Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-01 / 126. szám
Meghalt Fábry Zoltán Hetvenhárom éves korában, hosszas betegség után, tegnap elhunyt Fábry Zoltán író, publicista, kritikus. Fél évszázadot egy faluban, a szlovákiai Stószon élt. Ez a falusi magány mégsem volt sohasem igazi magány, mert két hazával, Európával, közvetve az egész világgal tartotta a kapcsolatot az a gondolat, az a gondolkodás, amely Fábry Zoltánt segítette, s amelynek irodalmi, publicisztikai kifejtésére egész életművét áldozta. Az igazság kutatásának szenvedélye juttatta el már korán a marxizmus gondolatköréhez, s a Kommunista Párt tagjainak sorába. Kapcsolatba került a párt Kassai Munkás című lapjával, majd a Korunkkal, s ennek szlovákiai szerkesztője lett. Mint az Útnak, a Csehszlovák Kommunista Párt magyar nyelvű kultúrpolitikai lapjának a szerkesztője, részt vett a Sarlós-mozgalom harcaiban. Kommunista meggyőződése alapján védelmezte a csehszlovákiai magyar kisebbség jogait. A háború alatt az antifasiszta mozgalom élharcosa volt, bátor munkásságáért 1341-ben az illavai várbörtönbe zárták. A felszabadulás után a csehszlovákiai magyarság legnagyobb tekintélye, a haladó irodalom vezető egyénisége lett. A közelmúltban egy fiatal bölcsészhallgató járt stászi otthonában, s készített fényképeket Fábry Zoltánról. Aki az Eötvös Kollégium kis kiállításán megtekinthette a képet, az már érezhette a súlyosan beteg Fábry Zoltán megtört tekintetén a fáradtság jeleit. De szavai, amivel fiatal magyarországi látogatóját útjára engedte, azt bizonyították, hogy egy másodpercre sem szakadt el az élő, változó valóságtól, ismerte a fiatalok gondjait is. Üzent nekik. Most eltávozott tőlünk, de már tovább él az ifjú nemzedék szívében. □ AZ ELEKTROMOS MŰVEK ifjúsági stúdiója június 5-én délután az Elektromos Művek székházában (Váci út 74.) nyilvános műsort ad az árvízkárosultak javára. Fellép: Koncz Zsuzsa, az Echoegyüttes, Késmárki Marika, Bálint András, Schubert Éva, Kovács István, Kovács Gyula, Gaál Gabriella, Béres Ferenc és Tekeres Sándor. ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1970. Két asszony - két novelláskötet Csupán a könyvheti véletlen sodorta egymás mellé az alábbi két könyv recenzióját. Hogy mindkettő írónő műve, az csakugyan véletlen — más közös vonása nincs is a két kötetnek. SZAVANNA TŰZ „Ez nem mese, ez színigaz" — szól rá az öreg tanzániai Vadbőrcserző Gáspár a szavait hitetlenkedve hallgató, kérdezősködő vendégre, Vadbőrcserző Gáspárnak voltaképp Ukuru. Ntu Mguue a neve, s amíg nem lett a tanzániai állami nagyvadbőr-kikészítő büszke öreg dolgozója, nyíllal vadászott, majd fehér vendégek szafarijain volt fegyverhordozó. Színigaz történeteit sok más novellával együtt Ignácz Rózsa most megjelent Szavannatűz című kötetében olvastuk. Egy kelet-afrikai utazás emlékeinek-élményeinek irodalmi leszűrődését gyűjtötte össze. Riportszerűen már beszámolt utazásáról Zebradobhíradó című útikönyvében. Az érdekes utazáshoz egy baráti meghívás segítette hozzá: eljutott Kenyába, Tanzániába, és Uganda határára, megvalósítva gyermekkori vágyát, eljutott a képzeletét mindig vonzó elefántok, orrszarvúak közelébe. S a természetrajzinál nem kisebb néprajzi érdeklődésével a neonfényes afrikai világvárosokon túl, a távoli bozótfalvak kunyhóiba is. Olyan pillanatban sikerült ábrázolnia e népek életét, amikor nagy részük még őrzi őseik babonás hitét és életformáját, másik részük már megpróbál másképpen élni, jóba. Ott azonban új világot talál. Régi iskolájában ő volt a kisebbség a fehér lányok között, most fordult a helyzet: a fehér telepesek elköltöztek, s az osztályba csupán egyetlen fehér leányka jár, most őt csúfolják afrikai osztálytársnői, úgy, mint egykor Ignát az angol lányok. Igna egyedül védi meg társnőjét a fekete többség támadásától — öntudatlanul is minden faji gyűlölség ellen, minden gyönge és védtelen védelmében. POKRÓC AZ ABLAKON A pokróc az ablakon azt jelzi: nem lehet hazajönni. A fiatal lány mamája „vendéget fogad”. A kislány ezért csavarog, ezért voltak vele bonyodalmak az üzemben. Egy munkatársa — lelkes fiatalember — felesége unszolására nekilát, hogy végére járjon a kislány „problémájának”. A feleség lakást is szerez a lánynak — de segítő buzgalma hirtelen alábbhagy. Mert kiderül, hogy a lány, akit kis vakarcsnak képzelt el — csinos! Egyetlen Palotai Borisnovella — a címadó írás — vázlatát írtuk le. A téma — mint mindig — eleven és mai, a csattanó — mint mindig — az emberi lelkek ismeretéről tanúskodik, a megírás módja — mint mindig — friss, lüktető, kihagyásoktól feszült. Huszonkét novellát tömörít a most megjelent kötet, szinte mindre állnak ugyanezek az erények: életismeret, közvetlenség, jóízű „sztorizás”, szapora mesélőkedvvel, a hősök bőréből kibeszélve. Remekül olvastatják magukat ezek az írások, csak néhol csapja meg belőlük az embert az írói rutin, a túl könnyed íráskészség okozta felszínesség. Visszatérő témái az össze nem illő emberek kínja, menekülése egymástól, vagy egymáshoz; a magányba taszított ember számkivetettsége, a hősök kereső vergődése önmaguk megtalálásáért. Inkább tárcanovellák ezek a kis írások — nem a lét túlnyomásos tengermélyéből, csupán tarajod hullámaiból, ahonnan egy bűvész ügyességével rántja elő egyik zsákmányt a másik után. Megjelent 25 ezer példányban, s aligha volt túl optimista a példányszám megállapítója. Az olvasók ezrei bizonyára örömmel fogadják majd ezeket a friss szemmel meglátott, friss szívvel megírt történeteket. (fencsik) IGUA KÜZDELME Az élményt képzelettel ötvöző remek történetek hallatlan szeretettel szólnak az afrikai fiatalokról — elsősorban fiataloknak — a könyvet a Móra adta ki —, de nemcsak nekik. Felnőtt fővel is kitűnő olvasmány mindazoknak, akiket vonzanak a távoli tájak és emberek. S vonz az a szemlélet, amelytől idegen minden bőrszín szerinti megkülönböztetés. Erről szól egyébként a könyv egyik legszebb novellája, az Igua. Szépnevű hősnője egy árva kislány, akit örökbe fogad a híres párizsi félvér énekesnő, s aki a puha jólétből visszavágyik afrikai haza. VEGYEN RÉSZT a Budapest Tourist külföldi útjain! CSEHSZLOVÁKIA: Autóbusszal a Kis-Kárpátokba, július 18—19., augusztus 1—2 és 22—23. Részvételi díj: 500 Ft Utazás Közép-Szlovákiába, augusztus 21—Ж Részvételi díj: 800 Ft Körutazás autóbusszal Kelet-Szlovákia legszebb részein, július 15—19., 22—26., július 29.—augusztus 2. Részvételi díj: 900 Ft Hétvége szárnyashajóval Bratislavában, július 10—12., 24— 26.. augusztus 7—9., 28—30. Részvételi díj: 660 Ft Üdülés a Szlovák Paradicsomban (Slovensky Raj), augusztus 5—12. és 12—19. Részvételi díj: 1900 Ft BULGÁRIA: Egyhetes nyaralás Várnában, július 13—20 és 19—26. Részvételi díj: 2050 Ft Kéthetes nyaralás Várnában, augusztus 1—13. és 13—25. Részvételi díj: 3150 Ft Jelentkezés a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóság utazási irodáiban: V., Roosevelt tér 5. - VI., Bajcsy-Zsilinszky út 55. - VIII., Baross tér 3. A 2000 Ft-on felüli utazások OTP-hitelakció keretében is igénybe vehetők Zenei jegyzetek Tavaszi kompozíció A zeneélet jubileumi eseményei között nem kapott illő méltatást az a koncertsorozat, melyet a Filharmónia rendezett a felszabadulási évfordulóra. Kár lenne szó nélkül hagyni csak azért, mert beleolvadt a különben is rendkívüli — ha tetszik: ünnepi — színvonalú tavaszi zeneprogramba. A magyar és szovjet bemutatók, a moszkvai szimfonikus zenekar vendégszereplése, legjobb karmestereink, szólistáink, kamarazenészeink, s természetesen zenekaraink és kórusaink szinte naponkénti megszólalása bizonyára a legünnepibb, legemelkedettebb pillanatok közé tartoztak. És imponáló, ahogyan ez az indítás széles hullámokban tovább terjed, őrizve és sugározva az ünnep fényét a „köznapi” élményekre! Tavaszi koncertévadunk olyan ettől, mint egyetlen jól megformált, összefüggő kompozíció. PARLY A dán tenorista nem készült énekesnek. Diákkorában a koppenhágai kocsmákban köszörülte a hangját, állatorvos akart lenni, aztán Párizsban és Amerikában utazási irodát nyitott. Amikor elég pénze volt, elhatározta: énekelni tanul. Hamarosan bemutatkozott a Broadway-n sikertelenül. Az idegenforgalmi szakma viszont busásan beütött. Meg tudta fizetni Charles Paddock énekóráit, aki ragyogó hőstenort csinált a közepes baritonból. Főleg Wagner-szerepeket szólaltat meg. A Scalában, Londonban, Ausztriában, Amerikában és Bayreuthban! Nálunk beugrott Tannhäusernek, lebilincselő Trisztánt énekelt, majd mesterségbeli biztonságát és művészi hitét mutatta meg, amikor felvonásról felvonásra növekvő rekedtségével megküzdött, mint Lohengrin, örülnénk, ha gyakori vendégünk lenne! DORÁTI Az évfordulókhoz alkalmazkodva Bartókot és Beethovent dirigált. A húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára írt zenét olyan plasztikusan formálta meg a Rádiózenekarral, hogy úgy éreztük, le lehetne írni hallgatás közben. Az előadó-művészet felső foka ez! Az interpretálás művészének erre kell törekednie. Hiába esik extázisba, vagy révületbe, aki adós a mű feltárásával. Viszont az élmény legfelső fokára juthat és vezethet, ahol így tudja újrateremteni a remekműveket. És akkor az sem okoz helyrehozhatatlan zavart, ha emberi természetünk kiszámíthatatlansága miatt a memória kihagy, a koncentrálás pillanatnyit meginog, vagy egyszerűen hiányzik a könnyed, folyamatos zenélés diszpozíciója. Úgy látszik, néha kell valami, ami ráébreszt a művészi alkotás és reprodukálás emberi voltára, hogy viszonyítani, tehát értékelni tudjunk. Látnunk, éreznünk kell néha, hogy a művészi erő is emberi erő a gyarlóság határán belül, hogy még a zseniálisnak ható produkció sem készen kapott lehetőségek felmutatása. A Bartók-mű alatt volt néhány tétova pillanata Doráti Antalnak, ami után mintha bizalmasabb viszonyban szólt volna hozzánk a muzsikálása és lebilincselőbbé vált volna az Eroica szimfónia. Talán ezek a „gyarló’’ esetlegességek jelentik a legfőbb különbséget a szinte makulátlan, szinte tökéletes zenei felvételekkel szemben — furcsa paradoxonként — a „tökéletlen” élő muzsikálás javára. Erről azonban csak komoly, nagy művész képes meggyőzni. Mint Doráti, Fodor Lajos A Nők Könyvespolca könyvsátra idén is a Rákóczi úton, az Otthon Áruház mellett várja vásárlóit az ünnepi könyvhéten. Mindennap ismert írók dedikálják legújabb kötetüket. Passuth László, Thury Zsuzsa, Kolozsvári Grandpierre Emil, Komlós János, Szilvássy Lajos, Tabi László, Palotai Boris, Várnai Zseni, Fehér Klára és Nemes László látogatja majd meg a Sátrat, hétköznapokon fél 4 órától, vasárnap fél 12-től. A sátornál minden századik vásárló ajándékot kap. * A Rákóczi úti Könyváruházban holnap, kedden délután 4 órától Szabó Magda dedikálja új könyvét, az Ókutat, 6-án, szombaton délután 1 órától pedig Fehér Klára és Nemes László dedikálja az Útikalandok sorozatban kiadott könyvüket, a Mecsetek, pasák, efendik című munkájukat. BUDAPESTRE JÖN a genovai Tea Stabile Június 26-án és 27-én lép fel a Madách Színházban a genovai Teatro Stabile, azaz Állandó Színház. Huszonöt tagú társulata, Goldoni Egy karneválvégi éjszaka című komédiáját mutatja be. A genovai társulat 19 éve áll fenn. Államilag szubvencionált társulat; három előadóterme van, egy 1080 férőhelyes, egy 610 néző befogadására alkalmas és egy, kísérleti jellegű előadásokra épített 76 férőhelyes terem. Ezenkívül színművészeti iskolája és múzeuma is van. A társulat állandó, legalábbis állandóságra törekszik, ami Olaszországban elég ritka. Közönségét a legszélesebb rétegekből verbuválja és előadásokat rendez a gyerekek és az egészen fiatalok számára is. Legsikeresebb előadásaikat minden évben bemutatják Rómában, Milánóban és több más nagyvárosban. A társulat eddig 32 külföldi városban vendégszerepeit, jártak a tengerentúl is. Számos ismert színész tagja a társulatnak, közülük a magyar közönségnek a legtöbbet Monica Vitti neve mondja. • Az ünnepi könyvhét könyveit ez alkalommal stílusos helyszínen, a Rákóczi úti Könyváruház polcai, asztalai között mutatta be Vértessy Sándor riporter. Faragó Vilmos kritikus, az alkotók és előadóművészek segítségével, ízlésesen válogatva, s találóan jellemeztek egy-egy kötetet, szerzőt. Faragó Vilmosnak még arra is futotta e rendkívül rövidre szabott időből, hogy adott esetben egy-egy írót fejlődésében, változásában, tehát az életmű egészében mutasson be. Sajnáljuk viszont, hogy ezt a természetes helyszínt kissé természetellenesen, teátrálisan, a beállításokra ügyelve használták fel, a laza kötetlenség, a véletlenszerűség jobban illett volna a választott formához. • Váci Mihályra emlékezett a televízió, A százhúszat verő szív című műsorával. A verseket megszólaltató Keres Emil, Bodor Tibor mellett érdekes volt a filmnek az a dokumentumanyaga, amit Váci Mihály egykori tanyasi iskolája környezetében vettek fel, odaérkezésének körülményeiről, emberi kapcsolatokat teremtő frisseségéről, bensőségességéről. A félórás műsor természetesen nem vállalkozhatott teljességre, de amit nyújtott, a dokumentumok, a versek és Illyés Gyula visszaemlékezései valóban ünnepivé avatták az emlékezést. • A regénybeli sánta ördög szerepére vállalkozott az a riportfilmstáb, amely Emberek vagyunk címmel Regöly községről adott képet. Mintegy a falu tornyából kukucskáltak be a házakba a film készítői, megemelve egy-egy tetőt: hogyan élnek, mi foglalkoztatja az embereket ezekben a házakban. A riport eleve kitűzött célja az volt, hogy az „emberség”-et keressék, s meg is találták. Nyilván ezért választották most ezt a falut, ahol minden jel szerint valóban okosan, értelmesen és emberséggel szervezik a község életét. Különösen rokonszenves volt, hogy egy faluban ilyen nagy gonddal foglalkoznak a pedagógusproblémák megoldásával. Valahogy a film végén mégis gyanakodni kezdtünk, mert mintha a nagy igyekezetben, túlságosan is szépre sikerült volna ez a falu — lehet, hogy valóban az —, s fel kell tételezni, hogy ez a toronyból való bekukucskálás kissé külsődleges ötlet, amely önkényesen rakja egymás mellé az epizódokat. Lehet, hogy torony nélkül a falu más képe bontakozna ki előttünk. — bel — Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888) június 1-én, hétfőn: A vándor búzavirág. (Elmondja: Benkő Gyula.)