Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-25 / 120. szám

• Huszonnégy óra meg­rendítő eseményeiről szá­molt be filmen a Tv jelen­ti­ben Kígyós Sándor, Brády Zoltán és Halász Mihály: hajnaltól hajnalig járták az árvíz sújtotta területeket szárazon és vízen. Napról napra összeszoruló torok­kal figyeljük az­ emberi drámákat és a segítőkész­ség nagyszerű példáit. Ezek a képek valahogyan min­ket is bekapcsolnak abba a feszült és állandó készen­léti áramkörbe, amely ma nemcsak a víz fenyegette területek lakóit fogta össze, hanem az egész országot segítségre mozgósította. • A Nevess! című doku­­mentumfilmet az amerikai életformára jellemző filmrész­letek látványa és a gondolati tartalom frappáns ellentéte tet­te hatásossá. A műsor gazdái­nak dicséretére kell monda­nunk: elkerülték a közhelye­ket, magyarázkodás helyett a kép és hang hatásaival fejezték ki magukat. • Az Aranyborjú című film azoknak készült, akik olvasták itt és Petrov pom­pás szatíráját a nagy kom­binátorról, Osztap Bender­­ről. Mihail Svejcer rende­ző és átdolgozó ugyanis csak néhány sztorit idézett fel a könyvből. Sem egyéni hangját, sem iróniáját nem tudta visszaadni. Három vidám fickó nem túl sok leleménnyel megrendezett és fényképezett kalandjait hozta elénk, ami itt-ott ön­magában is szórakoztató volt de újra csak arról győzött meg, hogy jelentős irodal­mi művet csak olyan ren­dező tud hasonló színvona­lon filmre vinni, aki olyan zseniális a maga szakmá­jában, mint a szerzők az övékben. Szeretnénk hin­ni, hogy ez a film is meg­teszi hatását — mint már annyi produkció megtette a magáét a képernyőn, füg­getlenül megvalósítása színvonalától —, s a nézők közül sokakat csábít Osz­tap Bender és társai megis­merésére, közvetlenül itt és Petrov könyvéből. (bársony) Olasz-est A Magyar Nemzeti Mú­zeum történeti zenés esték sorozatában május 30-án az olasz barokk zene kerül sorra. A múzeum történeti kiállításának III. termében rendezett hangversenyen a Musica Humana együttes lép fel. Megszólal a múzeu­mi gyűjtemény egyik XVII. századi csembalója is. A műsoron egy-egy Corelli-, Albioni-, Vivaldi-, illetve Geminiani-mű szerepel. □ GALAMBOS SZIL­VESZTER : Segítség! Fiam van! című háromfel­voná­­sos vígjátékának nyilvá­nos főpróbája holnap délelőtt lesz a Guten­berg Művelődési Házban.­­ AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN láthatók G. Háger Ritta és Borsi Gábor­­né textiltervező iparművé­szek függönyei, faliképei és térítői. CSAK GYEREKEKNEK! Tapsifüles szerencséje Csóka, róka, móka ♦ Az egyszerűség értelme Beszélgetés Reich Károllyal A sanda képű, lompos farkú kölyökróka fejebúb­­ján csillogó szemű csóka ül. Az állatvilág két is­mert ravaszkodója egy­másra kacsint. Nem mesz­­sze tőlük — néhány lappal odább — alma arcú gyere­kek játszanak, s az égen bárány alakú bárányfel­hők. A túloldalon nagy bajszú, csizmás vadász a tapsifüles mellé lő. A raj­zok a gyerekszem és lélek arányait, egyszerűsítő tö­rekvéseit tükrözik, s azt a derűt, amely képes min­denben meglátni a bohó­­kást, a játszótársat. LEGYEN KISCSIKÓ A rajzokat Reich Károly Kossuth-díjas grafikusmű­vész készítette. A lapok a felnőttek képzeletét is megfogták, hiszen a Csó­ka, róka, móka — kötetbe­­gyűjtve, nemrég díjat ka­pott Moszkvában, a nem­zetközi gyermekkönyv ki­­állításon. Olyan szépek, vidámak ezek a rajzok, hogy a művész csak kedv­telve készíthette el. — Úgy érzem, szép munka gyerekeknek dol­gozni — mondja Reich Ká­roly. — Hiszem, hogy se­gíthetek nekik ráérezni­ a szépre. A gyermekkorban meglátott képek — gondol­junk csak a saját gyermek­korunkra! — nagy hatás­sal vannak a későbbi ízlés­re. — Ellesett gyermekraj­zok után is rajzol?­­ — Nem. A figurákat ma­gam találom ki, a „gyer­mekrajzokat” is a felnőtt képzelet szüli, formálja. És különösen a körülöttünk található tárgyakat úgy ábrázolom, hogy azok meg­kapják a gyerek figyelmét és beilleszkedjenek tárgyis­meretébe. — Milyen rajz fogja meg a legjobban a kis olvasót? — Amelyikről az a be­nyomása támad, hogy ha akarná, maga is meg tud­ná rajzolni. A módszer­ rendkívül egyszerű, világos formák, élénk színek. A komplikált illusztráció fö­lött elsiklik a gyermek fi­gyelme, nem fejtheti ki íz­lésformáló hatását. A kis­­csikót, a kisborjút csak úgy lehet a gyermek ízlésvilá­gába bevezetni, mondhat­nám „bekötni”, ha an­nak mutatjuk be, ami, te­hát — kiscsikóna­k, kisbor­­júnak­. Hogy a gyerek ját­szópajtásaira ismerjen ben­nük, s megkedvelje őket. 1* — és nem sértődöm meg ezen —, ha esetleg nem tartanak, éppen emiatt a témakör miatt, képzőmű­vésznek. Ezt a feladatot a lehetőség szerinti, legszín­vonalasabban kell meg­oldani. Legutóbb csak úgy, saját örömére, nem kiállításra, s nem könyvkiadónak, készí­tett rajzokat. Megmutatta a barátainak. Devecseri Gá­bor is látta e lapokat,­­­­annyira megtetszettek neki, hogy mitológiai párhuza­mot talált, s verset írt hoz­zájuk. A könyvet a Helikon decemberben jelenteti meg. Méltóságteljes nyugalmú, sörényes lovak, lágy, ara­nyos női alakok, pufók faunok, napfejű kentaurok, puttonyos pánok, a szájá­ban virágot vivő szamár — mind-mind e különös és szemünknek mégis oly is­merős világ lakói. SZORONGÁS NÉLKÜL — Honnan van a lovak és szép női alakok iránti különleges művészi vonzal­ma? — Falun nőttem fel, mai® őrzöm a rajzokat, amelye­ket gyerekkoromban készí­tettem. Vasárnaponként rajzoltam, és estére irbám­ban megtalálható volt. мг. egész baromfiudvar: tyú­kok, kacsák, libák. A falusi életforma, a természethez való ragaszkodás fontos mo­tívum az életemben. Talán ennek kifejezésévé vált a gyönyörű arányú ló és a szépség legtisztább szimbó­luma, reális foglalata — a női test. — Nem érzi túl egysze­rűnek magát? — Én nem szégyellem, hogy nincsenek szorongá­saim és nem vagyok elide­genedve. Nem is tudom, mitől kellene elidegened­nem, mert szeretem, szép­nek találom a virágokat, boldoggá tesz, ha melegen süt a nap, s a tiszta vízben meglátják magukat a fák — Gondol-e önálló kiál­lításra? — Egyelőre nem. De, ha rendezek is, azt szeretném, ha csak gyerekek léphetné­nek be oda. Harangozó Márta DEVECSERI VERSET­­IRT — Nem tartja rangján alulinak, hogy gyermekek­nek szóló rajzokat készít, hogy illusztrál? ■— Sőt, örömmel végzem ezt a munkát, még akkor is □ KIÁLLÍTÁS: Orbán István fafaragó szobrász, Dévényi Antal festő és Erdélyi Immréné festő ki­állítását 5 . napp­al, 1970. május 30-ig közkívánat­ra meghosszabbítják. A kiállítás megtekinthető: Hírlapkiadó Vállalat, Klub­­helyiségeiben, Bp. VIII., Blaha Lujza tér 3. D A GANZ-MÁVAG fú­vószenekara ad hangver­senyt május 30-án este a Ganz-MÁVAG művelődési központ nagytermében. D AZ ORSZÁGOS Hely­­történeti Bizottság és a So­mogy megyei Tanács július 9—11-e között Siófokon rendezi meg a megyei hely­történeti bizottságok orszá­gos tanácskozását. □ AZ 1. BUDAPESTi nemzetközi sportfilmfesz­­tivál díjnyertes külföldi filmjeinek bemutatóját tart­ják szerdán délután a Ma­gyar Sajtó Házában.­­ A THÁLIA SZÍNHÁZ igazgatósága, pártszervezete és szakszervezeti bizottsága a június 7-i „Én, te, 6” elő­adás telt házának teljes­ be­vételét az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta fel. □ CSORTOS GYULA ha­lálának 25. évfordulójára­­— augusztus 1-re — Mikus Sándor Kossuth-díjas szob­rászművész készít síremlé­ket. Karinthy Frigyes sír­emlékének elkészítésére Borsos Miklós kapott meg­bízást. Soproni vándorgyűlés A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság a negyedszá­zada mártírhalált halt iro­dalomtörténészekre emlé­kezik soproni vándorgyűlé­sén. Május 29-én Szabolcsi Miklós Szerb Antalról, Ke­­resztury Dezső Kerecsényi Dezsőről, Tolnai Gábor Ha­lász Gáborról, Koczkás Sándor Bálint Györgyről, Molnár Ferenc Radnóti Miklósról tart előadást. Másnap a vándorgyűlés részvevői megkoszorúzzák a balfi emlékművet. Szom­bat délután kerül sorra a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közgyűlése. Iro­dalomtudományunk 25 éve címmel Weber Antal tart főtitkári beszámolót. Május 22—24-e között rendezték Szombathelyen a Vin. magyar táncbajnokságot és a Savaria Nemzetközi Táncversenyt. Képünkön az egyik versenykategória győztesei: Lukács Zsuzsa és Mészáros Miklós, a Buda­pesti Táncstúdió versenyzői. (MTI fotó: Kovács Sándor felv.) Comenlus­endklopédia Az Akadémiai Kiadó több kiemelkedő könyvvel jelentkezik. A Régi ma­gyarországi nyomtatvá­­­nyok, 1473—1600 című, csaknem 900 oldalas kötet a magyar nemzeti bibliog­ráfia első részeként tár­ja fel könyvnyomtatá­sunk és könyvkiadá­sunk legrégibb korszakát. Comenius születésének 300. évfordulója teszi idő­szerűvé az egykori sáros­pataki professzor világhí­rű tankönyvének, az Orbis pictus néven ismert en­ciklopédiának fakszimile­­kiadását, amely latin— magyar szöveggel készült. • Jaroslaw Abramov, öt perc dicsőség című rá­diójátékát sugározta a Kos­­suth-adó. Tulajdonképpen nem sokat vesztettünk vol­na, ha ettől a sablonokból épülő hangjátéktól megkí­mél bennünket a Rádió­­színház. A darab egy 21 éves gitárossztár történetét mondja el . James Dean nagyon-nagyon távoli , ro­kona­i, körülötte hazug, gyáva, megalkuvó felnőt­tek, ő pedig ahogy ez már az ilyen hang­játékokban lenni szokott, maga az őszinteség. S mint ilyennek, az író szerint ma még el kell buknia az úgynevezett sötétség erőivel szemben. A hangjáték végén megtud­juk, hogy a fiút baleset ér­te, meghalt. A rendező és a színészek — kitűnő volt a szereposztás és kitűnő volt a rendező, dr. Cse­rés Miklós munkája — bármit tettek is, éppen cs­ak elfo­gadható rádiójátékot pro­dukáltak, amit, ha valaki nagyon akart, éppen végig­hallgathatott, s minden külö­nösebb élmény nélkül zárta el a végén, ha ugyan nem közben, készülékét. • Égő arany — 50 ezer ember kenyere címmel az olajmunkásokról hallottunk riportműsort. A riporter mindent megtett a sikerért, munkagépzajt, fúrótorony­hangot rögzített a magneto­fonján, kocsmában is ke­reste az „igazi” olajmunká­­scsca-t, s azt, hogy miért isznak. A riport mégsem sikerült. Elismerjük, a helyszín hangulatának, a zajok dramaturgiájának fontos szerepe lehet benne, hogy egy riportműsor mon­danivalójához közelebb jus­sunk, de mindez nem he­lyettesítheti magát a mon­dandót. Az Égő arany ké­szítője, sajnos, ebbe a hi­bába esett, sok jelentékte­len, sok semmitmondó, né­ha technikailag élvezhetet­len részletet kaptunk és ke­vés lényeges, e foglalkozást, e munka belső szépségét bemutató mondatot. Az egyedüli kivétel Mocsár Gábor író volt, aki ponto­san, láttató erővel mondta el azt, amire kérték, s ami­re időt adott neki a ripor­ter, Sárközi Erika. (harangozó) Dunongő ifjúság A Déryné Színház utazó társulatainak fiataljai stú­dióelőadásokra is felkészül­nek. Soron következő be­mutatójuk Osborne Dühön­gő ifjúság című színjátéka. Rendező: Szécsi Ferenc. A produkció — Somfay Éva, Táncsics Mária, Ábel Lász­ló, Nagy László és Pálfy Ferenc részvételével — má­jus 27-én és­ 28-án este a Kulich Gyula téri színház­ban mutatkozik be a kö­zönségnek. TRABANTOT KIMPINGHISZÍRI KISSZI, TOVÁBBÁ NAGY ÖSSZEGŰ VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYOKAT NYERHET A JÚNIUSI, A JÚLIUSI ÉS AZ AUGUSZTUSI ELŐFIZEZÉSIS JÖJTÓ SZAVÍNYIK KÜLÖN NYÁRI PÁLYÁZATÁN

Next