Esti Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

Képviselők bojkottja Maudliig ellen London, július 1. A tiltakozás jeléül kivo­nultak a fr­onkáspárti kép­viselők Belfastban a Maud­­ling bri­­tory belügymi­niszterrel tartott értekez­letről. Az úgynevezett különle­ges törvény bevezetése ellen tiltakoztak, amely­nek alapján bírósági tár­gyalás nélkül lehet inter­nálni bárkit. Az északír fővárosban ma reggel már húsz órája ülé­sezett egyfolytában a Stor­mont , a helyi parlament. Elfogadtak egy új törvény­­javaslatot, amely lényegé­ben véve az eddigi polgár­jogi tüntetések felszámolá­sára irányul. A törvényja­vaslat alkotói szó szerint zavargások résztvevői ellen hoztak szankciókat, régi tapasztalat és gyakorlat azonban, hogy az északír kormány a jogos tünteté­seket is „zavargásoknak” minősíti. Belfastban, egy kisebb incidens kivételével, ma délelőtt viszonylagos nyugalom uralkodott, a feszült helyzetre a város­ban szüntelenül cirkáló brit harckocsik, az utca­­kereszteződéseknél csőre töltött géppisztollyal figye­lő brit katonák utaltak. Szovjet-kínai tárgyalások Peking, július 1. Az Új-Kína hírügynök­ség ma egymondatos köz­leményben adta hírül, hogy Kína és a Szovjetunió meg­bízottjai a közeljövőben megtartják határfolyam­hajózási vegyesbizottságuk tizenhatodik ülését. Az ér­tekezletre július 10-én, a Hejlungcsiang tartomány­beli Heiho városban kerül sor. A vegyesbizottság leg­utóbbi ülését, tavaly jú­nius 18-án Habarovszkban tartották. Ezek a megbeszélések el­sősorban technikai jellegű­ek, eltérően a magas­szintű szovjet—kínai tár­gyalásoktól,­ amelyek tavaly októberben kezdődtek Peking­ben és­­felölelik az egész határproblémát. Szih­anuk elutazott Phenjanból Phenjan, július 1. Norodom Szih­anuk be­fejezte kéthetes­­látogatását a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban és ma különvonattal elutazott Phenjanból. Szihanukot és a kíséretében levő szemé­lyeket Kim Ir Szen minisz­terelnök búcsúztatta. Egyszemélyes minirepülőgépet épített a lengyel Jaroslaw Janowski konstruktőr. A parányi légibicikli motorkerék­pár motorjával repül, teljes biztonsággal. A GYILKOS TELEFONÁL Két szenátor a kivégzendők listáján? Az Egyesült Államokban társaság szerveződött az­zal a bevallott céllal, hogy eltegyék láb alól a Washington indokínai po­litikáját ellenző törvény­hozókat. Mike Grave Alasz­ka állam demokratapárti szenátora tegnap a felső­ház plénuma előtt felol­vasott egy jegyzetet, amely egy telefonbeszélgetés alap­ján készült. Valaki, aki dr.­­William Pierce-nek nevezte magát, felhívta ugyanis telefonon Grave szenátort. Árulónak nevezte a szenátusi ellen­zéket és többek között így beszélt: „Az egész rohadt banda megérdemelne pár golyót a szeme közé." A telefonáló később pontosab­ban fogalmazott: McGo­vern és Hatfield szenátorok „kivégzését” helyezte kilá­tásba. (McGovern és Hat­field nevéhez fontos tör­vényjavaslat-módosítási in­dítvány fűződik, amely — ha esetleg megszavaznák — megfosztaná a pénzalapok­tól a vietnami háború ve­zetésében illetékes minisz­tériumokat.) Grave szenátor a szená­tus előtt bejelentette azt is, hogy a telefonáló, aki szer­vezetét „Fehérszocialista, Nemzeti Pártnak” nevezte, említést tett egy vasárna­pi nagygyűlésről, amelyet Washingtonban akarnak tartani, hogy megtárgyal­ják, miként szánjanak szembe a szenátus liberá­lis szárnyával. „Repülő csészealjat” látott a Rá-2 legénysége? Clearwater, július 1. A nyugat-indiai szige­tektől 675 mérföldre tar­tózkodó Rá-2, Heyerdahl papiruszhajója tegnap este a nyílt óceánon találko­zott a Calamar nevű óceá­­nográfiai kutatóhajóval, amely az ENSZ zászlaja alatt végzi munkáját. A norvég kutató és a pa­piruszhajó nemzetközi le­génységének többi tagja a vízből felvett olajszennyez­ződési mintákat adta át az ENSZ-kutatóhajón tar­tózkodó tudósoknak. Első­ként a Calamar érkezett a tervezett találkozó színhe­lyére, mert a Rá—2 sebes­sége egy erős sodrású ten­geráram következtében napi 60-ról 23 mérföldre csökkent. Végül a Calamar radar segítségével állapí­totta meg a papiruszhajó tartózkodási helyét és he­lyi idő szerint tegnap dél­után hat órakor a két ha­jó látótávolba került. Közben Norman Baker, a Raa 2 navigátora rádió­táviratban adta hírül, hogy a legénység harmad­szor is megfigyelt egy is­meretlen repülő tárgyat, amely kör alakú és világít. A­­ papiruszhajó utasai óceánográfiai és csillagá­szati megfigyeléseikről számolnak be a Calamar tudósainak. Kulcs a zárhoz Egyértelműen pozitív visszhang — jelentik a hír-­­ügynökségek a budapesti memorandum nemzetközi fogadtatásáról. „Ezen az alapon — jelentette ki pél­dául a bonni kancellár — az érdekeltek számára kele­ten is, nyugaton könnyebb lesz egyetértésre jutni egy olyan konferencia összehí­vásáról, amely Európa biz­tonságát szolgálhatja.” Az AFP francia hírügynökség is elégedetten nyugtázza a VSZ-memorandum „új ja­vaslatait”. Akadály persze — ezt nem nehéz megjósolni — lesz még éppen elég, de úgy tűnik, a kontinens átfogó konferenciájának terve is­mét közelebb került a meg­valósuláshoz. A magyar közvéleménynek minden oka megvan arra, hogy megkülönböztetett figye­lemmel vegye tudomásul ezt a biztató kilátást. ..."Néhány napja történt, egy rendkívüli plusz­ kávé­val és kellemes várakozás­sal stimulált „világbajnoki” késő­ estén. — Kapcsoljuk Guadala­­jarát — mondta a tévé be­mondója, és hátradőltünk a fotelben. Aztán megjelent a képernyőn a mexikói sta­dion, miért ne jelent volna, ma már nincsenek távolsá­gok. Néhány perc múlva Vitray Tamás közölte, hogy a mérkőzés színhelye: mil­liós világváros. Azt hiszem, erre sokan felkaptuk a fe­jünket. Jó, Guadalajaráról — az olimpia miatt — már hallottunk. De hogy milliós világváros?... Lehet, hogy azért még ma is vannak tá­volságok? Vagyunk tanúk rá elegen: ha a tengeren túlról érkezik az ember és eléri Európa határát, nemcsak a térkép, hanem szíve szerint is úgy érzi, egy kicsit már hazaér­kezett. Ezen a talajon is­merős meghittséggel moz­gunk. Tiberius villája Cap­ri sziklái felett, a prágai Aranycsinálók utcája, a Notre Dame, a német váro­sok megannyi, megindítóan egyforma patinás piactere nemcsak térben van közel hozzánk, hanem érzelmileg is. A dániai Helsingörben a bástyák közt sétálók arcát néztem a minap. Kronborg az amerikai turistáknak: egy vár a sok közül. Ne­künk, európaiaknak: a hely, ahol Hamlet apjának szel­leme bolyong. Közegünk, tágabb ottho­nunk neve „messzire tekin­­tőt” jelentett a klasszikus helléneknél, nem Papado­­pulosz, hanem­­Szókratész Hellaszában. Európa mindig a messzire tekintők földje volt, de rá is sokan tekin­tettek messziről, és tekinte­nek ma is. Viharos évezre­deket élt túl a szabály, hogy ennek a mi kontinensünk­nek a fontossága arányta­lanul nagyobb a területénél. Bárhol éljen is az ember, Európára figyelni több mint érdeklődés, nemegyszer ön­védelmi reflex. Háborúk mindig voltak — mondják mezei pásztortűz­nél sokat megélt öregek és koktélpartin csevegő diplo­maták. Sajnos, vannak is. 1945 óta csaknem száz fegy­veres konfliktus robbant ki a Glóbuszon, de, a görög polgárháború szabályt erősí­tő kivételével, egyetlenegy sem Európában. Veszélytelen hely lett a történelem jó öreg puska­poros hordója? Ugyan. Igaz, a fegyverek a Távol- és a Közel-Keleten dörögnek. De mindenekelőtt itt húzódott — és húzódik ma is — a két világrendszer igazi Ru­­biconja. A legnagyobb, a teljes pusztulás iszonyú vízióját felidéző veszély: a két szuperhatalom összecsa­pása és ez a két szuperha­talom Európa szívében néz farkasszemet egymással. És ezen a kontinensen mégis hallgattak a fegyve­rek, még a hidegháború leg­ádázabb szakaszaiban is. Nem azért, mert nem volt feszültség, hanem azért, mert a tét bizonyult hamleti nagyságrendűnek: valóban tét és nemlét forgott, forog kockán. Másutt talán lehet még olyan elhúzódó helyi konf­liktus is — Európában nem. Ebben az évszázadban két­szer bizonyosodott be, hogy az európai háború: világhá­ború. A kontinens nyugal­ma, persze, elsősorban ne­künk, ittenieknek drága. De európai béke nélkül ma már nincs afrikai, ázsiai, sőt, ausztráliai béke sem. Nem véletlen, hanem ter­mészetes — a leninizmus betűjéből és szelleméből fa­kad —, hogy az első szocia­lista állam igen régóta kol­lektív biztonsági rendszert követel a kontinensen. És néhány esztendeje, 1966. jú­lius 8-án Bukarestben, már nem egy állam, hanem a szocialista országok tábora elevenítette fel a kollektív biztonság nagyon is aktuális igényét. Karlovy Varyban is központi téma volt ez az igény, majd 1969. március 17-én Budapesten, a Varsói Szerződés Tagországainak Politikai Tanácskozó Testü­lete a kulcsot is átnyújtotta a zár felnyitásához: össz­európai biztonsági konfe­renciát javasolt, minden fel­tétel nélkül. A felhívás óriási nemzet­közi visszhangot váltott ki. Milliók ismerték fel, hogy új, igazi lehetőség van szü­letőben. Természetesen nem minden kormány fogadta kitörő lelkesedéssel a tervet. De nem akadt kabinet a föl­dön, amely megengedhette volna magának a nyílt el­utasítás fényűzését. Újra bebizonyosodott, hogy a közvélemény nagyhatalmi státusáról szóló megállapí­tás­­ nem frázis. A NATO tavalyi brüsszeli és washingtoni tanácsülése még alig leplezetten fanyal­­gott, bár szavakban akkor sem mondhatott nemet. Az idei római ülés már tükrözi az atlanti közvélemény igenjét. Ennek a közvéle­ménynek újabb tömegei is­mertek fel bizonyos alap­vető igazságokat. A buda­pesti felhívás és most a budapesti memorandum fé­nyében még világosabbá váltak bizonyos paradoxo­nok. Például az, hogy a har­sogó vagy csinnadrattás „szuper-európaiak’’ a diszk­rimináció lobogóját lengetik és az igazi összeurópai szel­lemet a kontinens közös asztalához hívó Varsói Szer­ződés sugározza. Az a szer­vezet, amely a biztonsági rendszeren munkálkodva a NATO mellett saját meg­szűnésének valós feltételeit is igyekszik megteremteni. A láncreakció megindult. A távolabbi jövőbe­n nem láthatunk, de ismerjük sa­ját , szándékainkat, és, ami legalább olyan fontos, lehe­tőségeinket. Ennek a kettő­nek köszönhetjük, hogy ez az egykor fegyvercsörgéstől zajos kontinens ma párbe­szédektől hangos. Az euró­pai biztonsági konferencia még nem ült össze. De a bu­dapesti memorandum nyo­mán még több konferencia­­teremben folyik a szó az európai biztonságról. Harmat Endre NEM INDUL A BOAC ÉS A BEA Stewardess-sztrájk London repülőterein London, július 1. Stanley Levinson telefon­­­­jelentése: _Újabb sztrájk robbant ki London két nagy repülő­terén: Heathrow-n és Gatwickban. Ez alkalom­mal a BOAC és a BEA légi­­forgalmi társaságok stew­ardessei szüntették be a munkát. A légikisasszo­nyok azt követelik, hogy a repülőgépek többi személy­zetéhez hasonlóan,, ők is 55 éves korukban mehessenek nyugdíjba. A­­jelenlegi nyugdíjkorhatár ugyanis a 63. év. Távvezeték Tegnap próbaüzembe he­lyezték a Kladovo és Belg­rád közötti 200 kilométer hosszú, 400 kilovoltos első távvezetéket. Ezzel megte­remtődtek az előfeltételek, hogy a vaskapui vízi erő­művet bekapcsolják a jugoszláviai energetikai rendszerbe. A távvezeték építése kö­rülbelül 100 millió dinárba került. ANGLIÁBAN Több Volkswagen A legújabb statisztikai adatok szerint a Volkswa­gen Művek májusban 4030 gépkocsiját helyezte el az angliai autópiacon. Tavaly májusban 1943 volt az Ang­liában eladott Volkswagen gépkocsik száma. A Renault Műveknek idén májusban 2872 gyárt­mánya kelt el Angliában a tavalyi májusi 1553 kocsi­val szemben VA­R­O­MA J­ORI SZABADTÉRI SZÍNPAD július 3-tól augusztus 2-ig (hétfő és kedd kivételével), mindennap, este 8 órakor: BRANDON THOMAS: Zenés vígjáték 3 felvonásban A FŐSZEREPEKBEN: TOLNAY KLÁRI, PAGER ANTAL, BODr­OGI GYULA, ALMÁSI ÉVA, KÁLLAI FERENC, KÁLDY NÓRA Zene:Aldobolyi Nagy György Rendező: Kerényi Imre a árnéig nénje

Next