Esti Hírlap, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

Komputer a könyvtárban Új igények tisztázása ♦ Több és jobb szakirodalom kell a vidéknek Ma délelőtt az országos könyvtáros konferencia előkészületeiről tartott tájékoztatót a Művelődés­­ügyi Minisztériumban Kon­dor Istvánné, a könyvtári osztály vezetője. A sajtó­­értekezlet előtt beszélget­tünk. Áprilisban kezdték — Az első könyvtárügyi kongresszus — mondta — 1952-ben volt. 1955-ben, a második kongr­esszuson, a könyvtárügy fejlesztésé­ről, szakmai egységesítésé­ről volt szó. Azóta olyan gazdasági-társadalmi vál­tozások mentek végbe, amelyek szükségessé tet­ték, hogy a könyvtárak messzemenően kövessék, illetve segítsék elő ezeket a változásokat, Így tehát a decemberben megrende­zendő harmadik kongresz­­szus a könyvtárakkal szemben állított új igé­nyeket kívánja meghatá­rozni. Az előkészítés — szekcióülések formájában — már áprilisban megkez­dődött. — Miben állt ezek mun­kája? E­ltérő várakozás — Az oktatás, az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány területén jelentkező igé­nyek, sajátos problémák feltárásában, megvitatá­sában. Az oktatási szekció munkabizottsága például olyan témákat vitatott meg a pedagógus szakemberek­kel, mint az irodalom be­építése az iskolai nevelő­­munkába, a könyvhaszná­latra, önálló tájékozódásra tanítás. A mezőgazdasági szekció az agrárértelmiség továbbképzését tükröző kérdőíves vizsgálat alap­ján elemezte a terület helyzetét. Az ipari szekció is tartott előzetes anké­­tot. A vezetésben, az okta­tásban, a kutatásban dol­gozók igényei magasan a szervezés, a termelés terü­letén dolgozókéi felett áll­nak. A termelésben dolgo­zók elégedettek a rendel­kezésükre álló szakiroda­­lommal, bár csak magya­rul olvasnak. A vezetők viszont elégedetlenek, s ké­rik, hogy könnyítsék meg számukra a külföldi kiad­ványok szelektálását. Szin­te minden szekcióülésen bírálták a vidék rosszabb ellátását. Megoldásra vár új típusú könyvtári szol­gáltatások — kutatási ter­vek, disszertáció, prospek­tusok, szabadalmak —szer­vezése. A DALOLÓ KÖZSÉG Két és fél kupa az énekeseknek A poros dűlőút nekisza­lad a domboldalnak, s a túloldalon felvillannak az apró házacskákból kiszű­rődő fények. — Alig száz meg egy­néhány ház*— mondja kí­sérőnk, a marosvásárhelyi Népművészetek Háza igaz­gatója —, mégis Erdély egyik legérdekesebb tele­pülése. Az alig 600 lakosú Szászcsávásnak ugyanis minden második felnőtt és minden negyedik gyermek­lakója énekkari tag. 135 ÉVE­ s kórus 135 éves. A róla szóló első hiteles dokumen­tum is több mint százhar­minc esztendős, 1837-ből való. A göttingai egyete­men végzett Kiss Sámuel, korának neves zeneeszté­tája írta a szerkesztésében megjelent Énekeskönyv­ben : „ ... Annyira gyakor­lottak pedig a csávási ap­róbb és nagyobb legények, sőt, némely ifjú házasok is, az oskolamester által, hogy a halotti és más szomorú és víg énekeket a leg­szebb harmóniában ének­lik. Mindez alapját pedig megvetette a derék tanító­­mester ...” A derék tanítót Belle Józsefnek hívták. Mikor 1844-ben meghalt, örökét a kórus élén fia, ifjú Belle József vette át, aki 1895-ig irányította a község önte­vékeny énekeseit. Utánuk Pethő Mihály, Tall Árpád, Pethő Gyula és Keszeg Já­nos következett. Valameny­nyien­ a község tanítói vol­tak, csakúgy, mint Szász Béla, a jelenlegi karnagy. Működése nyomán Szász­­csávás Erdély „daloló köz­ségévé” vált. — Való igaz, hogy a fa­luban mindenki zenét sze­rető ember, az ének leg­kedvesebb időtöltésük — mondja Szász Béla. — Négyféle karunk van: két férfi-,­ egy vegyes- és egy gyermekkórus. Műsorun­kon mintegy hatvan dal szerepel: négyszólamú éne­kek, reneszánsz madrigá­lok, klasszikus kánonok és a középkor derekáról szár­mazó régi magyar népda­lok. KODÁLY DALLAMAIVAL A kórusok hetenként háromszor gyakorolnak. Ilyenkor a falucskában szinte kihalnak a házak, mindenki a kultúrházban gyűlik össze. Fellépésük a megyei és országos feszti­válokon különleges „cse­mege”. Sűrűn szerepelnek azonban a falu „rendezvé­nyein”: esküvőkön, keresz­telőkön, temetéseken is. Egy 1851-ből származó számadási könyv tanúsága szerint ilyen esetekben „az énekeseknek ital két és fél kupa, 4 máriás forint ér­tékben jár”. Ez a szokás mostanra elavult, de szüle­tett helyébe új: a­­kórus nemcsak énekel, hanem verses köszöntőket is mond. Turi T. András Gépesítési program — Tervezzük a vállalati könyvtárak információs és szakkönyvtárakká ala­kítását, a vidéki szakiroda­­lom hálózatának megjaví­tását. Fejleszteni kí­vánjuk a könyvtárakat. Kidolgoztunk egy 15 éves gépesítési progra­mot , fokozatosan szeret­nénk bevezetni a modern számítástechnika vívmá­nyait, a komputereket. Ez forradalmasítani fogja a könyvtári gyakorlatot. Cé­lunk: úgynevezett koope­rációs körök alakítása egy­­egy téma kutatására, élü­kön egy vezető könyvtár­ral. v. s. Kulturális politikánk néhány kérdése Aczél György, az MSZMP KB titkára 1969-ben egy előadásában ideológiai és kulturális életünk néhány fontos problémájával fog­lalkozott. Mivel az érintett kérdések közérdekűek, a Kossuth Kiadó Kulturális politikánk néhány kérdése címmel megjelentette Aczél György előadását. A há­romíves tanulmány fejeze­tei: A párt általános politi­kája és a kultúrpolitika; Kulturális politikánk alap­elveiről; Eredményekről és fogyatékosságokról; Értel­miségi politikánkról; Ideo­lógiai kérdésekről. A csodagyerekből nemzet­közi tekintéllyé komolyo­dott Roberto Renzi vezé­nyelte tegnap este a Ma­gyar Állami Hangverseny­­zenekar Károlyi-kerti hang­versenyét. Nem adták ki a díjakat •­ÉLS­IKER EGY KÖNYVMŰVÉSZETI PÁLYÁZATON Illyés Gyula, Kassák La­jos, Tersánszky J. Jenő, Kosztolányi Dezső és Veres Péter műveinek illusztrálá­sát jelölte meg feladatul az a bizottság, amely — a Mű­velődésügyi Minisztérium képzőművészeti osztályával közösen — pályázatot hir­detett, hogy előkészítse az 1971 tava­szán Lipcsében megren­dezendő nemzetközi könyvművészeti kiállítás magyar anyagát. A pá­lyázatra, amely nyilvános volt, néhány művész sze­mély szerint kapott meg­hívást. A beküldött műveket elbí­ráló zsűri javaslatára a nyilvános pályázat díjait nem osztották ki. A meg­hívott művészek alkotásai­ból — Hincz Gyula, Kass János, Martyn Ferenc, Reich Károly, Stettner Béla, Pető János és Wi­rtz Ádám mű­vei közül — a minisztérium 27 illusztrációt vásárolt meg. Ezek az alkotások sze­repelnek majd a lipcsei ki­állításon. Tipográfusok részére is írt ki pályázatot a bizott­ság. A beküldött anyag ér­tékelésekor a zsűri úgy döntött, hogy a kiírt díja­kat nem adja ki. Ugyanak­kor elismerésre méltónak tartotta és díjazásban ré­szesítette több művész al­kotását. Abban a kategóriá­ban, ahol Lenin valamelyik művének két oldalát, cím­oldalát és egy Lenin-idézet egyoldalas tipográfiai meg­formálását kellett elkészíte­niük a pályázóknak. Makouf Sidsel 2000, Fel­vidéki András, Virág Györgyi és Gécs Béla 1000—1000 forintot kapott. Mátyás Tamás 2000, Pölös­­kei Józsefné és Árendás Jó­zsef 1500—1500 forintos díj­ban részesült a szépirodal­mi és ismeretterjesztő mű­vek illusztrálására kiírt pá­lyázaton. (MTI) Számoló­zseni Villámgyors karriert fu­tott be egy romániai fű­résztelep segédmunkása, Vasile Sitaru. Alighogy az üzembe került, észrevették, hogy kiváló fej­számoló, s remekül használható az épületfa bonyolult méretei­nek meghatározására. Ez­után a szakértők is fel­figyeltek Sitarura, alaposan megvizsgálták képességeit. A segédmunkás a hétszám­jegyes összegek szorzását hamarább végezte el, mint a számológép. Sitaru egyéb­ként juhászlegényként kezdte pályafutását, mielőtt a fűrésztelepre került. EGY ÉV REGÉNYE A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság folyóirata, az Irodalomtörténet, új számában, több érdekes ta­nulmányt közöl. Köpeczi Béla 25 év irodalomtudo­mányának eredményeit és problémáit tekinti át. Me­zei József Egy év regénye című tanulmánya az 1968 májusa és 1969 tavasza kö­zötti időszak szépprózájá­ról ad tanulságos, gondola­tokban gazdag elemzést. A Társaság munkájából című rovat Szauder József elő­adását közli a felvilágoso­­dáskori irodalom kutatásá­nak néhány kérdéséről. A dokumentumanyagból ki­emelkedik Szerb Antal po­hárköszöntője, amelyet a harmincas években alakult­­Irodalomtudományi Társa­ság tagjai előtt mondott el. Legutóbb írtunk már az uborkaszezon közeledtének jeleiről, nem hiába vártunk, az igazi bizonyíték is meg­érkezett. Szombaton, har­­mincegynéhány fokos bő­ségben BUÉK 1964-et kö­szönthettük a Rádió szóra­koztató osztálya jóvoltából. Mi tagadás: kitűnően szó­rakoztunk ezen a fürdőru­hás szilveszteren. A magnó­szalag megőrizte azóta már elhunyt nagy nevettetek hangját is. S akik nem hall­gatták ezt a műsort, alig­­alig hihetik, hogy nem is olyan régen még virágzott Pesten az a műfaj, amit politikai kabarénak — s egyáltalán humornak —­ nevezünk. Egyébként a kö­vetkező hetekben egészen 1970-ig szilveszterezhetünk a rádió mellett — csa­k győzzük pezsgővel! Hétfő délutánonként rendszeresen jelentkezik programjával a kettőtől ha­tig, a rádió népszerű kíván­ságműsora. Az adás nem leplezi szándékát: közvet­len kapcsolatot kíván te­remteni a hallgatókkal, ha úgy adódik, szívküldit ad, s könnyed, szórakoztató, az utcán ellesett friss riporto­kat fűz csokorba, oldott hangú konferálással. Ám úgy tűnik, — ezt több adás tapasztalata alapján mond­juk —, a műsor vezetői és riporterei megfeledkeztek arról, hogy közvetlenséggel és nem aranyoskodó kel­­lemkedéssel lehet elérni a kívánt hatást. Kell az ol­­dottság, de az utóbbi idő­ben tapasztalható hangnem ahhoz hasonlít, ahogyan ok­talan felnőtt gügyög a csacska gyermekhez. S ez mindenképpen a hallgatók ellenszenvét váltja ki. Még szerencse, hogy tegnap két bájolgás között egy olyan produkciót is hallhattunk, amely emlékezetes marad: Lalinovits Zoltán előadásá­ban József Attila Kései si­rató című költeméntjét su­gározták. A költő, a vers és az előadó kitűnő találkozá­sának példája volt. Tiszteletre méltó törek­vés: százezrekkel kívánja megismertetni klasszikusok remekeit a rádió. A múlt héten Balzac regényét, a Goriot apót hallhattuk foly­tatásos hangjáték-feldolgo­­zásban, tegnap új adaptá­­ciósorozat indult, a rene­szánszát élő Krúdy kevés­bé ismert művét, a Három királyt sugározzák. Az első részben a Mohácsot dolgoz­ták fel, úgy, hogy a rádió­játék megőrizte az eredeti mű valamennyi szépségét, csodás nyelvezetét. A má­sodik részt pénteken hall­hatjuk. (harangozó) A nád művészei A „nád művészei”, két iparművész, a fonás mes­terségét, családi hagyo­mányt művészetté fejlesztő Kocsis Béla és tanítványa, Vámosi Mária az afrikai nádból készült apróbútor munkáival készül kiállítás­ra. július 30-tól augusztus 13-ig ENGEDMÉNYE­K : # _____napszemüvegvásár

Next