Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

AZ ÁRVÍZKÁROK PÓTLÁSÁRA Szeptember közepéig 66 millió tégla kell Naponta 150 vagon ♦ Hosszabb műszakok a gyárakban ♦ Új üzem Fehérgyarmaton Az árvízkárok gondos felmérése alapján az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium intézkedett, hogy a tégla- és cserépipar szeptember 15-ig. 66 millió égetett téglát szállítson az árvíz sújtotta területekre. Ez naponta 150 vagon, csaknem egymillió darab. Megbirkóznak-e ezzel a feladattal — kérdeztük Matejka Józsefet, a Tégla- és Cserépipari Egyesülés ügyvezető igazgatóját. — Nyolc vállalat — hangzott a válasz , soron kívül megkezdte az újjá­építéshez nélkülözhetetlen anyagok szállítását. Sajnos, az árvízvédelem és a nyári mezőgazdasági munkák miatt, a gyárakból csak nehezen jut el az­ anyag a vasút­hoz: kevés a szállítóesz­köz, a teherautó és a ra­kodómunkás. Nehezíti a helyzetet, hogy az árvízi területek ellátása szempontjából fontos, he­lyileg közeli — nemrég korszerűsített — fehérgyar­mati téglagyár is víz alá került. De a debreceni, a mezőtúri és a békéscsabai vállalatok néhány üzemé­ben is szünetelt a termelés, részben az árvízveszély miatt, részben pedig azért, mert a gyárak munkásai a védelemben vettek, vagy vesznek részt. A munka­erőhiány és a rossz idő­járás okozta termeléskiesé­sek pótlására, a téglaipari vállalatok felajánlották, hogy a harmadik negyedévben 10—12 munkaszüneti na­pon is dolgoznak, a ren­des műszakokat pedig meghosszabbítják. Akciójuk eddig 17 millió nyers és 6,7 millió égetett téglát eredményezett. Nagy segítség volna, ha a nyári termelési gyakorlatra je­lentkező fiatalok egy része a téglagyárakban vállal­hatna munkát, amely nehéz ugyan, de jó keresetet ad. A munkások átlagkeresete 2193 forint. A vállalatok nagy erő­feszítéseket tesznek, hogy a fehérgyarmati — évi negy­ven millió téglakapacitású —­ gyár árvízkárait gyor­san rendbehozzák. Külön­leges műszaki brigádokat küldtek, s ezek közremű­ködésével előreláthatólag augusztusban ismét meg­indulhat a termelés a gyár­ban. Sőt, ugyanitt gyorsí­tott ütemben, új téglaközépblokk üze­met is létrehoznak, amelynek termékeivel meggyorsulhat a helyre­­állítás. S hogyan alakul a lakos­ság téglaellátása a nem ár­vízi területeken? —­ Most az árvíz sújtotta területek újjáépítése az el­sőrendű feladat — mondja az igazgató. — Az ehhez szükséges többletmennyi­ség, a munkaerőhiány, a szállítási nehézségek és a kedvezőtlen időjárás okozta termeléskiesések miatt, saj­nos helyenként lesznek hiányok. Országosan azon­ban, mindössze 5,5 száza­lék az a téglamennyiség, amely a lakossági építkezé­seken hiányzik majd. Halmai György MEGJEGYEZI 1­K Virsli és pingponglabda Sok idő telt már el az­óta, hogy lapunkban elő­ször tettük szóvá: több ABC Áruházból lassan ki­szorulnak az olcsóbb cik­kek, helyüket részben ér­tékesebb áruk, részben iparcikkek foglalják el. Akkor még dühös hangú levél volt a válasz. „A szer­ző nem ért a kereskede­lemhez ... Ma jobban élünk, s a vevők is jobb, értékesebb árut keresnek.” S elhangzott olyan vád is: a sajtó azt kívánja, hogy az ÁBC Áruház csak lisz­tet és cukrot tartson. Talán mondanunk sem kell, egyetlen lap sem akarja, hogy az élelmiszer­­bolt csak lisztet és cukrot árusítson. De azt is! S jól tudjuk, hogy az igények nőnek, s a főzőkolbász mellett lángolt pecsenye, a Lánchíd brandy mellett Napóleon konyak is kell. De az furcsa, hogy több áruházban a vevő „csak ad­dig” veszi a paradicsomot, amíg 60 vagy 20 forint, s amikor már olcsó, akkor „csökken a kereslet” és — nyilván — ezért nem tart­ják. Valóban kiváló jelszó: mindent egy helyen. Nagy öröm, ha a vevő a virsli­vel együtt megkapja a pingponglabdát is. Csak az bosszantó, ha a burgonyát és a hagymát másutt kell megvásárolnia... S nem­csak az élelmiszer-, hanem az iparcikk-kereskedelem­ben is láttuk, hogy túl gyorsan csökken az olcsóbb cikkek száma. Hosszú ideig folyt a vita a kereskedelem és a sajtó között. Reméljük, most végleg eldőlt. A minap há­rom fórumon is foglalkoz­tak az említett jelenséggel, s mind a parlamenti ülés, mind a Fővárosi Tanács, mind a Fővárosi NEB egy­öntetűen foglalt állást. „1969-ben, sajnos, az is előfordult, hogy nem volt elég választási lehetőség olcsóbb és drágább áru­cikkek között” — mondta a pénzügyminiszter. A leg­természetesebb, hogy aho­gyan nőnek az igények, ugyanúgy nő az értéke­sebb, divatosabb áruk ará­nya. De az is a legtermé­szetesebb, hogy mindig kellő választékban legye­nek különféle minőségű és különféle árú cikkek. Ta­valy sok esetben a vásárló csak azért vett drágább holmit — állapította meg a Fővárosi Tanács —, mert nem volt olcsóbb. Ez vi­szont sérti a kisebb jöve­delműek érdekeit. Közismert, hogy intéz­kedtek: nagyobb arányban gyártson az ipar olcsó, de jó árut. Hamarosan meg­vizsgálják, hogy a keres­kedelemben hogyan való­sul meg ez a határozat. Mert a vevő nemcsak ér­tékesebb, hanem olcsóbb árut is keres. Aczél TÁPÉRA MENT A LAKODALOM KÉSZÜL A PAPRIKÁS ABROSZ Az ünnepet, a vasárna­pot nem a kivarrt rózsák, paprikavirágok, pipacsok jelentik Szakmáron: ez a viselet. Hétköznap is, va­sárnap is. Képek a Duna mellékéről, Szakmárról, Kalocsa mellől. Harminc fok árnyékban. Nagy Lajosné nyakig zárt, kivarrt ingben — virít az ingen a mezők virága — indul kapálni. A keserűtel­ki Béke Tsz óriási kukori­cájából egy rész az övé. „Persze, hogy meleg az ing, de virágos, mondtam már tavaly, hogy jövőre nyári ruhát kell venni, de hogy tudnám eldobni ezt a sok kivarrt blúzt, amit az ember télen varr?! A fér­jem a kistényi állami gaz­daságban Zetoros. Ő is dolgozik ma. Mondta, hogy holnap kéne nyaralni men­nünk, a gazdaság besorolt minket, Egerbe mehetnénk. De nem lehet, hogy lehet­ne, permetezni kell, ka­pálni kell.” Nagy Lajosné­­nak tv-jük még nincs, Wartburgjuk már van, ősszel vették, s mikor kér­dem, hová járnak vele, ez a válasz: hol Kalocsára, hol Keszthelyre, de már Kecskeméten is voltunk vele. Andrásék háza előtt in­dul meg vasárnap ebéd után a varrás. Andrásné, Magdolna, a lánya, Bolvá­­riné, s szélén az öreg néni, Tóth Istvánná. „Csak most tudtunk kiülni, ebéd után varrni, mert délelőtt a la­kodalmasokat búcsúztat­tuk, Szécsényi R­ózsikát. Egy tápéi fiú veszi el (Tá­pén volt a Rózsika a csi­benevelő iskolában, ott ta­lálkoztak), múlt héten volt­ idehaza Szakmáron az es­küvő, most meg Tápén lesz. A vőlegény jött érte, meg egy teherautó, s egy luxusautó vitte a meny­asszonyt. A teherautón szakmáriak voltak, a Petőfi Tsz tagjai, a személyutó Tápéról jött. Most Tápén lesz a zene, a múlt heti la­kodalom folytatódik. El­mentek a lakodalmasok, hozzá lehet kezdeni a var­ráshoz, most paprikás ab­roszt varrunk, 230 forintjá­val fizeti ezt a kalocsai Népművészeti Szövetkezet, bizony, ha meg akarná ezt a boltban venni, 600-nál is többet kérnek érte...” k. gy. (Bozsán felv.) Divatos történet S­zokványosán kezdődött. A nagy emberbarát, I dr. Tintahal Ferdinánd, az­­1970. sz. ügyvédi munkakö­ s­zösség volt tagja, jószívűsé­­­gi rohamában hirdetést I tett közzé, hogy felebaráta- I im, pénzes pacákok, tüs- I tént jelentkezzetek a budai I Alpok sírnivalóan szépsé­ges társasház­ építkezésé­­­­hez. Mert tizen adtak induló-­­ pénzt, így perc műve volt­­megszerezni Tintahal Vero­­­­nika oki, körhintatervező ,beomlott kőbányáját a Bo­­­­londgomba utcában. A tíz-­­ lakásos téglaparadicsom­­ hézagmentes kivitelezését a „ Leszázalékolt Harangozok­­ Nagyszüleiből Alakult M­yárshegyező Kisipari Szö­vetkezet vállalta. Garancia­­ az elnök, a humanizmusá­­­­ról közismert dr. Tintahal­y Ferdinánd személye lett. Ment is volna minden, mint a pontosan közlekedő kék buszok, ha időközben a szövetkezet nem vállal el­sőfontosságú exportmunkát is: kártyazsírozást és kö­pönyegforgatást. Ferdinánd bátyánk így aztán önmagával kevere­dett pörbe, s hiába verte meg saját magát sötét utca­sarkokon, csak akkor moz­dult valamit a társasház­építkezés, ha az anyagokat felváltva őrizgető tulajdo­nosok megpillantották őt a kőbánya lejárójában, s irá­nyába téglákat röpítettek épületes megjegyzések kí­séretében. Nyár felé pedig ez tör­tént: Hamuka Sándor, a kitüntetett kutyaugatás­utánzó, a csalfa férj váló­pere főtárgyalásán csúfos vereséget szenvedett. Ak­korát, hogy lakásából ki kellett költöznie. A művész­­lélek azonban nem tört le, hanem lécekből, verseskö­tetekből, kátránypapírból és, orvosságos üvegcsékből ta­­­karos kis nyomortanyát tá■ ‘ költ magának az idegen-'­forgalmi főútvonal mentén,­ a Bolondgomba utcai Hil-­­ton Hotel szomszédságában." Példáját számosan kö­vették. Elsősorban az örökös elő-­­ legezgetésben tönkrement­ és még mindig csak lővén-i­dőbeli társasház-tulajdono-­­sok. Aztán hozzájuk csapó-ó­dott számos csöves, meg­ kékfényes, meg volt albér­lő. Jelenlegi helyzet: a villa-­ negra-egyveleg halászfalu-­­vá nyilvánítása folyamatból létetett. A világ egyetlen, víz nélküli halásztelepülé­­sének létezése ellen mind­össze az összes hatóság­ emelt kifogást. Az összes hatóságokhoz' intézett, alázatosan szem-­, télen, kioktató beadványt< dr. Tintahal Ferdinánd] jogtudós írta meg 199 lakó, és természetesen, dr. Tinta­hal Ferdinánd társasház­építési ügyintéző nevében." Darázs Endre Műszak végén dudaszó Ózdon immár nyolc esz­tendeje működik, igen szép eredménnyel a honismereti szakkör. Tagjai számos gyártörténeti érdekességet is felkutattak. Ezek között van a gyári duda története. A múlt század végén a ko­hásztelepülésen az volt a szokás, hogy a munkás­kolónián kolomppal jártak házról-házra, ébreszteni. A századforduló elején a ha­rangozást gőzdudával vál­tották fel. Ezzel nemcsak a reggelt és a delet, hanem minden fontosabb időpon­tot jeleztek, így többek kö­zött reggel öt órakor az éb­resztőt, este 6 órakor pe­­­dig a 12 órás munkaidő vé­gét. Délután 2 órakor elő­ször a Tanácsköztársaság idején szólalt meg a duda Ózdon, hírül adva, hogy a kohászok munkaideje nyolc órára rövidült. A duda ma is pontosan jelzi a műszak kezdetét és befejezését. (MTI) Pákásztanya Szeghalmon Halász-vadász teremmel berendezett pákásztanya nyílt a Sárrét fővárosában Szeghalmon, a Szeged— Debrecen közötti ország­út mentén. A Sárrét ős­lakóinak foglalkozását a halászatot és vadászatot jól illusztráló pákásztanyán, ősi szerszámok, munkaesz­közök, trófeák, kitömött madarak díszítik a falakat. A tölgyfaasztalok mellé nyárfatörzsből vájt kana­pékat , kagylófoteleket helyeztek, amelyeket ere­deti báránybőrökkel ta­kartak le. ŐSSZEL NYIT A HUBERTUS Sütemények, levesek az automatákból egyik háromfajta szörpöt ad, a másik feketekávét, tejszínes kávét. Van ka­kaót és tejes kávét adó, van, amelyik leveseket szolgál fel, kalácsokat és brióssüteményeket lehet kapni egy másikból. Felál­lítanak egy olasz fagylalt­­adagoló gépet, s ennek ki­szolgálója egyben az auto­maták kezelője. Remélik, hogy a Marx téri automa­tasornak éppen olyan sike­re lesz, mint a Baross té­ri aluljáróban elhelyezett automatáknak. A VI. kerületi Vendég­látóipari Vállalat az idén csaknem tízmillió forintot költ üzletfelújításokra, át­alakításokra. A volt Kairó kávéház helyén, a Lövölde téren augusztus 20-án bisztró nyílik. Az eddigi tapasztalat alapján korlát nélküli bisztrót terveztek. A korlát ugyanis lassítja az ételhez való hozzáju­tást. Az ősszel nyitják meg a Hajós utca és Dessewffy utca sarkán az átalakított Hubertus vendéglőt. Az Alkotmány kávéházat bő­vítik, jövő februárra ké­szül el az új vendéglő. Szeptemberben bezárják a Bajcsy-Zsilinszky úti Kis Dóm eszpresszót, korsze­rűsítik. Bezár az Operett­­színház melletti eszpresz­­szó is, amelyet ugyancsak átalakítanak. A Marx téren, a Jókai utca sarkán, augusztus kö­zepére elkészül a VI. kerü­leti Vendéglátóipari Vál­lalat automata étel- és ital­sora, Dániában vásárolták az automata gépeket, az

Next