó kritika kész sablonokban készen áll már bennük. Azután egyszercsak besodródnak a darabba, fönt vannak a színpadon, hullák és ál­hullák, gyilkosok, detektív­­felügyelők és álfelügyelők között, s már nem tudnak kikeveredni a cselekmény­ből. A Madách Színházban a Sakk-matt szombat esti pre­mierjén megjelent két világhírű művészvendég: Luchino Visconti és Marcel Achard. Az előadás után a színpadon köszöntötték a darab egyik főszereplőjét, Demján Editet. T­örténetíró a purgatóriumban A marxista történetírás közgondolkodásunk realista szemléletű újjáalakításáért folytatott küzdelmét szol­gálja Mucsi Ferenc jelen­tős munkája: A Kristóffy— Garami paktum. (Kossuth Kiadó). Ez a könyv tudo­mánytörténeti szempontból is érdekes. A hat esztendő­vel ezelőtt még kéziratban levő, igen élénk vitában megvédett kandidátusi disszertációról így írt egyik kritikusa 1965-ben, a Szá­zadok számára: „Még ő (Mucsi) sem szabadult meg teljesen az 50-es évek fer­tőzött szemléletétől, bár nem lehet félreismerni a függetlenedés érdekében tett igen jelentős erőfeszí­téseit, s nem akarnám ta­gadni, hogy sikerült e „purgatóriumnak” nagy útját megjárnia.” Ez a kri­tika 1968-ban, a szerző, Horváth Zoltán halála után egy találmánygyűjtemény­ben látott napvilágot. Mucsi valóban megjárta a „purgatórium” útját a magyar történelem egyik legbonyolultabb témájá­ban , a szociáldemokrácia magyarországi történeté­nek igen kényes kérdésé­ben. Korábban ő maga is „a személyi kultusz idősza­kában kialakult nézetek­nek” adott hangot­­ az 1905/6-os szociáldemokra­ta taktikát illetően. Elvi alapja akkor az a nézet volt, hogy 1905-ben forra­dalmi helyzet alakult ki Magyarországon és a szo­ciáldemokrata párt „el­árulta” a munkásosztályt. Egyrészt nem adta ki a proletárforradalom jelsza­vát, másrészt a nemzeti érdekek kárára megegye­zett az udvarral. A most­ megjelent könyv ezzel szemben újonnan fel­tárt levéltári és kézirattá­ri dokumentumok alapján, gazdaság- és társadalom­­történeti kutatásaink ered­ményeit hasznosítva reáli­san ábrázolja a szociálde­mokrácia taktikáját. Meg­mutatja a valóban adott lehetőségeket és a nacio­nalista, soviniszta erők an­tidemokratikus szerepét, leleplezi­ a „Kossuth legen­da” eltorzítását ás haladás­­ellenességét. Mucsi Ferenc könyve ki­emelkedő alkotás. Dicsére­tes és követendő példa. M. L. ÉRDEMES FELKERESNI A VEGYIPARI INVEST VÁLLALAT MŰANYAGÜZLETÉT Bp., V., Mü­nnich F. u. 34., a Garibaldi u. felöli oldalon Kaphatók: pvc-padlók, pvc keménylemezek, lágy pvc-tömlők, tömlőcsatlakozók, pvc lefolyócsövek, és idomok, pvc-zsinórok, profilszalagok, fólia takarók, dekorit lemezek, különféle műanyag aprócikkek Psota, Márkus A színpad — hol is ját­szódhatna másutt egy bűn­ügyi játék? — természete­sen egy angol kastély, ter­mészetesen elvágva a kül­világtól. A színen — míg a két kritikus: Márkus László és Bálint András egy pá­holyban fanyalog —, a ház­vezetőnőt játszó Psota Irén látható egy tollseprűvel, és imigyen emeli fel a tele­fonkagylót: — Halló! Itt Lady Muldoon vidéki kastélyá­nak társalgója beszél egy kora tavaszi reggelen... Attól tartok, hogy nevezett néven nem tartózkodik itt senki és ez roppant rejté­lyes, sőt, bizonyos mérté­kig elvezet a helyzet kul­csához ... ... S így tovább — egy füst alatt intézi el az író az expozíciót és a krimi­­sablonokat. A két szabály­talan játék többi szereplő­je: Szemere Vera, Almási Éva, Ilosvay Katalin, Káldi Nóra, Dégi István, Körmen­­dy János, Juhász Jácint. (Jencsik) A Nemzeti, képekben Már az előadáshoz gyüle­keztek a nézők a Nemzeti Színház előcsarnokában, amikor a kis ünnepség után színészek és vezetők annak a kiállításnak a képeit né­zegették, amelyet a szín­ház társadalmi szervezetei állítottak össze A Nemzeti Színház huszonöt éve cím­mel. Marton Endre sétálga­tott az egyik tabló előtt, amikor azt mondta: „Ha valaki itt magnetofonnal mellettünk járna, s mi el­mondanánk, mi minden jut eszünkbe az egyes képek­ről, kikerekedne a Nemzeti Színház múlt negyedszáza­dának teljes története.” Nemcsak a rendezőnek, de a nézőnek is, a színház hű­séges látogatójának is em­lékek sora rajzik fel, ha el­lépeget a tárlat gazdag anyaga előtt, felfedezi régi és új kedvenceit, kicsit cso­dálkozik az idő múlásán, s talán azt sem felejti el: negyedszázad alatt, meny­nyit gazdagodott az ország első színházának nézőterén. A szfinx és a villa KÉT HUBAY-DARAB BEMUTATÓJA AZ IRODALMI SZÍNPADON Ki lehetett a rejtélyes, sziklabarlangban trónoló szfinx, aki Thébát őrizte, s miután rejtvényekkel pró­bára tette a város elé érke­ző fiatalembereket , meg­ölte őket? S miért mondta fel a szolgálatot épp akkor, amikor egy Oidipusz nevű ifjú érkezett barlangjába? Hisz ismernie kellett a vészterhes jóslatot, s ha va­laki, e dagadt lábú fiatal­ember igen gyanús lehetett neki? Hubay Miklós játékos öt­lettel nem mást, mint Iokaszte királynét képzeli a szfinx álarca mögé. Miért is ne? A „cui prodest” ismert elve alapján nyomozva: ki másnak állhatott érdeké­ben Oidipusz trónrasegíté­­se, életének megmentése ? A drámaíró tehát az ő szép és szenvedélyes testét búj­tatja a szfinx vedlett orosz­­lá­nbőrébe, az ő forró keb­lét rejti a szörny fémpán­céljába, s az ő okos asszo­­nyi eszét a talányos moso­­lyú álarc mögé. S ezzel jó adag pikantériát és iróniát lop a zord mítoszba. Bájos nyelvi anakronizmusokkal teszi időszerűvé és vígjá­tékivá ezt az „előjátékot” Oidipusz király tragédiájá­hoz. Hubay kitűnő egyfelvo­­násosa öt éve várja, hogy előadják — most az Iro­dalmi Színpad tűzte műso­rára. Öröm volt újra tap­solni nagy szerepben a rég látott Gordon Zsuzsának; alkata, hangja, beszéde ki­tűnően egyezett a kettős szerep követelményeivel, érzékien forró és hűvösen politikus tudott lenni egy személyben. Komoly és szép alakítás Balázs Samu Tiréziásza. Madaras József Oidipuszként kedves és em­beri lény, szeretetre méltó ókori teenager. Bozóky Istvánnak, a rendezőnek talán leginkább az ő emel­kedettség nélküli darabfel­fogását kellett volna kiter­jesztenie az előadás egé­szére. Hubay másik egyfelvoná­­sosa, a Lélegzetvisszafojtva ma játszódik. Zivataros nyári éjszakán a fiú egy elegáns villába szökteti be szép szerelmét, magáénak hazudva a házat, s szülei­nek a benne lakókat. Szo­rongva, ellenséges és zajos tárgyak között telik, azaz telne ez a lopott pásztor­éra, de a játékos tünde­szerelmeseket megzavarja a valóság és a ház hazatérő gazdái. Az­ idill tragikus vé­get ér , ezt a tragédiát azonban elmulasztotta mo­tiválni az író. . Az előadás gyöngéi is ködösítik a da­rabot. A fiú, Tordy Géza kedves közvetlensége ugyan hitelessé teszi a szerepet, de partnernője, a rendkívül szép Dőry Virág halovány­­ságán elsikkad a helyen­ként kitűnő dialógok han­gulata, sőt néhol a dialóg is: beszédtechnikáján volna mit javítani. A hazatérő házaspárt játszó Dallos Szilviával és Somhegyi Györggyel viszont az író bánt mostohán, így a ma­guk tehetségére, képzeleté­re hagyatkozva igyekeztek feszültséget hozni a befeje­zésbe. Az előadás legjobb­ja Rajkai György díszlet­­tervező, aki — a jelmezter­vező Meluzsin Máriával — kitűnő légkört teremt, és játéklehetőséget ad a te­nyérnyi színpadon. (f. f.) A CSEPEL NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT MEGHÍVJA ÖNT motorkerékpár kerékpár­os varrógép­bemutatójára A CENTRUM ÚJPESTI ÁRUHÁZBA Nyitva: március 2014 között Minden bemutatott áru a helyszínen megvásárolható

Next