Esti Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
Képviselők bojkottja Maudliig ellen London, július 1. A tiltakozás jeléül kivonultak a fronkáspárti képviselők Belfastban a Maudling britory belügyminiszterrel tartott értekezletről. Az úgynevezett különleges törvény bevezetése ellen tiltakoztak, amelynek alapján bírósági tárgyalás nélkül lehet internálni bárkit. Az északír fővárosban ma reggel már húsz órája ülésezett egyfolytában a Stormont , a helyi parlament. Elfogadtak egy új törvényjavaslatot, amely lényegében véve az eddigi polgárjogi tüntetések felszámolására irányul. A törvényjavaslat alkotói szó szerint zavargások résztvevői ellen hoztak szankciókat, régi tapasztalat és gyakorlat azonban, hogy az északír kormány a jogos tüntetéseket is „zavargásoknak” minősíti. Belfastban, egy kisebb incidens kivételével, ma délelőtt viszonylagos nyugalom uralkodott, a feszült helyzetre a városban szüntelenül cirkáló brit harckocsik, az utcakereszteződéseknél csőre töltött géppisztollyal figyelő brit katonák utaltak. Szovjet-kínai tárgyalások Peking, július 1. Az Új-Kína hírügynökség ma egymondatos közleményben adta hírül, hogy Kína és a Szovjetunió megbízottjai a közeljövőben megtartják határfolyamhajózási vegyesbizottságuk tizenhatodik ülését. Az értekezletre július 10-én, a Hejlungcsiang tartománybeli Heiho városban kerül sor. A vegyesbizottság legutóbbi ülését, tavaly június 18-án Habarovszkban tartották. Ezek a megbeszélések elsősorban technikai jellegűek, eltérően a magasszintű szovjet—kínai tárgyalásoktól, amelyek tavaly októberben kezdődtek Pekingben ésfelölelik az egész határproblémát. Szihanuk elutazott Phenjanból Phenjan, július 1. Norodom Szihanuk befejezte kétheteslátogatását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és ma különvonattal elutazott Phenjanból. Szihanukot és a kíséretében levő személyeket Kim Ir Szen miniszterelnök búcsúztatta. Egyszemélyes minirepülőgépet épített a lengyel Jaroslaw Janowski konstruktőr. A parányi légibicikli motorkerékpár motorjával repül, teljes biztonsággal. A GYILKOS TELEFONÁL Két szenátor a kivégzendők listáján? Az Egyesült Államokban társaság szerveződött azzal a bevallott céllal, hogy eltegyék láb alól a Washington indokínai politikáját ellenző törvényhozókat. Mike Grave Alaszka állam demokratapárti szenátora tegnap a felsőház plénuma előtt felolvasott egy jegyzetet, amely egy telefonbeszélgetés alapján készült. Valaki, aki dr.William Pierce-nek nevezte magát, felhívta ugyanis telefonon Grave szenátort. Árulónak nevezte a szenátusi ellenzéket és többek között így beszélt: „Az egész rohadt banda megérdemelne pár golyót a szeme közé." A telefonáló később pontosabban fogalmazott: McGovern és Hatfield szenátorok „kivégzését” helyezte kilátásba. (McGovern és Hatfield nevéhez fontos törvényjavaslat-módosítási indítvány fűződik, amely — ha esetleg megszavaznák — megfosztaná a pénzalapoktól a vietnami háború vezetésében illetékes minisztériumokat.) Grave szenátor a szenátus előtt bejelentette azt is, hogy a telefonáló, aki szervezetét „Fehérszocialista, Nemzeti Pártnak” nevezte, említést tett egy vasárnapi nagygyűlésről, amelyet Washingtonban akarnak tartani, hogy megtárgyalják, miként szánjanak szembe a szenátus liberális szárnyával. „Repülő csészealjat” látott a Rá-2 legénysége? Clearwater, július 1. A nyugat-indiai szigetektől 675 mérföldre tartózkodó Rá-2, Heyerdahl papiruszhajója tegnap este a nyílt óceánon találkozott a Calamar nevű óceánográfiai kutatóhajóval, amely az ENSZ zászlaja alatt végzi munkáját. A norvég kutató és a papiruszhajó nemzetközi legénységének többi tagja a vízből felvett olajszennyezződési mintákat adta át az ENSZ-kutatóhajón tartózkodó tudósoknak. Elsőként a Calamar érkezett a tervezett találkozó színhelyére, mert a Rá—2 sebessége egy erős sodrású tengeráram következtében napi 60-ról 23 mérföldre csökkent. Végül a Calamar radar segítségével állapította meg a papiruszhajó tartózkodási helyét és helyi idő szerint tegnap délután hat órakor a két hajó látótávolba került. Közben Norman Baker, a Raa 2 navigátora rádiótáviratban adta hírül, hogy a legénység harmadszor is megfigyelt egy ismeretlen repülő tárgyat, amely kör alakú és világít. A papiruszhajó utasai óceánográfiai és csillagászati megfigyeléseikről számolnak be a Calamar tudósainak. Kulcs a zárhoz Egyértelműen pozitív visszhang — jelentik a hír-ügynökségek a budapesti memorandum nemzetközi fogadtatásáról. „Ezen az alapon — jelentette ki például a bonni kancellár — az érdekeltek számára keleten is, nyugaton könnyebb lesz egyetértésre jutni egy olyan konferencia összehívásáról, amely Európa biztonságát szolgálhatja.” Az AFP francia hírügynökség is elégedetten nyugtázza a VSZ-memorandum „új javaslatait”. Akadály persze — ezt nem nehéz megjósolni — lesz még éppen elég, de úgy tűnik, a kontinens átfogó konferenciájának terve ismét közelebb került a megvalósuláshoz. A magyar közvéleménynek minden oka megvan arra, hogy megkülönböztetett figyelemmel vegye tudomásul ezt a biztató kilátást. ..."Néhány napja történt, egy rendkívüli plusz kávéval és kellemes várakozással stimulált „világbajnoki” késő estén. — Kapcsoljuk Guadalajarát — mondta a tévé bemondója, és hátradőltünk a fotelben. Aztán megjelent a képernyőn a mexikói stadion, miért ne jelent volna, ma már nincsenek távolságok. Néhány perc múlva Vitray Tamás közölte, hogy a mérkőzés színhelye: milliós világváros. Azt hiszem, erre sokan felkaptuk a fejünket. Jó, Guadalajaráról — az olimpia miatt — már hallottunk. De hogy milliós világváros?... Lehet, hogy azért még ma is vannak távolságok? Vagyunk tanúk rá elegen: ha a tengeren túlról érkezik az ember és eléri Európa határát, nemcsak a térkép, hanem szíve szerint is úgy érzi, egy kicsit már hazaérkezett. Ezen a talajon ismerős meghittséggel mozgunk. Tiberius villája Capri sziklái felett, a prágai Aranycsinálók utcája, a Notre Dame, a német városok megannyi, megindítóan egyforma patinás piactere nemcsak térben van közel hozzánk, hanem érzelmileg is. A dániai Helsingörben a bástyák közt sétálók arcát néztem a minap. Kronborg az amerikai turistáknak: egy vár a sok közül. Nekünk, európaiaknak: a hely, ahol Hamlet apjának szelleme bolyong. Közegünk, tágabb otthonunk neve „messzire tekintőt” jelentett a klasszikus helléneknél, nem Papadopulosz, hanemSzókratész Hellaszában. Európa mindig a messzire tekintők földje volt, de rá is sokan tekintettek messziről, és tekintenek ma is. Viharos évezredeket élt túl a szabály, hogy ennek a mi kontinensünknek a fontossága aránytalanul nagyobb a területénél. Bárhol éljen is az ember, Európára figyelni több mint érdeklődés, nemegyszer önvédelmi reflex. Háborúk mindig voltak — mondják mezei pásztortűznél sokat megélt öregek és koktélpartin csevegő diplomaták. Sajnos, vannak is. 1945 óta csaknem száz fegyveres konfliktus robbant ki a Glóbuszon, de, a görög polgárháború szabályt erősítő kivételével, egyetlenegy sem Európában. Veszélytelen hely lett a történelem jó öreg puskaporos hordója? Ugyan. Igaz, a fegyverek a Távol- és a Közel-Keleten dörögnek. De mindenekelőtt itt húzódott — és húzódik ma is — a két világrendszer igazi Rubiconja. A legnagyobb, a teljes pusztulás iszonyú vízióját felidéző veszély: a két szuperhatalom összecsapása és ez a két szuperhatalom Európa szívében néz farkasszemet egymással. És ezen a kontinensen mégis hallgattak a fegyverek, még a hidegháború legádázabb szakaszaiban is. Nem azért, mert nem volt feszültség, hanem azért, mert a tét bizonyult hamleti nagyságrendűnek: valóban tét és nemlét forgott, forog kockán. Másutt talán lehet még olyan elhúzódó helyi konfliktus is — Európában nem. Ebben az évszázadban kétszer bizonyosodott be, hogy az európai háború: világháború. A kontinens nyugalma, persze, elsősorban nekünk, ittenieknek drága. De európai béke nélkül ma már nincs afrikai, ázsiai, sőt, ausztráliai béke sem. Nem véletlen, hanem természetes — a leninizmus betűjéből és szelleméből fakad —, hogy az első szocialista állam igen régóta kollektív biztonsági rendszert követel a kontinensen. És néhány esztendeje, 1966. július 8-án Bukarestben, már nem egy állam, hanem a szocialista országok tábora elevenítette fel a kollektív biztonság nagyon is aktuális igényét. Karlovy Varyban is központi téma volt ez az igény, majd 1969. március 17-én Budapesten, a Varsói Szerződés Tagországainak Politikai Tanácskozó Testülete a kulcsot is átnyújtotta a zár felnyitásához: összeurópai biztonsági konferenciát javasolt, minden feltétel nélkül. A felhívás óriási nemzetközi visszhangot váltott ki. Milliók ismerték fel, hogy új, igazi lehetőség van születőben. Természetesen nem minden kormány fogadta kitörő lelkesedéssel a tervet. De nem akadt kabinet a földön, amely megengedhette volna magának a nyílt elutasítás fényűzését. Újra bebizonyosodott, hogy a közvélemény nagyhatalmi státusáról szóló megállapítás nem frázis. A NATO tavalyi brüsszeli és washingtoni tanácsülése még alig leplezetten fanyalgott, bár szavakban akkor sem mondhatott nemet. Az idei római ülés már tükrözi az atlanti közvélemény igenjét. Ennek a közvéleménynek újabb tömegei ismertek fel bizonyos alapvető igazságokat. A budapesti felhívás és most a budapesti memorandum fényében még világosabbá váltak bizonyos paradoxonok. Például az, hogy a harsogó vagy csinnadrattás „szuper-európaiak’’ a diszkrimináció lobogóját lengetik és az igazi összeurópai szellemet a kontinens közös asztalához hívó Varsói Szerződés sugározza. Az a szervezet, amely a biztonsági rendszeren munkálkodva a NATO mellett saját megszűnésének valós feltételeit is igyekszik megteremteni. A láncreakció megindult. A távolabbi jövőben nem láthatunk, de ismerjük saját , szándékainkat, és, ami legalább olyan fontos, lehetőségeinket. Ennek a kettőnek köszönhetjük, hogy ez az egykor fegyvercsörgéstől zajos kontinens ma párbeszédektől hangos. Az európai biztonsági konferencia még nem ült össze. De a budapesti memorandum nyomán még több konferenciateremben folyik a szó az európai biztonságról. Harmat Endre NEM INDUL A BOAC ÉS A BEA Stewardess-sztrájk London repülőterein London, július 1. Stanley Levinson telefonjelentése: _Újabb sztrájk robbant ki London két nagy repülőterén: Heathrow-n és Gatwickban. Ez alkalommal a BOAC és a BEA légiforgalmi társaságok stewardessei szüntették be a munkát. A légikisasszonyok azt követelik, hogy a repülőgépek többi személyzetéhez hasonlóan,, ők is 55 éves korukban mehessenek nyugdíjba. Ajelenlegi nyugdíjkorhatár ugyanis a 63. év. Távvezeték Tegnap próbaüzembe helyezték a Kladovo és Belgrád közötti 200 kilométer hosszú, 400 kilovoltos első távvezetéket. Ezzel megteremtődtek az előfeltételek, hogy a vaskapui vízi erőművet bekapcsolják a jugoszláviai energetikai rendszerbe. A távvezeték építése körülbelül 100 millió dinárba került. ANGLIÁBAN Több Volkswagen A legújabb statisztikai adatok szerint a Volkswagen Művek májusban 4030 gépkocsiját helyezte el az angliai autópiacon. Tavaly májusban 1943 volt az Angliában eladott Volkswagen gépkocsik száma. A Renault Műveknek idén májusban 2872 gyártmánya kelt el Angliában a tavalyi májusi 1553 kocsival szemben VAROMA JORI SZABADTÉRI SZÍNPAD július 3-tól augusztus 2-ig (hétfő és kedd kivételével), mindennap, este 8 órakor: BRANDON THOMAS: Zenés vígjáték 3 felvonásban A FŐSZEREPEKBEN: TOLNAY KLÁRI, PAGER ANTAL, BODrOGI GYULA, ALMÁSI ÉVA, KÁLLAI FERENC, KÁLDY NÓRA Zene:Aldobolyi Nagy György Rendező: Kerényi Imre a árnéig nénje