Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-03 / 101. szám

• Történelmünk hul­lámhosszán ... címmel a magyar televízió ünnepi műsorral tisztelgett „báty­jának”, a magyar rádiónak 25. évfordulója alkalmából. A felszabadult magyar rá­dió huszonöt évét köszön­tötték: először — hangszó­rókon át — 1945 május el­sején szólalt meg a magyar rádió. Írók és bemondók, riporterek és szerkesztők emlékeztek a huszonöt évre, s a híradófilmek archívu­mából néhány ma már tör­ténelmi érdekességű kép is előkerült. (Például Ortutay Gyula, amint huszonöt esz­tendővel ezelőtt a megnyi­tóbeszédet mondja.) Radvá­­nyi Dezső és Mátra­y Mihály műsorának legfőbb érdeme az volt, hogy a kívülálló­nak is felidézte a rádiózás, a stúdiók sajátos világát. • Íme, ismét itt az esztrád. Lehet változtatni a nevét, lehet show-nak nevezni, verses mű­sornak, vagy Zenés elvonókú­rának, mint péntek este, h a lényer marad: váltakozó szín­vonalú, rövid, tréfás jelenetek és zenés magánszámok, némi kerettel. A keret ez alkalom­mal kínosan érdektelen volt, a csak őszintén sajnálni tudjuk a színészeket, tiéry annyi neve­tést kellett produkálniok. A betétszámok közül egyébként legjobban talán Csincsin kor­­társnak és szesztestvérének a jelenete tetszett. Alfonzo nom­­násan megcsinálta az örökké italos logdmer-munkás figurá­ját. • Ráktérítő címmel Há­mori Ottó forgatókönyvé­ből készült. Szőnyi G. Sán­dor rendezte televíziós fil­met láthatták a nézők teg­nap este. Hőse: „nehéz em­ber” — egyébként foglalko­zását tekintve is emlékeztet a Zalotay-féle szalagház­­ügyre —, akit családja is nehezen tud elviselni. Tu­lajdonképpen azt a szólás­mondást példázza a film: „zsenikkel nehéz együtt él­ni”. A megállapításban sok az igazság, s a film ezt eléggé összetetten és ár­nyaltan igazolja. A hős fél­éves külföldi „önszáműze­tése” ad alkalmat rá, hogy tisztázza magában emlékeit, s a filmnek alighanem ép­­pen az a gyengéje, hogy ez a felidézett múlt inkább csak elbeszéli a történetet, semmint érzékelteti: most új rendbe állnak össze ezek a mozaikok hősünkben. Ezért ér némi meglepetés­ként bennünket a fordulat, amikor a fiatalember végül is visszaérkezik. A televízió egyébként nagy igénnyel és mindenekelőtt Dávid Kiss Ferenc személyében kitűnő színészi alakítással oldotta meg ezt a látványban is nagyigényű vállalkozást. — bel — □ JANCSÓ MIKLÓS— HERNÁDI GYULA Sze­génylegények című film­jének forgatókönyvét an­gol nyelven kiadta a lon­doni Lor­rimer Publishing Limited cég. □ A JÓZSEF ATTILA GIMNÁZIUM KISZ-szer­­vezete és ének-zene szak­köre május 6-án délután 6 órakor mutatja be a gim­názium dísztermében Pol­­dini Ede Hamupipőke című háromfelvonásos operáját, Horváth Árpád rendezésé­ben. Interkoncert-mérleg A világ élmezőnyében A művészet exportja ♦ Pályakezdő bemutatkozások Szinte szünet nélkül kut­­i­tognak a telexgépek, ér­keznek, indulnak a távira­tok, s futnak be az interur­­bán-telefonok a Nemzetkö­zi Koncertigazgatóság — vagy ahogy világszerte is­merik: az Interkoncert — Semmelweis utcai köz­pontjába. Kiváltképp most, amikor a szabadtéri évad vendégszerepléseinek utol­só részleteit tisztázzák egy­más közt az Interkoncert és partnerei, a világ leg­nagyobb impresszáriós cé­gei, hangversenyügynök­ségei. Három cél — Most készült el a rész­letes felmérés a Koncert­­igazgatóság elmúlt 5 évi munkájáról — mondja Gö­rög Péter igazgatóhelyet­tes. — Ebből kiderül: 1964-ben mindössze 1567 magyar művész vendégsze­repelt külföldön, az elmúlt évben viszont már 6462. Bevételeink — melyek pusztán az impresszál-­­ lással járó 8—10 száza­lékból adódnak — ezalatt 1 300 000 forintról több mint 2 000 000 forintra emelkedtek. Ez tette lehe­tővé a művészimport nö­velését is: hat évvel ez­előtt csupán 471 külföldi művész látogatott hazánk­ba, 1969-ben pedig éppen háromszor annyi. Export­­forgalmunk ezalatt 18 mil­lió forintról 1­76 millió forintra ugrott. Művészimpresszálási mű­ködésünket hármas cél irányítja: egyre tágabb körben igyekszünk megis­mertetni a legjobb magyar előadóművészeket a nagy­világban, ugyanakkor leve­zetjük a hazai művész­túltermelés „feleslegét”. S nem utolsósorban: jelentős devizabevételt érünk el. Ebből fedezzük a hazai ze­nei, operai, és színházi éle­tet gazdagító, színesítő világhírű külföldi művé­szek honoráriumát. Jő, amikor csupán Fi­scher Annie-t és Ferencsik Jánost tartották számon a zenei világ élmezőnyében, ma már ide tartozik és épp­olyan keresett többek kö­zött a Bartók-kvartett, a Tátrai-vonósnégyes, Erdé­lyi Miklós, Koródi András, Lehel György, Kovács Dé­nes, Gabos Gábor, Szőnyi Olga és Róna Viktor. Ami még ennél is biztatóbb: megindult a nemzetközi karrier útján sok fiatal művészünk is, így Perényi Miklós, Szabó Csilla, Kiss Gyula, Sándor János, a Se­­bestyén­ vonósnégyes és a Madrigál kórus. De szép számmal vannak sajnos olyanok is, akik számára egyre nehezebb szerződést, turnét biztosítani. — Csak most jutottunk el odáig, hogy elkezdjük az impresszálás egyik­ legne­hezebb részét: pályakezdő, külföldön még teljesen is­meretlen művészek bemu­tatását. A minap volt az első ilyen akciónk, a Pé­ri­esi Magyar Intézetben szakmai bemutatót rendez­tünk a 18 éves Ránki Dezső zongoraművész, a tavalyi Schumann-verseny győzte­se számára. Meghívtuk a legjelentősebb francia imp­resszáriókat, zenekritiku­sokat, s eredménnyel: egy jelentős francia ügynökség vállalta az ifjú művész ál­landó képviseletét, meghí­vást kapott egy álló kon­certre a mentoni fesztivá­lon, és három lemezfelvé­telre. Piackutatás — Fontos területünk a piackutatás. Itt még sok a tenni-, és pótolnivalónk, mert a lehetőségeket távol­ról sem merítettük ki. Mi­nimálisak a kapcsolataink Latin-Amerikával, Észak- Amerikával, Ázsiával és Afrikával, holott a lehető­ségek óriásiak. c. T. Magasabb igények — Hogyan alakul az ex­port és a komoly műfaj aránya? — Mindkét műfaj képvi­selői iránt fokozódik az ér­deklődés. Örvendetes jelen­ség, hogy a komoly műfaj exportja ezen belül gyor­sabban nőtt és jelenleg a teljes export több mint 25 százalékát teszi ki, annak ellenére, hogy világszerte évről évre magasabbak az igények. Olyan művészek, akik néhány évvel ezelőtt még az első vonalba tartoz­tak, de azóta nem fejlőd­tek, ma már úgyszólván „eladhatatlanok”. A ma­gyar művészettársadalom zöme lépést tudott tartani az igénynövekedéssel. Volt Megfogalmazták az életüket ERZSÉBETI IFJÚSÁGI STÚDIÓ • FILM A BALATON PARTJÁN „A fater veri a mut­tert!” — így állított be egy kislány a színjátszók próbájára, mire a komikus keresztülugrott az asztalon, hogy hazarohanjon rendet csinálni. Húsz perc múlva visszajött, s folytatódott a színpadi próba. HELYZET­GYAKORLAT Kertész Tivadar a Buda­pesti népművelő című lap­ban számolt be erről a tra­gikomikus epizódról. Má­sodik éve jár a pesterzsé­beti ifjúsági klub színját­szó rendező- és filmklub tagozatához, mint vezető. Annak idején már a tele­vízióban is szerepelt a klub, amit egyesek a hosz­­szú haj és a miniszoknya miatt meg akartak szün­tetni. A tv ifjúsági adása kiállt mellettük, s nem ér­demtelenül. Mint a csoport vezetője beszámol róla, az együttműködés rendkívül nagy nevelőerővel bír. Szo­katlan módon kezdett a munkához. A jelentkezők­nek először helyzetgyakor­latokat adott, s ugyanazt több fiú és leány is meg­próbálta eljátszani, azon­nal versengve, melyikük csinálja jobban. Ezután a közös bírálatnak is helyt adott, végül valamelyikük írásban rögzítette a szöve­get, amelyet nemcsak he­lyesírási hibáival, hanem lélektani-dramaturgiai va­lószínűtlenségükben is ki kellett javítani, de végül mégiscsak ezekből lettek a színpadi előadások. Meg­fogalmazták az életüket, jó és rossz tulajdonságaikat és előadták a „haveroknak”. LEÁNYA GALERIBEN Az erzsébeti Építők If­júsági Stúdiójának az első évadban öt előadása volt. Egy-egy témakörben hóna­pokig tartó gyűjtés előzte meg a feldolgozást. Mi­után elkészül a forgató­­könyv, az előadás szövege, következik az irodalmi vi­ta. Az ifjúsági dokumen­tumműsor például fél évig készült, s amire a színpad valóságtükrözése nem volt alkalmas, azt megcsinál­ták a mozivásznon, így mutatták be például a ga­leribe kerülő leány sor­sát, Szerelem? címmel. A nyári foglalkozásokat nem­csak a kedvező filmforga­tási idő határozta meg, ha­nem a tagok közös kívánsá­gai is, mert legtöbbjük nem iskolás, hanem dolgo­zó fiatal, kérték, ne tart­sanak nyári szünetet. Két­hónapos filmkurzusra, nyá­ri színpadi és filmes pró­bákra használták fel ezt a lelkesedést. Első évük után így készült egy filmjük két hónap alatt a Balaton part­ján. Mivel előzőleg a la­pokban is felhívást tettek közzé, az író, rendező, ope­ratőr és szereplők az or­szág különböző részeiből jöttek össze a forgatásra. Próbájuk bizonyítja, hogy az „utca nevelte” if­júság alkotó vágyát, tehet­ségét hasznos időtöltésre lehet fordítani. A Fővárosi Tanács és a XIV. ker. Tanács Végrehajtó Bizottsága szoborbemutató parkot nyitott a Városliget­ben. Képünkön a Népstadion út 115. szám alatti szabad­téri múzeum egyik műve látható. A pagodák hercege BRITTEN TÁNCJÁTÉKA A BÁBSZÍNPADON Lehet, hogy egy elsőren­dűen zenés jellegű bábpro­dukciónak nem válik dicső­ségére, ha először a képző­­művészeti élményért ra­jong a néző. De hát Brit­ten táncjátéka az Állami Bábszínház előadásában el­sősorban a látvány erejével maradt — legalábbis a kri­tikus — emlékezetében. Mindenekelőtt dekoratív ez a látvány, színeiben, ará­nyaiban, harmonikus, illet­ve... éppen ott és úgy tér el a harmóniáktól, ahol ez a legcélszerűbb. A bábok és a díszletek világa első pil­lantásra a legstilizáltabb, absztrakt formákat idézi, de ahogy halad előre a já­ték, Tüske hercegnő, Ró­zsa királykisasszony, meg a szalamandrává vál­toztatott indiai herceg his­tóriája, úgy válnak jelen­tőssé a részletek, s ezekből egy keleti mesevilág népi motívumai bontakoznak ki a látványban is. A modern formáknak és a keleties művészet, de általában a népművészet motívumai­nak ilyen harmonizálása nagyon illik ehhez a mag­ját tekintve keleti mesét őrző játékhoz, amely egy­úttal — részleteiben leg­alább is — a világ szinte valamennyi népének me­sekincsében megtalálható elemeket tartalmaz. Legfel­jebb a Tüske máshol Bo­szorkány, s a királyfit nem szalamandrává, hanem bé­kává varázsolják. (Kísére­te itt is békává, méghozzá szárnyas békává változik.) Mindenkinek természete­sen a Britten-muzsika ad­ja az alapját, amely ugyanilyen módon harmo­nizálja a keleti motívumo­kat és a huszadik század hangzásformáit. Hogy a muzsikát mégsem annyira önálló, meghatározó jelle­gű élménynek érezzük, ha­nem kicsit a mese hangil­lusztrációjának, annak ta­lán két oka van. Az egyik: Szilágyi Dezső, aki a művet bábszínpadra alkalmazta és Szőnyi Kató, a rendező szándékában állhatott a történet mesejellegének hangsúlyozása, hiszen nem véletlenül hangzanak el az egyes jelenetek előtt ma­gyarázó mondatok: a pro­dukciót nemcsak a felnőt­teknek, hanem a gyerekek­nek is szánták. (Akik egyébként nagy élvezettel és megértéssel fogadják az előadást.) A másik ok: a bábmozgatás nem tapad olyan szorosan a zenéhez, mint egy balettkoreográfia. Természetesen nem a zené­től független bábkoreográ­fia ez, csak elsőrendűen a történet eljátszását, meg­értetését célozza. A báb­mozgatás egyébként a báb­színház méreteihez, adott­ságaihoz mérten, virtuóz. A pálcás bábuk és a feke­te színpad jóvoltából kö­tetlenebbül mozgó figurák talán még egy produkció­ban sem változtak át oda - vissza olyan természetes magától­ értetődöttséggel, a mozgások olyan természe­tes folytatásaként, mint ebben az előadásban. Bernáth László ­ GEORGE-EMANNUEL CLANCIER francia költő, a magyar nyelven is kiadott „Keserű kenyér” és a kö­zelmúltban megjelentetett „Tétova szeretők” című könyv szerzője holnap dél­ben találkozik olvasóival az Európa könyvesboltban, ahol dedikálja műveit.­­ TÖBB SZOCIALISTA ORSZÁG filmszakemberei megvásárolták a 0416-os szökevény című tv-filmso­­rozatot, amelyet a magyar televízió folyattásokban su­gároz. A Szovjetunióban és az NDK-ban a mozikban vetítik majd, Bulgáriában és Lengyelországban pedig a televízió mutatja be. MARGITSZIGET, BUDAI PARK, VÁROSMAJOR, SZABADTÉRI SZÍ­NRABOK 1970. június 30-tól augusztus 26-ig Jegyek válthatók május 4-től: Budapesti Szabadtéri Színpadok Szervezési Irodája (Sportjegyiroda) VI. , Népköztársaság útja 4. T.: 123—974; VIII., Rákóczi út 57/1. T.: 143— 468; Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóság V., Roosevelt tér 57. T.: 181—109; IBUSZ-iroda, VII. , Lenin krt. 6. T.: 227—467; Express Ifjúsági Iroda V. , Szabadság tér 16. T.: 317—777; Volán Főiroda, VI., Lenin krt. 98. T.: 123—171; Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal VI. , Bajcsy-Zsilinszky út 17. T.: 314—533 Május 13-tól: Színházak Jegyirodája VI. , Népköztársaság útja 18. T.: 120—000; VII. , Lenin krt. 31/33. T.: 224—256; II., Moszkva tér 3. T : 359—136; XXI., (Csepel) II. Rákóczi F. út 117. T.: 479—356 Üzemi közönségszervezőknek a SZAKMAI JEGYIRODÁKBAN VIDÉKEN AZ IBUSZ ÉS AZ EXPRESS UTAZÁSI IRODÁKBAN

Next