Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

Egy jó műsorötlet kap­csán ismét szólnunk kell a rádió egyik leghallgatot­tabb adásáról, az Esti Kró­nikáról. Munkatársai im­már a harmadik szomszé­dos ország fővárosából je­lentkeznek nap mint nap. Tegnap este Mester Ákos belgrádi tudósítását hall­hattuk. Színes csokrot nyújtott át a hallgatóknak és néhány fontos, jelleg­zetes, a miénkkel kapcso­latos gondot is megemlí­tett. Az Esti Krónika új sorozata főként azért nye­ri meg a hallgatók tetszé­sét, mert a riporter nem az unos untig ismert úti­kalauzok egy-egy lapját eleveníti meg, hanem va­lóban megpróbál bekap­csolódni az adott főváros mindennapjaiba. * A fantasztikum valóság lett, miközben a valóság egyre fantasztikusabbá vált. Lényegében ezt a ket­tősséget ragadta meg a tegnap esti rádióműsor, a Tudomány a fantázia tük­rében. A kerekasztal-be­­szélgetés résztvevői — író, csillagász, orvos — a nap­jainkban mind divatosabb tudományos-fantasztikus művekről, ismertebb nevén a sci-firől vitatkoztak. Megállapították, hasznos fantasztikus regény nincs tudományos alap nélkül, de írói képzelet és művészi teremtés nélkül sem léte­zik. Verne utópiáját, hihe­tetlen technikai szülötteit már éljük. Ma viszont a tudomány a gén szerkeze­tének leírásával, a mérhe­tetlen messziségű tejutak felderítésével sokszor a legvakmerőbb képzeletet is túlhaladja. És ezeknek emberközpontú, népszerű művészi ábrázolása a fan­tasztikus regények lehető­sége és feladata. Várjuk a folytatást. (harangozó) Egyenesen Salzburgból Több maradandó élményt ígérő koncertet és opera­­előadást közvetít majd a rádió a salzburgi ünnepi játékok programjából. Négy hangversenyt és operaelő­adást egyenes adásban su­gároznak, több mint tízest műsora pedig felvételről hangzik majd el. Először augusztus 9-én jelentkezik a rádió Salz­burgból. Ekkor kerül sor a hagyományos Mozart-mati­­n­éra. Közvetítik Verdi Otello című operáját, ame­lyet ez alkalommal Her­bert von Karajan vezényel és rendez. Augusztus 15-én ismét kapcsolja a rádió Salzburgot; a berlini fil­harmonikusok koncertjét sugározzák, amelyen Kari Böhm vezényel és Emil Gilelsz a szólista. Augusz­tus 26-án Verdi Requiem­­jét hallhatják. Siófoki program A Somogy megyei Tanács és a Művelődésügyi Minisz­térium július 5—8-a között Siófokon rendezi meg a közművelődési lapok ta­nácskozását. A városi tanács nagytermében rendezett eszmecserén Ács Ferencné a Népművelés, Páldy Ró­bert, a Könyvtáros és dr. Kassai Károly, a Népműve­lési Értesítő szerkesztője mond referátumot. A ta­nácskozást Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes zárja be. Július 9— 11-e között ugyancsak Sió­fokon tartják a helytörténe­ti bizottságok országos ta­nácskozását. K­ét Aida között Trópusi légkör ♦ Szigeti szereposztás ♦ Beszélgetés Mikó András főrendezővel Az Erkel Színházban is­meretlen fiataloké délelőtt a színpad, csak a rendező hangja ismerős. Mikó And­rás főrendező a főiskolások operavizsgáját állítja szín­padra. Délután tervezőkkel tárgyal, készül a szegedi Pa­rasztbecsület—Bajazzók produkcióra, s természete­sen az Operaház jövő sze­zonjára, mindenekelőtt Bartók balladaoperájának új megformálására. Mind­ezzel, két Aida között fog­lalkozik. — Május 30-án volt Hel­sinki hatalmas, fedett jég­­csarnokában a finn főváros fesztiváljának leglátványo­sabb előadása. Verdi mo­numentális művét, az Aidát egyetlen este szólaltatta meg a nemzetközi együttes, a produkció rendezésével engem bíztak meg. Pesti és szegedi előzmények után, ötödször rendeztem ezt az operát. Ötödször győződ­tem meg róla, hogy a leg­ünnepélyesebb és leglátvá­nyosabb fesztiválproduk­cióra nyújt lehetőséget. — S remélem, a legsike­rültebb. Hisz mindig a so­ron következő a legfonto­sabb és a legkedvesebb ... Forrai Gáborral olyan színpadot képzeltünk el, amely nem zsúfolt kulisz­­szatömeg, hanem engedi „játszani” a pompás kör­nyezete. Trópusi hangulatú buja, zöld keretbe, folyó­parti antik várost építünk. — Itt is lesz olyan im­pozáns diadalmenet, mint Helsinkiben? — Aidát másképp nem szabad szabadtérre vinni. Hitelesített világsztárok — A szereplők? — Margaret Tynes pár­ducszerű Aidáját augusz­tusban felváltja a Scala vezető szopránjának, Rita Orlandi-Malaspinának budapesti bemutatkozása. Ő ma a legnépszerűbb Aida, tavaly Veronában alakította állandó partne­rével, Carlo Bergonzival. Nálunk Bruno Prevedi lesz a partnere, míg Tynes tár­saságában Ludovic Spiess lesz Radames, aki ugyan­csak tavaly énekelt Varsó­ban, majd Bernstein és Birgit Nilson produkciók­ban lépett a „hitelesített vi­lágsztárok” élvonalába. Vendég lesz a premier Amnerise is: Maria Luisa Nave, akitől aztán Kom­­lóssy Erzsébet veszi át a szerepet. A magyar szerep­lők és a kórus is olasz nyelven énekli szólamát. Ennek valószínűleg Rad­­nay György örül a legjob­ban. A basszusszerepekben Bódy József és Begányi Ferenc lép fel. S a legfon­tosabb szereplő, a karmes­ter, Komor Vilmos lesz. (-) Jégcsarnokban — Jégcsarnokról lévén szó, gondolom, nélkülözni kellett egész sor színpad­­technikai felszerelést. Nem nehezítette a látvány és a játék kialakítását a sül­lyesztők, a forgószínpad, a zsinórpadlás hiánya? — A majdnem négyszög­­letes csarnok egyik végén zajlott a játék. Száztagú kórus, nyolcvan balettán­­cos vett részt az előadás­ban és 210 remek, fegyel­mezett katona statisztált, öröm volt velük beállítani a nagy bevonulási jelene­tet. — Ha hozzászámítjuk a díszletet, meg a tekintélyes zenekart, nehéz elképzelni, hogy még közönségnek is jutott hely. — Hatalmas csarnok ez. Kekkonen elnökkel, a fesz­tivál védnökével az élen 9000 néző volt jelen. — A szereplők? — Grace Bumbry éne­kelte Amneris szerepét — nagyszerűen. Rendkívül jó vele dolgozni, mindig ma­ximális intenzitással pró­bál, bármit mondtam, vagy csak felvetettem, mint le­hetőséget, ő nyomban in­dult kipróbálni, nem ra­gaszkodik saját sablonjai­hoz. Művész a javából... A férfiszerepekre a világ különböző tájain működő finn énekesek közül a te­norista Timo Kallio (Ra­­dames) és Tom Krause (Amonasto) vállalkozott a nálunk ismert nevűek kö­zül. Ramphis főpapot Matti Salminen szólaltatta meg, aki Petrovics Emil operájának, a Bűn és bűn­­hődésnek szeptemberi pre­mierjén Raszkolnyikov szerepét énekli. Két betegség — Aida szerepében Ga­lina Visnyevszkaját hirdet­ték a plakátok. Ő azon­ban megbetegedett, helyet­te Tamara Milaskina ér­kezett Moszkvából. Az el­ső próba után ő is beteg lett. Ekkor a stockholmi és müncheni operaházak új, kitűnő szopránja, Gunilla of Malmborg lépett a he­lyükbe komoly sikerrel. Róla még bizonyára sok szépet fogunk hallani... De hát ez az előadás is a múlté már. Most a Mar­gitsziget természetképébe készülünk állítani Aidát. — Ez lesz tehát a hato­dik? Negyvenöt népviseletbe öltözött gyer­ese és felnőtt mu­tatta be a rábaközi napok keretében a Csornai lakodal­mast. Száz év előtti népszokást, a leánykérést és az esküvőt elevenítették fel Csorna utcáin. GYOHSINTERJU Romeo: Sztankay István Julia: Törőcsik Mari Tamás. — Rómeót Sztan­­kay István, Júliát Törőcsik Mari alakítja. Közben el­játszom Bulgakov Moliére című darabjának főszere­pét. Ezt a művet Iglódi Ist­ván állítja színpadra. A Szíművészeti Főiskolán a Shakespeare-vizsgaelő­­adást rendezek, a Téli re­gét , amelyet Kolozsvá­rott is rendeztem, vendég­ként. A főiskolán érdekes kísérletbe is fogtunk Igló­­di Istvánnal: Gogol Orr cí­mű elbeszélésének drama­tizált, zenei elemekkel bő­vített feldolgozását tűzzük vizsgaelőadás formájában műsorra. S amennyiben időm engedi, Kolozsvárott újra rendezek — megint Shakespeare-t. — Januárban a Nemze­tiben rendezem a Romeo és Júliát — mondja Major Kirándulás a kőkorszakba A kutya, amely látta az Istent ♦ Sikkaszt a fekete-fehér A Prágai fesztiváltapasztalatok A négy földrészről össze­­sereglett 52 tv-produkció a prágai televízió nemzetközi fesztiválján alig-alig szer­zett művészi meglepetése­ket. A VÍZ ELMEGY A román dokumentum­film kivétel volt. A címe: A víz elmegy — az embe­rek maradnak, az árvízről szólt. A képek nyelvén. Lé­gi, vízi és földi felvételek­kel. Vadul zúduló vizeket, térdre rogyott házakat, tengerré vált tájat, mene­külő csoportokat láttunk, és a vízzel szembeszálló embereket."Szó nem hang­zott el, az információkat olykor egy telexgép kopog­ta elénk: hol, mekkora te­rületeket öntött el a víz, hányan váltak hajléktalan­ná, mennyi az anyagi kár. A­­többi: dráma­i tett és harc. A kamera tényszerű közvetítésével. Az alig fél­órás film nem a szánan­­dóan kiszolgáltatott, hanem a bármilyen nagy erővel szembeszálló, küzdő embert láttatta. A néző nem ma­radt passzív sajnálkozó, hanem az emberség — a küzdeni akarás és küzdeni tudás — aktív tudatának részese lett. A II. kategó­riában, a dokumentum- és kalandfilmek sorában el is vitte a pálmát, azaz az Arany Prágát, s még a nemzetközi újságírózsűri díját is. Ebben a kategóriában egyébként a dokumentum­filmek „verték” a kaland­filmeket. Ez utóbbi mű­fajban említésre méltót nem láttam a fesztiválon, pedig a televízi világszerte nagy kalandfilm-éhsége közismert. A feltálalt menü után bizony kalandéhes maradt az ember, bár a történetek érzelmessége annál inkább megfeküd­hette a gyomrát. Igazi ka­landot nyújtott viszont két dokumentumfilm. Az egyik — BBC produkció — a tör­ténelem előtti időkbe vitt — ma. Ausztráliában egy napjainkban is a kőkor­szak fokán élő embercso­port életéről, szerszámairól, élelemszerző munkájáról mutatott be izgalmas film­felvételeket. A másik tu­dományos érdekességű pro­dukció nem időben, hanem földrajzilag vitt szokatlan távolságokba. Hamburgi tévések nyolc afrikai orszá­gon át kísértek egy csoport egyetemistát, akik expe­díciójuk során Kelet-Afri­­ka állatvilágát kutatták. Mindez színes felvételeken. MÉRHETŐ KÜLÖNBSÉG A színek. Néhány színes tévéjáték is szerepelt a fesztiválon. Ezek a vetíté­sek érdekes összehasonlí­tásra adtak alkalmat. A fesztivál színhelyén, a Waldstein-palota boxokra osztott termeiben egy-egy kis csoport külön-külön készüléken nézhette a programot. (Az otthoni té­vénézés lélektanilag nem elhanyagolható körülmé­nyeit szándékoztak ezzel megteremteni.) A BBC Arany Prága-díjas tévé­filmjét, a Devoni ibolyá­kat például színesben lát­tam, de át-átpillantva a másik boxba, lemérhettem a fekete-fehér és a színes változat közti különbséget. A hatás meglepett. Ami eddig ugyanis nem volt számomra túlságosan izgal­mas­­, a színes tévé most megnyert magának. Nem pusztán a látvány frissebb, élénkebb, tehát vonzóbb volta — ami egy könnyű­zenei show, vagy egy re­vü esetében elegendő —, hanem főként az, hogy olyan ábrázolásbeli finom­ságokat láttatott meg a színes változat, amik a fekete-fehéren elsikkadtak. A színek már önmagukban is sokféle információt nyúj­tottak a figurákról, a hangulatok árnyaltságának, a szituációk tartalmi gaz­dagításának eszközei lettek az érzékeny művész kezé­ben. Ez utóbbi nagyon fon­tos feltétel. A franciák ver­senyfilmje, A kutya, amely látta az Istent, szebb, tisz­tább színei ellenére is egy­szerűen csak színes változa­ta maradt a fekete-fehér­nek. A VÁGÓOLLÓ Tv-betegség. Tünetei, úgy látszik, nemzetköziek. Van benne részünk itthon is, elegendő. Ez pedig a tévé­­filmek végtelen terjengős­­sége. Mintha a hossza adná a televíziódrámák súlyát, olyan ráérősen, komótosan cammogtak a történetek. Szóban és képben fárasz­tó bőbeszédűséggel. Tu­catnyi tévé­játékon figyel­hettem meg, hogy mire ki­bontakozna a dráma, a bí­belődő körülményeskedésbe beletompul a néző. Mintha a képernyő hosszadalmas­ságra csábítaná az alkotó­kat, a jó ritmusú, összefo­gott, sűrű drámai ábrázolás fehér holló volt a fesztivá­lon. Ettől a sajátos beteg­ségtől nem volt mentes még a legjobb forgatókönyv díjával kitüntetett produk­ció, az előbb említett fran­cia filmszatíra sem, amely egy vallási hiedelmein fel­sülő kis városról szellemes, de a kelleténél hosszadal­masabb történetet mondott el. Akárcsak a rendezés dí­jával jutalmazott szovjet produkció, Marlen Hucijev filmje, a Május volt, amelyben az egyébként szé­pen kidolgozott lírai ré­szek majd kétórássá oldot­ták az egy órában rob­banó feszültségű drámát. Ennek a fesztiválnak az egyik tanulsága lehet: bát­rabban élni a képi sűrítés­sel­­ és a vágóollóval. Bársony Éva □ A MAGYAR NEMZE­TI MÚZEUM július 3-án nyitja A barokktól a sze­cesszióig című kiállítását. A múzeum dísztermében ren­dezett kiállítást Weiner Mi­­hályné, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitja meg. □ BESSENYEI GYÖRGY­NEK, A filozófus című, 1777-ben írt komédiáját mai színpadra alkalmazta Dá­niel Ferenc a Színjátszók kiskönyvtára új füzetében. □ KÉPES GÉZA Víztü­kör címmel adta közre vá­logatott verseit, amelyeket 1928 és 1970 között írt. Élet a parkban Az Ifjúsági parkban teg­nap este megtartották az évad első könnyűzenei kon­certjét. A nagy sikerű esten több ezer fiatal fiú és leány hallgatta meg a Hungária-együttes hang­versenyét. A kibővített és korszerűsített Ifjúsági parkban az idén is a köny­­nyű műfaj legjobbjai szó­rakoztatják a vakációzó diákokat. A fiatalok július­ban hetenként hatszor ta­lálkozhatnak a parkban. A hét meghatározott napjain ugyanazok a zenekarok ját­szanak. Keddi napokon a Syconor, szerdán az Olim­pia, csütörtökön a Gemini, pénteken a Rex, szomba­ton a Fenn és vasárnap a Neoton együttes lép fel. Keddi napokon mutatkoz­nak be az Express ifjúsági hajóversenyén feltűnt ama­tőr együttesek, csütörtök estéken fiatal, kezdő éne­kesek adnak műsort.

Next