Esti Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

160 ATMOSZFÉRA Vízzel bányásszák az olajat Hamarosan, a hazai olaj­bányászat történetében elő­ször vízzel termelik ki a Szeged-algyői olajvidék nyersanyagkincsét. A kü­lönleges eljárás lényege: 160 atmoszféra nyomással — a rétegenergia fenntar­tására — vizet sajtolnak a talajba. A művelethez négy, Magyarországon először al­kalmazott szovjet gyártmá­nyú szivattyút használnak. Az új termelési eljáráshoz szükséges vízrendszer ter­veit most készítik az OLAJTERV-ben és a MÉLYÉPTERV-ben. A vízhálózat révén naponta maximálisan 1500 köbméter vizet sajtolnak az olajme­zőbe. ALKOTÓ EMBEREK A történelem tudósa A negyvenedik éven még innen van. Tizenöt esztendőt életé­ből 1918—1919-nek szen­telt. Hajdú Tibort másfél évtizede foglalkoztatja a magyarországi polgári de­mokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság. Tudományos alaposság­gal kuta­tó, detektív­­szenvedéllyel nyomozza, mi történt, hogyan történt e legendás időkben. Va­sárnaponként is elsárgult okmányokat böngész, sza­badnapjain régi jegyző­könyvekből fél mondatokat másol. Otthon — felesége szintén történész — öreg újságokat olvas. (Ez sok munka, hiszen közvetlenül az első világháború után több száz sajtótermék je­lent meg Magyarországon, például még Bicskének is volt lapja.) S minden oldal minden cikkét végig kell olvasnia, hiszen nem egy­szer eldugott hír néhány szava az érdekes, a fontos. A gyűjtés, a jegyzetelés, a cédulázgatás, az adatok garmadája, tények renge­tege, a minél többről tudás csupán az alap. A munkás­­mozgalom ismerője és is­mertetője tehetsége a ki­választás képessége, a lé­nyeges kiemelése, a feles­leges elvetése. A párttörté­nész művészete a szelektá­lás. Pesti. Mindig a főváros­ban élt. Gyerekkora bor­zalmairól nem beszél. (Családjából majd min­denkit elpusztítottak a fa­siszták.) Gimnáziumban rosszul tanult. Matemati­kából évről évre alig tud­ták áthúzni. Nyelvleckéit — most: perfekt orosz, jól érti az angolt, a németet — elhanyagolta. Szavát adja: kamaszként egyetlen ver­set sem írt. Hajdú Tibor — ma a tör­ténelmi tudományok kan­didátusa, doktor — kima­radt a középiskolából. Vé­letlen szerencséjére a Párt­­történeti Intézet irattárá­ban lett adminisztrátor. Kiadta, átvette a kutatók­tól a kért visszahozott dokumentumokat. S a se­géderő lassanként „beoltó­dott”. Olvasni kezdte a ke­zébe kerülő forrásmunká­kat, veteránok emlékezése­it, tudósok publikációit. Je­lentkezett a Lenin Intézet orosz szaka esti tagozatára. (Kitűnő eredménnyel vé­gezte.) 1951-ben az Orszá­gos Levéltárba került, 1954- ben pedig visszatért a Párttörténeti Intézetbe. 1970-ben­ főmunkatárs. Két, valóban újat adó könyv, a régi szemlélettel bátran szakító, szépírói gondossággal fogalmazott Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus for­radalom és A Magyaror­szági Tanácsköztársaság szerzője. — Az ember ne higgyen a tabukban! — mondja az Állami díjas Hajdú Tibor. — Mindent meg lehet és meg is kell írni, ami igaz. A személyi kultusz tilalom­fái eltűntek, eltűnnek. Sok más mellett monográfiáim fogadtatása is bizonyítja, a torzítás nélküli valóságé, az abszolút őszintesége a jelen és a jövő. (Nekem elődeimnél könnyebb volt, mert sokak alapos rész­munkáját felhasználhat­tam, idézhettem kétkötetes összefoglalómban.) Írás közben nem feledtem a morális felelősséget: az internacionalizmus igazi szelleme nem követelheti, hogy a múlt valamely ese­ményét — bármely okból — elhallgassuk, így a pol­gári és a proletár forrada­lomban, 1918—1919-ben, a nemzeti kérdés, a nemzeti­ségi probléma, igenis, do­minált. Ugyancsak a mar­xista—leninista krónikák­ban az egyes államférfia­kat, jó és rossz tetteiket egyaránt akkori cselekede­teik alapján, s nem későb­bi pozitív vagy negatív vi­selkedésük retusával helyes bemutatni. Hivatásunk ars poeticája? Türelem és tü­relmetlenség, nyugalom és nyugtalanság. Egy párttör­ténész tudjon ... tudjon éj­szakákon át is íróasztalá­nál maradni... (Eredeti, pontosabb fogalmazása: le­gyen Sitzfleische.) És mun­káját soha ne érezze befe­jezettnek, ha kell, akár év­tizedek múlva is kezdje elölről... Dr. Hajdú Tibor most — előreláthatóan ismét több esztendeig — Károlyi Mi­hály életrajzán dolgozik. Könyve első változata, há­romíves füzet, már a nyom­dában van. Az Akadémiai Kiadó jelenteti meg, ígéret szerint még az idén. László Miklós A millenniumi kicsi A kontinens legrégibb föld­alattiját — a millenniumi földalatti vonalát — meg­hosszabbítják a Mexikói útig. A meghosszabbított régi földalatti a Kacsóh Pongrác úti lakótelep és a létesítendő új­palotai lakó­telep közlekedését javítja majd. Az építkezés jó ütemben halad. A meghosz­­szabbított földalatti vona­lán 1973-ban indul meg a közlekedés. (Wormser felv.) SER VERS / fi vagyok Szakállas Lo­­rándnál, aki imádja a tollakat. Azt mondom ne­ki: — Jövő hónapban adok egy csodálatos svéd par­kért, amely óránként jelzi a pontos időt, s fogni lehet rajta a luxemburgi adót. Nem, nem. Ingatja a fe­jét. Már túl vagyunk azon, hogy Dorogra kell utazni a nagymamáért, ki kell vál­tani a holmit a zaciból és sürgősen törleszteni kell az OTP-részletet. — Hát jó — mondom —, Réz Lajost kell kiválta­nom. Ez már más. De mesél­jem csak el előbb, miért szorul Réz Lajos ilyen ha­laszthatatlan segítségre? — Leszedte a 6-osról az ellenőr. Hehe. Magam is belátom, hogy Szakállas Lorándnál nem célravezető ilyesmivel próbálkozni. Hát most kezdjem elölről, onnan, hogy beléptem a Halász­­csárdába? Fessem le, mi­ként ült a borokat dicsérő fali versek alatt, bágyad­tan, reményt vesztve Réz Lajos, a kerület költője? Persze, Szakállas Loránd jókat röhögne, s fél óra múlva már terjesztené is a történetet. Igen, mesél­né széltében-hosszában, a költő asztalán sorakoztak a söröspoharak, s Réz Lajos bámulta, hogyan szárad el bennük a fáradt hab. Ak­kor, végső kétségbeesésé­ben látott meg engem, amint beléptem az ajtón. Hevesen integetett, ahogy közelebb léptem, szemé­ben alázatos, segélykérő fények gyúltak. — Ments meg — suttog­ta. Természetesen abban a pillanatban felfogtam, mi­lyen segélykérésről lehet szó, s a következő pillanat­ban Réz Lajos is tisztában volt azzal, hogy délibábot látott. — Nem baj — mondta —, azért ülj le. Lassú, reszkető hangja nagy lelki megráz­kódtatásról tanúskodott. Tán két órája ülhetett be, nem többre, egy pohár sör­re. Míg várt a rendelésre, a versikéje is megszületett: „Isten bizony koránt­sem, s lesz több, mint egy pohár sör.” Néhány percig foglalkoztatta a gondolat, hogy kerek, szép költe­ménnyé formálja a két sort, de rájött: egyetlen po­hár sör kevés az ihlethez. Rendelt még egyet. A ver­set mégsem folytatta, hir­telen megérezte, hogy eb­ben a témában jelenleg nincs több lehetőség. Ösz­­szekotorta az aprópénzét. „Nyolc forint” — mondta a pincér. Réz Lajost meg­bénította a rémület. Héthat­van volt nála. — A — nyögte végül —, hozzon még egyet. Negyed óra múltán, tán megsajnálta az árválkodót, hozzálépett a pincér. — Parancsol még? Akkor már nem lehetett megállni. A remény éltet­te: talán jön erre valaki. Erre föltűnök én, akinek egy ötven zörög a zsebében. Várunk. Sehol egy ismierős, egy menekítő. És Réz Lajos hirtelen a homlokára csap: — Ilyen marhaságot! Hi­szen felugorhatsz, a szom­szédba ... Szakállas Loránd nagyon örülne, ha ezen részletekről tudomást szerezne s röhö­gését visszatartva különö­sebb fontolgatás nélkül a belső zsebébe nyúlna. — Hát mi volt — sür­get —, mit történt Réz La­jossal? — Sörözött — felelem rö­viden. — De hogyan? — Tudom én! Akkor nincs harmincas. — Na jó — mondom —, piszenit adtak Kinizsi he­lyett. Megyek Réz Lajoshoz. A díjának nem örült úgy an­nak idején, mint ennek a három tízesnek. Sohasem volt híve a borravalónak, de most mindent fölülmú­­lóan bőkezű. — Ezt megúsztuk. — Mindent meg lehet úszni. — Ha türelmes az em­ber. Így elmélkedünk, böl­­cselkedünk, míg Réz Lajos elő nem áll az ötlettel: — Inni kéne rá. Bólogatok. Csak két po­hár, nem több. A költő ki­bontogatja az összegyűrt papírlapot, kedve támad folytatni az előbbi server­set. „Ó, minden rím,­­ ser nélkül kín.” Hirtelen rossz érzésem támad. — Te — kérdem Réz La­jost —, mennyi pénzünk maradt? Kotorászik a zsebében, arcára lassan kiül a rémü­let. — Egynyolcvan — mond­ja. Megjelenik a pincér, per­sze, uram, még egyet. Fi­gyelni kezdjük a bejáratot. Talán jön erre valaki. Kósa Csaba Kedvezmények a lakosságnak Árengedményt adnak, ha késik a szerelő Mától: expresszjavítás A JAV-SZER újításai A Fővárosi Javító-Sze­relő Vállalat a múlt év­ben 146 millió forint érté­kű lakáskarbantartást végzett. Az idén 195 millió forint értékű munkát vál­laltak. Az 1975-ig szóló távlati fejlesztési tervben rögzített 220 milliós szol­gáltatás helyett negyed­­milliárd forint értékű munkát kívánnak teljesí­teni. Bevezették a korábban bejelentett átalánydíjas lakáskarbantartást: két szobáig 30, három lakó­szoba esetén pedig 10 fo­rint a havi átalánydíj. A gyorsjavító szolgálat kapacitását jelentősen nö­velték. Az év végéig a je­lenleg 300 tagú gárdát 500-ra fejlesztik. Mától új kedvezményeket adnak a lakosságnak: a javít­ói mun­­kák árát 2 százalékkal csökkentik. A határidők megtartására elrendelték, hogy a befize­téstől számított 30 napon belül el nem végzett javí­tások esetén a befizetett összeg 5 százalékát au­tomatikusan engedmény­ként kell adni a meg­rendelőnek. Ha a javí­tás 45 napnál több időt vesz igénybe, 10 százalék az engedmény. Ha a javítást végző szakemberek a megbe­szélt napszakban nem kezdik meg a munkát, a vállalási díjból egyszeri, 35 forintos engedményt kell adni. A JAV-SZER a munka­idő után naponta 9 óráig, a munkaszüneti napokon pe­dig reggel 9 órától délután 17 óráig ügyeletet tart. A váratlan fűtési és világítá­si zavarok gyors elhárítá­sára a vállalat Magyar ut­cai szervizközpontjában a munkaszüneti napokon is folyamatos szolgálatot tar­tanak egész évben. Ugyancsak mától kezd­ve bevezetik az expressz- és gyorsszerelést. Az ex­­pressz-szolgáltatást a befi­zetéstől számított hét na­pon belül kell elvégezni. 20 százalékos felár ellené­ben. A gyorsszerelési munká­latok elvégzésének ha­tárideje 15 nap, a plusz költség a vállalási díj 10 százaléka. A felár fizetése nem vo­natkozik a gyorsjavító szolgálat által végzett munkákra. A Fővárosi Javító-Szere­lő Vállalat a kedvezmé­nyek sorozatával új, orszá­gos mozgalom kibontako­zását várja. Célja, hogy az ipar és a szolgáltatás min­den területén a termelé­kenységből fakadó önkölt­ségcsökkentés kedvező ha­tását közvetlenül érezze a lakosság. FIATALABB­­ASSZONYOK, VOLFGÍNYFK Megjelent Budapest 1969- es statisztikai évkönyve. A Központi Statisztikai Hiva­tal kiadványa több évtized­re visszamenően elemzi a népmozgalom alakulását, a fővárosban. Érdekesek a budapesti házasságkötések­ről szóló adatok. 1930 óta szinte változatlan adat: ezer budapesti lakos közül éven­te átlag 10 köt házasságot. Naponta 50—60 pár jelenik meg az anyakönyvi hivata­lokban. Jóval magasabb a házasságkötések száma jú­lius—augusztusban: napi 75 —80. A statisztika szerint az először házasuló vőlegények átlagos életkora az utóbbi nyolc évben két évvel csök­kent, a menyasszonyok egy évvel fiatalodtak. A budapesti népmozgalmi adatokból kitűnik, hogy 1930-tól az élveszületések száma fokozatosan csök­kent. 1930-ban például ezer lakosra 16,4 élveszületés ju­tott, 1968-ban már csak 11,8. A halálozások száma ezer lakost számítva az 1930-as évi 13,6-ről nap­­jainkig 11,7-re csökkent.

Next